Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-11 / 233. (2454.) szám
0 1930 október 11, szombat. •rKAGAI/V^AGteRH IRLAP Az ungvári rendőrség megtiltotta a Ruszinszkói Magyar Hírlapnak a „liszinszkő" sző használatát Ami tizenkét éven át hivatalos helyeken is elfogadott szóhasználat volt, az ma a rendtörvénybe ütközik? A tengerbe zuhant Mattfcews kapitány óceánjárógépe Singapore, október 10. MatAhews kapitány repülőgépe, amellyel az ooeán felett Ausztráliába akart eljutni, Bangkok és Singa- pore között a tengerbe zuhant. A szerencsétlenség közelebbi részletei még hiányoznak. Tizenhat lakást rabolt hi egy prágai ioivajnő Prága, október 10. Az elmúlt nyáron egymásután rabolták ki a prágai lakásokat, amelyek őrizetlenül várták vissza vidéken nyaraló tulajdonosaikat. A rendőrség fáradozása hiábavalónak bizonyult eleinte, a tettesnek nem lehetett nyomára akadni, noha nyilvánvaló volt, hogy valamennyi betörést ugyanaz a személy követte el. Csak most sikerült kézrekeriteni a betörőt — egy .asszony személyében. A tolvajnőt a véletlen juttatta a hatóságok kezére. Az elmúlt napokban kiraboltak egy prágai uiocai dohánytőzsdét s a detektívek hamarosan kinyomozták a tettest egy Dvorák Ferenc nevű rovottmultu tolvaj személyében. A lakásán megtartott házkutatás során előkerült egy ékszerdoboz is, amelyről Dvorák azt mondotta, hogy egy Cáp Karolina nevű asszonytól vásárolta, aki a múlt héten kifosztotta Továrnicky Kelén dejvici magánzónő lakását. Rövidesen kinyomozták Cáp Karo- lint, aki egyébként régi ismerőse a prágai rendőrséginek. Életének csaknem a felét eddig különböző legyházakban töltötte s jelenleg is tiz évre ki van tiltva a fővárosból. Cáp Karolán a vallatás során beismerte, hogy ő követte el valamennyi prágai nyári lakásbetörést. Összesen tizenhat laásfosztoga- tást vallott be. Letartóztatták Dvoráklcal és Hanus nevű kedvesével együtt, akivel Prága perifériáján közös háztartásban élt. Két tangójával Í5 ezer pengőt kereseti a komáromi Seress Rezső A komáromi zeneszerző pesti karrierje Komárom, október 11. A komáromi Seress Rezsőt a szlovenszkói magyarság már ismeri. A komáromi Seress sikereiről már többször beszámolt a P. M. H. — legutóbb e sorok írójától hozott a P. M. H. egy interjút, mely Seress és társaival készült Budapesten tavaly nyáron. Azóta Seress Rezső felfelé Ívelő pályája a sikerek egész stációján ment keresztül, úgy hogy a kis Seress- nek színes álmai, melyeket a szürke és rideg komáromi éjszakákon egy-két barátja előtt szőtt, szövögetett, mind valóra váltak, akár csak minden átlagon felüli karriereknél ez történni szokott. Pedig Seress Rezső zeneszerző pályája a nagy sikert és a magyar müdalzenében szinte forradalmat keltő „Még egy éjszaka'1 cimü zenekompoziciója után mintha letünőben lett volna. De minden gyorsan az érem másik oldalára fordult. Seress Rezső két tangót adott ki egymásután a budapesti Nádor-cégnél. Az első tangója: „Hiába van palotád Budán", a második tangója: „Engem még nem szeretett senki" címet viseli. Ezzel a kért. tangóval Seress Rezső Pest kedvence lett. Ez persze annyit jelent, hogy Seress Rezső neve ott van zenéjével együtt egész Budapesten, sőt, mint értesülünk, a