Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-14 / 210. (2431.) szám
1980 szeptember 14, vasárnap. 11 Elfogadta az országos képviselőtestület Ruszinszkó jövő évi költségvetését Az agrár többség leszavazott minden őslakos kívánságot Egy pozsonyi hiró kínos hajnali kalandja Ungvár, szeptember 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Most tartotta a ruszinszkói országos képviselőtestület rendes negyedévi ülését, melyen több jelentéktelen tárgysorozati pont között az 1931-ik évi költségvetés előirányzat tárgyalása is szerepelt. Az ülést Jecb Leó dr., a Rozsypal országos elnök által kinevezett országos alelnök nyitotta meg. Stelán Antal előadó ismertette általánosságban a költségvetést. Vitát csupán az ellenzék provokált, de az is egyoldalú volt Demkó Mihály Kurtyák-párti képviselőtestületi tag erős kritikában részesítette a költségvetés egyes tételeit. Győző Ármin kommunista képviselőtestületi tag kijelentette, hogy nem tartja komolynak a költségvetést, mert a benne szereplő számok csak számok maradnak, melyeknek gyakorlati értékük nincs. A kormány ugyanis nem utalja ki a kért 14 milliós államsegélyt s igy a kiadási tételeket nem lehet realizálni. A pénzügy- igazgatóság is a beszedett országos pótadókból csak a conto utal ki tetszése szerinti ösz- szegeket. Az egyes kiadási tételeknél rámutatott arra, hogy például az iparosok felsegélyezésére szolgáló összegből egyetlen iparos egyetlen fillért nem kapott, ellenben szubvenciókat adtak állami üzemeknek és egyéb intézeteknek. Vagy példáiul a szegény gyermekek tanszer ellátására szolgáló összegből egyetlen gyermek egyetlen fillért nem kapott, ellenben tizenegyezer koronát fizettek ki Bálint Miklós lapszerkesztőnek, amiért a köz- társasági elnökről egy könyvet irt... Ezután Révay szoc. dem. képviselőtestületi tag birálta a javaslatot, majd a költségvetés részletes tárgyalására tértek át. A központi közigazgatás költségeire előirányzott 407.000 K-t, valamint a tartományi vagyon cimen szereplő 709.400 K-ás tételt a többség megszavazta. A fedezet nélküli föld- mivelésügyi tételben szereplő 1,965.000 K megszavazása körül vihar keletkezett, amennyiben Demkó képviselőtestületi tag azon pénzek után érdeklődött, amiket a legelőkön tartott marha után fizetnek. Az egy milliót meghaladó összeg sorsáról Brandeys referens semmiféle felvilágosítást nem tudott adni. Azzal védekezett, hogy erről a járási hivatalok tudnának közelebbi felvilágosítással szolgálni. Jaczik Miklós magyar ellenzéki országos képviselőtestületi tag inditványt terjesztett elő, mely szerint a szőllőtérmelést ért elemi csapások miatt kétségbeejtő helyzetbe került szőllőtulajdonosok részére 500 ezer korona vétessék fel a költségvetésbe. A cseh agrár többség azonban az inditványt leszavazta. A kereskedelmi és ipari célokra felvett 590 ezer koronát 800 ezerre emelte fel a képviselőtestület. A kereskedelem és ipar támogatására felvett 140 ezer koronát 200.000-re emelték fel. Jaczik Miklós képviselőtestületi tag a ruszinszkói kisiparosok felsegélyezésére 300 ezer koronát javasolt a költségvetésbe felvenni, de a cseh agrár többség ismét leszavazta ezt az üdvös inditvánt. A szociális gondoskodás c. tétel 880.000 K-val szerepel. Győző ármin a Verhovinán éhező szegények felsegélyezésére fél millió K. felvételét javasolta, de a cseh agrárok ellene voltak és leszavazták. Jaczin Miklós azon indítványát, mely szerint a szegény gyermekek felsegélyezésére 100 ezer korona vétessék fel a költségvetésbe, a cseh agrárok ugyancsak leszavazták, valamint leszavazták Jacziknak azt az üdvös indítványát is, mely szerint a vidékről a városokba naponta bejáró középiskolai tanulóknak napközi otthonok létesittessenek, melyre 100 ezer korona szubvenció irányoz-* tassék elő. A C9eh agrár többség csupán a munkácsi vakok és az ungvári süketnémák intézetének céljaira szavazott meg 50, illetve 25 ezer koronát. A közegészségügyi