Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-28 / 222. (2443.) szám
8 Dérbaj és történelem Irtó: SchőpfUn Aladár Nem lehet túlozni a vérbaj közegészségügyi é9 szociális kihatásait, de lehet túlozni a történelemben való szerepét. Ezt bebizonyította a, kitűnő Nékám Lajos professzor, a budapesti egyetem idei tanévének megnyitásakor tartott rektori beszédében, melyet a Prágai Magyar Hírlap is elég részletesen közölt. Vigyázni kell: a professzor ur tanult és jeles dermatológus, elmés előadó, de a történelem tudományában mégis csak amatőr. Ha beszédével az volt a célja, hogy fölizgassa a figyelmet a vérbaj tagadhatatlan nagy veszedelmeire, amikről mindenki tud, akkor elérte a célját, de ha azt is akarta, hogy a történettudomány egy uj kritikai szemponttal bővüljön, akkor — bocsánatot kérek — csak mosolyoghat rajta mindenki, akinek van némi fogalma arról, hegy mi a modem történetté domány. Mindig van abban valami mosolyogni való, ha szaktudós, akármi kitűnő a maga szakjában, egy neki idegen, más tudomány szénájába vágja a sarlóját. Egy kevés szellemességgel kihirdethet olyan megállapításokat, amelyek a laikust meglepik frappáns eredetiségükkel. Az emberek elálmélkodnak, ha egy tudós, egyetemi tanár, sőt ezidei rektor, azt magyarázza nekik, hogy az angol nemzet azért lett protestáns, mert királya, VI1L Henrik vérbajos volt s emiatt nem volt szintén vérbajos feleségétől gyermeke. Milyen egyszerű dolog: akarta, hogy legyen gyereke, más feleséggel akart próbálkozni, de a pápa nem engedte elválni « ezért otthagyta népével a katolikus egyházat, hogy mint most már protestáns, elválhasson és újra házasodhasson. így könnyű történelmet csinálni, nem kell azt kutatni, voltak-e a reformációinak Angliában valamiféle előzményei, nem ▼olt-e az angol nép többsége máris többé-ke- véebé protestáns, nem magyarázzák-e meg gyors áttérését bizonyos lelki ée szociális adottságok, ax angol jellem bizonyos kongenialitá&ad a protestáns vSágfölfogással, lehetséges-e egy egész népnek vallás-változtatása királyi parancsszóra s végbe mehet-e erre a parancsszóra olyan tökéletesen, hogy utána Véres Mária kegyetlen ellenreformációja & legnagyobb ellenhatást támassza és Így tovább. A hietórikusnak ilyen módon könnyű dolga lenne: csak meg kellene kérdezni a deaTnatológia illetékes egyetemi tanárát, vérbajos volt-e valamely király, hadvezér, kancellár, forradalmi vezér — és ezzel meg’ volna magyarázva minden történelmi esemény, folyamat, fordulat, válság. Csak egy baj volna: jöhetnének más, a történelembe bedediíefctáló szaktudósok ír. Jöhetne például a meteorológus és megállapítaná, hogy ezen meg azon történelmi esemény bekövetkeztekor folytonos esőzés volt, emiatt vesztett el ezen, vagy azon császár egy fontos háborút, tehát az időjárás csinálja a történelmet, nem & vérbaj. Jöhetne a belgyógyász és art mondhatná: lm néhai jó Albert magyar király Dömeődőn jártában nem evei* volna, nem kapott volna vérhuet, tovább élt volna, utódai lettek volna, nem jötték volna utána az országra belső zavarok és igy tovább. 'Ennek nem volna vége, a szegény histórikus kénytelen volna a Lipótmezőn befejezni nagy müvét. Semmi sem érthetőbb, mint ha a szaktudós a maga szaktudományát tartja a legfontosabb dolognak a világon & könnyen hajlik arra, hogy belehelyezze a világegyetem középpontjába. Az ifl nagyon gyakori eset, hogy aztán, ha rá nézve idegen területre néz, azt is a maga szaktudománya szempontjából látja. De amint kilép a maga területéről és beleavatkozik egy olyan tudományba, amelyet nem ismer kellőképpen, akkor már baj támad. Minden dilettantizmusnál veszedelmesebb a tudósok dilettantizmusa, amelybe más tudományok rovására esnek. Félrevezetik a laikus közönséget, amely nem tudhat eléggé különböztetni egyik tudós és másik tudóé, a .különböző tudományok illetőségi körei között. Tudományos munkán csiszolt elméjükkel, elméletek és hipotézisek fölállításában való jártasságukkal, mennél kevésbé jártasak valamely idegen tudományban, annál tudományos- eabb és merészebb ötleteket tudnak a tudományosság látszatával világgá bocsátani Konfúziót teremtenek ott, ahol iBaco halhatatlan mondása szerint hamarabb derül ki az igazság a dolgok téves voltából, mint konfuzus voltából. Nem egy tudományos babona terjedt el ilyen réven s feküdt nemzedékeken át keresztbe az emberi kultúra utján. A vérbaj fontos és végzetes szerepéről mindenki tud. Nem ismeretlen dolog az sem, hogy nagyon sok nagy embere az emberiségnek szenvedett benne, nagyon sok fényes elme borult el miatta idő előtt. Bizonyos hatással lehetett a. vérbaj a történelem folyására is, bár megközelítőleg sem o-lyan mértékben, mint ahogy a tudós professzor föl akarja tüntetni adataival, amelyek különben benne vannak minden a vér- bajról szóló könyvben anélkül, hogy azok ilyen messzemenő következtetéseket vontak volna le. De, bocsánatot kérek, más betegségek is voltak a világon. Voltak irtózatos pestis-, lepra-, kolera^ és egyéb járványok, sőt voltak és vannak egyszerű, szerény tüdővészek, rákbetegségek, Vese- és szívbajok is. Nem tudom, vérbajiban halt-e meg több költő, vagy tüdőbajban, de azt tudom, hogy sem a tüdővész, sem a vérba.j nem határozta meg a világirodalom képét. Nem tudom, milyen betegségek vitték el az idő előtt meghalt nagy tudósokat, művészeket, államférfiakat o világból, de azt tudom, hogy egyiknek a munkája és halála között nem volt szerves összefüggés. A történelműé, kérem, nem a betegségek csinálták. A történelmet az egészséges emberek csinálták, az egészséges emberek tehetségei, kultérfoka, indulatai, szenvedélyei, vágyad és szenvedései. Anglia protestáns lett volna VIII. Henrik szifilisze nélkül is, Lenin megcsinálta volna a forradalmat akkor is, ha nem szenved vérbajban és Ady is az agyvelejével irta verseit, nem a spirocb étáival A történelem nem a vérbajos, vagy tűd5vészes, vagy leprás, vagy óTelmeszesedéses emberek története, hanem egészséges emberek története. HajtóereA társaság — csapa jóbarátja az ifjúságnak — hosszabban elidőzött az ifjúság és az irodalom kérdésénél, egészen itthoni vonatkozásban. Olyanok voltunk együtt, akikre a legrosszabb és legszelesebb akarat se foghatná rá, hogy megcsontosodott ellenlábasok vagyunk. És tán éppen ezért meg is szabad mondanunk, hogy ennél a kérdésnél egy bibire találtunk. A bibi nem nagy. De jellegzetes, szknptómaszerü. Egy uj fototechnikai eljárás úgy állapítja meg egy nagy, komplikált gépezet apró, kezdő hibáit, hogy filmre veszi föl a gépmozgást s visszapergetésnél a szabályosan funkcionáló mozgás állni látszik, A téves ritmus, a kihagyás, a legkisebb kezdődő rendellenesség azonban rögtön észrevehető. Ilyen szabadszem mel alig látható, de nagyon érzékeny ponton beállott rendellenességet mutat a kép az ifjúság és irodalom mai viszonyéinak megvizsgálásakor. A bibi még kicsiny, de egy alkatrész már megkergülve jár a nagy masinában, — jó volna elejét venni, — hátha nagyobb bajokat előzhetünk meg vele. Épp az irodalom és az ifjúság kérdésénél most eljutottunk arra a pontra, ahol észre kell venni, hogy a kon troli irozás ideje megjött. S az irodalom, mely meglenditette az uj sereget, fogja most az első ellenőrzés pillanatára szét is szedni, hogy beléjük lásson. Az íróknak és irodalomnak sokszor van ilyen furcsa, nagyszerű szerepe s missziójának síkja olyan magasra feszi tett, hogy amint jó, úgy kevésbé jó eredményekre leléséné! is egyformán lepereg róla a fogadatLan pnókátorság vádjai- # # ' Ez a fiatalság — legjobban mi tudjuk — a háború utáni napi politika szólamainak hatása és az általános dermedtség alól az irodalom segítségével szabadította fel magát. írók és publicisták irodalomszere tete adta kezükbe az uj magyar irodalom bórvizét, melyben tisztára mosták gyerek szemüket. Az uj magyar jövő hitét ebből a csodakutból merítették és a magyar irodalom itteni noviciusai fogták meg a kezüket, mikor nem tudtak elindulni és vezették el őket a kilátóihoz, ahonnan a kisebbségi magyar sors elhagyottságá- ban megmutatták neki az emberi elnyomás széles horizontját. Az ut világos volt immár, megkiáltott és megmutatott: világnézet erejű küldetés egy reális uj magyar generáció számára, mely a modern, európai magyar ifjú egyéni életfeladatait összhangba hozta a kisebbségi magyarság szenvedéseinek értelmével és lehetőségével s ezzel egyidejűleg misz- sziójának irányát beillesztette a legszélesebb, legmagasabb célba; mert univerzális bázist: a tiszta etika bázisát adta alá. Az uj generációtól kettőt várhattunk: vagy, hogy a hirtelen kapott síkon, (melyért mi évtizedes küzdelemben lettünk vér vesztettek) a megmutatott eszme gyakorlati feladatait: a megvalósító korszak teendőit fogja elvégezni, vagy, hogy (ez volt a kevésbé várható) a mi szellemi vázlatunkat uj gondolatokkal, írj eszmékkel, uj ideálokkal fogja kibővíteni s még följebb emelni. Egyesek közülünk a vertikális, mások a horizontális expanziótól várták a nagyobbat. Az ifjúság mindkét várakozásnak csak az esetben telhetett volna eleget, ha szélesebb horizontú, szintétikusabb lelkű, ha tökéletesebb embertípussá fejlődik, mint az eddigiek, minket is beleértve. Ezt mi, valljuk he, föltételeztük, előlegeztük, minden számítása luknál szupponáltuk. Magunknál, a mai harmincé veséknél, tökéletesebb, szélesebb horizontú, összefogóbb lelkű, reálisabb akaratú s főleg cselekvő képesebb, gyakorlatiasabb tetterővel biró generációnak álmodtuk a mai húszéveseket, az ujarcu magyarokat és velők együtt — az uj mentalitást is. Ismerve minden nyűgünket és megkötöttségünket, le nem tagadva semmit az ő sokszor nagyszerű, örvendetes és elismerésre- méltó vitalitásukból s annak hatásaiból, ob- jektiven és testvéri összehasonlítást keresve, egy immár fél évtizedes lustruin után mit felelhetünk magunknak? Beváltották-© ezt a hitünket, ezt az előlegezett bizalmunkat? Tökéletesebb generáció-e ők a maguk él-példányaiban, mint a mieink a mi él-példányai tikiban? (Sajnos, másról ma még: a nagy tömője, eldöntője, mozgatója nem a betegség, hanem az egészség. Mintegy harminc év előtt volt Peeten egy újságírókból, Írókból, művészekből áHó asztaltársaság. Úgy hívták magukat, hogy: „Miksa császár áldozatai**. Ezt a nevet Neszmélyi Ártér, jókedvéről hires iíjságiró találta ki. Egy történelmi könyvben azt olvasta: „ha Miksa császár tovább megy hadseregével Győrnél é* nem fordul vissza, akkor minden másképp lett volna**. —- Ha minden másképp lett volna, akkor nekünk most volna pénzünk! — kiáltott föl Nesz- mélyi. — Tehát Miksa császár az oka, ha nincs egy vasunk sem! Nem éppen legjobb vicc, de nem sokkal rosz- szabb történelmi okoskodás, mint a nagytédo- mányu rektor űré. gekrőL, náluk rom beszélhetünk, a két generáció néhány megszemélyesítője marad csak az összehasonlításra). És ezt megkérdezni nemcsak jogunk, de kötelességünk: önmagunkkal szemben is. Az akták nincsenek lezárva. Nem végítéletről van szó, csak kontrollról. A pillanatnyi felelet azonban — sok érdekes és értékes részi télét mellett és dacára — nem kielégítő. Nem és nem. Ha ennél jobb feleletet a jövő se hozna, egy illúziónál sokkal többet érő hit megcsalatásáról kellene beszélnünk. De, egyelőre soká még, az akták nincsenek lezárva, a nagy és szép masinéria funkcionál, csak a furcsa-érdekes kontroli-kép mutat — néhány más pont mellett, itt is, — lassúdé, észrevehető ritmust, rendellenességet, tér m észetelleneaséget, igy az ő mozgalmuk létében oly fontos funkción ária*: az irodalom kérdésénél i*. Egyelőre maradjunk csak ennél. # Előbb azonban két csoportra kell osztanunk a fiatalságot: egy nagyra, amely az itteni uj magyar irodalom számára neon jelentett és sajnos ma sem jelent se pro, se kontra faktort, mert az élő irodalom kívül esik érdeklődési körén és egy kisebbre, mely pro vagy kontra, de kapcsolatot keresett, kapott és jelentett az élő irodalommal s évekig komba t- táns szerepet játszott. (Állapítsuk meg, hogy az írók kétségtelenül többet tettek az ifjúságért, mint az ifjak az irodalomért). Itt mindig osak az irodalmi érdeklődésű fiatalságról beszélünk. Az ifjúságnak e® a csoportja az első évek hűséges és baráti ragaszkodása után, éppen az írók generációjával való jóviszotny jótékony segítségével, erős tempóban küzdötte ki magának az érdeklődést s itt egyszerre egyre írod aló m-ellenesebb húrokat kezd pengetni. Az irodalommal szemben az ajpék-fiuk harc kamaszkori álláspontjára helyezkedett s egy idő óta egész merészen tagadni és megtagadni kezdi. A kamaszfiu — minden családban megfigyelhetni — zavaróé éveiben, mikor szeme kinyílik a család és tekintélyeinek vonalán túl a nagy világ és nagy tekintélyei felé, ezt a „férfivá-lévést", ezt a job- banlátást nem tudván semmi pozitív formában megvalósítani — negatív formában vetíti ki magából és a legnagyobb nyugalommal és lelkiismeretfurdalás nélkül — a család és tekintélyei: úgynevezett régi barátai, régi tanácsadói: elindítói ellen fordul. Elfelejti, hogy a fizikailag közelállók ezekben mindig pszichikailag is legközelebb állói. A hálátlansághoz csak külső formájában rokon érzéki csalódás ez, amit aztán, férfikora igazi kezdetén siet revideálni és reparálni a világgal már nem ellenségesen szembenálló, de nagy gépezetébe öntudatosan beilleszkedő érett sarj: a komoly helyet, és missziót átvevő folytatás. Az embernek, küzdő, vergődő embernek igy meglátott apa vagy jőbarát — lenézve és megkritizálva a háttérbe szorul és az ösz- szekoteoanásokban meggyülöltté válik a kamasz „férfi** előtt, aki a „realitásának hitt ideálokkal: fan tóim okkal cimborái, — quae non sunt. # Mi tűrés, tagadás: az utóbbi időben az irodalom munkásai közt az ifjúságról beszélve egyre kevesebb a felkiáltó jel és egyre több a kérdő jel. Baj van, mert a két fiatal generáció egymásra van utalva, közös sorsuk és közös vágyaik vannak és mert törvényszerű végzet sodorja egyiket a másikhoz köziéi, most és minden időben. És csak komolyitja a helyzetet, hogy erre a revízióra akkor került a sor, mikor az ifjúság legismertebb csoportja más kérdésekben is, más oldalakkal is több- szűrös kereszttámadás tiszti tó tiizébe került. De nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az irodalom lenézett, eszköznek tartott szerepre mosloháskodjék annak a generációnak a szótárában, amelynek vezetői idáig minden hitüket, minden gondolatukat, még szociális érdeklődésüket is majdnem kizárólag Íróknak ér az irodalomnak köszönhetik. A szintézis idejére, sajnos, a jelek szerint még nem érettek meg ezek az ifjúsági vezetők, pedig, ha ezt a szintézist nem bírják keresztülvinni és a komponensek külön útjaira 1930 MggtemfccT 88, r—lap. NEM VOLTAM MÁS Nem vadtam más a nap alatt: Két pillám* kő*t pillanat. Két hang körött egy hsai* ©sápén, Ki elcsend ült a aongoráa. Két srim körött egy árnyalat, Rengő p*h* egy sröray alatt. A srórny toftehbent, vntrmwt tel, Én meg a földön estem el. Fiain Tamás. szorulnak, egymásután fogják elvea®tenl kezükből a gyeplőt: ott igazán nem rájuk várnak. Szintézis eszerint nincs? a minden ideál bálvánnyá teást a régit: ki kell dönteni A többi sok után, most az irodaksnra kerülne a sor? — Akaratlanul féltőiül a kérdés az ember fejében: milyen sors vér az ilyen napraforgó lelkekben az — uj ideálokra? A rain tézist, a karproblémákat felülről össze markoló világnézetet, melyben nemzeti, szociális és etikai ideálok egy egységben, egymás mellett és egymásért élhetnek meg, a kisebbségi fiatalság meghirdetett lelki bázisát, az elbukás veszedelme fenyegeti s bukása maga alá fogja temetni azokat is, akik az egyenes mars egyszerű, komoly ritmusát olyan könnyedén cserélték fel a tetszetősebb, jobbra-balra sassaék több feltűnést ígérő tánclejt éseiveL Pedig annak, aki cél felé menetel, kímélnie kell erejét, kerülnie kell a felesleges mozgást, a feltűnést és takarékosan kell bánnia az amugyis ritka, komoly szimpátia-késztétollel: a kombattánsokévaL Az időszaki barátok csak egyszer-szökkenő gejzír és a gejzír vize gyakran nem is oltja a szóraját. Az uj szeretők megfoütlenkedtek és a múlt félesztendőben sok nem ablakbavaló őszinteséget mondogattak oda az udvar lóknak. A komoly irodalom egyik oldalon se érzi az ifjúság erejét, — a baloldali dilettantitulust pedig „uj művészetinek svermolni csak nem világmegváltó hivatás? Érthető, hogy a fiatalság ma könnyebben elnézi & baloldali dilettantizmust, mint & jobboldalit. Magyarázata van. Elfogadható. De az irodalom komoly barátai előtt ez még nem lehet inén l eég. Mi lesz, ha ez a Mbi átterjed az egész gépezetre s ez az ifjúság beleszalad a két malomkő közé? Nem más, minthogy tehetelen- ségében kompromittálni fogja a magyar ifjúság előtt a haladás és a szociális igazságkeresés korszerű problémáit, — viszont másfelé kompromittálni fogja ezt a magyar fiatalságot is. Ez egyiknek se lehet érdeke. # Visszatérve as irodalomhoz: se 0* ifjúságnak, se a* itteni élő irodalomnak nem lehet érdeke, hogy a kölcsönös jóviszony helyett elszakadjanak egymástól. Itt a húszévesek és a harmincévesek a legtermészetesebben egymásra vannak utalva s törvényszerűen közös nemzeti, szociális és közéleti problémái vannak. Ha ezt egyes fiatal koponyák nem éreznék meg, vagy nem akarnák elismerni, vizsgálják át magukat s programjukat 9 ha őszinték, l>e fogják látni egyesekről, hogy ezeknél a nekünk tartozó feleletben eszmetermés tekintetében: az epigon&ág, a több gyakorlati életérzék íeikntetében pedig csak a több kula- csuság megállapításáig juthatnak.. Tessék azzal a nyíltsággal, azzal a lelki tisztasággal szembefordulni a kérdé sé! és önvizsgálattal, ami őt év előtt áhitatos lelkesedésre • ' zto- te a mi várakozásunkat és amit becsületesen vallottunk és hirdettünk is az in lesz könnyű, de nagyon jótékony lesz. És ?•’ ők azzal az őszinteséggel ismeri' amilyennel mi őt év előtt a magúnk hibáit téptük sebessé előttük, — akkor spéci- az irodalommal való vonatkozásban észre venniök az egybehangzó jelek őszi csillaghullást megesmfoló özönét, mely azt mutatja, hogy — tisztelet a kivételeknek — az í/fjnság soraiban is sok a titánkodó dilettáns, akiknek név- viszketegsége azonban a könnyen kontrollálható és dekonjunkturás irodalom helyett jelenleg a nehezebben kontroHáBhí tó és kon- junkturásabb mozgalmi térre vetítődön ki. De ezeket arra figyelmeztetni, hogy az epigo- nizmus itt se jogúéit többre, mint általában, —- éppen az ifjúság tisztahitű és őszintén néző részének a feladata és nem a miénk. # A magyar haladás, a jobb jövő. m európaibb mértékek és a tökéletesebb- szociálisabb emberi társasélet után való vágy azonban nem egyesek kiváltsága 0 akikben m a vágy él, azoknak együtt a hélyOX Az ifjúságnak s a* itt éM - irodalomnak, mint őt éve, újból kezet keü adr tok egymásnak. A szélsőségeknél egyaránt a „d&vfcto «t tav ',©ra“ a deviza. Egymással a közös jövőért togyan • két fiolái generáció felelete. TyrandotJBar Prága I., Na Mústku 3* * i I Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és i 1 kűiExjdi borok. Az ifjúság és az irodalom Irta: Gtyöry Dezső