két nagysikerű tangóját az Ufa is megvette egy most készülő hangosfilmjének. A „kis Seress", aki valamikor „leégve", de lázas ambícióval rótta a komáromi uccákat és hírnévről álmodozott: most beteljesülve láthatja az álmait, elérkezett a népszerűség tapsoktól hangzatos állomásához és a világhír ajtaján kopogtat. Október J9-én a Zeneakadémián, Pesten lesz a nagy debüje több társával együtt (Kóla, Eismann, Garai stb.), amikor is előkelő fővárosi művészek lépnek fel és adják elő szerzeményeit. Ezen az estén Forró Pál, az ismert író konferál. Seress Rezső két tangójával, szóval a négynégy kiadást megért kottakiadásokkal és a négy-négy kiadást megért gramofon ki adásokkal tizenötezer pengőt keresett; azt hiszem, az anyagi siker legalább akkora, mint az erkölcsi siker. Seress amellett, hogy kitűnő komponista, a könnyű zenékre Pestnek ieg- keresetteb szövegírója is, amiről a rádióhallgatók máris meggyőződlek. Komáromban büszkélkedve wesélik tárgyalják .Seress Rezső karrierjét ás október Í9-iki estjére sokan le is utaznak Pestre. Ungvár, október 10. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Érdekes határozatot kapott a napokban az Ung- váron megjelenő Ruszinszkói Magyar Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala, melyhez hasonló már egyszer Kassán Is megtörtént. Az ungvári rendőrigazgatóság ugyanis arról értesítette a lap szerkesztőségét és kiadó- hivatalát, hogy megtiltja a Ruszinszkói Magyar Hirilap fején olvasható „ruszinszkói" szó használatát, nemcsak a lap címében, de bármilyen szövegrészben is. A rendőrségi leirat e tiltó rendelkezését a rendtörvény 14 paragrafusára való hivatkozással hozta meg, mely szerint aki a „ruszinszkói" vagy „Ruszinszkó" szót nyilvánosan használja, az a közbékét bontja meg és ezzel állam ellenes vétségeit követ el. Ezt a tiltó rendelkezést az illetékes csehszlovák hatóság 1930-ban kiadta annak dacára, hogy tiz esztendővel ezelőtt, 1920-ban ugyancsak az arra illetékes csehszlovák hatóság engedétyezte a Ruszinszkói Magyar Hírlap cimü lapot és természetesen engedélyezte a lapcimet is. A leirat nyolcnapi határidőt engedélyezett a lapfenntartónak arra, hogy a lap cimét megváltoztassa. A lapfenntartó erre a lap címét Kárpáti Magyar Hirlap-ra változtatta át és erről a rendőrigazgatóságot kiértesítette. Przemysl. — Nagy kiterjedésű, nagytforgal- mu város. És ma semmi már. Tizenöt évvel ezelőtt sok tízezer magyar öreg népfelkelő börtöne, melyben az éhség volt a börtönőr vagy börtön kinyitója. Egy harminc-negyven kilométer átmérőjű körben mindenütt magyar vér, magyar hús, magyar osont a földben, a pázsit alatt. Vájjon dusabban termő-e azóta a San mente? Sok tízezer magyar sóhaj szállt innen és ide. Óvatosan lépek a földre, mert hát ki tudja, hogy nem egy magyar honvéd porladó testét taposom-e, hogy nem sir-e fel a föld alól, a földből egy magyar lélek fájdalma. Már ott is alig van nyoma a nemrégen múltnak. A werkek eltűntek, azok, akik innen akkor elmentek, bizony nem találnák meg azokat a helyeket, melyből tábori lapjaikat írták, melyekről úgy szólt a przemysli magyar költő: „reménykedő magyaroknak küldöm át a légen —, reménykedő magyarokkal a jó Isten légyen". Elmúltak azok a przemysli éjszakák, melyekről úgy szólt a vers: „csak egy éjszakára ..." A przemysli boltokban nincs rózsaszinü tábori lap, a przemysli posta már nem a „Feldpost" bélyegzőt használja, de azt mondják, hogy hegyet lehetne építeni azokból a levelezőlapokból, melyek innen 14—15-évvel ezelőtt íródtak. A háborús irodalom most van virágzásában. És csodálatos, hogy Przemysl sorsát, senki sem rta még meg, pedig sok tízezer magyar emlékét örökítené meg vele. Przemysl elestének megírása mintha „tabu" lenne. Miért? Miért nem szabad sok tízezer magyar pusztulását, későbbi őrjítő szenvedését tetemre hivni? Hiányos lesz a magyar háborús irodalom, az 1914—18-as magyar had- történelem mindaddig, mig az meg nem lesz irva . . De: el, ti komor képek, — ti, sötétség rajza ti félre . . . Szétszóródtak, elmosódlak már a magyar katonanőtók innen zengett hullámai is . . . & Nekor.- úgy tetszik, hogy ezen a vidéken tatán a vonat is lassabban, óvatosabban szalad. Grakó—Przemysl—Lembe rg, ez az ut a legnagyobb magyar temető, melynek részeit helységnevek jelzik. Az érdekes rendőrhatósági intézkedés hasonmása még a nyár folyamán Kassán történt, ahol a kassai ügyész elkobozta az országos keresztényszociaiista párt hivatalos lapját, A Népet, csupán azért, mert a lap SzüUő Géza dr. pártvezér egy beszédét közölte, melyben a „Ruszinszkó" szó is előfordult. A lap szerkesztősége akkor érdeklődött, hogy miért kobozta el az ügyész a lapot csupán a „Ruszinszkó" szó kifejezés használata miatt. Azt a meglepő választ kapta, hogy a „Ruszinszkó" szó irredenta jellegű s igy használata a rendtörvénybe ütközik. Ezt a meglepő indokolást a P. M. H. annakidején nyilvánosságra hozta és pedig nem sejtett eredménnyel. A hírrovatban megjelent kis közleményre ugyanis a ruszinszkói orosz és cseh sajtó egy húron pendülő zsivajos választ adott és rendőrökért kiabált, amiért ezt a kifejezést a magyar lapok tiz év óta büntetlenül használhatják és használják. Az ungvári rendőrséghez hasonlóan föllépett ugyanezen szóhasználat ügyében a munkácsi rendőrség, illetőleg az illetékes államügyészség is a munkácsi „Az őslakó" és „Kárpáti Híradó" éllen, amely lapok a kérdést felebbezésekkel a íelsőblró: fórumok döntése elé viszik. Érdeklődéssel várjuk a végérvényes döntést. Az ügynek egyébként interpelláció révén a parlament előtt is lesz folytatása. Ismét Lembergben vagyunk. Áll a lembergi jubiláris keleti vásár egy nagyszerű hataimas parkban. Nyüzsgő embertömeg mindenütt. Hullámzik a zsibongó tömeg a sok szép pavillon körül. Talán ugyanezen a helyen ilyen nagy tolongás, nagy tömeg ember lehetett ezelőtt 16, 15 évvel is, csakhogy a likőr midenki uniformisban volt. Most hatalmas rádió-hangszórók pótolják a 15-ös, 30^-es ágyuk, gránátok hangját. Valahol a fősétány közepe táján egy külsejében aránylag egyszerűbb pavillon és mégis ebbe s ebből járnak be s ki a legtöbben. Belépünk mi is, de egy pillanatra azonnal meg is kell államink, valami megcsapta a szemünket: bent a házban árvalányhajas-pipaesos- buzavirágos girland mindenütt, (talán az ár- valányhaj egy kis szála került szemünkbe, azért könnyezett): a magyar pavillon. Közepén két hatalmas asztal, az