Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-22 / 242. (2463.) szám
TIV«3aT-MAGteR-HIRLL^ 1930 október 22. szerda.- . .-'.»». ' —— "■■ megcáfolására és az aggodalom eloszlatásával És ezért, amikor a kormányrendeletet meg- kritizálom, konkrét indítványokat nyújtunk itt be, még pedig olyanokat, amelyek a 88—1930-iki népszámlálási kormányrendelet megjavítása érdekében még most is érvényesülhetnek, amikor már a nyomtatványok készek. Olyan népszámlálást akarunk, amely „módszer és tárgyilagosság tekintetében minden kritikát kiálljon, az adatok feldolgozásában és az eredmények közlésében a lehető leg- ; tökéletesebbet nyújtsa és bepillantást engedjen a kisebbségeknek nemcsak térbeli ! elhelyezkedésébe, hanem azok egész gazdasági és kulturális életébe is.“ Az 86—1930. számú (ezentúl csak kormány- rendelet néven fogom nevezni) kormányrendelet azt mondja, hogy a nemzetiséget rendszerint az anyanyelv határozza meg! Ez semmiesetre sem az az ideális álláspont, ami a nemzetiségi elvnek teljesen megfelelne. Az az álláspont, hogy a nemzetiség annyi, mint az anyanyelv, semmiesetre sem fogadható el és a kormányrendeletnek itt egyáltalában alapvető hibája az, hogy azt kérdezi, hogy mi a nemzetisége és nem azt, hogy mi az anyanyelve! Igaz, hogy a számlálási lap nemzetiségi rovatába zárójelben odateszi, hogy anya- nyelv, de ez arra a feltevésre is ad okok hogy az intenció az, hogy a bizonytalanság a valóság elhomályositására vezessen. Tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet ie elfogadta azt a szabályt — a csehszlovák delegátusok hozzájárulásával is, — hogy egyes nemzetiségek számát statisztikailag csak a nyelv, még pedig az anyanyelv kérdezése állal lehet légin eg közeli többen megáll api iánk, a mi álláspontunk helyességének fenntartásával, hajlandók vagyunk elfogadni a kormányrendelet álláspontját egy feltétel mellett, ha a népszámlálás azt az adatot is lerögzíti, hogy a megszámlált a magyar, német, szlovák. lengyel, mílién és a cseh nyelvet is beszéli-e, avagy anyanyelvéi! kívül más nyelvet egyáltalán nem beszél. Ennek a szükségét a kairói XVII statisztikai ülés is határozatilag kimondta. Álláspontunk itt az, hogy az anyanyelv kérdezése sem az a mód, amellyel legmegközelit- hetőbben meg lehet állapítani az egyes nemzetiségekhez tartozók számát, mert hiszen „vannak olyan emberek is, akik több nyelvet egyformán jól beszélnek és azokat váltakozva használják és így maguk sem tudják eldönteni, hogy mi az anyanyelvűk." Az anyanyelv definíciója is bizonytalan és vannak esetek, hogy az anyanyelv nem azonos azzal a nyelvvel, amit valaki az anyjától tanult, hanem azzal a nyelvvel, amin gondolkodik és imádkozik, vagy azzal, amelyet a legtökéletesebben beszél. Mindezek ellenére, illetve azok korrekciójaként elfogadjuk azt az álláspontot, hogy: „a nyelvhasználat mindenkinek egyéni joga, melyhez legtöbb esetben érzülete is igazodik s igy mindenkinek az egyéni bevallására kell bízni annak az eldöntését, hogy milyen nemzetiséghez kíván tartozni, milyen nyel- j ven kívánja magának a kisebbségi jogokat biztosítani! Anyanyelv alatt tehát nem a szoros értelemben vett anyanyelvet kell | érteni, de azt a nyelvet, amelyet a meg- í számlálandó a megszámlálás időpontjában j minden befolyástól mentesen magáénak vall. ! Ennek azonban legalább is az instrukcióban j kifejezetten benne kell lennie! be® a megszámlált kifejezetten kinyilvánított akaratát. A csehszlovák többség a szupremácio igazolására A rossz princípiumot a biztosok és revizorok alaposan ki is használták. Végeredménybe® fejtegetéseim nyomán oda kell hogy jusson mindenki, hogy bizonyítottnak