Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-26 / 220. (2441.) szám
1930 szeptember 36, péntek. EMIS: A pénzügyi kiadási politika stabilizációs vonalát ez idén megszakítjuk-. 1 pénzüfji'miniszter expozéja a képviseidházban — Károm kcnliiiifiirás esztendő után bekövetkezett a depresszió - Csikként a termelés, nőtt a munkanélküliség és csikkéit a külkereskedelmi forgalom - Pesszimizmusra a pénzügyminiszter szerint nincs ok Prága, szeptember 25. Eagilis pénzügyminiszter ma délután mondotta el nagy pénzügyi expozéját a képviselőház- ban. Beszéde elején kiemelte, hogy a jövő évi költségvetési előirányzatot rendkívüli körülmények között és a világgazdasági depresszió hatása alatt állította össze. A konjunktúra, vagy depresszió elsősorban az állami üzemekben érezhető, azonkívül a magán- termelésre fölépített közigazgatási bevételeknél is. Háromévi konjunktúra után nálunk is bekövetkezett a fordulat az elmúlt év harmadik negyedében és beállott a depresszió. Valamennyi a gazdasági helyzetre nézve jellegzetes számadatok az elmúlt három évvel szemben kevésbé kedvező fejlődésről tanúskodnak ezidén. Legfontosabb az a jelenség, hogy az ipari termelés csökkent, emelkedett a munkanélküliek száma és csökkent a külkereskedelmi forgalom. A legérzékenyebben érintik ezek a jelenségek az állam ipari. területeit, igy elsősorban Eszak- csehországot. Az államnál legjobban érezhető a válság a vasútnál, továbbá az egyenes és forgalmi adó bevételénél is. Az adott helyzetben tekintetbe veendő, hogy gazdasági viszonyainkra befolyással van a világszerte mutatkozó depresszió, de ennek következményei nálunk sokkal enyhébbek, mint a külföldön. fi válság okai A miniszter ezután részletesen foglalkozott az általános gazdasági válság okaival. Nem azonosítja magát azzal a teóriával, hogy a depresszió oka a pénz és arany kérdésében keresendő. Az adott depressziót szerinte az értékek problémájának lehet nevezni. Az általános értékcsökkenésnek csak örülni Lehetne, mert, hiszen ez az életfönntartás olcsóbbodását jelenti. Azonban a nagyipari értékek csökkenésénél nem következett be az értékek indexének megváltozása, amelyet a fogyasztó fizet. Egy öttagú munkásSsalád életindexe 1928 januárjában a háboruelőttihez viszonyítva 746 volt, mig 1930 augusztusában 735. Ugyanakkor egy négytagú tisztviselőcsaládnál 699, illetve 709. Ez a tény a legszembetűnőbb a mai gazdaságú helyzet megítélésében. Az értékcsökkenés tehát még nem jutott el a fogyasztóig. A termelési és fogyasztási érték között mintegy áttörhetetlen fal keletkezett, amely a válságot csak meghosszabitja, mert ha az értékek a fogyasztók számára is esnének, ezzel növekedne a fogyasztás, emelkedne a termelés. A világgazdasági válság általános okain ki- vül vannak a csehszlovákiai mezőgazdaságnak, iparnak külön okai is, amelyekkel azonban a miniszter részletesebben nem foglalkozik. A köztársaságban sokkal enyhébb a munkanélküliség, mint sok más államban. Igaz ugyan, hogy ez évben a munkanélküliek száma a tavalyinál nagyobb. 1928.-ban a munkanélküliek legmagasabb száma 57.000, a legalacsonyabb pedig 29.000 volt, mig ez év januárjában 74.000, februárban 86.00, márciusban 88.000, áprilisban 79.000, májusban 77.000, júniusban 73.000 munkanélküli volt. Ezek között természetesen nem szerepelnek azok. akik ideiglenes alkalmazásban vannak. Ezzel szemben azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a foglalkozásban levő munkások helyzetét. A betegsegély ző pénztárakban és a szociális'biztositó intézetben bejelentett munkár sok száma 1929 májusában 2,611.000 volt, mig ez év májusában 2,675.000, ebből kitűnik az is, hogy a csehszlovákiai munkanélküliségi probléma némileg népnövekedési probléma is. A munkanélküliek tehát csak 3 százalékát teszik ki az alkalmazott munkásoknak. A miniszter még más számadatokkal is bizonyítgatja a fogyasztók teherbiróképességét. Ez év első felében 5,512.468 hektoliter sört gyártottak, mig múlt év első felében csak 4,901.000 hektolitert. A belföldi cukorfogyasztás ez év első felében 1,612.848 métermázsa volt, a múlt év első hat hónapjában pedig csak 1,598.419 métermázsa. A dohányjövedék nyersbevétele 1929 első hét hónapjában 1174 millió korona volt. ez évben pedig 1182 millió korona. Olyan pesszimizmusra tehát — jelentette ki a miniszter —, amilyennel mértékadó körökben is találkozunk, nincsen ok. Az adott helyzet tárgyilagos megítélése alapján állították, össze úgy a kiadási tételeket, mint a bevételekét. Azonban ajánlatos, hogy a jövő évre is a maihoz hasonló helyzettel számoljunk, oe ringassuk magunkat abba. az optimizmusba, hogy jövőre már jobb lesz a minden, de ne is essünk kétségbe, hogy talán még rosszabbra fordul a helyzet. A* 1931 évi költségvetés általános képe Az 1926—1930. évi költségvetések az állami- közigazgatás kiadásainak stabilizációs elve alapján készültek. Á pénzügyminisztérium abból az elvből indult ki, hogy az 1922. év vagyonértékelése alapján megállapított közkiadások tulmaga- sak voltak, súlyosan érintették a termelést és fogyasztást. Az állami adók, amelyek főleg a kereskedelmi adókra támaszkodtak, ellenkezésben vannak az állam nemzetgazdasági struktúrájával, mert fékezik a kivitelt. Az adók gyors leszállítása azonban lehetetlen volt, miért is azon fáradozott, hogy az állami kiadásokat hoszAz 1931. évi költségvetésben a kiadások stabilizációjának megszegésével az állami kiadások formálisan 471 millióval, a valóságban 545 millióval emelkednek, mert az egyes reszortokból törölték az átmeneti tételeket, miáltal 74 milliós különbség állott elő. A kiadás emelkedése tehát 5.8 százalék. Ez tehát nem normális emelkedés, amely 1—2 százalékig terjedő, hanem rendkívüli emelkedés, amely az összegyülemlett nagy feladatokból ered. Az uj feladatokhoz tartoznak a bevételek oldalán a behozatali jegyek. A kiadási emelkedést a békeszerződésekből eredő kötelezettség végleges rendezésének évi 114 milliós összege, a régi nyugdíjasok számára nyújtandó 135.4 millió, a köz- alkalmazottak karácsonyi pótlékaként beállított 111.5 millió, reszisztematizálásra és természetes személyi kiadások emelkedésére szánt 77 millió, a genfi rendszer reformjára fordítandó 51 millió, az építkezési mozgalom támogatására adandó 15 millió, a hadirokkantak járadékainak feljavítását célzó 13.5 millió, az állami építkezésekre beállított 50 millió idézte elő. Csupán ezek a tételek 567.4 millió korona emelkedést tesznek ki. Ehhez a 100 milliót kitevő kisebb emelkedések számítandók még hozzá. Hogy a költségvetés mégsem emelkedett óriási összeggel, ez onnan van, hogy más tételekben sikerült megtakarításokat eszközölni, főleg az állami adósságok törlesztésénél, amelyhez a konszolidációs alap 50 millióval járul hozzá. Továbbá kisebbedéit a rokkantak gondozásának tétele is, mivel ez eddig tulmagasan volt előirávagyis a költségvetés 5 millió aktívumot mutat ki, tehát egyensúlyban van. Felmerülhet az a kérdés, hogy ilyen kis fölösleg mellett egyensúlyban maradhat-e a költségvetés? A miniszter azzal nyugtatja meg a Házat, hogy az 1931. évi költségvetésnek is van tartalékja, tehát az egyensúlyt a kiadások és bevételek között biztosítani lehet. Nem bizos azonban, llasedov és golyvánál | kérie az otthoni csizi iód- kara használati utasítását. Csízftírdő. ! hogy ezek a tartalékok elegendők lesznek-e a rendkívüli kiadások fedezetére is. Ezért süt* gőseu rendezni kell ezeket a kérdéseket is. Az állami költségvetés sokkal feszültebb, mint volt az elmúlt években, miért is feltétlenül szükséges, hogy a jövő év elejével a kiadások stabilizációs korát ismét bevezessék. Az állami üzemek kiadási tételeiben már szerepelnek a karácsonyi pótlékok, az uj nyugdijak és a reszisztematizáLás újabb tételei. Ezek a kiadások természetesen már magukban véve súlyosbítják az állami üzemek helyzetét. Az üzemek beruházási programjára 1198 millió korona van előirányozva az 1930. évi 1211 millióval szemben. A beruházások nagyobbrészt kamat mentesen történnek, mert csak 344 millió koronát fognak hitellel, fedezni. Ezen utóbbi összegből 280 millió korona az állam számára való erdővásárlásokra jut. Az állami pénztár üzemi beruházások javára lemond az üzemek *iyereszabb időre stabilizálja. Ezen stabilizációs időszakban számos pénzügyi problémát oldottak meg. Így megtalálták a költségvetésen kívül álló kiadási tételek fedezeteit, elsősorban a tanítók fizetéseire találtak fedezetet, amelyre 800 millió koronás tartalékot gyűjtöttek össze. A szállítási adókból a vasútnak 789 milliót engedtek át. A gazdasági egyensúly mellett az egyenes adók reformja utján közel egy fél milliárdot engedtek el. Az állam átvette a vasutak adósságait és amortizációit. A pénzügyminisztérium konszolidációs alapot létesített, amiből államadósságokra 762 milliót fizetett ki, a rövidlejáratu államadósság ezen időszakban 2554 millióval csökkent, az állami jegyadósság pedig 1545 millióval. Felemelték a régi nyugdíjasok nyugdijait, útépítési alapot létesítettek stb. Az elmúlt öt évben sikerült a közgazdálkodást konszolidálni s még igy is jelentékeny bevételi tartalékkal rendelkezett az 1930. évi költségvetés. . Az 1931. évi költségvetés ezt a kiadási stabilizációt megszakítja. Az 1931. évi költségvetés 9333 milliós kiadásivá! szemben a bevétel 9843 millió kor.-ban van előirányozva. nyozva, most pedig pontosan van preliminál- va. Ezáltal a költségvetés, de nem a kiadások 41.3 millióval csökken. A kiadások belső struktúrája alapjában véve Változatlan. Az állami kiadások általános emelkedésénél nagyobb kvótát a gazdasági, népjóléti és pénzügyi reszortok kaptak. A bevételeket a jövő évre egy fél milliárd- dal magasabban irányozták elő, mint az 1930. évi költségvetésben. Ez az emelkedés első pillanatra ugyancsak meglep, mert nem felel meg a természetes emelkedésnek. Ez azonban nem a rendkívüli bevételek emelkedéséből ered, mert hiszen gazdasági depressziónál inkább . valamennyi állami bevétel csökkenésével kell. számolni. Az emelkedés az elmúlt évek költségvetéseinek bevételi tartalékjaiból szabadult fel, amelyek az állami gazdálkodás fölöslegeiből származnak. A miniszter nagyon helyesnek tartja, hogy jó konjunktúra idejében a kiadásokat nem emelték fel a bevételi lehetőségek legmagasabb határáig. A bevételek összetételénél bizonyos eltérések észlelhetők és pedig a magángazdálkodás javára, az adók és vámok rovására. Fedezetre a dohányjövedék bevételeinek tartalékját használják fel, de felszabadulnak tartalékok a kereskedelmi adókból, a fogyasztási és jövedelmi adóból is. Az adóstrukíum alapjában véve nem változik, csupán az egyenes adók és fogyasztási adók kvótája csökken valamivel s a forgalmi adó tétele emelkedik. ségének 184 millió koronájáról s a vasút beruházásaira 400 millió koronát enged át a szállítási adóból. 1 közeljövő pénzügyi problémái Az állami költségvetés feszültsége szükségszerűen felhívja figyelmünket az állományon kívüli teljesítésekre, midenekelőtt a fedezetlen tanítói fizetésekre; ezeket eddig a pénztári förslegekből fizette az állam mintegy negyedmilliárd K összegben. Nemcsak uj bevételi források teremtéséről, hanem különösen arról van szó, hogy az iskolaügyi kérdésekben a pénzügyi felelősség helyesen legyen megosztva. Függő kérdés az önkormány mti testületek pénzügyi gazdálkodású; ez kifelé az önkormányzatok pénzhiányában jelentkezik. Itt is elsősorban nem az uj bevételi források teremtése a fontos, hanem a pénzügyi gazdálkodás felelőssége. Ezért az önkormányzati testületek pénzügyi szanálására alkotandó törvény komplexum — söradó emelése, a kereseti adó egyes tételinek emelése — nemcsak uj bevételi forrást teremt, hanem a szubvenció jellegű pótlékok pénzügyi felelősségét is bevezeti. Ez a rendezés is provizórikus. A végleges megoldás csuk akkor intézhető el, ha az állmai és önlcormányzaiU közigazgatás agendája is teljesen kiUöiwáUk Az önkormányzatok szanálása egyébként a gazdasági élet föllendülését is elősegíti. Teljesen nyílt kérdés a bányatárs ládák szanálása; ez sem halogatható azzal, hogy a hiányokat az állam fedezi, mert itt is érvényre kell juttatni azt az elvet, hogy fedezetlen kiadások nem csiuálhatók. A bányatársiát- dák kérdésének végleges megoldása csakis úgy történhetik, hogy ezek a szooiális biztosítás kereteibe illesztendök. Az 1931. évi költségvetés beruházási része 1198 millió K-t vett fel; ebből 80 millió K a lefoglalt birtokok véteára s 918 millió marad az építkezésekre és berendezésekre. Az áLlami üzemek költségvetése külön 1965 millió beruházási költséget vesz föl s ebből 1905 millió K-nyi összeget a folyó bevételek fedeznek. A közúti alap külön 250 millió K hitelt vesz fel a saját céljaira. A beruházásoknál fontos az is, hogy az építkezések ne legyenek szühséymimka jelle güek> hanem tényleg megfeleljenek a gazdasági, szükségletnek. Jelentős az is, hogy a beruházásokhoz szükséges összegek előteremtése a pénzügyi piacot ne zavarja meg; mert ha az állam a pénzkereséssel megdrágítja a hitelt, úgy a munkanélküliség csak növekednék. A mai gazdasági depresszió és nagy munkanélküliség idején ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni a pénzpiac helyzetét Meglepő jelenség, hogy a pénzpiac nagy likvidsége mellett is a hitelkamatok, nem csökkennek. Csak a legerősebb adósok részesülnek előnyökben, a gyenge adóst nem segítik. Ez a merevség különösen megnyujtja a gazdasági, válságot. Számos nagy üzemei ma is telhetik az 1922. évben előállott pénzértéknövekedés előtt felvett kölcsönök s igy a valutajavulás egész termelésünket már is nyomja. A pénzügyi szervezeteinknek súlyos hibái vannak. A sajtó állítása szerint a Nemzeti Bank nem irányíthatja a pénzpiacot, mert ezt is az állam jegyadósság nyomja, ezt kell tehát kifizetni. Ez a helyzet félreértése. Ha az állam- jegyadósságot egyszerre kifizetni akarnánk, úgy a pénzt be kellene vonni, ez pedig a pénzpiacon feszültséget idézne elő. A baj igazi okai között a valuta értékessé válása, következtében előállott adósságokban kell keresni a főokot, emellett az aktív és passzív kamat között mutatkozó nagy különbséget is figyelembe kell venni. Az üzemi szervezet gazdaságosabbá tételével elsősorban ezt a kamatkülönbséget kell minden áron kiküszöbölni. Pénzügyi piacunk másik, nagy hibája a magénpénzmtézetek egészségtelen 'versenye. A kis népbankok nem képesek lépést tartani anagy intézetekkel. Ebben a kérdésben csak a készülő banktörvény termelhet rendet. Az egyes üzemek keretiben végzett racionalizáció és ökonomizáció már elégtelen, mert az üzemek a racionalizáció előnyeit már teljesen kimerítették a régi adósságok törlesztésére s igy a racionalizáció pozitív hasznot sem a termelőnek, sem a fogyasztónak nem hozott. Az egyes üzemeken belül való raco- nalizáeió befejeződött s ezért most szélesebb alapokon, az egyes szakmákon belül kell racionalizálni a termelést. Az ipar csak igy tarthatja meg versenyképességét a külföldön. Nagyon aktuális a jelzáloghitel olcsóbbá tételeinek kérdése is. Ez a tartományi hitelintézetek megszervezésével van szoros kapcsolatban. Egész ipari szakmák racionalizációját nem vezetheti tisztán a nagyobb nyereség utáni vágy. A kartellek kötött árai nem maradhatnak kötöttek a világpiaci árak esésével szemben, és. ha egyik-másik üzemünk a világpiac eme fejlődését nem akarja figyelembe venni, nem száüitja le az árakat, úgy ezzel a válságot osak nyújthatja. A nagykereskedelmi árindex csökkenése sokkal jelentősebb volna, ha a kartellek a változott viszonyokhoz alkalmazkodnának. A mezőgazdaságon csak az értékesítés megszervezése segíthet Ezek volnának a főelvek, a részleteket illetően az egyes termelési ágak helyztét kell figyelembe venni. A mezőgazdaság számára ez idén számos törvényt, hoztak s a kormányban megvan a törekvés anra is, hogy a mező- gazdasági érdekek védelme mellett a fogyasz- !ót is kellőképpen támogatja. Ezzel azonban még nincs elintézve mező- gazdasági termelésünk védelme. Még az se biztos, hogy a vámpótlék biztosítja-e a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, különösen akkor, ha más államok a kiviteli 3