egyiken konzer- vek, szalámik, a másikon palackos borok. Jobbra kisebb-nagyobb hordók, lyukakban csappal, előttük poharak. Itt a legnagyobb a forgalom, a legnagyobb a fogyasztás. Sürü embertömeg a pultok előtt. Megskóstolják egy- két-bárom, sőt több pohárral a zamatos magyar borokat és a borral majdnem egyenlő arányban fogy a magyar szalámi is. A másik sarokban még nagyobb a tolongás, a legtöbb- nyire már üres gyümölcsös kosarak százai. Görögdinnye, szőlő, szilva, körte Magyarországból. Mind a gyümölcsből, mind a borból és a szalámiból naponta kellett friss küldeményeket sürgönyileg rendelni. Sűrűm csendül a pohár: a lengyel és a magyar koccint magyar borral, testvéri érzéssel ... & Vége az utamnak, mely haza hoz, a Kiskár- pátok hosszú gerincének egy részén. A látottak, megfigyeltek emlékeinek ezrei tolulnak elém. Páratlanul érdekes és szép volt tizenöt napos utunk. Fogynak a lengyelországi levelek. Már csak kettő vár megírásra, mert még nem irtani a lengyel-magyar barátság lengyel- osrági megnyilatkozásáról, meg arról, hogy a lengyel s magyar história hogy fonta össze ezt két, tengernyi történelmi vihart kiáltott két haráttalan nemzetet. Csőri pálinkát iszik Csőrit, a fekete pulikutyát, általában mindenki ismeri az egész szomszédságban. Külsejére nézvést, ha megmosdatva és meglésülködve átmászik a kerítésen s ott illeg-billeg, olyan, mintha fekete asztraikánből frakk feszülne rajta s még fehér mellénye is van, amd villog, ha két lábra ül s szolgái. Akinek jó a fantáziája, még nyakkendőt is lát Ceórinkon. Értelmére nézve pedig akárhány politikust lepipálhat, szemei olyan okosan csillognak, 'ha szól hozzá valaki, hogy igazán senki sem csodálkozna rajta, ha egyszer megszólalna emberi nyelven a kutya. Persze, vannak, akik borzadnak Csőritől, különösen, ha elkezdi az ő hegyes, büszke vakkantásait s rémülten húzódnak el tőle. Nyáron, a Rima-strandon meg éppen boldog-boldogtalant öeszefrőcekölt, mikor végre kihúztuk a vízből s nem éppen udvarias megjegyzések szállottak kényes hölgyek szájából a kiskutya gazdája felé. Mindent összevéve azonban - házi használatra roppant pompás kutya s még a könnyűm kis kicsordul, ha Csőri estenden játszani kezd a verandán, különösen, ha a szomszédék teknőebékáii is megpillantja s utánuk ered. A múltkor azonban a konyha népét sehogysem tudta lekötni mókáival s hiába lábatlankodott ezúttal: a likőrkészités izgalmai közben nem tudta sehogy magára terelni a közfigyelmet. — Ejnye, mars Csőri! De Csőri csak nem tágított. Hol asztal alatt, hol kamra-ajtóban nyöszörgött, kétszer is két lábra emelkedett s szolgálni próbált, mert ezzel a produkcióval leginkább tudta még magafelé hajlítani a kegyes sziveket. Végre valaki megszólalt: — Likőrt érez a kutya! Csőri nincs elkényeztetve s az alkohollal ezúttal először volt szaglási nekszusban. Szagolt kegyetlenül és szuszogott. — Meg kellene kóstoltatni vele! A szót rögtön tett követi. Csőrit felült etjük, száját kinyitjuk, tátja szívesen, mert szalonnabőrt remél, ehelyett azonban zuhé egy kanál langyos likőr fut le a torkán. Első pillanatban megdermed, áim a következő pillanatban kiszakítja magát, ugrál bolondul, köhög, krákog, prüszköl, azután egy sarokba ül. morog s a szájaszélét nyalogatja. Nagyon rossz tapasztalatokat szerzett máris az alkoholról és sehogysem lehet a következő kanálhoz csábítani, néz, nagy-gyanakodva, aztán Idoldalog és bu- felejtőül egy harmadnapja elásott- csontot váj ki a georgina-bokrok alóL Azon rágódik estig. Másnapra azonban elfelejtette a dolgot. Újból beljebb talpalt a konyhába s megült magának türelmesen egy sarokban. Meleg szemei hősi figyelemmel jártak ide-oda. Csakhogy7 dikcióba nem kezdett. Mert névnap volt a háznál. — Köll-e pálinka, Csőri? Mintha bólintana. Fehér mellénye villog, s nyaklánca, akárha óralánc csörögne rajta. Már hozza Mari Csőri virágos tányérját. A kiskutya felfülel. Aztán valaiki csendesen édes likőrt csordát a tányér aljába. — Szabad, Ceóri, szabad! Csőri tempósan áll föl. Szimatolva, óvatosan közeledik a tányérhoz, beleszagol, aztán elfintorítja orrát. Leül a tányér mellé s nézésével a sokszor látott virágokba merül. A tányérba azonban neon hull szalonna bőr. Egy csöppnyi likőr a padlóra hullott, azt Csőri vigyázva felnyalja. Aztán ránknéz. Megnyal Untja szájaszélét. ízlik. Ejnye! — No, Csőri? Csőri szétterpeszti lábait s a tányért figyeli. Ismét ránknéz. Igaz lehet ez? Ez az ő ebédje? No, itt akkor baj van. Szörnyű óvatosan dugja a tányérba az orrát. Kis, piros lefetyöjét belebocsátja. Olyanfonna dolog ez az izé. mint a tegnapi, csak nem öntik a torkába. Édes. ízes. Megint nyal egyet, aztán köhög. Ezekután sokáig bámul a virágos tányérba, valószínűleg ezzel az uj élvezettel jegyzi el magát. Lelki harcot vív. Életének fordu’ópout- ján most áll, hogy alkoholistává legyen-e. avagy tovább is szilárd józanság útját kövesse. Habozik. Itt a gerinces erköl-cs, ott a dús élvezetek raktára. — No, Csórd? Határozott. Hirtelen nekiesik a virágos tányérnak s szürcsöli vigan, az utolsó cseppig. Gondosan nyalogatja a tányér szélét, tolja orrával maga előtt, csörög a tányér a kockakövén. Aztán megáll. Egy pillanatra lesüti a szemét, szé- gyelld maigát. Uj viharok ébrednek azonban benne s uj vágyak. Mert egy lendülettel két lábra ALI s kérőn, vágyódva szolgálni kezd. Uj cseppeket kér a megismert ambróziából Súgóivá ül a kamraajtóban, eldilső lábad lefittyentenek s fehér mellénye világit miint egy éjszakai k rákéi éré. Csőri alkoholistává lett. Szoinbatliy Viktor. Tizenhárom tífusz- megbetegedés egy briinni ezredben Brümn, október 10. Hivatalosan a következőket jelentik a briinni 43. számú gyalogez- rendben történt tifuszmegbetegedésekről: A 43. sz. briinni gyalogezredben eddig tizenhárom tifuszmegbetegedés fordult lő és pedig tífusz és B-paratifuszmegbogedés. Két katona meghalt, kilenc felgyógyult s kettő a gyógyulás utján van. A megbegedések csak a régi legénység koréban fordultak elő, az újoncok szigorú ■ ">nk küldi 've. .' tömeges megbetegedések okát még nem állapították meg. az ügy \ tárgyát k \ /.\ Nem leheleden, hogy a zár óh a ágyakor latok utolsó napjaiban hurcolták be a betegségei, ami elég gyakran mog szokott börtéani. I (Ifll'lli'immwiliti III I 11 > II llYi|l|«Tlli)F|Tm» Ih M ■ uj I I LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK VIII. Przemysl — a legnagyobb magyar temető
