Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-11 / 233. (2454.) szám

I ^RAX5Aiyv\AO^AR*HIRIiAP l»öO uKoober lA, szombat bombavető repülőgépeket vásárolhasson és szállíthasson ki. Páris, október 10. A brazíliai forradalom­éról érkező hírek nagyon ellentmondóak. A Rio de Janeiroból küldött összes táviratot szigorú cenzúra alá vetik. A hivatalos jelentések azt mondják, hogy a kormány helyzete rendkívül kedvező. Beszámolnak arról, hogy a kormánycsapatok a fölkelőket Mines Deraes államában lever­ték. Rio de Janeiro, Sao Paolo és Amasosas államban a lakosság hü maradt a kormány­hoz. Ezekkel a kormányjelentésekkel szemben Buenos Airesből és más délamerikai váro­sokból a távirati ügynökségek állandóan a forradalmárok eredményeiről tesznek jelen­tést. A többi délamerikai köztársaság forra­dalmi viszonyaival szemben a brazíliai hely­zet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a forradalmi mozgalom néni korlátozódik a fővárosra, hanem csaknem az összes őrazi- j fiai szövetségi államokra kiterjed. Az Associated Press tudósítója azon aggodal­mát fejezi ki, hogy Brazíliában a legrövidebb időn bellii a legnagyobb vérontásra kerül a sor. A forradalmárok még mindig Pernan- bucco birtokában vannak és komolyan fe­nyegetik Rio de Janeirot. Azt a hirt, hogy a köztársaság elnöke de- misszionált, megcáfolják. A francia főváros diplomáciai köreiben azon a nézeten vannak, hogy a forradalmi mozgalomnak nem vethet véget az élelmisze­rekben való hiány, mert a forradalmároknak nagy készleteik vannak, s ezért lehetséges, hogy uj harcok következnek be és hosszú ideig tartó belső háborúra kell elkészülni. Senki sem láthatja előre, mint végződik a felkelők mozgalma. Hironesoi kormánya folytatni fogja Maniii munkáját A kormányváítozást Maolu egészségi állapotának rosszabbodása tette szükségessé? — A parlamenti többség tanácskozása Bukarest, október 10. Tegnap délután a parlament többsége ülést tartott, amely a ké­ső esti órákban ért véget. Maniu, a lemondott miniszterelnök részle­tes nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette azo­kat a körülményeket, melyek demissziójának benyújtására birták. Kijelentette, hogy hosz- szu közéleti működése egészségi állapotát nagyon megrongálta és ezért már három hó­nappal ezelőtt kérte a királyt, hogy fogadja el dernisszióját. Az uralkodó azonban bizo­nyos fontos szempontokra való tekintettel és különösen azért, hogy az októberben meg­tartandó koronázási ünnepségeket Maniu ve­zesse végig, kérte őt, hogy a lehetőség sze­rint maradjon a kormány élén. Amikor a legfontosabb kérdéseket elintézték és a ki­rályi koronázási ünnepek határidejét elha­lasztották, Maniu kijelentette a királynak, hogy nem maradhat tovább hivatalában. A párt képviselőinek audienciái megerősítet­ték Mamut abban a meggyőződésben, hogy a király teljes egészében magáévá teszi a kormány programját, hogy meggyőződései bive az alkotmányos életnek és helyesli azokat az elveket, amelyeket a kormány képvisel. A király azt is kijelen­tette, hogy teljes bizalmat érez Michalake A francia hadügyminiszter kielégítőnél* tartja a határvédő erődvonalat Paris, október 10. Mágiáét hadügyminiszter a francia műszaki csapatok vezérinspektorához iné- I aett köszönő iratában a legnagyobb megelégedést fejezi ki elzászi és Lotliaringiai inspekcióé utján j szerzett benyomásai következtében. A hadügyimi niszter az erődmüveket vizsgálta felül s megelége­déssel állapította meg, hogy a knemfivek már tel­jesen készen vannak ée a határvédelemnek első értékes támaszaiul szolgálhatnak. A nagymüvek munkálatai annyira előrehaladtaik, hogy a kivárni batáridőre való ehvéswi'téeükhöz kétség nem fér­het. >>'2 zz ő n £ ® •C2 C fi ^ P CC m 0 .. 0 "g '5-§“3 *58 ® oá tw 3 tá - c a .a 4B.S £.8|j£ >»:§ Ti £ Ofl >* íj §“|S is « ö 1 fis a ® g. J iránt, akit Maniu ajánlott neki. Mironefsou megbízását nem személyi okokra, hanem politikai megfontolásokra kell visszavezetni. A pártfegyelem szemelő tt-tartásával Miro- nescu kikérte a pártvezetőség véleményét és a pártvezetőség feljogosította őt a kor- mányalakitásra. Maniu ezután a parlamenti többség tagjait kérte fel Mironescu támoga­tására. Maniu megcáfolta azokat a híreket, mintha a király nem bíznék a nemzeti pá­ra sztpártban, rendszerváltozást kívánna és hogy a kormányválságot más okok idézték volna elő, mint a miniszterelnök megrendült egészségi állapota. Az uj kormány a király kívánságára egye­nes folytatása lesz elődjének. Maniu ezután beszédének további részében összefoglalta két éves kormányelnökségének eredményeit. Különösen a pénzügyi kor­mányzás reorganizációjára, a valuta stabili­zálására, a gazdasági törvényalkotásokra, a közszabadságok biztosítására, a cenzúra ki­küszöbölésére, a nemzeti egységre, a válasz­tási szabadságra és a kisebbségi jogok terén tett előhal adásra mutatott rá. Utalt arra a feladatra is, amelyet a nemzeti parasztpárt­nak Károly herceg királlyá való kiáltásánál kellett betöltenie. Olyan aktus volt ez, amely teljesen megfelelt, az egész nép kívánságá­nak. Beszédének végein Maniu felszólította á parlamenti többségei Mironescu kormányának támogatására. Ezután Mironescu emelkedett szólásra és bejelentette, hogy átvállalta a megbízást a kormány kiegészítésére, azonban soha nem gondolt arra, hogy teljesen nj kormányt alakítson. Amint Maniu egészségi állapota megjavul és pártjában újra megkezdi aktív tevékenysé­gét, számítani fog Maniu munkákészségére is, mert csak ő vele érheti el a párt céljait. Hasonló értelemben beszélt Michalake és Pop kamarai elnök is, aki Mironescunak megígérte a parlamenti többség teljes értékű támogatását. fiz hí kormány átmeneti lesz Bukarest, október 10. Az Avarescu-párt tegnapi ülésén éles támadások hangzottak el a megalakuló kormánnyal szemben. A párt elhatározta, hogy az uj kormány ellen meg­indítja a legélesebb harcot és a kormányha­talmat magának követeli, minthogy a jelen­legi kormány csak átmeneti jellegű lehet. Bukarest, október 10. Az Athénből hazaté­rő Jorga professzor érdekes nyilatkozatot tett a lapok tudósítói előtt a kormányválto- zással kapcsolatban. Jorga szerint Mironescu csak a költségvetés tervezetét készíti ok ami után benyújtja lemondását. A válság iőoka az ókirályság és a tarto­mányok közt egyre fokozódó ellentét. fiz u! kormány listája Bukarest, október 10. A király ma dél­ben elfogadta a benyújtott kormánylistát, amely a következő: Miniszterelnök és kül- ügy Mironescu, belügy Michalace, pénzügy Popovic, igazságügy Junian, földművelés- iigy Madgearu, közlekedésügy Voicunites- eu, közoktatásügy Costacescu, ipar és ke­reskedelem Manoilescu, munka- és egész­ségügy Hadiegan Emil, tárcanélküli mi­niszter Pan Ckalupa. Az államtitkárságok közül hir szerint csak a belügyit és a kül­ügyit, esetleg a közlekedésügyit tartják fenn, a többit megszüntetik, ami az uj kor­mány első takarékossági intézkedése lesz. Az uj kormány ma délután egy órakor teszi le az esküt. .jpá—ama———» Inéi is franiía kammimFsták iisrii i Yositg-ferv ellen Páris, október 10. A kommunista Huma­na tó jelentése szerint a német birodalmi gyűlés és a francia kamara kommunista frakciói legközelebb együttes konferenciát tartanak, amelyen elhatározzák a két frak­ciónak közös harcát a Young-terv ellen. . — A szovjet kétmillió pengő értékű megrende­lést akar tenni a különböző magyarországi gyá­rakban? Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Nemrégiben a szovjet két megbízottja, a bécsi ée 'berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség vezető tisztviselői Budapesten jártak és tárgyalásokat folytattak különböző ipari és mezőgazdasági ter­mékek exportjáról és ianportjáróL A Nemzeti Új­ság úgy értesül, hogy az oroszok megbízottai & napokban újból Budapestre érkeznek és különbö­ző gyáraknál mintegy kétmillió pengő értékű megrendeléseket fognak eszközölni. Copyr tgfit b$ Paniúeon (34) ügy tetszett, hogy valamilyen különös szama- ritanizmus él Párisban az idegenek között, ha­sonlatos a szabadkőművességre, melynek helybeli történetét még mindig nem olvasta el, a veszély, az egymásrautaltság íratlan törvénye. De a néger nem lépett be, s ezt egy pillanatig félre is értette, — a néger vo­nakodott belépni, nem, mintha túlzott tisz­tességnek tartotta volna, hogy egy fehér em­ber szobájában helyet foglaljon, hanem fél­tette a torkát, amelyben kincs volt. Most is nagyon puha, fehér selyemzsebkendő csava­rodott nyakára, s aggodalmas arckifejezés­sel bámult be a szobába, mintha a betegség gonosz szellemei után fürkészne. Egy papír­zacskóban orvosságot hozott, melyet két uj­jal óvatosan benyújtott az ajtón s az asztal szélére helyezte, — egy orvosságot, mely „minden betegség ellen jó, különösen nagy fájdalmak ellen11, mondotta. Később felnyi­totta a zsacskót. s szalmiákcukrot talált benne. így beszélgettek, a néger az ajtó küszöbé­ről, ő az ágyból. A néger elfogulatlanul cse­vegett, de Marin úrról s a Bastilíe-mögötti -találkozásról ő sem tett említést. Fiatalem­ber volt, amennyire ezt egy négerről meg tudta állapítani, égő, fekete szemekkel, me­lyeknek fehérje mulatságosan villant elő, s rövid, feltűnően göndör, kemény és fekete . gyapjakkal fején. Finom, inunkátlan kezeit néha szája elé emelte s halkan köhécselt. Hanyag mozdulattal, az ajtófélfának dűlve, könnyen s elegánsan állott ilt, kissé oldalt, hajtva fejét, s rövid mondatokkal társalgót!. Udvarias, de energikus kijelentő hangon, éppen csak a lényegét sűrítve össze néhány szóban annak, amit mondani akart. Gondo­latvilágát a gyakorlati élet problémái izgat­ták, megmutatta a távolból kesztyűjét, csak­ugyan kiváló minőségű, puha és sárga szar­vas bőrke szívüket, s dicsekvés nélkül, de elé­gedetten állapította meg, hogy a boulevard Sóba stopokra vásárolta, párját hatvan frank­ért. Becsavarta nyakáról a selyemkendőt is, s aztán éppen olyan gondos és gyakorlott mozdulatokkal visszacsavarta. Ezzel eltelt kis idő. Aztán fejére tette sporísapkáját, rá­gyújtott pipájára, néhány különösen válasz­tékos kifejezéssel, melyek úgy hangzottak, mint egy francia levél búcsúszavai, örömét fejezte ki a beteg közérzete fölött, megmu­tatta harminckét fogót, megvillantotta szeme fehérjét és elment. Két napon át nem jött senki, s ez a két nap szinte tökéletes alkalmat nyújtott arra, amit ő úgy nevezett, hogy „szembenézni a jö­vővel". Monsieur szabályos időközökben megjelent, feltört ingujjakkal, seprővel és lapáttal a kezében, s boszorkányos gyorsaság­gal esett túl a szobában egy eljáráson, me­lyet napról-napra gyanakvóbban figyelt meg s melyet a nagy kézügyességü ember vigasz­taló és bátorító szavakkal csökönyösen „pe­tit menage“-nak nevezett. A betegszoba órá­inak lassú és t egyenletes ritmusa vitte e na­pokon át, Páris közepén, szinte magaslati le­vegőben, kilátással a háztetőkre s a kémé­nyekre, oly távol Paristól, a múlttól, minden­től, ami és aki valaha volt, —- egyforma len­gésével múltnak és jelennek, hogy szinte időin ér léknek tetszett, szemben a kandallón, a megbénult óramutató, mely üvegbura alatt őrzött, a tárgyak ájtatos következetességével, egy spirituszba tett másodpercet, öt perccel félti zenkettő előtt. Föl is lehetett volna öl­tözni, le is lehetett volna menni az uecára, ahol valószínűleg sok minden történt e na­pokban is, s végül be is lehetett volna cso­magolni a négy ruhát, a kinőtt frakkot, a kaktuszt és a könyveket s e pillanatban még telt volna arra is, hogy egy harmadosztályú jegyei váltson és hazautazzon, magyar nyelv­re és irodalomra oktatni a gyermekeket Gyarmaton. 8 a családnak, kik két hónapja nem hallottak felőle, beszámoljon Párásról, rendkívüli ismeretségeiről s mindarról a nagyszerűségről, amit itt megélt. Mindezt e pillanatban lehetett volna még. Igaz, hogy nem járt még a Louvre-ban, nem látta belül­ről a Mi Asszonyunk-templomát, se a Cluny- muzeumot, Napóleon sírját se látta még és színházban sem volt, mert a színházak ebben az évadban még nem játszottak. Mindezt el­tette magának későbbre, mint aki nagyon ráér. Erőltette az agyát, hogy merre is járt az el­múlt hetekben, de egyelőre néni igen tudott más eredményre ebből az időből visszaem­lékezni, mint hogy polgárjogot nyert a Dómé­ban, ahol leült délelőtt, egy könyvvel a ke­zében, hogy csak estefelé szánja rá magát az éghajlatváltozásra, s átkeljen az úttesten és bemen jen a svéd kocsmába, ahol hosszú, fe­li órszőke svéd fiatalemberek ültek teritetlen 'asztaloknál s elképesztő mennyiségű alko­holt fogyasztottak, s norvég és svéd leányok, világos színekben, akik mind vidéki polgár- mesterek s városi tanácsosok leányai voltak, nem használtak púdert, sokat ittak s szíve­sen vállaltak arra az átmeneti időre, amit Párisban töltöttek, jobb uriháznál szobalányi állást, hogy aztán visszatérve Norvégiába vágj* Svédországba, férjhez menjenek egy polgármesterhez, vagy városi tanácsoshoz. Néha megállt az uccán és körülnézett, már voltak ismerősei, akik ,.helló“-val, „nazdar"- ral és „buona sera"-val és „Grüss Got tál" és „Gjtn tog"-gal siettek üdvözlésére, s a nap csodálatos gyorsan telt ©1, s néha úgy tetszett, e szorgalmas semmittevésben, mintha vala­mennyiüknek sürgős dolga lenne. Sorravet- te, amije van és amije volt. A villanyt nézte, sajnálkozva gondolt arra, hogy nem tud vil­lanyt szerelni, se asztalosmunkához nem ért, s általában nagyon keveset ért. mindahhoz, ami korát megkülönbözteti primitívebb ko­roktól, s ha az időgép hirtelen visszaszállí­taná a középkorba, csak mesélni tudna a je­len csodáiról, telefonról, villamosságról, rá­dióról, repülőgépről, de például egy száraz elemet már nem tudna összeállítani. • 8 ezt megállapította, s tovább nem is jutott. Vaszilietf ur visszaérkezett vidéki kéjutjjá­ról, mely a csokoládészinü, zöldturbános nő társaságában a Jura hegységeibe vezette, s értesült a Dome-ban az uj magyar betegségé­ről és tiszteletét tette. Kalapját forgatta ke­zében. igy ült az ággyal szemközt, s hajzata, hála a csokoládé szinü nő jótékony befolyá­sának, nem volt e pillanatban túlságosan el­hanyagolt. Miután néhány általános filozó­fiai gondolatnak a betegségről, s a test és a lélek dualisztikus kölcsönhatásáról töredezett franciasággal kifejezést adott, szokása sze­rint felemelte mutatóujját s átmenet nélkül mondta: — Tegnap láttam. Most rajta volt a sor, hogy ne lepődjön meg. — Hol? — kérdezte és felült. — Az opera előtt, — mondta Vaszilieff s a szépmüvészetek tanárához csak feltételesen illő tájékozottsággal mondta: — Az autó­buszra várt. Olyan kötött rékli volt rajta, amilyet most hordanak. Jumper. És világos- barna szoknya. — A mérnök vele volt? — kérdezte. — Nem volt vele, — mondta az orosz hal­kan, s előrehajolt, ujját szája elé illet szive, mintha valami titokzatos dolgot mondana. 9. Szeptember huszonhetedikón, délután hat óra tizennyolc perckor elfogyott a pénze. Ezt azért tudta ilyen pontosan, szinte má­sodpercre, mert abban a pillanatban, mikor elfogyott a pénze, a földalatti vasút jegyki­adó pénztára előtt állt, s míg ujjal gépiesen átvették és szorongatták a tickefet, egy villa­nyos órát bámult, mely szemközt vele, a lép­csők fölött mutatta az időt. Modern óra volt, számjegyek nélkül, csak vörös és fekete vo- nalkák jelezték a tejüveglapon az órákal és perceiket, s néhány pillanatig gondolkoznia kellelt, mig összeadta az idol. A nagy történelmen belül, melynek ősz* szege az emberiség élete, minden ölelnek külön akadnak történelmi pillanata! mintha az idő egy pillanatra megzökken ne hogy aztán annál gáttahmabbul áradjon tovább. .(-Folytatjuk-) IDEfSEM EMBEitEK Rt G É N F IRTH: MARA! SOMBOR

Next

/
Thumbnails
Contents