Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-30 / 223. (2444.) szám

1930 szeptember 30, kedd.

s

A magyar társadalmi és kulturális erők összefogásának gyakorlati megvalósulását jelenti a komáromi kuíímrnmp

Megválasztották a Szlovenszltói Magyar Kuítur Egylet végleges vezetőségét Megvalósulás előtt az Országos Magyar KuHurűanács

Komárom, szeptember 29. (Kiküldött munkatársunk jelentése.) Országos fontosságú társadalmi és kulturális események szimhelye volt vasárnap Komárom városa, amelynek ősi falai között a csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturegyesületek (MTESZ) harmadik országos kongresszusa s a Szlo- venszkói Magyar Kultur-Egylet (SZMKE) első főközgyülése alkalmából Szlovenszké magyar társadalmi és kulturális életének vezető tényezői adtak egymásnak találkát. A csúnya esős idő dacára Komárom vidéke is impozáns számban volt képviselve a két országos összejövetelen, amelynek minden társadalmi rétegéből összetevődött közönsége egészen megtöltötte a Kultúrpalota hatalmas dísztermét.

Az ország minden részéből jövő delegátu- sok egyrésze már szombaton megérkezett Komáromba s a vendégek tiszteletére szombaton este magas nívójú irodalmi és művészeti estélyt rendezett a Jókai-Egyesület, illetőleg a kongresszusok helyi rendezősége.

A résztvevők

A csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturegyesületek országos kongresszusa délelőtt fél 10 órakor kezdődött meg. Már jóval a kongresszus megnyitása előtt ott láttuk a válogatott közönség első soraiban: őzül lő Géza dr., Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselőket és országos pártelnököket, Grosschmid Géza dr., Richter Jáno6, Fü-s&y Kálmán és Rohm Rudolf szenátorokat, Ho- lo&a János dr. és Jabloniczky János dr. nem- zertgyülési képviselőket., Alapy Gyula dr. és Jaross Andor tartóménygyülési képviselőket, Jattkovics Marcell dr.-t, a Toldydíör elnökét, Tarján Ödönt, a Prágai Magyar Hírlap vezérszindikátusát, Mayer Imre dr. apátbléhánost, Halczl Kálmán dr. és Bognár Gergely szentszéki tanácsos-plébánosokat, Jánossy Lajos ág h. ev. esperest, Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgatót, Soós Károly ref. lelkészt, egyházke- rületi főjegyzőt, Galambos Zoltán ref. lelkészt a dunáninneni ref. egyházkerület képviseletében- Egyed Aladár és Smid István ág. h- ev. lelkészeket, Sziklay Ferenc dr. kul- turrefereust, Aixvnger László dr.-t, a Toldy- Kör alel nőkét, Bicsovszky Kázmór dr.-t, a Töldy-Kör főjegyzőjét. Márkus Lászlót, a MVESZ főtitkárát, Vásárhelyi Károly polg. isk. tanárt, a Szlov. Ált.. Magyar Tanítóegyesület főjegyzőjét, Dinnyés Károly isk. igazgatót, az Országos Kath. Tanítóegyesület elnökét- Szijj Ferenc dr. nyug. polgármestert, Koczor Gyula párt igazgatót, Schubert Tódor baukigazgatót, SctökovSzky Jenő dr., Twrchá- nyi Imre dr., Kál-lay Endre dr. és líamrá% József dr. ügyvédeket. Nagy Nándor földbirtokost, Kuíhy Gézát a Hanza elnökét, Gabonás János dr. városi titkárt, Fülöp Zsigmond bankigazgatót. Szombaíhy Viktor írót, Koper- niczky Kornél újságírót, stb. stb. A napi sajtót Árkaim' István, á Híradó főszerkesztője és Forgách Géza, a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője képviselte.

A kongresszust általános figyelem közepette Törköly József dr nemzetgyűlési képviselő’ a MTESZ elnöke a következő mély értelmű beszéddel nyitotta meg:

Törköly József megnyitóbeszédé

Mindenki legyen az, ami Mindenki élje ki a maga nemzeti életét és vigye előbbre nemzetét. A gyönyörű szepesi hegyek között mondotta ezeket a szavakat a köztársaság elnöke és én azt hiszem, hogy ezeket az igazságot jelentő, de a valóra válás lehetőségét kívánó szavak igazolják a mi célkitűzéseinket, a kulturális és társadalmi egyesületek célkitűzését. Mert mi sem akarunk mást, csak azt, hogy a magyar ai legyen, ami, magyar, hogy élje ki érzésben és cselekedetben a maga nemzeti életét és a nemzeti kultnrábau, a* emberi haladásban, erkölcsben és jólétben vigye előbbre nemzetét.

Embereken ur a végzet! És mikor az égre nézek és mikor keresem és kutatom az isteni rendelést, úgy érzem, hogy a mi végzetünk maga az isteni jóság, amely előírja nekünk, hogy a mi célkitűzésiünk az legyen, hogy: minden magyar legyen az, ami, magyar, hogy a magyar nemzeti kultúra a múltból teljes folytonossággal átivelődjék a jövőbe, magasra emelje fel a nemzetet és boldog részesévé tegye az emberi haladásnak, az emberi együttműködésnek, az igazi békének.

Lapozgattam a régi bölcsek könyveit és az elsárgult Írások között megírva találtam, hogy kormányozni annyit tesz, mint a népet jó útra vezetni, hogy megárt az embernek és a népnek, ha olyan dolgokat fogad el, amelyek nem az ő leikéből származnak, hogy idegen elvek szerint cselekedni veszedelmes, hogy nem tudjuk, mi következik, ha a múltat nem értettük meg, hogy a szeretet az élet törvénye.

Ezek a régi igazságok arra tanítanak minket, akik a népünk szellemi kormányzására önzetlenül vállalkoztunk, hogy igyekezzünk népünket mindig jő útra vezetni és azon megtartani, hogy a magunk és népünk telkéből származó jókat érvényesítsük, hogy kerüljük az idegen elveket, ne felejtsük a múltat és a szeretetet tegyük életünk vezérelvévé.

De.olvasgattam az uj kor nemzeti nagy férfiainak könyvét és ott megírva találtam: a

nemzeti elv halhatatlanságát, azt a tanítást, hogy tanuljuk egyszer már meg a magunk népét a mások elleni gyűlölet hálttere nélkül szeretni, hogy szakadozva felette gyengék vagyunk, egy szifwel-akarattal óriás erő, hogy eltiport nemzet ujjászülethetik, de öngyilkos nemzetnek niucs feltámadása, hogy minden maraka a nemzeté s minden munka tartozik a nemzet szolgálatába állani.

Ezek az igazságok igazolják, hogy van tehát miben hinni-, miiben bízni, mit követni és mivel összefogni a magyar lelkeket. A világ megújhodása akkor következik be, ha az emberek testvéri módon segítenek egymásnak emberiesen az emberiességért és nem felejtkeznek meg arról, hogy a nemzetek a világ részei s ha az egyes nemzetek pusztulnak, akkor sorvad a világ és végképp el is pusztulhat. A nemzetek élete levegőt, napfényt, táplálékot és harmóniát kíván, mint a növények élete. Ha nagy összefogás, okos munkamegoszlás van a nemzeti életben, akkor a jó legyőzi a rosszat, akkor nem lehet a nemzet öngyilkos, ajkkor él és virul és elősegíti az egészet. Mert a nemzeti élet optimuma az emberiség életfeltétele és a nemzeti élet fejlődése adja meg az emberiség részére az optimumot, az emberi boldogságot.

A régi bölcsek és az újkor nemzeti nagy f ér- fiainak igazságai megismerése után azután megvizsgáltam! az én szegény életemet, annak szomorúságait, nehéz megpróbáltatásait, tévedéseit és hibáit, a jó iránt való sóvárgásait, a nemzetek jó voltát igénylő sürgető törekvéseit. És amikor az életem mérlegét néztem, meggyötört lelkem azt kiáltotta felém:

koporsónak ne nézd a szenvedést, egy szebb jövendő hölcseje az.

Nekünk arra kell törekednünk, hogy a magyar nép a szivével, az eszével, az általános emberi jólét megteremtését célzó komoly, becsületes munkával megnyerje minden nép, minden nemzet szeretetet, amely szeretet azután megdönthetetlen erővel zúgja az egész világ elé a megfellebbezhetetlen Ítéletet: a magyar népet bántani nem szabad, mert a magyar népet mindenkinek szeretnie kell, mert megérdemli.

A mi célkitűzéseink voltaképp egy keret, amelyet a régi bölcsek igazságaival, az újkor nemzeti nagy férfiaimak tanításaival és a saját lelkünk nemzeti érzésével kell megtölteni és ezen az alapon komoly munka árán kell elérni a célt.

Egy kicsiny moha-évezredekig ól- De a kicsiny mohák a dolgozók olyan közösségét jelentik, amelyben az egyes sok ezernyi részecskéi mind annak, a törvénynek engedelmeskednek, hogy mindenki az egészért dolgozik és az egész gondoskodik róluk és oltalmazza őket. így aztán a részecskék és az

egész ie kiélik a maguk életét és elérik annak optimumát. így aztán biztosítják annak tartósságát és egészségét és határtalanul folytathatják őseik életének vonalált, mert minden elhaló részecske helyett életképéé és hivatásuk szükségszerűségét betöltő uj részecske jön, vagyis biztosítva van a folytonos megújhodás és a cél: a kicsiny munka

örök élete megvalósul.

Lehetetlen, hogy a magyar nemzet élete rövid évek során kialudjék, mint a gyertyaláng, amikor a kicsi moha helyes életberendezésével évezredekig él!

Az élet és a világ törvénye nem enged minket elpusztulni, ha rendelkezéseit betartjuk, ha a nemzeti érzést nem hagyjuk kialudni lelkűnkben, ha nemzeti öntudat vezérel, ha mindenki az egészért dolgozik, ha a nemzeti munka, a nemzeti kultúra felemelő törekvései a folytonos nemzeti megújhodást teszik valóvá.

Azért jöttünk össze, hogy megerősödjünk a hitben! Azért jöttünk össze, hogy megerősödjünk a nemzeti kötelességekben,

hogy mindenki az legyen, ami, magyar, hogy kiélhessük nemzeti életünk teljességét és előbbre vigyük és örökkévalóvá tegyük nemzetünket Adja Isten, hogy siker koronázza törekvésünket!

üdvözlések

A lelkes ovációval fogadott megnyitó 'beszéd után Alapy Gyula dr. tar t om ány gyűlési képviselő Komárom város magyar közönsége és a komáromi magyar egyesületek nevében, Grosschmid Géza dr. szenátor a Kassai Keresztény Társadalmi Kör, a Magyar Szinpártoló Egyesület és az egész kassai magyar társadalom nevében, Gabonás János dr. a Rimaszombati Polgári Olvasókör, Katolikus Olvasóegylet és Kereskedelmi Csarnok nevében, Soós Károly ref. lelkész, egyházkerületi főjegyző, a komáromi ref. egyházmegye közönsége nevében, Vásárhelyi Károly polg. isk. tanár a Szlovenszkói Ált. Magyar Tanítóegyesület nevében, s Dostal Jakab nagyiparos a Komáromi Iparos Kör nevében üdvözölte a társadalmi egyesületek kongresszusát, s méltatták a társadalmi egyesületek szövetségének nagy jelentőségét.

Majd Márkus László szerkesztő, a MTESz főtitkára, fölolvasta titkári jelentését. A nivós, emelkedett gondolatokban gazdag s a társadalmi egyesületek szövetségének szervezési munkájáról beszámoló jelentést legközelebb fogjuk lapimkban ismertetni.

A következő előadó Sziklay Ferenc dr. kul- turreferens volt, aki beszámolt a tavalyi kongresszus határozatainak végrehajtásáról, s fölolvasta Darkó Istvánnak a múlt év végén tartott magyar könyvhétről szóló jelentését. Az országos kongresszus Sziklay dr. indítványára köszönetét fejezte ki Darkó Istvánnak a könyvhét megrendezéséért. A jelentéseket a kongresz- szus egyhangúan tudomásul vette.

Az indítványok soráu Törköly József dr. elnök. javaslatára az országos kongresszus a társadalmi egyesületek szövetsége alapszabályainak egész csekély jelentőségű módosítását határozta el s ezzel eleget tett az országos hivatal minden kívánságának. Remélhetőleg

ezek után már nem lesz semmi akadálya az alapszabályok felsőhatósági jóváhagyásának,

A napirend végén Grosschmid Géza dr. szenátor, szövetségi elnök a következő, általános érdeklődéssel és lelkes helyeslésekkel kisért beszéddel zárta be a kongresszust:

Grosschmid Géia záróbeszédé

Szálló ige lett, mindennap halljuk, hogy ennek vagy annak a megmozdulásnak az a védőpajzsa, majdnem az a létjogosultsága, hogy „politikáméntes“. Ha aztán m*a itt, holnap ott, minden magyar gazdasági vagy kulturális megmozdulásnál mégis bennünket látnak szerepeiül, akkor — azzal a mendemom dával, hogy ilyes ténykedésünk^ politikai .működésünkből folyólag csakis ellenzékies- kedő pártpolitikai jellegű lehet, ellenfeleink diszkreditální szerelnék törekvéseinkéi.

És az élet küzdelmében letöri vagy megfélemlített ember aggódva félreáll! Nem mindenkiről énekelhette már Horatius sem, hogy „impavidum ferienl riüiiae'k ha ráomlanak is a romok, meg nem rettentik. Az egyesnek az ilyen harca ma különösebben is meddő és azért céltalan. Az azonban, ha. jogainkra ráeszmélünk, ha a szellemi élet szabadsága iránti v ágy 1 ebi óhatatlan

Podébradyfürdőben a legnagyobb komfort na ér ^keli ^ro^^pható^

A/, emberek a .egnagyobb gazdasági válság idején is betegek. Podébrady fürdő, mely a szívbajok és a vérkeringési szervek betegségeire (arterioszkle- rozis), valamint ai anyagcsere bajaira (cukorbaj és köszvény) specializálódott, igyekszik a gazdaságilag gyöngébbek részére is lehetővé tenni a gyógyulást és ezért az utóidényben 25 °/o> g terjedő kedvezményt ad a minden kényelemmel berendezett Gyógyszálló, a parkban épült Gyógyház és a Téli Fürdő lakóinak,

Podébrady jelszava:

Betegnek gyógyulás és enyhülés,

egészségesnek minden szórakozás.

erővel feltör a lelkekből és a valódi emberi és nemzeti élet jogainak elérésére egyesül, meghozza a tömegek érzésazonosságát és felemeli az elesett vagy elrejtőzött egyéni öntudatot is.

Ennek felkeltése viszont emberi jog és emberi kötelesség. Ezt semmi paragrafus sem tilthatja meg. Nem a mindennapi életfelfogás szerinti politikai célok vezetnek tehát a ténykedéseinkben bennünket. Nem a hatalomvágy, — nem a pártérdek —, nem az egyéni érvényesülés visznek bennünket az egyik vasárnapon megtartott magyar könyvkiadó vállalat alakuló közgyűléséről a másik vasárnapra kitűzött, a társadalmi egyesületek tömörítése iránti kongresszusra és a magyar nép- kultura terjesztésének közgyűlésére, — onnan majd a magyar főiskolás ifjúság támogatására alakuló egyesület szindikátusának ülésére, vagy az alakítandó gazdasági s7/>vetke- z.etek közös szervének megalakítására, — hanem

a Vágy, az akarat, tenni azért a népért, amelyhez tartozunk és tettre akarjuk hívni az évszázados küzdelmek között is fennmaradt, az élni akarás erejével az njra választott nehéz sorsából felemelkedni törekvő fajunkat is.

Az államfordulat utáni helyzetben azonban ilyirányu munkát erre, mifelénk, csak a politikai pártok kezdeményezhettek. Kulturális téren is. Ez tette és teszi .még ma is kötelességünkké, hogy előljárjunk. Előljárjunk addig, míg a lelkesedés tüzet51 átmelegitett és a jogaink megismerésétől nekibátorodott, az ily céloknak élni akaró és tudó emberek, a felébresztette szunnyadó energiákat alkotó erővé változtatni fogják.

Ilyen szunnyadó erőforrása a nemzeti életnek az öntudatos társadalmi élet is Hogy kezdetben ez a családi, legföljebb szőkébb baráti körbe menekült, azt a bizonytalanság érzése, a sok kellemetlenség, a nem leplezett beolvasztási törekvésekből fakadt türelmetlenség eléggé megmagyarázza. Ma azonban nem vitás az, hogy a kissebbségeknek jogait az életbe átvinni akarni nem államellenes törekvés, nem politikai aknamunka, hanem a gyakorlatban eddig alig érvényesült, de most már maga az államfő által elismert, sőt hirdetett jog,

Ez nem az itt élő nemzetek ellentétét élezi ki. A gazdasági harc talán inkább vezethet ide, a kulturális élet kimélyitése azonban az ut az igazi Locarao felé. Ennek tartóssága nem attól függ, hogy az egyezséget kötő miniszter él-e addig, mig megvalósíthatja, vagy utódja vállalja-e az Írott kötelezettséget, ez egy szövegnélküli megállapodáshoz vezet, amelynek erőssége nem aláírásoktól és pecsétektől függő, de a lelki megújhodás erejében gyökeredző.

Minél elevenebb, szabadabb a társadalmi élet, minél őszintébb és szabadabb a szó, az irás, a gondolatnyiltvánitás, annál hamarább száll el a lelkekből a mai életet még mindig torzzá és keservessé tevő gyűlölködés.

Az ellenzék szellemtől és elfogultságtól szabaddá vált népi élek gyűlölködésre nem kapható.

Odáig azonban itt még hosszú az ut. Előbb ellenfeleinknek fel kell ismerniök, hogy törekvéseink tiszták, becsületesek és őszinték és ezért nincs ok az ezzel szemben való bizalmatlanságra, Minden kétely kiküszöbölésére nekünk viszont rá kell mutatnunk tisztán, becsületesen és őszintén arra, hogy mit akarunk, hogy igenis

mink magyarokkéntakarunk itt élni. Nyelvben és érzékben csakúgy, mint aa állam- polgári jogok azonosságában.

Ezt nyíltan és bátran meg lehet, meg is kell vallani. A társadalmi élet hivatott elsősorban ennek dokumentálására. Ezért ennek a munkának a megvalósítására hívtuk önöket ide. A csendes, vidékies elhagyatottságábafn hallgató, szendergő egyesületek sokszor már csak pislákoló életerejéből azért kell ezen egyesülés utján egy uj energiaforrást megteremteni, melynek fénye rávilágít ezen egyesülés igazi, nyíltan bevallott céljára.

Mi azt akarjuk, hogy ezen egyesülés utján összetartsuk a magyar társadalmat öntudatos magyar életre, magyar kulturmunkára. Azt akarjuk, hogy az egyesüléshez tartozó minden alakulat része legyen a magyar