Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-05 / 202. (2423.) szám
4 1960 szeptember 5, pémtefc. ——————■—na————— LENGYELORSZÁGI írja R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK Itt Egész önálló, de egész őszinte egyéni vélemény a nemzetközi konferenciáról Varsó, szeptember eleje. Augusztus 28-án kezdődött meg Varsóban lengyel kezdeményezésre a kelet- s középeurópai agrárkonferencia, mint arról a lapok már részletesen beszámoltak. Én magáról a konferenciáról. tárgyalásáról, eredményéről (?) nem kívánok szókuli. csak saját külön egyéni, de egészen őszinte impressziómat akarom papírra vetni. Lobogó díszes a szálló, a csehszlovák, magyar. jugoszláv és más zászlók hirdetik azt, hogy a konferencián résztvevő különböző államok delegátusai a nyugati nemzetközi viszonylatban is elsőrangú és hatalmas .,Európejski“ szállóban laknak. A szálló luxus éttermében délben ott étkeznek a delegátusok, arról tudom, hogy idegenek, mert hangosan tanulmányozzák a lengyel-francia nyelvű étlapot, majd alapos tanulmányokat folytatnak, a pincérekkel, hogy tudják, mit is fognak kapni enni. Az egyik asztaltól úgy hiszem, magyar szó kallik. Három ur ül együtt, az asztalion lévő srég-profilban erősen hasonlit (az orrát kivéve) Bethlen magyar miniszterelnökre. Magyar sző valószi- nüsége és ez a profi! aztán meg az, hogy nem paradicsomszeletet, hanem körtét esznek des- sertnek: nem lehet más, mint a magyar delegáció és annak vezetője: Prónay báró földművelésügyi államtitkár. Egy másik asztalnál egy magas feketefrakkos, Bafa-lakkcipős ur, biztos, hogy a csehszlovák delegátus: Paz.lerka ur. A portás igazol és jelzi, hogy a konferencia délután tartja nyilvános egyetemes záróüiásét. Hát ezt meg kell nézni, erre el kell menni. Ilyet, ilyen sok okos agrárembert, illetve ag- rárpoLitikust még nem láttam. A földművelésügyi minisztériumban van a konferencia, oda utasítanak. A lengyel külügyi kormányzat vezetőségének egy fiatal tagja, ki azonban fiatalsága ellenére is jelentős szerepet visz, mint1 láttam, Czosnowszky ur (nevét folyton gyakorlom, míg odaérek) készséggel ad belépésre igazolványt. Az újságírók folyosóján nem nagy a tolongás. Német, cseh, észt, főleg lengyel kollégák, kiknek túlsók dolguk nincsen. Bemegyek a konferencia termébe, mely a konferencián résztvevő államok zászlóival (a csehszlovák zászló mellett éppen a magyar trikolór) 6 virágokkal díszített. Szimatolok a levegőben, de semmiféle agrárillat nem érezhető a legenyhébb aromában sem, úgy látszik, a konferencia tagjai jól mosdott, jól fésült inkább bürokrata és teoretikus, mint gyakorlati agrárok. Az E-alaku asztal hosszú külső részéu hatalmas székek az elnökség, a fődeiegátusok részére, aztán a delegátusok nagyszámú hivatalos kíséretének helyei. Közepén a gyonsiró asztal, hátul a hallgatóság helye, balra az újságíró páholy. Előbb a hallgatóság részére fenntartott rész telik meg. Sok köztük a hölgy, még pedig idő- j sebb hölgyek, valószínű, hogy ők maguk nem j agrárok, feleségeik a delegátusoknak. Ha jól tudom, félötre van jelezve a konferencia ülésének kezdete, de bizony kezdetről még öt órakor sincs szó. Lassan szállingóznak be a terembe a delegátusok. Egyetlen jóképű agrárt sem találok közöttük. Azaz, hogy végre ; felfedezek egy jó magas, olyan 125—135 kilós urat. no. gondolom magamban, ez már csak igazi agrár lesz. Mikor azonban közelembe jön és jól megnézem, elegáns ur, kitünően áll rajta a zsakett. Ez sem agrár. A román delegációhoz tartozik, a konferencia leghatalmasabb, legkövérebb tagja. A folyosón élénk beszélgetés. szórják a cigarettahamut, a cigarettavéget J a földre- Pipát nem láttam, egyetlen jó agrár-! sercintést sem hallottam. A delegátusok a terembe ki-bejárnak, csak a hallgatóság ül várakozóteljesen a helyén s a középső asztal gyorsírói nem mozognak. A 10 gyorsíró közül 8 a hölgy, a 8 közül 6 a vete- rán-bakfiaok korába tartozik. Papírral, ceruzákkal felszerelten várnak. Kémes érzésük lehet: nekik hallgatuiok kel!, ők nem beszélhetnek. De azt meg kell adni, hogy remekül dolgoznak. Kettő ir egyszerre. Mikor egy bizonyos mennyiségű beszédet a kettő leir, másik kettő kezdi az írást. Az első kettő feláll, kimegy és máris diktálják a leírtakat az Írógépbe. Folyik a konferencián kívüli konfereueiá- zás. Sokakkal tárgya.] Prónay báró. a konferencia egyik legfinomabb külsejű, megjelenésű egyénisége. Vannak dee ratusok, akik szinte nyomozó tekintettel kisérik Prónay báró sétú- lását, s azt, hogy kikkel beszél. Lassan kezd általánossá válni a várakozás unalma. Az újságíróknál csak a delegtusok unatkoznak jobban, de ezt aztán roppant komolyam teszik. Gyorsan belejövök a konferenciázúsba és megállapítom, hogy sav-egv ilyen na.gv nemzetközi konferencia lényege és lefolyása a következő: Valamelyik kormány valamelyik tagjának eszébe jut. hogy konferenciát kellete, tartani. Erre megszerkeszt egy mcmorJtedumot és azt elküldik egy csomó állam külügyi kormányzatának. A külügyi kormányzatok tovább adják kormányzatuk illetékes szakminisztériumának, melynek mindig van egy-két, sőt több tagja, aki a konferencia színhelyére államköltségen kész kimenni. A felhívásra igenlő választ adnak. A konferenciát összehívó tényező aztán elkészíti a fogadtatás, megnyitás, bankettek, kirándulások részleteit s beosztják a szerepeket és elhatározzák, hogy — tekintettel a konferencia nagyjelentőségű anyagára — a konferencia bizottságokat ős albizottságokat fog választani. bizottsággal fog dolgozni. Eljön a nagy nap. Megjönnek rendes autózó csomagjaikon kívül nagy irattáskával, sok papírral a delegátusok, eljön egy pár újságíró, kiknek sikerül a főszerkesztőjüktől előleget s útiköltséget kapniok. A konferencia-megnyitás délelőtt 10 óra után szokott megtörténni. A delegátusok felveszik zsakettjeiket, cilindert tesznek fejükre, kiséri őket kíséretük. Bemutatkoznak egymásnak. Lefényképezik őket. Aztán megnyílik a konferencia. Elnököt választanak, ki megköszöni a belehelyezett bizalmat, aztán jönnek az üdvözlő frázisok francia nyelven Pozsony, szeptember 4. (Pozsonyi szerkesztőségünk jelentése.) A szlovenszkóá országos választmány Országh József elnöklésével tegnap ülést tartott. Napirend előtt Dusek Viktor dr. azt indítványozta, hogy a munkanélküliség enyhítése céljából a megszavazott közmunkák tényleges megkezdése végett küldöttség menjen a minisztériumokhoz. Blan'ár Béla dr. (magyar nemzeti párti) szükségesnek tartja, hogy az országos választmány minden lehetőt meglegyen a munkanélküliség enyhítésére és az a legkevesebb, hogy a már megszavazott közmunkákat azonnal kezdjék meg. A választmány a küldöttség Prágába való menesztésére vonatkozó indítványt