Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-10 / 206. (2427.) szám
Mai ssAmunts ü* ©Mai *> Mas ss&miinfö H* ©Mai ^06" ^2427^ S**n " ******* a Előfizetési ér: évente 300, félévre 130, negyed- évre 76, havonta 26 Ki: külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6 H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.-KÉ, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja félétől izetkesztö: DZimANYl LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőség. Prága 11„ Panská ui;te 12. 11. emelet, — Telefon? 30311 - Kiadóhivatal; Prága IL Panská uiice i 2. Hl emelet. Telefon: 3418a. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, p K HHH A magyar-nemset három történelmi érdeme Irta egy laikus Prága, szeptember 9. Benes félhivatalos német szócsöve, a Prager Presse vasárnapi számaiban ,.Die drei hislorisoheu Verdienste dér Magyarén" ciánén egy „hisztorikus" tollából hosszú vezér- cikket közöl. Alighanem sajtóhiba került a cikk szignójába, mert sokkal stilszerübb lett volna, ha a „von eiDem Historiker" szignó így hangzik: „von einem Histeriker". Hisztériás düh, elfogultság, a történelmi tények, évszázados igazságok és megállapítások sutba vetése, önkényes dialektika ordít ki ennek a cikknek minden sorából, amiért is bajos dolog vele komoly vitába szállá ni, inkább a horáeiusi élvet kellene követni: d-iif- ficile est satiram non seriben©. Miért vonultatja fél a. Prager Presse házi hisztérikusa a ferdítésnek, elfogultságnak, gyűlöletnek ezt az arzenálját? Kétségtelenül hz irigység a fő vezérmotivuimia. Rendkívül fáj neki a nemrégiben lezajlott Szent Imre ünnepségek hatalmas erkölcsi sikere, mert kénytelen maga is beismerni, hogy a magyarok qjból fényes tanúbizonyságát adták a nemzetközi propaganda terén való mesteri képességüknek s kétségtelenül nem egy eredményt értek el, amikor több vendégüket meggyőzték az 5 igazságukról". Különösen az érinti érzékenyen a cikkírót, hogy „maga a. pápai legátus sem tudott ellenáll a - ni a mágyar beállítás szuggesztiv erejének" és Gödöllőn elhangzott érdekes megnyilatkozásában megemlékezett a magyar nemzet három nagy történelmi érdeméről. A magyarok „állítólag" elhárították a török veszedelmet Európáról, megakadályozták a szláv orthodoxia kiterjedését és legújabban gátat vetettek a bolsevizmus nyugat felé való törekvésének, Nosza tollat ragad a historikus, hogy tudásának vértjében elerőtlenitee a pápai legátusnak „a históriai igazsággal nehezen összeegyeztethető" nWgállapitásait s elvitassa a magyar nemzet ezeréves kulturcmmkájának, híven betöltött történelmi .missziójának nagy értékeit. ! nelmi megállapítást tesznek, annak alapja van s nem egyszerűen „a vendégszerető környezet" hatásának kell ezt tulajdonítani. Ám ne gondolja a Prager Presse historikusa, hogy Sineero bíboros a pillanat hangulatában valami nóvumot mondott, amely „a történelmi igazsággal nehezen hozható összhangba", amikor a magyar nemzet három nagy történelmi érdemét felsorolta. Ha fáradságot vesz magának s átkutatja akár az eredeti forrásokat, akár például Fraknői Vilmosnak Magyarország és a Szentszék viszonyáról írott monumentális müvét, rá kell jönnie, hogy a magyar nemzetnek történelmi érdemeit a Szentszék kezdettől elismerte, elismerte akko-r, amidőn Magyarországot „antemuralo dhristianismi"-nak, a kereszténység védpajzsának nevezte. Ennél frappánsabban nem definiálta senki Magyarország történelmi misszióját: a Duna-medenoében őre lenni a nyugati civilizációnak s az ázsdatizmus barbár támadásait saját testével fogni fel. Kifejezetten ennek a missziónak M betöltéséért adta meg XIII. Kelemen pápa Szent Péternél 1758 augusztus 19-én keltezett brévijében Magyarország uralkodóinak az apostoli király elmet. Olvassa el a historikus ezt a brévét. s látni fogja, mint emlékezik meg benne a pápa a magyar nemzet nagy érdemeiről, arról az évszázadokig tartó küzdelemről, amelyet, a magyar nemzet a törökökkel szemben folytatott és mint szól a hódolatteljes csodálat hangján Hunyadi Jánosról, aki először ébresztette fel a magyar nemzetben jövendő nagy hivatásának tudatát. Ámha a Prager