Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-26 / 246. (2467.) szám

1930 október 26, vasárnap.

^PA€üM-A\aCÓ!AR-K1RLAP

nak Ler í országban. — A nagyságos fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc fogságéból Lengyelországba menekül. Onnan szervezi felkelését., onnan indul haza. Majd hasztalan remélve s várva a lengyel, orosz segítségei, mikor elhal a tárogató hangja, Lengyelországba megy. Jaroezlavban él egy darabig (hívei közül egynéhányan ott is maradiak, azok utódai máig ás Lengyelorezághan élnek), majd Danzi.gba megy.

Aztán egyre jobban közeledik LeagyeLoreaág felosztásának bekövetkezése. Részes abban a magyar trónon is ülii Mária Terézia, ki ugyan nem szívesen járult hozzá a felosztáshoz és áflWitólag bailjóelmtu

szavaikkal irta alá a felosztó szerződést (a baljóslatú szavak előérzet volt: Lengyelország feltámadása a Habsburgok teljes trónvesztésével egyidejűleg történik), Ferenc császár-király is, die magyar kard nem repült ki hüvelyéből Lengyelország ellen, felosztásáért, o magyarság Habeburg-uralkodóival és azok politikájával nem értett egyet Lengyelország felosztásában, eltiiprásában. £Őt a magyar országgyűlés fel is emelte szavát, a magyar nemzeti érzés pedig tüntetett a lengyelek mellett. — Osztrolenka, az 1S30—31-es lengve! felkelés után a hazájukból menekülő lengyel honfiak meleg fogadtatást, igaz otthont találnak Magyarországon, a magyar családoknál. Magyar földön énekelték: „Jeszcze Po'-sko ne aginela...“ Sokain k Szülök örökre a magyarok között s magyarokká marad - tak. Az 1848—49-ee magyar szabadságharcban, elén a híres Visooká-zászlóailájeJl Bem, Deonbinsild és Visooki vezetése alatt közéd húszezer lengyel vett részt

Az 1861—6ű-es oixxsz-lengyelországi események a magyar szenvedések közepette is Lengyelország és a lengyel nemzet felé fordították a magyar érzést, akkor irta s jelenítette meg a Vasárnapi Újságban Csengey Gusztáv a határtalan népszerűvé lett „A fogoly lengyel“-ét..

A világháborúban a lehetetlen lengyel helyzetben egymásra talált a magyar és a lengyel, a lengyel légiié, — mint azt a munkácsiak tudják a legjobban — a magyarság körében szeretet tárgya volt (Pileudeki is volt Munkácson 1914 végén hosszabb ideig). — Az orosz-lengyelországi földön ápolt sebesült magyar katonák sokat tudnának mesélni a lengyel kórházakban tapasztalt saarebetrőlL

Szibéria Írástudatlan parasztjai nyilatkoznak a világ Írástudóiról

A klasszikus iróh megnyerlek tetszésüket, de a kommunista költőket és írókat lató- bolondoknak nyilvánították — Nem kell nekik a propagandisztikus „népi paraszt- literatura“ sem, - ők az igazságot akarják megismerni

Moszkva, október 23. A moszkvai állami könyv-kiadóvállalat igen figyelem remél tó

könyvet adott ki nemrégiben „Parasztok az irókról“ elmen. A könyv kiadója egy Toporov

Röviden, idősorrend. nélkül ezekről beszéltünk, beszéltem a lengyel-magyar barátsággal!, közös sorssal kapcsolatiban a meleg lengyel vendégszeretet megnyilvánulásai közepette. És abban láttam őzt is, hogy a lengyelek (a „szlávok mtel!ligenoiája“) és a magyarok között jellemben, hamguilatibam, mennyi sok a közös, rokon vonás. A multiban vitézül verekedni, a jelenben is politizálni, mulatni. sárva-vi- gadmá, szülőföldet szeretni, de nagyon egyformán tudnak! És rokonéraésüek vagyunk az imteilligen- cia, kultúra, költészet, művészet érték elésében, magunkévá tevésében is.

