Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-25 / 219. (2440.) szám
1930 szeptember 25, csütörtök. "PSAGAI-A^AGtARHIUIiAE? FélhSvaíaios a losonci elnöklá Prága, szeptember 24. A félhivatalos Pirager Presse — kéthetes késéssel bár — vezércikkben foglalkozik a köztársasági elnök délszlo- venszkói kőrútjával. Mivel a cikk bennünket, magyarokat közelebbről érdekel s részben lapunkkal is polemizál, az alábbiakban ismertetjük. — A köztársasági elnök délszlovenszkói útja diadaluttá alakult ki — írja a lap. — Az ut nagyobbrészben magyar vidéken haladt át, azonban az államfő iránti hódolat és a szeretet megnyilvánulásában egyáltalán nem mutatkozott különbség a szlovák és magyar lakosság között, ahogy ezt a magyar szónokok üdvözlő beszédeikben mindenütt ki is emelték. Milyen nagy különbség van ezen tény és azon eset között — kiált fel a félhivatalos — ahol ennek a népnek egy állítólagos (?) képviselője szemében és hangjában daccal fogadta az elnököt. Giller beszédének tartalma és hangja provokatív jellegű volt. Éppen azért \ az elnök is két mértékkel méri. A nép és a nép igazi képviselői előtt szóval és tettel hangsúlyozta álláspontját mint államférfin és humanista, aki arra törekszik, hogy a politikai fejlődésnek olyan irányvonalakat adjon, hogy azáltal állami életünk az igazság bázisain nyugodjék, melyben minden állampolgár egyformán részesedik. Dicsérte a magyar nép törekvését, államfőn tartó ösztönéi és említette, mily jól esik neki az az ősziute odaadás, mely az elnöki irodába befutó beadványokban tükröződik. Az elnök hódolt a magyar költő emlékének, aki „az emberben az emberi kereste", mintha ezzel is jelezni akarta volna, hogy Madách müvének tiszta emberi értékei ennek a népnek tradicionális etikájában ás ebben az országban gyökereződnek, ahol a magyar elem évszázadok óta érintkezésben van a szlovákokkal. És hangsúlyozottan kijelentette, hogy az előző rezsim magyar sovinizmusa semmiképpen nem gyökerezik ebben a népben. Igen világosan és határozottan intézte el az elnök azokat, akiknek ezzel a néppel semmi közösségük nincsen, hanem a maguk ideológiájával még a régi feudálisba magyar rezsimhez tartoznak s akik nem annyira magyar nemzeti, mint inkább osztálypolitikai okokból negálják a demvkrá- eia alapjaira ópitett uj rezsimet. Akik a politi kai ,életet figyelik, azok tisztán látják, hogy az ellenzéki magyarok terveihez a mai gazdasági válságból politikai tőkét kovácsolhatnak. Gil- ier beszédének s sulypon ja is ennek a tendenciának a hangsúlyozásán nyugodott: hogy a magyarok gazdasági sért híreket szenvednek. A válasz tiszián megmondta neki, hogy a gazdaság' válság egyformán érinti az összes polgárokat és hogy ezen a téren nem létezik nemzetiség' sarc Giller beszédének tartalmából és formájából tisztán kitűnnek a beszéd ideológiai összefüggései az egykori rezsim mel és a köztársasági elnök, aki szavait aranymérlegre szokta tenni, tudatosan és megfontoltan fűzte szavait ehhez az összefüggéshez. Giller azt mondotta, hogy a magyaroknak sem a törvény, sem annak végrehajtása nem adja meg azt, amit, mint egy teljes nemzeti életre jogosult nép, igényelnek. Midőn erre az elnök azzal az egyszerű és talpraesett bizonyi- tékkal — hogy a szlovákoknak a volt Magyarországon egyetlen egy állami szlovák iskolájuk sem volt — a régi rezsimre’ utalt: ezzel tulajdonképpen azok előtt, akiknek szeme előtt még mindig a régi rezsim lebeg, csak a kisebbségi jogok tényleges terjedelmére akart rámutatni, ahogy azok a nemzetközi szerződésekben világosan körvonalazva vannak és amelyek egyáltalában nem fedik azt a régi fogalmat: uralkodni és elnyomni. Tényleg igaz, hogy Délszlovenszkón az elnök és a magyarok között nem holmi odavetett szarnak váltódtak. A szónokok beszédeiket előre bemutatták, nem cenzúra céljából, hanem technikai okokból és az elnök, aki, mint tudjuk, a magyar viszonyokat szorgalmasan figyeli és igen jól'ismeri, ezekből megfelelő képet szerezhetett magának. Ugyanis egyetlen beszédből sem töröltek egy szót sem és mindenkinek épségben maradt a szólásszabadsága. Az elnök, aki ilyen módon tájékozódott a magyarok nézeteiről, őszinte és nyílt választ adott nekik. Beszédei egységes koncepciót mutatnak és elárulják a humanista filozófust, aki a mi eddigi politikai fejlődésünkkel kapcsolatban mint államfő a magyar kisebbséggel szemben követendő politika részére programot formuláz meg, a csehszlovákiai magyarok szabad fejlődését igazságosan biztvsitó programot, mely azonban energikus elutasítása minden negációnak. A szlovákok igy értelmezték az elnök szavait. A magyar ellenzék már több mint egy hete foglalkozik sajtójában az elnök Htjával. Az államfő megfontolt és nyugodtan megifor- mulázott véleményét harcias apológiának szeretné lesüllyeszteni, amelyet szerinte a kormány provokált és éppen azért szofisztika san a kormány és egy miniszter felelősségéről beszél. Ennek kedvéért ahhoz a hírhedt vádhoz folyamodik, hogy a kormány az elnököt már előre helytelenül informálta oly értelemben, hogy a Giller által hangoztatott panaszok nem objektív és konkrét panaszai a magyarok* nak. Giller dr. a beszéde után következő napon megkapta az alkalmat arra, hogy panaszait írásban előterjeszthesse. Az audiencián jelenvvlt újságírók azonban észrevették, hogy panaszai valóban csak általános természetűek voltak, nyugdíjügyek, amnesztiák, stb. egy egész jelentéktelen iskolai követelésig bezárólag, egyszóval egyáltalában nem nemzeti (?) panaszok. Az idegesség oka azonban másban rejlik. Az elnök útja úgy a belföldi, mint a külföldi fórumok előtt dokumentálta a magyar népnek az elnök személye és az állam iránti abszolút hűséget s odaadást (Ergeben- heit). A legkritikátlanabb ellenzékiek is tudják azt, hogy ilyen manifesztációkat a hivatalos apparátus nem rendelhet el. A magyar nép bebizonyította, hogy szereti a köztársaságot és ezáltal maga utalt arra a mély szakadékra (?), amely ma közte és egyes politikai vezetői között fönnáll. Egészen bizonyos, hogy a magyar nép saját maga fogja megszabadítani magát tőlük, mihelyt politikailag tökéletesen érett lesz. A Giller-incidens társadalmi részét nem akarjuk érinteni. Ezt már maguk a magyarok elintézték és pedig a magyar ujságirökörök egyes intelléktueljei és pedig egy echt magyar szellemességgel -— s igy az álhős gesztus á la Giller mindig nevetséges marad. * A félhivatalos lap vezércikkéből e>nnyi szól nekünk és rólunk. Jó cikk, csak tévedései vannak. Sőt, csak tévedései vannak. Az egész cikk egy tévedés. Miután nekünk és rólunk beszél, kötelességünk ezekre a tévedésekre rámutatni. Mindenekelőtt azért fals az egész cikk, mert egy falzumra épüL A szuppoziciója ugyanis az, hogy adva van egy derék, jóindulatú, állam építő, lojális magyar néip és külön létezik egy szemében és hangjában dacot hordozó ülojális magyar vezérkar, melynek „ehhez a néphez semmi köze“, minek következtében két mértékkel lehet mérni annak és ennek, Nos hát ez nemcsak hogy tévedés, hanem a le gs zenié rmot len ebb hipokrizis. A félhivatalos lap talán nem tudja, hogy Giller János, a magyar népnek szerinte csak „állítólagos" képviselője, két olyan párt tömegei nevében beszél- és beszélhet, amelyek tíz esztendő óta minden választáson minden lélek vásárlás és korteshadjárat dacára egy negyedmilliónyi gerinces és tűrhetetlenül hü választótól, vagyis legalább egy félmilliónyi magyartól kapnak fölhatalmazást a magyar nép képviseletére az állam minden fóruma és tényezője előtt. Giller mint ennek, a magyarságot kizárólagosan reprezentáló két pártnak a manda- táriusa beszélt s ha őt a félhivatalos okve~ tétlenkedő .magánemberként akarja elintézni, akkor a nápképviselet demokratikus tekintélyét fumigálja. Aki azt hiszi, hogy csak egy bizonyos losonci- ur, bizonyos ,.dr. Giller" kapott volna „világos és határozott választ", az téved, mert azt a választ a Giller által képviselt összes választók kapták, a magyarság kapta. A magyarság a félhivatalos laptól is elvárhatja, hogy a választás eredményeit tisztelje és a magyarság választott vezéreit ne kezelje olyanok gyanánt, mint „akiknek a néphez semmi közük nincsen". Hát igenis van közük; ez tény, a Pra- ger Presse hiába ferdít rajta, hiába próbálja tagadni. A félhivatalos lap elismeri, hogy a magyar ellenzék politikai tőkét kovácsolhat a gazdasági válságból, de viszont ellenérve az 5 hogy világosan .megmondatott a magyaroknak, hogy a gazdasági nehézségek minden állampolgárt egyformán 1 terhelnek és nincsen semmiféle nemzetiségi sarc. Ebben két tévedés van. A magyarok nem a mostani gazdasági válság ellen panaszkodnak, amely már a morván tuliakat is kezdi — ismételjük: kezdi — sújtani, hanem az ellen a válság ellen, amely ezelőtt is volt, mely nem egy-két éves, hanem tizenkét esztendős és amely elsősorban Losonc magyar vidékén „építette le" tövig a magyar ipar kilenc nagy virágzó vállalatát. Nem az ellen a válság ellen panaszkodtak a magyarok, mely mindenkit egyformán sarcéi, hanem az ellen, mely Szlovenszkón csak „lefelé" tudott építeni. A félhivatalos lap messzemenően magyarázza, hogy Giller beszédének tartalmából és formájából kitetszettek a beszéd „eszmei összefüggései" a régi rezsimmel Nos hát ebben a félhivatalos a legteljesebb mértékig téved. Az a beszéd magyarul volt írva, — és magyar szövegében egyetlen ilyen szót, egyetlen ilyen célzást nem lehet találni. Ha a tartalmában nem, akkor talán a formájában lett volna? A Prager Presse cikkírója valami különleges poétikát tanulhatott, hogy egy beszéd formájából ideológiai összefüggéseket tud kiserlokholmesz- kedni. A poétikia úgy tartja, hogy el nem hangzott állítást cáfolni nem kell. Az megnyugtató, hogy a félhivatalos most utólag úgy magyarázza az Elnök szavait, melyekben a két rezsimet hasonlította össze, hogy azzal az álla unió csak a békeszerződésekben körvonalazó!!: tényleges kisebbségi jogállományra akart rámutatni, de mért késett a félhivatalos két teljes hétig ezzel a magyarázattal, amikor láthatta, hogy ebben a pontban a magyar közvélemény a kisebbségi jogok eddig hiányos végrehajtásának apológiáját vélte látni? Mert az itteni magyar nép kisebbségi jogai nincsenek semmiféle jogi vagy erkölcsi viszonylatban a háború előtti rezsimmel s igy a régi elleni panasz nem enyhíti a mai panaszt, a régi hiba a mai hibát. Mi hajlandók voltunk a kormányt tenni felelőssé az elnök hiányos tájékoztatásáért, így kizárólag a kíséretében levő kormány- tényezőket gondoltuk hibásaknak azért a tévedésért, hogy Masaryk szlováknak aposztrofálta a magyar szellemiség egyik legnagyobb büszkeségét, Madárihat. A kormány- tényezőknek tulajdonítottuk például a losonci elnöki válasz tenorját. A félhivatalos most teljességgel elhárítja a kormányról ezt a felelősséget. A félhivatalos azt hiszi, hogy a magyar ellenzék sajtóját, főleg az mozgatta, mert féltékeny a magyar lakosság ama őszinte tiszteletnyílván itásár a, melyet a lakosság az elnök fogadtatásánál úgy az elnök személye, mint az állam iránt kifejezésre juttatott. Nos hát ez a félbivátlós legnagyobb tévedése. Az elnök teljes joggal dicsérhette meg a magyar népet, s teljes joggal emelte ki, hogy a magyar népnek államíönntartói érzéke ypn. mert mi is igy ismerjük a magyar nép?|L hiszen a magyar nép ezer esztendeig ál* lamífönniartó, építő elem volt. Építő elem, amelyre építeni lehet. Alig néhány napja hasonlót hallottunk egy cseh katonatiszttől, aki a magyar katona atavisztikus katonai erényeit ismerte el Azonban államfő iránti természetes tisztelet és az állam iránti veleszületett hűség csak kötelességtudás és nem az a szerelem, amit a félhivatalos olvas ki ezekből a megnyilatkozásokból a büszkén teszi hozzá, hogy ilyesmit nem lehet hivatalokkal rendeztetni. Sohasem állítottuk azt, hogy hivatalos parancsnak lett volna szerepe ebben. Ó nem! Csak félhivatalos párttényezőknek, mint például Stunda agrár képviselő, aki az elnök kíséretében járta végig a magyar falvakat s társaik keze működött közre a cseh pártok szolgálatában álló magyar lelkek demonstrativabb felsorakoztatásában, amire igazán nem volt szükség. A sok dicséret után azonban a félhivatalos elszólja magát egy odavetett mellékmondatban, amikor azt írja, hogy a magyar nép el fog fordulni mostani vezetőitől, mihelyt politikailag teljesen érett lesz. Szóval ma még nem teljesen érett. Ezt legföljebb azokra érthette, akiknek az éretlenségéről, i 1 let ve meg vas a roi'h a t ó sáv á ról gy ako r 1 a ti lag meggyőződött: a kormánypártok magyarjairól. London, szeptember 24. Rothormere lord a Daily Mail mai számában Münchenből keltezett szenzációs cikket ir a német választások eredményéről. A cikk címe a következő: „Egy nép újjászületése.,, Rothcímere szerint a nemzeti szocialisták németországi győzelme a birodalom és & külföld viszonyának uj korszakát kezdi meg. A lord megállapítja, hogy a nacionalista választók legnagyobb része a fiatal választók közül került ki, ami azt jelenti, hogy a birodalom fiatalsága Hitler-párti. A nemzeti szocialisták abszolút győzelmet aratnának, ha a jövő vasárnap uj választásokat imának ki a birodalomban. A lord a továbbiakban jellemzi á nemzeti szoci? listákat és fölveti a kérdést, vájjon föltétlenül szükséges-©, hogy a békeszerződések rideg betűihez ragaszkodva a nyugati államok ellenségükké tegyék Németország fiatal generációját? Ugyanekkor a németlengyel viszonyról is megemlékezik és helyesnek tartaná, ha Németországnak visszaadnák a korridort, amiért viszont Németország több koncessziót adna a lengyeleknek és kötelezné magát, hogy Lengyelország keleti határát megvédi az orosz betörés ellen. Lengyelországot ugyanis a veszély keletről fenyegeti, nem nyugatról. A cikknek e részéből kitűnik, hogy Ro- thermere főleg az orosz veszedelem miatt vált németbaráttá és a nemzeti szocialisták hívévé. A németországi kommunista szavazatok növekedése aggodalommal tölti el A cikk végén Rothermere a kisebbségi kérdéssel foglalkozik. Véleménye szerint Géni alkalmatlan a probléma megoldására. A német nemzeti szocialista kormány meg fogja találni a helyes utat a kisebbségi kérdésnek a megoldására és a szövetségeseknek nagy csodálatára az osztrák-német csatlakozásnál is jelentősebb dologgal lepi majd meg a világot. Az uj szövetségben nemcsak Németország és Ausztria, Csehszlovákia három millió németje és a Csehszlovákiában, Románia bán és Jugoszláviában élő három millió magyar vesz majd részt, hanem valószínűleg Magyarország is, ami azt eredményezné, hogy Csehszlovákia is kénytelen volna a németekkel együttmiüködni. A szövetségesek vaksága igy olyan politikai kombinációt valósítana meg, amely Németországot nagyobbra növelné, mint amilyen a háború előtt volt. Püsudszkí folytatta az ellenxék üldözését Varsó, szeptember 24. A lengyel kormány napról-napra élesebb rendszabályokkal sújtja az ellenzéki pártokat. Tegnap bezáratták két varsói ellenzéki estilap tizennégy év óta fönnálló nyomdáját, állítólag azért, mert az épület nem felelt meg a rendőrség biztonsági előírásainak. Az ellenzék vezető politikusai, akik véletlenül még szabadlábon tartózkodnak, tegnap behívót kaptak katonai segédszolgálatokra, Az egész vábtóító&i harc alatt katonák maradnak és nem vehetnek részt az agitációban. Kronig, a lengyelországi német szocialisták vezére, ugyancsak bevonult. Időközben a politikai letartóztatások változatlanul folynak. A Bresztlitovszkban internált politikai vezéreket két hét alatt még védőjük sem látogathatta meg. A letartóztatottak az uj parlamentben valószínűleg nem vehetik át mandátumukat, mert meggátolják őket a hivatalos nyilatkozatok ni eg tételében. 3 ttiiliSíffiSfi Imiiiiiiifif pártjára áni „Egy nemzet uiiészfifeiése" — H fiatal síimet generáció a békeszerződések ellen — Genf alkalmatlan hely a kisebbségi kérdés megoldására
