Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-07 / 204. (2425.) szám
4 1930 szeptember 7, vasárnap. ^KS<3a-MAGtoiRHTKLAI> BURZSUJMASINA Irta: MÁRAI SÁNDOR ASapttva 1833. Telolaa M S > > _ I A fin;, porwOAt ! sagykttTMÚkedés*. « KOSIG St*9 F" ö ** n 4 c a íQ* Á-ayr lélaaaMfc JaUutyoa 4mL. Budapest, szeptember 6. A tüntetők betörték egy Andrássy-uti illatszerkereskedő kirakatát, az egyik legény illatszerlocsolót pécé- zett elő a kirakatból s ordítani kezdett: — Itt a burzsujmasina!... . A büntetőnek, aki ilyen elkeseredett haraggal éppen az illatszerlocsolóra vetette magát, több oka lehetett, hogy a burzsujmasi- nára haragudjék. Először is az, hogy illat- szerlocsolők általában a legrövidebb idő alatt elromlanák. Tökéletlen szerkezet, úgy kell a burzsujnak, ha ilyesmibe fekteti a pénzét; a gummilabda kilyukad, valahonnan levegőt 'kap, az a tűhegynyi nyílás, melyen át az illat permetezik, eldugul, a burzsuj aztán ott áll reggel borotválkozás után, a mosdó előtt s feldagadt pofával fújja a bedugult csövet, s alsónadrágban ugrál és dühöng, tehetetlen burzsuj kínjában. Ebből a szempontból tehát igaza volt az ifjúmunkásnak, mikor megvetéssel nyilatkozott az illatszerlocsolóról. Gyűlöletének mélyebb okát már nem ilyen egyszerű kimutatni, mert illatszerlocsolót kapni már két pengőtől fölfelé, s a kizsákmányoló munkabérek dacára is módja van, még a kapitalista társadalomban is, minden ifjumunkásnk arra, hogy időnként egy illatszerlocsolót szerezzen be magának s hozzá tíz deka nyitottan kimért pacsulit, s annyit locsoljon magára, amennyi jólesik. Az öntudatos ifjúmunkás azonban gyűlölte az illatszerlocsolót, mert az burzsujmasina. A tüntető, aki egy csaknem forradalmi pillanatban éppen az illatszerlocsolóra haragudott meg, egy önbudtosan felszabadított öntudatlan gyűlöletnek adott kifejezést s annak a világnézetnek, mely azt tanítja, hogy az embereket nemcsak a séuz és születés választják el egymástól a kapitalista világban, hanem pénz és születés mögött azok a láthatatlan, mellékes dolgok, mint a finyás bur- zsu jólét apró szokásai, a spleen, az evőeszköz kézbentartása, a nevelés reflexmozdulatai, a köszönésmódok skálája, a testápolás titkos ceremóniái, szóval az az egészségtelen bur- zsujbeidegzés, mely testi szerencsétlenségnek tartja a mindennapi fürdő, gondos beretválkozás, tiszta fehérnemű, ápolt körmök, aprólékos szájöblögetés hiányát s a nevelésnek, modornak, burzsujok között élésnek azokat a félhangjait, villanásait, beidegzéseit, melyek nélkül élni, mozogni nem tud. A tüntető haragudott a burzsujmasinára, mely minden drogéria kirakatában látható, mint az elvetemedett kapitalizmus egyik fegyvere, mellyel a burzsuj beretválkozás után orgiák reflexmozdulatával behinti magát, hogy illatozzon. Ami, sok esetben, kezet a szívre, ráfér. A tüntető haragudott, mert a burzsuj, a tüntető meggyőződése szerint, azért akar illatozni, hogy jobban kihasználhassa a bur- zsuj-világiban a maga burzsuj-exisztenciájá- nak előjogait: példáid, hogy illatával fokozottabban hasson a burzsuj-nő érzékeire, kellemes szagot árasszon, ha bemegy hivatali szobájába s bűvöletbe ejtse klienseit s kihasználva bűvöletüket, jobban kizsákmányolhassa a dolgozó tömegeket. Ennek a kizsákmányolásnak, igy érezhette a tűntető, egyik láthatatlan fegyvere az illatszerlocsoló. Haragudott, mert a moziban, mely kapitalista intézmény s kizsákmányolja a dolgozó tömegek zsebéből a pénzt, amennyiben tmr- zsuj-szórakozást nyújt nekik, látta egyszer boldogult Valentiné, amint Bánky Vilma éppen előtte térdel s imádattal néz föl reá, miközben Valentino hideg és szenvelgő gőggel, frakkban áll a tükör előtt s púderes arcát egy illatszerlocsoló segítségével illatfelhőbe burkolja, hogy aztan autójába szálljon s a kapitalista orgiák egyikére induljon. Burzsuj koromban, szóval abban az időben, mikor még nem nyugodtam bele abba, hogy kispolgárnak tartsanak, aki, mint gyakran