Másnap egy iskolába kalauzoltak, mentünk eh Szeptember volt, már folyt a tanítás-tanulás. A tanító s gyereksereg melegen köszöntötte látogatásunkat. Miikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, még élénkebben, kutiatóbban szegeződöt't ránk minden kipirult gyermekűre, gyenmekszem. És egy drága, szőke fürt ü gyermek négy hévvel szavalta a vérpadra menő fiát bátorító magyar anyáról szóló lengyel költeményt, melyet mi magyarok egyáltalában nem ismerünk. Ott ezt éppen úgy tanulják, tanítják, szavalják, mint a magyarok körében „A fogoly lengyel“-t. Aztán meséltek Báthory Istvánról, Jadwigáról, a magyar királylányról-lengyel királynőről, arról, hogy mint fogadták szeretettel a lengyel bujdosókat a magyarok földjén. Szinte mégha tottan jöttem ki ebből a lengyel iskolából.

Este ismét Varsóban voltunk egy nagyabb társaságban. Most már keresetlenül, akaratlanul is az volt beszélgetésünk tárgya, ami előző este s az iskolában. Csakhogy ez rám nézve a legekzomori- tóbb volt.

Jelenünkről sokkal kevesebbet tadnak, hallanak,

beszélnek, mint múltúnkról.

Jelenünket nem érzik úgy, mint múltúnkat, — jelenünket nem ismerik. Édeskeveset tudnak mai sorsunkróL Bennük ez iránt is megvolna az érdeklődés, a megértés és megismerés hajlandósága. Nem a lengyelek az okai annak, hogy ma nem tudnak rólunk, hogy mánkat nem ismerik.

Fényes ünnepséggé! szentelték fel a szegedi fogadalmi templomot

Szeged, október 25. Ma reggel Horthy Miklós kormányzó, szárnysegéde, valamint politikai és társadalmi előkelőségek kíséretében Szegedre érkezett, hogy részt- vegyen a fogadalmi templom felszentelési ünnepségén. A kormányzó, aki a szegedi

9., Hunyadi Jánosról elnevezett gyalogezred tulajdonosa, gyalogsági ezredesi uniformisban megjelent a katonai laktanyában, ahol beszédet intézett a katonákhoz. Ezután a fogadalmi templomba hajtatott, ahol kezdetét vette a felszentelési szertartás. Az ünnepi szentmisét Seródi biboro8-hereegprimás nagy papi segédlettel pontifikálta. A szentmisét a kórusról Dohnányi Ernő pályadíjnyertes ünnepi miséje kisérte, amit maga a szerző vezényelt. A szentbeszédet Glattfelder Gyula esanádi püspök mondotta, majd a Palesz- trina-kóru8 és a szegedi dalárda egyesített kara adott elő több énekszámot. A templom, ahová csak névre szóló belépő jeggyel lehetett belépni, zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel.

1 A I

I SALVATOR § 1 FORRÁS I

mégha a proletárirodali)m b an is előfordult és ironikus célzata volt, sőt lia nem i« volt vonatkozása az orosz paraszthoz.

„Hogyan lehet vadnak mondani az embert ?“ — méltatlankodtak, majd fel-fel- kiáltottak: „Az írók nem ismernek bennünket, miért ábrázolnak minket hülyéknek ?“

Ugyancsak nem tetszett a parasztoknak az osztályharc leírása. Bábel orosz kommunista író ,,Lovashadisereg“-ének felolvasása után az egyik hallgató kereken kijelentette:

„Ez mind dühből és haragból Íródott. így nem tudjuk meg az igazságot, nem akarunk hallani gyilkosságokról.* *

Ugyanerről a szerzőről igy nyilatkozott egy analfabéta parasztasszony:

nevű falusi tanító, de a könyv maga nem ne hány paraszt véleményét tükrözi vissza, hanem

a szibériai kollektív gazdaságok, a vkon- szók>k“ irástudallan vagy fétig-analfabéta parasztjainak nézeteit, akiknek a hosszú szibériai éjszakában a világirodalom és az orosz irodalom gyöngyeit olvasták fal tanítóik.

A legutóbbi kilenc érv folyamán a parasztok minden héten összejöttek a falusi iskolában. A tanító Tövid tájékoztató bevező után hozzálátott egy-egy irodalmi mü felolvasásához és sorra megismertette őket Dickervs-szel, Vidor HugO-val, Tolsztojjal, Aridét,szennai, továbbá az orosz irodalom klasszikusaival és modern művészeivel is.

Azután — minden egyes könyv elolvasása után — minden hallgatónak jogában állott kinyilvánítania ítéletét Ezeknek a paraszt-kritikusoknak 3 hozzászólásai — hű reprodukcióban — alkotják a most megjelent munka lényeges tartalmát. Nem leihet eléggé hűen tolmácsolni a szibériai analfabétáknak ezen gyakran groteszk és savas-horgos „bemondásait", de

ezeknek a primitív lényeknek a kíméletlen ítélete igen érdekes pszichológiai szempontból.

