Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-05 / 228. (2449.) szám

2 'Pm^MAGÍAR-Hirai® 1930 oíktdibor 6, ▼, A cseh és német agrárpártok ceiahh kéveteiéscdnek perg#t@se Mara! állatbiztosítás. gazdasági kormánydiktattira, vámemelés a J9v6 programián - Szlsvenszkén azért nincs hitel, mert nincs hetét? - Bizonytalanság a magyar kereskedelmi szerződés revíziója körül Prága, október 4. Politikai körökben kincs feltűnést keltett a Prager Presse mai számá­ban megjelent cikk, amely bejelenti, hogy a cseh agrárpárt és a Bund dér Landwirte végrehajtó bizottsága kedden, október 7-én értekezletet fog tartani s azon a cseh­szlovák agrárixmu* legújabb politikai kö­veteléseit fogiák megfogalmazni. E követelések között első helyen a jég- és ál­lat kárbiztosi tás állami megszervezéséről s közpénzekből való támogatásáról szóló javas­lat szerepel. A Lidové Noviny értesülése sze­rint a javaslatot nem a kormány, hanem a cseh és német agrárpártok szenátori klubjai a szenátusban fogják benyújtani. Ha einléke- kezetünkbe idézzük azt a tényt, hogy az ag­rárpárt már több ízben indított offenzívat követelései teljesítése érdekében a szená­tus utján, úgy’ már ebből az alakiságból is éles politikái kampányra következtethe­tünk. Az említett javaslatot, melyet különben a múlt napokban ismertettünk, a politikai köz­vélemény igen nagy ellenszenvvel fogadta. A cseh néppárti Lidové Listy nagyon engedé­keny kíván lenni s azt írja, hogy a mezőgaz­dák segítségére kell sietni ebben a kérdés­ben is, szó lehet a biztosítási intézetek törvé­nyes reformjáról, de azt sohasem fogja jóvá­hagyni a párt, hogy az állatkárokat állami, közpénzekből rendszeresen térítsék meg. A Prager Presse azt is közli, hogy Bradács földművelésügyi miniszter a csütörtöki mi­nisztertanácson bejelentette, hegy a gazda­sági miniszterek legközelebb tartandó érte­kezletén fogja kifejteni a mezőgazdasági vál­ság orvoslására vonatkozó tervezetét. E terv eset legfontosabb pontja egy megsha- talmazási törvény javaslata, amelynek alap­ján a kormány rendeleti utón kiadhat oly intézkedéseket, amelyek a gazdasági válsá­got enyhíthetik. E tervekkel szemben a nagyiparos érdekeket védő Národni Listy a következőket írja: — Nem akarunk az események elé vágni, amig a részleteket nem ismerjük. De már ma meg kell állapi tanú ok, hogy a parlamentarizmusnak nem válnék javára, ha a parlament a komoly gaadsági gondok idején a megoldást a kormányra hárítaná. Ha a parlament megvédi a jogait ezekben a kérdésekben, úgy ezzel egyidejűleg haladék­talanul cselekedni köteles, különösen pedig a gazdasági válság orvoslása érdekében megfe­lelő eszközökről kell gondoskodni. A megol­dás útja is adva van, a törvényhozásnak a ga­bona áresése után oda kell hatnia, hogy a többi közszükségleti cikk ára is megfelelően csökkenjen. Ez pedig csakis az ipari termelés támogatása utján lehetséges. Az agrárpártok harmadik követelése az, 1 hogy a pótlék vám ok megállapitásának kiszámí­tásánál a teljes ötévi átlagár vétessék figye­lembe, vagyis a tavasszal hozott vámtörvény olyképpen volna módosítandó, hogy a vámpót­lék kiszámítása alapjául nem a lí százalékkal csökkentett, hanem a teljes ötévi átlagár veen­dő figyelembe. Különösen érdekel bennünket a német­nyelvű hivatalos lapnak, a Prager Pressének cikkéből az a rész, amely a szlovenszkói me­zőgazdasági hitel megszervezéséről szóL Eb­ben a részben ngyanis — más kormánymeg­nyilatkozásokhoz híven — a cikk szerzője azzal kezdi mondókáját, hogy az áilamfordu- lat idején a mezőgazdasági hitel Srioyenszkón teljesen rendezetlen volt. Majd a vzájemná pokladnicák nagy érdemeit magasztalja s a jeles értekezést azzal végzi, hogy Szloven- szkón a pénzforrások, különösen a betétek nagyon korlátozottak és Szlovenszkón egy­általán nincs annyi betét, amennyi a hitel- igénylés. Ezért nem alapítható oly nagy pénzintézet, amely a mezőgazdasági hitellel behatóan foglalkoznék, mert ennek nyomán a pénzintézetek között erős verseny indulna meg, amely káros konkurenciához vezetne. A pénzügyminisztérium ezért csak oly intéz­ményeket támogathat, amelyek a mezőgazda- sági hitel racionális megszervezését szolgál­ják és magukat bizonyos követelményeknek alávetik. A Lidové Noviny a Prager Presse e politi­kai tájékoztatójához azt fűzi hozzá, hogy a csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződés revíziójára von atkozó tárgyalások állapota na­gyon bizonytalan, illetve határozatlan. A tava­szi tárgyalások megszakítása óta. azokat újból meg nem kezdték és a lap szerint a magyarok egyelőre azon nézetük mellett tartanak ki, hogy a legutóbbi csehszlovák vámtörvénnyel szabályozott lisztvám az uj kereskedelmi szer­ződés alapjául részükre elfogadhatatlan. A vázoltak alapján csak annyi bizonyos, hogy a nagy gazdasági válság idején a kormány­nak semmi komoly terve nincs a bajok or­voslására. Kétségtelen ugyanis, hogy * mezőgazdasági válság nem orvosolható a vámtörvényben sze­replő ama bizonyos 11 százalék törlésével és a jég- s álllatkáT állami biztosításával sem. A Bradács miniszter által kilátásba helyezett meg- hatalmazási törvénytől sem várhatunk sokat. A szlovenszkói mezőgazdasági hitel égető problémájának oly „elintézése*4, hogy azért nincs hitel, mert nincs betét, a legközönsége­sebb cinizmusra vak. A nagy cseh bankokban van elég betét... IHScfatera Kuba szigetén Havanna, október 4. A kubai parlament megadta Masado elnöknek aa általa köve­teit diktátori hatalmai. Egyre komolyabb a brazíliai forradalom Monté videó, október L A Rio Gr&nde do Sulöan kitört katonai forradalomról olyan jelentések érkeztek, amelyek után a moz­galom rendkívül komolynak látszik. A tor- radiattom főleg az újonnan választott elnök, Julio Prestes dr. éllen irányul, s erőszakkal akarják megakadályozni, hogy az uj elnök november 25 An Washington Looiiis örökébe lépjen. Tanácskozások az ipari hitelrőL A* ipari hitel biztosításáról szóló törvény javaslatá­nak tárcaközi tárgyalásait tegnap újból fel­vették. A javaslat főbb elvei elkészültek a csupán a végleges megfogalmazás van soron. Kilátás van rá, hogy a javaslat -a legközeleb­bi jövőben a minisztertanácsba jut. A Koruna biztositó a Slávi&bank tulajdo­nában. A Metró press hiteltérdemiő forrásbói szerzett értesülései alapján közli, hogy a Slár viabank a cseh Iparbanktól megszerezte a Koruna biztosító intézet részvényeinek 76 százalékos többségét. IDEGEM EMBEREK R E & £ ' N F IRTA: MAR/!! SANDOR Copjrtgót bj Pamfóton (29) Családapák tan góztak itt egymással ko­moly odaadással, minden külső jel sze­rint nehezen élő, nagyon egyszerű em­berek, egyáltalán nem abban a korban, mely a szerelem kitöréseit s elté­velyedéseit a szenvedély vak kényszerével tudja mentegetni. Stricci-külsejü, hivatásos tánclegény csak kevés akadt közöttük. S végül itt is táncoltak, ha kiesé különös ösz- BzeálÜtásban ia, mint künn a téren, mint mindenfelé Párisban, mert julius tize negye­diké volt, « „a nép" ebben a helyiségben is megünnepelte az ünnepet, a maga módja szerint, — s hideg és forró borzongás ment át rajta. Lázasnak érezte magát. Nem beszéltek. A szobrász ki meresztett szemekkel, elfeledkezve világról