Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-11 / 207. (2428.) szám

5 1980 ssepteawber 11, csütörtök. T>RAGAI-Mag4ARHIRIíAI> Tukát közönséges bűntettesnek deklarálták s közönséges fegyencként kezelik Az igazságügy minisztérium nem mentette föl a fizikai munka alól, csupán jelenték­telen könnyítéseket engedett meg a lipótvári fegyház házszabályainak keretében — Bili dr. elismerése a magyar fogházak európai nívójáról Prága, szeptember 10. A Prager Tagblatt jelenti: Az igazságügyminisztérium tegnap Tarka egyetemi tanár és Snaczky szerkesztő védőinek kérvényét, melyben az elitéltek részére a politikai foglyoknak járó jogok megadását kérték, azzal az indokolással utasította vissza, hogy mindkét elitéit, mint közönséges bűntet­tes, a f egy házi rend szerint kezelendő. Csak jelentéktelen pontokban teljesítette a minisztérium a kérést, de ez is a lipótvári fegyház rendszabályainak keretében mozog. Tukának gyönge egészségi állapotára való tekintettel megengedik egy jumper vise­lését, továbbá visszavonásig esti tiz óráig világíthat cellájában. Egy szlovák és egy morva napilap járatását s egy öntől tő toll használatát is megengedték neki. Minden más kedvezményt, különösen pedig a fizi­kai munkától való fölmentést megtagad­ták. Éppen úgy járt Snaezky is, kinek csu­pán egy napilap járatását engedélyezték. A Prager Tagblatt a hírrel egyidejűleg Friedrich Bili dr., a kiváló prágai német büntetőjogász tollából tájékoztató cikket kö­zöl a politikai foglyok sorsáról Csehszlová­kiában s tanulságos összehasonlítást tesz a mai és az államfordulat előtti viszonyok között. — A politikai foglyoknak — írja a prágai ügyvéd — Csehszlovákiában rossz dolguk van, sőt nagyon rossz dolguk van: de ha va­laki azt találná mondani, hogy „épp úgy. mint a régi Ausztriában és Magyarorszá- gon“, az halottakat rágalmazna. A politikai foglyoknak ugyanis nálunk sokkal súlyosabb a sorsuk és sokkal kö- nyörtclenebbül bánnak velük, mint a le­tűnt monarchiában, mert most közönséges bűntettesekként ke­zelik őket. S ezek minden kongresszusi po- temkinstaffázs dacára szánalmas kezelésben részesülnek. Ugyan nem mondható, hogy a régi Ausztria kényeztette volna politikai foglyait, de épp ugyanazon a napon, 1849 október 28-án — 79 évvel a csehszlovák szabadállam megalapítása előtt — a tizen­kilenc esztendős Ferenc József legmaga­sabb rendeletével olyan jogokat biztosított politikai foglyainak, melyek az ártalmat­lanná tett politikai ellenfélnek megadják az emberi méltóság minimumát és a nemes- lelküség kis maradékát. Testükön meghagy­ta a saját fehérneműjüket és ruhájukat, nem nyiratta őket kopaszra, nem tiltotta el azt — A has teltsége, májtájéki fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélihurut és sárgaság a termé­szetes „Ferenc József“ keserűviz használata által megsziintethetők és az agy, a szer , tüdő vagy szív felé irányuló vértolulások ellensulyozhatók. Gyo­mor- és bélspecialistáik igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösen az ülő életmód következ­tében jelentkező bajoknál, nagyon kedvező ered­ményeket érnek el. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériáikban és füszerüzletek- ben kapható. az ételt, amit maguk vásárolhattak és nem­csak azt a szellemi táplálékot adta nekik, amit alárendelt szervei veszélytelennek tar­tottak. A politikai fogoly nem volt rabló- gyilkosokkal és lótolvajokkal közös sötét cellában és munkahelyiségben. A régi Ausz­tria biztosította magát ellenségeivel szem­ben, de szükségtelenül nem rombolta szét életüket, nem mocskolta be agyafúrtan be­csületüket, nem taposta szét önérzetük és méltóságuk utolsó maradványát, mely nél­kül az emiber nem élhet. A régi