Presse historikusa a Szentszék történelmi felfogását és értékítéletét elfogultnak tartja, böngésszen csak a nagy nyugateurópai nemzetek történetírásában, ezerszámra talál olyan szemelvényeket, amelyekből megállapi tihatja, hogy a nyugat komoly történetirói minden , időben felismerték a magyarság történelmi misszióját és elismerték nagy érdemeit. Elég a legnagyobb francia nemzeti történetíróra, Midbe- Íet-re hivatkoznunk, aki igy kiált fel: „QuancT donc payerons jious notre dette á ce peuple béoi, sauveur de 1‘Oocídent." Vájjon mikor rójjuk le tartozásunkat ezen jó nép. nyugat megmentője iránt? A „hálát" lerótták, a „fizetség" megtörtént Trianonban, ez azonban nem jocim arra, hogy tudatlan és elfogult historikusok évszázados történelmi igazságokat tagadjanak le. Részletesen vitába szálltam a Prager Presse historikusával egy napilap hasábjain nem lehet, hiszen a világtörténelem s a magyar nemzet történetének sok-sok tényét kellene felsorolnunk. De azok után. amiket előrebocsátottunk, ezzel az elleniféllel szemben tudományos vitának nincs is helye. Ezért hát. egészen röviden. A cikkíró, a pápai legátusnak különösen azt a megállapítását veszi zokon, amelyben a magyarság érdemének tudja be>, hogy gátat vetett a szláv orthodoxia terjedésének. A historikus ebben á csehszlovák nemzet érdemeinek csökkentését s a csehszlovák nemzet múltja elleni támadást lát Ezért ezzel a ponttal foglalkozik a leghosszabban. A. cikkíró a bíboros megállapítását oda magyarázza, hogy a magyarság érdeme ezt a pontot Illetően Nagy in o r vao rszáguak, Szvatopluk birodalmának szétrombolásában állott volna. Ez önkényes belem agyarázás és nem igaz. Nagy moráv iában, amelyet Csehszlovákia történelmi magvának tekinteni s amelyben az egységes csehszlovák nemzet államalkotó akaratának megnyilvánulását látni csupán a történelmi román ticizmus- nak lehet feladata. Kyrill és Method működése vetette fel a nagy kérdést: Csatlakozik-e ez a terület a balkáni kultúrkörhöz, vagy a nyugat győzedelmeskedik rajta? Kyrill és Method nem voltak szlávok, hanem görögök és amikor a szláv istentiszteleti nyelvet; bevezették, ez csak árért történt, hogy a nehezen téríthető népet anya nyelvén vezessék a vallás igazságaihoz. Eszükben sem volt az a gondolat, mintha a latin helyett a szláv nyelv volna alkalmas Tatén földi országának organikus megszervezésére. Az apostoloknak küzdelme a német püspökök ellen nem nemzeti, hanem egyházjogi indítékokból fakadt, az egyházi iuris- dictióról volt -szó. Kyrill és Mebliod működése ezen a területen csak epizód volt, nyomokat nem hagyott, a bizánci kultúra idegen maradt, gyökereket nem vert. Húsz egész ideológiája nyugati gyökerekből táplálkozott. Nagymorávia nem volt az orthodoxia fellegvára, Sineero bíboros tehát nem ennek a* országnak szétromíbolására gondolt, nem Kyrill és Method működésének érdemeit csökkentette, hiszen ők éppen úgy szentjei a római egyháznak, mint á. többi hittérítők. Ezer: a fronton a historikus hiába hadakozott. A bíboros egész másra célzott. Szent István koráiban állott Magyarország a nagy probléma előtt, Róma-e vagy Konstantinápoly és Szent István nagy bölcsességére Briand Páneurépa-tervéi a népszövetség plénuma elé utasították Henderson győzelme, Briand veresége — Az Eurépa-ferv a genfi jegyzőkönyv sorsára kerül? — A tanács ülésezik Valahogy trgy érezzük, hogy külömö bás- torikusrt kellett volna a Prager Pressének felvonultatnia a nagy feladatra. Olyas valakit, aki legalább történelmi okiratokkal, tényekkel, dátumokkal vagdalkozik, aki mesterien érti a történetírás ama fajtáját, amelyet de Maitre bélyegez meg akkor, amidőn szemére veti, hogy dinasztikus érdekek, osztályuralmi törekvések igazolására mesterségesen elkendőzi az igazságot A történetírásnak ez a fajtája természetesen semmi tudományos értékkel nem bir, olyan módszer ez, mintha a természettudós önkényesen állítaná össze laboratóriumában a kísérlet feltételeit de legalább ügyes és vitába lehet szállani vele. A Prager Presse historikusával szemben a laikus tolla is megállja a helyét. Először általánosságban kívánunk egy prinoipiális dolgot leszögezni. A pápai legátusok a Szentszék diplomatái s a Szentszéknek hét évszázados diplomáciai tradíciója van, kétségtelen, hogy ez a diplomácia a legfejlettebb, legértékesebb és legeredményesebb volt minden időkben. így ítéli meg a Szentszék diplomáciáját Maculaytól kezdve minden történetíró. Nagyszerű politikai emdicióju emberek ezek a pápai diplomaták « történelmi tudatok fiöJémvee Hu törté-, Géni, szeptember 9. Mint röviden jelentettük, az első európai konferencia Briand vezetése alatt tegnap délután négy órakor megtartotta első ülését a népszövetségi tanács üvegtermében. Ez a konferencia egyúttal az európai külügyminiszterek utolsó összejövetele volt. Briand bemutatta tervét és azt kívánta, hogy az európai külügyminiszterek nyilvános ülésen vitassák meg Páneurópa tervét Henderson angol külügyminiszter és az európai miniszterek legnagyobb része ellenezte a francia kívánságot. Rövid vita után Briand tervével kisebbségiben maradt és az ülést titkosan folytatták. A kiszivárgott hírek szerint Briand és Henderson között heves jelenetek játszódtak le az európai konferencián. A francia külügyminiszter azt szerette volna, ha az európai miniszterek saját hatáskörükben kidolgozzák Páneurópa tervét és komoly munkával közelebb hozzák a megvalósításhoz. Ezzel szemben Henderson a kérdéskomplex úrnőt a népszövetség plénuma elé kívánta utasítani anélkül, hogy az európai külügyminiszterek konferenciája valamit elvett vagy hozzátett volna. Henderson ismét győzött s az első páneurópai konferencia a sokat körül vitatott tervet egyszerűen átutalta a, népszövetség plénuma elé, ahol évekig fog tartani, amíg a dele- ftáta^ok g reális javaslatokat kidolgozzákAz angol álláspont teljes győzelme Briand első érzékeny vereségét jelenti. Ez a második eset, hogy az európai status quo fönntartására irányuló tervezet megbukik a népszövetségben. Először Mac- Donald és Renes genfi jegyzőkönyve szenvedett hajótörést 1923-ben, most pedig a páneurópai terv. A két javaslat meglepő hasonlóságot mutat és egyforma sorsra volt kárhoztatva. A genfi jegyzőkönyv is a status qno garantálását tűzte ki céljául, Briand Európa-memoranduma is. Senkit meg nem téveszthet az a bejelentés, hogy a tervet a népszövetség plénuma elé utasították s a Journal de Gén eve már napokkal ezelőtt bejelentette, hogy a páneurópai konferencia egyetlen ülést fog tartani, azután a plénum elé utasítja Briand-t, amely eljárást a lap szerint a páneurópai terv díszesebb és feltűnés nélküliig eltemetésének lehet tekinteni. Genf, szeptember 9. A uépszövetségi tanács maii ülésének napirendjén két danzigi kérdés szerepelt, továbbá a felsőszdléziai német kisebbség panaszai és a Saar-terület vasntadnak védieline. A tanács meghallgatta Proeope finn külügyminiszter jelentését a mandátumbizottság üléseiről. A tanács az angolok kívánsága értelmében elfogadta Proeope javaslatát. Genf, szeptember 9. A magyar kormány káviánsáfíária a népszövetségi főtitkársága 3 j tárgyalások napirendije re kitűzte a betegek kölcsönös segítésének kérdését is, aminek megoldása a nemzetközi közegészségügynek nagy szolgálatára lesz. A honát kérdés a népszSvstség előtt Genf, szeptember 9. Knnevic horvát képviselő emlékiratot adott be Briand Páneurópa- tervéhez, az európai béke megszervezése ügyében. Az iratban kifejti, hogy Briand törekvése csak akkor sikerűi hé t, lm meghallgatják az önkormányzatot követelő népeket, különösen a h orva toka!, akik Rádiós meggyilkolása után sem mondtak te arról, hogy az autonómiát békés utón megszerezzék. A. szerbek és a hordátok viszonyáról a memorandum aizt írja, hogy ez a probléma súlyosan fenyegeti a békét s ezért ezt keli megoldani mindenekelőtt. Szerbia a békeszerződ óeben kötelezettséget vállalt arra, hogy a horvát nemzet jogait tiszteletben tartja. Szerbia ezt nem teljesítette, mert a horvátokat elnyomja. Ezek után a memorandum azt ajánlja Briandnak, hogy hívja föl a saint-germainí szerződés aláíróit, hogy ezek lépjenek fel a belgrádi kormánynál vállalt kötelezettségei betartatása érdekében. Ez a lépés nagy mén lékben elő segítené az európai béke megszervezéséit.