vegye, hogy az 1921-es népszámlálás erőszakos hatalmi népszámlálás volt, amely nem állja ki a becsületes és tudományos kritikát. És nekünk most erre azért kell rámutatnunk, hogy igazoljuk abbeli aggodalmunkat, hogy az 1930-as népszámlálás is ilyennek készül, ® becsületes önvédelemmel törekedjünk arra, hogy a fenyegető visszaéléseket mentöl kisebb térre szorítsuk. A megismétlődés aggodalma teljesen jogos! Hiszen a hatalmi politika most is azt akarja, amit 1961-ben akart; mindenáron kihozni azt, hogy a csehszlovák nemzet a köztársaság nemzetei között a többséget bírja, tehát j jogos mini államalkotó nemzetnek a szupre-1 mániája és a köztársaság csehszlovák nem- j zeii állam és nem nemzetiségi állam. Hiszen I ez a hatalmi politika ma is állja a fikciót, j ma is az uj nemzet, a nem létező csehszlovák | nemzet alapján áll, mert különben nem jön-i ne ki a cseh nemzet egyedüli többsége. Has- ; singer baseli egyetemi professzor ezt jól ki-j mutatta, amikor kihozta, hogy a cseh szí óvá-í kok 1921-es statisztikái számából le keli vo-n-; ni 250.000-et s megállapított mint minimális! veszteségét a németek terhére Szloveuszkó-! bau és Ruszinszkóban 75.000-et, a magyar- j ság terhére 72.000-et és általában a lengve- ' lek terhére 30.000-et s megállapította, hogy j a 8,300.000 csehszlovákból csak 6.1 millió a ; cseh és a szlovákokat igazságosan külön nemzetnek vévé, aminthogy a külön nyelv,; az etnográfiai szempontok és a külön nem- zeti kultúra a külön nemzetiségi létet iga- ; zölija, kiszámította, hogy a többi nemzeteknek I ÓI eks zárna a cseh j ..nemzette! szemben 7 milliót, vagyis a cseh ; igazság és a szabadság érdekében a lehető legkisebb térre szorittassanak. És igy a tömérdek költséget jelentő ankét teljesen hiábavaló volt. A nemzeti kisebbségek az ónkéira természetesen meghívást sein kaptak, már pedig a népszámlálás erősen érdekeli az ő joguk érvényesülését, illetve joguk érvényesülésének feltételét s lehetőségét. A nemzeti hovatartozás megállapítása az egyén Joga Az ankétnak, a belügyminiszteri megfigyelőnek és a kormánynak pedig volt a jog és az igazság a becsületes eljárás szempontjából a döntésnél feltétlenül figyelembe veendő alapja. Mert ott volt a Kairóban 1927 decemberében megtartott nemzetközi statisztikai kongresszusnak a csehszlovák statisztikai delegátusok hozzájárulásával pro futuro meghozott egyhangú határozata, amely az 1890-től a praxisban is megvalósított egyedül helyes magyar álláspontot tette magáévá, amely szerint a nemzetiséget a népszámlálásnál nem kérdezik. csak az anya-nyelvet és a beszélt nyelvet De ott volt Németországnak és Lengyelországnak a nemzetközi megegyezése, amelynek 74. cikke kimondja, hogy egy népi nyelvi vagy vallási csoporthoz való tartozása az érdekeltek veUom'á.sa alapján állapítandó meg s a hatóságnak nincs joga ezt sem kétségbe vonni, sem felülvizsgálni. És ez alapon állva hozta meg a hágai állandó nemzetközi bíróság a felsősziléziai ügyekben hozott XII. számú döntvényét, amely kimondja, hogy az egyén szabad akarata nemzetisége megállapításában logikus következménye a Ui- sebbségvédő nemzetközi szerződések által biztosított szabadságnak. E:- az elv kell. hogy vonatkozzék minden nemzetközi szerződéssel biztosított kisebbségre és minden eljárásra, amellyel nemzetiségét- megái lapítják. nemzettel szemben többséget reprezentál. A dezavuálf ankét Tehát a hatalmi politikának az 1930-as népszámlálásnál annál inkább i® eröseu kell dolgozni, mert a cseh statisztika is kimutatja, hogy a legkisebb a természetes szaporodása a cseh népnek. Hogy a hatalmi politikát a célazonoeság mellett az 1921-iki törekvéssel. azonos .törekvés vezérli, azt igazolja először az, hogy az állami statisztikai hívaital tanácsából, szaktudósokból és a belügyminiszter megfigyelőiből alakult ankét határozatát a kormány nem fogadta el, illetve lényeges pántjaiban teljesen megváltoztatta. Az ankét egyhangúlag kimondta, hogy a nemzetiséget azon nyelv szerint kell meghatározni, amelyet valaki a legtökéletesebben meg lan ült és a legfolyékonyabban beszél és ez rendesen az anyanyelv. I* > cmdta, hogy csak az vallhatja magát zsidó nemzetiségűnek, akinek anyanyelve a héber vagy jjiddis s ezeket a nyelveket tényleg beszéli is. Logikus következménye ez annak az álláspontnak, amely az anyanyelvet teszi meg a nemzétiség objektív külső jegyének. Kimondta, hogy a népszámlálást minden nyomástól és illegitim befolyástól mentesíteni kell s a megszámlálandó által vallott anyanyelvet csak akkor szabad megváltoztatni, ha abba a megszámlálandó önként belemegy és a megváltoztatást sajátkezű aláírásával megerősíti. lla a számláló biztos ezen rendelkezés ellenére cselekednék, akkor ez deliktumot képez és 10.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és 3 hónapig terjedhető elzárással büntetendő. Kimondta, hogy ennek a büntető szankciónak expressis ver- bis benne kel] lenni a népszámlálási rendeletben, az instrukcióban és a kitanitó magyarázatban. Jellemző, hogy a belügyminiszteri megfigyelő niég az ankéten rögtön tiltakozott az ankét álláspontja ellen és indokolásképpen a statisztikai folytonosság elvére hivatkozott ® az 1921-es népszámlálás alapelveinek és rendelkezéseinek fenntartása mellett nyilatkozott, mert — úgymond - ellenkező esetben nincs mód az 1921-es népszámlálás és a megejtendő 1930-as népszámlálás adatainak az összehasonlítására. A zsidó nacionalisták* és a nemzeti demokrata párt akciója a zsidó kérdésben szintén az ankét álláspontja ellen nyilatkozott, és a kormány nem is tette magáévá az ankét álláspontját, amit annál inkább megtett, mert a csehszlovák nemzeti állam fikciója érdekében való hatalmi politikájával ez merőben ellen- kezeit volna. Pedig az ankét álláspontja még nem i- tartalmazta áz abszolút jót, legalább IS olyan értelemben, hogy a visszaélések az1 A k!sebfe£§9vétt8 szerződés s a népszámlálás A csehszlovák köztársaság u. n. nemzeti kisebbségeinek minimális jogait a saintgerma.ini szerződés biztosítja, amely szerződés a cseh- | szlovák törvénytárba becikhelyeztetett és alap- ’ törvénynek deklaráltatott. Ez az u. n. nemzeti; kisebbségre, a nemzetségre, a magyarságra nézve a szabadságot proklam álja éspedig úgy, hogy szankciót is fűz hozzá, akkor, amikor kimondja, hogy a szerződés második fejezetével — ahol a szabadság biztosítva van — ellenkező törvény, rendelet, eljárás, vagy intézkedés érvénytelen, hatálytalan. Világos tehát, hogy a csehszlovák köztársaság kormányának a nép- számlálásról szóló rendeletében már csak azért sem volt szabad, szabadságellenes és a nemzeti kisebbségeket végeredményében jogaiktól megfosztó rendelkezéseket hozni, már azért sem nyithatott tudatosan tárt kapukat a népszámlálásnak az eljárási és közigazgatási visszaélések lehetőségének, mert ha ezt teszi, akkor szemben találja magát a saintgermaini szerződés alaprendelkezéseivel é® az ezen szerződésben biztosított érvénytelenségi szankcióval. De ugyanezen szerződés kifejezetten nemzetközi vedelem alá helyezi a nemzeti kisebbségi jogokat, s igy, ha a csehszlovák hatalmi politika ezeket megsérti, reákényszeriti a nemzeti kisebbségeket arra, hogy már a népszámlálási eljárásra vonatkozó előzetes rendelkezések ellen igénybevegye a nemzetközi védelmet és azt egy, a népszövetséghez intézendő panasz formájában cselekvésre birja.. zás érzése, ennek az érzésnek nincs megfogható objektivuma, tehát mindenki,, minden hatósági biztosi, vagy revizori beavatkozás nélkül maga határozza meg, hogy melyik nemzetiséghez akar tartozni. Mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek vallja magát. Ezen álláspont helyességét vallja Rónán tói kezdve a modern államtudomány minden jelentékeny képviselője s ezért folytat itt kilátástalan harcot a becsületes szándékú Rádl profesz- szor. Mi a számlálólapok rendszere mellett voltunk, amit a lakás birtokosa, vagy helyettese tintával tölt ki s csak, aki írni nem tud, vagy a kitöltésre bármi okból nem képes, azokét töltse ki a népszámláló biztos. Mi a községi képviselőtestületek által választott 2—2 bizalmiférfi rendszere mellett voltunk, akiknek a számi alól apót alá kell írni, ami, ha nem történik meg, a revizori bizottság külön fölülvizsgálja a szóban lévő esetet és dönt. Mi a politikai hatóság döntési jogát kizártuk s helyébe független revizori bizottságot kívántunk szervezni birákból és független szak- és megbízható emberekből. Mi a biztosnak a nemzetiségi adat megváltoztatási jogát a legszűkebb térre szorítottuk s csak akkor engedtük meg, ha ehhez a megszámlálandó hozzájárult és a bizalmi férfiak aláíráisa nélkül a megváltoztatást végérvényesnek illetve érvényesnek nem óhajtottuk tekinteni. Mi a népszámlálási biztos esetleges vísz- szaélései ellen súlyos büntető szankciókkal kívántunk védekezni és delicium sui geneiTsnek.kívántuk a nép- szám iáló biztos visszaéléseit mii nősíteni. A mi szankciónk az igazság és a tiszta becsületes eljárás érvényesülésének biztosítása volt. A csehszlovák hatalmi politika ezt az intenciót nem akarta honorálni. Vájjon maga ez a tény nem ad-e jogos okot arra a feltevésre, hogy a kormány nem akar igazságot és az igazságot becsületesen szolgáló eljárást? A 86—1930. isz. népszámlálási kormányrendeletnek a visszaéléseket lehetővé tevő nyitott — pardon — teljesen kitárt kapui erre megadják a kétségtelen feleletet. As államfő álláspontja De a döntés előtt a kormánynak figyelemmel kellett volna lenni az államfő álláspontjára is, amely csodálatosképp és véletlenül megegyezik a (magyarság és németség álláspontjával. A köztársaság elnöke mindig úgy beszél, hogy a köztársaság nemzetiségi összetételű állam! Vagyis érzi, hogy a csehszlovák nemzeti állam csak fikció és hogy a köztársaság nemzetiségi állam. És azt mondja, hogy mindenki legyen az, ami. Élje ki nemzeti életét és vigye előbbre nemzetét. Egy guitgesimt népszámláló bizloshad- dal végrehajtott népszámlálás nem azt akarja, hogy mindenki az legyen, ami, hanem azt, hogy mindenki, aki kap aoi'tác tóval, jogi erőszakkal, fenyegetéssel és megtféHemlitéssei reábirható, tagadja meg nemzetét és csehszlovák legyen. Attól a kormánytól, mely fikcióikra épit és azért, tűzzel-vassal dolgozik, A negligált magyar kezdeményezés De ott volt az a figyelmeztető is, hogy a magyarság nemzeti jogainak érvényesülése érdekében a népszámlálás törvényes és nem rendeleti szabályozását követelte, mert igy vélte elérni azt, hogy a népszámlálás kérdésében a törvényhozásban a szlovák, a német és a magyar, nemzet is meghallgattassék törvényhozói által és a parlamenti nvilt dis- kusszió az igazságos eljárást és az esetleg előfordulható visszaéléseknek a lehető legkisebb térre való szorítását, az eljárás törvényszerűségének ellenőrzését és a jogvédelemnek bírói kézbe való helyezését biztosítja. A magyar nemzeti párt még a múlt ciklusban beterjesztette az 1930. évi népszámlálásra vonatkozó törvényjavaslatát. 1929 január 30-án lett ez a javaslat a ház elé terjesztve, de még a kezdeményező bizottsághoz sem utalták, holott a házszabályok kötelező rendelkezései elől kitérni sem lehetett volna. A jelen ciklusban még 1929-ben újra benyújtottuk a képviselőház elé az általam készített törvényjavaslatot éspedig a ciklus elején, még olyan időben, amikor vígan le lehetett volna tárgyalni és törvényerőre lehetett volna emelni a javaslatot, azonban e javaslat a mai. napig még csak a kezdeményezési bizottsághoz sem került. Világos tehát, hogy a kormány nem akarta. hogy a kérdéssel a parlament foglalkozzék, hanem maga akart, esetleg a népakarat ellenére is, dönteni, ami már elég ok az aggodalomra. A mi javaslatunk azon alapszik, hogy a nemzetiség szubjektív belső érzés, a nemzeti kollektívámhoz, összességhez való tartoamely az asszimilációnak minden ravasz eszközét in praxi működésbe hozza és tartja, attól maist várni nem is lehet. Azt hiszem, hogy nincs szükség tovább vesztegelni az aggodalom kérdésénél. .A tudomány, a szaktudósok, a nemzetközi szerződések, a hágai állandó nemzetközi bíróság, a nemzetközi statisztikai intézetnek Kairóban 1927 december 29-től 1928. január 5-ig tartott ülésének a határozata az 1929. jundus 4-től 1930. febr. 1-iig tartott hivatalos csehszlovák népszámlálási ankét határozata, az államfő: mind a mi álláspontunk és igazságunk mellett vannak, de a kormány minderre fütyül, ügyet se vet a parlament szuverénitására, amelynél fogva annak minden [kérdésben joga van törvényt alkotni, hidegre teszi a törvényhozókat megillető iniciiativát, Iianeim miután a geometriát már előzőleg jól megcsinálta, a statisztikai folytonosság elvéinek nagyobb dicsőségére olyan népszámlálást akar 1930-ban, amely metódusában, eljárásában, eszközeiben 6® jellemében az 1921-es népszámláláshoz hasonló és igy a számadatok összeha són I itása a kitűzött cél érdekében kitünően Hasznosítható. Ezt a feltevést a múlt és a jelen egyaránt igazolja. A beszélt nyelvek, mint a népszámlálás ellenőrzésének eszköze De tegyük fel, hogy a szuppoziciő téves és az aggodalmuk nem jogosult! Nos hát, mi módot akarunk adni a kormánynak a feltevés' Álláspontunk azonban az is, hogy a beszélt nyelv is feltétlenül ki tűn tettess ék a népszámlálásnál és pedig a cseh, német, a szlovák, a magyar, a ruthén, a lengyel, a héber és a jiddis nyelvre nézve és az a negatívum is lefixiroztassék, hogy a megszámlált a vallott anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszél! A-nyomtatványban erre nem készítettek rubrikát, azonban a megjegyzés rovatában ez teljes köunyüsóggel keresztülvihető. Adjon ki a belügyminiszter erre vonatkozólag külön rendeletet és a kioktatásban is expressis verbis benne legyen a kellő útmutatás. Erre nézve a mi követelésünk legfőbb indoka az, hogy a beszélt nyelv kimutatása lehetetlenné tesz olyan machinációt, hogy egy nemzetiségnek a számát többnek tüntessék fel azoknak a számánál, mint ahány&n az illető nyelven tényleg beszélnek. Ha ez elől a kormány ki akar térni, úgy bizonyságát adja annak a szándékának, hogy lehetetlenné kívánja tenni a halalmi ténykedésének és a népszámlálás korrektségének az ellenőrzését. Az eltolások megakadályozása A kormányrendelet a katonaság öss/eíram iwel való megszámlálását rendeli el, de arról nem gondoskodik, hogy azok községenként külön áttekintésbe vétessenek és nemzetiségi adataik mint a katonaság külön nemzetiség adatai vétessenek szómba, mini amely adatoknak nincs befolyása a polgári lakosság nyelvhasználati jogára. A mestersége'' nemzetiségi eltolódás kérdésében a kormányrendelet tilt minden magánbeav ntko/ód a per* cenluáoió befolyásolására, ellenben a kalo4
