Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-11 / 207. (2428.) szám
BTSHBMSSSSSHEg 1930 szeptember 11. csütörtök. A gazdasági icrizissel kapcsolatban Amerika újból korlátozza a bevándorlást ményezes elsősorban a mostani Európáit akarja átmenteni a jövő számára, minden aiaphi bájával és t©bértételével együtt. Európa kisebbségeinek kilencven száaatéka azon a geográfiai területen lakik, amelyet északról a Keleti tenger, keletről a jelenlegi orosz-lengyel és román-orosz országihatár, délről a Fekete tenger és Törökország, nyugatról pedig az osztrák-német határ észak-déli irányvonala határol. Európának ez a földrésze az, amelyen a békekonferencia irónja a legtöbbet dolgozott. Azt lehet mondani, hogy a kisebbségi kérdés egész súlya ezt a területet sújtja. Mindezekben az államokban a kisebbségi jogokat nemze [közilég szabályozták. A szabályozás, mint ismeretes, Lengyelországban, Romániában, Görögországban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában úgynevezett kisebbségi szerződések által történt, Ausztriában, Magyarországon, Bulgáriában és Törökországban a békeszerződések által, mig Felsősziléziában, a Memel-vidéken, Albániában, Észtországban, Lettországban, Finnországban és Litvániában más kijelentések és határozmányok által. Ismeretes az is, hogy ez az ily módon nemzetközi dokumentumok által biztosított kisebbségi jog nem kielégítő. Ez különösen Középein'ópára vonatkozik és pedig azokra a részekre, amelyek mint utódállamok a háború után territoriális nyereségeket könyveltek el. Ezekben az országokban a kormányok következetesen arra törekedtek, hogy a kisebbségek erkölcsi és anyagi erejét és ellenálló- képességét aláássák és hogy a természetüknél fogva nemzetiségi államokat hatalmi eszközökkel nemzeti államokká változtassák át. Sajnos, a gyakorlatban a népszövetség ellenőrzési és védő joga nem bizonyult elegendőnek és a lélek vásár s elnemzetlenités szomorú folyamata továbbra is szabadon folyik. Igen háládatos feladat lenne itt most az 1930 Európájának kisebbségi sorsát megrajzolni. Fölösleges azonban erről itt beszélni és statútumaink sem engedik meg, hogy ezt konkrét formában meglehessük. Csak röviden akarunk utalni arra, hogy az optimisták, akik konokul hisznek a haladás lehel őségében, nehéz helyzetibe kerülnek, ha a nemzeti kisebbségek 1918. évi kulturális és gazdasági helyzetét mai helyzetükkel kell összehasonlítani. A legnagyobb optimistának is meg kell állapítania, hogy a mérhetetlen erkölcsi és politikai veszteségek mellett, amit a kisebbséggé való degradálás még ma jelent, a nemzeti vagyonban elszenvedett veszteség, — ami a kisebbségeket különösen Közép- európában a többségi népek rendszeres gazdaságpolitikája következtében tizenkét év 'alatt érte — egyszerűen neon tehető többé jóvá. A kisebbségek etnikumában a többségi népek által létesített idegen kolóniák, a tönkrement pénzintézetek és a kihalt ipartelepek bizonyítják, hogy a különböző gaadaI sági intézkedések, mint például a vállalatok nackranliziálása, a pénzügyi politika és különösen a mindenütt végrehajtott földreform, olyan eszközöket adtak a többségi népek kezébe, amelyeket a. világitörténelem eddig nem ismert. Könnyen be lehet bizonyítani, hogy a kisebbségi jogok mellőzése és a kisebbségeknek a többségi népek részéről történt ihát- térbeszoritása nemcsak szomorú belpolitikai jelenség marad, hanem — miután különösen Középeunpáíban az uj államhatárok gyakran stratégiai és gazdasági érdekek miatt nemzeti