Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-07 / 178. (2399.) szám
4 "PRA:<Ly/V^A(y^ARHIUIiAI> 1Ö30 augusztus 7, csütörtök. u\LvmmuKimmmimjuBaiat^Ea<tumk:íí^xmxmm7aimiKa!mBmm A pápa országa Róma, augusztus eleije. Az ameuükaialtnaiv nemzeti betegsége, hogy sze- retniek dicsekedni. Ezt ugyan más. náció is meg teszi, de Amerikában rendszeresen gyűjtik és reklámozzák mindazokat a dolgokat, amelyek világ viszonylatban a „legnagyobb, legszebb, legegyetlenebb, ieglármástaibb“ és leglegebbek. Hát Amerika le van pápáivá, a kuriózumok, egyenetlenségek és szop erlaita vusok végérvényesen átvándorolitak — nagy részben — Európába. A dolog ugyanis úgy áll. hogy a laleráná szerződés, midőn egyrészt az egész világ osztatlan örömére megteremtette az uj pápai államot és rendezte az ezzel kapcsolatos jogviszonyokat, egyúttal igen sok téren érdekes és különös dolgokat hozott létre. Először is a Siato Cita di Vaticano a viliágnak kétségtelenül legkisebb állama. Teiűletéí. illetve egyik furcsasága az. hogy senkii sem veszi észre, mikor lépi át a határt. A Szent Péler-templom előtt van ugyanis egy imponálóan nagy, kerek tér, közepén oibelisakkel, kétoldalt szökőutakkal, közben a Beir- nini-féöie híres oszlopcsarnokkal, annint ezt képeké ről egyaránt ismerik a Tüzföldön, mint Alaskában. Ez a tér már az uj államihoz tartozik jogilag, holott nyugodtan sétálnak rajta az olasz állaim csendőrei, festői Napols'on-kaiapjaikban, sőt ünnepi tolongások alkalmával katonai századok is. A pápa ugyanis a rend fentartását az olasz királyságnak engedte át a tér területén. A világ legnagyobb temploma a legkisebb államban A haláron ilyen zavartalanul átjutván, nézelődjünk tovább. Elöltünk a San Pietro csodálatos fen- S'égü épülete. Tehát: a világ legnagyobb temploma a világ legkisebb államában van! De ugyancsak itt van a világ legnagyobb összefüggő épületcsoportja ás, a Vatikán. Ez nemcsak a legnagyobb, hanem a legbonyolultabb is. Rejtély számomra, hogyan ismerik ki magukat a benfenfesek! Hogy mennyire zeg-zugos. azt legjobban mulatja az, hogy egyik falán kis, ferdén haladó, móterszélességü íolycsótol- öaiék lóg a levegőben. Csak ennek a fecskefészeknek a ráragasolásávai lehetett elérni azt, hogy a Széntatya lakosztályából röviden érjen az általános kihallgatás termeibe, félórás kerülő nélküli De nem csoda, hiszen nemeseik a legnagyobb, hanem a legrégebben épülő komplexum is. Minden kapu, minden padlózat, mennyezet más és más építtető nevéről emlékszik meg, hódoilattelje6 latin mondatokban. A komor várfalak egy részéről a harcias II. Gyula pápa mered ránk: az uj képtárhelyi- ségeket a szeliid, gondoskodó X. Pius alakíttatta mai formájukra; az pedig, hogy a könyvtár kutaitó- halyáségeinek és levéltárának bejáratát a mostani pápa neve és oiimere disz ifi, természetes azok előtt, akik tudják, hogy csak a magasabb elhivatás állított útjában annak, hogy nem Ráüti Achilles lett korunk egyik legnagyobb bibliográfusa. A Vatikánban ma ás építenek, — többek között uj képtári patotát — bontanak, alakítanak, ezzel is mutatva, hogy az Egyház fejlődésében nincs megállás. Ezzel kapicsólaiban egy újabb különösség jut eszembe: általában az államok első területi megosztásában, a beépített; terület — tehát épületek, uccák, terek — a legkisebb százalékút teszik ki a gazdaságilag hasznosítottak mellett. Itt csak beépített