Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-04 / 201. (2422.) szám
2 ben kijelmtette, hogy útközben több helyen rossz idővel kellett küzdeniük és alig volt hátszelük. Sokkal gyorsabban érkeztek volttá Newyorkba, ha nem Tojt volna állandóan ellenszél. A híres repülő végre egy rendőrkordon kíséretével elhagyhatta a repülőteret és megszállhatott egy newyorki szállodában. Később Costes kijelentette, hogy j főleg három vihar volt veszedelmes útköz-! ben. Az elsővel az ít parton találkoztak, a másodikkal az óceán köze>petáján, a harma-j dikkal Ujskócia határán. A legerősebb a | második vihar volt, amely arra kényszeri- j tette őket, hogy délfelé kitérjenek. Várakozás ellenére délen nem találtak földet és kénytelenek voltak ismét északfelé kanyarodni. Hajnali 3 órakor francia időszámítás szerint végre meglátták Amerika partjait. Hoover köztársasági elnök azonnal Costes és Belionte kikötése után szerencsét kívánó táviratot intézett Doumergue francia köz- társasági elnökhöz. Párisi vélemények Paris, szeptember 3. Costes és Belionte szerencsés megérik ezé s éneik híre a lelkesedés valóságos deliriuanát okozta PáTÍs- ban. Egyedül néhány baloldali lap, igy a Populaire és az Oeuvre, továbbá a kommunista Humanité, kevert ürömcsöppeket az általános örömbe. Ezek a lapok azt kívánják, hogy Costes és Belionte jogoa érdemeinek elismerése mellett a nép na feledkezzék meg a francia katonai légiflotta legutóbbi katasztrófáiról, amelyek rengeteg emberáldozatot követeltek. Costes és Belionte rehabilitálták ugyan a francia aeronautikát, de ez nem hátráltathatja az illetékes tényezőket abban, hogy megbüntessék azokat, akiket felelősség terhel a legújabb szerencsétlenségekért. Costes sikere óriási anyagi előnyökkel járt. A Matin összeszámította, hogy a különböző dijak és kitüntetések körülbelül ötveu millió frankot, azaz két millió dollárt jövedelmeznek a pilótáknak. Ha a repülők elfogadják egy texasi amerikai ezredes ajánlatát, akkor a kis texasi kirándulásért újabb 25.000 dollát kapnak. —Bütwa—bww ivti",iwhiiwii!—awBaw— — Hittudományi kongresszus Salzburgban. Salzburgból jelentik: Hétfőn itfc nyilvános hittu-, Mományd kongres*zue kezdődött ezzel a témával: "Kriisztue a modem ember munkaterületem A kongresszust a kölni katolikus akadémiai szövetség rendezte. A kongresszusi holnap fejezik be. 1930 szeptember 4, csütörtök. Varsóban az európai agrárállamok nagy frontja alakult meg A konferencia egyhangúan kívánja a legtöbb kedvezmény elvének áttörésiét az európai agrártermékek javára—Harc indal mindennemű kivitel! agrártermék premizálása ellen — Közös agrárfront a Nemzetek Szövetségének kebelén belül Varsó, szeptember 3. A varsói tanácskozás, amely, mint már jelentettük, szombaton befejeződött, ahogy a szűkszavú távirati jelentésekből megítélhetjük, többet hozott, mint amennyit eredetileg várni lehetett volna tőle. Az agrár-államok nyomorúsága olyan nagy és olyan általános, hogy ez szükségképpen a közös eljárás előnyei felé terelte a tanácskozásra egyibegyült államok figyelmét. Az a mag, amelyet Bukarestiben a magyar és a román tanácskozások ültettek el, s a mely Szi- najában már valamivel konkretebb formában kelt ki, Varsóban kiterebélyesedett. A gondolat ebben a varsói formájában az agrárjellegű államoknak olyan egységes feladat körét jelölte ki, amelyen belül azok majdnem gazdasági egységgé forrnak össze. Jellemző, hogy Varsóban már az agrár államok vámuniójának ötlete is felmerült. Ez még utópiaszámiba megy, de valóság az, hogy az agrárállamok Varsóban befelé és kifelé is egységesen léptek fél. Befelé, mert egymással szemben az azonos érdekek alapjára helyezkedtek, — például állásit foglaltak az agrártermékek kiviteli prémiumaival szemben, — s kifelé, mert a fogyasztó államokkal szemben nemcsak egységes frontot alkottak, hanem ennek a frontnak egy tanulmányi bizottság formájában már bizonyos szervezetet is auftak. Sőt még ennél is tovább mentek, mert a Nemzetek Szövetségén belül is a közös agrárfront kiépítését és fenntartását határozták el. Akkor pedig, amidőn azt deklarálták, hogy az európai agrárérdekek számára minden