egységeket szelnek át — az illető kisebbségekkel való kölcsönös bánásmód egyszersmind á diplomáciai viszonyok irányelve is. Hogy ezek a viszonyok mennyire kedvezőtlenül alakulnak, azt néhány újságcikkel köny- nyen lehetne dokumentálni, ahol kormánylapok a világbéke gondolatának nagyobb dicsőségére a jövő háborúit igyekszenek az egész világ színe előtt előkészíteni. Emberi és nacionalista magátólértetődség, hogy a szomszédnemzet nem nézi érdek nélkül és érzéstelenül a testvéreknek a határon túl lejátszódó tragédiáját. És egy pillantással sok olyan gyupontot fedezhetünk fel az általam említett kisebbségi Európában, ahol a hamu alól az elégedetlenség üszke világit, amely csak egy szélrohamra vár, hogy valódi lánggá változzon. Az nj Európa alaphibái mellett minden javításra és gyógyításra irányuló becsületes törekvés és jó intenció hiábavaló és céltalan volt. A tiszta jóakarat mindig gyenge volt legyőzni az egyik oldalon a győzők triumfáiő mentalitását, a másik oldalon viszont azt az elé- gedetlensiéget, amit a nemzeti öntudat mély megsértése hivott elő. Nehéz, nagy problémák terhelik a ma Európáját, ahol most kiejtették a csábitó szót: Európa államai egyesüljetek! Nem szolgál az ügy javára az, hogy ezt a szót éppen a francia külügyminiszter hangoztatja. Igen sok önérdek fűződik ehhez. És ez a körülmény bizonyos értelemben Európát máris két részre osztotta. Az államok egyesülését azok óhajtják, akik a mai hatalmi viszonyokkal meg vaunak elégedve és szeretnék, ha a ma uralkodó viszonyok képeznék Páneurópa alapkövét; azok az államok ellenben, amelyek a mostani rend megkövesedését nem kívánják, csak bizonyos aspirációk és előfeltételek megvalósulása után hajlandók tárgyalni. Ezek az államok kinyilvánították, hogy mindenekelőtt szükségesnek látják az összes államok teljes egyenjogú s i fásának megvalósítását, az egyenlő mértékű lefegyverzés végrehajtását és eltávolítását mindannak a méregarnyagmak, amely tizenkét év alatt felgyülemlett. A nemzeti kisebbségek kérdése, — amelynek megoldása még mindig nem történt meg — teljes nagyságában Európa lelkiismerete előtt áll most, amidőn a Páneurópa-kérdés — Newyork, szeptember 10; Az Egyesült Államok elnöke és kormánya állandóan újabb és újabb eszközöket és intézkedéseket keres a válság enyhítésére. Hoover elnök legutóbb terveit dolgozott ki a bevándorlásnak az eddiginél is Szigorúbb korlátozására. A javaslat már elkészült és a legközelebbi jövőben a Fehér Ház elé kerül. A javaslat értelmében az elnök utasítani fogja az Egyesült Államok valamár nem, mint a jövő zenéje — a népszövetségi ülés konkrét politikai munkakörének napirendjére felkerült. A nemzeti kisebbségek kérdése igen sokban hozzájárult ahhoz, hogy az a bizonyos méreganyag fertőzőén hasson, de nem a kérdés maga, hanem az a tény, hogy a kérdést nem oldották meg. Az a negyvenmillió, lélek, akik a kisebbségekhez tartozónak vallják magukat, szintén azon nagy kérdés előtt állanak, — habár Briand őket nem szólította föl arra, hogy a felvetett problémához hozzászóljanak — hogy mint szervezett nemzeti csoportok miképpen viselkedjenek az államok egyesülésének tervével szemben. Azt hiszem, hogy nem lehet közömbös az, hogy Európa lakosságának tíz százaléka mit határoz, épp ezért teljesen jogos, hogy állásfoglalásunkat megszövegezzük és annak kifejezést adjunk. Tizenkét év óta osztályrészünk a zárt kapukon való dörömibölés és a lelkek erkölcsi mozgósítása, egyszóval az erkölcsi fegyverekkel és az idealizmus muníciójával folytatott küzdelem a felfegyverzett hatalmak ellen. Mindeddig nem értünk el mást, csak azt az egyet, hogy problémánk, a kisebbségek problémája az európai főkérdések gyújtópontjáig tört előre. Ez nem Európa hatalmainak,, hanem a kisebbségi vezérek fáradságot nem ismerő munkájának az érdeme, nagy barátaink érdeknélküli idealizmusának az eredménye. Az idő is értünk dolgozott. Mi a mostani Európának semmit sem köszönhetünk és ezért könnyű sziwel csatlakozhatnánk egy ki teljesül tebb, európaibb Európához. Azonban ennek az uj Európának a béke és a* igazságosság szellemén kell fölépűlnie. S a béke és az igazságosság három oszlopra nehezedjen: az első oszlop legyen az államok valóságos egyenjogúsága, a másik az egyformán leszerelt népek tökéletes megegyezése, a harmadik a kisebbségi kérdés megoldása nemzeti életük és ennek fejlődése teljes garanciájával. Páneurópa szervezeti kérdései oly sokoldalúak és oly nagyok, hogy előzőleg a régi mennyi konzulátusát, hogy csak olyan személyeknek adjanak bevándorlási vízumot, akik mesterségükben biztos elhelyezkedést remélhetnek az Egyesült Államok területén. Akiknek elhelyezkedése kétséges, azoktól meg fogják tagadni a beutazási vízumot. Ez az intézkedés mindaddig érvényben marad, ainig az amerikai munkapiac túl nem jut mostani válságán. Európa össze? megmaradt problémáit föltétlenül szabályozni kell. Ezek között egy nagy kő a kisebbségi probléma. Ezt a követ el kell távolítani, mert máskülönben a lavinaveszély a jövőben sem múlik el. Az általánosan kielégítő eredmény eléréséhez véleményem szerint szükséges, hogy a népek és az államok megegyezzenek és kibéküljenek. Ennél a kiegyezésnél és kibékülésnél elmaradhatatlan lesz az, hogy mindazon kisebbségek számára biztosítsák az önrendelkezési jogot, amelyek nagy, egybefüggő területeken laknak. Visszatérve a Páneurópa-problémához, azt ajánlom, hogy Európa nemzetileg szervezett csoportjai proklamációt nyújtsanak át a nép- szövetségnek, amelyben figyelmeztessék az európai közvéleményt. arra, hogy a kisebbségi probléma megoldása nélkül az európai államok egészséges egyesülése lehetetlennek látszik. Először kisebbségi jogokat, azután Pán- európát! IDEGEN EMBEREK REGÉN F IRTA.: MÓRÁI SANDOR Ccp$r igfit bp' Pantűeon (10) Végigfeküdt az ágyon, a mennyezetet nézte, a tapétát. Vörös-sárga csíkos tapéta borította a falat, kissé szennyesen és szakadozottan, de nagyon üdítő színekben. A mennyezet sötétszürke volt a piszoktól. Az ággyal szemben, a kandalló fölött óriási tükör lógott aranyozott keretben, a kandalló márványlapján régi óra állott üvegbura alatt, s féltizenkettő után öt percet mutatott mozdulatlanul, valószínűleg éjfél előtt, mintha egy jelentős régi pillanat emlékét őrizné az üveg alatt, egy spirituszba tett másodpercet. Ezt sokáig nézte. A poggyász a mosdó előtt állt, s eltűnődött azon, hogy Párisban a hotelben hová fogja kiakasztani ruháit? Az ajtó mellett a falon egy hosszú fogast fedezett, fel s ez megnyugtatta. Most már csak azt kellene tudni, gondolta, hogy itt marad-e? Nem tudta pontosan, hogy mire érti ezt, Párisra, vagy erre a hotelszobára? A francia forradalomra gondolt. Renan-ra, Moliére-re, akiknek emlékéről ezt a hotelt elnevezték. Clemenceaura. Aztán nem gondolt semmire, szeme kóválygott a szobában, a szegényes tárgyak között, úgy érezte magát, mint egy öngyilkos. Az ágytakarónak, melyet gyanús foltok tarkítottak, levegőtlen emberszaga volt. Holmijából egy törülközőt keresett