Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-01 / 224. (2445.) szám

V Na! námmk oMal DL évf. 224. (2445) szám - Slflfda - 1930 október 1 Előffzetósi ári évente 300, félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 Kfc; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. ft képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám ára 1.20 Kí, vasárnap 2,—Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelőt szerkesztő; DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága 0, Panská ulice 12. II, emelet, — Telefon: 30311. ~ Kiadóhivatal; Prága 13- Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184 SÜRGÖNYC1M; HÍRLAP PRRHft Hitler csillanta Sclpel Vaugoin külügyminisztere lesz Újabb kombinációk az osztrák válság megoldásáról — A Heim­webrek vezetól belépnek a kormányba? — A pirtok tárgyalásai (ap) Prága, szeptember 30. Szeptember hónap meghozta Európába a régóta sejtett és rettegett nemzetközi szenzá­ciókat s a hónapokig, sőt évekig tartó kül­politikai meddőség után váratlanul olyan események és megindulások jelentek meg a kapáik élőit, amelyek jóformán máról-holnap­ra eltörölték azt a mesterségesen kinos nyu­galmat, amit öreg államférfiak a locarnói po­litika néven szuggeráltak az elernyedt nem­zetekbe. Sok minden történt, de mindennek hátterében ott kísért a rém: a világ gazda­sági krízise. Orvosságot senki sem tud rá s a baj egyelőre csak destruktív képében mu­tatkozik, mig a félszeg és „a kecske is jóllak­jon, a káposzta is megmaradjon" stilusu meg­oldási tervek sorra csődött mondanak. Szeptember arra volt hivatva, hogy Pán- európa megvalósulását közelebb hozza. A böl­csek összeültek Genfiben, — de ami történt, homlokegyenest más volt, mint a remények. A ravasz francia Pánuerópa-terv Összedőlt, mint a kártyavár a kívülállók harsogó kaca­gása közben s ami hely ette Géniben napf ény­re került, a kisebbségi probléma volt, amely­ről az adott körülmények között a legoptimis­tább versaillesi előharcos is kénytelen meg­állapítani, hogy veszedelmesebb tétel, mint. bárki álmodta. A népszövetségi államférfiak nyakán ott ült a nyári gigantikus európai hadgyakorlatok emlékének lidérce, « a világ netm is találkozott iubcotian, aziüPoi tudo­mást szerzett az olasz—francia flottatárgyalá­sok végleges csődjéről és a versenyfegyver­kezés újra megkezdéséről. Lengyelország a káosz és a polgárháború küszöbén áll, a szov­jet kaján mosollyal figyeli a vergődő kapita­lizmus jajkiáltásait és’egyelőre megelégszik azzal, hegy nyersterményeinek olcsó és töme­ges piacravetésével még jobban aláássa a polgári hatalmak gazdasági bázisait, a „bol­dog" délamerikai államokat a gazdasági vál­ság furcsa forradalmakba kergeti, Ausztriá­ban uj bajokat jelez S e hőb er bukása, a mun­kanélküliek száma egyre nő — valóban szin­te kilátástalannak tűnik a helyzet, amelybe Európa a békeszerződések után tiz esztendő­vel belebukott. Ebben a káotikus sötétségben kelt föl Euró­pa leghatalmasabb birodalmában Hitler uj utakat jelentő, rettegett csillaga. Hogy a higgadt, hü vérmérsékletű német nép ennyire kétségbeejti a világot, ennyire kivetkőzik józanságából és kirúgja maga alól az Erfüllungspolitik gyékényét — ugyan ki hitte volnál Nevezzék bár hisztériának, két­ségbeesésnek, sötétbeugrásnak, vagy a ger­mán önérzet vastag kidudorodásának — az bizonyos, hogy nem szalma gyulladt meg Germániában, hanem kőszén. Senki sem tud­ja, mikor és ki fogja eloltani azt a szívós, roppant kalóriákból táplálkozó tüzet, amely­nek vörhenye annyira megremegtette a ke­leti és a nyugati szomszédokat, akik niár- már megnyugodtak és „beletörődtek", hogy Németország még ötven esztendeig fog robo­tolni a liadisarc kiizzadásában és a piramis- épitő rabszolgák keserű verejtékezésében. S íme, egyszerre hogy elpattant a türelem ijja ennek a szerencsétlen nagy népnek lelkében! Tiz esztendeig várt, dolgozott, serénykedett, alkalmazkodott, teljesített: mindhiába. Amily mértékben felfokozta csodálatos inunkaener- giájának készségét, épp oly mértékben siily- lyedt a remény, hogy sorsát