Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-21 / 241. (2462.) szám
4 1930 október 21, kedd. LEITMERITZ, Í930... Irta: SZOMBATHY VIKTOR Olvasom az újságban ezt a szétdarabolt theiilesmestert. Meg van írva hátborzongatóan a Yarítek-Krejsa eset, az Elba, a téglagyár, a disznóárupiac meg a zugos kis lakás. Ezen aztáu egy kicsit elcsodálkozom. Hogyan? Leit meri te? Vannak pillanatok, arai- ikor ez színié li illetet lennek tetszik, ez a lei'tmeritei rém. Hogy Chicago, hogy Düsseldorf, Sidney vagy Rákospalota, mindez olyan természetes, olyan magától értetődő: emberek élnek, emberek halnak, egyik képe nem tetszik a másiknak, veszi a kést vagy a pisztolyt s átküldi egy szebb világra. Akár darabokban is. De hogy éppen Leitmeritz! Van úgy, hogy éppen a lég virágzóbb réten csap le a bomba, vagy a legbskósebben csordogáló folyó árad ki néha. A természet olykor megbosszulja magát s ott mutatja be JáiHW-arcáuak félelmesebbik felét, alio! senki nem gondolná. s a tüzérek, délelőtt, az ágyúval Hegyek zöldéinek az innenső parton s egy közeli faluban szőlő is terem. Lapos sikság terül el a másik parton s egy pompás autóul Drezda felé! Olyan békés minden. Délutánon kint gyerek kocsi korzó zajong s ünnepnap kiürül a város: hátizsákos, bakancsos turista lesz minden épkézláb ember s olyan komolyan, hitied, céltudattal másznak apró sziklákat s tó.voli erdőket, amilyenre csak ilyen német képes, akinek mindennapjai egyformaságban peregnek s csak néha-néha szánják rá magukat egy pohár sörre, limonádéra a Cáré Kutscha vagy a Café Corso asztalainál, ahol a pincér álmosan ődöng s fáradtan tolja elibéd a csészét, ha éppen nagyon akarsz rendelni valamit. Szombatonkint. farsangkor, álarcosbálokat tartanak különféle Veretnek a Turn- halleban s papircsákókat tesznek fejükre békés családapák. Olyan békés itt minden. Az uocáík, a régi Iházak, a tiszta üzletek >s az emberek. Idegennek kellett Lei tmer itzbe menni, hogy a város jóhirét bemocskolja egy kicsit. Leit- meritzi gazdag urat nemigen fogott volna magának Varilek ur neje, mert az bizalmatlan s nem könnyen léprecsaíkató. A nőkkel bánni, lovagiasan. szeretetreméltóan s egy kicsit szélhámos-formán ott csak a magyar fiú tud s erről híresek is. A féríia szelíd, a nője kedves. Idegen férfinek s idegen nőnek kellett odamenni, hogy drámát, ponyvaregényt csináljon. Leitmeritz szégyell! az esetet s bár nem fogadtak fel, bátran kijelentem, hogy semmi köze hozzá s tiltakozik ellene. Egyet azonban mégis helyesen választott Varilek ur ebben a spiessbürgeresen halk, ősrégi, tiszta városkában. A börtönt. Ott van a túlsó parton, Teresienstadtban, csak át kell menni az Elbehidon, tovább, amint, amennyire a sz étdarab olt testet vitte. Ott a börtön, pirostéglás nagy falak között, várkapu alatt s egv szuronyos baka áll az országúinak háttal. Legalább nem kell messzire vinni Varilek urat. 3rto: Oozári Dezső 1 Mégiscsak halad a világ, nem lehet tagadni, i Én ugyan, a magam részéről, sohasem is pró- | háltam ezt kétségbevonni. Minden nap meg- i hozz-a a maga meglepetését divatban, vágy teeh- i inkában, medicinában, vagy pletykában. Kispol- j gárok gyakorta méláznak el lángeszű kutatók j egv-egv találmánya fölött, mellüket megduz- ! zasztja az ágaskodó önérzet, mert világos ősz* ! tennél érzik, hogy mindaz az elképesztő, amit | tudomány és tapasztalat teremt, egy kicsit, esry | kicsit nagyonis érettük, átlagemberekért törte- i nik. az ő végeredményben jelentéktelen életüket akarja az orvosprofesszor meghosszabbítani, midőn végnélküli nappalokon és