és geome­triai formákról, bűvöletben ült. Az orosz néha fejét rázta, anyanyelvén beszélt maga elé s a hosszú poharak tartalmát az elszom­jazó mozdulatával, egyetlen hosszú korttyal hajtotta fel. A táncterem levegőjéhez szokni kellett, az izzadó testek kipárolgása, az al­koholtól gőzölgő lehelet, az olcsó dohány füstje csípős bűzzel töltötte el a termet. A büffében, egy emelvény pultja mögött, ma­gas széken nagyon öreg nagyanyóka ült, mintha képeskönyvből vágták volna ki, hor­golt fekete mantillban, hófehér főkötőben, okuláréval szemén, a reszkető fejjel és resz­kető kezekkel számolta a pénzt, melyet a csaposlegények csészealjakon toltak elébe, ölében horgolás feküdt, feje fölött az ablak­ban kanári aludt díszes kalitkában, mely­nek rácsai között kockacukor, sárgarépa s más ínyencségek szorongtak, — az egyetlen diőztárgy a teremben, igazi, nagyanyóhoz illő, csicsergő kis madár otthona. Az anyó­kát minden érkező s távozó vendég negéde­sen s bizonyos tisztelettel üdvözölte, s a reszketős fejű matróna ilyenkor pípisgető visításokkal nevetett fel s kedveskedve ki­áltotta: — Ah, te ugorka! Nézd csak. Marin, már megint eljött! Persze, olt várja a sarok­ban a kisbabája. S a kis baba a sarokban felkelt. • kiverte i az asztalra pipáját s elébe jött Marínnak, 1 I egy vállas, szúrós tekintetű, deresfejü kis­polgárnak, aki jártás köziben két kézzel igaz­gatta pókhasán aranylánccal átfűtött mellé­nyét, m őrbmteíjee viszontlátás pillanatá­ban széléé vigyor futott át borostás arcán s könnyedén elvörösödött. Karoniogták egy­mást, rögtön beálltak a táncolók körébe s csak szünetben ültek vissza az asztalhoz. A kis baba néger volt. Elvesztette minden önfegyelmét, tágrarnyiiott szemekkel bámult reájuk, s nem törődött azzal, hogy viselkedé­sét rosszalló megjegyzések kísérik. Zömök­termetű, inkább sötétbarna, mint fekete né­ger volt a Marin nevű vendég barátja, na­gyon elegáns, sötétszürke, sportszerű öltö­zetben, hasonló anyagból készült sapkával a fején, s fehér selyemsállial nyaka körül. Egyik zsebéből hanyagon sárga szarvasbőr- keztyü lógott ki. A pár sokat táncolt, s örömtől csillogó szemekkel, összedugott fej­jel nézték egymást és halkan csacsogtak, — ragyogó szemekkel, mint akik hosszas tá­voliét után nem tudnak betelni egymás lá­tásával, s a kezük néha összeért. Egy szünetben a néger elfogta pillantását s átkiáltott neki a szomszéd asztaltól: — Jő reggelt, szomszéd. S a szem Miérje megvillant. Körülnézett, kereste a megszólított sze­mélyt, de a néger felállt, átvergődött a tán­coló körön, megállt az asztal előtt s kifogás­talan és félre nem érthető mozdulattal meg­emelte sapkáját: — Nem ismer? Én vagyok a szobaszom­szédja. Nevem Durand. ö is felállt, s az asztal felett kezet szorítot­tak. A néger bájosan mosolygott s tökéletes franciasággal mondta: — Kellemes véletlen. Egyszer láttam önt, J mikor hazajött. Remélem, nem zavarja, ha a torkom öblögetem? Csupa figyelem, kérdező udvariasság volt, ahogy itt állt • mosolygott, — s nem tehetett máat, ő is mosolygott, • kissé kábultan, de összefüggő szavakkal biztosította a négert, hogy egyáltalán nem zavarja, ha gargalizál. — ön nagyon kellemesen gargalizál — mondotta még neki. S gyorsan leült és nevetni kezdett. Egy- ügyüen nevetett és görcsösen, — a néger és az orosz vele nevettek, gyámoltalanul, s aztán e! komolyodtak. — Én énekes vagyok, mondta Durand panaszosan — mindenem a torkom. Megemelte sapkáját, mechanikus szájmoz- dulaítal megmutatta harminckét, nagyon fe­hér fogát, s széthúzta kitüremlő, véresen vö­rös ajkait s v issza - vi