Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-31 / 249. (2470.) szám

1930 október 31, péntek. 'PRVGAI-TVVaG^ARHIRI.AP 5 A magyar kormány a nemzet halottjának tekinti Nemes Marcelt, a világhírű magyar műgyűjtőt Egy csodálatos életpálya a nógrádi kis szülőháztól és a pesti kis szénkereskedéstől a Szép­művészeti Muzeum katafalkjáig — A mesés műkincsek nagyrészét a magyar állam örökli ? Budapest, október 30. Jánoshalmái Nemes Marcal, a világhírű műgyűjtő, kedden délután 64 éves korában meghalt. Nemes Marcel az utóbbi években Münchenben élt és néhány hete étkezett Budapestre, mert régi betegsége elha­talmasodott rajta és az operatív beavatkozás elhárithatatlanná vált. Az operáció után embó­lia lépett föl, a beteg állapota óráról-órára rosszabbodott, kedden dél felé már önkívület­be esett és órákig tartó agónia, után délután három órakor, anélkül, hogjP magához tért vol­na, meghalt. Nemes Marcelt valóban a művészet halottjá­nak lehet tekinteni. A század elején hirtelen tűnt föl a művészi élet horizontján, hogy meg­induljon szinte mesébe illő útja azon a ragyogó életpályán, amely még a művészetben is csak igen kevés embernek adatott meg. Rendkivüi érdekes és meg kel! állapítani, szerencsétől túlzsúfolt volt ennek a nem közönséges férfiú­nak az élete. Szénügynök és névjegyrajzoló... Jánoshalmán született 1866-ban, igen sze­gény szülőktől. Eleinte tétovázott, nem tudta, mi legyen, merre forduljon, hol keresse élete boldogulását. így került föl a magyar főváros­ba. Pontosan harminckét esztendő előtt, szénügynök lett az alig harminckétesztendős fiatalember. Már mint szénügynök is a művészek felé von­zódott, de nem volt meg az a társaságban szük­séges modora, amely őt a művészek között ked­vel tté tudta volna tenni. Egy-egy elejtett meg­jegyzése, kritikája és odavetett ítélete azonban laseankint észrevétette őt a kávéházi asztalhoz járó művészekkel, akik lassankint a vélemé­nyét kezdték kikérni egyes dolgokban. Ez adta meg, úgy látszik, a lökőrugót ahhoz, hogy Nemes Marcel intenzivebben kezdjen fog­lalkozni a művészettel. Máról-holnapra abba­hagyta a szénügynökölést és miután igen ügye­sen tudott másolni, heraldikai másolásokkal tartotta fönn magát és kaligrafikus írásával névjegyeket is készí­teti egyes ünnepélyes alkalmakra. Úgy látszik, ezzel a másolással még jobban ki­fejlődött benne az a kitűnő kritikai és fönbe­csülés i képesség, amely később minden való­színűség szerint alapját képezte annak a tehetségnek, amelynek segítségével horri­bilis műkincsekből álló vagyonát megalapozta. Szorgalmasan dolgozik, anélkül, hogy valaki is sejtené, milyen terveket forral agyában. Egy­szer csak eltűnt Budapestről, majd néhány hó nap múlva visszajött, ócska képekkel megra kodva. Budapest - Spanyolország — Lent jártam Spanyolországban — beszélte legjobb barátjának, Rózsa Miklósnak, a KÚT igazgatójának —, a régi spanyol művészet ké­peit szedtem össze ottani kolostorokban. Uj képeket festettem nekik ezekért a régiekért, amelyek között nem egy Goga és más hírne­ves spanyol művésztől származó kép is van. így kezdi Nemes Marcel a régi mesterekét összegyűjteni, amelyek közül a kevésbé érté­keseken túlad, hogy azután az összeszedett pénzen egyszerre megvásárol­jon száz darab Rippl-Rónai képet. Ez a vásárlás akkoriban óriási föltünést keltett a főváros művészi köreiben és ekkor kezdtek rá figyelni az emberek. Nemes Marcel ekkor indult el azon a magas­ra ívelő művészi pályán, amelynek zenitjét még csak jóval később érte öl. 1911-ben ismét rendkívül érdekes esete volt Rippl-Rónaival. Száz (usrajz története A művész ezidőtájt kezdet tusrajzokat ké­szíteni. Ezekből a tusrajzokból: száz darabból, kiállítást is rendezett az akkori Müvészházban. A kiállításon Nemes Marcel Rózsa Miklóshoz fordult: — Szólj Ripplnek, mennyiért adja ide raj­zait? / — Mindet akarod? — kérdezte Rózsa csodál­kozva. — Természtesen. Na, menj csak és kérdezd meg. Rippl-Rónaihoz lépett Rózsa és közölte vele Nemes Marcel kívánságát. A művész csakúgy foghegyről odaszólt: — Nyolcezer korona az áruk! Mosolyogva lépett Rózsa Nemes Marcelíhez és közölte vele a bizony horribilis Összeget. Szinte azt hitte, hogy tréfál, amikor a legnagyobb nyugalommal fejbólintva kö­zölte vele: Megadom. KI Is fizette. Amikor összeadták, hány rajz függ a falon, kiderült, hogy a rajzok darabja nyolcvan koronájába került Nemes Marcelnek. Még egy igen érdekes és a megboldogult kitűnő szemére jellemző dolgot közöl RóZisa IGUóa. — Egyszer fölhívott a műtermébe, ahol egy tekercsbe sodort régi, füstös vásznat mutatott és azt kérdezte, mit szólok hozzá. Nem tudok hozzászólni semmit, feleltem, mert azt sem lá­tom, mi ez tulajdonképpen. — Úgy? — mondot­ta Nemes, — hát gyere föl egy hét múlva és akkor nézd meg. — Itt közbevetőleg el kell mondanom, hogy volt Nemesnek egy osztrák hölgymunkatánsa, Sikora kisasszony, akinek rendes havi fizetést adott és aki megtévesztő ügyességgel tudott képet restaurálni. Ezzel dolgoztatta át a képet, azután ismét fölhívott. Tintoretto- és Tizian-képehet fedez fel — Na, most mit szólsz hozzá? —• Szinte kővé meredtem a csodálkozástól, mert láttam, hogy ez a kép egy nagy szakállas férfifej és kétségtelenül Tintoretto munkája. Ekkor közölte velem azt is, hogy ez a Tintoretto az eredeti és nem az, ami a bécsi Kunsthistorisches Museumban függ. Az ennek csak replikája. (Replikának nevezik a művészi világban azokat a képeket, amelyeket mint másodpéldányt ké­szítenek el a művészek.) — Tschudi, Bode és Justi hírneves muzeoló­gusok kétségtelenül megállapították, hogy Ne­mes Marcelnek volt igaza. A kép értéke még dollárban is hatalmas. Igen érdekes, hogy ezért a Tintoretto-képért még olyan állapotban, ami­kor igazán csak rendkívül éles szemmel lehe­tett megállapítani, hogy esetleg mi lehet, Nemes Marcel olyan Goya*képet- adott cserébe, amelyet előző héten vásárod harmincezer frankért. Eny- nyire vakmerő volt. Azonban az események őt igazolták. — Nem sokka! ez után az eset után egy nyolcméteres vásznat- mutatott, aminek csupán jobbsarkában volt egy figura látható és az is meg volt- állapítható ebből, hogy csak nagy mester festhette. Ezt is cserébe •szerezte: néhány Rippl-Rónai-képet adott érte. — Ez az a kép. amely azóta világhírre tett szert. A müvésze11örténelem szerint Tizia-n há­za tudvalévőkig leégett. Megállapították, hogy ekkor elpusztult egyik képe is, amely annak a freskónak szolgált mintául, amely a velencei Doge-palotában van jelenleg ie. Erről különben a Baedekkerek is említést tesznek. — Ez a megállapitás azonban téves, mert ezt a Tizian-képet mutatta meg nekem Nemes Mar­cel. aki kitűnő szemével azonnal megállapította, hogy a nagy vászon Tizian „elpusztult** festménye. Ennek a képnek ugyancsak felbecsülhetetlen az értéké. Hogy jelenleg hol van, azt nem tudom. A háborúban festeni kezd Rózsa Miklós még igen sok apróságot tud Nemesről, aki igy indult szédületes tempójú karriérje felé. Egyre-másra vásárolta össze ké­sőbb Greco müveit, majd 1914-ben Párisba ment és ott aukcióra bocsátotta gyűjteményét. Az aukció azonban balsikerrel végződött, úgy­hogy képei legtöbbjét maga váltotta vissza. Párában érte a háború is, amely Nemes gyűj­tési szenvedélyének korlátokat szabott. De nem hagyta magát. Alkotni vágyik, ecsetet vesz a kezébe és mindazt, amit eddig müértő szemével magába szedett, azt a fes­tészet terén akarja önmagából visszaadni. A forradalom után abbahagyta a festést ée is­mét a műgyűjtéshez fogott. Münchenben a Lud- wig-Straseen palotát vásárolt és ennek harminc­két termében rendezte el azokat a műkincseket, amelyeket eddig különböző helyeken felhalmoz­va tartogatott. Végleg Münchenben telepedik le, azért, mert itt van a