Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-19 / 214. (2435.) szám

2 q>RA.GAl-yV>AGYARHIUüAV’ Még a dohányáruk minősége tekintetében i$ mostohábban kezelik Szlovenszkói... Holota képviselő interpellációja a pénzügyminiszterhez • köetár&asági elnök nem uralkodik és nem kormányoz. Az, hogy az elnök a pártokon felül áU, nagy garanciája az alkotmányos szabadságnak és ennek a közkincsnek a megvédeIntézésé mindnyájunknak kötelessége. Ezért innen kell a kormányt megkérdeznünk, hogy mi rolt a célja annak, hogy az Elnököt fe­lelős miniszterek kíséretében politikai re­ze rválteágaból a küzdőtérre küldötte? Ha a kormány valamit mondani akar, mondja ezt ő el direkt, de az államnak a legfőbb palládiumát polémiákba belekergetni nem szabad. Az elnök ur Délszlovenszkón polemikus élű beszédeket mondott, amelyeknek tenor­ja alkalmas arra, hogy az itt levő magyarok lelkének sebeit feltépje. Az elnöki enun- ciáció úgy állítja be a közvélemény előtt a régi Magyarországot, mintha ott kevesebb szabadság lett volna, mint van a mostani res­publikában és ezzel olyan felületet ad, amely a polémiát jóformán kikényszeríti. Csak egy tiszteletteljes kérdést intézek itt az elnök úrhoz, — hiszen az ő megállapítása szerint a demokrácia a vitatkozás szabad­sága, — és kérdem, hogy ha a Petőfi Társaság mostani elnöke, Her­ezeg Ferenc, eljönne Pozsonyba és letenué koszorúját Petőfi Sándornak sutba dobott szobrára, nem járna-e éppen úgy, mint járt az, aki Kollár sírjára akart mint idegien állampolgár idegen koszorút tüntetésszerü- leg letenni. Az elnök ténykedéséért a kormány felelős és a kormány felelősségét hangoztatva rámu­tatunk arra, hogy áll az, amit Giller János önérzetesen mon­dott Losoncon s amely szavakkal mi ma­gunkat azonosítjuk. Nekünk a prosperitásunkhoz nemzeti egyé­niségünk megtartása, gazdasági függetlensé­günk megerősítése és autonómiánknak meg­szervezése szükséges. Mindaddig, amíg ezt meg nem kapjuk, küzdünk az ellenzéki ol­dalon; nem azért, mert bennünket a nyepoz- volim szelleme sarkal, de azért, mert poli­tikailag tudjuk, hogy a jogokat nem meghu- nyászkodással, megadással, vagy alkalmazko­dással, de gerincesen, elveinkhez való törhe­tetlen ragaszkodással tudjuk csak kikénysze­ríteni. Mi számolunk a körülményekkel, de elve­inkből nem engedünk. Ezzel a devisával nyitom meg ennek az ülésszaknak első klubülését. IDEGEN EMBEREK RE e É N Y IRTA: MÄRÄI SANDOR Copyr rgfit by Pantfíeon (17) Az a különös beszédéhség tört ki rajta, mely minden idegent megejt külföldön, kényszert és éhséget és szomjúságot érzett, hegy beszélhessen valakivel, s nem franciául akart beezélni, hanem magyarul. A magyar szavakat akarta ropogtatni, jóízűen, mint az illatos magvakat, egészen éhes és szomjas lett a gondolatra, hogy magyarul beszélhes­sen valakivel. Ezért ment a szobrászhoz. Valóságos tár­saságot talált nála, a fal mellett egy ládán idősebb, elhanyagolt hajviseleté ember ült és pipázott. Az ablak mellett egy fiatalem­ber állott, hátul összefont kezekkel s az esőt bámulta, mely bizonytalan csatornákban vájt utat magának az atelierablak mocskos üve­gén. A szobrász a homályos terem közepén késeket dobált célba. Egy fejnélküli fabábu szolgált céltáblául, olyasféle, mint a szabó- tnü'hélyek mannequin je, melléből és hasából kések állottak elő, s úgy hatott, mint egy torz Szent Sebestyén, valami mártirszerii volt a bábuban. A szobrász kést szorított fogai közé, s egy asztalkán a bőrtokban is élesre fent késeik hevertek. — ön az? — mondta s nem vette ki fogai közül a kést. — Figyeljen csak ide. Lábujjhegyen ment a sötét és szomorú ter­men át, a falhoz állott, hogy ne zavarja a szobrászt és várt. Kissé meglepte, hogy a honfitárs késeket dobál, s nem tudta hamar­jában eldönteni, hogy csak szórakozásból s sportból csinálja-e, vagy ebbő] él? A szob­rász villámgyorsan, erős lendülettel hajította a késeket és gyakran talált. Hallgattak mind a négyen, csak a repülő pengék «üvöltése sziszegett a levegőben, s az •sőt hallották, mely ernyődellenül mosta a Prága, szeptember 18. A csehszlovák dohány- jövedék árui ellen állandó panaszok, merülnek föl. A dohányfajták ára nem áll arányban a minőséggel s az ugyanegy nevű áru is külön­böző vidókenkint s városonkint. Legújabban a „ragasztott egyiptomi“ cigarettával lepte meg a dohányjövedék a dohányzókat s nem sokat törődik a fogyasztók kívánságaival. Ezeket a panaszokat sorolja föl s orvoslásu­kat kéri Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő a pénzügyminiszterhez intézett inter­pellációjában. A közérdekű interpelláció igy hangzik: Szlovenszkó és Ruszinszkó dohányzó közön­sége már évek óta arra a tapasztalatra jutott, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói dohánytőzs­dékben vásárolt szivarok és cigaretták minő­ségben messze alatta maradnak a történelmi országok hasonló dohánygyártmányai mögött és szemmelláthatóan rosszabb minőségű do­hányból vannak gyártva. Áruk azonban ugyan­az, mint a történelmi országokban. így előállott az a visszás helyzet, hogy Szlo­venszkó és Ruszinszkó dohányzói — annak el­lenére, hogy majdnem kizárólag itt varrnak a dohánytermelő vidékek — ugyanazért a pén­zért rosszabb minőségű dohánygyártmányokat Prága, szeptember 18. A Slovensky Den- uik leljes terjedelmében közli Hodzsa volt miniszter vasárnapi nagybiccéei beszédét, melyben Hödzsia itt-ott meglehetősen ellen­zéki hangon adott kifejezést a szlovenszkói követeléseknek. Hodzsa az agrárblokkról re­ménykedve nyilatkozott. Kőzépeurőpa agrár és félagrár államainak regionális megegye­zése — mondotta — elég súllyal fog majd bírni arra, hogy egyrészt rendezhesse viszo­nyát az európai nagy ipari államokkal, más­részt arra, hogy a tengerentúli búza kérdé­sében kontingens egyezséget létesíthessen. A történelmi országokban u agrárhitel a köztársaság fennállása éta ez ér elejéig át­mocskos ablakot. Rendkívüli méretű gipsz­tömbök hevertek mindenfelé gömbök és koc­kák, s aztán olyanok, melyek csak lazán em­lékeztettek a mértani ábrákra. E nagy mé­retek között a szobrász vézna testével, úgy hatott, mint egy gyermek, aki eltévedt egy fantasztikus gipszhegységben, s most zava­rában és ijedtében késekkel harcol és utat vág magának. Kicsi volt, törékeny, s a lenge mozdulutu, nagyon fürge törzsön torzonborz gyerekfej ült, nyers és kiforratlan vonásokkal, mintha ő maga mintázta volna, orr, száj, homlok csak odavetve és jelezve, egyike a nehezen alakuló, sokáig kamaszos arcoknak. Haja már őszült. Mikor a késekből kifogyott, nagy­méretű. lovassági pisztolyt cipelt elő, vendé­geit megkérte, hogy álljanak a fal mellé és célzott. Azt hitte, hogy tréfál a szobrász. De az elhanyagolt hajviseletü ember, aki a láda szélén üldögélve némán pipázott, engedel­mesen felállt s az ablakhoz sétált. A szob­rász hosszan célzott, még mindig nem hitte el, hogy a lovassági pisztoly élesre van töltve, mikor a dörrenés, mely robbanásnak is beil­lett, megrázkódtat la a falakat s a bábu fel­borult. A falról vakolat hullott és lőporfüst szállt mindenfelé. A fiatalember, aki hátán összekulcsolt ke­zekkel bámulta az esőt, most lassan meg­fordult, óvatosan megkerülte a döglött bá­but, a vendég elé ment és kezét nyújtotta: — Boudin — mondta egyszerűen, moso­lyogva. — Emile Boudin. Megmondta a nevét, s megrázták egymás kezét. Úgy tetszett, hogy egykoruak. A szob­rász, mint aki teljesen kiadta magát, bol­dogan nevetett, kezeit dörzsölve járt fel és alá, s az elhanyagolt hajviseleté embernek, aki közben igen nagy nyugalommal foglalta el régi helyét, harsány nevetés közben vál­lára ütögetett: — Megdöglött — mondta boldogan. — Lát­ja, itt. fekszik és megdöglött. Csakugyan, a bábu. fej nélkül, késsel és golyóval a szivében, úgy hevert most itt, mint a Journal első oldalán a kéjgyilkosság áldozatai. A szobrász szétvetett karokkal állt előttük, égő szemekkel és elborzolt hajjal. kénytelenek élvezni, mint a történelmi országok dohányosai. Az utóbbi hónapokban az állami dohányjöve­déki igazgatóság ‘ a perforált papiru egyiptomi cigaretta helyett ragasztott cigarettával látja el a dohánytőzsdéket és az ezen cigarettafajta él­vezőinek sok 'boszuságot okoz. A dohányjöve­dék igazgatósága állítólag olcsóbban tudja eze­ket a ragasztott cigarettákat előállítani és azért vezette be. Ennek ellenére az egyiptomi ciga­retta ára nem lett olcsóbb. A dohányjövedéki igazgatóság ezen eljárása sérti a dohányzók ér­dekeit és a mohó nyerészkedés jellegével bír. A rettenetes gazdasági válság egyébként in­dokolttá teszi, hogy a dohánynemüek ára az egész vonalon leszállittassék. Kérdem a pénzügyminiszter urat: 1. Hajlandó-e Szlovenszkó és Ruszinszkó do­hánytőzsdéit ugyanolyan minőségű dohányne- müekkel elláttatni, mint a történelmi országok dohánytőzsdéit? 2. Hajlandó-e a ragasztott egyiptomi cigaret­ták gyártását megszüntetni, avagy, ha ez már nem lehetséges, ngy a ragasztott egyiptomi ci­garetták árát. *20 fillérre 'leszállitani? 3. Hajlandó-« a gazdasági válságra való te­kintettel az összes dohánygyártmányok árát le­szállítani? lagban négy százalékkal, de számos eset­ben öt sőt bét százalékkal volt alacsonyabb, mint Srlovenszkón. Nagyon valószínű, bogy a szlovák mezőgazdák a kamatokon egy milliárd koronát veszítettek. Szerencsére beavatkoztunk ebbe a szloven- szkói visszásságba a szlovák bilei-szövetke­zetekkel és főleg a földműves takarékpénz­tárakkal. A helyzetből annak szüksége kö­vetkezik, hogy az állam járuljon hozzá a főld- mivesszövetkeaeti hitel olcsóbbá tételéhez. Teljes megértéssel vagyunk aziránt, — mon­dotta Hodzsa — hogy a nagybankokat sza­nálni kell, de az egyetemes nemzeti gazdaság mint aki azt mondja: „Igen, uraim, megtet­tem. És most ítéljenek“. Aztán nagyot lélek- zett, odament a vendéghez és kezelt szorított vele. — Tudnia kell — mondta Emile Boudin — hogy barátunk ellensége az anyagnak. Vannak Írók, akik elvonulnak vidékre s he­teken át viaskodnak az ördöggel. Barátunk ellensége az anyagnak, s minden eszköz jó neki arra, hogy ellenszenvét az anyag formá­ival szemben kifejezésre juttassa. Szobrász­tól elég 'különös. Mosolyogva nézett körül. A pipás ember helyeslőén bólintott. A francia fiatalember halkan beszélt, s mosolygott hozzá, mint aki egy kínos eseményt leszállít igazi értékére, de ezért nem ítéli el, s megadja a rögeszmé­nek kijár# elnézést. Gyorsain beszélt, elhú­zott árnyakatokkal. — Én a gázgyárban dol­gozom — Mondta még. — Mérnök vagyok. De ez nem jelent semmit. A szobrász karonfogta s körbevezette a te­remben. — Boudin nem hajlandó követni engem — magyarázta keserű hangon. — Mérnöktől elég különös. Parisban negyvenezer ember foglalkozik állandóan képzőművészettel. Itt fölöttem és mellettem s a szomszéd uccában s a legkülönbözőbb városrészekben emberek ülnek és állnak vásznak és agyagtömbök előtt, s ki akarják fejezni a szépet, vagy az igazat, vagy ami a kép mögött van, vagy a formát, vagy tulajdon magukat, az ördög tudja, mit? Képzelje el. Negyvenezer ember! S köztük sok egészséges és munkabíró, aki évszámra nem tesz egyebet. Negyvenezer. Én magam részéről megoldottam a művészet titkát. A kockákra és gömbökre mutatott. — Én felbontom az anyagot ősi formáira. A többi nem az dolgom. Amikor felbontom, egyidejűleg összerakom. Legyen szives tudo­másul venni, hogy nem vagyok kubista. Ami Piccassot illeti, ő újabban négy almát fest fatálon, a háttérben pohárral. Én megadom az anyagnak, ami az anyagé, a többit rá­bízom azokra, akiknek ez nem elég szép, vagy mély. A világrejtély kulcsa a matema­tika, A mértan uagjaáeje a matematikának, Utókurára . . . . Mattom Giesshttbler Különösen bevált torok és bronclila- katarrusnál, vese- és hőlyag- hántalmakiiál, emésztési zava­roknál, gyomor, bél és májba­joknál, valamint sárgaság ellen. Kérjen mindenütt Giessbüblert. nézőszögéből azt is természetesnek tartjuk, hogy az állam, ha már a kereskedelmi ban­kokat szanálja, nem zárkózhatik el a föld- mivesgazdaságok által igényelt segítségnyúj­tás elől. — Az utóbbi időben kitűnt, bogy az általános gazdasági krízis mily fenye­getően nehezül Szlovenszkóra a lehetetlen szlovenszkói tarifák, a hiányos összekötte­tési hálózat, a szlovenszkói vállalkozásnak az állami szállításoknál való mellőzése révén és hogy a sok közül még egy, de ta­lán legfájóbb fonákságot említsek: az adó- igazgatásnak adózóink kétségtelen válságá­val szemben tanúsított merevsége követ­keztében. A mezőgazdasági válság nemcsak: az agrár­pártok problémája, ugyanúgy a szlovenszkói általános gazdasági válság elhárítása sem le­het tisztán a szlovák pártok föladata. A szlo­vák pártok föladata elsősorban abban áll, hogy a szlovák igényeket elismertessék az egész államra kiterjedő pártokkal és ténye­zőkkel: Ha a jártok és az egyetemes állami kor­mányzat még a szlovák tényezők közbelé­pése utó* sem fognának hozzá a sajátos szlovenszkói problémák megoldásához, ezért a mulasztásért olyan nagy felelőssé­gei vállalnának, hogy annak méreteiről ma egyáltalán még beszélni is nehéz. Hinnünk kell abban, ■— fejezte be Hodzsa ismét hűséges csehszlovák centrálisba tonin'», ban, — hogy Szlo venszkónak a történelmi or­szágrészekkel egy szánvonalra emelése mun­kájában egy plattf ormon vagyunk nemcsak mi szlovákok, hanem a csehek és szlovákok valamennyien. Majd meglátjuk. Hogy ezt a kúpot minek nevezik, akik a mű­vészetben minden áron mást akarnak látni, mint ami, az érdekelhet pintéreket és anya- könyvvezetőket, de engem nem érdekel. Én tudom, hogy kúp, és nem Vízesés, se Me­rengés. Kúp, semmi egyéb. — Kúp — mondta a francia fiatalember ? helyeslőén bólintott. — Kúp, de nem művé szét. A magányos ember a ládán kivette szájá­ból a pipát s intő mozdulattal feltartotta ujját a levegőbe. — Ebben a pillanatban — mondta törede­zett franciasággal — az a nagy kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet. Csak órák kérdése, hogy ez eldőljön. Mi nem tudunk semmit, batuska. Oly komolyan mondta ezt, olyan egészen belülről, egy ember lényének legaljáról, hogy tisztelettel néztek reá. Látszott rajta, hogy már sokmindenen ment keresztül s most se kényezteti az élet. S érezni lehetett, hogy semmi nem fontosabb néki, mint a kér­dés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet? Aggodalmasan nézett maga elé. — Csak órák kérdése? — mondta udva­riasan a francia. — Hogy érti ezt, Vaszilieff ur? — Minden pillanatban születnek emberek — mondta az elhanyagolt hajviselelü ember. — Moszkvában hetenként négyszáz!)usz cse­csemő születik átlagban. Egyáltalán nem va­gyok biztos benne, hogy azoknak a csecse­mőknek, akik ebben az órában Moszkvában születnek, lesz-e még szükségük művészet­re, tájképekre és csendéletre és harlekinre mandolinnal és Fürdőzőre és Szénhordőra s Anyaságra? Azt se tudom, milyen ruhái hor­danak husz év múlva. Azt se tudom, mit esznek majd és milyen jármüvekkel közle­kednek. De meg vagyok győződve róla, hogy nem lesz olyan nagy szükségük művészetre, mint például hármunknak e pillanatban. A szobrász almabort hozott, egy kancső- ban. amelyet az ágy alól húzóit elő és csor­ba poharakat. Az almabor savanyu volt és penészes. Szótlanul ittak s a szobrász bizal­matlan tekintettel, gyanakodva nézegette mbix&í Hodzsa a szlovák front élén? Követeli a szlovenszkói kérdések rendezését — „Lehetetlen szlovenszkói tarifák", a szlovák vállalatok mellőzése és adóOgyi sérelmek Hodzsa szá­jában — Egy milliárdot fizetett rá Szlovenszkó a hitelkamat diszparifására!

Next

/
Thumbnails
Contents