Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-09 / 205. (2426.) szám

vetkeményeiröi még semmit sem lehet tudni.! belsberg gróf kultuszminiszter következik, e A kormány legrégibb minisztereként utána Kle-1 igy a miniszterelnök távollétében ő & helyettese.

A nagy magyar politikus életrajza

lítöO szeptember tf, kedd.

Borzalmas robbanási haiaszirá§a egy Srancia lőszergyárban

P á r i s, szeptember 8. Az aubouei lőszergyárban tegnap borzalmas következményekkel járó robbanást szerencsétlenség történt A gyár épületeinek egész komplexuma romokban hever s a kőtörmelék alól a mentő- legénysaég ma reggelig tizennégy halottat ho zott napvilágra. A mentési munka közben állapították meg a szerencsétlenség előidéző okát is, amely addig ismeretlen volt. Közvetlenül az explozió gócpontja mellett megtalálták egy fiatal munkásnő holttestét a a lábain szeges cipők voltak, amilyeneknek a használatát szigorúan tiltja a gyári eloirá6. Valószínű, hogy q cipő szögelésének és a munkaterem vasbeton padozatának érintkezése szikrát csiholt és ez a szikra meggyujtot- ta a dinamií-port.

Vass József dir. apostoli protoxiolarius, kalocsai nagyprépost, országgyűlési képviselő, in. kir. népjóléti miniszter, 1877 április 2.5-én született Sár váróit, Varmegyében, szegény iparos családiból. Elemi (iskolái után anyai nagybátyja, Tóth István győri kanonok fogadta pártfogásába. Alsóbb középiskoláit a Szent Benedek-rend győri főgimnáziumában végezte, majd Székestehérvá rr« került a kisszemi- nárdumba.

Tanárai fényes jövőt jósoltak a kékreverendás kispapnak.

Teljes mértékben megnyerte püspökének, a szent- életű és tudós Steiner Fülöpnek szeretetét és pártfogását, aki őt 1898-ban filozófiai, theológiai és jogi tanulmányainak végzésére a római Oollegium Germanioo-Hungarioumba küldte. Hat évi római tartózkodás után. 1905-ben. mint a filozófia és theo- lógia doktora tért vissza Adonyba káplánnak. Itt ismerte meg, minit fiatal pap Zichy Nándor grófot, « magyar katolikus politikai és társadalmi mozgalmak vezérét.

Másfélévi pasítorációs jniiköd'ése után püspöke Székesfehérvárra helyezte át. Itt rövid idő alatt vezére lett a fiatal papgenerációnak.

Mint hitoktató, majd mint az ottani Szent Imre Internátns igazgatója és theológiai tanár szerkesztője és irányitója lett az obtanii katolikus sajtónak. Megszervezte a katolikus népszövetséget, életre kéltette a keresztény munkásszervezekeket s pezsgő életet vitt be a katolikus körökbe, lyoeumok- ba és 1 egényegyesületekbe. A régi Magyarországunk alig van egyetlen nagyobb városa, ahol előadást ne tartott volna.

Már mint országos hirü szónokot s kitűnő tudóst érte aiz a megtiszteltetés, Hogy 19íl-ben Glaítfe!- der esanádi püspök a Főiskolai Szent Imre Inter- nátus Egyesület megbízásából felajánlotta neki a Pesti Főiskolai Szent Imre Kollégium igazgatását.

Meg kellett szervezni az uj (pesti) kollégiumot is. Két év múlva megépült a katolikus egyetemi ifjúság uj otthona, amely 820 katolikus fiatalembernek pótolta a szülői házat és felügyeletet. Vass Józsefet, .a kollégiumi igazgatót rendkívül sok szloven- szkói volt egyetemi hallgató is rajongó szeretettel szivébe zárta. Azok, akik az ő vezetése alatt lakói lehettek a pesti Szent Imre Kollégiumnak, Vass Józsefben a melegszívű embert, az ifjúság odaadó, őszinte barátját 6 a modern keresztény demokrácia lánglelkű ás aranyszáju apostolát ismerték meg. Vass József hatása Lelkiek és szellemiek terén á magyar ifjúság körében úgyszólván vetekedett Prohászka Ottokár életének, szavának és műveinek hatásával. Mint kollégiumi igazgató tovább folytatta katolikus közéleti tevékenységét. Első nagyobb lélekzetü munkája: „Magyarok vigasztalása", másik nagysikerű munkája pedig Szent Ágoston oonfesszióinak magvar fordítása volt. Ezt a kétkötetes munkáját a magyar olvasóközönség néhány hét alatt elkapkodta, önálló munkái közül

még nagy sikert ért el a „Háborús levelek" cdmü gyűjteményébe® megjelent Írásával, valamint a keresztény demokráciáról alapos tanúimén jvaival.

Ebiben az időben a politikai élet toré® is szélesen kezditek kibontakozni nagy kvalitásai, illánk részt vett a keresztényezociátis mozgalmakba®, s a szociális és politikai kérdéseikben főleg az Alkotmány hasábjain szólt hozzá feltűnést keltve.

A kommunizmus alatt

A kommunizmus már az első napokban a vezetése alatt álló kollégiumra is rátétté a kezét; a hatalmas intézetet kisajátította, magét pedig előtáró társaival együtt megfosztotta állásától s föildöníu- tóvá tette. A bolsevisták azonban nem elégedtek meg ezzel, hanem életét is fenyegették. Különösen az egyetemi ifjúság körében kifejtett munkálkodása és a szociáldemokráciával vívott harcai igen sok ellenséget szereztek neki.

A terrornralom már az elsők közé sorolta, akiket halálra szánt.

Még idejében figyelmeztetést kapott a fenyegető veszedelemről s 1919 április elején elhagyta Budapestet s Zailamegyébe utazott, amelynek egyik aprő községéiben, Gógánfán tartózkodott a kommunizmus alatt.

A kommunizmus után

A kommunizmus bukása után visszatért Budapestre s újból átvette a Pesti Szent Imire K«®é- gium vezetését. 1920 bán a budapesti tudományegyetem hittudományi karán a bltetemzés és ékesszólástaii nyilvános rendes tanára lett. Ugyancsak ,1920 elején megejtett nemzetgyűlési választások során a vasvári kerület egyhangúlag képviselőjévé választotta. Egyetemi tanári működése és politikai elogláitsága miatt lemondott köb légi'umá igazgatóságáról s ezi&ntul egyedül uj működési körének szentelte minden idejét. A Budapesten még ez évben megejtett törvényhatósági választások során tagja lett a. budapesti törvény* hatósági bizottságnak is.

Működése ez időtől kezdve főleg a nemzetgyűlésre koncentrálódott. Minit a parJaraeBt egyik legképzettebb tagja s mint ki váló szónok barna, rosan magára vonta a nemzetgyűlés figyelmét, úgy hogy felszólalásait mindenkor általános érdeklődés kísérte.

Tízéves miniszterség

Alapos tanulmány tárgyává tette u erm ág k ü /.élelmezésének súlyos problémáját, enme-lt lett * kövntikezmónye, hogy Horthy Miklós kormányzó 1920 augusztus 15-éu kinevelte as első Teleki- kormányba közélelmezési miniszternek.

Óriási nehézségekkel járó munkára vállaifkozott, midőn a kinevezést elfogadta. Műkődé** alatt nyugvópontra juttatta a közélelmezée problémáját, onieujnyábe® előkészítette a talajt arra, hogy a kérdés az ország érdekei szempontjából megol- daseék. Mint közélelmezési miniszter megszüntette a rekvirálá&okat. Mikor a második Teleki-kormány megalakult 1920 december 16-án.

az uj kabinet vallás- és közoktatásügyi minisz tere lett,

ideiglenesen azonban tovább vitte a közélelmezési tárca ügyeit ja egészen 1921 április 14-ig, mikor js a közélelmezési minisztérium. Mayer János személyében uj minisztert kapott.

Másféltévi kulntezminisztersége alatt elhelyezte az úgynevezett menekült egyetemeket: a pozsonyit Pécsett, a kolozsvárit pedig Szegeden. Törvénybe iktatta a kötelező iskolalátogatást; majd

1922 június 16-án tárcáját a népjóléti és munkaügyi minisztérium vezetésével cserélte fel.