művészet központja és teák ott érzi magát igazán jól. Közben kisebb- nagyobb kirándulásokat tesz szerte a világon. Beutazza Amszterdamot, Párist és Velencét. Közben birtokot vásárol Érden, amelyet később a Képzőművészeti Főiskolának adományozott. Magas kitüntetések érik Híre közben mindenfelé terjed. Nagylelkű adományaiért Alfonz spanyol ki­rálytól érdemjelet kapott. Az Izabella-rend nagykeresztjével tüntette ki. Nem sokkal ezután a francia kultúráért telje­sített szolgálatai jutalmazásául a francia be- cötiletrend tisztikeresztjét kapta, majd Bajoror­szágban is utóién a kitüntető , ahol a Miihály- renddel díszítették fel. Közben számos magyar kitüntetést ie kapott. Megkapta a ínagyar nemességet „jánoshalmi" előnéwel, majd az udvari tanácsosi ciánét. Mégkapta azután a Va-skorona-rend lovagke resztjét és azonkívül a legnagyobbat, amit ma­gyar élő ember csak ritkán ér meg, a parlamentben szóváteszik elvitathatatlan érdemeIt, amelyekért neki a nemzet örökre fciMf immH Ez abból az alkalomból történt Nemes Marcsi­iéi, amikor Mányoki híres Rákóczi-festményét tetemes összegért megvásárolja, de csak azért, hogy a magyar nemzetnek adományozza. Hát ra m ara-dt vagyona szinte felbecsülhe­tetlen. Különösen rendkivüi értékes és több mint egymillió dollárra becsülik bársony- és mi­seru.hiagyiijteményét, amely e nemben a világ legkiválóbbja. — Értékei nemcsak műkincsekben vannak, hanem rendkívül nagyér tékái a starhembergi tó partja melletti tutzingi kastélya és az a kastély, amelyet Garmi&ch-Partenkiirchen melllett építtetett. Nemes Marcelt pénteken délután 3 órakor temetik a Szépművészeti Múzeumiból. Kié­be lsberg gróf kultuszminiszter a magyar nemzet halottjának tekinti az elhunytat és ezért a minisztérium gondoskodik temetésé­ről is. Alem találják a végrendeletet Nemes Marcel már évekkel ezelőtt elkészi­A rheumások ostora, a tél aktuálissá teszi a kérdést, hogy mit tegyünk a fájdalmak csillapítására. A leg­kedvezőbb eredményeket Pöstyén vulka- nis iszapjával való há/.ikura biztosítja. A „Pi-QA“ természetes iszapkocka vagy „Gamma-kompressz" mint kész borogatás egy teljes kúrára elegendő — Minden gyógyszertárban kaphatók. vette végrendeletét. Ez a végrendelet, amely­ről általánosságban tudni vélik, hogy a ma­gyar államot nevezi meg föörököséül, külföldön készült és még az elhunyt legmeg- híttebb barátai sem tudnak róla semmit. Tegnap délelőtt Budapestre várták Nemes Marcel müncheni titkárát, aki azonban tele­fonon értesítette a családot, hogy egyelőre Münchenben marad. Közölte egyúttal azt is, hogy a végrendele­tet seholsem találja. Tegnap délelőtt egyébként Münchenbe uta­zott a család megbízottja, akinek elsősorban az a feladata, hogy gondoskodjék Nemes Mair- cel megbecsülhetetlen műkincseinek és más értékeinek megőrzéséről. A Münchenbe érkezett budapesti megbízott valószínűleg pár nap múlva telefonon értesí­tést küld Pestre Nemes Marcell jogtanácsosá­nak arról, hogy a végrendelet milyen intéz­kedéseket tartalmaz. belügyminisztérium huszonnégy városi rendár elbo- ctátátára kötelezte Kaita városát Kassa, október 30. (Kassai szerkesztősé­giünk teleionjelentése.) Még 1927-ben tör­tént, hogy Kassa város városi rendőrséget létesített és városi rendőröket alkalmazott, akik túlnyomó részt az itteni őslakosság so­rából kerültek ki. Ez a döntés már akkori­ban nem tetszett egyes cseh soviniszta kö­röknek, amelyek miniszteri rendeletekre hivatkozva azt szerették volna, hogy a váro­si rendőrök felerészben legionistákból ke­rültek volna ki. Ezek a körök azóta minden eszközzel azon voltak, hogy a váíros ezen in­tézkedését a felsőbb fórumok által nullitfí- kálják és lég ionistákat hozzanak be a városi rendőrség soraiba. Ez az akció most ered­ménnyel járt, mivel a belügyminisztérium az országos hivatal utján utasította a város vezetőségét, hogy az 1927-ben alkalmazott városi rendőrök közül 24-et négy héten belül el kell bocsá­tani és ezt az intézkedést azzal indokolja, hogy a város annakidején nem vette figye­lembe azt a miniszteri rendeletet, amely szerint a városi rendőrség létszámának leg­alább a felét legionistákból kellett volna alkalmazni. A belügyminisztériumnak ez a rendelet© ter­mészetesen óriási felháborodást keltett aa őslakos pártok sorában, mivel az elbocsátásra, ítélt városa rendőrök kivétel nélkül idevaló családos emberek, akiket most a tél beállta előtt a legnagyobb nyomornak akarnak ki­tenni. ügy értesülünk, hogy a város nem hagyja ezt a dolgot annyiban, hanem a bel­ügyminiszteri rendelet ellen panasszal él a legfelső közigazgatási bíróságnál. v'kvjsy^s'jima A budapesti rendőrség felkészült a november t-i kommunista tüntetésre Hat kommunista letartóztatás és 60 előállítás történt Budapesten Budapest, október 30. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A szerda reggeli órák­ban a csepeli Weisz Manf réd-gyárhoz vezető utón ismeretlen tettesek vörösszinü kommunista röpcédulákat szórtak szét, amelyekben a „ma­gyarországi kommunista párt" november 1-ére nagyszabású éhségtüntetésre hívja föl a mun­kásokat. A röpcédulaterjesztők kézrekeritésére megindult a nyomozás. Szerdára virradó éjszaka több suhanc Újpesten egyes házakra különféle kommunista röpcédulákat ragasztott. A rendőr­ség ezirányban is nyomoz. Budapest, október 30. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A rendőrség hosszas nyomozás után újabb kommunista szer­vezkedést leplezett le, amelynek célja az volt, hogy november elsején zavargásokat keltsen. Megállapítást nyert, hogy a berlini kommunista központ látta el pénzzel a kommunistákat, kik nemcsak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki városokban is kommunista éhségfölvonuiásokat akartak rendezni, amelyek során véres zavar­gásokat akartak kiprovokálni. Budapesten ed­dig hat letartóztatás és hatvan előállítás tör­tént. A házkutatások során nagymennyiségű röpiratoí foglaltak le. A rendőrség fölkészült a november elsejei tüntetésre, amelyre a kommu­nisták egész Európában szervezkednek. Novem­ber elsején teljes rendőri permanencia lesz a magyar fővárosban csendőrosztagokkal meg­erősítve. Budapest, október 30. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A főkapitányság meg­állapította, hogy a november elsejei kommu­nista zavargásokat a letartóztatott Földós Pál textilgyári igazgató utóda, Róna Ferenc olaj­gyári főtiszti-szervezte, aki Földe* letar­tóztatása után a földalatti magyar kommunista mozgalom élére került. Róna feleségét is letar­tóztatták. A földalatti szervezkedés _ nyomdáit két magánlakásban megtalálták, amit a rend­őrség rajtaütéssel leplezett le. Földrengés imában Róma, október 30. Ma reggel nyolc óraikor az olasz főváros polgárait határozottan érez­hető földlökések ijesztették meg. A földren­gés mindössze néhány percig tartott. A szeiz­mográf! ai hivatal megállapítása szerint a földrengés centruma az ország adriai partvi­dékének közepetájáu feküdt. Anconából tény­leg távirat érkezett, amely arra vall, hogy a földlökéseket ebben a városban érezték leginkább. Az első hullámszerű rázkódások után vertikális lökés következett, amely utóbbiak nagyobb károkat okoztak, A jelenté­sek szerint sok ház fala megrepedezett és több tető beomlott. Az anconai polgármes­teri hivatal márvány por tálé ja ugyancsak be­omlott. Az Oltáriszentség Kátéd ralisának tornya megrepedezett. A közeli kórházba több sebesültet, szállítottak be. A földlökéseket Fabrián óban is érezték, ahol a lakosság ijedtében a mezőkre mene­kült. A rázkódás Páduáig eljutott, ahol azon­ban jelentéktelen volt. A bolognai terület földrengés centrum a az obszervatóriumok hi­vatalos jelentései szerint néhány nap óta új­ból miitódéslK n vaa*.

Next

/
Thumbnails
Contents