tétel 4 miiló 304 ezer koronával, mig az iskola, tudomány, irodalom, művészet tétel 3,916.000 koronával szerepel. A ruszinszkói orsz. közművelődési szövetség 100.000 K szubvenciót fog kapni, mig a munkácsi zsidó gimnázium 50.000 koronát A falusi gyermekotthonok részére 50 ezer koronát irányoztak elő, mig a tanítóképzőknek 150.000 K szubvenciót szavaztak meg. Az újságírók egyesületéről sem feledkezet meg a képviselőtestület, amennyiben 10 ezer koronát szavazott meg s külön tízezer koronát irányzott elő a „tüdőbeteg" újságíróknak. A többi megszavazott tételek a következők: vizi építkezések: 4,822.000 K, közlekedésügyi: 11,431.503 K, nyugdíjügy: 338.318 K. Pótadókból és kiegyenlitési alapból 25,672.000 K-ra számítanak. A tartományi adósságok tétele 1,019.427 K-val, mig a rendkívüli költségvetés 3,300.000 K-val szerepel. A kiegyenlitési alapból az országos képviselet 15,767.000 K-t kér. A gyűlés este fél nyolckor ért véget, ami ugyancsak jellemzi, hogy egy ország költség- vetésének vitája milyen „alapos" lehetett. Pozsony, szeptember 13. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kellemetlen incidensnek voltak szemtanúi péntekre virradó hajnalban a kora hajnali járókelők az állami kórház előtt. A szolgálatot teljesítő rendőrőrszemnek feltűnt egy bizonytalan léptekkel haladó férfi, aki a hóna alatt puskát szorongatott és hangos jókedvvel támolygottt aT^ereszt-ucca felé. Minthogy a rendőrnek gyanús volt az illető, igazolásra szólította őt fel. — Mindenféle niemandnak én nean igazolom magam, — volt erre a nem várt válasz. Polák rendőrőrszem erre még egyszer türelmesen felszólította a támolygó idegent, hogy igazolja magát. A férfi azonban szó nélkül tovább ment. Erre a rendőr sipjelzést használt, mire két lovasrendőr jött oda. Az egyik leszállt a lováról, s most már ketten fogták közre a titokzatos idegent, g újból igazoltatni akarták, ő azonban dühbe gurult s nagy lármát csapott. — Én vizsgálóbíró vagyok, — mondotta, majd lehordta a rendőröket. Az afférba beavatkozott egy csehszlovák őrnagy is, aki a lárma zajára közeledett a kis csoporthoz s mikor hallotta, hogy az illető vizsgálóbírónak mondja magát, igy szólt: — Ha ön vizsgálóbíró, akkor 6zégyelje magát! Prága, szeptember 13. Mlcodh vasutügyi miniszter a prágai cseh és német sajtó képviselőit informálta az államvasutak gazdasági helyzetéről. Az üzemi deficit ez év első felében 280.5 millió korona. A miniszter számítása szerint az év végi passzívum 300—á00 rnilUó korona lesz, úgyhogy az államvasutaknál a gazdasági egyensúly visszaáUHésához kerek félmilUárd, koronára lesz szükég. Az egyensúly visszaállításához első intézkedés lesz a személyi tarifa emelése. Ebből a jövő évre 150 millió korona többletbevételt irányoz elő a minisztérium, a beruházást pedig százmillióval csökkenti. A rendőrök erre a Kereszt-uocai rendőrhiz- tosság felé vonszolták a puskás idegent, aki a komiszáriátus ajtaja előtt a földre vetette magát, úgyhogy erővel kellett őt bevonszolni a rendőrbiztosságra. Itt elvették tőle iratait, köztük fegyverviselési engedélyét, amelyből a legnagyobb meglepetéssel jöttek rá, hogy a hajnali csendzavaró puskás idegen a pozsonyi kerületi bíróság egyik volt vizsgálóbi- rája, Henzl Jaromir, akinek neve a Stöger-ügyben vált ismertté. A volt vizsgálóbíró a kezén és homlokán megsebe-i sült, miközben a rendőrök őt a rendbiztoeságra becipelték. Amikor kábulteágából kissé magához tért, követelte, hogy a rendőrorvos vizsgák ja meg őt. Trnovsky dr. meg is jelent és kijelentette, hogy a sérülések esetleg mástól is származhattak, nem csak a földön való vonszolás-' tói. Henzl dr.t ezután szabadon engedték s Ő azonnal felkereste Pongrácz rendőrigazgató helyettest, ahol panaszt emelt a rendőrök ellen. Henzl dr., aki azelőtt vizsgálóbíró volt, most büntető járásbiró Pozsonyban. Csütörtökön Lin- hart-tal, a Tufca-pör volt vizsgálóbirájával óe egy harmadik ur társaságában vadászaton volt Ligetfalun. A kis vadásztársaság a sikeres vadászat után kis vigasságot tartott 6 valószínűleg több söTt fogyasztottak és ennek volt folyor mánya a péntek hajnali kellemetlen kaland. A gazdasági depresszióra való tekintettel a teheráru tarifájának emelésére gondolni sem lehet. Nem aktuális a tarifareform se (amelyre Sziovenszkó és Ruszinszkó már évek óta vár) és amelyen a vasutügyi minisztérium már évek óta dolgozik. Ha szükség lesz, a személyzet redukálásához is hozzá kell fogni. Jelenleg 180.000 alkalmazottja van a vasútnak, ami a külfölddel összehasonlítva, tuíl magas szám. Rvizió alá veszik a vasúti jegy- kedvezmények rendszerét is, mert Csehszlovákiában teljes vasúii jegyyel az utazóközön- ségnek csak 43 százaléka utazik, mig a többség, 57 százaiéi rezsi, vagy kedvezményes jegyet élvez. Három-négyszáz milliós deficitet vár év végére az államvasutak igazgatósága Példabeszédek Irta: BETHLEN MARGIT I. az hív Ságnak az életet is jócskán TULMŐ ERŐTELJESSÉGÉRŐL Élt pedig valaha egykoron egy ember, ki igen nagyon megun dorodott vala az életet betöltő emberi hivsiágoktöl, olyanképpen, hogy inkább akarná eldobni magától azt, mintsem azt mondaná hivsággal egyetemben, lakozni ő benne- És azt gondolná magában, kimenne éjszakának idején az temetőbe és megkréné az visszajáró lelkeket, vinnék őt magokkal azon országba, ahol nincsen bűn, sem pedig hivság. Mikoron pedig elérkezne az temetőbe, volt vala éppeg, hogy tizenkettőt üte az toronynak órája. És kinyilának az sírok mind, és kilépnének, kilebbeuének, kuszának és vánszor- gának belőlük egyenként, avagy párosával, ahogyan őket eltemették, az hallottak. Öregek fiatalok, gyeremekek és aggok jártak, futkostak, ugráltak és csoszogtak vala körülötte. Mert az túlvilágon nincsen olyas, mit úgy neveznének: Idő. Aki, ahogyan elbagyandja eme világot, amúgy marad: az ifjú ifjúnak, az vén- ség vénnek. Csak az húsa meg az vére foszladozik le róla, de nem az ő természete. Mivel azonban az a többinél is úgy vagyon, nem igen vészen tudomást róla, hanem éppeg úgy visel endi magát, mint amnak előtte. De az egy élő ember, ki a kisértetek közé keveredett vala, ezt nem tudhatná és ezért igen nagyon furcsái Iá, mikoron egy leányki- sértet őt megpillantván, kacér ráncokba szedné halotti leplét és ajaknélküli szájából hamisan megvillantaná feléje fehér fogsorát. És alig látó ezt meg egy másik, vállára hajtá fényes csonti éjét és úgy sugá fülébe: — Ne nézzed őt, mond ugy-e, hogy én szebb vagyok. Miközben gyilkos pillantást vete az másikra üres szemének gödréből. De még nagyobbá válók az élő embernek csodálkozása, mikoron közrefogván őt, néhónyan az idősbb kísértetek közül, keservesen pamaszlák, hogy az érdemeikért járandó megbecsülést fájdalommal kellend nélkül özniök az később jövőktől, kük nem akairaimdijók rang jókat elismerni. Ama zok pedig félcsontvállról beszélnek velők, mondván, hogy az régebbi kísértetek elmaradottak, ósdiak, kik az korral nem tudnának haladni és nem vennék számba, hogy ők, az uj jövevények, mennyivel különb műveltséggel rendelkeznének, nem is beszélvén az földön való életükben való előkelőbb születésükről. Ezen oszt úgy összevesznének egymás közt, kicsi híján uiula, hogy az élő embert is magukkal nem rángatták volna az sárba, verekedésüknek közötte. Ahová azonban az élő ember most már csep. pet sem kivánkozók, megforgatván az ő elméjében, hogy mégis csak jobb volna itt maradni, az hivságokkal egyetemben, az életben, mintsem az életnek nélküle, tsupántsak az hiváságokkal egyedül, beléje mennie az sírba. És ezért kettőt sem gondolván futásnak eredt, ollan gyorsasággal, hogyan tsak az 5 lábai őt birandák. Amit látván az kisértetek, utána eredéi ek mindannyian és már-már o'-érendék, de szerencséje vala, mert az kakas épp akkor kezde jó hangosan kukorékolni, mire, mint tudva vagyon, az kísérteteknek muszályamd ha- zatérniek. És igy az ember megmenekül3. És soha többé nem panaszkodnék az életben előforduló hiúságoknak ellene. 71.-4z jószívűségben való leledzésnuk KÜLÖNFÉLEKÉPPEN WALÓ MEGÍTÉLÉSÉRŐL Megtörténe pedig egyszer, hogy egyik télen igen nagyon nagy vala az Isten hidege. És az emberek fázának és az kis éneklő madarak megfagyván az ágaikon, lehullának az járókelők lábának előtte, az igen nagyon nagy hidegnek miatta. Aki pedig tehetné, otthon kuik- sola az fűtött kemencének mellette és ha mégis ki kéne mennie valamilyen fontos ügyben, avagy küldetésének miatta, nagy, bő, prémes kabátot kanyiratana magára, hogy az őt az beste hideg szelek ellen megoltalmazná. És az napok mulának, de az hideg tsak nem ajkara múlni. Ezen napok egyikén pedig megtörténe, hogy az főtérnek közepén, épp az Isten házának bejárata előtt, hol az hívők az szent misére gyülekeztek vala, nagy tsődület támada. Az tső- dület közepén pedig egy szilimán leányka állott vala egy szál fehér űmegben és alsószok- nyácskában, födetlen vállak és karokkal, melyek épp oly fehéren viUogának, mint az testét takaró gyolcsruha. Előtte pedig ősZhaju agg ember kuporgott vala, tetőtől-talpig befedve nagy, bő, prémes általvetővel. És az emberek egyik része ordita, hogy — Gyalázatos, szégyentelen, cifra — és más efféléket, mig a többiek dicsérték, hogy: — Könyörületes, jótevő, szegény népek barátja. És akik már bementek vala az templomba, sebesen kiszaladának, hogy az Urnák imádá- sa helyett megbotránkozásokkal örvendeztetnék meg őt, és mások, akik oda igyekezémek, meg állanak, hogy óbégatásukkal mutatnák ki erkölcsös mivoltukat. És olyan nagyra nőve- kedék a lárma, hogy az városnak bírája, aki szemközt lakott vala, meghal Iá azt és el ren délé, hogy hoznák elébe az galiba okozóit. Az városnak pribékjei pedig nem valának restek, és nem tudván kihámozni az zűrzavarból az tsetepaté valódi okozóit, összeterelék az egész lármázó tsapatot, az szótlanul álló leányka és agg emberrel egyetemben és a városnak birajának elébe vezették. Az pedig végigmustrálá őket mind és aztán kérdezé: — Miért e lárma s galiba? Mire az összes az leányka fe lé fordul a és hagosan magyarázni kezde. De az biró eltsiti- tá őket, mondván: — Az ügy az leányka ügye. Mondja el ő. Az leányka pedig szóla: — Templomba mén vén félmeztelen koldussal találkoznék, kit majd megvett az feten hidege. És oda adám nékie általvetőmet, hogy meg ne fagyna Istennek dicséretének alatta. — De nem jószívűségből tévé, hanem, hogy fehér testét és lelkét egyszerre fitogtatná a® templomba menendő ifjak előtt, a céda! —* hiáltozták azok, akik ezt hivék és bizony, bizony ők valának az többség. Tsak az szegények és nyomorultak valának az ő pártján mondván: — Akármiért tévé, jól tévé. És az biró újra az leánykához fordulván, szóla: Miért tevéd? És felnézve reá két kék csillagszemével felele: — Én olyan szavakat mondok, amilyeneket én akarok. Te pedig azt hiszed belőlük, amit és amennyit te akarandasz. Mire való tehát, hogy én beszéljek? Te vagy a biTŐ. Az ítélet joga a tied vagyon. & az bíró összevonván homlokának redőli, elgondolkozék. Azután pedig inte pribékjeinek és szóla: — Hozzátok elő egy nagy bő, prémes, bársony által vetőt, tenteékíek az leányka váílai- ra és burkoljátok őt hé, hogy arcán kívül semmi belőle födetlen ne maradna. Amit azok rögvest meg is tevének. De aa emberek többsége zajongva, amikor ezt meglátó és követeié az szégyentelen személy megbüntetését. A báró azonban felem elé kezét és mondá: — Ez igazság vagyon. Mert ha szivének jóságából tévé tettét, illő, hogy jutalomban részesül end. Hogyha pedig, ahogy mondjátok, hivságból tévé, úgy az büntetés leend, hogy szándékát véghez vinni nem tudná, és eltakart válaikkal és karokkal járulna az Urnáik és az őt néző ifjaknak színe elébe. De hogy büntetés-e, avagy jutalom az én ítéletem, annak megmondhatója tsak az Ur, aki úgy olvas az szivekben, mint az Írástudó a könyveknek lapjain. Dixi. .