liberális Magyarország is megen­gedte, hogy a politikai fogoly államfog- házban (ölthesse le becsületbeli fogságát s neon alázta meg sem foglyát, sem saját magát. Sőt Magyarország még tovább ment: csendesen eltűrte, hogy a politikai foglyok esetenként rövid időre megszakít­hassák fogságukat. Egyedül és kizárólag a személyük ellen biztosította magát. Egé­szen csodálatraméltó, hogy ez az állam a politikai foglyokkal szemben azt gyako­rolta, amihez az utolsó nemzetközi krimi- nalista-kongresszus még a maximális kö­veteléseiben sem jutott el és ami a mo­dern büntetésvégrehajtás követelése kell hogy legyen: nevezetesen, hogy a foglyot Ben szabad reménytelenül kiszakítani m éleiből, hanem személyével szemben csak addig biztosítsa magát az állam, ameddig az föltétlenül szükséges. — A köztársaság rendtörvénye úgy az osztrák, mint a magyar büntetőtörvényt épp azokban a részekben változtatta meg, me­lyek az állam ellen elkövetett deliktumokat ölelik föl. A hazaárulás ugyan hazaárulás maradt, a felség-sértés elnöksértéssé válto­zott, de az igazságügyminisztérium egyik szűkkeblű interpretációjában úgy találta, hogy a törvény szövegének uj paragrafus­számokkal való ellátása és ujjast ilizálása megszüntette a politikai foglyok jogait és Budapest, szeptember 10. (Budapesti szer­kesztőségünk jelentése.) A Kerepe&i-temető haiottasházának 6-os számú termében ravata­lozták fel Vass József holttestét. Ez a legna­gyobb ravatalozó terem, amelyet köröskörül fekete grapériák borítanak. Két szinesüvegü ablakon keresztül misztikus fény szűrődik be a vörösréz koporsóm, amely fekete csipké­vel van borítva és rajta egy kis fehér ró­zsaosokor nyugszik. A koporsó aljában másik nagyobb róztsakoszo- ru, amely azonban már kissé elhervadt. Dísz- ruhás rendőrök állanak a bejáratnál, a ko­porsó két oldalán pedig némán, vigyázz ál­lásban a Szent Imre kollégium két-két nö­vendéke. Az imazsámolynál két missziósnővér imád­kozik, óránként váltják őket. Kedden a kora reggeli órákban elsőnek Dréhr Imre államtit- krá látogatta meg váratlanul elhunyt minisz­terét. Vörösre sírt szemekkel szállott ki autó­jából és körülbelül egy félóra hosszat állt némán, megrendülve a koporsó előtt, majd letérdelt és hosszasan imádkozott. Délelőtt tiz óra tájban érkezett meg Scitov- sky Béla belügyminiszter, majd Haller Ist­ván, Huszár Károly, akik mind imádkoztak. Délelőtt tizenegy órakor Zsitvay Tibor igaz- ságügyminiszter állott meg a halottasház előtt. A miniszter kezében fehér rózsacsokorral lé­pett a koporsó elé, féltérdre ereszkedett és tenyerével eltakarva szemét, halkan imádko­zott, aztán a virágot rátette a koporsóra. Délfelé már egyre többen jönnek, egyszerű- ruhás asszonyok, munkásemberek, a népjóléti minisztérium tisztviselőd, akik kis virágcsok­rokat helyeznek el a koporsó aljában. Délben Kenyeres Balázs professzor érke­zett meg, aki hosszasan megvizsgálta a halot- tat. Körülbelül egy óra hosszáig tartott a professzor viszgáiata. Egy tanársegéddel együtt állt a halott mellett és ezalatt senkit sem engedtek be a halottasterembe. Közben egymásután hozzák a koszorúikat. Három gyászbeszéd lesz Vass Józsefnek az Országbáz kupolatermében való beszentelési szertartásán résztvesz a kor­mányzó, valamennyi főherceg és a diplomáciai kar. A Pantheonba való elhelyezésnél csak a miniszterelnök, vagy helyettese, továbbá a fel­sőház és a képviselőház elnöke mond gyászbe­szédet. A gyászmenet az Alkotmány-uccán, Vilmos császár-kőrúton s a Kecskeméti-uccán át fog elhaladni az egyetemtemplomi Pantheon felé. Budapest, szeptember 10. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefcmjelentése). A Genfben tartózko­dó Bethlen István gróf miniszterelnök elhatá­rozta, hogy Vass József temetésére pénteken repülőgépen Budapestre utazik, ha csak ezt a népszövetségi tárgyalások megengedik. Bethlen miniszterelnök felesége eredeti ter­vétől eltérően nem utazott férjével Genfbe, ha­nem tegnap repülőgépen Budapestre érkezett. esetenként kegyképpen biztosította azt, ami minden más kulturállamban írott jog és szokásjog lett. Az igazságügyminisztérium azonban ott, ahol a bíróság a volt magyar területeken tiszta politikai, deliktumo'kra fegyházat mond ki, nem véli magát följogo.sitottnak arra, hogy a büntetés végrehajtásán eny­hítsen. — Ez az álláspont talán megnyugtathatja egy fegyiházbürokraía lelki ismeretét, de egy modern, feltörekvő demokrácia vezetői szá­mára tarthatatlan. Nem viselhető el tovább, hogy V. Ferdinándig kelljen visszamen­nünk, ha a mi büntetésvégrehajtásunk’-a ha­sonlatot akarunk találni, mert Ferenc Jó­zsef kegyelmesebb volt. Az ember megérti haladó szellemű igazságügyminiszterünket és törvényalkotó munkatársainak vezér­karát,, ha a mostani jogviszonyok mellett rosszul érzik magukat és a tárcaközi tárgya­lásokra gyorsítottan kodifikálják a politikai foglyok jogait, és pedig nem szűkkeblűén, kicsinyeskedve, hanem nagylelkűen, ahogy egy erős, előkelő ellenfél a maga ártalmat­lanná tett ellenségével szokott bánni. — Bár a politikai foglyokról az 1849-as, ■reakciós esztendőben kiadott rég5 osztrák rendelkezés a maga nemében haladóbb, mint a mai jogi állapot, az uj kodifikálásnál mégsem szolgálhat példaadás gyanánt. Va­laki például hazaárulás céljából elkövethet kémkedést anélkül, hogy közönséges bűn­tettes legyen. Igen. néha megesik, hogy az ember a tiszta kriminalógia és a történelem nézőszögéből a meggyőződéses tette.® ideális típusává lesz. A mi törvényhozóink — hogy a törvénynek emberileg kielégítő alakjához eljuthassanak — legjobban teszik, ha maguk a meggyőződéséé tettes szerepébe képzelik magukat, ami közülük többnek bizonyára nem lenne nehéz. Tízezrek zarándokolnak a Kerepesi-f emelőbe Vass József ravatalához fOebelsberg miniszter s a felséház és képviseldház elnökei mondanak gyászbeszédes a Magyar Pontheon első lakója fölött - Bethlen miniszterelnök Genfből fontos állam­érdekek miatt nem jöhet haza a temetésre Bethlen fontos állami érdekek miatt nem vehet résit a temetésen Geuf, szeptember 10. Bethlen miniszterelnök ma délben érkezett a népszövetség ülésére. Este Schoberrel fog vacsorázni. Már a mai nap folyamán számos intim tanácskozása volt a külügyminiszterekkel. Apponyi a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Magyaror­szág részéről csak abban az esetben fognak fel­szólalni Páneurópa tervéhez, hogyha a terv a plénumban vitát provokál. Bethlen miniszterelnök fontos állami érdekek miatt nem mehet el Budapestre pénteken Vass miniszter temetésére. A kormányzó részvéitávirata Horthy Miklós kormányzó az elhunyt Vass Jó­zsef népjóléti miniszter édesanyjához az alábbi táviratot intézte. Magyarország kormányzója özvegy Vass Fe­renciének, Budapest, Kinázey-ucca 10. Mély megiiletődőssel vettem a lesújtó túrt fiának elhunytéról Érdemekben gazdag köz­életi miüködésének egy szép évfordulója után a Mindenható váratlanul szólította őt magá­hoz. Küzdelmes, munkás életében kiváló ké­pességeit mindenkor önzetlen odaadással és fáradhatatlan m unkakészséggel állította ha­zájának és egyházának szolgálatába. Nemes egyéniségének emlékét az egész nemzet ke­gyelettel őrzi. Mélyen átérezve a nagy vesz­teség súlyát, legbensőbb részvétemet fejezem ki. Horthy. A kormány gyászjelentése A magyar kormány a következő gyászjelen­tést adta ki: A Magyar Királyi Kormány mély fájdalom­mal jelenti, hogy a kormánynak nagyrábécéült és szeretett tagja nagyméltóságu és főtisztelendő VASS JÓZSEF dr. hl kir. népjóléti és munkaügyi miniszter, a magyar királyi miniszterelnök távollétében an­nak helyettese, Szombathely megyei város or­szággyűlési képviselője, a kalocsai székes káp­talan nagyprépostja, pápai protonotárius, az I. osztályú magyar Érdemkeraszt, a kormányzói teljes elismerést jelképező nagy arany Érdem­érem, a Magyar Vöröskereszt érdemcsillagának é« a Háborús Emlékérem tulajdonosa, az olasz királyi Korona-rend I. osztályának tulajdonosa, a szuverén Máltai lovagrend magisztrális nagy­keresztese, a jeruzsálemi katonai Szentsir-xend Vass József és a sajtó Vass József halála mély gyászba borította a magyar újságírást, amelynek igaz jébarátja volt mindig. Magam is voltam újságíró, ezt gyakran hallják az újságírók politikusoktól, a Vass József kollegialitása azonban nemcsak formula és szóvirág volt, ez a kollegialitás eleven erő és alkotó erő lett és maradt a ma­gyar újságírás világában. Nem egy intézményük van a magyar ajj­nagykereeztese, a Bolgár Vöröskereszt érdem csillagjának tulajdonosa, folyó hó 8-án a hajnali órákban várat­lanul elhunyt. Megboldogult minisztertársunkat folyó hó 12-én, pénteken délután négy órakor fogjuk az országos kupolacsarnokában történő ünnepélyes beszentelés után a Prohászka-uocai egyetemi templom Katolikus Pantheonjában újabb be­szentelés után eltemetni. Az engesztelő szentmise áldozat megboldo­gult nagy halottunk lelkiüdvéért folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor a budavári koronázó fő­templomban fog a Mindenhatónak bemutattatok Budapest, 1930 szeptember hó 8-án. Áldás és béke emlékére! Budapest gyásza Az uj Városházára tegnap délelőttre hív­ták összie a közigazgatási bizottságot. Az épü­let ormán a máskor kitűzött fővárosi lobo­gók helyett a gyászlubogó szomorkodik. A bi­zottságnak majd minden tagija megjelent az ülésen. A gyászos hangulatban Ripka Ferenc főpolgármester, akin külsőleg is nagyon meglátszik a barátja halála fölött érzett fáj­dalom, az ülés megnyitása után elfogódott hangon többek között a következőket mon­dotta: — Tudom, hogy a bizottságnak minden egyes tagja átérzi azt a mélységes gyászt, azt a nagy csapást, amelyet Vass József váratlan halála okozott a magyar közéletben. Az el­hunyt mint ember, tehetségének, tudásának és meleg szivének erejével egyformán hatott, mint polgár, a kötelességteljesités klasszikus példája volt, mint kormányférfi mindig szo­ros kapcsolatot érzett és tartott fenn a nép­pel. Kiváló érzéke volt a közszükségletek iránt, át tudta érezni a tömegek szenvedését és nemcsak megérezni, enyhíteni is tudta azokat Budapestet nagyon szerette és Buda­pest népe érezvén ezt, hasonlóan viszonozta. A székesfővárossal kapcsolatos nagy kér­dések elintézés előtt állottak és minden re­mény megvolt arra, hogy az ő bölcs belátása, nemesen érző szive kedvező elintézéshez jut­tatja a nagy kérdéseket. Remények és ter­vek előtt állottunk, most pedig fekete zász­lók hirdetik, hogy Vass József nincs többé. Életével és munkájával azonban soha el nem múló emléket hagyott Budapest népének szi­vében. Indítványozom, hogy mélységes fáj­dalmunknak mai ülésünk jegyzőkönyvében adjunk kifejezést. Ripka Ferenc főpolgármester beszédét a bizottsági tagok állva hallgatták végig. ságiróknak, amely Vass József támogatása nélkül sohasem születhetett volna meg, vagy sohasem születhetett volna újjá. Otthon érezte magát mindig az újságírók közt s ez nemcsak a régi kollégának, a nagy­méltóságu kollégának kedves vonzódása volt, de volt benne valami az államférfi ösztöné­ből is, aki az újságírás világában, az eleven közvélemény tengerének hatalmas és friss

Next

/
Thumbnails
Contents