Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-16 / 237. (2458.) szám
1930 október 16, csütörtök az európai államok között megvan a szoros összefüggés-, sőt az események összefüggnek a kínai s természetesen az amerikai eseményekkel is. Ezek a belpolitikai válságok egyrészt a gazdasági válságnak i? következményei. Az európa ipolitikának ívj periódusába lépünk, amelyet az fog legjobban jellemezni, hogy valamennyi államban bizonyos ideig a belpolitikai problémák sokkal fontosabbak lesznek a külpolitiaknál. A háború utáni válság, a politikai, szociális, gazdasági és erkölcsi forradalom még hosszú ideig nehézségeket, konfliktusokat, belpolitikai harcokat fog előidézni. Emlékezzünk azonban csak vissza a napóleoni háborúk utáni sokéves nehézségekre 1815-től 1830-ig, illetve egészen 1848-ig. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a külpolitikában minden csendes lesz és hogy semmi sem fog történni. Azonban a belpolitikai nehézségek sokszor alkalmat adnak külpolitikai konfliktusra. Nyugtalanság az országban, bizonytalan kormányzás, nem szilárd rezsim és annak váratlan változása idegességet szül a szomszédos államoknál. A belpolitikai pártharcokban sokszor élnek és visszaélnek a külpolitikai kérdésekkel, amelyeknek semmiféle közösségük nincsen a belpolitikával. Európának nyugalomra van szüksége, hogy minden állam belső, politikai és gazdasági nehézségeit elintézhesse, konszolidációs munkát végezhessen. Ez most valamennyi európai állam feladata. A mai depresszióból nem fenyeget közvetlen nemzetközi konfliktus, hanem számos európai államban belpolitikai nehézségeket idéz elő. Fenyegető háborús konfliktusról beszélni badarság. Elvhez nincsen ma meg Európának sem a gazdasági ereje, sem pedig a szociális teherbíró képessége. Páneuréga: nemzedékek munkája A külpolitikai helyzetről és a genfi tárgyalásokról beszélve a külügyminiszter elsősorban is kiemeli Briand Páneurópa-tervét, amely már tavaly óriási feltűnést keltett. Az eszme megfelel az európai nagy nemzetek érdekeinek is. Amig azonban ez az eszme megvalósul, ahhoz egész nemzedékek munkájára lesz szükség. Nagyon óvatosan és nyugodtan kell eljárni, tekintettel kell lenni a mai háboruutáni pszichológiai és erkölcsi helyzetre, respektálni kell az egyes államok és nemzetek érzelmeit. Az ezidei népszövetségi vita kifejezésre is juttatta ezt az álláspontot hangsúlyozva azt, hogy elsősorban nem elméleti problémákkal kell foglalkozni, hanem az európai együttműködés konkrét kérdéseivel. Hangsúlyozták azt is, hogy ennek az egész munkának a népszövetség keretében és szellemében kell folynia. Egy európai bizottságot v lAfittAR-MlUIiAR —OMBatpsaa—BHWBa—BKaMataM—vtwm alakítottak, amely nagyobbrészt külügyminiszterekből áll. Ez a bizottság valószínűleg évente kétszer fog összeülni, megvitatja az aktuális kérdéseket s lehetőséget nyújt azok konkrét rendezésére. A bizottság első ülését 1931 januárjában fogja Géniben megtartani. Lefegyverzési konferencia: egy-két év múlva A másik fontos kérdés, amelynek első fázisát Genfben végre megoldották, a lefegyverzési konferencia összehívásának a kérdése. Az előkészítő munka igen terjedelmes volt és valószínűleg 1931 novemberére, vagy legkésőbb 1932 első hónapjára hívják egybe a lefegyverzési konferenciát. A konferencia egybehivásának elodázását valamennyi állam ellenezte. A probléma megérett és meg kell kísérelni annak megoldását. Vagy nem lesznek eredményei ennek a konferenciának, s akkor a nemzetközi viszonyok a jövő években ennek hatása alatt erősen kiéleződnek, avagy pedig eredménye lesz, legalább is részlegesen, s akkor ez döntő fordulatot és nagy haladást fog jelenteni Európa konszolidációjában. A szónok véleménye szerint a nagy európai nemzetek nem fogják megengedni, hogy a konferencia legalább is részleges eredménnyel ne záruljon. Elmélkedés a gazdasági válságról A harmadik fontos probléma, amellyel az ezidei népszövetségi ülés foglalkozott, az európai és világgazdasági válság. A népszövetség az elmúlt három évben intenzivebben foglalkozik a gazdasági problémákkal és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kérdéseivel. Az 1927 évi gazdasági konferencia alapján sikerült a behozatali és kiviteli engedélyezések törlesztésének tárgyalásait bevezetni s 1930 januárjában Graham angol kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére ez a konferencia megkötötte az úgynevezett vámbékét. Az ipari és mezőgazdasági túltermelés problémája, a piacok elosztása, az agrárárak alacsony voltának problémája és annak rendezése, továbbá a legmagasabb kedvezmények klauzulájának egész kérdése, s mindaz, ami vele összefügg, közvetve vagy közvetlenül a genfi diszkusszió anyagát képezte. Fölmerült az a kérdés, vájjon a mai kereskedelmi politika a legmagasabb kedvezmények klauzulájával kielégitő-e, vagy szükséges-e ennek a klauzulának a törlése. Ezeket a problémákat a jövőben sem szabad szem elől téveszteni, s a csehszlovákiai gazdasági köröknek nagyobb figyelmet kell ezen ügyek iránt tanúsítaniuk és a munkában közvetlenül részt kell veuniök. Benes ezután a kisan lant-államok gazdasági együttműködésének kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy jelenleg tárgyalások folynak Jugoszlávia és Románia között a szoros gazdasági együttműködés érdekében, ez a munka talán az év végéig befejeződik s utána <*i két egymás között megegyezett állam fölveszi a tárgyalásokat Csehszlovákiával. — Fölhívja a figyelmet arra, hogy Európában és különösen Csehszlovákia közvetlen közelében a gazdasági kérdéseknek egész oj mozzanatai vetődnek föl, uj problémák kerülnek felszínre, amelyekre fel kell készülniük úgy az ipari, mint a mezőgazdasági köröknek, egyszóval ezen európai fejleményekkel szemben Csehszlovákiának is részletes gazdasági tervvel kell készen állania, meg kell állapítania a maga kereskedelempolitikai irányvonalát, amely a köztársaságot megvédene, g amely egyaránt megfelelne az i|vr és mezőgazdaság érdekeinek. A népszövetség az elkövetkezendő években még sokkal többet fog gazdasági kérdésekkel foglalkozni, mint eddig. KSksónOs lojalitás a kisebbségi kérdésben A genfi tárgyalások folyamán diszkusz- szió folyt a kisebbségi kérdésről is, amely teljesen igazat adott azon álláspontnak, — jelentette ki Benes — amelyet Genfben már tizenegy év óta védek, s amelyet odahaza is állandóan védtem, hangsúlyozván az általános jóhiszeműséget és lojális együttműködést az ittélö egyes nemzetek és lakosok között. Hangsúlyozom: lojális együttműködés, lojalitás az állammal szemben és a kis antant államainak szoros együttműködése valamennyi kérdésben, amelyek Genfben diszkusszió tárgyát képezték. Csehszlovákia kilátásai A külügyminiszter beszéde végén hangsúlyozza, hogy nagy hiba lenne a nemzetközi helyzetet pesszimisztikusan megítélni. Vannak és lesznek nehézségek, azonban a szilárd akarat, a nyugalom, a következetes kül- és belpolitikai irány ezeket a nehézségeken átkerülhet Csehszlovákia aránylag saerenceés helyzetben van, sokkal jobb viszonyok között él, mint számos más állam. Csehszlovákiának nincsenek el nem intézett nemzetközi kérdései és nincsenek el nem intézett konfik- tusai. Vannak ugyan egyes politikai körök szerint általános jellegű vitás kérdések, de ezek nem a mi vitás ügyeink, vagy legalább is nem kizárólag a mieink, ezek nemzetközi vitás ügyek, nem függnek tőlünk és ezeket mi magunk nem intézhetjük el. Csehszlovákia nemzetközi biztonsági állapota jó. Amit el lehetett érni, azt el is értük. Nem mondom, hogy nem jöhetnek újabb nemzetközi nehézségek, a külpolitikának éppen ezért őrt kell állnia és minden nemzetközi fejleményt figyelemmel kell kisérnie. A belpolitikában meg kell őrizni a demokratikus alkotmányos elveket és a koalíciós kormányzási elvet Államunk gzámára az egyetlen biztosíték •az egészséges, eredményes és n eh ók egektől meg nem zavart fejlődés. Mindenütt, ahol. egyes államok két elkülönített táborra oszlottak és egyik fél sem akart együttdolgozni a másikkal, természetszerűleg bekövetkeznek és bekövetkeztek a súlyos belpolitikai villongások, vagy legalább is súlyos politikai, szociális és erkölcsi harcok, amelyek a háború utáni katasztrófában a nemzetet kimerítik. A miniszter nem fél komoly nemzetközi konfliktusoktól, de tisztában van azzal, hogy a belpolitikai nehézségek idegessé teszik a nemzetközi közvéleményt. Ilyen körülmények között föltétlenül meg kell őrizni a rendet, a nyugalmat és az erős idegeket, bármilyen e*eMary-crénet vegyen, hogy arca etép, túrta ée Ue legyen!... Vegyen csak teljes garnitúrát Mindenütt kapható. Készítője De. PoÜák László gyógy- eaerész, PieStany. * IDEGEN EMBEREK RÉSÉN? IRTflt: MáR/U SÁNDOR Copyright óy Panifieon (.38) Hogy aztán mi lesz, azt iparkodott elképzelni, de homályosan sejtette csak, hogy varázsütésre elsülyed Páris, s ő nem lát mást, csak ötcentiméteres gondokat maga körül, a megélhetés sikátorait. De egyelőre itt ült még, fesztelenül, a Figaro-val kezé!>en, a Luxembourgban vagy a Park Monceauban, egy pádon, s a rendőr két ujját sapkája ellenzőjéhez emelte és tisztelgett, ha hozzálépett és kérdezett valamit. Hasonlatokat keresett, s aki keres, az talál, így ült a padokon, vagy feküdt az ágyon s nézte a háztetőket, melyeket pedig elég alaposan ismert már, s azt gondolta, hogy egy bányász érezheti igy magát, akit eltemet a földomlás és egy szál gyertya világossága mellett várja a szabadulást, vagy a véget, azt a pillanatot, mikor a gyertya csonkig leég és ő sötétben marad. A hasonlat nem volt egészen uj, ismerősnek tűnt fel, s az se volt jobb a sülyedő tengeralattjáróval, s az utolsó slukk oxigénnel. A sötétséggel és a gyertyafénnyel barátkozott meg inkább, jóllehet ismerősnek tetszett, s minden reggel megszámolta pénzét, ezt a különös valamit, mely napközben eledelt, világosságot, meleget, moz gási lehetőséget nyújtott, s ezekben a napokban csakugyan anyagszerüen látta a pénzt, mint valami illanó elixirt, mely minden órában kevesebb, akármilyen kétségbeesett erőlködéssel szeretné is visszatartani. Egy reggel gondosan felöltözöl!, legjobb ruháját vette föl, ahogy ezt'öngyilkosok, vagy állásikeresők szokták. Tizennégy frankja volt még. Megnézte a naptárt, szeptember huszonheted ik ét irlák. Negyedik hónapja élt Páriában. Körülnézett a szobában, esős volt az idő, a kaktusz* kitelte az erkélyre, lassan lement a lépcsőkön, s elhatározta, hogy ma végét veti ennek a halogatásnak, vonszolás- nak, s estig elkölti a pénzét. Holnap aztán el kell kezdeni. Nem tudta, hogy mit? De holnap mindenesetre túl lesz az egészen. Holnap elengedi magát a városban s „élni" kezd. Nem képzelt semmi különöset, se borzalmasat, se véletlent, se szerencséset. Semmit. Délben rendesen megebédelt, amit már hosszabb ideje nem tett. Olyan gyakorlata volt már a souk körül, hogy ebéd után még mindig maradt nyolc frankja, s legújabb tapasztalatai szerint két napot is ki lehetett nyolc frankból huzni. Ideges sietség fogta el, hamarjában nem is tudta, hogyan lehetne elkölteni ezt a nyolc frankot, akár haszontalanul is, csak mentői elébb? Erre a délutánra sokáig emlékezett. Végigment a rue de Rivoli árkádjai alatt, ahol éhen esett össze egy magyar szedő valamikor, a nap vattaszinii felhőkön tűzött át, a Tuileriák kertjében már kopaszodtak a fák s egy kertész vastaghusu őszi virágokat ültetett. A kirakatok előtt bámészkodott, egy díszműáru-bazár reklámáron pléh hamutartót hirdetett egy frankért, ezt oly olcsónak és előnyösnek találta, hogy vásárolt két darabot. A hamutartókkal hóna alatt végigment a rue de Rivolin, két frankért rágógumit vett még, a Champs Elysées egyik ubkereszetezé- sónél bábszínház játszott, beült a gyermekek közé, s nézte, mint üti agyon a francia Vitéz János a Halált. Sokat tapsoltak. Felnőttek is ültek itt, emberek, akik nem tudtak mit kezdeni az idejükkel, idős csavargók. Mire az E tói le diadalíve alá ért, ahol az Ismeretlen Katona emlékére az örökláng mellett egy rendőr ásitozott, elfáradt. Sokkal nehezebb harisban pénzt kiadni, gondolta, mint hinné az ember. Tájékozatlanul nézett körül, néni ismerte ezt a vidéket, árulók és fogatok hajtottak a Bois felé. Az avenue Wagrani sarkán vett egy doboz cigarettát. Még hetvenöt centinije maradi. Elégedetten nézte a szonda rab ok a 1, most már nőm volt. semmi dolga, hazamehetelt. Huszonnyolc éves volt. Nem ismeri senkit. Lement a földalatti vasút lépcsőin, megállt a pénztár előtt, tűnődött, hogy másodosztályú vagy elsőosztályu jegyet ve- gyen-e, aztán elhatározta, hogy ma előkelőén fog utazni. A jegy hetvenöt centimesbe került, s ez különös elégedettséggel töltötte el, kerek és tökéletes formának érezte, hogy utolsó fillérig ki tudta adni a pénzét. Mig ujjai gépiesen szorongatták a tikettet, egy villanyos órát bámult, mely szemközt vele, a lépcsők fölött mutatta az időt. Modern óra volt, számjegyek nélkül, csak vörös és fekete vonalkák jelezték az üveglapon az órákat és a perceket, s néhány pillanatig gondolkodnia kellett, mig összeadta az időt. Hat óra mait tizennyolc perccel. 'Egy ember ment el mellette szürke ragláuban, meglökte a karját, pardon nélkül rohant a lejárat felé. Lassan ment utána, a hamutartókkal hóna alatt, lement a lépcsőkön, az ajtóból, mielőtt a föld alá lépett, visszafordult, egy karéj sötétszürke eget látott csak, fenn, nagyon messze. 10. A Hotel Moliéreban jobban szerettem a a szobát. Itt kék-sárgacsikos a tapéta a falon, szekrényt itt sem látok sehol, a kandallón itt is óra áll üvegbura alatt s nyolc percet: mulat félöt ulán, ennyi a különbség, ami a berendezést illeti. De a Moliéreben a háztetőket láttam az ablakból és a kéményeket, s ebből a szobából csak a szemközti ház két ablakát látom, parókakészitő ül egy gyalulatlan asztal előtt az ablakban, s naphosszat skalpokat varr. Egy vaj- és sajtüzlet cégtábláját is látom. Az első emeleten lakom. Ez olyan állomásul el lóki hotel, a szobákat, azt hiszem, szívesebben adják ki egészen rövid időre, s nem örülnek ilt különösen nekem. Poggyászom sincsen s mindennap előre kell fizetni. Nyolc frankot fizetek a szobáért és tiz százalék a service. A Moliéreben sem lenne most olcsóbb. A néger, akivel tegnap találkoztam, a Pigalleon egy bárban, azt mondja, hogy a Mól torét nem ismerném meg, a szobákba mosdókat építettek folyóvízzel, s szekrényt vágtak a falakba. Felemelték az árakat, ö is el akar költözködni, s kérdezte, hogy mit fizetek itt. A nyitott ablaknál ülök, de ebben ax vénában nem venni nagyon észre, hogy ősz van. Ezidén is fülledt és meleg a szeptember, mint tavaly, de a Moliére padlásszobájában érezhetőbb volt az ősz és szagosabb. Ezen a vidéken fát se látni sehol. A levegő rekkenő, s csak a vaj- és sajtüzlet áraszt ájulnivaló szagokat. A megismerkedés pillanatára emlékszem legkevésbé. Azt tudom, hogy a keze tűnt fel elsőnek, s azt hiszem, ezt meg is beszéltük egyszer, első éjszaka, Príméiben. De nem emlékszem az első találkozás körülményeire, minden elmosódott. Boudin említette, hogy mikor megismert, orvosnak nézett, s ez félreértésre is adott alkalmat, kéeőbb bocsánatot is kért. (így Írtam le a nevét: „Boudin", pedig hónapokon át nem hallottam mást, mint Emilé, reggel Emilé, éjjel Emilé.) "Padom, hogy julius tizennegyedike volt, emlékszem, mit beszéltünk, miben váltunk el? Lehet, hogy nem beszéltünk semmi érdekesei Annál élesebben emlékszem a második találkozásra Boudinnal. Attól a pillanattól számíthatom az egészet, s ami előbb volt, az elmosódott. Ha meg akarom találni a hibát, a hibát, melyet valaki elkövetett, én vagy más, s aminek köszönhetem, hogy most itt ülők, szemben a Gare de 1‘Esttel, egy hotelben, s kezdhetem élőiről az egészet, itt vagy máshol, — ha meg akarom találni a hibát, vissza kell mennem a pillanatig, mikor az Etoile megállójánál Boudinnal találkoztam, aki elfordította előttem a fejét. Erre a pillanatra könnyű visszaemlékeznem, minden részletével, mert. egészen szándékosan és nem is szívesen, de foglalkoztam már vele. Azért is emlékszem olyan jól. mert jelentős pillanat volt számomra önmagában véve is, függetlenül Boudintől, s attól, hogy elfordította a fejét, s aztán mégis beszélni kezdtünk. Az Eloilenál akkor már esztendeje nem jártam, s aznap is csak úgy kerültem erre az előkelő vidékre, hogy le kellett .szállítanom a bicikli-prospektusnak német Fordítását. ezt a munkát Yaszilieff szerezte s elég jól megfizettük. tFaiiUteJt* í