jobbra, vagy leg­alább elviselhetőbbre kovácsolhatja a munka szerszámával. Most elég volt egyrészt a nem­zeti elnyomásból, másrészt a szédítő mértékű munkakihasználásból. A szociális nacionaliz­mus olyan istenit életszerű robajjal tört elő, hogy megrendült tőle az egész nemzetközi ka­pitalizmus olimpusza, amelynek . istenségei most pánikszerű rémülettel menekülnek az égő hegyről. Az keltett félelmet bennük, hogy a szocializmus, vagy mondjuk igy: a gazda­sági és társadalmi igazságosság eszméje a nemzeti gondolat szárnyain szállt fölfelé a si­ker magaslataira. Lehet, hogy Hitler nem jó államférfi, hanem B é c s, szeptember 30. Ma van az osztrák kormánykrizis kritikus napja. A parlament­ben ennek megfelelően feltűnő élénkség ural­kodik. A párfklnbok kivétel nélkül ülést tartottak. Bizonyosnak Játszik, hogy Seipel dr. nem veszi át a kancellári hivatalt, hanem Vaugoin kormányának külügyminisztere lesz. Parlamenti körök véleménye szerint a szociá­lis közigazgatás tárcáját Schmitz, a keresz­tényszocialista párt jobboldalának tagja, a keretke delemügyl tárcát Weidenboffer kép­P á r i 8, szeptember 30. Poincaré volt mi­niszterelnök a közelmúltban meglátogatta El­zászt és utazásáról sok kellemetlen benyo­mást hozott viasza Párisba. Az Excelsiorban megjelenő rendes heti cikkében közli a nyil­vánossággal aggályait Elzászban egy mün­cheni katalógust mutattak neki, amelyben le­fotograi'áíták az Elzász visszaszerzését propa­gáló német emlékérmeket. A franciák ezeken az érmeken barbárokként és gyilkosokként szerepelnek. Poincaré szerint ez a katalógus a legutóbbbi választások jellegzetes illusztrá­ciója s a németség megvetendő ösztöneinek és brutalitásának újabb kitörését jelentik. Az elzásziak kétszeresen érzik a német nem­zeti szocialista választások tompa fenyegeté­sét, mert a túlzó német nacoinalisták újból Elzász-Lotharingia visszacsatolását követelik. Cikkének másik részében Poincaré a ki­sebbségi kérdésről emlékezik meg. Véleménye szerint a kisebbségi leérdés állandó felhány- torgatása és a danzigi korridor ügye a béke- szerződések revízióját készíti elő. Genfben a világ annak a különös színjátéknak volt a tanúja, hogy éppen a németek és a magya­rok jelentkeztek a kisebbségi jogok élőhango­saiként, holott eddig ők becsülték le a legjob­ban a népi és nyelvi szabadságokat. A béke- szerződések soha sem mondották azt ki, hogy a kisebbségeket kristalizálni kell és örökké izoláltan kell őket tartani. Ellenkezőleg a bé­viselő és a földmivelésügyi miniszteri tárcát Thaller volt földművelésügyi miniszter kapja meg. A Heimwehrek tegnap ugyan elég hatá­rozottan visszautasították a kormányban va­ló részvételt, de Vaugoin egyelőre netm adta föl a reményt és tovább tárgyal a Heimweh­rek vezéreivel. Starhemberg herceg, a Heim­wehrek országos vezére ma délben megjelent a keresztényszocialista klubban, ahol Vau­goín megkísérli magatartásának megváltozta­tását. Egy Helmwchr-orgánum jelentése sfle­keszerződésefe nem gátolják meg, hogy a ki­sebbségek mindjobban megszokják az uj helyzetet és esetleg teljesen fölszivódjanak. A kisebbségi kérdés sohasem válhat azzá, hogy a légköriben mi fakadhatott ki hatalmasabb élet­revalósággal és nagyobb bőséggel, mint a pro­letársors ultima ratió-ja, a bolsevizmus? Hová menekültek volna a kapitalista világrendben és a koalíció politikájában csalódott német töme­gek, ha nem áll a maga régi programjának szirtfokán ugyanaz a Hitler, aki azt prédikálta, hogy a nemzeti gondolat keretei között is meg lehet teremteni az igazságos szociális világren­det, különösen, ha a gazdasági bajok alapja a nemzet tervszerű kizsákmányolása? Vannak idők, amikor az egyszerű ösztön ember szavában jelentkezik az igazság és a jövő, nem a nagy­képű államférfim tanulságban és okosságban. És Hitler a maga tévedhetetlen őszinteségében kibékítette és föloldotta a szociális és nemzeti gondolat viszonyának paradoxonját. Igazán Ko- iumbus tojása volt, csak ember kellett hozzá, hogy az igazságot kimondja. Hitler ék propagan­dája a gyakorlati politikában érvényesítette