Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-23 / 243. (2464.) szám
[VT V Mai námniik n®«0«faí i4^a| ': ' % Ötért. 243. (2464) szám « bOMrtök « 1930 október 23 Előfizetési án évente 300, félévre 130, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki FI képes melléklettel havonként 2.50 Ké-valtöbb Ejjyes szám ára 1.20 Ke. vasárnap 2.—Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikcii flCLpilcLpJCl Felelős szerkesztő. OZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCfi GÉZA Szerkesztőség; Prágall. Panská ulice 12. H, emelet. — Telefon; 30311, — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon. 34184 SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRrtHK fii agrárok iíIíéé merénylete aiaiigazdaságunk ellen Irta: BUHM RUDOLF szenátor Abban a gazdasági élet-halál-hahcban, aui€iiy minden oldalról liiliait-eileui erőfeszítésekkel most zajlik le az egész világon, de 'különösen Európában, úgy látom, hogy a mi kormányunk nem akar teljesen ráeszmélni kötelességére. Pedig az egész állami élet fejlődésének jövőjére kiható ez a válság és megse mim isi.! őssel fenyegeti egész gazdasági ételünkéi. Az eddig Lett intézkedések a válság megoldására alkalmatlanok voltak. Az o pl imis t a k o r m á n y n y i 1 a tko zato k, a melye Ívben olyan gyakran volt, részünk és az egy év óta tartó elkendőzések abban a meggyőződésemben érési lenek meg, hogy a mostani kormánytöbbséig vagy nem tud vagy; nem akar segíteni a gazdákon. Ennek a kormány többségűek tiiZbonapos uralma alatt államunk egész gazdasági élete végzetes leromlást mutat. A legmostohább a helyzet a mezőgazdaságban. Itt már valóságban beállott a katasztrófa. Azzal, hogy a kormány a gazdasági világválságra hivatkozik és ezzel indokolja meg mezőgazdaságunk tarthatatlan helyzetét, csak a szomorú valóságot konstatálja, de ezzel nem mentesül a saját felelőssége alól. Láttunk ugyan kormányintézkedéseket a válság eliminálására, azonban ezek naiv vagy elhibázott kísérletezések voltak. Emlékezzünk reá, hogy a kormány tavasszal be- nyújtotta a behozatali jegyekről szóló javaslatát. Már akkor is annak a nézetnek adtunk kifejezést, hogy ez az intézkedés nem vezet célra. A behozatali jegyekkel kapcsolatban a vámpótlékok révén a belföldi gabonaáraknak stabilizációját akarták elérni, amint azonban látjuk, teljesen sikertelenül. Az ilyen komplikált módszerek nem is válhatnak be- Gondoskodni kellett volna elsősorban a kiviteli lehetőségek emeléséről. Itt a kormány mulasztása megállapítható. A miniszterelnök ur legutóbbi nyilatkozatában ugyan úgy akarta feltüntetni, hogy a kormány mindent megtett a maga részéről a válság enyhítésére, a tény azonban az. hogy a felsorolt intézkedések semmiféle enyhülési nem hoztak. Hasonlóképpen hangzott a kormány legelső nyilatkozata, amikor bemutatkozott; akkor is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel és a fősulyt a gazdasági válságra helyezték. Mindebből azt látom, hogy ez a kormány ígéretekben fölöttébb gazdag, de eredményes cselekedetekben annál szegényebb. A kormányéi nők multheti nyilatkozatában semmii komolyabb konkrétumot nem látok s az egész gazdasági, vitát demonstrációnak és porti intésnek teki nteni. Demonstrációnak. mintha komoly intézkedéseket akarnának'. s po Hí íillésnek a gazdák- felé, .mintha róüik gondoskodás történnék. Jellemző különben a lefolyt gazdasági vitára az is, hogy az összes kormánypártok teljesen ellenzéki hangokat ütöttek meg. Minden párt szónoka panaszkodott, reklám imáit, elógedeiitenke- deti, ív-m találta kielégítőnek az eddigi intézkedő-ekei s csodálatosképpen mégis csak támogatják azt a kormányt, amely mindezeket a felsorolt hibákat, mulasztásokat elköveti. Ez semmi más. mint blöff'és demagógia a választók felé. A gazdasági vitából az is megállapilhaiá. hogy a válság megoldására vonatkozó felfogás tekint ebében mély szakadék tátong az agrár pártok és a szocialista blokk kozott, ki agrárok eékfamtibetók Szüli: Nem konszolidálódhat a köztársaság olyan külpolitika mellett, amely a szomszédokkal nem a barátságot szolgálja A külügyi bizottság vitája lenes expozéja felüti — Szili 6éza alapos kritikát gyakorolt Prága kisebbségi politikája fölött s Benes genfi öntiiesekvéseivei szemben rénutatott a sivár valóságra — „A kisebbségi kérdés nincs megoldva!" Pergler képviselő ujabb elkeseredett rohama Benes ellen Prága, október 22. A képviseJöház külügyi bizottsága mai ülésén foglalkozott Bence külügyminiszter legutóbbi expozéjával. Az első szónok Pergler dr. volt, aki személyes indulatoktól vezetve rendkívül élesen támadta Benes minisztert és beszédében odakonkludáll, hogy Benes vezetése mellett Csehszlovákia tulajdonképpen elvesztette egész önállóságát és nem egyéb, mint gondnokság alatt álló álam. A demokrácia — mondotta Pergler —- neon támas zk odhátik paragrafus okra és szuronyokra, hanem erkölcsi normákra. Ez azonban kizárja az inszcenált pereket, a büntetett előéletűek tanúskodásával ellenzéki újságírók ellen lefolytatott pereket és a demokrácia szimbóluma nemn lehet a cenzor ceruzája. A szónok élesen kritizálja a cenzúra gyakorlatát, mire Tomasek elnök figyelmezteti, hogy .maradjon a tárgynál. Nem helyesli Benes optimizmusát és a baloldali sajtónak félelmét akkor, amikor egy politikus kellemetlen / dolgok: j mond. Sehol a világon nem beszéLrék annyi, i a sér kéről, mint‘nálunk, nemcsak a sajtóban, a parlamenti üléseken, hanem hivatalos helyeken is. A békéről való diszkusszió ugyan eredményes lehetne, — úgymond —, ha látnánk, hogy a megkötött egyezmények a valóságban érnek is valamit. Egyelőre a béke politikája abban kulminál ódik, hogy a revizionisták tábora egyre erősödik. Mondhatjuk, hogy ebben a táborban van a volt nagyantantnak egy része. Az angolszász országokban a revízióm zmtus szemm eUáthatóan tért hódit és -sajna* Franciaországban is giobó időben számos revizionista hang hallatszik. azokat a ki tanításokat és tudomásul vehetik a szocialistáik részéről azokat a burkolt fenyegetéseket és támadásokat, amelyek a múlt héten a szenátusban elhangzottak. Ezek után bátran konstatálhatjuk, hogy ebben a kormányban a tűz a vízzel került össze. És éppen ennek tudható be az is, -hogy a mező- gazdasági válság megoldása késik, mert állandóan és örökösen csak ellentéteket kell kiegyenlíteni, komoly munkára nem kerül hét sor. A kormányéi nők nyilatkozata miniket egyáltalában nem* elégít (ki. A gazdasági vita pert i§ nem volt egyéb, mint a kormánynak pártjaival rendezett programszerű tűzijátéka a nép tisztánlátásának. el(homályusitására, programon kívül pedig a kormánypártok összekaipásra. Pedig higyjék él az illetékesek, hogy a nép már kezd tisztánlátni. Azt látja, hogy ez a kormány, amelyet a nagy Ígéretek kormányának lehet tekinteni, nem teljesíti kötelességét ós még mindig azon a pénzügyi bázison mozog, amely edőbb-utóbb sírásójává lesz gazdasági életünknek. Nézetem szerint a kormány tisztánlátása homályosul! el, amikor nem tekint a perifériákra s nem akarja otít meglátni a gazdasági válság által beállott siralmas helyzetet. Ha körülnézne, látná, hogy Szlovensakón a mezőgazdasági válság folytán előállott helyzet egyenesen kétségbeejtő. Soha ilyen nyomor Szlovenszkőn még nem tanyázott Ugyanakkor, mig a kisgazdák az adósságokkal köpködnek, a pénzügyi hatóságok egyre szigorúbban járnak el az adózókkal szemben. Ez a pénzügyi gazdálkodás olyan, minit a rossz kertész, aki úgy szedi a gyümölcsöt, hogy letördeli a gyümöloshozó ágakat 'is, tönkre teszi a fát s nem törődik a jövő évi hozammal. A mai helyzeten lehet segíteni, de nem frázisokkal, Ígéretekkel, nyilatkozaitokkal, hanem (komoly lettekkel. Tetteket kérünk és nem virágos szavakat és fényes Ígéreteket. Tetteket és pedig nem holnapra, hanem mára, mert a helyzet napról-napra kétségbeej- lőbb lesz. Lehetséges, hogy a kormánypártok ráérnek, de nem ér rá a nyomorúságban szenvedő nép. Ha a kormány komolyan és sürgősen tenni akar, akikor első és legsürgősebb teendője legyen, hogy lássa el a gazdák?.'' olcsó és kellő MeM Mtelrecdeaó* aéUrtii * meaögag. daisági válságot megoldani nem lehet. Itt azonban felhívjuk a kormány figyelmét arra is, hogy a hitel kérdésébe ne vigye bele a pártpolitikát. Kellő hitel révén a mezőgazda rendezhetné egyrészt adósságait, másrészt pedig