terület van. gazdaság nincs, a vatikáni leérték legfeljebb ha huszadrészét teszik az államterületnek. Abban is egyedülálló ez az állam, hogy egész területién se szálloda, se vendéglő, se bolt nincs. De hogy ezomjan ne haljon az arra járó vándor, arról megviözont olyan pompázatos közkutak gondoskodnak. mint sehol a világon. A levegőbe sugárzott vízmennyiség terén szintién ez az álam vezet. Végül még egyet a területről. A vatikáni államhoz majdnem akkora — ha nem nagyobb — terület t art ozik m agán jogilag, min t közjogitag. Ugyanis majdnem egy egész városnegyed házait meg vásárolták és igv ezek — bár olasz területen állanak — pápai tulajdont képeznek s igy adómentességét élveznek. Öiszázharminchat állampolgár Szigorú tanáraim, annakidején, megtanítottak arra, hogy az állam három három tényezőből ál: terület, népesség és főhatalom. Híven betartva ezt a rendet, jelentem, hogy őszen teégémek 536 alattvalója van, világi értelemben. S ezzel újabb felsőfokhoz értünk, mert ilyen kevés lakossága egy államnak sincs. Nincs ám, de viszont ez a népesség egészen egyedülálló valami. Minden statisztikai törvényt megcsufolva, itt nem a nők vannak túlsúlyban, hanem a férfiak, még pedig száz százalék erejéig. Továbbá igen egyszerű a foglakozási ágak megoszlása is. Az állam minden lakója egyúttal alkalmazottja is az államnak. (A laterárd szerződés ezt kikötötte, nehogy a kérdés könnyebben kezelése esetén — Itália szökevényeinek refugiumává legyen.) Ebből a szempontból tehát a Legideálisabb ország: adófizetés helyett még a polgárok kapnak fizetést. Hej, nagy kár, hogy úgy megnehezítették a bejutást, vagy hogy legalább utánozni nem igyekeznek másutt ezt a szisztémát,. Már mostan, ha tovább nézzük ezt, a foglalkozási kérdést a pápának van százhúsz svájci katonája, egyéb csapatai pedig kettőszáz főre rúgnak. Mi következik ebből? Először, hogy ez az egyetlen állaim, s ahol a lakosságnak több, mint hatvan százaiéira, tehát majdnem kétharmada katona; másodszor pedig, hogy aránylag a legnagyobb hmt-«rege a világon éppen a .legkisebb álamnak van; betolt a megtámad- taláei eshetőség egyenlő a sémin el \z állampolgárság kérdésére1 visszatérve, abban is egyedülálló helyet foglal el a pá.pa.i állam, Jaoay minden lakója, f^/jietéscrft fogva más állam alattvalójaként kezdte földi pályafutását. Viszont vannak rangok, amelyeknek az elnyerése automatikusan maga után vonja a vatikáni állampolgárságot is. így a Rómában élő kardinálisok, nem az olasz király, hanem a pápa alattvalói, — s ebből mindjárt az következik, hogy ennek az államnak van abszolút számban is a legtöbb „bíboros polgár“-a. Vatikán-áUam bevétele De ha a legkisebb is a lélekszám, viszont ez a világ leggazdagabb országa. Az itt lévő mükines- tömeget ugyanis nemzeti vagyonnak keli tekinteni; és ki tudná kifejezni pénzben mindamnak az értékét, amit a hatalom, a müizlés és a századok itt összebalm óztak? Hiszen ha például Michelangelo Pistáját arannyal mérnénk fel, még mindig alacsony árat. szabnánk érce, — és ki nem szédült, mikor a múzeumok véget érni nem akaró termein haladt végig, ahol az egyiptomi szobroktól, Raf- fael festményéig mindent megtalálhat, amit a közbeeső huszonegynéhány század művészete alkotott.. Ha fel lehetne mérni pénzzel és az összértéket 536 részre osztanánk (a nemzetgazdaságtan igy tanítja) még a serkedező bajszu svájci