egyhangúlag elfogadta. Alapy Gyula dr. ezután három interpellációs indítványt terjeszt elő. 1. A Verebély községben 1930 július 5-én történt jogtalan letartóztatások ügyében; 2. a dunaszerdahelyi elemi károsultak természetbeni támogatásának-elmaradása ügyében s 3. Benda Sándor pozsonyi fogtechnikus sérelmes adókivetése tárgyában. A harmadik interpellációt a vezérpénzügy- igazgatósághoz tették át azzal, hogy a jövő ülésen fog arra az elnök válaszolni. Az első két interpellációra Országi) elnök azt jegyezPrága, szeptember 4. Amikor 1849-ben a világosi fegyverletétel után a muszka csapatok kivonultak Magyarországból, zsákmányul nagymennyiségű fegyvert, ruha- és fehérneműt viliok magukkal. A cári csapatok egyik parancsnoka, Rüdiger Fedor gróf, tábornok a különféle csatatereken ötvenhat magyar zászlót gyűjtött össze, amelyeket Bem tábornok híres kardjával együtt beszolgáltatott a cári udvarnak. J. Miklós cár akor úgy rendelkezett, hogy a magyar zászlókul a moszkvai cári kincstárban helyezzék el, ahol az oroszok harminchárom teremben háborús diádalmi jelvényeiket halmozták fel. Itt őrizték a magyarság szabadságharci ereklyéit a világháború kitöréséig, amikor II. Miklós cár a kincstárt titokban kiürittetto s kincseit vasládákban különböző helyeken rejtette el. A vasládákat az uralomra került bolsevikok 1921-ben találták meg a Kreml pincéiben és a háborús emléktárgyukat rendszer led énül széf hordták a szórja! múzeumokba, melyeket akkor Lunacsarszkij népbiztos (francia, nyelvtudás néHkül konferenciára nem születhet földi halandó). Mindezek után aztán, ha nagyon akar dolgozni a konferencia, akkor megválasztják a fő- és az albizottságokat ie- Ha nem sürgőé a „dolog‘;, akkor a bizottságok, albizottságok megválasztása másnapra marad, mert a megnyitás és üdvözlések után a delegátusok sietnek átöltözni: ebédre, bankettre (ez ■igen fontos dolog). A bizottságok és albizottságok tagjai rendszerint dühösek, mert koián kell felkelniük, vagy nem lehet ebéd után eleget pihenniük, mert nekik „dolgozniok" kell. De nem csak a bizottságok dolgoznak. Dolgoznak a többi delegátusok is, eleget tesznek a sok meghívásnak, sokaknak bemutatkoznak, sokszor átöltöznek. Mikor aztán eltelt már egy pár nap s a bizottságok elvégezték munkájukat akként, hogy a bizottsági elnök mellett ülő s valóban dolgozó titkár vagy más hasonló fiatalember, szakhivatalunk mindent kasba foglalt, akkor ezt jelentik a konferencia elnökségének, mely összehívja a plenáris-generális- záróillést, hogy annak a bizottságok munkáját előterjessze, felolvassa- A záróülés sohasem kezdődik pontosan, mert azt a látszatot kél! kelteni, hogy az utolsó percekig, sőt azokon tűi is megy a nagy lázas munka. Mikor aztán már minden delegátus jói kivárta, kiun atkozta, a folyosókon kisétálta, cigarettáita magát s helyére leülve, helyéről felállva többször ki-be- ment s beszélt egy pár újságíróval, akkor csengő hangzik, feláll az elnök, üdvözli-meg- nyitja a záróülést, meg a sikerrel dolgozott- tanácskozott konferenciát be fogja rekeszteni. Az elnök e tartalmú szavai után egy titkár felolvassa a rezümét, mely tart vagy egy félóráig, melyet megtapsolnak s melyet úgy illik hallgatni minden delegátusnak, mintha nem te meg, hogy ezek nem tartoznak az országos választmány elé és hogy Alapy ismételten és mindig előterjeszt oda nem tartozó dolgokat. Alapy erre azzal válaszolt, hogy közérdekből interpellál, amihez föltétlenül joga vau. Az elnök bejelentette, hogy az interpelláció anyagát megvizsgáltatja. A bizottság ezután több község és járás költségvetését és zárszámadását felülvizsgálta, továbbá számos gazdasági és pénzügyi határozatot hozott. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az országos közigazgatás harmincmillió korona kölcsönt fog felvenni országos beruházások céljaira. A bizottság az előadókat bízta meg a kölcsön felvételére vonatkozó munkálatok elvégzésével. Érdekes, hogy a bizottság ülése alatt olyan hírek terjedtek el, hogy Drobny országos elnök lemondása befejezett dolog. Jellemző, hogy a mostani ülést is Országh áléinak vezette. Drobny legutóbb hosszabb betegszabadságot vett ki, noha az egész nyarat betegsége helyreállítására szentelhette és tényleg szabadságon is volt. i Moszkva kerületeiben szerte a továrisok nevelésére állított föl. A Rüdjger-féle negyven nyolcas zászlógyűjtemény nem maradt együtt és darabjaival a világháború alatt a vörös fővárosban megfordult magyar hadifoglyok hol itt, hol ott találkoztak. Most a grófi kollekciónak egyik példánya érdekes körülmények közöli került vissza Moszkvából. Göndör H. Gáspár csacai asztaiossegéd, amikor 1921-ben a Fekete-tenger kikötőjéből, Novorusszijszkből a magyar hadifoglyokat hazaszállították, Kosziov városában maradt visz- s/,a. Az asszony nem engedte haza. Azért bajtársaival megüzente a szüleinek, hogy boldog házasságban él Nikolajevna Tanja asz- szomnyal, aki nem tud megválni a Kaukázus bérceitől és igv ő is mellétbe marad. Ezóta minden évben küldött haza egy-egy levelet. Bennük mindig megelégedetten irt. Vigasztalja'fa szülei!, hogy nyugodjanak meg a sors rendelkezésében és őt felejtsék el. ■ I minap Berlinből postán csomag érkezeit a csacai Göndör-familiához, Bergmann Ernő német kereskedő küldötte, Szlovenszkó 30 milliós kölcsönt vesz fel országos beruházásokra Az országos választmány ülése — Megerősítik a Drobny lemondásáról szóló híreket 48-cm magyar zászlói haza egy haldokló Oroszországból Moszkvai múzeumban talált rá Göndör H. Gábor csecsei asztaiossegéd az oroszok által Í848~bnn zsákmányolt Kossuth-zászlók egyikére tudná-, mi van benne. Aztán felez ólainak a főde- legátusok szegény gyorsírók szenvedésére. Olyanokat beszélnek, amiket senki sem talál újnak, aztán abbeli reményüknek adnak kifejezést, hogy ... stb. köszönetét mondanak az elnöknek s elhatározzák, hogy majd ismét ösz- szejönnek és majd határoznak stb. stb. Ez az általános recept. Ha több a munka, akkor a főbizottság albizottságot, az albizottság még alantosabb bizottságot választ. Főlényege pedig a konferenciának az, hogy titkárok, tisztviselők, szolgák a delegátusoknak, a delegációk kísérő tagjainak folyton és lázasan papírokat. memorandumokat stb- osztogatnak. Persze, nem azt akarom ezzel mondani, hogy a varsói konferencia is ilyen volt. Hát igen. Ott hagytam el a varsói konferenciát, hogy vártunk és az újságírók unatkoztak. Nézték a sok fiatal szereplőjét a konferenciának, mert az már igaz, hogy sok a fiatalember, úgy látszik, hogy itt a fiatalok dolgoznak. Pontosan fél hatkor megszólal az elnöki csengő. A konferencia elnöke, a lengyel földimivelésügyi miniszter Janota-Polczinsky, egy rendkívül szimpatikus öreg ur, megnyitja az ülést. A mellette ülő fiatalember hosszasan felolvassa az eredményt. Aztán jönnek a hozzászólások, melyek sokáig fognak eltartani, mert sokan akarnak beszélni. A konferencia vacsoráig biztosan befejeződik. Estére a delegátusok frakkba bújnak, rendjeleiket nyakukba akasztják, mellükre tűzik, mennek egy hivatalos estélyre. Holnap kirándulás. Hogy a földművelő helyzete mennyivel lesz jobb, hogy a búza mennyivel lesz drágább, hogy az agrárállamok krízise a konferencia után mennyivel fog enyhülni, azt nem tudom- Való- színüleg azért, mert. nem értek jól franciául. aki három évig künn élt Szovjetoroszorsaág- ( bán, ahonnan most tért haza. Kísérőlevelében a többek között következőket irta: — Májusban betegen a moszkvai Interna- tonale kórházba kerültem, Mellettem a szomszédos ágyban feküdt Göndör Gáspár volt magyar hadifogoly, aki igen szomorú ember volt. Nagy csapás érte: a felesége, akit végtelenül szeretett, fürdés* közben belefult az Azovi tengerbe. így neon tudott tovább ottmaradni s hazaké- szrülődött. Súlyos tüdőibaja azonban Moszkvában ágybadöntötte s látszott, hogy a napjai meg vannak számlálva. Már maga sem reménykedett, hogy életben marad. Május 27-én nagyon rosszul lett- Homlokán gyöngyözött a halál verejtéke s riadtan kapkodott levegő után. . . . Ekkor adta át nekem ezt a kis csomagot és arra kért, hogy ha hazatérek, küld- jem el a családjának. Mondotta, hogy valami becses familiáris ereklye van^benne . . . Pár perccel ezután a szemeit lehunyta örökre ... Göndör ék fölbontották a csomagot és belőle egy vérfoUos szbn-eiuigyott, foszlott negyven- nyolcas magyar zászló került elő. Egyik sarkában a moszkvai múzeum jelzését lehetett olvasni: Vengria. ,1849. A szerencsétlen rabmagyar csomagjához rövid levelet is csatolt, amelyben tört mondatokban elbeszéli a zászló megszerzésének történetét. Feleségének tragikus halála után megindult hazafelé. Moszkvában azonban megrekedt; nem tudóit szabadulni, mert nem volt — útlevele. Tétlenül ődöngött a városban, miközben bevetődötf egyik szo-vjet-muzemnba, hol megpillantotta a régi magyar zászlói, És megdobbant a magyar szive: elhatározta, hogy a zászlót hazahozza. Egy óvatlan pillanatban elemelle és hat hónapon keresztül testére csavarva őrizte. így került be a moszkvai körházba, -hol a tüdővész végzett vele. Szomorú levelét igy fejezte be: — Én már nem vili etem haza ezt a szent zászlót. Nekem itt kell meghalnom . . . őrizzék meg, édesapámék! Hátha ez alatt csatározóit valamikor nagyapó a Kossuth apánk seregében . . . A román királynak közadakozásból palotát építenek Kolozsvárott? Kolozsvár, szeptember 4. Biancu, a szigu- ranca hel yettes vezé ragazgatója különös beadvánnyal fordult a kolozsvári polgármesterhez. Biancu azt javasolja, hogy Erdély a király iránt viseltetett lojalitásának bizonyítékául emeljen egy palotát Kolozsvárott a király' számára. Ez a palota Erdély miniden namze tőnek népi sajátságait reprezentálná s ennek megfelelően kombinált stílusban épülne. Bí- anou a botanikus kertet javasolja a királyi palota építkezési telkéül, esetleg a Mikópalota helyére tervezi azt. A palota húszmillió lejbe kerülne és azt közadakozásból s a városok és megyék lioztejúrul-V-ából kellene fölépíteni. Biancu a maga részéről ötvenezer lejt ajánlott föl a palota építésére.