Hiszen emlékezzünk csak vissza 1919-re, amikor a magyarországi kom műn alatt Kassák Lajos, a kommunizmus 'költője, kommunista

• munkások és földművesek előtt szavalta a verseit s csak gyors visszavonulásának köszönhette megmenekülését a fejét követelő tömeg dühe elől.

Ami a szibériai műi fészeknél a legszembetűnőbb az,

az abszolút tiszteletlenség minden tekintélyűjét szemben.

Amikor például teljesen elvető álláspontra helyezkedtek Prisvin ismert orosz költővel szerűben, a tanító igy szólt hozzájuk: „Tévedtek. Gorkij, akit éppen az elébb olyan nagyon dicsértetek, igen nagy költőnek tartja Prisvint". De a parasztok nem jöttek zavarba:

„Gorkij tetszik nekünk, de Prisvin. nem .** Egyébként pedig rendkívül komolyan foglalkoztak a világirodalom felolvasásra került müveivel. A felolvasót minduntalan meg-meg- szakitották önfeledt felkiáltásaikkal, amelyekkel felháborodásuknak, örömüknek vagy szomorúságuknak adtak kifejezést a mü egy- egy fordulatánál.

Az egyes regényhősök neve hamarosan közforgalomba került a faluban,

szájról szájra járt, mert kikölcsönözték őket bizonyos tipusu falubeliek elkeresztelésére és

nem egy paraszt diminutivuma máig is egy-egy Dickens- vagy Hugo-figara neve,

Figyelemreméltó az is, hogy a parasztok roppant kényeseknek mutatkoztak „kári becsületükre" vagy modernebb szóval: ,, osztály Öntudatukra" s ez a szempont bizony sok esetben befolyásolta kritikájukat. A paraszt minden lebecsülését, minden allúziót a primitívségére egyenesen sértésnek vették.

A parasztok cári elnyomatásának ecsetelésénél, ami minden orosz regényben előfordul, nem annyira az úri kizsákmányolás miatt háborodtak föl, mint inkább amiatt, hogy a cári uralom alatt semmibe sem vették emberi mivoltukat.

Sértésként fogták föl a „vad" jelzői íjs,

a vese- és hólyagbetegségek különleges ásvány- I vize.

Kérdezze meg orvosát!

* Ü

„Jól vau ez a könyv megírva, de nincsen benne semmi a lélek számára. Az írónak a lelkek számára kell írnia. Magyarázataira azonban nincs szükségem, magyarázatok nélkül akarok mindent megérteni."

Legkevesebb tetszésre talált nálunk Paszternák és Jesszenin orosz kommunista költők modern lírája. Óvakodtak azonban nézetüknek kifejezést adnii. A tanítónak többször föl kellett olvasnia a két poéta verseit. Végül iis állást foglaltak hozzájuk, de véleményük, sajnos, lefordíthatatlan.

A két (költő — akiknek egyike, Jesszenin, maga is friss parasztvérként került föl az orosz steppéről a fővárosba, ahol élete tragikus végbe fűlt — a két költőről még a legbékésebb szándékú hallgatók is kijelentették, hogy

mindketten nyilvánvalóan bolondok és félette sajnálkoztak, hogy a szovjetálUxu honoráriumokat fizet munkáikért. Sőt kifér jezést adtak amaz aggodalmuknak, hogy Szovjet Oroszország nemzetközi hírneve veszélyeztetve van a két költő munkássága révén. Végül is depuíáoió állított be a tanítóhoz s előadta kívánságát:

„Ind meg a moszkvai kormánynak, hegy kérjük, ne küldje kii.köldre ezeket a könyveket, mert különben ott azt fogják hinni, hogy itt szovjetföldön csupa sült bolond szaladgál. Miért vessen árnyékot egész Oroszországra ennek a kevés firkononak a garázdálkodása?"

Ezzel szemben őszinte csodálatuknak adtak kifejezést Hugó, Dickens, Gorkij, Tolsztoj könyvei, a természeti leírások és a klasszikus lírikusok iránt. Természetesen mély benyomást tett rájuk az éhezés leírása, például Nevjerovnál

„Mint egy ostoresapás ez a könyv, még mindig meg-megremegek alatta"

mondotta a,z egyik paraszt Nevjerov „Tas- kendéjének az elolvasása után. A legérdekesebb azonban, hogy

a speciálisan a parasztok rósaére irá könyveik, az az egész nép irodalom, amelyet az állami könyvkiadóvállalat kolpor- tál közöttük, a legcsekélyebb visszhangra sem talált lelkűikben.