ss za nézve, gyanakvó, kissé sértődött arckifejezéssel távozott. A szobrász hosszan nézett utána, s mosolygott. Még nevetett egy ideig, aztán felállt. Kezével gallérjához nyúlt. — Mi baja? — kérdezte az orosz. — Levegőt — mondta rekedten. Elhatározták, hogy visszamennek a térre, Előrement, az orosz auyanyelvén káromkod­va sietett utána. A sportsapkás fiatalság és a rendőrök most is szótlanul engedték el őket maguk között. A házak felett keskeny, homályos parcellákban derengett. Nagy lé­pésekkel, futva ment, az orosz zihálva kö­vette. Mikor a Bastille egyik melléiülccáját elhagyták, észrevették, hogy a szobrász nin­csen velük. Egy gázlámpának dűlt. Az orosz nehezen élekzett, s megtömte a pipáját: — Ne törődjön vele — mondta szuszogva. — Ne törődjön senkivel. Mindenkinek joga lvan ... De nem mondta meg, mihez van joga min­denkinek, a pipát szájába dugta, s anélkül hegy rágyújtott volna, legyintett, s elindult lefelé a téren. Gyorsan rrtánament, beérte, s együtt mentek tovább. Az orosz kalap néJ-" kül járt, s hajviselete ebben a hajnali órában az elhanyagoltságnak olyan jeleit mutatta, amilyennek az együtt töltött nap egyetlen szakában sem látta még. Gyorsan ment, szűk uccákon át, ahogy öreg lábaitól tellett, s halkan beszélt oroszul maga elé, kezeit lengette, gesztikulált. Már erősen szürkült. Csak most tűnt fel neki, mikor néhány uccát maguk mögött hagytak, hogy reggeledik. Az uccákon színes papir- szemét feküdt, roncsolt lampionok, konfetti és tarka papírszalagok. A csend nagy volt, átmenet nélküli és félelmetes. Feldöntött székek hevertek a kocsmák előtt, s a város e pillanatban igazán óriási táncteremre ha­sonlított, egy- órával a mulatság után, mikor még nem kezdtek el söpörni. Részegség és csömör savanyu ize úszott a levegőben. Egy gázlámpa tövében megtaposott szalmakalap hevert. Néhol vastagon jártak a. báli szemét­maradékban, nadrágjuk szára teleragadt konfettivel. Az orosz fejét, csóválva ment előt­te, egyre hangosabban beszélt. Talán volt Kazánban. Én is tanár lehetnék, Gyarmaton. Micsoda katlanokban fő az élet? S mi minden fő benne? ö is a fejét rázta, mint az orosz, s észrevette, hogy félhangon beszél maga elé, magyarul, de nem hagyta abba, mert kísérője nem törődött vele. S igy mentek együtt, haj­nalban, egy párisi középület kissé önkényes igénybevételének évfordulóján, az orosz, aki tanár volt Kazánban, s ő, aki tanár lehetne Gyarmaton, s félhangon beszéltek maguk elé, magyarul és oroszul, a párisi uccán, mely tele volt szeméttel, amerre íya nép" mula­tott, s alig észrevehető jelekkel ébredt Egy ablak nyílt, néha fejtik felett, egy asszony hajolt ki, újságpapírba csavart hajviselettel, kikönyökölt s utánuk nézett. Az oro«z ren­díthetetlenül ment előre, dörmögve, vitat­kozva, érthetetlenül és titokzatosan. Nem ér­zett álmosságot, de feje szédült, mintha so­kat ivott volna, a levegő hüvöe volt, s moe- lékszagu, egy kirakat előtt megálltak egy pil­lanatra, inkább csak az orosz, • 6 tétován bámult maga elé: fodrászüzlet előtt álottak, a a kirakatban ondolált hajú, megcsonkított keblű viaszbábok vigyorogtak, melyeknek keblét mintha rák rágta volna körül. Sokáig- mentek igy, s mert az orosz nem vett tudo­mást róla, ő is hallgatott, vagy halkan bő­széit magyarul A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Lenégő tfapfém Fürdő Diéta fcegerfövüS' gmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában ás jobb füszerüzletben. iát | . & 'sS'al ^ ■ifi ö,:§ J ■*|2 ff.­« $ a Ső’-Q o •“ Jk Ö~''£s2 jriá s 51 is C3 E JZ M "iil

Next

/
Thumbnails
Contents