elő, feje alá telte, igy feküdt vissza. A kémények fölött egyetlen vigasztaló folt akadt e pillanatban, a világoskék, bárányfelhős levegő. Csendesen és mozdulatlanul, feküdt, a szomszéd szobában mosakodott valaki, viz csorránt egy pléhlavorban, nem tudta eldönteni, férfi vagy nő a tisztálkodó szomszéd? Minden mozdulat áthall átszőtt, a láthatatlan ember szépen, öblösen gargalizált s hallhatóan mosta a fogát. Ez volt az' első közvetlen s személy teleim hang, melyet első párisi órájában egy embertői hullott Ez á civilizáció, gondolta. Háromszáz évvel ezelőtt az utas ebben a padlásszobában, megérkezése első órájában, mindenféle hangokat hall- ’ hatott a szomszédból, imádkozást, vagy kardvívást, vagy összeesküvést, de gargalizálást semmi esetre. Ebben a gondoláiban volt va- lami megnyugtató. [ S a kék égben is volt valami megnyugtató. A háztetőkben is. A szobában is. Hamar meg )) lehetett szokni: a cellaszerü igénytelenség> ben nem volt semminek szöglete, melyen az érdeklődés felhorzsolhatná magát. Az ágyon- feküdt, s tegnap éppen igy feküdt itt fenn a hatodik emeleti szolba ágyán, szemben a ké,1 ményekkel és a Luxembourggal, egy ember, aki reggel érkezett meg a vonattal, mint ő, ■- valahonnan messziről, Szófiából vagy Mosz- s kvából, s aztán ebben a szobában élt, feküdt, _ gondolkozott, álmodott, szeretkezett, haldok- y lőtt, mint annyian előtte, háromszáz év óta, y mert annyira becsülte az épületet. S most ő van soron. S utána majd megint egy fiatal- t ember, vagy egy fiatal nő, aki nyári reggel _ megérkezik nagyon messziről ebbe a szobá5 ba s nézi a háztetőket és a macskákat. Ebben 1 a szobában már minden megtörtént néhány6 szór, ami. vele történhet: s ez a bizonyosság a megnyugtatta. Már ismerősebb volt itt min- y den. S igy feküdt és nézte a macskákat. Ha a az nr egy hölggyel költözik össze, mondta a >. tulajdonos, az olcsóbb. Nevetni kezdett, fel- i. ült. S egy napon el fog utazni innen. Felállt, ■. néhány lépést tett, a fejét rázta. Nem, én itt t, akarok maradni, mondta hangosan, magyarul. i A szomszéd szobában elhallgatott a garga> lizáló hang. Lehet, hogy magyar volt odaát ,1 és hallgatta. Meghökkent, csendesen visszaér ült az ágyra. így ült. órákon át, arnig a szobatele lett nappal. Akkor lement a „szalonba" lt s megismerkedett a vörösnyakkendős ember- [_ rel, akitől sok hasznosat tudott meg, igy azt >. is, hogy Juliennél lehet legjobban enni Pá- i„ risban s ő nem is magyar, hanem török, n Egy pádon ült az uccán s mindezt nagyon ő figyelmesen gondolta át. Barátsággal és egy a kis honvággyal gondolt a szobára, fenn a halt todik emeleten; Nem tudta, hol lehet most? ő Az ülte sí szélén • hervad I fák őgyeleglek. Táti vo-labb vásári sátrak ragyogtak a vilJaiiy- ajlóntfbeo, wEte*aróeitó“ gpodolti Nálunk is van, otthon, a faluban. Egy sátorban célb alőttek, hajóhinta lengett és éles verkli-szó. Óvatosan ment arra. Az uoea szögletén tajtékzó kivilágítás fogadta, láthatóan országos vásár, megnézte az uccajelző táblát. Ez volt a boulevard Clichy. Távolabb a Móniin Rouge vörös lángvitorlája forgott, s az autók fulladozva, hörögve marakodtak egymással. De itt már otthon érezte magát, vásáron, a körhinta előtt trikóiban állott a hin- táslegény, egy fiatal nő a strucc nyakán lovagolt, lábait a levegőbe dobálta s messzire hajította kalapját Az emberek türelmesen és jókedvűen álltak az attrakciós sátrak előtt, a hölggyel karjukon, kemény kalapban, cigarettával szájukban és gallér nélkül. Tétovázás nélkül lépett egy sátor elé, fegyvert adatott magának és eélbalőtt. Egy hadihajó árbocát iparkodott eltalálni, telitalálat esetén a hadihajó ablakai zöld fénnyel gyulladtak ki és zene szólt. Az ötödik lövéssel oélbatalált, a zene megszólalt, két leány állott mellette, elragadtatott arckifejezéssel bámulták és tapsoltak. Egészen fiatal leányok voltak. Nevetni kezdtek. Ez mégis fontos volt, gondolta most, hogy a világháborút befejezzék és megkössék a békét, s annyi előkészület és tétovázás után eljöhessek Párásba célbalőni a boulevard Clichyn, s elismerést arassak. Szótlanul mentek tovább, hárman, karonfogta a két leányt, akik barátságosan néztek arcába, mosolygó szemekkel s időnként kuncogva lehajtották fejüket. Aztán beszélni kezdtek. Bátortalanul beszélt, úgy érezte magát, mint aki elméletben, könyvből megtanul úszni, s aztán egyszerre a vízbe dobják. Lassan, görcsös Óvatossággal tempózott. Nem volt semmi baj. ö nagyon keveset értett, de őt értették. Az éjszaka meleg volt és ánizsszagu. Befizetett a leányokért a körhintán. A lányok hálásan vették közre, XIV. Lajos díszhintajábán helyezkedtek el, nagyon kényelmesen. Mindkettőnek rossz foga volt. Kissé elfogó- dottan üllek vele szemben, „ön idegen?" — kérdezte azlán az egyik, egy barna, kutya- szemii. Gyorsan bólintott. S. amíg bólintott, valami feszengés Fogta el, minlhu nem először hallaná ezt a kérdési és nem . utoljára, mintha még sokszor kellene qgg báhupi»u«V feleletül erre a kérdésre, mohón s önkéntelenül. A kutyaszemű s a másik, egy cipő- gombszemü, érdeklődve nézték meg, tetőtől talpig. A lábát nézték. Keresnbevetett lábakkal ült, magasan felhúzott nadrággal. Ez még soha nem történt meg vele, hogy egy nő a lábát nézze. Zavarba jött. ő is a lábát kezdte nézni. XIV. Lajos diszhintója forgott velük, s a lányok mereven nézték az idegen lábát és pillantásokat váltottak. Mi az ördög van a lábammal? — gondolta. Sárga félcipője vol trajta, s egy világosbarna cérnaharisnya, egyike a kitűnő harisnyáknak, melyeket a berlini magyarral közösen vásárolt, egy harisnya, mely már újkorában úgy hatott, mintha egyszer kimosták volna. Cipője nem volt uj, de ügyes suszternél készült odahaza s még jó állapotban. Feszengett A magyarok általában cipő-fetá- sisták, gondolta, az aranyifju-ság sok gondot fordít a cipőre otthon. Talán ez tűnt fel a lányoknak? Talán van valami túlzott a cipőm színében vagy formájában? Mikor a zene eL hallgatott s XIV. Lajos diszhmtaja leállt, a kutyaszemü feléje hajolt: — ön hosszú harisnyát hord? — kérdezte. A kérdés mellbeütötte, ö hosszú harisnyát hordott, mint mindenki odahaza. Gyerekkorában igy szokta meg. Apja i« hosszú harisnyát hordott, az öccse is. Vannak ilyen távolságok is emberek között, mint a harisnya hossza? ügy látszott, hogy vannak, mert a kutyaszemü összecsapta a kezét s a cipő- gombszemü felé hajolt: — ó, Ernewtine! — mondta éneklő ámulattal. — Képzeld: az ur idegen és hosszú harisnyát hord. S kiszálltak a diszhintóból. Most ott álltak a boulevard Ohlichyn, 6 hosszú harisnyában, s egyszerre nagyon melege leti. Minden francia tudása cserben hagyta. Nem érezte szókincsét elég öntudatosnak ahhoz, hogy a harisnya-rejtélyt feszegetni kezdje, Valami titok volt itt. Valami szégyenletes és különös volt abban, hogy Ő hosszú harisnyát hordót!. Talán a nyakkendőjében is volt valami különös, vagy a fiile formájában. így persze nehéz les/, gondolta nfegdöbbenve. S már a szeműmről látszik, hogy török vagyok, ' mm** 2