vásárló ereje megnövekednék, amely pedig a gazdasági életnek újabb vérkeringést adna. A hitelkérdés rendezésével kapcsolatban azonban a pénzügyminiszter figyelmébe ajánlóim, hogy meg kell változtatnia az adózási rendszert, ha azt akarja, hogy az adóalanyok megmarad járnák. Az első és legfontosabb kérdés ezen cél felé az adómoratórium. Ezt, még a tél beállta előtt foganatosítania kell, mert csak ezzel a sürgős intézkedéssel állithaitó meg a válság lavinája, amely már összeroppantással fenyegeti a közgazdasági életet. Természetesen ez csak úgy vihető keresztül az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül, hogy minden vonalon, az összes tárcáknál a legszélesebb körii takarékoskodást vezetik be. Elvetjük a kormánynak azt a gondolatát, hogy a válság megoldására gabona monopóliumot hozna be, mert ez nem volna más, mint a szomorú emlékű Obiinv Ustav föltámasztása. Ennek az intézkedésnek a gazda nem látná hasznát, csak egy újabb áHamá apparátus létesülne, mely súlyosan ártana a kereskedelemnek, amelynek hibáit azonban nem szüntetné meg; — pedig a hibák korrigálására van szükség, nem a kereskedelem gúzsbakötésére. Hogy a kormány intézkedései mennyire nem célirányosak és koncepciómentesek, azt éppen a (ház asztalán fekvő kereskedelmi szerződésből állapíthatjuk meg. Ugyanakkor, amikor ez a koalíciós kormány a mező- gazdasági válság ellenszeréül a magyar kereskedelmi szerződés felmondását állítja be, vélt politikai szükségszerűségből az itteni mezőgazdaság hálrányára a román kereskedelmi szerződést kötötte meg. Ha alaposabban áttanulmányozzuk ezt a szerződést, látjuk, hogy ennek vámtételei a mostani magyar szerződés vámtételeivel többnyire egyeznek, vagy pedig ezeknél a vámtételeknél alacsonyabbak. Ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy amig az agrárpártok hadat üzennek a magyar mezőgazdasági terményeknek és ezzel felidézik az iparunk számára egyálta iában nem kívanatoe vámíháboru rémét, addíta a Csorbatón a kisantant egységének dokumentálására, de mezőgazdaságunk hátrányára, megkötött román kereskedelmi szerződés gátat szakit és szabad utat nyit a magyarnál még olcsóbb román mezőgazdasági termékeknek s ebben az áruözönben mezőgazdasági életünk meg fog fulladni. A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata a legélesebb ellentétben áll a mostani román kereskedelmi szerződéssel. Két eset lehetséges. A miniszterelnök vagy nem tudja, hogy mit csinál a külügyminiszter, azaz a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal kéz, vagy pedig a választók meg- tévesztésére szánta nyilatkozatát. A népnek azonban meg kell ismernie ezt a kétszínű játékot, meg kei] tudnia, hogy a kormánypártok itt nem az ő érdekeinek megvédését tartják szem előtt, hanem azt a délibábokat kergető nagyhatalmi hóbortot, aminek kedvéért az adózók, gazdák rovására föláldozzák az igazi gazdasági érdekeket. Ezúttal Románia kezesebbé tétele volt a főcél és itt, Csorbatón elsikkadt a mezőgazdák érdeke. Ez az a politika, amely a köz érdekét alárendeli a napi politikának s amelynek az útvesztőkben való bolyongása az oka annak, hogy ez a kormánytöbbség a gazdasági válságot megoldai nem tudja, nem fogja tudni és nem is akarja. Olyan komponensek játszanak itt közre, amelyektől szabadulni nem tud. Mi tehát ellentétben mindazokkal az optimista felfogásokkal szemben, amelyek a kor mánytöbbség vezető tényezői részéről utóbbi időkben elhangzottak, a legpesszimisztiku- sabban Ítéljük meg az itteni gazdasági helyzetet minden vonalon ós minden téren. A kormánypárti tényezők jól értenek a valóság elkendőzéséihez, ezzel a smink-eléssel azonh bán a bajokat eltüntetni nem lehel- Különösen áll ez a gazdasági életben, amelynek -zigent törvényei vannak. Ezeket kijáiszaui nem le hét. Idéig-óráig felszínen lehet ugyan maradni, azonban a gazdasági élet törvényeinek parancsoló kényszere elsöpri azokat ut-já bői, akik ellene vétenek. De félő, hogy akkorra egész gazdasági életünk pillérei annyira alá lesznek ásva. hogy beáll a/, á Ha iá no- gazdasági csőd. Ennek okai azok lesznek, akik ma tudatosan benn hagyják a gazda-ági életet a válság kátapú&ban.
