Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-13 / 209. (2430.) szám

■+*•*** klán síi la alapján bizonyos félreértésekre adott okot, de figyelmeztette a plénumot, hogy a legtöbb kedvenmény jogét biztosító szerződések keresztülvitelének korlátozásá­val, amit a tarifákat emelni szándékozó ha­talmak akarnak bevezetni, veszedelmes bi­zonytalanság keletkezik a nemzetközi gaz­dasági életben és a nemzetközi szerződések megkötését megnehezítő általános bizalmat­lanság. A most divatban levő módszerekkel Európa gazdasági anarchiáját lehetetlen megszüntetni. Beeiaerts van Blokland Hollandia külügyminiszterének beszéde még kevésbé volt optimista. Beeiaerts van Blokland véleménye szerint a protekcioniz­mus ellen más eszközökkel kell küzdeni, mint eddig történt, mert különben a nép- szövetség jelentéktelen eredményeit ösz- szehasoíniitotta a népszövetségi palota épí­tésének lassúságával, mert az utóbbit a nép- szövetség vontatott munkameneté szimbó­lumának tekinti. így nem mehet tovább — kiáltotta a terembe — s a gyülekezet han­gos elismeréssel jutalmazta határozottságát. Briand terve is csak abban az esetben va­lósulhat meg, ha a népek gondolkozásmód­ja végre teljesen el fog térni a háboruelőtti mentalitástól és fokozott mértékben belátja a nemzetközi kapcsolatok szükségességét A népszövetségi paktum 19. paragrafusá­hoz, amely a kivihetetlenné vált nemzet­közi szerződések revíziójáról szól, további fejezeteket kell fűzni a kivihetetlenné vált nacionalizmus és a régóta használhatatlan gazdasági módszerek revíziója érdekébén. Hertzog délafrikai miniszterelnök kije­lentette, hogy Délafrikában rendkívül • nagy az érdeklődés a népszövetség iránt, mert ott az intézményt az emberiség ta­nítómesterének tekintik. Szavaiból ki­tűnt, hogy a népszövetséget lényegében európai berendezésnek tartja, amely nem igen érdekli a többi kontinens lakóit. Végiül Ferrara, Kanada washingtoni nagy­követe emelkedett szólásra és kijelentette, hogy a pánamerikai unió országai megértik az európai államok összefogására irányuló törekvéseket. Amerika érdekelve van az európai népek prosperitásában. Ferrara szerint az ooeánon túl csodálkozva vették tudomásul egyes európai lapok állításait, amelyek arról szóltak, hogy az európai unió esetleg a pánamerikai államok ellen irányulhatna. Az óceán nem választhatja ed a világot, sót a kontinensek összekötésére kell szolgálnia. IDEGEN EMBEREK legény IRTA: MARA! SÁNDOR Ccpyri^űt by Panifieon (12) Beváltott néhány dollárt és élni kezdett Parisban. Az amerikai pénzért sistergő fran­cia selyempapirosokat kapott, nem sokat, dé eleget ahhoz, hogy gyanakvással nézze az egyetlen ezres s a néhány százas számje­gyeit. A számok korlátlan világából jött, s mint egy csillagász, nem ismerte ki magát ebben a kis egységekkel dolgozó világban. A francia pénzre a szobrász tanította meg, az egyetlen ember, akit hazulról ismert s vé­letlenül találkozott vele első párisi napjai egyikén. A szobrász meghívta atelierjébe. Tanácsokat adott és ezt mondta: — Ezt a pénzt meg kell tanulni. Ez nem olyan pénz, mint más közönséges pénz. Itt vannak vendéglők, ahol nincs áraz étlapon. Meg fog ismerkedni hölgyekkel, akik két frank ára aperot isznak magával egy bistró- ban, s ha lakásukra kiséri őket, inas nyit ajtót s egy óra múlva mellékesen megkérik, hogy fizessen ki egy húszezer frankos kalap­számlát, melyet éppen az elébb hoztak. Ha- tép nincsen. Ezek a legjózanabb emberek, akik józanságukban kiszámíthatatlanabbak, mint mifelénk egy részeg. Tíz frankot kéri, kölcsön. Mindig zavarba jött, ha pénzt kérlek tőle. Idegesen nyújtotta át a pénzt, szégyenkezve. Végtelen fantázia bugyogoM a kölcsönkérő honfitársakból. Sen­kinek nem volt gyökere, aki ma nem akart pénzt, az holnap már beáll! lót | valamilyen bonyolult történettel, melynek p óin tje a pénz volt, csak a pénz. Füle finnyásan és ér­zékenyen ismerte már az árnyalatokat, ha valaki Picassón s a képzőművészet válságán kezdte, az nagyon szépen végezhette még az "'frankos kölcsönnél. ^Bizalmatlanul éltek., A piéntuan legközelebbi ülését délután tartja. A német-francia megegyezés PáriSj szeptember 12. A párisi lapok je­lentése szerint Briand és Ourtius dr. teg­nap végérvényes kouuproinis szamot kö­töttek a Saar-kérdésben. A Saar1-vidék kormánybiztosa megállapította, hogy a Saar-teriilet vasútvonalainak katonai vé­dőimé fölöslegessé vált, mert katonai szál­lítmányok neon közlekednek többé ezen a vidéken. A szükséges ellenőrzést a rend­őrség is elláthatja, természetesen abban az esetben, ha a csend őrséget megerősí­tik. Egy-két hónap múlva az utolsó 250 katona is elhagyhatja a Saar területét. Ha sztrájk ütne Jri, vagy egyéb nehézségek in erűimének föl, a Saar-terület kormány- biztosa a lotharingiai francia helyőrségeik­től segítséget kérhet. Páris ünnepli Briand-t Paris, szeptember 12. A német, az an­gol és a középeurópai lapokkal ellentét­ben a francia lapok a tegnapi genfi napot az európai szövetség gondolata nagy győ­zelmeként ünnepük. Briand-t valamennyi lap égig magasztalja. Sauerwein a Maiim­ban a külügyminiszter „apostoli rábeszélő képességéről" beszél s megállapítja, hogy a gondolatot tegnap mélyen beágyazták a realitásokba. Az Ere Nouvelle szerint azt, ami tegnap történt, nem lehet többé visz- szacsinálni. A Petit Párisién megállapítja, hogy Páneurópa létrejötte nem kétséges s csak a módszer és az idő problematikus gyanakvással telítve. Minden problémának, társalgásnak, ártatlan együttléínek aljáról felbugyogott egy váratlan pillanatban a pénz. A szobrász zsebretebte a pénzt, s nagylel­kűen mondta: — Megtanítom erre a pénzre. Frank, az már nincsen. Meghalt, elesett a háborúban. Mindegy, hogy mi lesz vele egyszer, talán feltámad Phönixként poraiból. Most halott. De a sou él! Idenézzen! Kopott soudarabot kaparászott elő mel- lényzsebóből, tenyerére fektette és áhítattal nézte: — Tanulja meg: ez a francia pénz. Az igazi, a halhatatlan. Hogy a frankkal mit csi­nálnak Newyorkban, vagy Berlinben, egészen mindegy. A farnk meghalt, de a frankban húsz sou van, s mindegyik sou külön él, szinte teljes értékében, elpusztithatatlanul. Például akar valamit franciáktól. Szolgálatot, szívességet, — egy hordárnak adhat tiz frankot, káromkodni fog. De ha azt mondja: „Akar húsz sout keresni? ..— felugrik és készségesen szalad maga után. A nagy boulevard sarkán álltak, egy váltó- üzlet előtt, ahonnan frissen váltott frankjaival lépett ki, mikor a honfitárs útjába akadt. A váltóüzlet rézrácsos kirakatában aranypénzek csillogtak a zöld posztón, vastag zsiros papi- rosu külföldi bankjegyek hevertek, s züllött nyomtatványok a csillagászati, számjegyek­kel. Látni lehetett, melyik pénz hazudik s melyik az őszinte. Amelyik nagyot mondott, azt mondta: 5000, 10.000, az hazudott, fenn­héjázott, üres volt belül. Amelyik szerényen ezt mondta: 1, az be is yáltotta szaval. A szobrász ködös, tűnődő szemmel nézte a ki­rakatot: — Elárulom magának — mondta —, hogy nem véletlenül jártam erre. Gyakran sétálok itt. Ez a legnagyobb váltó-üzlet a városban- Már a kirakatot is szeretem nézni. Szórakoz­tál, ha nézem a pénzt. Egyszer IáIlám egy ezerdollárost. Félóráig cl Indiám nézni. Ki­számítottam, hogy mi van benne, benézem azokat, akik lenézik a pénzt. Egy ezerdollá­rosban több fantázia van, mint egy közepes íróban vagy festőben. Nagy utazás van ben­Négyszázmillióval Ifibb kiadást tartalmaz Englis uj kfiltségvetáse 1 kisebbségi tisztviselők és a nyelvvizsgán megbízottak is meg­kapják a tizenbarmadikhavi fizetést — Útban a söradó emelése Prága, szeptember 12. A tegnaipesti mi­nisztertanács, mint már jelentettük, foglal­kozott a jövő évi költségvetési előirányzat­tal és a pénzügyi törvénnyel, amelyet a