Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-06 / 203. (2424.) szám

'jc'Jttí+'UAUV, » tJ^^MÍMáC'JrJLÁiiiáÁji? Ősszel döntőharc a szociáldemokraták és agrárok közt, tavasszal nemzetgyűlési választások? A cseh néppárt sztovenszkóí orgánuma izgalmas politikai észt jósol Prága, szeptember 5. A cseh néppárt szlovenszkói lapja, a Pozsonyban megijele- nő Ludová Politika írja: Jól informált politikai körökből arról érte­sülünk, hogy a szociáldemokrata párt lázas előkészületeket tesz újabb parlamenti vá­lasztásokra, melyeket a jövő év tavaszára írnának ki. Az uj választásokat csak a szo­ciáldemokraták akarják kierőszakolni, mert abban reménykednek, hogy a kommunista párt züllése és a kommunista párttagoknak a szociáldemokratákhoz való átpártolása! révén ők lesznek a miniszterelnököt adó | kormánypárt. A szociáldemokrata sajtó, ne-1 veretesen a piheni lapok már egész nyíl­tan hirdetik cikkeikben, hogy a szociálde- mokra<tapárt a belátható jövőben miniszter­elnöki párttá válik, azaz az egész ország leg­erősebb politikai pártja lesz s a leendő vá­lasztáson elérendő erőgyarapodása vezető- szerepet biztosítanak majd neki a kormány­ban. Minden körülmény arra mutat — fe­jezi be politikai prognózisát Micsura lapja, —- hogy ősszel igen mozgalmas politikai élet fog folyni a prágai nemzetgyűlés két házában s a szociáldemokraták és az agrá­riusok harca a kormányban való elsőségért ősszel fogja elérni tetőpontját. Fontos kulturális, szociális és mm kérdések a losonci diákkongresszus bizottsági ülésein Eredményes munka folyt a kongresszus második napján Losonc, szeptember 5. (Saját tudósitónktól.) Az országos magyar diákkongresszus első napjának délutánján az egyes bizottságok ta­nácskozásai kezdődtek meg. Minden egyes bizottságban az egyes egyesületi delegációk egv-egy taggal képviseltették magukat. Há­rom bizottság tanácskozott egyidejűleg: a jogi, a kulturális és a gazdasági. A jogi bizottság előadója: Berecz Kálmán volt. A programon alapszabálymődositás és az országos díáksta- tisztika kérdése szerepelt Megegyeztek abban, hogy a kongresszusnak egy országos központi diákstatisztikai bi­zottság megalakítását javasolják Vályi Kálmán elnöklete alatt és brünni szék­hellyel. A kulturbizottsdg a „Diákszemle“ kérdésével foglalkozott be­hatóan. Duka Zólyomi Norbert dr. bejelen­tette, hogy a Diákszemle nagy nehézségeik­kel küzdött, de végre elérkezett oda, hogy rentábilissá vált Az erdélyiekkel erős kon­taktust tartott fenn eddig a lap, ez a kapcso­lat azonban elmarad egyelőre, mert az er­IDEGEN EMBEREK regény IRTA: MARA! SÁNDOR Copyrígfit b$ Pantfieon (6) Az unokaöccse jutott eszébe, aki az ország határán élt egy faluban s egy napon feljött a fővárosba és meglátogatta őt, Bódognak hívták s egész idő alatt rettenetes zavarban volt s hamar haza is utazott. Bódognak érez­te magát. Ezen az érzésen nem segített sem­mi. Nem segített nevelés, munka, műveltség, mindaz, amit idegeiben feldolgozott Európá­ból s ami talán mégis csak több volt, mint az egyszerű anyakönyvi tény, hogy valaki egy manchesteri szatócs, vagy egy nantes-i állatorvos fiának született. Megnézte egy ál­lomáson az órát. Két óra múlva Párisban le­szek, gondolta. Nem tudja senki, hogy odame­gyek. Csalód, rokonok, barátok, senki. El is veszek ott. Ez talán mégis megéri? Igen, ez talán mégis megérte, hogy nem tudott erről az útról senki, hirtelen határozta el, mikor a berlini tartózkodás vége felé járt s választania kellett, hogy hazautazik abba a biztos bizonytalanba, abba a krajoáros, de biztos semmibe, ami otthon várt rá, vagy idekünn marad ebben a reményteljes bizony­talanban, ahol senki nem várta, senkit nem ismert, de ha egyedül ült berlini szobájában, mégis az volt az érzése, hogy történhet va­lami, fontos és jelentős, ha kopognak az aj­tón, belép valaki s fontos hirt hoz és elkez­dődik az élet. Otthon nem ismerte ezt az ér­zést. Ez mégis megérte, így utazni el, érte­sítés és cim nélkül, valahová, ahol talán egé­szen másképpen van minden, mint ahogy képzeli. Mint aki egy magasl,álról elengedi magát s hull a bizonytalanban, valami süni és titokzatos elemben, ember millió között zu­hant, minden pillanatba^ csoda történhetett, egy ember feléje fordul s mond valamit, egy délyiek maguk is lapot indítottak, amelynek támogatását s propagálását az erdélyi érde­kek szempontjából fontosabbnak tartják a Diákszemle felkarolásánál. — Hangsúlyozta Duka Zólyomi, hogy a Diákszemle az összes csehszlovákiai magyar főiskolások érdekeit szolgálta s kívánja szolgálni ezután is. Bro- gyányi Kálmán felveti a gondolatot, hogy az erdélyi főiskolások lapja és a Diákszemle között közös szellemi program valósitassék meg. Indítványa pozitív formában a követ­kező: a szövetség bízza meg a Diákszemle szer­kesztőségét, hogy a tudományos munka egy­ségesítésének céljából lépjen érintkezésbe az erdélyi fiatalokkal a közös tudományos program érdekében. Kisebbségi jog, etno­gráfia, társadalomtudomány terén a bizott­ság egy szellemi ankét megindítását hatá­rozza el a két lap között Dóka Zólyomi megköszöni a nagybizottság önzetlen támogatását a lappal szemben. A lap szerkesztőségét a következőképpen alakít­ják meg: főszerkesztő továbbra is Győry De­zső, felelős szerkesztő: Brükk Sándor Prága, telefon megszólal, s őt bekapcsolják a nagy keringésbe: a zuhanás szédülete fogta el. — Aztán felébredt a francia tiszt. Az asszony is felébredt. Hirtelen megismerkedtek. Igen, most már nincs messze Páris. Az asszony felvette kalapját, a tiszt cigarettázott s né­hány szó esett Parisról, készséges nyilatko­zatok. ők vidéken élnek, altiszt és felesége, Dijonfean. De a hölgyet egy jótékonysági ünnepélyen bemutatták MiUerandnak, A tiszt brioche-t hozott egy állomáson és nagy csészében csokoládét. Aztán hallgattak. Né­hány szemafor következett, sok tűzfal, egy híd, a sínpárok megszáporodtak, luxusvagon álldogált a napfényben, az ablakban barna­kabátos hálókocsi-ellenőr állt és beretválko- zott. A tiszt diszkrét mozdulattal összehúzta nadrágsziját. Egy tűzfalon, három emelet mé­reteiben, gigantikus gyermekfej vigyorgott, valami szörnyű baby egy óriás világból s alatta az elmosódott szöveg, valamilyen SA­VON- Aztán a váltók kattogása. Ez már Páris volt. 2. — Ön valószínűleg ebédelni is akar, — mun dia a vörösnyak kendőé ember. Komoly és ünnepélyes ember volt, arc- sziue különös módon sötét, nem úgy, mint egy fehér emberé, akit nyáron barnára éget a nap s nem is úgy, mint egy arabé, aki be- leszüLelett ebbe a sötétebh árnyalatba: az örökölt és a szerzett vegyüléke volt ez a szin, a sötét fényű és szomorú szemek tágranyitott, állatias kíváncsisággal és figyelemmel bá­multak reá. Karcsú és magas ember volt, na­gyon izmos, durva kezekkel s öltözetében, mely vadonatújnak tetszett, a vörös nyakken­dőn túl is akadt valami zűrzavaros és bi­zonytalan. Albán volt. Udvariasságból meg­kérdezte: — Durazzo? — Skutari, — felelte a vörösnyakkendős ember szemrehányó hangon és szigorúan. Ab. Skutari. Hallgattak. Az albán világos­kék huzatu plüss karosszékben ült, hosszú lábait hanyagon vetette keresztbe s egy ci­garetta utolsó foszlányát szopogatta, mutató- és hüvelykujja körmével tapogatva ki azt a kiadók és társszerkesztők Brogyányi Kálmán és Duka Zólyomi Norbert dr. Állandó munka­társak az egyes helyi egyesületek kulturrefe- rensei, akiket még erdélyi munkatársak egé­szítenek ki. Ezután tanácskozások folytak még a lap, a szerkesztők, s a szemináriumok anyagi kérdéseiről. A gazdasági bizottság referense: Borosa Zoltán dr. volt. A megbe­szélés tárgyát a menzaügyek, a menzabizott­ság, a nagybizottság, ifjúsági menzasegélyek visszafizetése, stb képezte. Ez a bizottság is köszönetét fejezi ki a társadalmi nagybizott­ságnak a támogatásért. A diákkataszter ügye került ezután szőnyegre. Majd a bizottság a diák segélyezéssel kapcsolatban a reverzális bevezetésének javaslatát tárgyalta. E szerint az egyetemi hallgató, aki segélyt vesz fel, egyesülete utján reverzálist juttat el a tár­sadalmi nagybizottsághoz arról, hogy a kapott segélyt, mihelyt módja lesz rá a nagybizottság pénztárába visszafizeti. Felvetették végül a központi sportszakosztály felállítását az MTSZ keretein belül. Tea az YMCA-ban A bizottságok üléseik után az Ymcáhan gyűltek össze, ahol az Ymca teát adott tiszte­letükre. Kis program is kialakult, Titkay Manci és Dénesdy Pál zeneszerzők szórakoz­tatták a vendégeket, míg Gombos Ferenc ifjúsági titkár szellemes előadásban ismer­tette az Ymca céljait. A delegátusok kitűnő hangulatban töltötték el a szórakozásra szánt időt. A második nap A második nap délelőttiének javarésze a tavalyi érsekujvári kongresszus jegyzőköny­vének felolvasásával, az egyes egyesületek évi beszámolóival s az egyes bizottságok je­lentéseivel telt el. A prágai Makk nevében Oswald József, a brünni Makk nevében Takács Győző, a brünni Gorvinia nevében Mráz s a pozsonyi Makk ne­vében Décsi Aladár terjesztette elő jelentését.. Ezekből kitűnt az az örvendetes tény, hogy az egyes egyetemi szervezetek egymással ver-, sengve törekedtek kulturális programjuk megvalósítására. Sok pozitív eredményről, te­vékeny'kulturális és tudományos munkáról számoltak be a jelentések. A délelőtt folyamán újabb üdvözlő táviratok érkeztek. így a brünni egyetem rector magni- ficusa, továbbá a Foederátio Emericana nagyrendje, s a Meáhosi üdvözölte a kong­resszust. Délután a társadalmi nagybizottság tartott ülést, továbbá a szövetségi tisztikar megvá­lasztására került sor, amiről lapunk holnapi számában hozunk tudósítást. A romániai macedón telepetek nyugtalankodnak Bukarest, szeptember 5. Cadriliatter *. köz­ségben két macedón telepes két gyermeket bozarlamasan megkínzott, összevert és meg­csonkított. A felbőszült nép a macedónokat üldözőibe vette, ezek azonban elmenekültek. A csendőrség megindította a nyomozást a két macedón kézrekeritésére. Újabb államblokk-terv? Belgrád, szeptember 5. Belgrádi gazdasági körökben oly hírek terjedtek el, hogy Cseh­szlovákia és Románia titkos tárgyalásokat folytat, melyeknek célja a közé'peurópai mezőgazdasági ésiipari államok egységes blokkitervezetének az elkészítése. A blokkban Magyarország, Bulgária és Jugoszlávia is he­lyet foglalna. Jugoszlávia eme tervek kapcsán egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik. Amerikában uj mammut-pénzintézet alakul Newyork, szeptember 5. A közeljövőben Ameri­kában fuaió utján uj óriási bank keletkezik, amely előreláthatóan nagyságra nézve a világ negyedik pénzintézete lesz. A fúzióban . Kaíiitforniai Ame­rikai Bank, az Amerikai Olasz Bank, a National Trust and Savinge Association, valamint a Trans- emerika Corporation vesznek részt. Az uj intézet alaptőkéjét 1350 millió dohárban állapítják meg. Egyrmilliárd dollárt az olasz bank ad. Az uj mam- mul-pénzintézet vezérigazgatója valószínűleg .Gían- oini, az Olasz Bank eddigi vezetője lesz. » ——— I" " THJMm—I néhány millimétert a parázsló hamu alatt, ahol elsőfokú égési seb nélkül lehetett még élvezni a cigarettacsonkot. Sötétkék ruhában ült itt, világossárga cipőben s egyik túlzot­tan hosszú karját átlógatta a pliisskarosszék támláján, hangosan elengedett ujjai a padlót érintették. Nagyon lassan beszélt, minden francia szót alaposan megfontolt s aztán, hir­telen, kegyetlen elhatározással, kerékibetörte. Ebédelni sokfelé lehet Párisban, mondta tű­nődve. A legjobban Juliennél lehet ebédelni. Elgondolkozott. Felső testével élénken előre­hajolt, sötét szemei fényes örömmel világo­sodtak meg s bizalmasan és halkan, különös nyomatékkai mondta: — Julién. Csak Juliennél. Ezt úgy mondta, mint egy tapasztalt ké- jenc, aki titkos örömök címét adja meg. A hotel szalonjában ültek. Az üvegajtóra, mely a bejárat folyosójáról nyílt, feliér olajfesték­kel mázolták fel: „Bureau". Nehéz volt meg­mondani, hol ültek? A hotel szalonja s iro­dája keskeny és homályos szoba volt, két hosszú, földigérő ablakkal, az ajtó mellett, egy kis íróasztal fölött, melyen nikkel ébresz­tőóra, kulcskosár, stoppolt harisnya, napila­pok s egy áruház reklám-naptárja hevertek, rekeszes pult lógott a falon, a kulcsok és le­velek számára. Tizenhat szobája volt a hotel­nek, tizenhat rekesze a polcnak, világoskék huzatu pamlag állott a fal mellett, két olda­lán a plüss fotelek s egy asztalka csenevész pálmával, valami karikatúrájával a pálma fogalmával, nyomorék pálma, mely még ebben a hangulatban is kínos feltűnést kel­tett. És egy varrógép, melyet horgolt térítő­vel takartak le s láthatóan disze volt a szo­bának és büszkesége a tulajdonosnak. Üveg­fal választotta el a szalont attól a homályos helyiségtől, ahol a patron és felesége alud­tak, főztek, könyveiket vezették, a mosást számolták, gyarapodtak és egy négyszögletes falkivágáson ál ellenőriztek lakóikat. Homály settenkedett a szobában s fii 11 ed t feli érnem ti- szag. Az álbán sajnálkozó mozdulattá] a kály­hához lépett s, a cigarettát elhajította. — El fogom kisérni önt Juliedhex, —• % mondta komolyan, valami szomorú s gyer­mekes barátsággal. Előre ment, végigmentek a rue Vaugirard- uak azon a rövid szakaszán, mely a Luxen- bourg-kerttől Szent Mihály-utjáig vezet, az al­bán nyugodtan átkelt a St. Michelen és Julién felé tartott. A rue Soufflot sarkán megállt, karját a cicerone mozdulatával emelte fel s kezével félkört irt ie. — Ez itt Julién, -- mondta s a túlsó oldal­ra mutatott. S mellékesen: — Az ott a Pantheon. S mint aki lezárja a kört: — Én Ismail Tara vagyok. Ön török. Erre még sohasem gondolt, hogy török. Ön­kéntelenül szájához kapta kezét. Annyit tu­dott, hogy családja sokáig élt az Alföldön a török hódoltság idejében. Ez is lehet? El kel­lett jönnöm Parisba, gondolta, hogy a rue Soufflott sarkán, szemben a Pautheonnal és Juliennel, életem első párisi délelőttjén egy albán felfedje eredetemet, ezt a különös és izgalmas titkot, valamelyik ősanyám titkát, aki egy gyönge középkori pillanatban enge­dett egy janicsár udvarlásának ... Felnyitot­ta száját, bambán nézett maga elé. Erre még nem gondolt soha. Török? Kezét öntudat­lanul felemelte, valami változást észlelne ott, mintha bibirose nőtt volna, vagy talán éjsza­ka, álmában elferdült az orra. — Honnan látja? — kérdezte félénken s elképedve. — A szeméről, — mondta az albán. A nagy lármában és túlzott világosságban érdeklődve hajolt feléje s elfogulatlanul vizsgálta a jövevényt, mint egy gyárat, me­lyet az uccán talált s nem tud mit kezdeni vele. Aztán biccentett. — Török, — mondta határozottan. S mintha hirtelen nyugtalan­ság fogná el, kezet nyújtott s el akart menni. Megragadta a kezét. Valamit akart kérdezni tőle, valami nagyon fontosai. Mégsem enged­hetem el így, gondolta izgatottan. Egy albánt, aki a Pautheonnal vis-a-vis végre meg­mondja nekem... Nevetni kezdeti. 9 (Folytatjuk.) émf

Next

/
Thumbnails
Contents