Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-17 / 212. (2433.) szám

2 Viskovsky: Jugoszlávia számíthat rá, hogy a csehszlovák nemzet mindig az oldalán lesz koaott. Vázolta az általános gazdasági de­pressziót, majd igy folytatta: — A krízis elemi csajpásként nehezedett ránk. Németország jobban szenved, mint a környező államok. Tarthatatlan állapot, hogy az egyes európai államok, akár nagy, akár kis országokról van szó, csak autonóm vám rendszabályokkal tudnak kilóbolni kény­szerhelyzetükből. Az európai kooperáció gondolata tehát kellő időben jóit, különösen gazdasági téren. A német kormány a gazdasági együttmű­ködésre vonatkozó járásiatokat a legna­gyobb gonddal fogja megvizsgálni és a munkában aktívan részt akar venni. A német delegáció a maga részéről a tőke forgalmának kérdését is föl akarja vetni. Lehetetlen állapot, hogy egyes országokban óriási pénzifölösleg van s a tőkét alig tudják gazdaságosan kamatoztatni, mig más orszá­gok pénzszűkében szenvednek és óriási ka­matokat fizetnek. Ha Európa gazdasági megegyezéséről beszélünk, akkor ezt senki másnak nem értelmezheti, mint az európai közgazdaság együttműködésének és a vám­uniónak. Söhober osztrák kancellár a regio­nális megértés útját vázolta a gyülekezet előtt és mindenekelőtt azoknak az államok­nak összefogását ajánlotta, amelyek között kisebbek a különbségek. E részletmegoldá­sok segítségével később az európai államok gazdasági föderációja is létrejöhet. A német delegáció az érdekes javaslatot örömmel üdvözölte és a gondolat meg való­sításán aktív részt kíván venni. Nem kis előnyök megszerzéséről van szó, hanem arról, hogy lezárjuk az európai gazdasági történelem egyik vigasztalan fejezetét, amelyet a mindenkinek mindenki ellen való küzdelme jellemzett, és uj, békés munkába kezdünk. Az újságírók és a delegátusok megáll a-1 pithatták, hogy’ az a taps, amely Curtius dr.-l a tribünre kísérte, nagyobb volt, mint a be­széd elhangzása után fölhangzott helyeslés. Curtius nean emlékezett meg a német vá­lasztásokról s beszédében nem követett uj irányvonalat. Feltűnő azonban, hogy Páli­én ró párol hidegen nyilatkozóit és a gazdasá­gi kérdésekben élesen a francia tőkepolitika ellen foglalt állást. A beszéd általában kiáb­rándulást keltett, mert bizonytalan volt és nem jelentett pozitívumokat. Az a körül­mény, hogy Curtius a kisebbségi kérdés el­intézését a hatodik népszövetségi bizottság­hoz kívánja utaltatni, bizonyos mértékben talán újból lökést ad a népszövetség ezen a téren megnyilvánuló aktivitásának. Prága, szeptember 16. A cseh közvélemény és sajtó még mindig foglalkozik xz isztriaj ki­végzésekkel. A betiltott olaszellenes tünteté­sek helyett a cseh pártok bizalmas jellegű értekezleteket hívtak egybe s ezeken egymás után határozatokat hoznak, melyekben tünte­tőén szolidaritásukat fejezik ki a jugoszlávok- kal s elítélik az olasz igazságszolgáltatást. A tömegesen megrendelt határozatok politikai célja a jugoszláv-csehszlovák katonai és poli­tikai szövetség melletti tüntetés, a szövetségi hűség dokumentálása. így igen népes pártérbekezletet tartott Stribrny radikális pártja. Az értekezleten a német lapok becslése szerint több mint há­romezer ember vett részt. Az összejövetelen Stribrny, Pergler és Trnobransky beszélt. Pergler beszédében hangoztatta, hogy „Olasz­ország van a legkevésbé följogosítva arra, hogy a világ legbecsültebb katonáit sérte­gesse.“ Beries külügyminiszter pártja, a cseh nem­zett tüntetésből, hogy a szlován összeesküvők résztvevővel tartott hasonló olaszellenes érte-J kezletet. Itt Zeminova képviselőnő mondott | dörgedelmes beszédet. A katolikus Őrei-szövetség középc&ehorszá- gi zsupája úgy vette ki részét a megrende­zett tntetésből, hogy a szlovén összeesküvők kivégzése alkalmából részvéttáviratot küldött ben — talán a gazdasági krízis .kigúnyolásaikép­pen — fényűző irodahelyiségeket rendeztek be az elnökség és az alelnökök számára, óriási ét­termet építtettek a törvényhozóknak, amely már most, 41 első napon is kong az ürességtől. A törvényhozók nagyrésze nem jelent meg a nyári szünet utáni első ülésen, amely simán ie folyt le, csupán a kommunisták zavarták meg az egyes szónokokat kőzbeszólásarkkaíl. A képviselőház e héten három ülést tart és Az egész szövetségi tüntetés azonban egy vidéken elhangzott nyilatkozattal kapott nemzetközi jelentőséget. Vasárnap ugyanis Masatovban agrárpárti gyűlés volt, melyen Viskovsky nemzetvédelmi miniszter beszédet mondott s a beszéd egyrészt a szövetséges Ju­goszláviának, másrészt Olaszországnak van adiresszálva. — A magunk és a velünk szövetségben élő nemzetek érdekében készen kell len­nünk arra, — mondotta többek közt — hogy elég erősed legyünk akkor, amikor magunknak lesz segítségre szükségünk, vagy pedig szövetségeseink szorulnának a mi segítségünkre. A politikai viszonyok, sajnos, nem eléggé tisztázottak, hogy teljes nyugalommal nézhessünk a jövő elé, Azért résen kell lennünk. Annál inkább becsül­nünk kell szövetségeseink barátságát, ami­képen szövetségeseink is számíthatnak a mi barátságunkra. Nemzetünk kiváltkép­pen ezekben a napok bajt együtt érez a test­véri jugoszláv nemzettel mostani súlyos gondjfaiban. Mindig hízhat bennünk és szá­míthat arra, hogy a csehszlovák nemzet örökké oldala mellett fog állni s bár ma miképp a jugoszláv nemzet is, megőriz­zük méltóságom nyugalmunkat, legyen meg­győződve afelől, hogy nem csupán szim­pátiát táplálunk irányában. pedig a mai ülésen kívül szerdán és csütör­tökön egész nap ülésezik, hogy elintézze a hadirokkantaik illetményeiről szóló törvényjavaslatot, a postatakarékpénztá­rak föl állításáról és a közalkalmazottak 13-ik havi fizetéséről szóló törvényjavaslatokat. A jövő hét keddjén pedig a kormány benyújtja a jövő évi költségvetést és Eruglie pénzügyminisz­ter elmondja nagy pénzügyi expozéját . Nincs kizárva, hogy, az eddigi szokásoktól eltérően, az expozé fölött azonnal meg is indul a vita. Már az ülés megkezdése előtt Udrzsal minisz­terelnökkel az élén 'bevonult úgyszólván az egész kormány. Amikor Malypetr elnök délután félnégy órakor az ülést megnyitotta, a kommu­a prágai jugoszláv követségnek. ^r-tsT'Bsm»:aE»s A képviselSház első ülésén a rokkant-javaslatot tárgyalta Prága, szeptember 16. Tizenegyhetes szünet után ina nyílt meg újra a Rudolfinum kapuja. A politikai helyzet ez alatt a tizenegy hét alatt nem változott meg, legföljebb a parlament épü­letében történtek nagyobb változások, amennyi­IDEGEN EMBEREK RE e ÉiV IRTH: MARAI SÁNDOR Ccppr igfit b% Pcn/ficon (15) — Most meg kell keresni a harisnyámat. Ez a legunalmasabb a szerelemben. De megtalálták. Oly szeliden ment el, hang nélküli kérés és ígéret nélkül, mint egy be­tegápoló testvér, aki elvégezte dolgát és örömmel látja, hogy a beteg a javulás utján van. Az ajtóban megállt és tárgyilagosan mondta: — Most hazamegyek. Már sokkal kevésbé vagyok bánatos. Az ajakrudacskát ott felejtette az asztalon. Sokáig mozdulatlanul feküdt még, gondolko­zott, a levélre gondolt, melyet apjának Írni illene, a jövőre, mely egyre homályosabb volt és elképzelhetetlen, s a nőre, kinek elfelej­tette megkérdezni a nevét. Ma mégis láttam valamit Parisból, gondolta. Nem sokai, de mégis valamit. Mondjuk, a Louvre egy szár­nyát. The Louvre, Das Louvre. Vessünk egy pillantást jobbra, ez itt egy francia nő. Mi­lyen egyszerű volt, milyen természetes. S utolsó pillanatig megjátszotta azt, hogy itt van, ösztönösen és tapintattal. Hálát érzett iránta, semmi egyebet. Sem egy kaland édes­ségét, sem egy szenvedélyes pillanat fanyar, nyers utóizét, csak hálát és elismerést. Napokon át nem látta s aztán elfelejtette. Egy délután elment egy kávéház előtt, meg­ismerte a Harcourt-t, gondolkozott, belépett, a nő egy sarokasztalnál ült egy szőke, német fiatalemberrel. Óvatosan leült melléjük, a nő, aki nem vette észre, egy szál ma szálról léhán tótba a selyempapirost, apróra össze­hajtogatta és üres, barátságos, meleg hangon mondta: — Most mutatok egy érdekes találmányt. S mikor a kísérlet sikerült, a német fiatal­ember ezt felelte: % — Ezt a fizikai törvények játéka okozza. Mielőtt még rendelt volna valamit, csende­sen felállt és elment, észrevétlenül. Pária igen nagy volt. S elfelejtette megkérdezni a nevét. S elfelejtette megkérdezni, hogy miért volt olyan nagy bánata? Nem látta többé. 4. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy el fogom küldeni ezt a levelet, irta. Ma esik az eső s egész délelőtt itt ülök már ebben a kávéházban. Tudnotok kell, hogy egy pá­risi kávéház egészen más valami, mint mi­felénk otthon. Itt nem ismerik azt, hogy va­laki beül a kávéházba s rendel egy feketét s aztán órákon át ottmarad, mindig friss vi­zet kér, s elolvassa az összes lapokat. Itt az emberek bejönnek kalappal a fejükön, s oda­ülnek egy asztalhoz, ahol már ül valaki is­merősük, nem veszik le a kalapot fejükről, nem fognak kezet, csak azt kérdezik: „Ca va?“, s a kezüket dörzsölik s a pincérnek azt mondják: „Stise-citron“, 3 aztán kapnak valami édeset, ami keserű, vagy valami sa­vanyút, ami édes, s vizet töltenek hozzá és jeget tesznek beléje s az egész úgy néz ki, mint a málnaszörp, de ha megiszod, szédülni kezd a fejed és elalszol. Ez a aperitif. Tulaj­donképen nem erről akartam írni. Azt. hiszem, bárom hete vagyok itt. Nem irtain meg nektek, hogy idejövök, s ez talán nem volt helyes tőlem. Ma nyugtalan vagyok, mert esik az eső, s megszámoltam a pénze­met, azt hiszem, elég még egy hónapra. Az alapítvány is tartozik még egy hónappal, azt még nem vettem fel, s úgy számítom, hogy elég lesz a pénzem szeptember végéig, igaz, hogy akkor nem marad a hazautazásra. Apa ne nyugtalankodjon és főként ne küldjön pénzt. Ha a szőlőből lesz pénz, idén, fizes­sétek ki a tavalyi hordókat s ami még a banknál tavalyról maradt. Én tudok segíteni magamom, legfeljebb hamarább utazom ha­za. Kristóf keresse meg a biciklimet fenn a padláson, olajozzátok meg és mossátok tisz­tára, azt esetleg el lehet adni. De három mil­lión alul ne adjátok oda, legfeljebb kettő és félért. S a könyveim közül a Mayer Lexikont is eladhatjátok és a telje* Ibsent, ha a kettő-, éri megkaptok három milliót, Lehóezky ta­nár ur akarta annak idején, de mondjátok meg neki, hogy részletre nem adhatom, in­kább fizessen kevesebbet, de egy összegben, s azt is küldjétek el. A fontos az, hogy apa ne nyugtalankodjon. Kristóf, magyarázd meg apának, hogy miért kellett most idejönnöm. Ha most nem szá­nom rá magam az útra, talán soha többé nem lesz alkalmam idejönni. Nagyon sóikat gon­dolok rátok. Nincs „honvágyam*1, ne higyjé- tek, s nagyon örülök, hogy itt vagyok, azt hiszem, a karrierem érdekében is nagyon hasznos ez az ut, kitűnő emberekkel ismer­kedtem meg itt, egy albán tudóssal, aki már hatodik esztendeje dolgozik az egyetemen és specialista a fajelméletek terén, s egy nagyhírű magyar szobrásszal, aki már egé­szen beérkezett itt és százezreket fizetnek a szobraiért, s ezenfelül egy nagyon előkelő, igen magasrangu külföldi emberrel is sze­rencsém volt megismerkedni (angol I), de erről levélben nem irhatok, majd szóval. S a híres párisi ékszer-brandiéből is megis­merkedtem egy befolyásos személyiséggel. Mindebből láthatjátok, hogy érdemes volt idejönnöm. Ha még megírom, hogy szert, tettem itt egy nagyszerű találmányra, mely talán otthon is értékesithető, mindössze szal­ma és papír kell hozzá s egy vegyi folyadék és a fizikai törvények játéka az egész, akkor azt hiszem, belátjátok, hogy a legokosabb volt idejönnöm. Mindezt azért írom, hogy megnyugtassalak benneteket. Ami engem illet, én nagyon jól érzem magam. Egy hotelben lakom, erké­lyéé szobában, mely a legmodernebb kénye­lemmel van felszerelve, elektromosság és minden, amit csak el tudtok képzelni. A reg­gelit is a hotelben veszem, « itt persze azt is egészen különös módon szervírozzák, pá­rtolásán. Nem nagyon hiszem, hogy meg tud­nám nektek levélben mondani, milyen Pa­ris? Egyelőre még magam se tudok sokat. Mindenesetre egészen más mint ahogy kép­zeljük, de megvan benne az is, amit kép­zelünk róla, csak máskép s nem mindig olt ■és úgy, ahogy várja az ember. Mondom, nem vagyok biztos benne, hogy, H>30 szeptember 17, szerda. 1 Így harcolja össze a fogait i | a rossz fogpaszta, mely durva szemcséket', érdes anyagokat tar- , tál máz. Ha jó fogpasztái: dörzsöl szét az uijai közt, szemcsét benne ’ nem érez. Az QdoLíogpaszta olyan finom, mint a vaj és olyan puha, mint a bársony. akták mii sono kiabálták: „Éljen a kommunizmus, Éljen a kommunista párti ÉJjen Szovjet-Németország!“ Ez az utóbbi f ötki állás nagy derültséget keltett a húz jobboldalán. Miközben a beérkezett iratokat az elnöki tit­kár föilolvasta, bejött a terembe Meissner igaz­ságügyminiszter, akit a kommunisták a követ­kező fölki állásokkal fogadtak: „Pusztuljon Meissner igazságszolgáltatása! Le a fasizmussal! Bocsássátok szabadon Harust és zárjátok be az igazságügyminiszterti A mai ülés napirendjén szerepel a hadirok­kantak illetményeiről szóló törvényjavaslat, amelynek szociálpolitikai előadója, Neumaister képviselő, rámutatott arra, hogy a 85 százalé­kos hadirokkantak illetményeit száz százalékig föl javítják, vagyis az eddigi 36Ö0 koronás évi illetmény a drága­sági pótlékokkal együtt egy teljesen munka- képtelen hadirokkantnál 7200 koronára fog emelkedni. Rypár, a költségvetési bizottság előadójá­nak referetáuma után megindult a vita. amely­nek első szónoka Zapotocky kommunista kép­viselő volt, aki üdvözletét küldte a német-orszá­gi kommunista pártnak és tiltakozott a prole- táriátusnak a különböző kapitalista országok­ban történő elnyomatása ölen. elküldöm ezt a levelet, s csak azért írom, meri esik az eső és nyugtalan vagyok ma. Sokminden történt velem. Nagyon sokat gon­dolok rátok, de az ilyesmit nehéz szavakban kifejezni. Félek, hogy elszomorítana benne­teket, ha bevallanám, hogy Berlinben nem csináltam semmit, ami annál lesujtóbb s megszégyenlitöbb reám nézve, mert Berlin­ben igazán mindenki csinál valamit. Nagyon örülök, hogy Kristóf elvégezte a gazdasági akadémiát, ezt még Berlinből meg akartam Írni és gratulálok. Annak is örülök, hogy van kedve otthon maradni és gazdálkodni. Én is nagyon boldog lennék, ha kedvem len­ne ahhoz, de a szőlő kevés kettőnknek, s na­gyon szerencsétlen lennék, ha most haza kellene mennem. Én nem veszem rosszné­ven, ha most megkérdezitek, hogy mit aka­rok csinálni, de a nagy baj ott van, hogy nem tudok erre felelni? Apa biztosan aat feleli, hogy menjek haza, s annyit még meg tudnak csinálni, hogy kineveznek Gyarmatra középiskolai tanárnak. Ti tudjátok jól, hogy én tanultam és a legjobbat akartam, a vizs­gákat. letettem, most már igazán csak ki kel­lene nevezni és taníthatnék magyart és la­tint Gyarmaton. De nagyon félek tőle, hogy onár nem fogok tanítani Gyarmaton. Nem ^szeretnélek megszomorítani benneteket. Nem tudom egészen pontosan megmonda­ni, hogy mi történt velem? Csak ne képzel­jetek semmiféle eseményt. Azt hiszem, ott kezdődik a dolog, hogy bennem nincsen sem­miféle különös tehetség, vagy képesség. — Olyan világosan látom magamat, mint egy fotográfiát. Mi néhányan túlságosan sokat ol­vastunk ahhoz, hogy ne szerettünk volna köl­tők, írók, vagy esztéták lenni. De én túlsá­gosan sokat olvastam már ahhoz, hogy költő, iró, vagy esztéta akarjak lenni. Tudom, hogy miről van szó, lemértem a nruszklikat. nem merem. Akkor, azt hiszem, egészen el lenne rontva az életem, igy még mindig van vala­mi reményem, hogy találok valamilyen meg­oldást, egy mesterséget, vagy egyszerűen csak valamilyen állásit, amely atka más arra. hogy akkor is hasonlítsak még magamhoz, ha már húsz éve csinálom. r v(FolytatÍűk.) *WJA*<íxrA\Ar.^at>.mcTlXT>

Next

/
Thumbnails
Contents