éjjeleken át mérgesen gőzölgő lombikjai és epruvettái fölé görnyed, az ő kényelmüket szolgálja vasút. autó. rádió. Elméláznak, mondom, mindezen s büszkén mondogatják magukban: „Lám, lám. mire képes az emberi elme!” Falanszter felé* haladunk, az élet szürkül, egyre szimplább lesz s a rakoncátlan lélek folyton több és több szenzációra vágyakozik. Magam is egy uj találmányról, helyesebben: egy uj intézményről akarok itt beszámolni, mély, ha hord erejében jóval mögötte is marad a kor hallatlan újításainak, egy szituiéi talán mégis gazdagabbá, teszi azt, ami mind annyiunk számára mindig a legfontosabb marad, az emberi életet. Fleurop... — furcsa szó, de könnyű rájönni, hogy a virág francia elnevezéséből és földrészünk nevének összetételéből keletkezett. Jelenti pedig egy párisi központtal megalakult nemzetközi kereskedelmi vállalat törvényszéki- leg bejegyzett firmáját, melynek világszerte, Európán túl is, virágkereskedők a tagjai, minden városban egy-kettő, de mindig és mindenütt azok, akiknek boltjában a legszebb virágok illatoznak. Ha tehát ma eszembe jut, ho.rv egy antwerpeni, vagy akár katkuttai hölgyis- merődömnek holnap születésnapja van s illő formában óhajtok erről megemlékezni, ezután misem egyszerűbb ennél. Fogom magam és bemegyek a Fleurop helyi képviselőjéhez s igy szólok: ..Jónapot kívánok. Kérem, küldessen holnap reggel 9 órára tiz szál szép sárga rózsát a következő címre: Miss Trene Akarkv. Kalkutta. N-elson-Street G6. iíí. emelet balra. Mit fizetek?** S miután nagynehezeD leszurkoltam a tiz darab pompás és illatos sárga rózsa árát megtoldva a manipulációs költségekkel, a derék virágkereskedő menten táviratot meneszt kalkuttai kartársának, a Fleurop ottani képviselőjének s zordon üzleti stílusban intézkedik romantikát sugárzó virágaira ügyében. A cég föltétlenül meghízható .Holnap reggel 9 órakor Irénnek, ó, az isteni Irénnek, reggelije mellé tiz pompásnál pompásabb sárga rózsát szervíroznak, persze az én nevemben. Óriási ötlet! „Lám, lám. mire képes az emberi elme!** Minden vonalon, immár a szentimentaüzmus terén is leküzdöttük a távolságot, a szerető sziveket nem választhatják már el ezentúl sivár kilométerek ezrei, a Fleurop jóságos anyaként hordja egymáshoz gyöngéd virágüzeneteinket. Ez is valami, nemcsak a távolbalátás. S bocsássa meg az olvasó, amiért a komoly politika és a tülekedő világ szenzációinak ezeken a hasábjain ily semmitmondó dologgal vettem igénybe nagybecsű türelmét és figyelmét. IKREK SORSA Irta: Neufeld Béla dr. íme. ez a Leitmeritz. a Ha uusáeii-esetnek, a Varilek-esetnek .székhelye. Valami nagy katasztrófa is esett a múlt hónapokban, abban is szerepelt egy leit meritek tanár. Sajnos, nem ismerem se Iíanussent, se A7 ári Lek urat, noha az őrmesteri kar nagy hányadával állottunk alattvalói viszonyban, sem a tanár urat, aki túl akarta lépni a leit- rneritzi határokat s lezuhant. Isiperem azonban a várost, ezt a szolid, szép. nyugodt elkapart! néniét várost s nyugodtan állíthatom. Leid merítenek az újságokban va-ló szereplése nem véletlenebb a krédóba jutott Pilátusnál. Most Leitmeritz is moshatja kezeit. Ez a német spiessbürgerségnék meg testesüli. városa, ahol az egyelten bár csak nagy üggyel-bajjal tudott olykor kaput nyitni, olyankor, ha a katonaság létszámában fölösebb mennyiségben szerepeltek a szjoveusz- kói. mulatós magyar fiuk. akik a kaszárnya szürke egyformaságát s az őrmesterek s fiatal hadnagyok harsány hangját itt pihenték ki, ahol a két valamirevaló kávéházból a kö- j zöuség mindig egyet ha favorizál, ahol a leit-j meritzi püspök szelíd hatalma rányomja bélyegéi a szelídségre s józan szolidságra különben is Igén hajlamos városra, ott ez nem történhetett meg. S ha igen: nem iáit.meritzi ember lelte. Eanussen sem ieitméritzi, s Varilek őrmester sem. A tanár az volt, de szerencsétlenül is járt. Az Elba itt nyugodlau folydogál s nyáron strandot ülnek a leitnieritzi népek a széles homokon. A tenniszt egykedvűen s kevés lelkesülteéggel űzik s a szigeten családapák, háztartási alkalmazottak, katonák ülnek békésen sör mellett. Aki bort iszik, az világot- járt ember, vagy magyar. A magyar messziről megismerhető 'itt: félliteres üvegben gyöngyözik előtte a bor. a helybeli német legfeljebb egy nyolcad részt hozat. Hajók sétálnak Aussig és Prága félé. Kailturveretnek Kulturtesteket és Saengerfesteket rendezgetnek inuk szak adtáig s békés polgárok estefelé a Ttöho kilátótornyába sétálnak föl, ahol ötven fillérért mérik a kilátást, két koronáért a csokoládét habbal s levelezőlapot lehet irni gramofonszó mellett távoli ismerősnek. A vendéglőkben sör és gramofon. Magyar bakák ülnek békésen s a Duna meg a Sajó partjára gondolnak. Oly békés, szelid minden: az Elba-hid, az ósdi városháza, a püspöki templom, a Marktplatz, ahol csinos és baruahaju német lányok sétálgatnak, jólöl tömötten b mosolygósán, megcáfolva a mori- dást, hogy minden német nő szőke, nagy- lábu és hóriihorgas. Nők tekintetében Leitmeritz valóban kedves város és Varilek őrmester ur jó helyre hozta kedves nejét, a moravkát. Ölt mehetett b& Varilek ur minden nap a park árnyas fái között sil,bakóié baka mellett s ha e bakák nemzetiségét vizsgáljuk, egy nap alatt megsitbakolják a köpönyeget Máramaroetól—Reiohenbergig való piros- parolis bakák, akik az állomás fölötti gyakorlótér laposán űzik napközben unalmukat), a tiszt urak segítségével. A józanságnak, a német kisvárosi spiess- Mirgerségnek élbaparti, szép, tiszta, komoly városába hogyan jutóit ez a szétmészárolt disznókereslkedő és mészárosa, Varilek ur? Neon, LeiitmerLtzüek igaizán nincs szüksége arra, hogy fogadat lan prókátorok védjék erkölcsét. be több, se kevesebb erkölcs nincsen benne, mini más német városában Középem rókának. Az Elba folyik a széle#, nagy bid alatt, amerre Tfcéresieuetadt felé mennek a népek A kitűnő német elmegyógyász, I. Lángé nemrég megjelent könyve (Verbrechen ale Schick- sal) a szaktudósok szükebb körén túl, joggal tarthat általánosabb érdeklődésre számot. A német kutató eredeti ötlettel ikrek élettörténetét kísérte figyelemmel, s azok életsorsából kísérelte megkonstruálni az öröklődöttség és az életvonal titkos kihatásait. Lángé hét ikertestvérpár életét mutatja be, amelyek egyazon petéből származtak. (Ami a születésnél nehézség nélkül megállapítható a két különböző petéből számlázottakkal szemben.) Köztudomású, hogy az előbbi ikrek rendkívüli hasonlatosságot, szinte egyezőséget mutatnak testalkatuk, arc- kifejezésük, súlyúk, hangjuk etb. .tekintetében. Lángé nyilván úgy ókoiskodott, hogy' nemcsak külső megjelenésben, hanem belső életükben, lelki egyéniségükben is hasouló azonosságot kell mutatuiok. Ebből a föltevésből kiindulva, figyelemmel kisérte a hét ikerpár életvonalát, amelyből aztán messzemenő következtetéseket vont le. A könyvből megtudjuk, hogy az egyazon petéből származó ikrek ugyanazon életsorsot revelálják. Ez talán nem is volna meglepő, de fölötte elgondolkoztató, amidőn azt olvassuk, hogy az ikrek más és más, egymástól teljesen ©[különböző körülmények között követték el ugyanazokat a bűncselekményeket, amelyek a közös sorsot fölidézték. Ezért írja a szerző könyve címéül: „Bűn, mint sors“. Arai frappirozó és a Lángé kutatásaiban szinte fölforgató erejű, az éppen a sors születéstől való megpecséteitetésében rejlik. Hiába éltek az ikertestvérek egészen más életkörülmények között, hiába hatottak rájuk más és más környezeti élmények, az egyes ikrek valamely belső végzet erejéből ugyanazt a bűncselekményt követték el s életük vonala párhuzamosan futott. Ez a fáturn. A hangsúly s a végkövetkeztetés nyilvánvaló: nem a társadalmi környezet, hanem biológiai örökségünk alakítja életünk változásait. Az egyén karaktere nem a környezeti adotság reflexe, hanem élettani meghatározottság. Sorsunk a foganás pillanatában eldőlt, a külső világ nem másíthatja be a belső végzetét. A következtetések egyszerűen végnélküliek. De abszolút bizonyítók hét ikerpár példája, ahol az egyes párok tagjai ugyanazon sorsot mutatják? Tény az, hogy Lángé könyve ismét fölszitotta a vitát, amely az élettani és a társadalomtudományi szemlélet képviselői között sohase záródott le. Lángé könyve nagyerejü érv a biológiai álláspont mellett — s a szociológiai ellen. Minden korszak: és szinte minden halandó — még a legprimitívebb is — fölveti azt. a kérdést, hogy az ember öröklött készségeinek, avagy a környezetének, a nevelés, gazdasági, társadalmi, elhelyezkedésének köszönheti*© életsoTsa alakulását? A kérdés megválaszolása koromként és egyénenként változott. Sőt az egyes ember, élete változó szakaiban is különbözően válaszol erre. Fiatal éveinkben — általában — inkább hiszünk az egyéni sors változandó,sálában s a környezet emberalakitó hatásában, míg később az emberi természet változhatatlanságára re- zignálódunk. A mi századunk kiválóan a modern lélektani iskolák megismerésén keresztül foglalt állást ebben a kérdésben. Érdekes Freud útját követni. A neurózist előbb valamely aktuális tudatallatti konfliktusra vezette vissza, később már a gyermekévek elfeledett emlékéig nyúlt vissza, s aztán észrevette a konstitució, a veleszületett „Triebanlage**, egyszóval ösztönegyéniségünk biológiai adottságait. És a kettő: a fix ösztön és a változó miljő-élmény egymáeraháfásából fejtette föl a neurózis genezisét. Froud, a psychologus, aki minden előzőjénél mélyebben látta meg az első gyermekéI- mények. sorsalakitó erejét, müve későbbi változásaiban egyre órtékelőbben ismerte föl a biológiai konstans jelentőségét. Freud egykori tanítványa, Adler, antibiológikua álláspontot vall, s azt tanítja, hogy nem az a fontos, amit születésünkkel magunkkal hoztunk, hanem amit élményekben életünk során szereztünk. Adler lélektani elmélete föltűnően emlékeztet Taine miljő-teóriájára, amely az embert éppen olyan társadalmi terméknek tartja, akárcsak a cukrot, vagy vitriolt. joggal mondhatná valaki, hogy a biológiai, vagy szociológiai álláspont elismerése egyértel- müleg megszabja emberi magatartásainkat. H.n sorsunk születéstől adódva praédesztinált. s minden miljőhatás közömbös, akkor ugyan mi értelme volna bárminő társadalmi reformermunkának? És viszont, ha a környezet alakítja sorsunkat, nem-e aktív társadalmi beavatkozással kell jövőnket tudatosan formálni? Kézenfekvő, hogy a szemlélet radikális különbözősége világnézeti távlatokba átvetitve vagy kviotizmust és fatalizmust, vagy öntudatos, aktív reformizmust jelent — aszerint, bog* a biológiai, vagy szociológiai nézőpontot- vadja az egyén. A biológiai álláspont szükségképpen konzervativizmust, a szociológiai viszont progressziót jelent. Gyakran látni is. hogy a világnézeti törekvések, politikai magatartások elméleti megalapozásokra hivatkoznak, akár haia- dóak. akár maradi szelleműek. És mégis — nem tudományos meggyőződésünk dönti el gyakorlati magatartásainkat, hanem inkább megfordítva, tudományos szemléletünk alkalmazkodik egyéniségünk rejtettebb célzataihoz. Nietzsche irta valahol, hogy minden filozófia tulajdonképpen (szerzője önvallomása, a mentőire egyik akaratlan, észrevétlen neme. így van általában az ember elméleti igazságaival, amelyeket láthatatlan és sokszor elemezhetetlen szubjektivitások színeznek. Mindez uem változtat a Lángé kutatásainak eredményein és jelentőségén. Az ikrek élefcsov- sána-k tanulmányozása roppant értékű fülvild- go&itásokat adhat a jellem és öröklött diszpozíciók összefüggéséről. Németországban az elme- gyógyászatnak már külön ága alakult ki. mely az elmebaj jelentkezését- éppen az ikerkutatás és az u. n. „Familienforschung“ utján próbálja megfoghatóbbá tenni. Achmed Zogu életveszélyesen meg- betegedett Becs, október 20. A bécsi albán kolóniához hírek érkeztek arról, hogy Ahmed Zogu király, aki hosszabb idő óta súlyos betegségben szenved, élebveszélys állapotban van. A király már nem jelenhetett meg az albán nemzetgyűlés néhány nappal ezelőtt történt megnyitásán sem s nem tarthatta meg trónbeszédét. A király súlyos gégerákban és diabetegségbe szenved. Görög áttamiérliak utazó saAngorába Athén, október 20. Beavatott körökből szerzett értesülés szerint Venizélos miniszterelnök és Mihalakopulos külügyminiszter ango- rai útját október 30.-ra halasztotta el, hogy törökországi tartózkodásuk ne essék egybe Bébién István gróf magyar miniszterelnök ottidőlésével. Addig is tárgyalások folynak a török kormánnyal a kereskedelmi és hajózási egyezmény ügyében és remélik, hogy a görög államférfiak útjáig a szerződést már aláírásra előkészíthetik. Elkészüli az első „zajtalan házf( Védekezés a nagyvárosok lármája ellen London, október közepe. A technikai világnak egyre nagyobb gondokat okoz a nagyvárosolt idegromboló lármája. Amerikában ée Angliában már régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne mentesíteni a lakosságot az ucoa lármájától és miképpen volna elérhető, hogy a házakban a lakók ne zavarják az egymás nyugalmát. A táraiaélilenes ligáik pálya-dijaikat tűztek ki mindenfelé a „zajtalan ház“ ti i-eg-t e evezőjének. London melóit Kensingtonbain építészeti kiállítás nyílt meg, amelynek legérdekesebb része a nagyvárosok lármája elleni „zajtalan ház“. A .házat olyan anyagokból építették, amelyek egyrészt az ucca lármáját távollá ríják a ház belsejétől, másrészről a házban történő hangos eseményeket nem engedik kii az uccára. E óéiból hangtompító építőanyagokat használtak fed az építésnél, igy elsősorban rengeteg guimiit, belül üres téglákat, horganylemezeket, boniitófált, horzskövet és asz- beszítet. A Máltiitás látogatói egymás közölt- igyekeznek kipróbálni a ház hangtompító erősségét és a házban hiába kiáltoznak, lármáznak, a zaj nem hallatszik ki, sót az egy ik szobából a másikba sem szűrődnek ál. « hangok. A gyerekszoba is hangtompító anyagokból van építve s ezáltal lehetővé tették, hogy a gyerekszoba mellett levő hálószobában nyugodtan aludhassanak még ekkor ás, amikor a gyereksereg nagy zajongással szórakozik. A padlózat az egész házban gumiból készül és .igy a lépések is zajtalanok. A fürdőszoba vent.iliáló készülék t K minden zaj nélküli működik. A londoni la-pok n kLiviit,taró! irt beszámolóikban nem jósolunk nagy jövőt a „zajtalan ház“-uak, amelynek slri csendje kr ip ta- hangulatot kelt az emberben. FLEUROP