olvasom, vagyok s mikor még nem volt halálosan mindegy nekem mindaz, ami külső változás személyszerinti életemet érheti s mikor még nem tudtam azt, hogy például a freudizmus ellenforradalmi tudományág, se azt, hogy az a fajta irodalom, mely nem akar mást, mint pártfogolás nélkül leírni az életet, kispolgári kéjgáz, szóval burzsujkorom- ban magamnak is voltak ilyen ambícióim, hogy fokozottan tudjak hatni a kapitalista világban a burzsujnők érzékeire s ebből a célból időnként, beretválkozás után, megengedtem a borbélynak, hogy a burzsuimasiná- val bepermetezzen s aztán illatoztam. Most már nem illatozok, mert kispolgár vagyok s egyetlen ambícióm, hogy megértsem az ifjú I"”““ Nagy részvénytársaság I Bratislavában agilis, fiatal mérlegképes főkönyvelőt keres, aki mindhárom nyelvet bírja, üzleti szervezéshez ért és önálló munkaerő. Csakis elsőrangú erők pályázhatnak „Főkönyvelő** jelige alatt. Oszeszla, hirdetési irodájába, Bratislava- Pozsony, Lörinczkapu u 10. tüntetőt s gyűlöletét a burzsujmasinával szemben. Tanuljuk meg, hogy az osztályharc nemcsak az, mikor a vas, az olaj, a petróleum, a szén fellegvárai ellen roham indul, hanem az a pilantás, mely a körúti drogéria kirakatában az illatszerlocsolót, a Gillette-kést, a krémeket és szappanokat éri, a buzsuj- cukrászda kirakatában a burzsuj-eledelt, például a krémest, a burzsuj-könyvkereskedés kirakatában a burzsuj-könyvet, például Goethét vagy Panait Y9trati-ét (mindegy), a burzsuj-orvos névtábláján a doktori címet. Ez mind összetartozik. Ebben a zűrzavarban, melyben már egy illatszerlocsolónak is nehéz meghatározni orthodox-marxista szempontból eltűrhető vagy burzsuj szempontból veszedelmes karakterét, elképzelhetik, milyen nehéz disz- tingválni a burzsuj-társadalomtudomány, burzsuj ideggyógyászat, burzsuj chémia és burzsuj művészet, irodalom és tudomány lét- jogosultságának kérdéseiben. Az ortbodox-bolsevista szemlélet egyformán burzsuj-masinának tartja az illatszerlocsolót, a fényképezőgépet, a gégetükröt, a virágvázát és a fagylaltgépet. A kilencszázkettesek Losoncom a hátunk mögött levő nyáron felszólítottak, hogy mondanék beszédet róluk, már mint magunkról egy bizonyos banketten, amelyet tizévé? érettségi találkozónk alkalmával a Kalmár-vendéglő barátságos vadgesztenyefái alatt tartottak. Akkor nem mondhattam semmit s ezért jogos szemrehányásban volt részem. A tízéves múltról, amely még nem is múlt talán s olyan magátólértetődő doigoról, mint az első tíz év elmúlása a matúra után, őszintén szólva nem volt mondanivalóm a kilencszáz- kettesek számára, akik nem valamely gyalogos vagy tüzérezred bajtársi találkozója voltak, hanem egészen civilmódom az 1902. esztendőben született fiatalemberek emlékező összejövetele. Valamit azonban nem titkolhatok el s az egy bizonyos tapasztalat, amelyet a személyenként egytől-egyig kedves baráttal való találkozás szolgáltatott nekem s amelyet, mert éppen azon az éjszakám nyertem, csak utólagosan mondhatok el. Kilencszázkettőben születettnek lenni any- nyit tesz, mint a manapság divatos generációs elméletek java érdeklődés-konjunktúráját élvezni. A kilencszázkettesek a legkiválóbb anyag abból a szempontból, mondja a teória, hogy a világháború lólekromboló hatása szemléltetően bemutattassék. Annál is inkább igy van ez, meri a kilencszázkettes már nem került bele a háborúba. A kezdetén tizenkét, a végén tizenhat és az erjedések huszas éveiben húszéves volt, innen és túl egykét év különbséggel. A fizikai borzalmakból tehát nem vette ki a részét, hanem 09ak látta azokat, éppen akkor, amikor a látásra a legfogékonyabb volt s amikor úgy őrizte meg a benyomásokat, mint a megkeményedés előtt álló puha viasz. Amit tehát a teória szerint a háború pusztításainak a hatásaképpen rajta tapasztalhatunk, mindaz a sok lihegő elkép- zedés, felhördülés, reszkető és ügyetlen tiltakozás, aztán életkedv-leszerelés, energia- és kedvvesztés, azok mind a háborúnak a szellemiek terén véghezvitt pusztításai világos — Itt a burzsujmasina!... — kiabálta a tüntető s diadalmasan nyomogatta az illatszerlocsoló labdáját Másrészt arra gondolok, hogy talán életében először tartott ilyesmit a kezében. Burzsuj-tollam megakad kezemben s tanácstalanul rágyújtok egy burzsujeigarettára, mely valóban oly rossz, hogy nem is foghatom fel másnak, mint burzsuj-büneimórt a megérdemelt büntetésnek. képletekben. A kilencszázkettes nem sebesült meg a lábán, tüdején. Nincs háborús félkarú köztük. Nem hordanak srapnelszilánkot a hátukban. ők a háború lelki sebesültjei, akik gondolkozásukban, műveltségűkben, békés civilészjárásukban bénák, szivükben hordanak szilánkot, szellemükben nem tudnak kilábalni abból, amit láttak és tudnak. így az elmélet, amely róluk szól s még néhány hoz- zájukvéhető évjáratról. Egy fiatal német kilencszázkettes regényben is megírta őket. Ernst Glaeser: 902. cimü regénye ez. Rólunk van ebben a könyvben-szó, kedves barátaim, a losonci Kalmár-vendéglő hosszú, fehér asztala mellett. Es itt kell szólásra emelkednem, hogy az előttem szóló Glaeser beszédjéhez észrevételeimet hozzáfűzzem. Kedves tanáraink, kedves barátaim! A kileucszáakettesekről azt mondták, írták s ha őszinte akarok lenni, nem egyszer magam is azt gondolom, hogy ők a világháború legfiatalabb áldozatai. Kisdobosok, akiknek nem volt puska a kezükben, mégis megbün- hődtek, titkos idegsokkot kaptak, amelyből nincs gyógyulás. Rettenetes ifjúságuk volt, ugye? Szemük füsthöz, fülük dörrenésekhez, agyuk az erőszakos pusztítás filozófiájához szokott hozzá. Nem tudják a békés életet, mert életüket már a plán tálás korában elrontották mások. Ilyeneket olvastam és gondoltam rólatok. Most pedig azt látom, amit az a szellemes politikusunk, aki nemrégiben kezdő irók gyűlésén vett részt s itt ezt mondta: A bebarangozók alapján azt vártam, hogy csupa agyonsoványodott, sápadt, siri külsejű tolibajnokot találok itt, de örömmel látom, hogy szinte kivétel nélkül jó színben vannak, sőt túlnyomóan kövérek is. Évjáratom, a kilencszázkettesek szintén nem igazolták a háborús utóvédgeneráció szomorú teóriáját, jelentem örömmel, a mások világi boldogulásán örvendeni tudó ember egészséges örömével. Osztály- és kortársainkat váratlan és meglepő jó kondícióban láttam egybeseregleni ezen a találkozón. Mindéniküket sorra megvizsgáltam, s az induktív vizsgálódási módszernek és a valószínűségi számításnak az alapján széles érvényű megfigyelést tettem: Ezek reális esélyekkel startoló, szabályszerűen elhelyezkedett, sőt javarészt már jó kezdő társadalmi állást, anyagi bollarodást birtokló emberek. Világosabbaaj.: váratlanul sok közöttük a szabályos, értékes békebeli exisztencia. Ügyvédek, orvosok, kereskedők. Sőt nagykereskedők és nagytraif- kosok. Még annak is, aki pap közülük, annak is az a híre, hogy teológiai tanár. Aki szőrme-' kereskedő, annak a vele egy országban lakók ilyeneket mondanak: Mi az, hát te vagy az a Peri-bunda? Ilyen jól hirdet a lapokban ez a kilencszázkettes. Hogy kivételt is találunk, az természetes, de egyáltalában nem jellegzetes. A sikeresek és az elhullottak között náluk sem rosszabb aa arány, mint régen, a háború előttieknél. Kedvee barátaim, ti vagy soha sem szenvedtetek azokban a háborús betegségekben, amelyeket nektek tulajdonítottak* vagy gyorsan kiláiboltatok belőle. így összesen, ahogy előttem ültök, a reális, békés életnek, a polgári létszi sztémának a példaképei vagytok. Tanáraink szerint az elsők, akiket e nemben a háború után láttak, pedig ők az iskolai találkozókon empirikus módszerü társadalomtudományi vizsgálódást végezhetnek^ Nagyon sokan feleségeitekkel jöttetek el, ea pedig manapság szociális helyzetetek szempontjából többet jelent, mint amit valaha jelentett elődeinknél. Derék, nagyon derék. örültem ennek. Csuk egy gondolat zavarta meg az örömömet. Ha a háború benneteket, bajtársaim következményeiben ilyen üdvösen elkerült, noha látnotok kellett egyet-mást, akkor ti nem képeztek garanciát arra, hogy valaha is olyan szörnyűségek, aminőket láttunk, elő ne fordulhassanak. Ne értsük félre egymást. Isten ments, dehogy is kívánnám, hogy lezüillötten, kapkodó szándékokkal, örökös Ahaevérusaiként valamelyes izgató lelkiismeretnek, tétován és tétlenül bolyongjatok napjainkban. Dehogy. Ahogy csináltátok, ahogy a mai ifjakénál hasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között kivittétek, igy van jól, egyéni szempontokból természetesen. Kívánom is, hogy ügyesen éljetek, ügyesen hirdessetek, ügyesen gyarapodjatok, szóval ügyesek és ügyesek legyetek. De engedjétek meg nekem, ha egy másik nagy, közös, emberi érdek képviseletében kimondom, hogy szerettem volna, ha a kellemes csalódás helyett mást is nyújtottatok volna, ha kissé a kellemetlen elképzelésű várakozásnak is megfeleltetek volna. Igen, ha kicsit sápad- taibh az arcotok. Persze, tudom, hogy mennél inkább képesítik tulajdonságai az embert arra, hogy a boldogulás reális szabályainaken- gedelmeskedjék, annál kevésbé hajlandó arra, hogy élő regényalakként bolyongjon a földön. De mégis, kicsit könnyen felejtettetek! Olyan egyéni erény ez, amely összeadva, nagy tömegében bűnné válhatik. Átlátszó fémlapok. Kari MűMer, a ábarlotten- bairgí műegyetem tanára a milliméter századrészének megfelelő vastagságú fémlapot áiMtott elő, mely oly átlátszó, hogy fénykép felvéte1 éknél lemez gyanánt használható. Ugyanis e fémlemez oly vékony, hogy anyagának atómjaá már nem is fedik egymást, ágy a fénysugarak akadályt nem találván, kereRzfcüliháttolnák rajta. E találmány birtokában a technika az anyag egészen uj alkalmazási lehetőséged vei epámolhat, amennyiben a ezóbanforgő vékony fémlapok könnyen megmunkálhatótk, igy lemezzé feldolgozva igen használhatók lesznek a gyára rezgések továbbítására szolgáló berendezések, a hallgatók és mikirofómok késSitésénél és a kép táviratozásnál is. De beláthatatlan jövője van e találmánynak az elektromos áram továbbvezetésének technikájában. Ugyanis napjainkban használatos vezetékek határt szabnak a rajtuk átírnia- dó áram mennyiségének és feszülhségénWí, ameny-t nyiben ez hőfejlődéssel jár együtt. Miután az ismertetett fémlap vékonysága mellett aránytalanul nagy felülettel bár, igen alkalmas és olcsó anyag lesz az elektromos áram továbbvezetésére. Ez utóbbi igazolására MtUler tanár egy század milliméter szánté hártyavastagsága fémletnezzel folytatott kísérletet, mely egy egész sorozat itraólótnpé- hoz szükséges áramot vezette. Az áram tovább* vezetésének technikájában igen nagy jelentőségre fog emelkedni e találmány, ezt igazolja az is, haj a fenti kísérletet egy hasonló vastagságú fémszálon hajtották volna végre, a vezeték az áraml bekaposotáftánafcr pillanatában elégett volna. MÉCS LÁSZLÓ: VÉN BETYÁROK SZEME A Sors-aggnöknek (kezén veszettül p«reg a rokka, éle&ezáJtaíkhots alig van még Hág hitvány ka kender, mellűk behorpadt, a háltuk hajlott, a lábuk rokkant, — szerelmi cégért: ezegjfüt hord mégis sok vén gazember. Ám or-vezértől obsitof ny ert-elk a veteránok, elvinult álmok, har asztok simák a ©sók-harctéren, csak néha színes emlékék szállnak onnét után ok s .mellűikre tűzve virít a szegjtü, minit piros érem. Hamis fogok már, hmm-fa a májuk, barnás a bókjuk, hamis hajait hord fejűk, vagy nincs rajt fia hajszál sftm, hamis szivük vagy sántítva jár, vagy veszettül lót-fut, — de a szeműk még falánk: valódi kalóz, betyár szem. Vércséknek csőre villog szeműkből. Ott leekélödnjelk, az ucctagadkoft, kirándulásom, lakodalomban, ahol hullámzik az élő május: csapatja nőknek, ott leetoelődnelk, szeműkből véresék szállnak ká nyomban és v (ütköztetve tépik ruháját harma/t-szöicknék, parázna vágyak kutatják végig titkok vonásit, valahol egy-egy temető szája mogorván ágit s fcLfelüzetngpt máglyája éhes pokol-űrieknek. KILENCSZÁZKETTESEK Irta: Darkó István
