Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-06 / 177. (2398.) szám

^i^gaiAW^arhirlab Fölmentették Dvorak dr.-t A katonai legfelső egészségügyi tanács Dvorak dr.-i exhulpáló szakvé­leményében azt mondja, hogy a vádlóit ellen emelt gyanú minden tárgyi alapot nélkülöz — A bírósági ítélet indoklása e szakvéleményre támaszkodik 1930 augusztus 6, szerda. KOMMENTÁROK Siegfried, Richárd fia Átok tilt Wagner Siegfrieden, Richárd fián, aki tegnap halt meg hatvanegyéves korában Bayreuthban, az ünnepi játékok alatt, abban az évben, amikor a nagy Richárd megszokott nevét is elhomályosította egy másik név, — idegen név, mondják haragosan a Bayreuth környékén szapora kampóskeresztesek, — Ar­túré Toscanini neve, az olasz csodakarmes- teTé? A nagy Richárd a múltban él, már nem ember, nem zseni, de házi istenség Bayreuth- ben, neve és művészete mithológia, ami nem mérhető földi mércékkel és megvan, mint a csodálatos hegyek, völgyek, villámok, menny­dörgések megvannak a természetben: — ami ma emberi függő ónokkal mérhető az ünnepi játékokon, az Artúré Toscanini, bár betörése s könnyű olasz vérének sikere a germán ope­rák Ívelésében nagyobb blaszfémiának tűnik a Wagner Richárdban elsősorban wotanozót s Lohengrin első fölvonásában csak a fára akasz­tott fekete teuton sasnak örülő Ludendorfék szemében, mint Hermann Lévi, a zsidó esete, tűnt, aki az ihelt germánoknak szemita véré­vel el merte játszani a megszentelt Parsifált. Lévit Wagner Siegfried hozta Bayreuthbe, Tos- caninit is — igaz, hol maradt ezidén Wagner Siegfried? Meghalt. így vette észre a világ, hogy ott volt. Átok ült rajta? Talán. Obiigát kispolgári szó, hogy a nagy emberek fiai szerencsétlen teremtmé­nyek, s magukban hordják a napok sugaraiban pislákoló kis fények bánatát. Homályosak, holott a nap közelsége nélkül esetleg ragyog­tak volna. Obiigát polgári elképzelés, épp úgy, mint az a másik, hogy a törvénytelen gyerme­kek, a leglendületesebb szerelmek magzatjai, rendszerint kiváltságos egyének, mint a vezér­érv, Leonardo, igazolja. Nagy emberek gyer­mekei? Jó Isten, ha nagyon utánanézünk, azt sem tudjuk, ki hát az a „nagy ember", mert a nagyság többnyire csak a szem ferde gravi­tációjában él. De Wagner Siegfried egy életen át kényszeredetten viselte a kispolgári előíté­letet. A nép, s ebben az esetben a német nép porosz alapossággal, kimondotta, hogy „a nagy ember fiának sorsa tragikus", s a tételt ég és föld, világ és sajtó, közhangulat és ható­ság addig ismételte, — amíg Siegfried sorsa valóban tragikussá lett. A- kispolgári eumeni- dák kara addig zúgta fülébe: te tragikus em­ber vagy, te akarsz, de nem tudsz, amig meg­vadult az örökös fúriáktól, zaklatott életével futott, kapkodott, kínlódott a szörnyű, szugge- ráló kontroll alatt és a ráerőszakolt nyugta­lanságban — incipit tragoedia. Wagner Siegfriedet szerencsétlenné a buta kispolgári előítélet tett, mely tragikus hőst akart látni a nagy apa fiában. Szegény Sieg­fried. ő lett az egyetlen wágneri hős, aki hús­ból és vérből van és egyszerű, emberien tragi­kus sorsú, nem elrajzoltan gigászi hérosz, mint a papa gárdatisztalaku és őrjöngő istenei vol­tak. Siegfried nem zseniális fiú, ennyi bizonyos. De kedves tehetségű, ügyes gyerek, aki a rá- kényszeritett nyűg nélkül befutotta volna a tisztes polgári talentum harmónikus pályáját. Valahol Oberíandestheaterdirektor-ként hunyta volna le a szemét s a lapok mollokban méltat­ták volna érdemeit. Egy-két könnyű operát ha­gyott volna hátra. Néhány korszerűen elgios- cselt épület hirdette volna még néhány évig építészi tehetségét, nemcsak a Liszt mauzó­leum, amelyről kisült, hogy nem Siegfried, ha­nem az öreg Liszt tervezte. S a szinházrende- zés terén Richárd fiának komoly érdemei van­nak. Persze, szomorú sors, ha a fiú épp oly ki­tünően gyárt tüzet, ködöt, villámot, dörgést, mint az apa, de mig Richárdot e fabrikálás közben démonok rázták, amíg páratlan harmó­niáiban kihozta a természet haragjának hang­jait, Siegfried a kulisszák mögött szaladgált, kommandóit, pepecselt, cintányérokat vert egymáshoz, nagy fecskendőkből füstűt spric­celt a színpadra, és villanydrótokat dörzsölt, hogy kijöjjön a rendezés szép villámlása, dör­gése, az apa misztikus ködje, rejtelmes lidérc- tiize. Mindegy, jó rendezőnek számított volna, ha nem a Richárd fia. Rákényszeritették, hogy pózaiban nagy legyen. Rákényszeritették, hogy apjának epigónja legyen, holott zenéjére sem hatott a rengeteg apai mennydörgés és inkább szerette mesterének, a kedves Humperdinck- nek muzsikáját. Tényleg tragédia, hogy a ze­nében is Wagner-epigónná kényszeritették, ho­lott Humperdinck követője akart lenni. A fran­cia Marié de Flavigny unokája francia naiv- sággal akart a világban járni és tenni-venni, a kulisszák mögött pepecselni, s a közvélemény Wotan-köpenyében kívánta, derékig érő rőt szakállal, bömbölve, Wahnfriedben, Cozimá- val. Siegfried, szegény, pokollá változtatták életét. Tulnagy felelősség, ha valaki Liszt unokája és Wagner fia. Most meghalt. A ..nép" haragudni fog. Ész­revétlenül, Toscanini sikereinek kellős köze­pén. gyöngén, fiatalon merészelt meghalni. Megsértette a család tradícióit. A családét, ahol mindenki botrányosan élt és későn halt meg. Mint Liszt, mint Richárd, aki ötven évig Prága, augusztus 5. Ma reggel félküenc óra­kor Popler dr. alezredes elnöklete mellett folytatták Dvorák Arne dr. alezredes-orvos, a kiváló cseh drámairó bünpörének tárgyalását, amelyet néhány héttel ezelőtt, mint ismeretes, félbeszakítottak és elnapoltak. A tárgyalás megnyitása után a katonai prokurátor indítvá­nyára kihallgatták Drobny és Fiser őrnagy­szakértőket a következő kérdésekre vonatko­zólag: Három kérdés 1. Milyen befolyással bir a kontingentálás a sorkötelesek besorozására, illetve a beso- rozandók számára és kiválogatására? 2. Lehetséges-e, hogy a sorozásokon közre­működő Írnokok a sorozási leletek megírásá­nál olyan hibákat kövessenek el, mint a szó- banforgó esetben? 3. Milyen időtartamú a sorozóbizottságok előtti hivatalos ténykedés? A leletetek Drobny őrnagy az első kérdésre azzal vála­szolt, hogy a megállapított kontingens nem lehet befo­lyással a sorozóbizottságra. Sem az orvosnak, sem a bizottságnak nem kell attól tartania, hogy túllépik a kontingenst. A kontingentálási számra való tekintetvétel ese­tében a sorozóbizott&ág törvényellenes cseleke­detet követne el. A szakértő továbbá rámutat az 1927-iki törvényre, amely a póttartalékról szól s regulativul szolgál a számfölöttiekre vo­natkozólag s különösen a szociálisan súlyos vi­szonyok enyhítését célozza. A nemzetvédelmi minisztérium erre vonatkozó előírásai is olyan Azután fölolvasnak egy terjedelmes leletet a Hecht-, Lazansky-, Hace&ka Ferenc és Emá- nuel-esetek fölülvizsgálásáról. Mind a négy sorkötelest a hradzsini katonai kórház katonai szakértői fegyverszolgálatra alkalmatlannak nyilvánították. Hecht tuberkulotikus eredetű tüdőcsucshurut- ban szenved, bár akut tuberkulózist nem állapí­tottak meg nála. Általános testi gyöngeségben szenved, ami katonai szolgálatra teljességgel alkalmatlanná teszi. Ez utóbbit Dvorák dr. a sorozási jegyzőkönyvben ugyan nem említette meg, de a sorozóbizottság minden laikusának is föltűnhetett ez. Lazsansky a tüdőcsuosok időnkimti betömődésében és egyes helyeken tör­tént elmeszesedésében szenved, továbbá tuber­kulotikus légo&őhurutban. A két Maceska-fivér nemcsak legmagasabb fokú elhájasodásban és vérszegénységben szenved, hanem mindketten füibajosok is. Mindketten gyermekkoruk óta krónikus középfülgyulladásban szenvednek. Fájdalmas recidivák vailószinüek, a hallás ezál­tal zavaros lesz s nem lehetetlen, hogy recidivájuk volt a soro­zás napján is. Franc dr. tanárnak, továbbá Vyhnálek dr., Capek dr. és Sázavsky dr.-nak a hradzsini katonai kórházban történt fölül- vizsgálata alapján a katonai egészségügyi tanács, amely a legfőbb katonai egészségügyi hatóság, szakvéleményt juttatott el a bíró­sághoz, amely azt a gyanút, hogy Dvorák dr. olyan sorozási leleteket állított ki, amelyek a sorkötelesek tényleges állapotának nem fe­leltek meg, egyhangúlag elutasítja. A szakvéleményt Höring Vladimír dr. egészség- ügyi tábornok irta alá. A sorozási előírások értelmében a sorozóor­vos köteles ugyan tüdŐvész esetén a sorkötelest konstatálásra katonai kórházba küldeni s kö­zépfülgyulladás esetén is csak akkor lehet al­kalmatlannak nyilvánítani, ha az illető megfe­lelő leletet kapott előzőleg valamely katonai kórházban, —> ha azonban, mint a jelen esetekben, külön­böző betegségek, vagy hibák egyidejűleg ál­lapíttattak meg, vagy, mint a Hecht-esetben, a vérszegénység és testi gyöngeség már egy­magában is indokolttá teszi az alkalmatlan­ságot, Dvorák dr. elküldhette volna az ille­tőket a kórházba, de nem volt kötelessége. Már azért sem kellett, mert. Hecht alkalmatlan­sága a sorozóbizottság minden laikusának is föltűnhetett. Ami Lazsanskyt illeti, Dvorák dr. a tényállapot alapján fel volt jogosítva arra, hogy a második so­rozáson alkalmatlanná nyilváníthassa, a viaskodott keményen szívbajával, mint Cozi- ma, a legendás szivósságu asszony, mint a töb­biek. Hogy mert nem utánozni? Hogy hogy nem. most mert. Ez egyszer függetlenítette magát és zaklatott életét önfejűén bezárva, előzetes följogositás nélkül, stilszer üti énül, idő előtt, csöndeden elezenderűit. FULGOR. tisztázottak és precízek, hogy nem téveszthetők szem élői. Fiser őrnagy teljes tartalmában magáévá te­szi Drobny őrnagy ezen szakvéleményét, s ki­jelenti még, hogy törvényellenes dolog lenne 8 ki is van zárva, hogy a sorozáson jelenlévő katonai képviselő a katonaorvos előtt csak egy kis célzást is tehetne arra vonatkozólag, hogy a sorozásra kerülőknek csak egy bizo­nyos részét nyilvánítsa alkalmasnak. Ami a második kérdést illeti, a szakértők egybehangzóan azt válaszolták, hogy a sorozó- bizottság elé mintegy 160 ember kerül legföl­jebb négy-öt óra alatt, ellentétben a régi osz­trák rendszerrel, amikor ugyanezen idő alatt 200 ember került a bizottság elé. A harmadik kérdésre a szakértők azzal válaszoltak, hogy egyszerűen kizárt dolog, hogy a sorozóbi­zottság két írnoka a Maceska-esetben téve­dett volna. Úgy a katonai, mint a közigazgatási hatóság a hadkiegészítő parancsnokság által kiküldött tiszt, illetve a közigazgatási tisztviselő által el­lenőrzött Írnok fölött rendelkezik, akik ponto­san a katonaorvos diktálása alapján írják meg a sorozási leletet. Az inkriminált esetben a szakértők kizártnak tartják, hogy az Írnokok nem hal­lották volna meg a sorozóorvos diktálását. Azután kihallgatták Vorisek kapitányt a liadkiegészítő parancsnokságtól arra vonatko­zólag, vájjon Dvorák dr. már idő előtt tudhat­ta-e, hogy hol és mikor fog sorozni. Vorisek tanú a következőket mondotta vallomásában: — Én magam dolgoztam ki az 1928-as és 29-es évek sorozási terveit. De Dvorák dr. nem volt nálam. Az elnök erre megállapítja, hogy az inkri­minált esetek ebben a két évben történtek. harmadikon is megtehette ezt, viszont elő­zőleg el is küldhette kons találásra, bár nem volt kötelessége. Ami Maoeska Emánuelt illeti, a krónikus kö­zépfülgyulladás sorozáson neon abszolút al­kalmatlansági indok. De a hájtöstüséggel és szivgyöngeséggel együtt már igazolja Dvorák dr. leletét. Ugyanez az eset Maceska Ferenc­nél. Dvorák dr. ilyenformán úgyis mint orvos, úgyis mint katonatiszt az előírások alapján járt el s minden ellene irányuló gyanú nélkülözi a tárgyi alapot. A katonai prokurátor: „A vádlott visszaélt szolgálati hatalmával“ Ezután befejezettnek nyilvánították a bi­zonyítási eljárást s félórái szünet után Srá- mek dr. katonai prokurátor tartotta meg vád­beszédét. Beszéde elején rámutatott annak a feltűnésnek a jogosultságára, amelyet ez a pör a nép széles rétegei,ben keltett. A pörnek az a célja, hogy az abszolút igazságot megálla­pítsa. Azon az állásponton van, hogy a vádlott az egészségügyi tanács exkulpáló szakvéleménye dacára is különösen a Hecht-esetben visszaélt szolgálati hatalmá­val. Szerinte Hechtet föltétlenül helyőrségi kór­házba kellett volna beutalnia felülvizsgálat céljából, amit azonban nem tett meg. Mind a négy sorkötelesnél olyan hibákról van szó, amelyeket a katonai orvos a ren­delkezésre álló rövid perc alatt, ameddig a vizsgálat tart, egyszerűen nem képes kon­statálni s különösen azt kell tekintetbe venni, hogy a sorozóorvos kezeügyében nincsenek is a szük­séges készülékek és segédeszközök. Az állam­nak eminens érdeke fűződik a sorozási elő­írások betartásához, amelyeket ebben az esetben szándékosan és megfontoltan nem tartottak be. Ezáltal az állam megkárosult jo­gában. A katonai prokurátor ezután azokkal a sze­mélyi kapcsolatokkal foglalkozott, amelyek Dvorák dr.-t a négy sorköteles családjaihoz közvetlenül vagy közvetve fűzték s Dvorák dr. azon magatartásában, hogy leleteinek ka­tonai klinikák által való felülvizsgálását meg akarta akadályozni, dolus eventualist lát. A vádinditvány Ezután megteszi vádinditványát. Indítvá­nyozza, hogy Dvorák dr.-t hivatalos hatalommal való visszaélés büntette miatt ítéljék el, ameny- nyiben azonban indítványának nem tesz­nek eleget, kéri, hogy Dvorák dr.-t a kato­nai büntetőörvónykönyv 594. paragrafusa alapján szolgálatban történt hanyagság vét­sége miatt ítéljék el. A védóbeszéd Ezután Reslor dr. védő emelkedett szólás­ra s hangsúlyozta, hogy Dvorák dr. már az osztrák szolgálatban is jó cseh volt, akit különösen Kramárhoz és Svehlához fűztek bensőséges kapcsolatok. Dvorák dr. haza­fias költő és éppen Becsületes Máté ciinü szatírájában ostorozza a korrupciót. xkljas sajtókampány Dvorák dr.-t, a hazafit és a költőt a sárba rántotta. Ezeknél a szavaknál az elnök félbeszakítja a védőt: — Doldor ur, hagyja az újságokat és in­kább védőbeszédét mondja el. Resler dr. ezután folytatja beszédét. Rámu­tat a névtelen feljelentők becstelenségére és azt igyekszik bizonyítani, hogy Hecht néni is tudta teljes bizonyossággal igazolni, hogy ki fogja őt sorozná. Beismeri, hogy a sorozási leletek hiányo­sak, de ezt Dvorák dr., a művész hanyag­ságának számlájára Írja. Dvorák dr. egy év alatt hétezer sorkötelest sorozott. Ebből 31 esetben tápláltak gyanúi, de csak négy esetben emeltek vádat, amely különben is a legfelsőbb katonai egészség- ügyi hatóság szakvéleménye révén összeom­lott. Tény az, hogy Maoeska gyáros Dvorák dr.-nak, akivel óvek óta barátságban élt, füstöltárut és ezüstkoszorukat adott, de ebből még nem lehet következtetni a hi­vatalos hatalommal való visszaélésre, ugyan­csak nem a Maceska-házaspár lefoglalt intim levelezéséből sem. A védő azzal fejezte be beszédét, hogy a legfelső egészségügyi tanács szakvéleménye a legjobb elégtétel Dvorák dr.-nak és ezért kéri védencének teljes felmentését. ítélet: lölmentés A bíróság azután Ítélethozatalra vonult vissza és hosszabb tanácskozás után kihir­dette ítéletét, amelyen Dvorák dr.-t bizonyítékok hiányában felmentette a® el­lene emelt vád alól. Az ítélet indokolásában az elnök kiemeli, hogy szubjektív tekintetben mind a négy esetben gyanús momentumok merültek fel és különösen a Maoeska-levél egyenesen kom­promittálónak tűnt. Joggal utal a közvádló a vádlottnak a négy sorköteles családjaihoz való kapcsolataira. A bíróságnak azonban ítéletét a katonai és egészségügyi tanács 8 zak véleményére kell alapoznia, amely Dvorák dr.-t objektíve exkulpálja. Nem történt a törvény értelmében vett káro­sítás és hanyagságot sem lehet megállapítani, mert hiszen Dvorák dr. sorozási leleteit ma­gasabb helyen objektíve jóváhagyták, külön­ben is ettől eltekintve elévülés esete forogna fenn. Ami azonban Dvorák dr.-nak a hanyag­ságát a sorozási leletek lediktálásánál illeti, ezt a szolgálati magatartást még a fegyelmi bizottság fogja tárgyalni. Az ítélet kihirdetése után Dvorák dr. könnye­dén összeütötte sarkait és meghajolt. A ka­tonai prokurátor az elnök kérdésére kijelen­tette, hogy pillanatnyilag nem foglal állást az Ítélethez. Ezután a tárgyalást déli egy órakor befejez­ték. Vakmerő rablótámadás Pozsonyban Pozsony, augusztus 5. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk te lefon jele ütése, s Mára virradó éjjel három ismeretlen férfi rablótámadást intézett Minaroivcs Mária negyvenegy éves özvegy asszony ellen. Minarovicsné Csalogány-völ­gyi lakásán már ágyban feküdt, amikor az egyik támadó behatolt a szobába, rávetette magát a védtelen asszonyra és addig fojto­gatta, amig eszméletét el nem vesztette. A két másik férfi eközben a ház előtt vigyázott, ne- hogy társukat valaki megzavarja. A rablók ezután elrabolták a szegény özvegy asszony összekuporgatott ezer koronáját és elmenekül­tek. Az asszony néhány óra múlva magához tért és jelentette az esetet a rendőrségnek, amely rögtön motoros járőröket küldött a körny‘kre, azonban már nem tudták a rabló­kat megtalálni. Kézrekeritésükre a rendőr­ség széleskörű nyomozást indított. — Gyennekparalizis Budapesten. Buda­pesti szerkesztőségünk telefonálja: A tiszti főorvos legújabb járványki mutatása egy :-iyer- mekparalizisben szenvedő gyermekről is be­számolt. Ezt a gyermeket megfigyelés alá vették, mert egyelőre csak feltevés, hogy; gyermekgaralizis esetéről van sző. A katonai egészségügyi tanács szakvéleménye: „Dvorák dr. úgyis mint orvos, úgyis mint tiszt az előírások értelmében járt el" 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents