Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-19 / 240. (2461.) szám
A rend és csend országában 1930 október 19, vasárnap. kib. 2 cselezi. koronának felel meg kilónként. MiV. A MIGROS Kezdetben volt a szatócs, kinek mesterkedései a mérleg és a kréta körül rossz hírbe' hozták a kereskedelmet. Megszületett erre a fogyasztási szövetkezet e nemcsak jó mérleget és tiszta számítást Ígért a fogyasztónak, hanem hasznot is. A szatócs hasznát. A „rochdale-i derék úttörők" müve pedig nagyra nőtt. Angliában gigászi méreteket öltött. A 6vájoi társadalom talajában viszont mélyebben vert gyökeret. Svájc nagy városainak uoeaá képéhez hozzátartozik a szövetkezeti bolt. A mellékuccák szinte minden sarkán ott látja az ember az A. K. V. felirásu egyszerű cégtáblákat. Allgemeiner Konsuim Véréin — ezek az Általános Fogyasztási Szövetkezetek — valóban méltóak elnevezésükhöz. Nemcsak azért, mert e városok lakosságának túlnyomó nagy többsége tagjaiknak a, sorába tartozik, hanem, mert szinte minden kapható boltjaikban. Vannak külön üzletei, melyekben ruhanemű', mások, hol csak cipőt árulnak. A sarki szövetkezet pedig, mely a szatócs helyébe lépett, ragyogóan tiszta, pontos, kitűnő árut szolgál In vevőinek. A tejet, vajat, kenyeret házhoz szállítják autói és kocsisai. S végül: az előző év hasznából 8 százalékot minden tagjának visszatérít az után az összeg után, melyet üzleteiben elköltött. Nem áruban, levásárolható követelésben, hanem készpénzben, mely- lyel ki-ki azt csinálhat, amit akar- Baseliben 63 bolthelyisége van ennek a szövetkezetnek. Zürichben és Bernben még sokkal több. Száguldó teherhordó autóit minden pillanatban látja az ember •ezeknek a városoknak az uccáin. Az emberek megszokták, büszkék reá s a svájci önkormányzó szellem jeles bizonyítékát látják benne. Azt hinné az ember, hogy ezzel a tökéletes apparátussal a fejlődés elérte a tetőpontját. Az első rendű cikkek elosztását jobban, pontosabban s kedvezőikben el sem tudta senki képzelni. Maguk a svájciak sem. S akkor egyszerre megjelent a színen a Migros s néhány hónapos működés után mindezt a szépen kialakult, megállapodott s kitünően bevált rendet felborulással fenyegeti. A Migros részvénytársaság, melynek Zürichben van a székhelye. Neve nem jelent semmit. Csinált név, amilyet mostanában a részvénytársaságok előszeretettel hassnákiak. Hogy azonban a migrare szó tövéből készült, annak, amint mindjárt látni fogjuk, mégis van némi értelme. Mert a Migrc6 tényleg felette mozgékony intézmény. Ahhoz, hogy a Migrost megértsük, néhány sajátos svájci körülményre kel figyelemmel lennünk. Először is arra, hogy itt nagyon olcsó a pénz, mert nagyon sok van. Ennek következtében megdöbbentően kicsi a kamat. Négy százalék az egészen kicsi betétek után, azokban a takarékpénztárakban, hol a betétállományt az állam garantálja. Mert itt ilyen is van. A nagy betétek után pedig, úgy mondjak, már ma nincs is kamat, ezeket csak letétnek fogadják el. Megőrzésre, mint errefelé az aranynemüeket és drágaságokat Szokás. Aztán arra is kell gondolnunk, hogy ez a svájci pénz olyan, mint a precíziós műszer. Hajszálnyi, vagyis fililómyi és félfiillámyi pontossággal méri az áruk értékét Végül pedig, hogy ez a nép számitő és fegyelmezett egyszerre. Vagyis, amit kiszámított, attól nem tér el akkor sem, ha ennek az útnak a betartása esetleg szokatlan volna. S ezen a téren csodálatosképpen egyáltalán nem konzervátiv, hanem ellenkezőleg szenvedélyes érdeklődéssel fogad minden újítást. A Migros ezekre a svájci tulajdonságokra épült fel és azt mondja: „Mi nagykereskedők vagyunk és nem szövetkezet. Kitalál túli azonban azt, hogy miképpen lehet a mindennapi élethez szükséges árut közvetlenül a fogyasztóhoz juttatni mindennemű közvetítés nélkül. Tehát szövetkezet nélkül. Mi tehát nemeseik a kiskereskedőnek a hasznát, hanem azt a költséget is a fogyasztónak adjuk, amibe a legaltruistább szövetkezet is kerül. Megelégszünk a nagykereskedő számiba sem jövő kis hasznával. Ezt nagyon egyszerűen el lehet érni, ha a közönség is aíkrja. Ti, a svájci fogyasztó közönség, pedig tudjuk, hogy akartok mindent, amin néhány fillért meg tudtok takarítani. Ez a szenvedélyetek. A cél érdekéiben mi berendezünk városonként tíz hatalmas autót — boltnak. Ez a mi tiz gyönyörű autónk kora reggeltől késő estig össze-vissza száguld e városban, azonban pontos menetrend ezerint. Ebből a menetrendiből, melyet a város minden laikósa kézhez kap, megtudjátok, hogy a mi autónk melyik uocóban miikor áll meg. Svájcban az órák is, az emberek is pontosak. Nem lesz tehát semmi akadálya annak, hogy a menetrendszerű időben a jelzett uccaearkon legyen minden környékbeli háziasszony, aki olcsón és jói akar vásárolni. Még pedig tizenöt-húsz százalékkal olcsóbban, mint a szövetkezetben — beleszámítva a viszatérített 8 százalékot — és legalább is olyan jól. Az asszonyok pedig tudhatják, hogy az autóinkra félperoig sem kell várn/iök. Ott leszünk pillanatnyi pontossággal, de éppen azért éppen ilyen pontossággal megyünk tovább, a következő uccasarokira. Egy-egy állomás tie perc. Viszont gondoskodunk arról, hogy ez a tóz rövid perc ne feosérlődjék el haszontalan dolgokra. Mint például a pénzváltás. Mi minden árut úgy méretezünk és csomagolunk, hogy az vagy 50 oemtiimce- be, vagy 1 franc-ba, vagy ezeknek többszörösébe kerül. A fizetés tehát pillanatok müve, • mert a váltópénzt leegyszerűsítjük. A háziasszonynak mindegy, hogy 56 dekát vagy 112-őt kap egy félkilós vagy egy kriilós csomag helyett, különösen, ha lényegesen olcsóbban jön igy k:i. A mi titkunk igen egyszerű: mi egyenesen a vasúti kocsiból, « sziliéből szolgáljuk ki vevőinket. Nincs raktározási költség, uk*» fcamatozatlanul heverő áru. Hetvemkétféle háztartási cikk található autóink polcán: ezek a polcok pedig keresztbe vannak építve, arait az állomásokon elől kiadnak árusaink, azt a csomagolóban hátulról pótolják. Tíz kocsink tíz órán keresztül fut a városban, óránként hat helyen tart állomást: ez kocsinként és naponként hatvan tizperce6 megállás. Tiz kocsi melllett hatszáz. S miit jelent ez? Azt jelenti, hogy mi húsz kiszolgáló segéddel hatszáz sarki boltot tartunk üzemben. Egy-agy autónknál ugyanis csupán két embert alkalmazunk, a mi rendszerünk mellett ez tökéletesen elég. Ezeknek a munkaidejét azonban tökéletesen kihasználjuk. Nincs ácsorgás. nincsenek holtpontok a forgalomban, mint a boltokban. Ugyanakkor pedig az Általános Fogyasztási Szövetkezet hatvanhárom baseM boltjában melyekért magas boltbért fizet legalább 450 segédet kifutót, pénztárost, boltfőnököt stib.-t alkalmaz. Mindenki kiszámíthatja, hogy nekünk olcsóbbnak kell lennünk. Ez a mi rendszerünknek a titka. Nem kel hozzá más, miint kis fegyelem és pontosság. A svájciakban pedig ez meg von. Bennünk is, mert erre alapítjuk üzletünket; a fogyasztókban is, mert be tudják osztani idejüket éppen úgy, mint pénzüket." Ez a Migros. S ez a rendszer bámulatos eredményeket ért el a svájci városokban. Láttam a pillanatnyi pontossággal megjelenő hatalmas sárga gépkocsikat s az ugyanabban a pillanatban megjelenő háziasszonyok seregét, pediig még valamilyen különös kürtjele sincs ezeknek az autóknak. Itt igazán minden a pontosságra és gyorsaságra, a f egyetemire van alapítva: teli vér svájci intézmény. Láttam a központ hatalmas csomagoló helyiségeit, ahol a ezó szoros értelmében a vasúti kocsikból méretezik és csomagolják az árut. S láttam az árakat is, melyek svájci mértékkel mérve fantasztikusain olcsók. A cukor kilója például a szövetkezetben 50 c., a Migrosnál csupán 32, ásni 1930 október 18. A lég bői i vehiculumok, főként repülőgépek gyakorlatúban hónapok óta használnak egy újfajta találmányt, magasságmérőt, ami az eddigieknél nemcsak szabatosabb és megbízhatóbb, de sokoldalúbb műszer is, különösen ködben és viharban. Ez a műszer a visszhang törvényén alapszik és úgy működik, hogy a jármű időnként pisztolylövést ád le s aztán egy finom mdkrofón felfogja a forduló visszhangot, ugyanekkor leméri az időt s a lemért időből rögtön kiszámítja és jelzi a legközelebbi szilárd felület, tehát a föld távolságát. Előnye, hogy nemcsak az abszolút (tengerszintől számított) magasságot adja meg, hanem a viszonylagosai is, ha például hegyek fölött jár a gép, vagy oldalról bujkál a ködben valami akadály: a pilóta ügyelhet rá, hogy tulközel ne kerüljön, szél roham hozzá ne vághassa a sziklákhoz. Mint kinyújtott csápok vigyáznak rá a szerteküldött hanghullámok s meghatározzák térbeli helyzetét. (Bár ezt a szerencsétlen R 101-et is ellátták volna ilyennel — az ember nem hisz a szemének, ahogy olvassa, hogy ötven lélek s egy hatalmas építmény sorsa azon múlt, hogy a kormányos nem tudta, milyen alacsonyan vannak.) * Lélek és értelem, Európa-hazád ködében s készülő viharában — van-e műszered, ehhez hasonló, az ösztön ideghálózatában, vagy a tudat készülékei közt? Néllányunknak, kiknek gondolata, újságpapír, könyv és színpad hullámain át, elér a legközelebbi „ellenállás": emberkor társak koponyafaláig — néhányunknak mindenesetre megadatott a hangforrás, a jelzésleadás lehetősége: egyiké szerény pisztoly, másiké gépfegyver, harmadiké negyvenkettes ágyú. Mindegy az, hiszen csak helyzetünket szeretnénk megtudni a visszhangból: hol vagyunk tulajdoniképpen, hol állunk, a vélemények és felfogások, szándékok és vágyak, vonzalmak és gyűlöletek, igenlések és tagadások bőségében? Mert tudd meg, visszhang, mi épp oly kiváncsiak vagyunk rád, akár taps, akár gunykacaj, akár vállvonoga- tás, akár haragos fütty formájában jelentkezel, mint te a mi hangunkra — te tőlünk tudod meg, mi pedig tőled, mit jelent embernek lenni a rejtelmesen hallgató Sora kö dében. Persze, idő kell hozzá, mig a kusza jelzések betűi és hangjai közt megtanulunk olvasni. A gondolatszállitók optimistái, akik mindenáron jól akarják érezni magukat, meg vannak elégedve, ha egy formás ötletüket, jól hangzó jelszavukat, a szerencsésen alkalmazott hangsúlyt megtapsolja az első szék .sor ok közönsége: eszükbe se jut, hogy gp a tape nem mindig jelenti a tapsoló véle vei azonban a Migros áregysége a félframk, egy- egy csomagban az ember nem egy kálót, hanem pontosan 156 tékát, illetve több fél frankért ennek többszöröseit kapja. S igy tovább az összes áruiknál A svájciaknak ez a leleményes rendszer nagyon tetszik, még jobban tetszik azonban az. elkeseredett hírlapi harc, amely a szövetkezeti központ és a Migros között kitört s már hónapok óta folyik. A szövetkezet eleinte azzal az álHitáesad próbálta megvédeni magasabb árait, hogy a Migi-06 gyengébb minőségű portékát árul. Például a teára vonatkozólag állította ezt határozotton. Erre a Migros beperelte a szövetkezetei és — megnyerte a pert. (Néhány bét a'latt lefolyt az egész bírósági eljárás: ez is hozzátartozik a képhez.) A bírói Ítélet minden svájci lapban olvasható volt, az eredetit pedig kifüggesztették a Migros központi irodájának ablakában. Később a szövetkezet egyre szakszerűbb nyilvános magyarázatokiba bonyolódott, melyekre a Migros mind élesebb, hasonlóképpen szakszerű hírlapi támadásokkal felelt. Gyönyörűség volt ezt a vitát figyelni, mert hiszen szinte minden leírt szóval — olcsóbb lett a városban a portéke. A szövetkezeti központ végül feladta a harcnak ezt a módját s áttért a Migros módszerére. Ha nem is indított autókat útnak, de leépített, átépített, s napról-napra leszá Hatotta árait. Válóiban szemet gyönyörködtető látvány volt a sok. naponként megjelenő hirdetés és plakát, melyben a szövetkezet tudatta híveivel hogy ezt meg ezt áruját újra ennyivel leszállította. A harc még folyik.,, Az eredmény azonban már meg van: az áruk forgalmi árának csökkenése megindult, mégpedig meglehetősen gyorsam. S ime igy is megy. A szövetkezet nem bukott meg, legfeljebb egy kissé mozgékonyabbá vált. A Migros jó üzletet csinált. A közönség pedig nem kevésfobé. Vájjon nem lehetne ebből a kis svájci történetből tanulságokat levonni a ml számunkra is? Sulyok István dr. mémyének megegyezését a miénkkel — hogy a súlyemelő mutatványában az akrobatát tapsolják meg s nem magát a tényt, a hitet, a meggyőződést, hogy ezt a súlyt, mindnyájunk érdekében, fel kellett emelni. Akinek, hosszabb időn át, volt már része kudarcban és sikerben egyképpen, lassanként elveszti az optimizmust, még a sikerrel szemben is — rájön, hogy más a templom és más a kocsma a az áhitatos hívők, bólogatva hallgatván végig a prédikációt, vidáman futnak utána inná és verekedni. S a végén óvatosabb lesz a siker megítélésében. Ha tiz évvel ezelőtt látom az 1918 cimü háborús és háhoiruellenes filmet, meg vagyok győződve róla, hogy elriasztó hatása nagy szolgálatot tesz a Béke gondolatának — tegnap már, kifelé jövet a moziból, szorongóbb szívvel igyekeztem lehűteni lelkes pacifista partneremet, figyelmeztetvén őt tapasztalatomra, hogy a kiomolt vértől csak kevesen borzadunk el — a nagy tömeg vérszemet kaphat tőle, még akkor is, ha ez a szembaj nem jelentkezik rögtön a látvány nyomában. Az öreg Goethe mondta egyszer fanyarul Eckertmannak: túlsókat olvasom nevem előtt az „isteni" jelzőt — az a gyanúm, az Istennel való összehasonlítást úgy értik az emberek, hogy olyan jóságos vagyok, mint ő: hagyom őket, csináljanak, amit akarnak. * Igen, idő kell hozzá, érteni a visszhang műszeréhez. Egy szó, egy kézszoritás, uocán, kávéházban, dicséretek és gáncsok, levelek, figyelmeztetések — hízelgő udvariasság leple mögött a legdurvább lenézés, gorombaság és becsületsértés ürügyén baláhgvaló fegyverbarátság bejelentése — a visszhangot adó felület anyagán múlik, hogy értelmezzem a hangot. így aztán idővel kialakul valamiféle tájékozódóképesség, megérzése annak a kifejezhetetlen valaminek, amit korszellem, világtendencia néven szoktak emlegetni azok, akik a legkevésbé értenek hozzá: irányok és vonalak megsejtése, hogy merrefeflé tart a világ? Kiszámítani a visszhangból, szabad tér van-e körülöttem, vagy hegyszorosba kerültem, vagy zsákuooába, ahonnan legjobb, ha visszafordulok. Ha csak el nem szánom magara, hogy Kényszerleszállást hajtok végre Kényszerleszállást, beszüntetését a szabad, korlátlan repülésnek gondolataim légtengerén, hol az igazság ismeretlen Amerikáját keresem csak, semmi mást. Kényszerleszállás — életveszély nélküli, letompitott, összeütközés, összeeimulás, beleolvadás a korszellem szárazföldjébe. Akkor aztán nincs szükségem többé műszerekre, se tapasztalatra, se ösztönre. ♦ Ilyen kényszer’; - /.állást ajánl nekem az egyik visszhang: egy levél, amit a DrayíusPáll Miklós: Orökmécs Bús esteien és ólmos éjjel, Mikor a csend dalol; A homályból két szem kigyullad S kisértőn rám hajol. S ilyenkor tudom: halott vagyok, Halott már régesrég. S az elhagyott tetem felett Két drága mécses ég. Képeskönyv Életemnek örök képeskönyvet Mostanában sokszor forgatom, nézem ... Mennyi kacaj volt s mennyi könny rég S már egyre s másra alig emlékszem ... Vágyak, álmok, csókok és célok, Milyen sok furcsa, ócska holmi... Vájjon az üres lapom még sok?.,. S mit fog az utolsó ábrázolni? ügyről irt cikkemmel kapcsolatban vettem. Igen értelmesen és türelmesen vitázik velem, levele elején, a müveit és komoly olvasó, hogy nincs igazam, mikor a „kollektív lélek" eszméjét őrült agy csinálmányának, egy rosszul értelmezett hasonlat erőszaktételének bizonyítom. „Kollektív lélek" igenis van és volt, ősidők óta, csak nem úgy, ahogy a kommunisták, hanem úgy, ahogy a nacionalisták és fajvédők érzik: egy nemzet, vagy fajta felsőbb, egyéni értelemmel fel sem fogható, akaratának és életprogramjának megnyilvánulása. Nem azért idézem ezt a levelet, mintha folytatni akarnám a vitát, melynek forrása megnemértés és fogalomzavar. Egy érv miatt idézem, ami a végefelé merül fel — egy érv, amivel meg akar győzni, le akar szerelni ellenfelem. Ez az érv ilyenféleképpen hangzik: „Különben tapasztalhatja, hogy ez a felfogás kezd érvényesülni az egész világon." * Uram! ön azzal s azért akar rávenni engem, hogy fogadjam el ezt a felfogást, mert hiszen a többség is igy kezd gondolkodni? Akikor már tudom, mit ért ön „kollektív lélek" alatt Mindenesetre figyelemreméltó világszemlélet Ebben a szemléletben az emberi értelem (mint ahogy, jól sejtve, megírtam) nem arra való, hogy az igazságot keresse és kövesse. Az igazság, kezdettől fogva, adva van, megnyilatkozik a „többség" véleményében s nekünk nincs más dolgunk, mint csatlakozni. Drága uram, én magam is tisztelője és alázatos elismerőjé vagyok ama hatványozott Erőnek, mely nyilvánvalóan igazolja, hogy ezer ember ezerszer akikora terhet emel fel, vagy ezredrész idő alatt, ugyanakkorát, mint egy ember, — de amiig ön be nem bizonyítja nekem, hogy ezer ember ezerszer könnyebben, vagy ezerszer hamarább fejt meg egy egyszerű hármasszabályt, mint egy, — addig én megmaradok a régi, konzervatív, nevetséges racionalista felfogás mellett, hogy a tudományos és erkölcsi, sőt vallásos igazságok és felismert törvények, a legáltalánosabb érvényűek leginkább, nem Fajta és Tömeg elképzelt „kollektív lelkében", hanem egyes, elszigetelt koponyákban születnek meg. Nem, drágám, igy nem alkuszunk. Én nagyon meg vagyok elégedve annak a bizonyos úriembernek a makacsságával és nevetséges „racionalizmus“-ával, aki, né- hányszáz évvel ezelőtt, azt a felfogást valwammamjKaammmmmmmamBammmmmaaammmaKmmmm ihtiiimmi Vérszegény gyermekek igyák a u Csizi-vízet, Cslzfürdő UBHHBBHBHBHMHHEBnHHHKBHBBHKCSZaEUnaClDBnHBaHHHnBBBBHDflBSUSaBI lotta, hogy a föld egy gömbölyű golyó és forogva és pörögve halad, ugyanakkor, mikor az egész rajta ki vülálló „többség" úgy vélekedett, a Pajta és Világlélek géniuszának ihletett hatása alatt, hogy a Föld egy jólké- szitett lekvároslepény, egyik csücskével hozzáragadva a kemencéhez. Ennek az elszigetelt, egyetlen koponyában kialakult „különvéleményének köszönheti ön, ugylehet, hogy a világon van. Nem, drágám. A „többség", a „kollektív télek" még sokszor fogja változtatni felfogását és véleményét, — én nagyon jól érzem magam idebent, egyetlen koponya csontbörtönében, mig ez a börtön szabadon repül ködök és viharok, szikláik és hegyszorosok zavaros világa fölött. S lezuhanok inkább, ha magtaeségmérőm felmondja a szolgálatot, de kőnyszaörleazAltónt nem hajtok végre. VISSZHANG ELMÉLKEDÉS Irta: KARINTHY FRIGYES 6 __________________________
