Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-11 / 233. (2454.) szám

0 1930 október 11, szombat. •rKAGAI/V^AGteRH IRLAP Az ungvári rendőrség megtiltotta a Ruszinszkói Magyar Hírlapnak a „liszinszkő" sző használatát Ami tizenkét éven át hivatalos helyeken is elfogadott szóhasználat volt, az ma a rendtörvénybe ütközik? A tengerbe zuhant Mattfcews kapitány óceánjárógépe Singapore, október 10. MatAhews kapitány repülőgépe, amellyel az ooeán felett Ausz­tráliába akart eljutni, Bangkok és Singa- pore között a tengerbe zuhant. A szeren­csétlenség közelebbi részletei még hiányoz­nak. Tizenhat lakást rabolt hi egy prágai ioivajnő Prága, október 10. Az elmúlt nyáron egy­másután rabolták ki a prágai lakásokat, ame­lyek őrizetlenül várták vissza vidéken nya­raló tulajdonosaikat. A rendőrség fáradozá­sa hiábavalónak bizonyult eleinte, a tettes­nek nem lehetett nyomára akadni, noha nyilvánvaló volt, hogy valamennyi betörést ugyanaz a személy követte el. Csak most si­került kézrekeriteni a betörőt — egy .asszony személyében. A tolvajnőt a véletlen juttatta a hatóságok kezére. Az elmúlt napokban kiraboltak egy prágai uiocai dohánytőzsdét s a detektívek ha­marosan kinyomozták a tettest egy Dvorák Ferenc nevű rovottmultu tolvaj személyében. A lakásán megtartott házkutatás során elő­került egy ékszerdoboz is, amelyről Dvorák azt mondotta, hogy egy Cáp Karolina nevű asszonytól vásárolta, aki a múlt héten kifosz­totta Továrnicky Kelén dejvici magánzónő lakását. Rövidesen kinyomozták Cáp Karo- lint, aki egyébként régi ismerőse a prágai rendőrséginek. Életének csaknem a felét ed­dig különböző legyházakban töltötte s jelen­leg is tiz évre ki van tiltva a fővárosból. Cáp Karolán a vallatás során beismerte, hogy ő követte el valamennyi prágai nyári la­kásbetörést. Összesen tizenhat laásfosztoga- tást vallott be. Letartóztatták Dvoráklcal és Hanus nevű kedvesével együtt, akivel Prága perifériáján közös háztartásban élt. Két tangójával Í5 ezer pengőt kereseti a komá­romi Seress Rezső A komáromi zeneszerző pesti karrierje Komárom, október 11. A komáromi Seress Rezsőt a szlovenszkói magyarság már ismeri. A komáromi Seress sikereiről már többször beszámolt a P. M. H. — legutóbb e sorok írójától hozott a P. M. H. egy interjút, mely Seress és társaival készült Budapesten tavaly nyáron. Azóta Seress Re­zső felfelé Ívelő pályája a sikerek egész stá­cióján ment keresztül, úgy hogy a kis Seress- nek színes álmai, melyeket a szürke és rideg komáromi éjszakákon egy-két barátja előtt szőtt, szövögetett, mind valóra váltak, akár csak minden átlagon felüli karriereknél ez történni szokott. Pedig Seress Rezső zeneszerző pályája a nagy sikert és a magyar müdalzenében szin­te forradalmat keltő „Még egy éjszaka'1 cimü zenekompoziciója után mintha letünőben lett volna. De minden gyorsan az érem másik ol­dalára fordult. Seress Rezső két tangót adott ki egymásután a budapesti Nádor-cégnél. Az első tangója: „Hiába van palotád Budán", a második tangója: „Engem még nem szere­tett senki" címet viseli. Ezzel a kért. tangóval Seress Rezső Pest kedvence lett. Ez persze annyit jelent, hogy Seress Rezső neve ott van zenéjével együtt egész Budapesten, sőt, mint értesülünk, a két nagysikerű tangóját az Ufa is megvette egy most készülő hangosfilmjé­nek. A „kis Seress", aki valamikor „leégve", de lázas ambícióval rótta a komáromi uccákat és hírnévről álmodozott: most beteljesülve lát­hatja az álmait, elérkezett a népszerűség tap­soktól hangzatos állomásához és a világhír ajtaján kopogtat. Október J9-én a Zeneakadémián, Pesten lesz a nagy debüje több társával együtt (Kóla, Eismann, Garai stb.), amikor is előkelő fő­városi művészek lépnek fel és adják elő szer­zeményeit. Ezen az estén Forró Pál, az ismert író konferál. Seress Rezső két tangójával, szóval a négy­négy kiadást megért kottakiadásokkal és a négy-négy kiadást megért gramofon ki adások­kal tizenötezer pengőt keresett; azt hiszem, az anyagi siker legalább akkora, mint az er­kölcsi siker. Seress amellett, hogy kitűnő komponista, a könnyű zenékre Pestnek ieg- keresetteb szövegírója is, amiről a rádióhall­gatók máris meggyőződlek. Komáromban büszkélkedve wesélik tár­gyalják .Seress Rezső karrierjét ás október Í9-iki estjére sokan le is utaznak Pestre. Ungvár, október 10. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Érde­kes határozatot kapott a napokban az Ung- váron megjelenő Ruszinszkói Magyar Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala, melyhez hasonló már egyszer Kassán Is megtörtént. Az ungvári rendőrigazgatóság ugyanis arról értesítette a lap szerkesztőségét és kiadó- hivatalát, hogy megtiltja a Ruszinszkói Magyar Hirilap fe­jén olvasható „ruszinszkói" szó használa­tát, nemcsak a lap címében, de bármilyen szövegrészben is. A rendőrségi leirat e tiltó rendelkezését a rendtörvény 14 paragrafusára való hivatko­zással hozta meg, mely szerint aki a „ruszinszkói" vagy „Ruszinszkó" szót nyilvánosan használja, az a közbékét bont­ja meg és ezzel állam ellenes vétségeit kö­vet el. Ezt a tiltó rendelkezést az illetékes cseh­szlovák hatóság 1930-ban kiadta annak da­cára, hogy tiz esztendővel ezelőtt, 1920-ban ugyancsak az arra illetékes csehszlovák ha­tóság engedétyezte a Ruszinszkói Magyar Hírlap cimü lapot és természetesen engedé­lyezte a lapcimet is. A leirat nyolcnapi határidőt engedélyezett a lapfenntartónak arra, hogy a lap cimét megváltoztassa. A lapfenntartó erre a lap címét Kárpáti Magyar Hirlap-ra változtatta át és erről a rendőrigazgatóságot kiértesí­tette. Przemysl. — Nagy kiterjedésű, nagytforgal- mu város. És ma semmi már. Tizenöt évvel ezelőtt sok tízezer magyar öreg népfelkelő börtöne, melyben az éhség volt a börtönőr vagy börtön kinyitója. Egy harminc-negyven kilométer átmérőjű körben mindenütt magyar vér, magyar hús, magyar osont a földben, a pázsit alatt. Vájjon dusabban termő-e azóta a San mente? Sok tízezer magyar sóhaj szállt innen és ide. Óvatosan lépek a földre, mert hát ki tudja, hogy nem egy magyar honvéd porladó testét taposom-e, hogy nem sir-e fel a föld alól, a földből egy magyar lélek fáj­dalma. Már ott is alig van nyoma a nemré­gen múltnak. A werkek eltűntek, azok, akik innen akkor elmentek, bizony nem találnák meg azokat a helyeket, melyből tábori lapjai­kat írták, melyekről úgy szólt a przemysli magyar költő: „reménykedő magyaroknak küldöm át a légen —, reménykedő magyarok­kal a jó Isten légyen". Elmúltak azok a prze­mysli éjszakák, melyekről úgy szólt a vers: „csak egy éjszakára ..." A przemysli boltok­ban nincs rózsaszinü tábori lap, a przemysli posta már nem a „Feldpost" bélyegzőt hasz­nálja, de azt mondják, hogy hegyet lehetne építeni azokból a levelezőlapokból, melyek innen 14—15-évvel ezelőtt íródtak. A háborús irodalom most van virágzásá­ban. És csodálatos, hogy Przemysl sorsát, senki sem rta még meg, pedig sok tíz­ezer magyar emlékét örökítené meg vele. Przemysl elestének megírása mintha „tabu" lenne. Miért? Miért nem szabad sok tízezer magyar pusztulását, későbbi őrjítő szenvedé­sét tetemre hivni? Hiányos lesz a magyar há­borús irodalom, az 1914—18-as magyar had- történelem mindaddig, mig az meg nem lesz irva . . De: el, ti komor képek, — ti, sötétség raj­za ti félre . . . Szétszóródtak, elmosódlak már a magyar katonanőtók innen zengett hullámai is . . . & Nekor.- úgy tetszik, hogy ezen a vidéken tatán a vonat is lassabban, óvatosabban sza­lad. Grakó—Przemysl—Lembe rg, ez az ut a legnagyobb magyar temető, melynek részeit helységnevek jelzik. Az érdekes rendőrhatósági intézkedés ha­sonmása még a nyár folyamán Kassán tör­tént, ahol a kassai ügyész elkobozta az or­szágos keresztényszociaiista párt hivatalos lapját, A Népet, csupán azért, mert a lap SzüUő Géza dr. pártvezér egy beszédét kö­zölte, melyben a „Ruszinszkó" szó is előfor­dult. A lap szerkesztősége akkor érdeklődött, hogy miért kobozta el az ügyész a lapot csu­pán a „Ruszinszkó" szó kifejezés használata miatt. Azt a meglepő választ kapta, hogy a „Ruszinszkó" szó irredenta jellegű s igy használata a rendtörvénybe ütközik. Ezt a meglepő indokolást a P. M. H. annak­idején nyilvánosságra hozta és pedig nem sejtett eredménnyel. A hírrovatban megjelent kis közleményre ugyanis a ruszinszkói orosz és cseh sajtó egy húron pendülő zsivajos választ adott és rend­őrökért kiabált, amiért ezt a kifejezést a magyar lapok tiz év óta büntetlenül használ­hatják és használják. Az ungvári rendőrséghez hasonlóan föllé­pett ugyanezen szóhasználat ügyében a munkácsi rendőrség, illetőleg az illetékes ál­lamügyészség is a munkácsi „Az őslakó" és „Kárpáti Híradó" éllen, amely lapok a kér­dést felebbezésekkel a íelsőblró: fórumok döntése elé viszik. Érdeklődéssel várjuk a végérvényes döntést. Az ügynek egyébként interpelláció révén a parlament előtt is lesz folytatása. Ismét Lembergben vagyunk. Áll a lembergi jubiláris keleti vásár egy nagyszerű hataimas parkban. Nyüzsgő ember­tömeg mindenütt. Hullámzik a zsibongó tö­meg a sok szép pavillon körül. Talán ugyan­ezen a helyen ilyen nagy tolongás, nagy tö­meg ember lehetett ezelőtt 16, 15 évvel is, csakhogy a likőr midenki uniformisban volt. Most hatalmas rádió-hangszórók pótolják a 15-ös, 30^-es ágyuk, gránátok hangját. Valahol a fősétány közepe táján egy külse­jében aránylag egyszerűbb pavillon és mégis ebbe s ebből járnak be s ki a legtöbben. Be­lépünk mi is, de egy pillanatra azonnal meg is kell államink, valami megcsapta a szemün­ket: bent a házban árvalányhajas-pipaesos- buzavirágos girland mindenütt, (talán az ár- valányhaj egy kis szála került szemünkbe, azért könnyezett): a magyar pavillon. Köze­pén két hatalmas asztal, az egyiken konzer- vek, szalámik, a másikon palackos borok. Jobbra kisebb-nagyobb hordók, lyukakban csappal, előttük poharak. Itt a legnagyobb a forgalom, a legnagyobb a fogyasztás. Sürü em­bertömeg a pultok előtt. Megskóstolják egy- két-bárom, sőt több pohárral a zamatos ma­gyar borokat és a borral majdnem egyenlő arányban fogy a magyar szalámi is. A másik sarokban még nagyobb a tolongás, a legtöbb- nyire már üres gyümölcsös kosarak százai. Görögdinnye, szőlő, szilva, körte Magyaror­szágból. Mind a gyümölcsből, mind a borból és a szalámiból naponta kellett friss külde­ményeket sürgönyileg rendelni. Sűrűm csendül a pohár: a lengyel és a ma­gyar koccint magyar borral, testvéri érzés­sel ... & Vége az utamnak, mely haza hoz, a Kiskár- pátok hosszú gerincének egy részén. A látot­tak, megfigyeltek emlékeinek ezrei tolulnak elém. Páratlanul érdekes és szép volt tizenöt napos utunk. Fogynak a lengyelországi leve­lek. Már csak kettő vár megírásra, mert még nem irtani a lengyel-magyar barátság lengyel- osrági megnyilatkozásáról, meg arról, hogy a lengyel s magyar história hogy fonta össze ezt két, tengernyi történelmi vihart kiáltott két haráttalan nemzetet. Csőri pálinkát iszik Csőrit, a fekete pulikutyát, általában mindenki ismeri az egész szomszédságban. Külsejére néz­vést, ha megmosdatva és meglésülködve átmászik a kerítésen s ott illeg-billeg, olyan, mintha fekete asztraikánből frakk feszülne rajta s még fehér mel­lénye is van, amd villog, ha két lábra ül s szolgái. Akinek jó a fantáziája, még nyakkendőt is lát Ceórinkon. Értelmére nézve pedig akárhány poli­tikust lepipálhat, szemei olyan okosan csillognak, 'ha szól hozzá valaki, hogy igazán senki sem cso­dálkozna rajta, ha egyszer megszólalna emberi nyelven a kutya. Persze, vannak, akik borzadnak Csőritől, különösen, ha elkezdi az ő hegyes, büszke vakkantásait s rémülten húzódnak el tőle. Nyáron, a Rima-strandon meg éppen boldog-boldogtalant öeszefrőcekölt, mikor végre kihúztuk a vízből s nem éppen udvarias megjegyzések szállottak ké­nyes hölgyek szájából a kiskutya gazdája felé. Mindent összevéve azonban - házi használatra rop­pant pompás kutya s még a könnyűm kis kicsordul, ha Csőri estenden játszani kezd a verandán, külö­nösen, ha a szomszédék teknőebékáii is megpillant­ja s utánuk ered. A múltkor azonban a konyha népét sehogysem tudta lekötni mókáival s hiába lábatlankodott ezút­tal: a likőrkészités izgalmai közben nem tudta se­hogy magára terelni a közfigyelmet. — Ejnye, mars Csőri! De Csőri csak nem tágított. Hol asztal alatt, hol kamra-ajtóban nyöszörgött, kétszer is két lábra emelkedett s szolgálni próbált, mert ezzel a pro­dukcióval leginkább tudta még magafelé hajlítani a kegyes sziveket. Végre valaki megszólalt: — Likőrt érez a kutya! Csőri nincs elkényeztetve s az alkohollal ezúttal először volt szaglási nekszusban. Szagolt kegyetle­nül és szuszogott. — Meg kellene kóstoltatni vele! A szót rögtön tett követi. Csőrit felült etjük, szá­ját kinyitjuk, tátja szívesen, mert szalonnabőrt re­mél, ehelyett azonban zuhé egy kanál langyos likőr fut le a torkán. Első pillanatban megdermed, áim a következő pillanatban kiszakítja magát, ugrál bo­londul, köhög, krákog, prüszköl, azután egy sarok­ba ül. morog s a szájaszélét nyalogatja. Nagyon rossz tapasztalatokat szerzett máris az alkoholról és sehogysem lehet a következő kanálhoz csábíta­ni, néz, nagy-gyanakodva, aztán Idoldalog és bu- felejtőül egy harmadnapja elásott- csontot váj ki a georgina-bokrok alóL Azon rágódik estig. Másnapra azonban elfelejtette a dolgot. Újból beljebb talpalt a konyhába s megült magának tü­relmesen egy sarokban. Meleg szemei hősi figye­lemmel jártak ide-oda. Csakhogy7 dikcióba nem kez­dett. Mert névnap volt a háznál. — Köll-e pálinka, Csőri? Mintha bólintana. Fehér mellénye villog, s nyak­lánca, akárha óralánc csörögne rajta. Már hozza Mari Csőri virágos tányérját. A kis­kutya felfülel. Aztán valaiki csendesen édes likőrt csordát a tányér aljába. — Szabad, Ceóri, szabad! Csőri tempósan áll föl. Szimatolva, óvatosan kö­zeledik a tányérhoz, beleszagol, aztán elfintorítja orrát. Leül a tányér mellé s nézésével a sokszor látott virágokba merül. A tányérba azonban neon hull szalonna bőr. Egy csöppnyi likőr a padlóra hul­lott, azt Csőri vigyázva felnyalja. Aztán ránknéz. Megnyal Untja szájaszélét. ízlik. Ejnye! — No, Csőri? Csőri szétterpeszti lábait s a tányért figyeli. Is­mét ránknéz. Igaz lehet ez? Ez az ő ebédje? No, itt akkor baj van. Szörnyű óvatosan dugja a tá­nyérba az orrát. Kis, piros lefetyöjét belebocsátja. Olyanfonna dolog ez az izé. mint a tegnapi, csak nem öntik a torkába. Édes. ízes. Megint nyal egyet, aztán köhög. Ezekután sokáig bámul a virágos tá­nyérba, valószínűleg ezzel az uj élvezettel jegyzi el magát. Lelki harcot vív. Életének fordu’ópout- ján most áll, hogy alkoholistává legyen-e. avagy tovább is szilárd józanság útját kövesse. Habo­zik. Itt a gerinces erköl-cs, ott a dús élvezetek rak­tára. — No, Csórd? Határozott. Hirtelen nekiesik a virágos tányér­nak s szürcsöli vigan, az utolsó cseppig. Gondosan nyalogatja a tányér szélét, tolja orrával maga előtt, csörög a tányér a kockakövén. Aztán megáll. Egy pillanatra lesüti a szemét, szé- gyelld maigát. Uj viharok ébrednek azonban benne s uj vágyak. Mert egy lendülettel két lábra ALI s kérőn, vágyódva szolgálni kezd. Uj cseppeket kér a megismert ambróziából Súgóivá ül a kamra­ajtóban, eldilső lábad lefittyentenek s fehér mellé­nye világit miint egy éjszakai k rákéi éré. Csőri alkoholistává lett. Szoinbatliy Viktor. Tizenhárom tífusz- megbetegedés egy briinni ezredben Brümn, október 10. Hivatalosan a követke­zőket jelentik a briinni 43. számú gyalogez- rendben történt tifuszmegbetegedésekről: A 43. sz. briinni gyalogezredben eddig tizenhá­rom tifuszmegbetegedés fordult lő és pedig tífusz és B-paratifuszmegbogedés. Két kato­na meghalt, kilenc felgyógyult s kettő a gyó­gyulás utján van. A megbegedések csak a ré­gi legénység koréban fordultak elő, az újon­cok szigorú ■ ">nk küldi 've. .' tömeges megbetegedések okát még nem állapították meg. az ügy \ tárgyát k \ /.\ Nem leheleden, hogy a zár óh a ágyakor latok utolsó napjaiban hurcolták be a betegségei, ami elég gyakran mog szokott börtéani. I (Ifll'lli'immwiliti III I 11 > II llYi|l|«Tlli)F|Tm» Ih M ■ uj I I LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK VIII. Przemysl — a legnagyobb magyar temető

Next

/
Thumbnails
Contents