pénzügyminiszter expozéjának keretében szeptember végén nyújt be a képviselőházr- nak. A minisztertanács jóváhagyta a költség- vetési előirányzatot, amelynek kiadási téte­lei 9840 millió koronát tesznek, vagyis a ki­adás négyszáz millióval több lesz az ezévi- nél. A bevételek úgy vannak preliminálva, hogy a kormány a jövő évi büdzsét is akEl­vűm mai fogja a nemzetgyűlésnek benyújta­ni. A képviselőház szociálpolitikai bizottsá­ga hosszas ellőtanácskozások után elfogadta a köztisztviselők tizenharmadik havifizeté­séről szóló törvényjavaslatot azokkal a mó­dosításokkal, amelyeket a kormány tegnap délelőtt jóváhagyott. A német szociáldemo­kratáknak sikerült még az utolsó pillanat­ban a törvényjavaslatból töröltetni azt a rendelkezést, amely szerint a nyelvvizsgán megbukott közalkalmazottak nem részesül­hetnek karácsonyi remunerációban. Esze­rint tehát még. Henderson legalább lényegileg azo­nosította magát az eszmével és az angol külügyminiszter a plénuim előtt sokkal konciliánsabbnak bizonyult, mint a hétfő délutáni páneurópai konferencián. Mar­cell Ray szerint Henderson beszédével időt akart nyerni és konfúziót kelteni. A Petit Párisién csalódott Hendersómban, mert az angol külügyminiszter, aki ugyan elvileg nem ellenezte Briand tervét és be­látta annak teoretikus lehetőségiét, olyan tételekkel támadta meg Briand-t, ame­lyeket Franciaország sohasem fogadhat el. A Journal szerint Hendensou egyenesen a német tétel mellett nyilatkozott, ameuy- nyiben határozottan magáévá tette a le­fegyverzés gondolatát. Bethlen Curtiusnál Géni, szeptember 12, Onrtins német külügyminiszter tegnap délután megláto­gatta Bethlen minis ztereinököt s ezzel visszaadta Bethlennek a hágai kotnferen­a tizenharmadik havifizetést csak azok a közalkalmazottak neon kapják meg, aki­ket fegyelmi eljárás következtében mel­lőztek az ölő lépésnél és igy a tizenharma­dik havifizetést megkapják a kisebbségi köztisztviselők is. A kormány azonkívül ígéretet tett a vasúti alkalmazottak küldöttségének, hogy admi­nisztratív utón meg fogija engedni a tizen­harmadik haviíizetés kiutalását olyan köz- alkalmazottaknak is, akikre a fizetési tör­vény nem vonatkozik, azaz napidijasoknak is. Azonkívül a végrehajtási rendeletben úgy fog majd intézkedni a kormány, hogy a tizenharmadik havifizetés minimuma 450 korona legyen. A gazdasági miniszterek a tegnapi tanácskozáson elvben megegyeztek a söradó kérdésében. A söradója vaslatot most egy tárcaközi bizottság fogja véglege­sen megszövegezni s ezután a javaslat rövi­desen a minisztertanács elé kerül Egyes la­pok értesülései szerint a sörgyárak söradó­ját 1960-ra hektoliterenként 8 koronában ál­lapítják meg, 1931-re pedig 14 koronában. nr—mroninffii m ■!» ■mhii un i cián tett látogatását, ügy hírlik, hogy a magyar delegáció támogatni fogja a néme­teket a kisebbségi kérdésben elfoglalt ál­láspontjukban. A tegnapi találkozó ered­ményeképpen Bethlen miniszterelnök még ez év novemberében Berlinben megláto­gatja a német birodalmi kormányt. Géni, szeptember 12. Ma érkezett Géni­be Nickl Alfréd meghatalmazott minisz­ter, a magyar szakértőcsoport vezetője, bizonyos gazdasági tárgyalásoknak ai osz­trák delegációval való folytatására. Ezek a tárgyalások azoknak az elveiknek meg­felelően fognak lefolyni, amelyek Bethlen és Sohoiber néhány nap előtt folytatott tár­gyalásain kialakultak. Géni, szeptember 12. Bethlen ma dél­előtt Belaerts van Blokland holland kül­ügyminiszterrel folytatott hosszas megbe­szélést. A magyar miniszterelnök ma dél­után Flandin francia kereskedelemügyi miniszterrel, este Briand-nal s holnap délelőtt Heíndensouual találkozik. ne. Ha akarom, jó művészet Bizonyos hatá­ron belül mindem Szeme kéjesen fényiéit, mintha ellenállást kellene legyűrnie, nehezen fordította el fe­jét a kirakattól. Mentegetőzve mondta: — Azért jöjjön el hozzám. Elég jó szobro­kat csinálok. A lakásomon, vendégeimtől nem kérek pénzt — mondta lovaglásán, le­bilincselő mosollyal. — De ide gyakran el­járok. Megvallom, nemcsak ez a kiállítás ér­dekel. A pénz esztétikáján túl vagyok. Ide sok magyar jár pénzt váltani, s az ember ta­lál néha ismerőst. Fürkészve nézett reá, cinkos egyetértéssel hunyorított: — Jegyezze meg, amit mondtam. Még szüksége lehet rá. Nem lesz szükségem rá, gondolta. Ehhez nem értett. A pénzt nem nézte le, de nem nézte le azokat sem, akik a pénzt lenézik. Még száznegyven dollárja volt. Nem tudta pontosan, mennyi idő futja ebből Párisban? Valami szeszélyes és kiszámíthatatlan volt itt a pénzben is. Napokon át csak filléreket adott ki. A szobrásznak igaza volt a sou-val. A sou sokat ért, az élet értékmérője volt, aki sou- ban számolt, az odahaza volt s megtalálta a számítását. Akadtak napok, mikor megijedt attól, milyen sok pénze szaladt el. Egy igény­telen külsejű vendéglő többet vitt el egy sze­rény ebédért, mint amennyibe máskor há­rom-négy napon át került az élei. Nem lehe­tett kiszámítani Parist. Nem tudta, hetekig, hónapokig maradhat-e itt, vagy holnap már csomagolnia kell? Az első napokban teljes, boldog tájékozat­lanságban élt. Óvatosai) szagolta, tapintom a városi, néha ulánanyull, megijedi, visszakap­ta kezét. Úgy élt, mint egy kéjulazó. A nap huszonnégy órája tele volt esepiéunyel és közben nem történt semmi, heggel lement a Luxembourg-kertbe, leült a Medici-forr ás melle egy púdra, nézte a forrást, a napot, egy kínai diák kenyérmorzsával etette a vere­beket. A szenátus előtt a nagy szűkökül me­dencéjében gyerekek úsztatlak papidiajókul. Ili még diabolől játszottak a gyerekek neve­lőikkel, komoly, sohasena hangos, kíasé ma-, gányos gyermekok. Mint egy fürdőhelyen, úgy ült itt, a gyógyparkban. öreg urak tén- feregtek, szürke zsakettben, halványsárga everlastingcipőkben, hónuk alatt a „Temps" vagy a „Débats", a gomblyukban virág és vörös szalag. A levegő nyájas volt, a virág­ágyakból üvegházakra emlékeztető, meleg föld- és ápolt virágszag szállott fel, pápasze­mes amerikai lányok ültek le melléje, finom, kellemes, lábukat keresztbevetették s gond­talanul mutogatták combjukat, egészséges nyugalommal és előítéletek nélkül, makacs .festőnők állták el a kilátást a nyírott alléek előtt, de kifesaitett vásznaikra nem vetett pil­lantást senki, valami nyárias és vidékies volt a nagy park levegőjében. Lement a rue Tournot-n, a keskeny uccákon a Szajna felé, megbámulta a házakon a tilalmakat, melyek a törvény szigorával „Dófense d‘afíicher“-t s „Défense d‘uriner“-t hirdettek klasszikus kőbe metszett betűiekéi, különös üzletek előtt bámészkodott, a Saint Sulpice mögött pom­pás kegyszereket árultak, s hosszan eltűnő­dött az egyházi divatüzlet kirakata előtt, ahol csattos cipőket, jager-nadrágot, kaucsuk ké­zelőket kínáltak az abbé uraknak, s egy kü­lönösen kényelmetlen, alacsony, szóleskari- máju abbé-kalapot, mely kemény filcből ké­szült s hátul zöld bojt lógott át karimáján, a tulajdonos ezzel a címkével hirdetett: „Pour le voyage". A hosszú, szürkezsalus ab­lakokat nézte, a zöld olajjal lakkozott kapu­kat, a Saint-Germain-negyed mindig csukott kapus palotáit, ezeket a szürke fellegvárakat „entre cour et jardin", egy bistróban elkérte a telefonkönyvet s összeszámolta, hány gróf és herceg lakik a környéken? Sok gróf és herceg lakott a környéken, s mindegyiknek legalább négy (teve volt, s mindegyik név Ugv visszhangzott, mintha valahol tanulta volna már, az iskolában, vagy az egyetemen. D éj elől! kecskenyájat hajtottak át az uccu­kon, s a grófok és hercegek házmesterei a kecskenyáj pásztorának kürtjeiére sajtárral léptek ki a zöld olajjal lakkozott kapukon s a pásztor az uccu közepén mcfejlc a kér. kékei, az autók tülköltek és kitérlek. (Foiyfeatjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents