Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-14 / 210. (2431.) szám
ífgü Kpeptombeír 14, vasárnap. 'PI^GAI/VVVGSSRHIKLSP 7 PAVEL LUDIKAR a newyorki MetroDolitaine Opera tagja, a legjobb cseh baritonista, magyar származású Nagyapja még Martonvásáron élt és ott is halt meg — A Ludikár-család egy része még ma is Budapesten él — Beszélgetés a sztovenszkói hangversenykörutra hészülő kiváló énekessel Prága, szeptember 13. Pavel Ludikar, a cseh zenei élet büszkesége néhány nap óta ismét Prágában tartózkodik. Itt piheni ki a newyorki téli szezon fáradalmait, itt intézi európai ügyeit s innen tér vissza még az ősszel igazi forró sikereinek színhelyére, Amerikába. Ludikar még szabadságának tartama alatt isi egyike a legelfoglal tabb embereknek. Most például Berlinbe készül, hogy néhány gramofonlemezre énekelje azokat az áriáit, melyekkel a legutóbb tartott berlini hangversenyén oly nagy sikert aratott a német fővárosban. Berlinből azután egyenesen Besztercebányára utazik, ahol szeptember 20-án kezdi meg szloven- szkói és ruszinszkói hangversenykörutját, melynek során Zsolnán, Kassán, Eperjesen és Ungvárott fog énekelni. Szabadságát ezenki- vül azzal tölti, hogy uj dalokat tanul be, gyakorolja azt a nyolc nyelvet, melyen tökéletesen beszél és azt a további négyet, melyen most akarja magát tökélete9iteni. Szenvedélyes lingvista, komoly filozóffus és ambiciózus jogász. A bölcsészeti fakultáson doktori diplomát szerzett s jogi tanulmányait most fejezi be a prágai egyetemen. Vendégszerető házigazda. Nőtlen ember léiére maga látja el a háziasszonyi tisztet is, asztalt térit, italt és édességet szervíroz annak a kis társaságnak, melynek tagjai sorában helyet foglaltam. A szlovenszkói hangversenyeiről volt szó s természetesen szóba kerültek a magyarok is. Ludikar feleleveníti mindama emlékeit, melyek magyarokkal állnak összefüggésben. — A háború előtt, 1913-ban voltam utoljára Budapesten — mondja — és még ma is Művesen emlékszem vissza az ottan töltött valóban kedves napokra. A magyar királyi Operában vendégszerepeltem s noha előttem Bnrián Károly és Pieoarer Alfréd énekeltek, a közönség viharos ünneplésben részesített. Szó volt arról is, hogy mint állandó vendég Budapestre szerződöm. Ebben azonban az első amerikai vendégszereplésem s azután a háború kitörése akadályozott meg. — A magyar közönséget akkor szerettem meg igazán s ez a ezeretet változatlanul él bennem ma is. Ennek talán legfőbb oka, hogy családom ötven százaléknyira magyar. Nagyapám. Martonvásáron élt e ott is halt meg. Két fia közül az egyik Budapestre költözött s ott alapított családot, míg a másik, az én apám, Prágába került. _ A magyarok iránti őszinte rokonszenvemnek nem egyszer adtam olyképpen kifejezést, hogy Bartók és Kodály néhány csodaszép magyar dalát magyarul énekeltem olyan közönség előtt is, melynek soraiban aligha foglalt egy magyar is helyet. De magyarul énekeltem Newyorkban, a Oarnegie Halban a newyorki magyar kolónia javára rendezett hangversenyen is. Négy igénytelen kis népdalból áll a magyar repertoárom, de ebben a négy kis dalban annyi tűz és annyi lélek van, hogy sokszor a magam gyönyörűségére éneklem el magamnak s ilyenkor mindig oly jól- esően fájdul meg tőlük a szivem. Nézze, ezek azok... Leül a nagy fekete konoertzongorához. Ujja i végigfutnak a billentyűkön. Magyar muzsika, szivbemarkolóan bús és mégis édes melódiái szállnak a prágai lakás szalónjában. Néhány akkord, aziután felcsendül Ludikar érces baritonján: „Elindultam szép hazámbul Híres kis Magyaror9 rágbul...“ Könnyfakasztó bús dallam. Talán csángók énekelték, amikor megfájdult a szivük és hazavágytak Erdély bércei közé. A zongorában még ott vibrál a fájdalom, de már uj dallam tör ki belőle: „Ablakomba besütött a holdvilág.. .** A Nagyalföld fia énekli szerelmi bánatát. Vidámabb dal következik: „Átmennek a Tiszán ladikon". Utána ropogós ritmusú csárdás: „Ucea, ucca, ég az ucea...“ A társaság magafeledten tapsol, most már megértem azt a nagy sikert, melyben Ludi- kart ezért a négy kis dalért Berlin és Rio de Janeiro között mindenütt részesítették. A magyar népdalok szelleme még sokáig érezteti hatását A társalgás nehezen folytatódik. A házigazda amerikai élményeiről beszél: — Edldig tizenkétszer hajóztam át az óceánit. Bejártam Észak- és Délamerika kul- turvárosait 8 mivel nagy Mozart-rajongó var gyök, a legtöbb helyen Mozart-szerzeménye- ket énekeltem és Mozart operáiban léptem fel. Talán két éve lehet, hogy egy operaegyüt- tessel turnéra indultunk, melynek során a Florida-államban levő Szentpétervár nevű városban is tartottunk néhány előadást. Az első este Don Jüant adtuk. A többnyire orosz eredetű közönség elővételben kapkodta szét a jegyeket, örömünk azonban kétségbeeséssé változott, amidőn alig néhány perccel az előadás megkezdése előtt rájöttünk, hogy poggyászunkból éppen a jelmezeket tartalmazó kofferek valahol elmaradtak. Nem volt más lehetőségünk, mint vagy lemondani az előadást, vagy pedig az akkor divatbajött írak- kos Hamlet mintájára frakkban játszani a Don Jüant. Az utóbbi mellett döntöttünk s frakkban és estélyi ruhában játszottuk el Mozart remekművét. Azt hiszem, ez volt a Don Juan első és minden valószínűség szerint egyetlen frak kos előadása, mert az előadás folyamán rájöttünk arra hogy frakk mellé nem igen lehet vivótőrt felcsatolni s jónéhány jelenetet sebtiben kellett kosztümünknek megfelelő módon átdolgozni. A közönségnek azonban hallatlanul tetszett az előadás és a floridai Szentpétervár talán még ma is büszke arra, hogy ott játszották először (és remélem utoljára) frakkosan a Don Jüant — Melyik a kedvenc szerepe, Mester? — Talán a Boris Godunov, mert nehéz szerep és az énektudáson kívül színészi képességeket igényel. Nagyon szeretem azokat a szerepeket, melyeket nemcsak énekelni, hanem megjátszani is kell. A legbüszkébb Phiüpp Halé neves amerikai kritikus bírálatára vagyok, aki a Boston HeroMban énekesi és színészi munkámat bírálva azt irta, hogy univerzális alkotó művész vagyok. — Milyen nyelven énekel a legszívesebben? — Mindent legszívesebben azon a nyelven énekelek, amelyen a dallamhoz tartozó szöveget eredetileg megírták. Tizenkét európai nyelven szoktam énekelni, de egyszer megBrlstol Szálloda Budapest legszebb pontján a Bunaparton UJ vcsetés mellett aláallai Előkelő, patinás szállodájának gyönyörű szobáit a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő polgári árakon. Egy ágyas nccai P. 10—16—ig „ „ ndvari w 6—10 „ Két ágyas nccai dnfiaparti „ 24—40 9 Két ágyas nccai w 20—24 * „ „ udvari „ 15—18 „ A jobb szobák árai fürdőszobával értendők. Minden szobában hideg és melegvíz, telefon és rádió. Éttermi árak: Complett reggeli: kávé v. tea v. kakaó egy tojással, vajjal és jam-el P. 1.20 Kitűnő ebéd v* vacsora menü P. 2.40 Kitűnő ebéd v. vacsora „ előétellel P. 4.— Ezen lapra hivatkozással a szobaárakból külön engedmény. Szobarendelés lehetőleg 1—3 nappal elébb eszközlendö. Bristol szálloda szobáiból és terrasszáről a leggyönyörűbb kilátás nyilik a Danára és a budai hegyekre. történt velem, hogy egy balladának a szövegét halandzsául adtam elő. — ??? — Ez úgy volt, hogy éppen ráadást énekeltem s magam ültem a zongorához. Megütöttem az első akkordot s amint pillantásom a kezemre esett, ijedten állapítottam meg, hogy, karomon egy hosszú fehér fonál éktelenkedik. Nem tudtam magamnak megmagyarázni, honnan és mikor került oda; azon törtem a fejem, hogy a közönség látja-e vagy sem s hirtelen elfelejtettem a ballada orosznyelvü szövegét. Amerikában történt, hallgatóim amerikaiak voltak 8 az egész első strófát végighalandzsáztam. A koncert befejeztével egy hó- fehérhajn öregur jött a müvészszobába gratulálni. Panaszkodott, hogy orosz létére nem értette meg a ballada első szakaszát. Elhittem neki. Ternyei László. — A komáromi magyar vasmunkások dicsérete. Komáromi todőeitáník írja: A Skoda-müvek Muráik- idején megvásárolták a MF^R komáromi hajógyárat, amelynek jő hőimévé ismeretes vo&t ez egész Duna mentán. A Skoda-müvek nagy ikereekedeltmi összeköttetésed a fr rait tesngemitiuiM megrendeíbé- seklhiez fa juttatták- Uszályokat állítottak: össze, melyeket azután alkotórészedre szedtek és Oroszországon, Szibérián át északi Mandzsúriába, Chartán városába ezáiHitották. A Gbarbinlbe szállított uszálybajökwt egy mérnök és nyolc hajógyári munkás késért©, akfik 10 nap aftatt tették meg a nagy utalt Charrbinbam a !kán«i munkások meg akarták akadályozná a magyar nmakások tevékenységért, de a konzulátus erélyesen megv édelmezte a munkásokat, akik föladatukat kiválóan oktatták meg és már útban fa vannak hazafelé. A komáromiak méltán büszkék vasmunkásaikra, akik európai viszonylatban már a háború előtti időkben fa a legjobb szakmunkásoknak számítottak. Nedves falak szárazzá tétele „áramló levegőu módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Schulz-féle építési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. dria: 5zabó SOTária Türelmesen várt a megállónál. Valószínűleg a Vigsziuházból jött, mert egy arról érkező kocsiról szállott le. A ruhája is ezt vallotta. Sötétkékibársony estélyi köpenye volt. Gazdagon, de nem túlzottan diszitette a nemes kékróka. A köpeny alól kilátszó csipke- ruha szabása is sokkal diszkrétébb volt, mint amilyeneket sokan meghuzgálnak a csatakos időben. A cipője, harisnyája finom és elegáns. Hosszú, sötét haja laza hullámokban hátrafésülve, nagy, angol kontybán ült a tarkóján. Olyan megjelenés volt, hogy jóleső megállapításra kényszeri tett: — Dáma. Ilyen megnyugtató volt a felszállása és elhelyezkedése is. Ne<m tolakodott és biztos lépéseivel mégis odajutott az előre kiszemelt helyre. Üres páholy nem volt. Egymás mellé kerültünk a hosszú pad felső szélén. Egyre nőtt a kellemes érzés, hogy a villamos sokszor bántó, de mindig legalább is közönséges atmoszférájába most az egyszer betévedt az a megmagyarázhatatlan és alig kifejezhető valami, ami a vérbeli előkelőséget jelenti. Az egyedül felszálló uriasszony viselkedése mintaképe lehetett volna azoknak, akik ellesni igyekeznek ezt a magától értetődő nyugalmat. A parfőmje is megnyugtató volt, nem ugyan a régi udvarházakra emlékeztető levendula, ami reám uc- cán és nagy társaságban mindig különös hatást tesz. Amilyen áhítattal hajoltam sokszor derűs, régi emlékekkel telt szép otthonokban levendulaillatot lehelő öreg kezek felé, annyira kellemetlenül érint, ha ez a hervatag és mégis hosszú életű illat tul- diszesen öltözött, fiatal vagy erőltetetten fia- alos nők divatos táncok keretéül szolgáló mutogatásra készült ruhájából leng felém. Az otthon illata ez és uccára vinni éppen olyan, mintha Lareseket helyeznénk el köztereken. Az én utitáream is igy gondolkozhatott, de üdén tiszta illatszere azt is elárulta, hogy őt is kínozza ez a két-három most divatos parfőm, amelyet olyan pazarlóan használ ma kicsi lánytól kezdve kifestett öreg nőig minden „modern" jelzőre pályázó hölgy. — Dáma — állapítottam meg újra, ahogy finom fejét kicsit félrehajtva, nyugodtan üldögélt mellettem. A kocsi a késő esti óra ellenére túlzsúfolt volt. A kalauz sorba járt a jegyekkel. Már megvettem a magamét, de szomszédom nem vette észre a kérdező-kináló mozdulatot. A kalauz hát elment mellette s az asszony ült tovább, befelé néző szemmel, hogy önkéntelenül irigyelni kezdtem azt a szerzőt, akinek a darabja igy elgondolkoztatta ezt a kétségtelenül intelligens embert... A kocsi végében harsogó köszönéssel toppant be az ellenőr. Megjelenése a szokásos megélénkülést hullám őzt a tta maga előtt, mintha mindenki érezné a kalauz szorongását, aki ugyan külsőleg magabizó arccal adja át a számokkal beirt ellenőrző táblát, de kutató szeme mégis aggódva fut át a közönségen: Hátha a lelkiismeretlenségből, köny- nyelmüségből vagy éppen furcsa gamin ösztönből dorgálást szerez neki valaki? Az ellenőr felé nyúló kezek közül most lassan ellentétes irányba igyekezett a kékrókaprémből kibújó fehér kéz tyüs keskeny kéz. Szomszédom nem az ellenőr, hanem a kalauz felé nyúlt. Könnyedén megérintette a karját. A hangja is kellemesen illett a megjelenéséhez. És csdálkozva őrültem annak is, hogy elmélyüléséből felrázta egy embertársának esetleges kellemetlensége. — Egy szakaszt kérek. A kalauz letépte, kezelte, átadta a jegyet — az asszony beletúrt brokát táskájába. Nagy bankók zizzentek, kis -óhajtás szabadult fel bennem. Istenem, 2Sdkca van... Hányán vagyunk itt, akinek ennyi pénze van holna.putánig? Talán az egész kocsi utasainak együttvéve sem lenne ennyi.. 5 A nagy bankók között nem akadt aprópénz. A kalauz várt. Az ellenőr közeledett Uj utasok szálltak fel és igyekeztek úgy tenni, mintha már régen itt volnának és kezeltették volna a jegyüket. Ez a pillanat az, mikor minden kalauz megszédül egy kicsit. Ez is feléjük indult. De követte az asszony megnyugtató hangja: — Mindjárt meglesz az apró... Átnyújtotta a kapott jegyet az ellenőrnek. Még az is megkülönböztetett tisztelettel nézett reá, — a jegyet is alig tépte be. S én árrá gondoltam, hogy ime a szavakba nem foglalható előkelőség, ami jóság és korrektség nélkül el sem képzelhető, mindig hatással van az egyszerűbb lelkekre is. A következő megállónál a szemközti páholyból kiszállt egy ur. A környezetről látszólag megfelejtkező asszony másodszor is meglepett azzal, hogy mégis észrevett mindent maga körül. Nyugodtan átült a páholyba. így még jobban láttam. Érdekes arca testetlen volt, szája is ruzstalan, fedetlen hajára rátelepedett egy imbolygó fényfolt. Az ellenőr leszállt. S a felszabadult kalauz most kutató szemmel járta végig a kocsit. Reám nézett, azután a mellém került urra, — szinte bocsánatkérően csóválta a fejét Mikor a kocsit végigjárta, udvariasan megszólalt : — Kérem, hölgyeim, az előbb valaki nem fizetett egy szakaszért. Egymásra néző szemek gyanúsítottak. Sző nem-kelt, de igy is érezhető volt a rosszalás. Csak az asszony nézett ki érzéstelenül az ablakon. Emeltebb hangon folytatta az ember: — Itt ült kérem a hosszú pádon... Fekete kabát volt rajta ... Figyeltem az asszonyt. Sápadt arcán át- hullámzott a vér. A szeme megrebbent. De hallgatott. Az ő kabátja sötétkék... Akárki láthatja... A kalauz fáradt szája kihúzódott, mint egy síró gyermeké. Inkább magának panaszolta már: — 16 fillér ... Egy fél kiló kenyér ára... I Neki bizonyosan jut ezerannyi i3... De nekem három gyermekem van ... Az asszony kifelé nézett. Pedig a Ferdi- nánd-hid vidékénél érdemesebb lett volna ezt az elcsigázott arcú férfit nézni. Gondolatban bizonyosan lemondott 16 fillér áru kenyérről, hogy a gyermekek ne érezzék meg az ő megcsalatását, de a szemében már fellobbant a gyűlölet is. Tehetetlen düh fogott el. Ez a nő az ellenőrt észrevette. Az üres helyet azonnal elfoglalta. De most nem hallja, nem érzi ennek az embernek a jogos felháborodását! Ha gyermekkoromban nem tanultam volna első szabályul, hogy az árulkodás a legrutabb bűnök egyike, az emberi ösztönöm most^ ujjal mutatott volna a zizegő bankók tulajdonosára, aki hidegvérrel lopott 16 fillért egy szegény embertől. Mert lopott. Értéket vett el fele, mint egy bolti tolvaj... Igen, igen, kékróka és bársony, csipkeruha és selyemcipő, hosszú haj és diszkrét parfém sem változtat ezen a téren... Az, akit ón dámának hittem, nem jegycsaló, aki a Bezkárt gazdagságával, vagy a Folkusházy nagy jövedelmével védi maga előtt a tettét. Ez közönséges tolvaj, aki talán csak azt nem tudja, hogy ez a tette túllépte az egyszerű lopás határát. Odatévedt a szocializmus területére, ahol olyan könnyen válik engesztelhetetlen gyűlöletté a felháborodás... És akkor az ilyesminek nemzedékek nyomorúsága látja kárát. A kalauz mégsem károsodott meg. Ha bünrészességet nem akartam a lelkemre venni, az volt az egyetlen kötelességem, hogy megadjam neki a más által ellopott pénzt. De bennem összeomlott valami. S mikor az asszony finoman, előkelőén, talán kicsit mulatva is leszállt, érezhette, hogy a szemem utána kiált: — Dáma ? ... Nem! Ezt nem hogy dáma, de a leghitványabb tolvaj sem tette volna... Ilyen hidegvérrel, ilyen fensőséges nyugalommal az sem tudna lopni egy magánál is szegényebb, keservesen dolgozó embertársától!