Még mint kultuszminisztert a pápa egyházi téren szerzett érdemeinek elismeréséül pápai pro- tono-táriussi nevezte ki.

1921 március havában éppen nagyböjti ezent- gyákorlatokat tartott a szombathelyi intelligens katolikus közönség részére, mikor március 26-án

IV. Károly király hirtelen ül és váratlanul megjelent Szombathelyen. A király visszatérésének hímére TeleM Pál gróf. az aikkori miniszterelnök Szombathelyre sietett 6 Vasa Józseffel együtt rávette a királyt arra, hogy az ország érdekeire való tekintettel, hagyja, el az országot. Október 21-én lépett a király isimét magyar földre és hozzája csatlakozó magyar csapatokkal megindult Budapest felé. Bethlen István gróf miniszterelnök Vass Józsefet a kormányzó levelével IV. Károly király elé küldött*.

Va« Jóbm* Tatán találkozott a király csapa

t*Kwü,

IV. Károly elé azonban sem juthatott, mari őt Andrássy Gyula gTÓf és Rakovazky István ebben megakadályozták.

A* 1927. évi általános választás során tö>bb kerületben válalt jelöltséget, igy Szombathelyen. Veszprémben, Gyöngyösön és ZaJaszentgróte®.

Mind a négy helyen elnyerte a mandátumot, a négy kerület közül Szombathely maedáttumát tartotta m«g.

A feWüházrá* ez ÓM 1996. W térvény érteim ében tagja lőtt a íeísőháznak w, mint a kaJoowá Mképtolom nagyprépostja.

Mint a Bethlen-kabinetnek legrégibb idő óta szolgáló miniszterének, minásztereégének Ötéves évfordulójára, 1925. év augusztusában az 1, osztályú magyar érdem ke resztet kapta meg. A Pázmány Péter keresztény írók ég újságírók országos Egyesületének s a Magyar Országos Hírlapírók Nyugdíjintézetének elnöke volt. Kitüntetései voltak: I. osztályú magyar érdem kereszt a csillaggal, a souverain Máltai lovagrend magiéira! nagy- keresztje, a jeiruzeátérni katonai Szentelr-rend nagykeresztje a csillaggal, Vöröskereszt csillag- keresztje, a Háborús emlékérem és a Corona ddtalda nagy kérész tje,

Mint népjóléti miniszternek működését korszakalkotó szociális alkotások hirdetik. Egyik legutolsó müve volt a szociális biztosítás újjászervezése: a Társadalombiztosító nagy szervezetének kiépítése. Úttörő munkát végzett s nagy- voboIu, modern szociális politikát teremtett Magyarországon.

Rendkívüli sokoldalú és nagy munkabirási; ember volt. Sokszor négy minisztert is helyettesített a legnagyobb megelégedésre, s a miniszterelnöknek pedig állandó 'helyettese volt.

IDEGEM

EMBEREK

REGÉNY

IRTA: MÁRTII SÁNDOR

Copjr i$fit b% Pari ifié on

(S)

Az éteil olyan öss zeh as o n li lh a t a 11 a n ul

kitünőbib volt Juliennél, mint miindon, amit életében valaha evett, hogy rögtön előfizetett tiz ebédre. Bort ivott s egy vékony szardíniát, pecsenyét s egy magános petit suisse-t szolgált fel a pincér Juliennél, egy bánatos, ponty-arcú pincér, kétségtelenül a legpiszkosabb olajos frakkok egyikében, amilyet látott eddig.

Tíz ebédre fizetett jelő, mert így olcsóbb s mert mindennek olyan ize volt, amilyen egy étel Párisban is csak Juliennél lehet. A tiz jegyből kilenc örökre a zsebében maradt.

Évek múlva megtalálta egyszer a bérletet egyik zsebében s nem emlékezett, miért váltotta s gondolkoznia keltett, hol is volt Julién? Soha többé nem ment vissza Julienbez.

De ezt akkor még nem tudta s csendes áhítattal ült helyén, egy őszes, szuróstekin- tetii francia hivatalnok mellett, a-ki nagyon figyelmesen evett egy tál vajasburgonyát s lila szalag volt a gomblyukában s egy sovány és tisztátlan bőrű, zöldruhás fiatal nő mellett, aki minden fogás után elővette táskájából a pirositót s megigazította ajka vonalát. A. hosszúkás terem egyik falát majolikáiból kirakott képek, a halak életének kellemesen sikerüli ábrázolásai bontották, a szemközti fal berakott tükörsorával óriási étterem illúzióját verte vissza. A vendégek sürgősen táplálkoztak, a szűrő ölek in tetű, idősebb hivatalnok gondosan megette a vajasburgonya utolsó morzsáit is, kézfejével megtörölte bajszát, két frank hetvenötöt számolt le tányérja mellé az asztalra, felállt, egy nagyon régi, halványbarna szál magalapot nyomott a fejébe és köszönés nélkül eltávwott.

Hátul, a bliífé tükrei éTszínes üvegei között egy bubibaju, fásultan kövér s idősebb

hölgy ült, aki időnként meglepett, asztmatikus sikolyokat hallatott, ha a ponty-ami súgott neki valamit. „Un maquereau!...“ si- kolíotta tompán, elképedve s aztán, szinte derűsen, mint a megoldást és befejezést: „Un calvados!"

Harminc-negyven vendég tartózkodott a keskeny helyiségben s meglepő volt a csend, csak az asztmatikus hölgy elfúltad! örömsikolyai s a konyha felől az olaj és Z3Ír sercegése uralkodtak a terem fölött. Mikor az elégetett, kemény hússzeletet legyűrte, óvatosan körülnézett. Aki nem evett, az hallgatott, újságot olvasott vagy szótlanul nézett maga elé. Mind idegenek voltak. Magános férfiak, kereskedősegédek és főnökeik, elárusitőnők, két diákleány, füzetekkel s jegyzetekkel tányérjuk mellett, sovány és akadémikus jellegű emberek a Legkülönbözőbb életkorban. Egymás mellett ültek, étkeztek s üdvözlés nélkül mentek el, senki sem vette tudomásul szomszédját.

A bor könnyedén dohos volt. A keramit- padlót vastagon borította a fürészpor. Mikor a helyiséget, kissé részegen a szagoktól és izektől, zsebében a kilenc bérlettel, elhagyta, különös mámor fogta el, amelyet szégyell egy kissé és nem érzett. Az ebéd, ha őszinte akart lenni, rosszabb volt, mint közepes. De nem akart őszinte lenni. Juliennél lehat legjobban enni Párisban, mondta makacsul, s levette kalapját s lassú, sétáló lépésekkel elindult föl a boulevardon. Nagyon tesoan ment a fák alatt s arcát feltartotta a napba.

Még nem merte kinyitni a számét. Nem akart látni még. Az autóiban is így ült, mely reggel az állomásról a hotelbe vitte. Egy kávéház terraszáfa tilt le. Később, ha erre az első napra visszagondolt, el kellett csodálkoznia, hogy reggeltől estig olyan helyeken járt, Juliennél s egy-két kávéháziban, ahová később soha, véletlenül se tette be a lábát. S az emberek, kükkel ezen az első napon találkozott, soha népi akadtak később útjába. Ez az első nap csodálatos önkén yüeéggel sodort elébe embert, izt, hangot, benyomásokat, melyek nem tértek vissza soha többé. Evek múltán jobban emlékezett erre az első napra, min* faomtni időé zakókra, metrókat 4

j városban leélt. Ez volt számára a város premierje. Hálás publikum vagyok, gondolta.

Hangtalan elragadtatással, könnyen és felszabadultan élveaott Egy-egy pillanatra, bizonyos jól sikerült jeleneteiknél, kedve lett volna tapsra ütni össze tenyerét. Az albánnal sem találkozott többé, csodálatos módon, bár még sokáig laktak egy hotelben- A ponty- arcú pincért se látta többé, a azunósszemű, őszes hivatalnokot, a zöldruhás, tisztátalan bőrű nőt se. Minden, amit ezen a napon kapott, ínyencség volt, primőr és csak az övé. Mikor később eltűnődött ezen, megdöbbenéssel érezte a város óriási méreteit, jobban, mintha madártávlatból nézné: nem volt valószínű, hogy mind e távoli ismerősök, kikkel első napon találkozott a városban, egyidejűleg valamilyen járványnak estek áldozatul. Ugyanabban a városnegyedben éltek valószínűleg tovább, néhány ismerős uccán sétáltak, megszokott vendéglőiket s kávéhé- zadkat látogatták továbbra is: de abban a vizeeésszerü áradatban, mellyel a város sodra zuhant, egyszer látott arcok visszatériietet- lentil vesztek el és személytelenül kallódtak bele az őrökké szétváló, örökké összetapadó tömegbe- Nem is kellett városnegyedet, elég volt ueeát, elég volt kávéháBat változtatni, hogy az ember idegen váróéban érezze magát, nj emberek között s nagy távolságban minden régitől.

S ez a nap ngy maradt meg számára, mint egy lassított felvétel, minden arc életnagyságnál tujzottabb méretekre felnagyítva.

Az étet legritkább napjai, amikor tudjuk, hogy boldogok vagyunk. A boldogság csak ritkán öntudatos állapot; s valami elbiTha- tatlanul nyugtalanító van benne, ha egyidejűleg tudunk is róla. A boldogság öntudata legtöbbször csak kétkedés, visszapillantó csodálkozás a múlt felé, Mikor az autó átrohant vo)e reggel t Pont Neuf-ön s megpillantotta a Szajnát, tudta, hogy boldog. Nem mert mozdulni a kocsiban, nem merte forgatni a fejét, félt, hogy egy rossz mozdulattal eltöri ezt a végtelenül törékeny valamit, a boldogság öntudatát- Nem merte kimondani az épületek neveit, melyek mellett a kocsi elhaladt, — úgy forogtak eléje, oly ismeroUoptöl a

mégis ismerősen, már réges-régen látottan s emlékezet edőttről megéltem Valami ijesztő volt ennek az állapotnak őntudatosságában. Mintha az ember születése pillanatában azt mondaná a világra: már láttam. Egy épület előtt ment el, mely homlokán ezt a címet viselte: „Bullier". A név ismerős volt, összeráncolta homlokát, aztán eszébe jutott: egy France-regényben az egyik szenátor, a nép fia, itt tanult táncolni. Az uccatáblákat megütközéssel vette tudomásul: bele kellett

szokni, hogy mindaz, ami évszázadok óta irodalom volt az emberiség számára, szinte közhelye a léleknek, oly ismert és fogalom- szerű, a valóságban is megvan, mint egy megöregedett modell, szürkén s kopottan, kiről millió reprodukcióban árulják a műremeket, melynek ürügye volt. A fogalom itt szeme előtt változott vissza anyagnak, melyből lett, az irodalom visszainkarnálódott valóságnak. „Un calvados 1“ mondta a pincérnek s hátratolta fején a kalapját és keresztbevetette lábait.

Valami balkáni vak az egészben, gondolta most. A terraszou, a piros-fehér csikós ernyő alatt megrekedt a hő'Ség. Valami balkáni van abban, hogy ennyire boldog vagyok. Vagy bolíviai, nem ie tudom. Egy dohénykeres- kedő fia lehel ilyen boldog élete első párisi napján, aki Mexikó Cityből jön s már reggel kilenckor elmegy a Moulin Rouge elé, mert úgy képzeli, hogy ott a nap minden szakában tart az orgia. Vagy egy városi főmérnök Nis- ből. Az egész elmúlik holnapra. Marad egy város, amelyet nem ismerek. De ma még minden úgy jelentkezik, mintha készült volna a látogatásra, fogadtalásszerüen. Csak nem mozdulni. Lassan, nagyon lassan. Holnapra elmúlik. Talán már a következő percben vége lesz. Végtelen hálát érzett. Ebben az órában s ezen az nocán csend volt. Néha egy autó futott át a kávéház előtt, az egyikben napernyős nő ült és visszanézett. Szeretett volna köszönni neki. Macska aludt a bejárat küszöbén, kopott lüszterkabátos ember ment arra. hóna alatt könyvekkel, megállt, lehajolt s megsimogatta az állatot. Hálásan nézett utána. A macska nevében a az emberiség nevében' gondolta.

Á <PKA<*Al-i »tAGVAR-H milAt*