azt a nagy szintézist, amelyben a nemzeti és ezo­rint Steidle dr. az uj kabinetiben belügymi­niszter lesz, természetesen csak abban az esetben, ha azonnal Vaugcin kormányrakerfi- íése után likvidálják a Papst-ügyet és a volt őrnagyot visszaengedik Ausztriába. A Land- bund pártvezetősége ma délután válaszol Vaugoinnak ebben a kérdésben, de valószí­nű, hogy a Landbund nem egyezik bele Papst visszahívásába. A nagy német párt vezetősége ma délután ugyancsak összeül és a választá­sok előkészítéséről fog tárgyalni. valaki egy idegen állam ügyeibe beavatkoz­zék. A kisebbségek jogait kiszélesíteni Poin­caré szerint ugyanolyan veszedelmes volna, mint a békeszerződéseket revideálni. ciális eszmék nemcsak, hogy nem rekesztik ki egymást, hanem ellenkezőleg, föloldódnak egy­másban, összeelegyitve azt a két nagy igazsá­got, hogy a munkás nemcsak ember, hanem né­met, francia, cseh, vagy magyar is egy­szersmind. A német nemzeti gondolat egyszer sem aratott oly messzehangzó sikert, mint ami­kor pajzsra emelte a szocializmus nemzetiségét és a nemzeti gondoltat szocializmusát. Óriási föladatok előtt áll Hitler és egyre nö­vekvőben lévő pártja. Uj csillag jelent meg a káoszba, süppedt világ fölött, reszketnek a vé­nek és a farizeusok, — vájjon ez a csillag meg­mutatja-e az utat Nazáret felé, avagy fényesc.só- váju, ritkatestii, fölfujt üstökös csupán, arneöy megjelenik, vakít és ismeretlen idők mélyéig újra eltűnik az űrben? Akik újat keresnek, akik aggódva várják a gazdasági nyomorúságból ki­vezető utat, szivszorongva figyelik a csillag pá­lyáját és'azt a megnyugvási pontot, ahová vezet. Poincaré újból asszimilálni akarja a kisebbségeket A német „barbárai! és aljas ösztöneik" — Az agg államférfi!! elzászi tapasztalatai A negyedik délamerikai forradalom két hónap alatt Ecuador elnöke Semondott — A súlyos gazdasági válság következményei Newyork, s-zepte mber 30. A hatalmas gaz­dasági depresszió következtében támadt délamerikai politikai nyugtalanságok teg­nap negyedik áldozatukat követelték: Isid- ro Ayora, aki 1926 óta Ecuador elnöke volt, tegnap a kongresszusban benyújtotta le­mondását és a kormányt az alkotmány elő­írásainak megfelelve átadta Carlosa Gucr- rexo belügyminiszternek, aki egyúttal had­ügyminiszter is. Az elnök arra kérte a kon­gresszust, hogy fogadja el lemondását. Éj­fél után a kormány arról értesítette a kül­földi újságírókat, hogy a kongresszus nem fogadta el Ayora lemondását és megfelelő határozatot kézbesített ki az elnöknek. A lemondás okai tisztára pénzügyi természe­tűek. Ayora arra használta föl hatalmát, hogy a végletekig takarékoskodjék, de a költségvetés egyensúlyát igy sem tudta helyreállítani. Az elnök köriratot intézett a hadsereghez, amelyben tudatja, hogy a le­mondásnál nem lát egyéb módot az ország megmentésére. A nép aránylag csendesen fogadta az elnök lemondásának hírét. Qui- tóban kisebb összeütközésekre került a sor, amelyet a rendőrség hamarosan levert. A csapatok készültségben vaunak és a hadi tengerészet is készen áll arra, hogy bár­mely pillanatban beavatkozzék. csak nagyhatású politikai agitátor. Bizonyára nem ö az. aki elküldetett a német nemzet meg­váltójának, hanem csak annak, aki eljövendő szerény Keresztelő Jánosa a messiásnak, aki idegeiben érzi az idők termékeny viharait mely a nemzeti gondolat fényében fogja elhozni a munka igazságának törvényét és a versaillesi sors enyhítését. Ez az ember igazán a mélység­ből verekedte föl magát. Egyszer már olyan mélyre bukott, hogy mindenki a toltamadhatat- lanság reményében vett búcsút tőle. Az emberi erőkifejtésnek vaJlóságoe remekműve ennek a pártvezérnek a müve, aki elcsuszamlásai után éppoly rendithetetlen férfiassággal tartott ki igazságai mellett, mint a mozgalom tavaszán. Németországban a lelkek kiábrándultak a nagykoalíció politikájából s ma már mindenki előtt nyilvánvaló a locarnói rendszer csődje, amely oly mértékben omlott Németországra, amily mértékben élesedett a szociális feszült­ség és (erjedt a gazdasági nyomorúság. Ebben

Next

/
Thumbnails
Contents