ajtónBudapesl, augusztus 7>. Rendkívül érdekes tervvel foglalkoznak a magyar műtörténészek és múzeumi szakemberek. Gerevich Tibor egyetemi tanár nemrégiben felvetette azt az eszmét, hogy amint az olaszok nagy sikerrel kiemelték a Némi tóból Caligula császár gályáját, úgy a magyaroknak is ki kellene emelniük a Dana mélyéről azi a két gályát, amelynek a mohácsi vészt köpető időkben, Esztergom közelében süllyedtek a folyamba s amelyek igen értékes kincsekkel voltak megrakodva. Siklóssy László műtörténész, aki részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezeket mondotta el a gályák történetéről és a velük kapcsolatos históriáról: — Bármennyire visszaesett Magyarország hatalmi és pénzügyi téren Mátyás király halála után, Ausztria még mindig úgy látta, hogy van benne annyi erő és gazdaság, amelynek kiszipolyozásával saját hatalmát nagyranövel- heti. A régi magyar királyi kincseket akarta megkaparintani, ami fényesen sikerült is neki. Ha akkoriban nem is volt éppen Magyar- országon gazdag király, voltak gazdag és hatalmas oligarchák: a Szapolyaiak, a Thurzók, dúsgazdag főipapok, mint Bakácz Tamás és Szathmári György és olyan gazdag pénzügyi kapacitások, mint Fortunátus Imre. — Ausztria pénzügyi helyzete még mindig rosszabb volt, mint Magyarországé és nem mi fordultunk hozzájuk, hanem ők mihozzánk, ha szükségben voltak. Még 1526 augusztusában^ tehát a mohácsi vész havában fs Magyarország segítette ki Ausztriát egy 10.0G0 rajnai forintra menő kölcsönösszeggel. Nagyon rossz állapotban volt az osztrák valuta. Éppen ezért Ferdiaauo. még főher.-.-g korában ígéretet tett az ausztriai rendeknek, hogy uj, jó pénzt veret. Ehhez azonban hiányzott a megfelelő mennyiségű arany- és ezüstkészlet. Erre a célra kelletlek Ferdinándnak a magyar királyi kincsek, hogy azokból osztrák pénzt veressen. — A mohácsi csatavégzetes kimeneteléről már másnap értesült Mária királyné, akinek első gond,ja volt, hogy a budavári kincseket magának, illetve bátyjának, Ferdinándnak biztosítsa, Minthogy menekülnie kellett, összeszedette a legkülönfélébb természetű kincseket Budavárában, hajóra rakatta azokat és a szállítás céljául Pozsonyt jelölte meg. Egy napig tartott az eszeveszett pakkolás és éjszaka indult el a hajóhad, a királynéval és néhány hi/vével együtt Pozsony felé. Ugyanekkor a lakosság is menekült persze és hirtelen összekapkodott motyöjával megtöltötte az összes élőkéritheő hajókat. — Süllyedésig megtelt hetvenkét hajó indult el a Dunán felfelé, nem számítva az udvar hajóit. Visegrádon a királyné megállott és az ottani királyi kastélyba. is a hajókra rakatta az ottani kincse’ állóra is akkora összeg jutna, hogy a Roc'kefeLLer- család eLbujdosna szégyenében világgá. Na és a vagyon mellett a jövedelemről is beszéljünk? Nem tudom, számoljak-e, hogy hány ember nézi meg naponta a gyűjteményeket, hányán mennek audienciára? és hány zarándok jár a Péter-templomban egy napon? Ha ötezernél kevesebb, hát egy sem. Már ez maga egy újabb rekord, hisz azt jelenti, hogy az idegenforgalom egy napi adagja a lakosságnak tízszeresét teszi ki. Ha ebben az arányban ezt átvinnénk más országra, akkor például Londonban naponta megfordulna az egész német nép, plusz az osztrákok. De hát ez is csak a Vatikánban lehetséges. A múzeumi belépődíj öt líra fejenként. Ha ezt csak kétezer ember fizeti meg egy napon, akkor máris napi tízezer líra a bevétel, ami — az ünnepnapok leszámításával — évi hárommillió lírát jelent. Sietek megjegyezni, hogy aki kilép a múzeum kapuján, az nem azt érzi, hogy Öt lírát kiadott, hanem azt, hogy egy életreezóló, felbecsülhetetlen ajándékot kapott. . Amikor egy nap két napig tartott Másik nagy jövedelmi forrás a posta. Ma még a pápai bélyegeknek bizonyos újdonság! értékük van; a kis fülkéket, ahol a hivatalok ideiglenesen el vannak helyezve, egész nap ostrom alatt ta-rtja két. Esztergom tájékán azonban baj történt, mert itt Orbán Endre esztergomi várnagy és Kun Pál szalmármegyei főispán megtámadta az udvari hajókat és kettőt közülök elsüllyesztett. Nem rablási szándékkal történt ez a támadás, hanem azért, mert a Szapolyai-párti hazafiak nem jó szemmel nézték az ország kincsét az idegen származású királyné birtokában. — A királyné és a megmaradt kincsek sértetlenül érkeztek Pozsonyba, ahonnan Ferdi- nánd, későbben, miután Fehérvárott megkoronázták, Bécsbe vitette a kincseket. Itt részletes leltárt készíttetett a kincsről, — egyes darabokat megőriztetett később híressé vált gyűjteménye számára, a többit pedig beolvasztatta és osztrák pénzt veretett belőle. Erről részletes utasítást tartalmaz Ferdinánd 1527 október 27-én kelt levele az alsóausztriai pénzügyi kamarához, amely úgy rendelkezik, hogy A Pozsonyból elhozott kiesek közül válogassák ki az aranyat és az ezüstöt, olvasztassák meg és veressenek belőle pénzt, jól megjegyezvén, hogy mennyi és miféle pénz lett belőle. — Hogy az Esztergomnál elsüllyedt két gályán milyen kincsek voltak, azt természetesen nem tudhatjuk, mert a leltár csak később készült el, de igen valószínű, hogy azok is értékesek voltak. Gerevich Tibor professzor, aki akciót akar indítani a gályák kiemelése érdekében, a következőkben vázolta tervét: — Még múzeumi tisztviselő koromból emlékszem arra, hogy a dunai kotrómunkálatok alkalmával gyakran kerültek elő a Duna fenekéről rómaikori régiségek. Arra gondolok, hogyha ezek a műtárgyak, amelyek többszáz évvel a mohácsi vész előtti időkből valók, megmaradtak épségben és nem sodorta el őket a víz, akkor még sokkal inkább valószínű, hogy az 1526-ban, tehát sokkal később a folyó fenekére süllyedt gályák is megvannak még. Annál is inkább, mert ezek valószínűleg mélyen beágyazódtak az iszapba és igy ,a viz sodra nem vihette el őket. — Már régen foglalkozom ezzel a gondolattal, hogy ki kellene emelni ezeket a kincseket a Duna fenekéről és annyira előrelátó voltam, hogy amikor a trianoni tárgyalások elé terjesztendő, magyar műkincsekre vonatkozó igénylistát elkészítettem, ezeket is belevettem. így most már u trianoni szerződés biztosítja számunkra, a szellemi tulajdonjog alapján, hogy ha ezek a kincsek előkerülnek, akkor feltétlenül bennünket illetnek meg. — Lehetséges ugyanis, hogy a gályák a Duna fenekének az Esztergommal szemközti part felé eső részén feküsznek. A Dunának pedig csak a közepe nemzetközi, a két, part. a part- tulajdonos állam tulajdona. A szemközti part a közönség.’épp úgy, ahogy a még meg sem indult vatikáni vasútvonal parki lomé teres útjára és már most akar mindenki helyet biztosítani magának. A vatikáni po6ta azonban igen nagy forgalmat bonyolít le. Ha adataink volnának, valószínűleg itt is megállapít hatnánk’, hogy aránylag a legnagyobbat Vatikáni bélyeggel leveleznek az ösz- szes itt akkreditált követségek, továbbá a legtöbb római egyházi testület, szerzetek, kollégiumok eth. Végül pedig maga a Vatikán sem lehelt jelentéktelen levelező. A sok kuriózum írásnak sohasem lenne vége, csak azt az egyet akarom még megemlíteni, hogy ez az egyetlen állam a világon, a-hoi egyszer egy nap két napig tartott. Ez pedig úgy történt; a vatikáni posta megnyitására természetesen tódultak a bélyeggyűjtők és mesés árakat ígértek minden olyan bélyegért, amelyen a megnyitás napjának a bélyegzője látható. A hivatalos felkészültség, természetesen, nem volt olyan nagyra méretezve, hogy ezzel lépést, tartson s az első napi küldeményeknek még a fele sem volt lebélyegezve, mikor a naptári nap kíméletlenül véget ért. Elrendelték tehát, hogy másnap is az előző nap bélyegzőjét használják, — s igy .Tozsue nap-megállításához, V. Károly birodalmához, amelyben a nap nem ment le. ime, uj csodát fűzött napjaink történelme. S.-P. A. dr. pedig a csehszlovák államé. A tulajdonjog biztosítva van számunkra, csak arról van szó, hogy a csehszlovák kormánnyal megegyezzünk arra vonatkozólag, hogy ők engedjék meg azt, hogy esetleg az ő területükön történjék a kiemelés. Remélem, hogy az ellen nem volna különösebb kifogásuk, mert ezzel közvetve az ő érdekeiket is szolgálnánk. — Közös érdek volna ugyanis abból a szempontból, hogy a kincsek kiemelése, — amint ezt az itáliai példánál láthattuk — odavonzaná az külföldi érdeklődők tömegeit, ami az ide génforgalomnak nagy lendületet adna. A munkálat óikat mindkét parton folytatnák, tehát mindkét államra nézve nagy idegenforgalmi jelentősége volna. Gerevich professzor rendkívül érdekes tervét nagy szimpátiával kisérik az illetékesek és remélik, hogy módot találnak majd annak keresztülvitelére. A kérdés megoldásának legfőbb nehézsége természetesen az, hogy szegény az ország és nincs annyi pénze, mint Itáliának. De állítólag szó van arról is, hogy esetleg egy gazdag amerikai műgyűjtő finanszírozná a kímélést, az esetben, ha a kincsek egy részét, elsősorban a duplikátumokat megkapná. SIKOLTÁS A HOLDHOZ Ki látta őt? ... Jaj mondjátok meg uccasarkok, körutak, erdők, hegyek, mező, rét, messziről jött tobzódó vad viharok ó szánjatok meg! irányomban szánalommal legyetek ha láttátok, feleljetek ... ó sápadt arcú testvérem: hold: bús éjszaka van, s Ily éjszakékor ő velem együtt kóborolt, te tudod ezt s tudnod kell azt is merre vonzották titkos delejek s mely tájra űzte a halhatatlan parancs. Ó sápadtarcu testvérem: hold tudom: te tudod merre jár most merre hívták el titkos ős-erők ... Könyörgöm, esengek. kérlek; szánj meg és súgd meg szemének vértelen ajkának, puha lágy ölének, mennyire vágyom: szeretem! Hogy szánok mindent, megbántam mindent meakulpázom untalan, hamuba mártom homlokom s lidércek gyilkolják éjjelente huszonkétéves semmis életem. Jaj, most bus-éjszaka van, s ily éjszakákon ő velem együtt kóborolt: Ó sáoadtarcu testvérem: hold hozzád sikoltok kegyelemért, szánj meg. Oh igézd meg őt, hogy visszatérjen vagy gyilkosa légy, ha nem vágyik vissza ha mulat, vagy mással kóbn-o!. Nádfőy Árpád. Mária királyné kincses gályáit kiemelik a Duna iszapjából A mohácsi vész után 72 gálya indult Pozsony leié a magyar kincsekkel — Két gályát Esztergomnál elsüllyesztettek a Szapolyai-párti urak — A trianoni szerződésben Magyarországnak biztosították a Dunában lek vő kincseket
