Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-25 / 245. (2466.) szám

^I^GM-MAcAARHlRIiAir

1930 október 25. szombat

Szappanosak uj „párf^-jának nevét íresszu! fordi^oftták le a szlovák eredetiből — Az agrárpárt í§5ü?f&», 5® milliós állams bitesei. Szappanos alulról, magyar kuncsaftok szerzésével akarta injekciózni az agrárpérti kOlcsünpénzfiár-szOvetkezeteket

Prága, október 24. Minap megírtuk, hogy a csehszlovák agrárpárt

a mezőgazdaságnak olcsó állami hitellel való ellátása címén a saját földműves kölcsönpénztárait szüret né az állammal szanáltatn!

olyanformán, hogy az állam évi ötvenmilliót? kamatmentes vagy egészen alacsonyan kamato- zó kölcsönt adna ezeknek a köletíönpénztárak- nak a végből, hogy ezek 7~—8 százalék mellett adhassanak kölcsönöket a megszorult gazdáknak. Világos, hogy ez a manipuláció azt jelentené, hogy

az állam ötvenmillióé évi összegek kamatával a hírhedi földműves kölcsönpénztárakat segélyezné, nem a hitelre rászoruló gazdákat. Amellett az is kétségtelen, hogy az agrárpárt; korifeusoktól vezetett kölcsönpénz!árak csak ..azt a célt szolgálják, hogy a magyar gazdákat anyagilag függd viszonyba hozzák s a cseh ..agrárpárt táborába tereljék. Az évi ötvenmillión 'állami kölcsönt tehát az agrárpárt a saját kor* tl. eszközeinek megerősítésére szeretné megszerezni, vagyis a gazdasági válság elleni állami akcióból pártüzletet akar csinálni.

Az agrárpárt a gazdasági válságot más tekintetben is kamatoztatni igyekszik a maga számára. A földműves k ö les ü n p én z í á ra k n ak ne mcsak az államtól kívánna injekciót- adatni, -hanem alulról, a néptől is. A nagy hitelinség következtében uj erőforrásokra, uj betétekre van szükség, hogy a kölcsönpénztárak a betéteket nagyobb kamatozásra kihelyezhessék, líosry ezt a forgalmat fölhasználják, a válság (•'leni védekezés címén néhány ügynök segítségével mozgalmat indítottak a Csallóköziem a k ü! cs ö 11 p én z t á r ak j) é ps ze rüsi t és c é rdek é bon.

Egyelőre teljesen leplezik, hogy a- mozgalom kizárólag az agrárpárt vállalkozása a pangó köb ö önpénztáraknak alulról való szanálására. Az .■álcázott kortes-mozgalom vezetői — az agráf- -|)á;rt. jellege szerint és annak utasítására — máris

erősen hangsúlyozzák a szerver Kedés iuter Racionális, szlovák-magyar jellegéi, hogy igy előkészítsék a „magyar" szervezetnek a cseh • “ szlovák agrárpártba való beolvasztását. LVkarteshad járat íömozgatója látszólag Szappanos Lajos, Lelley egykori főkortese, valójában azonban a kulisszák mögül az agrárpárt egyik szlovák tagja dirigálja Szappanost és társait. Szappanos társai között különben több jóhiszemű ember is van, aki nem látja, hogy a

mozgalom egy láthatatlan kéz eszközéül süly- lyedt.

A kortestársaság egy magyar lapban tegnap körlevélben fordult a nyilvánossághoz. A körlevél bámulatos burkolt, stílusban beszél s csak annyit árul el, hogy „a mindennapi, kenyér előállításához a szántón, az erőn, a szorgalmon, az akaraton és Isten áldásán felül financiális erő is kell44 s hozzá teszi, hogy a szervezkedést látja a gazdák legfontosabb föladatának. De hogy mire, mi végből, mi célból szervezkedni, arról környörtclenü! hallgat.

Egv másik, kissé világosabb célzása a körlevélnek ez a mondat- „Célunk egy; megértetni más-nyelvű gazdatársainkkal is somunk közösségét". Ebben az agrárpárt szlovák és ruszin szervezeteivel való együttműködésre, vagyis az agrárpárt kebelén belüli agrárinternacionáléra céloznak. Mert végül itt akarnak kikötni. A legérdekesebb azonban, hogy az eddig anonim mozgalomnak nevet is adtak: „országos gazdasági egység Szlovenszkón".

Már a címből is kilátszik a szlovák irányító kéz niukája. Mert ez a cím szlovákból van fordítva éspedig sziávosan, rossz magyarsággal van magyarra fordítva. Eredetije igy hangzik: Krajinská Hospodáska .led no fa na Sloveasku.

Ha ezt nem szolgámig fordították volna magyarra. akkor ..szlpvenszkói országos gazdasági egység” lenne az uj alakulat neve, nem pedig a

E

ri " i >.:S N

« c- -% &

>. g «

g J « |

,rc r

*II á

**= a 2 : öt

■3 £ t "5

~ J «« £

I S€l„- "elaí

teljesen magyartalan és bizonyára szlovák ember által magyarra fordított „országos gazdasági egység Szlovenszkóri". Magyar ember fülének ez éppen úgy hangzik, mintha ezt mondanám: országos gazdasági egység na Slovenskn. No, de ez rendjén is van igy, elvégre az adja a nevet, aki a kortest küldi és irányítja. Arról már igazán nem tehet, hogy szlovák létére nem tud egészen jól magyarul. Ha tudna, akkor nem volna szüksége magyar kortesekre

Érdemes lejegyezni, kik adták oda magukat ennek a magyar kiadású Krajinská Hospodár- ská Jednotának a propagálására. A körlevelet „az országos gazdasági egység Szlovenszkón előkészítő bizottsága nevében" a következők Írták’alá: Bernáth István, Diósfürgepatony;

Bognár Imre és Brunzvig Mór. Szentmihályfa; Csiba József, Csécsénypatony; Farkas Alajos, Lőgérpatony; id. Lelkes Gyula, Benkepatony; Pötho Lajos, Bögölvpatony; Pougrácz Sándor, Szentmihályfa és Szappanos Lajos, CsecséDy- patonv. Eukovicsot kihagyták.

Az agrárpárti földműves kölcsönpénztárak részére követelt 50 milliós állami hitelsegély tervének kipattanása után most már jóval tisztábban látszik Szappanosék mozgalmának agrárpárti jellege. Hodzsa pártja 50 millióval fülűiről akarja szanálni, Szappanos pedig magyar kuncsaftok verbulásavai alulról akarja injekciózni az agrárpárt szövetkezeteit. Hodzsa pártja szerint azért kel] az ötvenmillió, hogy a földműves pénztárak 6—8 százalékos kamat mellett adhassanak kölcsönt, Szappanos pedig azért verbuválja össze az országos gazdasági egységet na Sloveusku cimü pártszervezetét, hogy ezek a kölcsönös pénztárak alulról is kapjanak betéteseket.

Csak öt napja állt elő Prágában az agrárpárt az 50 millió*; állami hitel tervével és 6—8 százalékos apró hitellel, Szappanos már betekkel ezelőtt agitált emellett az agrárpárt) terv mellett. Nagymegyeri beszédéről az agrárpárt! Magyar Szó igy számolt be: „Feldicséríe a Földműves Kölcsönös Pénztárakat és a Cseh Jelzálogbankot s azok feliokozottabb munkálkodását követelte a földmű vystársadalom megmentése érdekében! Követelte, hogy ezek üzletkörének tágításával általánossá tétessék a 6—8 százalékos földir.üves-kölcson. Szebb és őszintébb dicsérő szót aligha, mondtak a Földművé^ Kölcsönök Pénztárak működéséről és emberbarát! működéséről ennek a pénztárnak, mint a gazda és földműves bajokról és azok elhárításáról szóló Szappanos. Ez az intézmény is Hodzsa müvei közül való, aki minden itt lakó és itt dolgozó földműves érdekében hivatta életre munkatársaival együtt ezt az intézményt!44

Ennél nem kell és nem lehet meggyőzőbb bizonyíték a Szappanos és Hodzsa pártja közötti kapcsolat mellett. És ezek után fölösleges Szappanosoknak helyesen lefordítani magyarra uj grűndolásuk nevét, hagyják meg csak úgy, ahogy most van, igy a legjobb, legstílusosabb: országos gazdasági egység na Slovenskn.

1 pápa kézirata Giovanna hercegnőhöz

Kóma, október 24. Az Osservártere Román© ahhoz a már ismert hírhez, hogy Giovawna hercegnő a Szentatyához két megokolt kérvényt intézett, hozzáteszi, hogy a hercegnő első iratában a vegyes felekezetű ek házasságkötéséhez szükséges diispenzációt kérte s egyidejűleg leendő férjével együtt felajánlotta a (konnányjüg megkívánta garanciákat. A második iratban kérte, hogy esküvőjét az assisi pápai bazilikában tarthassa meg, 'tekintettel arra, hogy igen nagy tisztelettel viseltetik Szent Ferenc iránt. A pápa mind a két kérést kegyesen teljesítette és saját kézirata kíséretében eljuttatta a hercegnőhöz az ezekről szóló két. okmányt.

A népszivetsép kikBfcHHtfe a hhehbségeh helyzetét tanai- mányozza Romániában

Bukarest, október 24. A népszövetség kisebbségi szakosztályának igazgatója, Aska- rade a napokban Romániába érkezik, ahol a kisebbségek helyzetét akarja tanulmányozni. Kőrútján Pop Gliita kisebbségi államaikkár fogja kísérni.

i kormány győzött

ai iraki ¥ila!Z?isi*?0R

London, október 24. Tegnap Irakban általános választásokat tartottak. Az eddig ideérkezett hírek szerint a kormáuypá' L mindenfelé döntő győzelmet aratott, aminek következtében a király helyzete is tetemesen megerősödött.

memprandmiM « tornán királyhoz

Bukarest, október 24. A kolozsvári ünnepségek alkalmából a romániai kisebbségek, de főleg a magyarók memorandumot nyújtottak át a királynak és ebben kérték, hogy a sokszor megígért kisebbségi törvényjavaslatot ■sürgessen terjesszék a 'kép viselőhöz elé. A memorandum benyújtása miatt felhördülő román sajtó aat a tanácsot adja a kormánynak, hogy a (kisebbségi kérdésnél fontosabb gazdasági problémákra hivatkozva, térjen art a magyar követelés elől.

JÉ'MBEfR JEM

R t GÉ N?..

IRTA: MŐRAI SÁNDOR

Ccpxngfit b? Paniüeon

m

— Ha üzlet — feleli és fáradtan nyújtózik és kancsalit —- akkor bevehetnél. Ma éjjel számítottam nekik utoljára. A fiié kiemelte az egész társaságot. Uj inspektor jött, ez már a negyedik, aki pénzt kér, nem birom. Inkább elmegyek dolgozni.

Ezt fenyegető hangon mondja, de a fenyegetés hidegen hagy, Szálúmy nem lesz olyan könnyelmű, hogy dolgozni menjen. Inkább megígérem, hogy beveszem az üzletbe, — de .gyanakvó és rosszkedvű marad, a kalapom fel izgatta, legalább annyira, mint magamat, s velem jön és szeretne közelebbit tudni az üzletről. Halkan, álmosan beszél, ódaílogva kisér ki az uccura, egy negyed lépéssel mögöttem megy és onnan bűvöl, a háttérből, « közben egyre járatja véresen erezett szemét, nyugtalanul. A nap süt, fütyülök. A Metróig kísér, mielőtt lemennénk a lépcsőkön, veszek egy újságot. Már nem a Figaro-t olvasom, hanem az Excelsior-t, a 'képek miatt. Szálúmy fejcsóválva néz utánam.

Átmegyünk a Szajna alatt, második osztá- lyon utazom, mert leszoktam az előkelő uta- ,zásról, egy alumínium-oszlopnak dűlök és újságot olvasok. Egészen úgy érzem magam, mint egy minisztériumi hivatal nők, akinek nyugdíjas állása van. Azt a féllúbu embert ismerem, s azt a sárga bőrű elárusitónőt i» a Bon Marchóból, minden reggel együtt utazunk, ugyanabban a pillanatban szállnak a földalattira. Concorde. Chambre des d ép ütés. ■A féllábu fitt kiszáll, az ©lámsitónő velem jön még egy állomást a. Sít. Ga,rimámig. A -/ág»!dő (kocsi egyik ablakában látom mayám, amint hanyagon az alumínium oszlopnak dűlök, kalappal fejemen és újságot olvasok, s egy pillanatra büvölten vázolom fel m Jeten minden féfrttetéd: figjedöl aMtan

egy ágyban, megtakarított pénz, lóg a nyakamban, most hivatalba megyek, ebédelni fogok, az estét francia társaságban töltöm el, ! kellemes társasággal, politikai s irodalmi esz- | mecserét folytatunk. Egy pillán álra. úgy tűnök fel magamnak, mintha a civilizált társadalom szerény, de törtető tagja lennék.

Egészen az elején ezeknek a hónapoknak, mikor még nem adtam el a frakkomat, az első hetek kétségbeesésében, mikor Duválnál mosogattam, egy este, mosogatás után, felvettem a frakkomat, vásároltam tizenkét frankért egy operajegyet és elmentem az operába. Akkor még belefért kezem a kesztyűbe. Nem tudom, mit akartam ezzel, talán dac, tiltakozás volt ez, az életösztön protestáciöja. Természetesen a „Butterfly“-t játszották, életemben négyszer vagy ötször voltam operában, s véletlenül, vagy félig-szándékosan, mindig a Butterfly-hez jutottam csak el. Az első felvonás után elmentem. Olyasmit éreztem, begy mind csalunk: én iis, aki mosogatás után frakkban elmegyek az operába, de a színészek és énekeseik is, s mindazok, akik a nézőtéren ültek. Fájlaltam a tizenkét frankot, a lakkcipő szárította lábamat, mely fájt ■és égetett az egésznapi álldogálástóL, s a fényes nézőtér, n zene, az énékelő emberek, mindez idegennek tűnt, valószínű Fen és hazug. Az opera, a múzeumok, s mindezek a szép dolgok cikornyának itüntek fel, úgy éreztem, hogy semmi közöm miindehbez. Másnap eladtam a frakkot, a lakkcipőt. Ez vélt utolsó (kirándulásom Párisba.

Néha úgy ttmiik fel, hogy akkor ealte jár* tárni utoljára Farkban. Most előreengedem a sárga eláruigitónőt, iklszállunik, lassan megyünk fel a lépcsőkön, ő lekenyarodik a ru© de Rennes-n, én le\rágok a rue Bonapartén. Egy templom van itt, mindig temetnek ánnen, reggel az első felvonulás, a mellyel találkozom, e?y temetés. Néhány lépést megyek csak, az üzlet itt van mindjárt a rue Bonaparte sarkán, öl perc múlva nyolc. Valahogy csak a föld alatt ismerem mór Parist, az ember reggel fölkel, a föld alatt mászik, olvassa a történelmi neveket: Louvre, Tuileries, Concorde, de nem lát semmit, kimászik a föld •Műi tfwttekodik estig, elvégzi a dolgát, minél kevesebb erőfeszítéssel, csak éppen, hogy ki ne rúgják, este visszamászik a föld alá, megunt olvassa: Louvre, Tuáleries, Concorde, Opera, valahol kikecmereg a föld alól, eszik a lakás közelében, talán ül egy-két órát egy bistro előtt, aztán hazamegy és leiek szák.

Azt hiszem, ez tökéletesen rendben van

•igy*

Párisban életi, de ez csak ritkán jut eszembe. Most már egy éve, hogy otthon nem hallottak rólam, biztosan el is temettek. Lehet, hogy otthon is történt mindenféle közben, apám talán befejezte már tanulmányát „A biibszónokiás története Erdélyben a XVII. ée XVIII. században" címmel, s talán egyéb is történt. Az előszobában nálunk aggancsok és vadászfegyverek lógtak a falon, s a szekrények tetején birsalmák sorakoztak. Mindez nem fontos, hogy nekem ilyen nagyszerű hivatalom van Páriában, nyolc előtt három perccel már meg is érkeztem, előkeresem a kulcsokat, kinyitom az ajtót, leszedem a kirakatról a falábiáikat, szellőztetek. Aztán megkeresem az öntözőt, » szabályos vizesnyolcasokkal locsolom fel a padlót, port törtök a polcokon, de ezt már nem is csinálom olyan komolyan. Leülök a pult mögé, előkeresem az ujságpapicosba csavart könyvet, melyet 'tegnap hoztam a kÖlcsönkönyvtárbőiL (kényelmesen elhelyezkedem, olvasni kezdek.

Szemlélődő és gondolkozó életmódra nem ismerek alkalmasabb állapotot, mint az állásom, itt az üzletben, Leroynál. Az üzlet titokzatos. A polcon vastag végek hevernek, vásznak, fehér és festett vásznaik, nagybani eladásra. Naphosszat egyedül vagyok, én vagyok a főnök, a segéd, az inas. Utaisdtásom az, hogy nem szabad, eladni semmit. Reggel kinyitok, délben becsukom a butikot egy órára, aztán visszajövök s itt ülök estig. Azt hiszem Leroy ur szeretne csődbe menni, de erről, nem szólt nekem semmit, ö csak este érkezik egy pillanatra, aggodalmas arccal érdeklődik, hogy nem adtam-e el valamit, megkönnyebbülten hallja, hogy nem járt itt senkii, gondosan telkemre köti, hogy beszéljek le mindenkit a vásárlásról, egyes polcokon vtécnmámoil • végeknek • ellenőrzi beezQfo*

temet, aztán köszönést morog és szalad a kávéházija kockázni és fecsegni.

Nem hiszem, hogy erre a célra alkalmasabb segédet találhatott volna a vászon-bran- cheban, mint én vagyok. A vásznakhoz nem értek semmit. Eladni nem tudok. A színes mintákkal tele nyomott vásznak savanyu szagot 'terjesztenek. Vásári, parasztáru ez, s a polcok roskadoznak tőle. Raktárunk is van, lenn a pincében. Azt hallom, hogy Leroy el akarja adni az üzletet, a helyiséggel együtt, ő már vissza is vonult, de fél a háziúrtól, a nyitva kell tartania a helyiséget. Állítólag jó helyen vagyunk itt, Leroynak olcsó szerződése van még húsz évre, s a háziúr nem mondhat fél neki, ha nyitva tartja az üzletet. Az én feladatom csak annyi, hogy reggel kinyissam és este becsukjam az üzletet, s napközben lebeszéljem az esetleges vevőket, ha betévednek s vásárolni akarnak valamit.

Azt hiszem, Leroy meg van elégedve velem. Három hónapja vezetem az üzletet, de még egy zsebkendőre való vásznat sem adtam él. Egyszer benyitott egy öreg paraszt- asszony és (Staffiiirungot akart vásárolni a lányának. Azt hiszem, sokkal jobban tudok lebeszélni, mint eladni. Ezért a munkáért százhatvan frankot kapok egy hétre.

De erről nem tud senki. Borsinak is csak a felét vallottam be. Lehet, hogy Leroy bolond. Oly nyugtalan, mikor jön és megy, evükkor- rei az orrán szalad végig az üzleten, aprókat horkant, szaggatottan kérdi, hogy nincs-© veszély, nem akart-e vásárolni valaki? Mikor megnyugtatom, elrohan. Gsaik azt nem szereti, ha dohányzom, kénytelen vagyok a nyitott ajtóhoz állani, ha rágyújtok. S mindig megnézi, miit olvasok és megvető mozdulattal Félredobja.

Az ucca keskeny, szeiilkópeket árulnak a szomszédban és képkereteket, s néhány ószeres .kánál itt öreg szenteket és középkori oetyasütőket. Ha nem gyújtom meg a gázt, nem látok olvasni ebben a homályban, ki kellene ülnöm a kirakatba. A homályban olvasok, de megfájdul a szemem, egvskét óra olvasás után már összefolynak a sorok, be kell csuknom a könyvet.

(Folytatjuk.),

2