tengerentúli garárérdekkel szemben kedvezményes elbánást kívánnak a többi európai államoktól, az európai egységnek olyian bizonyságát szolgáltatták, amely talán valóban magva lehet egy további, gazdasági alapon nyugvó európai érdekközösségnek. A varsói tanácskozás tehát nagy bátorsággal lépett fel az agrárproblémákkal szemben * úgy látszik, hogy ez a határoaottság, a közös bajoknak ez az átérzése magával ragadta azokat az államokat is, melyek talán több tartózkodással jelentek ott meg. Mindeneseire figyelembe kell venni, hogy a varsói tanáéshozáson minden áUam csak megfigyelőként vett részt. A tanácskozás nem hozhatott határozatokat; a kiküldöttek csak jelentéseket tesznek és javaslatokat terjesztenek elő saját kormányuknak. Ennélfogva a birálalmak és a mérlegelésnek még olyan fóruma következik, amely a varsói front egységes voltát meg is bonthatja. De az árak szakadatlan zuhanása, az európai piacnál; mind határozottabb elvesztése s ennek nyomán az európai, piacokon az európai termelők érdekeinek mind súlyosabb veszteségei magukat az érdekelt kormányokat is nagyobb határozottságra fogják majd kényszeríteni, mint amilyenre talán csak rövid idővel ezelőtt is készek lettek volna. Az idő Varsóért dolgozik, mert annak a lehetőségét mutatja meg, hogy a világ agrárválságának európai részét itthon, Európában is meg lehet oldani. Az európai agrárállamoknak ez a közeledése nagyjelentőségű tény. Még kérdés, hogy mennyire fogja ezt majd befolyásolni a túlsó frontnak, a fogyasztó áll irmoknak közössége, amelyet — a contra- rio — színién Varsóban építettek ki. Ha az autarkia gondolata ezekben az államokban valóban nagyon erős, — pedig az, — akkor az európai agrárállamok a maximumot ki- i vánják ezektől az államoktól, amikor az európai termelőállamok számára preferenciát igényelnek a tengerentúllal szemben. Hiába az a helyzet, hogy az európai agrárállamok az európai fogyásztóálLamok hiányzó szükségletét csak egy ötödrészben tudják fedezni, — ami. egyébként a termés eredményéhez képest évente változhatik, — azokat a problémákat, amelyeket ennek a termésmennyiségnek kisebb vámokkal való beengedése a fogyasztó államokra nézve jelent, csak a beszerzésnek és az európai agrárállamok termésfölöslegei szétosztásának megszervezésével lehetne tál amennyire áthidalni. Ez pedig ebben a percben szintén csak utópia lehet Varsót tehát nem szabad úgy felfognunk, mint amely máris eredményeket hozott volna az európai agrárválság leküzdése tekintetében, de már az is elég, hogy erre nézve komoly ígéretet jelent. A leglényegesebb tartalma ugyanis maga az együttműködés, amelyet ezután már aligha téphet szét bánni is azok között az államok között, amelyek érdekeik azonosságát fölismerték. A konferencia határozatairól, amelyeket rövid pontokban egyébként már tegnapi számiunkban ismertettünk, a következő, részletesebb tudósítás számol be: A réssletss teiterstás Varsó, szeptember 3. A nemzetközi mező- gazdasági konferencia bizottságai szombaton délelőtt befejezték munkájukat. Délután ösz- szeült a plenáris ülés Janta Polczynski íöld- mivelésiigyi miniszter elnökletével és közfelkiáltással elfogadta a bizottságok valamennyi határozati javaslatát. A határozati javaslatok szerint a delegátusok kormányaiknak a következő javaslatot teszik: Az értekezleten képviselt államok előkészítik 0 mezőgazdasági termények exportjának újjászervezésére alkalmas módozatokai, hogy az exportált mennyiségei a piac szükségleteihez alkalmazhassák. Azok az államok, amelyeknek mezőgazdasági kiviteli gépezete azt lehetővé teszik, kössenek kétoldalú, vagy többoldalú megállapodásokat a mezőgazdasági termékek kivitelére. Hogy egy nagyarányú szervezet létrejöhessen, meg kell szervezni az illető ország szükségleteinek megfelelő silos-hálózatot. továbbá olyan pénzügyi szervezetet kell létrehozni, mneiy fedezi a gabonakereskedelem■ szükségleteit, nevezetesen előlegeket adhat a, mezőgazdasági terményekre, továbbá létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely minden- ország területén egységes feltételek mellett biztosit ja az eladást. A konferenciának az a kívánsága, hogy a kiviteli kérdésekről tájékozott delegátusok és a különböző országok hasonló célú intézményeinek képviselői időszakonkint jöjjenek össze és cseréljék ki értesüléseiket. Az értekezlet ajánlja, hogy teremtsenek meg egy szervezetet, amely alkalmas a nemIDEGEM EMBEREK R E 6 É N, Y IRTH: MARKIS ANDOR Copyright by Part ifiéon (4> Frau Kramer kávéi s azt a „schrippen"- nek nevezett péksüteményt helyezte egy székre ágya mellé, melynek formájában barátja, a rajzoló, a pékvilág tudattalan erotikus fantáziáját látta, messzirenyuló filogenetikai magyarázatokkal támasztva alá a merész tételt, megvárta, míg Frau Kramer ismételten felköti a megélhetés frontjának percenként változó rémhíreivel, s aztán igy feküdt este hatig az ágyban, cigarettázva és a plafont bámulva, mozdulatlanul, míg besötétedett. Sóhajtott és körülményesen látott az öltözködéshez, Berlinben nagy gonddal öltözködött, amit soha nem tett azelőtt: ha egy világ minden sarkában recseg és ropog, igazán meg lehet érteni, hogy valaki különös góndot fordít a nyakkendő színére. Közben nyílt a bülowstrassei bútorozott szoba ajtaja, s magyarok jöttek és mentek, barátok s fél ismerősök s idegenek, azzal az állongással és leüléssel, és ajtóstól a házba-eséssel, melyre feljogositott minden konfitársat az, hogy idegenben voltak, céltalanul ődöngve egymás szobái között, otthoni hírekkel, berlini tanácsokkal, világpolitikai újdonságokkal, magyar emigránsok s egyszerűen csak magyarok, mind ugyanazzal, a lázas és felháborodott váddal és bizonytalansággal bosszút és reményt. Nem lehetett sehol megfogni ezt az életet, mely kifutott a kézből, mint a higany, ha meg akarták markolni valahol... Huszon- kétéves filozófusok jöttek, a legmodernebb német gondolkozó iskolák önzetlen és meghatott apostolai, szájuk lele válogatotton nehéz kieitésü műszavakkal s hónuk alatt Ernst Bioch. Ás Hozva kelt hat éra felé, lassan be- w' válkozo'tt, átojjpto&eiít Mtaftilér. Xflrí, lami kicsapta őt is pályájából, az eszeveszett körfogás kihajította s néha ugv jutott eszébe magának, mint egy emlék. Mindez nagyon gyorsan ment, az idő helybenjárása a vágta- tás illúzióját keltette. El fogok zülleni, gondolta. Nem érzett semmiféle megrendülést. A francia tiszt megkínálta egy bleuvel. Ez már egy darab Franciaország volt, ez a cigaretta, amilyet most szívott először, maró, nem kellemetlen füstje, különös ize mégis ismerősen hatottak. Sötétedett. Óriási kohók lángoltak az ut mentén, a salak magas hegyekbe torlódott föl a láthatáron. Az oroszok infieiálták Berlin idegenéit. Mindenki, aki idegen volt, szívesem játszotta Berlinben az oroszt, a batuskák és matuskák kényelmesen megtalálták a maguk közös bánatának és várakozásának formáját eben az üldögélésíben egy láthatatlan szamovár körül. A berliniek őszinte megdöbbenésére két ételfogás között állig felfegyverzett donkozákok ugrattak meglepetésszerűen a vendéglők asztalai közé s a pincérek s a tulajdonos ütemes tapsaitól kisérve, a zene túláradó tussának zörejére, villogó késeket szorítottak fogsoruk közé s csizmában és bőrkucsmában harci táncokat lejtettek. Az éthordók kaukázusi nyársonsült- nek maszkírozott derék, becsületes nieren- bratenokat és bors-levesnek kendőzött szelíd kőnigsberger kloszokat tálaltak a közös bánatban merengő vendégek elé. A svédek is oroszt imitáltak s nagyon sok magyar akadt, aki ebben az időben Berliniben komolyan tanult oroszul, bogy e különös világban érvényesülni tudjon. A hosszú, sárga papírba csavart cigaretták ideje volt ez, a bajnalbanyuló éjszakai viták ideje kollektivizmusról, szociális művészetről, a férfi és nő kétféle moráljáról, a szerelmi egyenjogúságról, a tőke akkumulációjáról, Liebknechtről, Luxemburg Rózáról és Hitlerről, a dadaizmusról, Amerikáról és Oroszországról, Európa alkonyáról s a pénztelenségről s közben szaladt az élet s ők valami szigeten éltek, a maguk idegen- ségének, idekallódottságámak szigetén. A nagyhajó magyar festőt a berlini anyák az ablakból mutogatták kicsinyeiknek, mikor kalap nélkül végigvonult a vég,nélküli egyeAzt hitte, hogy melletük él: hamar észre kellett vennie, bogy nem tudja elkülöníteni magát s az a fogalom, hogy „magyar vagyok", valami egészen mást jelentett odakünn, mint otthon s minden náció rabja volt a maga fajtája intim élőit éle telnek. Kerülték egymást, gyanakvással és bizalmatlanul, s minden lehető alkalommal összefutottak, mintha nagyon sürgős dolguk lenne, mit csak ők, magyarok, tudnak elintézni egymás között, senki más. így éltek a lengyelek, egymás ellen acsarkodva s mindig együtt, igy a nyájas kínaiak, adott pillanatban mindegyik egy kissé nagykövete fajtájának, bármilyen politikai hitet vallott is különben. Magyar kommunisták, kik oly büszkék voltak nemzetközi pártatlanságukra, naiv vallomásokban tettek hitet a gyomor-szenümentalitásból, életmód, érintkezési formák kiilöniféleségének összeütközéseiből felbugyogó patriotizmus mellett, nagy politikai hit-tételek mellett élt mind- annyiunkban egy adag külön, szégyelt, be nem vallott gulyáshazafiság, borsteveshaza- fiság, fecskefészek-hazaiiság, s éppen igy lakás-hazafiság és müvelség-hazafiság, az árnyalatok soha el nem mosódó, éles sZin- skálájával. Bele kellett nyugodni, hogy magyar, vagy lengyel, vagy japáll az ember, nem lehetett kivándorolni az emlékek, a beideg- zett szokások, Ízlések- és Ízléstelenségek kényszeréből, annak se, aki akarta. A magyar népbiztos jutott eszébe, aki Moszkává- ból jött Berlinbe látogatóba s akit odahaza még ujságirókorából ismert, s a Kurfíirsten- darnmon, ahol találkoztak, könyörögve for- .dult hozzá, hogy vezesse egy magyar kocsmába s juttass magyar könyvekhez és lapokhoz. Mikor a korcsmában Láng ur, bizonyos tűnődések és harsány ígéretek után, a pörköltöt s a kovászos uborkát elébe helyezte, a népvezér méghatoílan kezdett krákogni s elérzékenyült orrfujással, szégyenlősen fordította el fejét... Berlin nem volt Amerika, mely a rettenetes miliők ollóban, egy friss hazafiság Monr oe-pörölyével összezúzza és eggyé-olvasztja a belevetődött elemekét, ércet és salakot, s amerikai öntvényt önt belőlük, Berlin türelmes volt s a német elnézés, megérteni, nem pedig asszimilálni igyekeztek, módot adott az idegennek arra, hogy, a maga formája szerint, megmaradjon idegennek és legyen boldog Isten nevében, A különös az volt, hogy itt, ebben a türelmes Berlinben jutott először eszébe, hogy ő magyar. Addig mindenfélét tudott magáról, bogy a szeme barna, haja fekete, beszél németül, franciául és magyarul s más ilyen tulajdonságokat, melyek ráillettek egy cigányprímásra is, s azt, hogy olvasta nagyjából az európai irodalmat s részleteiben a magyar irodalmat: de az, hogy ő magyar, valaki egészen más, mint egy másfajtáju ember a világon, akit egy német, vagy egy francia, ha van emíberismerete, látásból felismer s reámondja: „magyar" — ez valami uj helyzet volt számára a világban. Nem nagyon kellemes. Bizonyos udvariasságot érzett maga körül, alig észrevehetőt, a nagy nemzetek részéről kis nemzetek fiának kijáró jóindulatot, az volt az érzése, mintha állandóan megnyugtatnák, csititnák, mondván: „Hogyne, persze, ön magyar, nincs semmi baj, ez kitűnő dolog". Ez oly feszélyező volt és legyürhetetlen, ez a jóindulat. Ha idegenekkel társalgóit s udvarias kérdésekre kellelt felelnie, torkán akadt a sző: nem mondhatta, hogy „magyar irodalom'*, vagy „magyar művészet", vagy „magyar történelem" anélkül, hogy az idegen szemében ne érezzen valami megnyugtatót és bátorítóan udvariasat, mintha az; felelné: „De kérem, beszéljen csak, hiszen ez nagyon érdekes, bizonyára nagyon jó a magyar irodalom. Peruban is igen szép régi kultúra volt. Meséljen csak róla". Hát nem mesélt. Hallgatott. Ezt az évet áthallgatta Berlinben. Cigarettázott, hosszú, sárga papírba göngyölt orosz ciga re! Iákat szívott és hallgatta a vitát H: 'írről és a foké akkumulációról és a jóvátételről és a néger művészetről. Minden elfért itt, ebben a zűrzavarban. ö is, a maga magyarságéval, melyet hirtelen felfedezett. Eddig soha nem gondolt reá. Az ember nem gondol arra. hogy tüdeje van és lélegzetű tud. Műveli é. barátságos német társaságban talán mi;, jobban szenvedett attól a jóindulattól és tapintattól, . íFolvtatiukJ. jóindulat, a* a* iparkodás, mellyel az idegent
