Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-07 / 204. (2425.) szám
2 19$0 szeptember 7, vasárnap. 2 programot állít föl a szlovák törvényhozók számára, melyben különösen a gazdasági kérdés rendezését hangsúlyozza, egészen különös recipéiét állítja föl a lojális együttműködésnek: engedményeket kíván minden párt részéről tiz-husz percent erejéig. íme, megkezdődött tehát a párt-handlirozás és Szlovenszkó problémája a kormánypártok egymásközötti problémájává devalválódik. Ezért nem bizhatunk abban, hogy a szlovák sajtóban folytatódni és érlelődni fog a nyári szünetben megindult folyamat, de egészen bizonyos, hogy tovább fog érlelődni Szlovén szkő tömegeiben, amelyekben — mint mondottuk — egész súlyával tudatosult a szlovenszkói probléma. Szlovenszkó tömegei megértek már odáig, hogy tisztán lássák: a lét vagy nemlét problémáját többé nem lehet kis ad-hoo-frontó kkal és pozicióharcokkal eldönteni. Mert annak vajmi kevés jelentősége van az egyetemes szlovenszkói politika szempontjából, hogy Pozsony rendőrigazgatója a szlovákság soraiból fog-e kikerülni vagy pedig a történelmi országok privilegizált helyzetű rend- őrtisztvLselőiiből. Ez csak részletkérdés s ha meg is oldódik, marad még más ezer részletkérdés. Ha minden szlovenszkói hivatali pozícióért riadót akarnak fújni, akkor bele fogunk süketülni. S különben sem ez a jogok kivívásának a természetes útja. Nem alkalmi frontokra van szükség és nem ad-hoc- fonmációkra, hanem állandó és oélját-tudó nagy szlovenszkói frontra, amely generálisan 'küzdje ki Szlovenszkó számára a méltó érvényesülést, azt az erődielyzetet, amelynek elősmerése és respektálása maga után vonja a Szlovenszkói megillető összes pozíciók megszerzését azokkal az intézményes előnyökkel és kedvezményekkel együtt, melyek az államélet egész területén — egy megállapítandó és törvénnyel biztosítandó kvóta szerint — megilletik. Mert az ilyen ad-hoc-javallatok nem egyebek annak az orvosnak az igyekezeténél, aki a sorvadással küzdő beteg orrán meg akar gyógyítani egy kis pörsenést. Akkor majd nem fogunk ott tartani, hogy Hlinka lapja, amely valaha nagy nemzeti vívmányképpen üdvözölte az autonóm ista programot megcsufoló tartomány rendszert, véres maliciával ebben a mindennél többet- mondó frappáns mondatban jellemezze Slo- venská Krajina parodisztikus hatalmát: „Krajimsky v^bor znovu sa sberá prosif P rabit, aby neprekázala rieSeniu nezamest- nanosti na Slovensku." Az országos választmány újból fölszedelőzködik, hogy megkérje Noszkay érsekujvári tanár állampolgársága teljesen rendben van s igya várónál kötött szerződés értelmében föltétlenül átveendő Érsekújvár, szeptember 6. (Érsekujvári munkatársunk telefonjelentése.) Érthető feltűnést keltett a P. M. H. tegnapi számában az érsekujvári gimnáziumi tanárok átvételéről a Tisková Kancelár Slovenská közlése alapján leadott híradás. Megbízható helyen szerzett értesüléseink szerint a Tisková Kancelá- nia közlése tévedésen alapulhat, különösen ama részében, amely megállapítja, hogy Noszkay dr. tanár átrételének megtagadása azért is történt, mert nevezettnek nin«s§ állam polgársága. Ez a beállítás teljesen^ téves, mert Noszkay tanár állam polgárságát soha, senki, semmiféle hatóság kétségbe nem vonta és Noszkaynak megvan az illetőségi bizonyítványa és állampolgársági tanúsítványa is. Ami Noszkay állampolá'tikaá megbízhatóságának kérdését illeti, erre vonatkozólag a következőket állapíthatjuk meg: A város és az állam között az államosításra vonatkozó szerződés szerint az állam azokait a tanárokat köteles átvenni, akiknek állampolgársága rendben van, teljes tanári képesítéssel rendelkeznek és akik ellen nincs fegyelmi eljárás folyamatba helyezve. A tárgyalások során az állam képviselői szóba hozták ugyan az átveendő tanárok politikai megbízhatóságának a kérdését, . a város képviselőd azonban kereken elutasították még csak az arról való tárgyalást is. Noszkay dr. a szerződésben megállapított átvételi föltételeknek mindenben megfelel s igy szó sem lehet arról, hogy őt az állam ne venné át. Prága, szeptember 6. Egyelőre feltételezzük azt, hogy a megnevezett hírforrásunk tévedett, amit remélünk is.i Az ügy tényleges állásáról szombat délután az „angol szombat" miatt az iskolaügyi minisztóriumban nem tudtunk tájékozódást szerezni, azonban hétfőn a legillettókeeebb helyen tisztázzuk az ügyet ©ársr miniszter nyilatkozata Prága, szeptember 6. Közvetlenül lapzárta előtt Dérer Iván dr. iskolaűgyi minisztertől lapunk szerkesztősége az alábbi levelet kapta: Prágát, ne álljon útjában a szlovenszkói munkanélküliség megoldásának. íme, a nagy vívmány, amivel Hlinka oly büszkén triumfált az élet valóságára: már Hlinka lapja sem tud egyebet csinálni ezzel az árnyékhatalommal, mint hogy keserűen viccelődik fölötte. Szlovenszkó élete emelkedő válságos gondokkal van tele. A jövő nemzedék most indul az iskola padijaiba. És nem hiába kérdi a tépelődő szlovenszkói lelki ismeret: mivégre? Ha sorsunkban nem áll be változás, ki ad neki állást és kenyeret? Nincsen róla kataszter, de mindenki tudja, hogy az egyetemről kikerült szlovák ifjúságnak — a magiunkéról nem is beszélve — ott porosodik a diplomája a szlovenszkói otthonokban, amelyeknek a támasznak álmodott ifjú önmaga legnagyobb keservére újból eltartottjává vált, hiába szerezte meg a tudományos készültség vértjét, hiába acélozódott meg a máT az iskola padijaiban elkezdődő életküzdelemben a dolgozó és teremtő életre: nelze vyhovéti, a munkahelyek meg vannak szállva, nincsen kenyér. Hogy képzelik Szlovenszkó szlovák politikusai, akikben az anyagi karriér vágya teljesen lecsökkentette a nemzettel szemben tartozó erkölcsi felelősséget, a szlovákság jövőjét, az intelligencia folytatását és a nemzeti élet fejlődését, amikor remény sincs arra, hogy ennek a nemzeti épitőmunkának legyen egy erős gerince a szlovák középosztályban. Mert Szloveuszkón vannak ügyes és hirtelen megmiUiomoso- dott konjunktnristák, vannak behódoló kar- riéristák és van egy óriási fizikai és szellemi proletariátus, de nincs egy életképes és becsületesen és reálisan alátámasztott középosztály, amely mindig elsősorban fönntartója és megtartója a nemzeti életnek. Ha a ma föl színen lévő szlovák nemzedék nem tudja Szlovenszkó problémáját megoldani, megoldja ez az uj szlovák ifjúság, mely majd Szlovenszkó históriájában ítélni fog a vétkes apák fölött. Minis tér skolstva a národnej osvety Praha, 5. sept. 1930. Tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapja t é. szept. 3-űri számában cikk jelent meg, mely szerint az iskolai hatóságok az ér- sekujrári volt községi s közben államosított gimnázium tanárainak állami szolgálatba való átvételét amerikázzák. Továbbá azt állítja a cikk, hogy az említett tanárok még nem lettek átvéve, noha ígéreteit tettem, hogy ez i é. szetpt. 1-ig meg fog történni. A cikk ezen állításai tévesek. Senkinek sem Ígértem, hogy az említett tanárok szeptember 1-ig megkapják átvételi okirataikat. Csak annyit ígértem, hogy ebben az ügyben mindent megteszek, ami hatáskörömbe esik, hogy az említett tanárok állami szolgálatba átvétessenek. Ennek az ígéretemnek eleget tettem. Az előirt és elkerülhetetlen előzetes eljárás után hivatalom indítványt tett a kompetens mi- nisztförtanácsnt&k, hogy határozza el dr. Bedy Rezső, dr. Bukovinszky István, Sebestyén János, Szeglethy István és Wieber Jakab tanárok állami szolgálatba való átvételét. Ezenkívül intézkedtem, hogy a nevezett uraknak az ügy végleges elintézéséig rendes fizetés utalványoztam sók, ami meg is történt. Nem felel meg a valóságnak, hogy az iskolai hatóságok, avagy bárki más, az ügy elintézését hátráltatnák. Az igazság érdekében tisztelettel felkérem szerkesztő urat, szíveskedjék b. lapjuk idézett cikkének téves állításait helyreigazítani, és martadtam teljes tisztelettel Dr. DéreT s. k. IDEGEN EMBEREK R E e É N z IRTU: MáRHI SANDOR Copjtig.üt bj Pantúcon (?) A vörös nyakkendőé bizonytalanul visszaül osolygott. így álltak a nue Soufflot sarkán, Páriában, ő, a magyar s egy albán, akiit félórája még nem ismert s aki megállapította róla, hogy török s fogták egymás kezét és vigyorogtak. — Nekem most el kell mennem, — mondta az albán és visszavonta kezét. Tanácstalanul álltak; a felfedezés, hogy az idegen török, kényelmetlenül érinthette a vörösnyakkendős embert, valami nemzeti bánat és bosszúság ült ki fényes szemében, már szeretett volna odébbállni. Érezhető volt, hogy valami baja van a törökkel. — Meddig marad? — kérdezte még. S mikor nem jött válasz, gyorsan tette hozzá. — Azt különben sose lehet tudni. Én három hétre jöttem. Most már hatodik éve vagyok itt. Juliennél vegyen bérletet, úgy sokkal olcsóbb. Feltette kalapját. Arca elsötétült. — Én az egyetemre járok, — mondta kedvetlenül. s bizonytalanul. Biccentett és odébbment. Egy ideig tétovázott még a rne Souifflot sarkán és utána nézett. Ujságárusbódé állt itt, deszkafalán külföldi lapok bábeli cimzavarával. Egy leány jött, krémszínű nyersselyem ruhában s orrhangon mondta: — Dagens Nyheter. —- Egy harátságtalan, vörös arcú ember, nyakán kihajtott inggel és puha panamakalap- bau, megállt a bódé előtt, szétvetette lábát és röf fen ésszerűen mondta: „Evening News". Német és magyar lapokat is látott S hogy török lapot nem látott sehol, ez valamennyire megnyugtatta. A Luxembourg- kertből kettes sorokban, egymás kezét fogva, egy líceum kislányai keltek át a téren, az autók leálltak, az ucM türelmetlen, remegő vérkeringése egy pillanatra megalvadt, aztán dühös tolakodással, mintha jóvátehetetlen időveszteséget kellene behozni, vagy Ostromra sietnének, nekivetették magukat a jármüvek az úttestnek. Igen nagy lárma volt, az aszfaltot gépekkel hasogatták, egy kék pápaszemes ember meztelen felsőtesttel nehezedett a robbanó anyaggal töltött vésőre, mely szortyogó exploziőkkal vájta be magát az aszfaltba s a nézőben a rombolás gyönyörűségének szenzációját keltette. Szemben a sarkon egy kávéház előtt két kövér ember ült, homlokukon hátratolt kalappal, kockáztak és rubinszinü italt ittak vizespoharakból. Mindennek erős benzin- és olajszaga volt. Az ég gyöngyszinü volt, párás és olvadó. Lassan, óvatos lépésekkel elindult az emelkedő uocán a vendéglő felé, amelyről a vörösnyakkendős ember azt állította, hogy ott lehet legjobban enni Páriában. Tizenkét óra volt, Páris népe elhagyta tevékenysége odúit, a munkaólakból kitá- molyogtak a napfényre, az ucca megtelt világosrulhás nőkkel. Három leány ment előtte, papírzacskóból pommes rites-et ettek és veszekedtek. Úgy hangzott, mintha veszekednének. Át akart kelni az uocán s észrevette, hogy oly óvatos léptekkel jár, mintha idegen elemben haladna tapogatózva előre. Ezek voltak első lépései Páriában, 1 Az állomásról behozta az autó a hotelbe, a | szobában mozdulatlanul ült délig, aztán áf- kisérfe ide az albán, akinek fajták megítéléséiben olyan éles megfigyelő képessége volt. Most magára hagyták. El kellett igazodni. Ez nem volt Berlin, ahol az ember tudta, hova megy: ha egy hosszú uocán végigment, akkor egy másik egyenes és hosz- szu uccába jutott, ahol addig kellett menetelni, amíg az ut céljához ért. Berlinben „rend" volt; Összefüggés és szabályzat., mindenki láthatatlan utmutatótáblákat hordott idegeiben, táblákat, melyeken nyilak jobbra vagy balra mutattak. Itt zűrzavar volt. Mindenki a maga feje szerint járt, önállóan. Résen kellett lenni. Jár a baba, gondolta. De nem, ez más volt, ez a lépegetés, melyet most észrevett magán: a tengerben járt igy az ember, ilyen tapogatózó léptekkel, talpát óvatosan csúsztatva előre a láthatatlan fövenyen, .gödrök, szakadékok, örvények felé tapogatózva. Mintha valami sűrű és titokzatos elemben járna, melynek mélységeit nem ismeri. Fejest ugrott az uccába s csak Juliennél nézett körül, mikor leült. i Ez volt első ebédje Párisban. Arra nevelte magát, hogy mindent, amit csinál, ettikettez- zen, mintegy címkét ragasszon reá s beállítsa ismeretei tárházába. Ez rossz szokás volt, több: kényszer. Ezért azt gondolta, mikor körülnézett: ez az első napom Párisban. Ez az első ebédem Párisban. Ami annyi millió embernek volt élménye, egy idegen ember első ebédje Párisban, ez most történik meg velem. Huszonnégy órája nem evett, az utolsó táplálékot Kölnben kellett volna magához vennie, ahol on mange assez bien, á Colognel S felvillant a nő arca, garnizonok szomorúságával, akit bemutattak személyesen Mille- randnak. Egy várost nemcsak szemével és fülével vesz fel az ember, Egy várost elsősorban orrával vesz fel az ember, aztán a gyomrával, aztán az idegeivel. Legerősebben és először az orrával veszi fel. Itt benn mindennek sült olajszaga volt s az egész fölött egy kevés kenyérszag s a sárga dohánynak kissé édeskés szaga. Az értelem messze az orr, a gyomor és szem mögött kullog. Értelmével csak akkor kezd az ember felvenni valami idegent, mikor a szaglás, ízlés, tapintás és látás már csömörig jóllaktak s megemésztették, amit kaptak. Párisba nem akkor érkezik meg az ember, mikor leszáll az állomáson, sem pedig, mikor megfájdul a nyaka a Louvreban s beáll szemei mögött az a megalázó képtárémelygés, mely a civilizáció egyik legutálatosabb kísérő tünete. Egy kissé megérkezik akkor, mikor rágyújt az első cigarettára. Mikor először megy néhány lépést egy nő után. Mikor a pincér először teszi egy vendéglőben eléje az étlapot. A pincér eléje tette az étlapot. A vendégek hosszú asztaloknál ültek, tizen, tizenöten egymás mellett, mint egy penzióban, csak éppen köszönés nélkül ültek le s hagyták el az asztalt. Juliennél lehetett legjobban enni Párisban. Az étkezés ára három frank volt s ha valaki tiz ebédre előfizetett, öt soust takarított meg egy menün. Amig evett, megint a varrónők, parfőmkereskedők, a kupiéirók és csicsergő asszonyok jutottak eszébe, akik azt mondták: „Páris, ah, Páris" a a kőcnyü- kezü írók, akik megszállott, vallásos elragadtatással Írták le a város nevét, — ez jutott eszébe s nem mert annyim örülni annak, hogy ez az első ebédje Párisban, mint kedve lett volna. r (Folytatjuk.) A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Iemándi Víá'/* • v 'ü V' ■■ ■, i-V-' ' V''1. : '■ keserttvíi, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.