„Ne olvass föl nekünk semmi olyat, amelyben pópa, kulak és konszomiolec lép föl, úgyis tudjuk, hogy nincs benne egyéb csupa „éljen“-en és „gyalázaton kívül. Hangsúlyozni kell még, hogy csakis valódi irodalmat olvastak föl a parasztoknak ée semmi giocset. A jő irodalomnak ez a sikere a szibériai analfabétáknál azt bizonyítja, hogy jelentékenyen alábecsülik esetleges hatását ezekre a néprétegekre.

Azouban az egyedül álló experimentum —■ megszólaltatni a tudatlan népet az irodalomról — mégsem teljes: rossz irodalmat nem tártak a parasztok elé 8 igy nem tudjuk, hogy rnit részesítenének előnyben — rossz vagy jó irodalmat-e,

ha rossz könyvekhez is hozzáférkőzhetőének.

Népjóléti nagybizottságot szervez Érsekújvár városa a munkanélküliek téli nyomorának enyhítésére

Holota János dr. városbiró nyilatkozata a városvezetóség szotiáiis terveiről - „Legelsősorban munkaalkalmakat

kell teremtenünk"

Érsekújvár, október 25. (Saját tudósítónktól) Érsekújvár nem ipari város, mégis az el'9Ő hirdetményre 270 dolgozná akaró s munka nélkül álló ember jelentkezett. Ez a megdöbbentő statisztikai adat annál jobban gondolkodóba ejtette az illetékes köröket, mert a téli munkanélküliség csak hetek múlva fogja kuimiuációs pontját elérni s decemberre annyi család lesz kereset nélkül, amit nem lehet tétlenül tekinteni. Érsekújváréit ezért Holota János dr. városbiró és Sándor látván járása főnök vezetésével nagyszabású akció indult a fenyegető téli nyomor enyhítésére. Sándor„ járási főnök a közelmúltban ankétre hívta össze a munkaadókat s a szakszervezetek vezetőit. Ez az ankét sajnos nem járt a kívánt eredménnyel. Most más utón igyekeznek az illetékes körök a nyomorgókon segíteni. E fontos életkérdésben e napokban a szakszervezetek küldöttsége járt Holota János dr. városbirónál. Felkerestük ez alkalomból Holota dr. városbirót s felkértük, nyilatkozzék erről a kérdésről:

— Azt hiszem, — mondotta a városbiró — hogy a szakszervezetek kiküldött uralt sikerült meggyőznöm arról, hogy minden igyekezetünkkel azon leszünk — hogy a reális lehetőségek határán belül — segítsünk a hibájukon kívül kereset nélkülieken. A járást főnök úrral együttesen foglalkozunk a kérdéssel s

első dolgunk lesz a városi szociális bizottság kibővítésével egy úgynevezett jóléti nagybizottságot alakítani.

Ez a nagybizottság három csoportban végezné a feladatát, összeírná s kontrollálná a segélyre szorultak névsorát, aztán előteremtené az államtól, a járástól, a várostól s részben társa dalmi utón a segítő akcióhoz szükséges összegeket s végül a harmadik csoport a segítés technikai munkáját végezné.

— A tervek szerint a városi szegényház melletti népkonyhát a szükséglethez képest kibővítenénk s naponta minden rászoruló ember teljesen ingyen meleg ebédet kap. Az ingyen ebédakción kívül gondoskodunk arról, hogy reászoruló szegény családok ingyen, vagy részben olcsó tüzelőhöz jussanak. Hatóságii h ússzék felállítására is megtesszük a szükséges előkészületeket, ahol kényszervá- gett állatok húsát fogjuk olcsó áron árueátani a szegény Lakosság számára.

— Mindezek természetesen — fejest© be a városbiró nyilatkozatát — jelentős áldozatokat fognak követelni, amitől Érsekújvár város nem fog elzárkózni. Azonban

legelsősorban munkaalkalmak teremtését látom föfebulatomnak.

Az 1930-as költségvetésben több számottevő beruházást határoztunk el, amelyeket most megkezdhetnénk, ha nem kellene sajnálkozással megállapítani, hogy az országos hivatal még mindig nem hagyta jóvá a költségvetésünket

9