Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-28 / 222. (2443.) szám

2 1980 raeptemfoer 88, TMArna'p. Jt icormánsr viSfozaffanyi kitart azon elmélet mellett, hogy az államnak különleges jogai vannak az egyházi birtokokkal kapcsolatban fi modus vivendi nem oldotta meg a felei* költött mutatkozó jogi ellentéteket? Prága, szeptember 27. Hlinka, Szül lő Géza dr. és Luschka dr. képviselők ez év május végén közös interpellációt nyújtottak be a külügyminiszterhez a parlament külügyi bi­zottságában tett ama kijelentése tárgyában, hogy az egyházi vagyon tulajdonképpen az államié s azt az egyház csak haszonélvezetben bírja. Benes külügyminiszter írásbeli válaszát tegnapelőtt adták ki. A miniszteri válasz igy hangzik: „Az interpellációra válaszolva a kormány megállapítja, hogy az interpelláció a kül­ügyminiszternek csak a képviselőházi kül­ügyi bizottság május 22-i üléséen tett nyi- ltkozatát érinti s nem veszi figyelembe en­nek a nyilatkozatnak a szenátus május 27-i ülésén való kiegészítését, ami tulajdonkép­pen már megadja a választ erre az inter­pellációra. Ennek ellenére a kormány még azt kívánja hozzáfűzni ehhez a kérdéshez, hogy a kormány egyházpolitikai tárgyalásai során nem mellőzhette azokat az elméle­teket, amelyeket a régi Ausztriában 9 még inkább Magyarországon vallottak és ame­lyek az államnak az egyházi birtokokra vo­natkozólag különleges jogokat ismertek el. A modus vivendi tárgyalásai során mind­két fél abban egyezett meg, hogy jogi el­lentétek megoldását mellőzi, s a modus vi- vendi-t ezekre a jogi ellentétekre való fi­gyelem nélkül kötötték meg, emellett az érdekelt felek mindegyikének jogi állás­pontja érintetlen maradt. Amennyiben ná­lunk a katolikus egyház vagyonjogi viszo­nyait rendezni kellett, az a modus vivendi I. és II. szakaszában megtörtént. A kor­mány ezt a két szakaszt, valamint az egész egyezményt általában, magára nézve köte­lezőnek tartotta és tartja s azt a jövőben is szigorúan betartja/4 így szól a miniszteri válasz. Továbbra is ti­tokzatos kérdés marad, hogy a kormány miért nem hozza nyilvánosságra a modus vivendi szövegét. A helyzet csakis ennek nyilvános­ságra hozásával tisztázható. l «RanE£3HRB»&SlS8S!n Iskolasitrájk Homeaiián Az alkalmatlan iskolaépületek miatt a szülik nem engedik iskolába gyermekeiket Kassa, szeptember 27. (Kassai szerkesztő­ségünktől.) Néhány nap óta szinte példátlan eset tartja izgalomban a zempléni Homonna város lakosságát, amely rendkívül jellemző iskolai állapotainkra. A homonnai iskola­köteles gyermekek szülei ugyanis sztrájkba léptek és nem engedik iskolába gyermekeiket, mivel a jelenlegi állami iskola tantermei teljesen alkalmatlanok tanítás céljaira. A város vezetősége még 1927-ben elhatá­rozta, hogy saját költségén megfelelő mo­dern elemi éa polgári, iskolai épületet állít iel. A telket akkoriban meg is vették és át l súgókat a tervek kidolgozására, ami azon­ban máig sem történt meg. A homonnai .iratban kérték fel az illetékes tanügyi ható- sziülők erre erélyes lépésre határozták el magukat és néhány nappal ezelőtt tiltakozó nagygyűlést tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy mindaddig neon engedik iskolába gyerme­keiket, amíg a hatóságok megfelelő, egész­sége* tantermeket nem bocsátanak az ál­lami iskola rendelkezésére és amíg nem biztosítják a szülőket arról, hogy a leg­rövidebb időn bein! felépítik az uj állami iskolát. Alapítva 1833. XddM Jf ] \J S > ■' * - , 1 ttveg, porceOáa aagykwwkedé—. ^ ! . • L f K O S I C E, F ü ~ut cm 19* Hagy választék. Jmtéufmm érek MH. I.--1.-T - ----------------------------I ' —■ II———mmmmmmmmmmmmmmw—. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy négy tanterembe tíz osztályt zsúfoltak össze, azonban ezek a tantermek is régi épületek­ben vannak, amiket időközben többször a katonaság rendelkezésére is bocsátottak, úgy hogy mai megrongált állapotukban tel­jesen alkalmatlanok tanítás céljaira. A szülők gyűlése után Homonna város bí­rája és Kovát* Béla járási főnök rá akarta bírni a szülőket, hogy álljanak el elhatáro­zásuktól, azonban próbálkozásuk nem járt eredménnyel, mivel a homonnai szülők ki­tartanak elhatározásuk mellett és nem kül­dik iskolába gyermekeiket, habár tartaniok kell attól, hogy kihágás miatt eljárást indí­tanak ellenük. Egyébként a járásorvos teg­napelőtt megvizsgálta az állami iskola tan­termeit és megállapította, hogy azok teljesen alkalmatlanok tanítási cé­lokra, ezért teljesen jogosult a szülők akciója, mellyel gyermekeik számára egészséges, megfelelő tantermeket követéinek. I Károdul Politika bűbájos álma: uj magyar párt Prága, szeptember 27. A cseh nénikét wur- nálja, a Národni Politika, tegnapi számában eze­ket írja.: „Uj ellenzéki magyar párt Ruezin- sakón. Úgy halljuk, hogy Ruszinszkón a politi­kai életnek a közel jövőben uj szenzációja lesz. Uj ellenzéki párt alakul itt, amelynek vezér kam­rát az eddigi ellenzéki pártszövetséggel elége­detlen elemek alkotják. Ezek a szövetségből ki­lépnek, mihelyt az uj párt nyilvánosan is meg­alakul. Az uj pártot a sejtrendszer alapján szer­vezik; ez a sejtrendszer megfertőzte már a ker.- szoc. és a magyar nemzeti párt szervezeteit is. Az uj párt föladata lesz az, hogy a magyarság számára kikövetelje az összes kisebbségi jogot; a párt ellenzéki, de az állammal szemben lojális lesz és a csehszlovák államgondolwt alapjára fog helyezkedni." A Národná Politika kisded hírét — aj — szig­nálta. A közleményhez csak azt jegyezzük meg, hogy aj, aj, aj, ne álmodjék ilyen szépeket a Národni Politika, mert álmára csak azt mond­hatjuk, hogy éhes malac makkal álmodik. A fertőző sejteket pedig talán jobb volna Svojse ur portáján keresni. IDEGEN EMBEREK R E 6 É N Y IRTH: MÁRÁI SÁNDOR Ccpyrigfit by Pantúton (24) — Nem tudta? — kérdezte hitetlenül. — Július tizennegyedikét írjuk. A Bastille le­rombolásának emlékére táncolok egy ohar- lestont. S ott helyben, görcsezerü mozdulatokkal s „Hallelujah“-t fütyülve vonaglani kezdett. A zenekar az energikus fuvóhangszereken ame­rikai jazz-melódiáikat süvöltött a levegőbe, ucca és a kávéház terraeza néhány pillanat múlva átmenet nélkül egy kevéssé fegyelme­zett tánchelyiségre emlékeztettek. Feszélyez­ve pillantott körül, a szobrász miatt, aki ilyen váratlanul és nyilvánosan, egy leküzd­hetetlen varázs kényszerének engedve, rán­gatta térdeit, — de senki nem figyelt rá, a varázs másokat is megejtett, párok távoztak az asztaloktól a zene irányában, az ucca kö­zepén, két autó között, kényelmesen felál­lottak a tánchoz, s átadták magukat egy iitemDek, mely csakugyan emlékeztetett a középkori vitusragályra, — s az autók tülkö­lése, mint kiegészítő hangszer, sykopasze- rüen működött közre az infernális hangver­senyen. A szobrász már tevékenykedett. Na­gyon kövér, északi szemvágásu, ezüstszőke hajszinü hölygyet kért fel partnernek ahhoz a kétesjellegü produkcióhoz, melyet táncnak nevezett, — a hölgyet a szomszéd asztaltól rabolta el, ahol egy házaspár társaságában ült, s harsány északi indulatszavakkal vett. részt már eddig is, az asztal mellől, az álta­lános örömben s ünnepi mozgalmasságban. — Vous permettez, Cristoph Colombe? ... — mondta udvariasan a szobrász az idősebb hölgynek, s rezgő térdekkel, mindenestül in­kább Ihajcsuhajos, bokázó -és rezgőscsárdás mozdulatokkal komplikálva a oharleston kö­zépkorra emlékeztető, reszketős ficamait, már haladt is előre, s tolta az északi szépsé­get az ucca kavarodása felé. A hölgy, akit a szobrász ilyen történelmi névvel szólított meg, üveges tekintet tol, bá­mészkodva, mozdulatlanul ült helyén, s az elfogyasztott italok mennyiségét szemléltető csészealjakat bámulta, melyek húsz centimé­ter magasságban tornyosodtak előtte. Nagy, tollas carbonari kalapot viselt, s minden jel szerint tökéletesen részeg volt. Mosoly nél­kül, szinte komor révületben bámult maga elé, duzzadt, vörös arcán lelógtak a zsírpár­nák s üveges tekintetű szeme szürkészölden dagadt elő a zsírból. Hasonlatossága. KoLun- bus Kristóffal szembeszökő volt és nyugta­lanító. Megkérdezte az oroszt, hogy a feltűnő hölgy rokona-e a felfedezőnek? — Dán nő, — mondta elnéző mosollyal Vaszilieff, aki a szobrász hosszú, magyar elő­adását türelmesen hallgatta végig. — Mesé­ket ir, dán gyermekeknek, s a pénzt, melyet az egyszervoltholnemvolt történetekért fizet­nek neki, férjével együtt elissza. Lehet, hogy a nemzeti ünnep, mely a városban kissé sza­bados formákat ölt, animáló hatással van ke­délyére, mert szommelláthatóan részeg e pil­lanatban. Itt ül férjével, aki versenyt iszik vele, reggeltől estig. Hogy a meséket mikor írja, nem tudom. Amit a mérnök barátnője mondott a „Döme" vendégeinek időbeosztá­sáról, az nagyjában megfelel a valóságnak. Persze, akadnak kivételek. Ülnek itt festők, akik maguk se tudnák megmondani, mikor festették azt a nagy tömeg képet, melyeket az utókor kétségtelenül ecsetjük munkájá­nak ismer el. Mint minden az életben, szisz­téma kérdése az egész. Kivette a pipát a szájából és gondterhesen nézett maga elé. — ön csakugyan először vau itt? Nos, ér­dekes, hogyne, nagyon érdekes, — mondta halkan és nyugtalanul pillantott körül. — A dán nő és férje, akik a nagy Andersen mes­terségét folytatják kontár eszközökkel, né­hány napra érkeztek csak Parisba, ha tudni akarja, négy év előtt. Első este elhozták őket honfitársaik ide, a Montparnassera, s aztán itt ragadtak. Az ilyesmi gyorsan megy, bizonyos emberek számára leküzdhetetlen varázsa van a helynek.' Ha szabad figyelmez­tetnem, vigyázzon, — bár ez nevetséges, mert mindenkinek joga van elrontani az életét. — És ön. Vaszilieff ur — kérdezte bátor­talanul. — Szabad-e megkérdeznem, hogy ön is idejár-e és mit csinál az életével? — Én? — mondta végtelen megvetéssel. —- De hiszen én oros z,vagyok, batuska. Én a .görög nyelv s a szépmüvészetnek tanára vol­tam Kazánban. Oly mindegy, hogy én hol ülök. Fejét csóválta, kezet nyújtott és elment. Félóra múlva megpillantotta, a kávéház túl­só sarkában, egy asztal mellett, amint eiőre- hajtja rokonszenves és elhanyagolt h&jvise- letü fejét s pipával a kezében, mutatóujját intő mozdulattal emelve a levegőbe, pápa­szemes szélesnadrágos amerikai fiatalember­nek magyaráz valamit El akart menni. Egyedül maradt, a szob­rász nem tért vissza, kalapját ott felejtette a széken, a cow-boy-al ült a kávéház mélyé­ben és sakkozott. Néha futóvendégek ültek asztalához, rövid biccentéssel, egy pálinkát hajtottak fel vagy egy aperitifet, kíváncsian bámultak körül, jeleket váltottak a szomszéd asztalokkal a köszönés nélkül állottak odébb a forgatagban. Az asztalok között a közleke­dés minden civilizált formája megszűnt, fi­gyelemreméltó helybeosztással nyolc-tiz ven­dég kuporgott egy-egy kis /terek asztal mel­lett, s egy fehérkabátos ember cukrozott gyümölccsel és nyalánkságokkal megrakott tálcát egyensúlyozva a levegőben, vakondok mozdulataival vágta át magát a tömegen, re­kedt, papagáj*zerti hangján fáradhatatlanul rikácsolva, ezerszer és ezerszer egy délután, mint egy fájdalmas és dühös jelszavat, mely­re felesküdött: „Cacahouette! Cacahouette!" Úgy látszott, hogy kedveltségnek örvend, ő is és áruja, — izeneteket közvetített távoli asztalok között, ismeretségeket könnyített meg, több nyelven harsogta közölnivalóit a vendégek feje fölött, s időnként, mint haj- nyirás közben a borbély, mikor üresen csat­togtatja az ollót, mechanikus visszatérések­kel rikácsolta a „cacahouette!“-et, ezt a jel­szót, melyről az élet futó üzletei közben sem szabad megfeledkezni. Mikor asztalához ért, nyugtalan patkány szemeit fesztelenül futtatta végig rajta, egy pillanatra cipőjét is vizsgál­ta s kezét, féli gnyitott szájjal bámult neá s természetesen mondta, magyarul: — Paran­csol a d aktot ur?... fFolvtatiuk.) A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkeí küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta feeterttvlB, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb íüszerüzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents