Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-05 / 176. (2397.) szám
4 'PR«GAI-/V\AGVAR-HIRItA& 1930 augusztus 5, Íredd. Ötvenezerházasságot érvénytelenítettek A legfelső közigazgatási bíróság döntése folytán a gyermekek százezrei Settek törvénytelenek Bécs, augusztus 4. A legfelső közigazgatási! biróság, amelynek struktúrája az osztrák alkotmányreform folytán megváltozott s a régebben politikusokból és tudósukból állott biróság hivatásos birákból álló bírósággá alakult át, szombaton hirdette ki döntését az elvált katolikusok diszpenzációval kötött újabb házasságáról. Egész Ausztria a legnagyobb érdeklődéssel tekintett az évek óta bizonytalanságban lebegő ügy eldöntéséről, tekintve, hogy teljes tizenhétévé kötöttek ilyen házasságokat. Ausztriában ma is csak egyházilag lehet esküvőt kötni, a polgári házasságkötés ott nem létezik. A biróság csak ágytól-asztaltól választhatja el a házasfeleket, de a válást nem mondhatja ki. Rögtön a forradalom után Sever alsóausztriai szociáldemokrata tartományfőnök ezen az állapoton önkényesen változtatott, amennyiben egy régi császári pátens alapján, amelyet a helytartók számára adtak ki, utasította a közigazgatási hivatalokat, hogy diszpenzá- ciókat adjanak az elvált katolikusoknak s igy tegyék lehetővé számukra uj házasság kötését. Ezáltal az a helyzet állott be, hogy a köz- igazgatási hivatalok jogi döntések formájában felbontották a katolikus válófelek házasságait s uj házasságkötést is lehetővé tettek. Az elmúlt tizenkét év alatt ilymódon több mint ötvenezer házasságot kötöttek. A katolikus egyház természetesen kezdettől fogva ellenezte ezeket a diszpenzációval kötött házasságokat. A legfelső biróság négy évvel ezelőtt azt a döntést hozta, hogy a törvény értelmében fel nem bonthatók a katolikus házasságok, de a legfelső közigazgatási biróság ezt a döntést megsemmisitette s külön eljárás alapján lehetővé tette minden egyes esetben az elvált katolikus házasfeleknek uj házasság kötését. Azonban az azóta struktúrájában megváltozott legfelső közigazgatási biróság most megsemmisitette ezt a határozatot s úgy döntött, hogy az ilymódon kötött házasságok érvénytelenek. Ilymódon 50.0G0 érvénytelen házasság van, százezer ember él konkubinátusban s gyermekeik is törvénytelenek. A döntés, amely már hónapok óta váratott magára, egész Ausztriában érthetően nagy izgalmat keltett. A keresztényszocialista párt több kiváló politikusa, magas állami tisztviselők, ismert ügyvédek, színészek, kereskedők kerültek ezáltal a legkellemetlenebb helyzetbe. Feleségeikkel konkubinátusban élnek s törvénytelen gyermekeiket csak adoptálás után tekinthetik törvényes leszármazottá ikn a k. I szovjefpzdáMás fiaskója Oroszország szovjeturaí nem tudják az ötéves gazdasági tervet megvalósítani — Csökkent a mezőgazdasági és ipari termelés Rossz minőségűek a szovjetipari termékek TRAKTOR Irta: N. JACZKÓ OLGA Délután kettő. A kacsák, a tyúkok lejjebb kívánnák az epería sátorát, nem a gyümölcse, hanem az árnyéka miatt. A kutya mély lyukat kapart a földbe, az ember lehetőségei szerint vagy a befüggönyözött szoba díványára, vagy a megrakott keresztek, boglyák árnyékába heveredik. Aki mozgásra kényszerült, széles, hanyag mozdulatokkal igyekszik enyhébb áramlatot teremteni maga körül. Lihegve vergődik minden a nyári nap rekkenő áradatában. Pufók, zsirosképii georginák vidáman jelzik n közeledő augusztust. Egyszerre mély mordulás nyúl a falu öblös nyugalma alá; megemeli, megrázza és mindenkit kiborit belőle, mint egy markos kéz a gyermeket a könnyű bölcsőből. Mintha természeti erő lódította volna meg a földet. A kacsák nehézkes lábaikra kapnak s a sűrű orgonabokrok alá menekülnek. Karambolva keveredve a vészesen rikácsoló, szintén menekülő tyúkokkal, a kutyák felpattannak földváraikból, szimatolva terpeszkednek neki az egyelőre ismeretlen veszedelemnek, ugatnak egyre-másra, van olyan, mely vészes vonításnak adja magát. A diványtulajdonosok felkelnek, megigazítják csiptetősüket és felemelik a függöny szélét. Érdeklődnek. A boglyák, keresztek hüsölői feltápász- kodnak, hunyorítanak, előbbre húzzák a kalapjuk vagy a kendőjük peremét. Kémlelődnek. Végre, jelentkezik az alvégén az erő, mely kilendítette a falut tunya nyugalmának bölcsőjéből. Egy kis, fekete kutya fut elől. Negligálja a falu összes kutyáinak kihívását, nem reagál semminemű morgásra, ugatásra, csaholásra. Nem veszi fel a keztyüt; mint egy lovag, akivel csupa diszkvalifikált semmiházi ingerkedik. Egy biciklista követi. Hangtalanul, simán húzza végig a pneu csipkézett mintáját az ucca porában. Nagy csapat gyerek következik. Nem hunyorognak, nem kémlelődnek, nem okoskodnak. Szemük eredeti, isíenrajzoífa kerekségével bámészkodnak és visongatva lelkesednek. Egy kerék. Itt még nem tudják igy mondani: volán. Ember tartja a kezében és csekély mozdulataival igazgat négy tenyeres-talpos, alájarendelt láncos kereket, melyek kövestől, porostól, mindenestől ellenállhatatlanul gyűrik maguk alá a talajt. A volán: uj kerekekbe foglalt emberi ész; mögötte vaslemezes testben uj taríályozásu erő: egy alacsony mezőgazdasági traktor. A cséplő, amit vontat, kedélyesen cipelteti magát, mintha joválisan dünnyögné: — Nekem olyan mindegy, hogy ökrök jármába akasztjátok-e a rudamat, vagy ebbe a zakatoló szerkezetbe! Fő, hogy célt érjek és helyt álljak magamért! Kettős akadály. Meredek domb, amelyről most indították szembe az ökörcsordát. Az ökrök vörösfoltos vezére nekiökleli szavait az idegen zúgással teli levegőnek, haragot fuj bele és tömör védőfallá állítja a háta mögött engedelmesen terelődő társait. A beellenzett szemű emberek gúnyosan röhögnek, egyikük kárörömmel sörcent a traktor mellé. A biciklista felhúz a dombra, hogy amíg eltisz- tu! az egyik akadály, felmérje a másik nehézségeit. Megnyugodva ereszkedik vissza s a volán mellett ülő társához kiált: — Megbirja! — Lehet, hogy megbirja, — vihog az ellenséges falu, — ha nekiengedi ez a barrikád! Ha be volnának oktatva erre, bizonyára a traktor ellen uszítanák az ökreiket. De azért rájuk is mérgesen néznek, mintha az állatok volnának okai, hogy ezidén elestek a máskor ökrökkel véghezvitt cséplőgépvontaíás jövedelmétől. A kis fekete kutya mintha biztatva, lelkesítve futkosna a traktor gépészétől a biciklistáig és vissza, csillogó szeme, pirosló nyelve mintha mondaná: — Ne csüggedjetek, hiszen tudnotok kell, hogy győzni fogunk a maradi butaság és rosszindulat fölött! Majd felveszi a parlamenter szerepét, bojtos farkát magasra kunkoritva futkos az ökrök között, lábukhoz dörzsölőzik, hizelgő mozdulataival ezt magyarázza nekik: — Testvérek, szereljétek le az ellenállásotokat, segítsetek győzni, mert nem mi vagyunk az igazi ellenség! Mi az enyhülést és a jobblétet hoztuk el nektek! A vörösfoltos vezér mintha eszmélne valamire. Hogy máskor tizenkét társa inai feszültek azelőtt a lomha, döcögő szörnyeteg előtt, mig felvontatták a dombon, zubogott az ostor meg a káromkodás. Szippant a zugó levegőből, de már nem találja olyan dühítőnek. Rendes tartásába engedi a fejét, úgy áll ott, mintha gondolkoznék. Majd visszafordul a társaihoz és hosszan, nyugodtan elbődülve megmagyarázza nekik a helyzetet: — Testvérek, ez nem ellenség, ez nem gonoszság. Ez az emberi szív és elme jóságos könyörii- leíének zenéje. A szív megszánta évezredes rabszolgaságunkat és könnyít igánkon! Testvérek, f-z a szabadság hajnalának első sugara, örvendezzünk neki és engedjünk ufat^elszabadulónknak! Ezzel félrelép, utána kétfelé válik a csorda és Sz o vjetóroszórszágban nemrégen tartották meg a pártkongresszust. A kongresszus szov- jethiradások szerint Stalin győzelmével végződött. Stalin — mint ismeretes — uj fordulatot jelent a szovjet gazdasági politikájában, amennyiben a kollektív termelés megvalósítását a legmesszebb menően keresztül akarja vinni. A kongresszussal kapcsolatban Oroszország helyzetéről igen bizakodó képet igyekeztek a külföld számára festeni. Rámutattak arra, hogy az ipar jelentékeny mértékben fejlődött, a nehézipar megerősödött, a gabona- krizist megszüntették és a parasztság a ko'l- lektiv termelésmóddal megbarátkozott. Egyszóval Stalin politikájának sikeréről beszéltek és hangoztatták, hogy Trockij politikája, mely a kapitalizmus irányában engedményeket tett, helytelen. Kétségkívül a szovjet uralkodása Oroszországban attól függ, hogy gazdasági téren milyen eredményeket tud elérni. Ha a szovjet gazdaságpolitika valójában sikereket tud felmutatni és az orosz népnek jobb megélhetést tud biztosítani, mint a kapitalista gazdasági rend, akkor a szovjet uralma Oroszországban erősödik és ezenkívül nagyszerű példát szolgáltat arra, hogy a kapitalista gazdasági rendet meg keli szüntetni és a marxi ideológiák szerint- kell berendezni, annál is inkább, mivel világszerte súlyos gazdasági bajok mutatkoznak, amelyeket a marxisták a kapitalista gazdasági rend rovására írnak fel. A kapitalista gazdasági rend hibáival az emberiség régóta tisztában van. Mindnyájan tudjuk, hogy a gazdasági életet nem lehet magára hagyni és a gazdasági liberalizmus egyike a legnagyobb emberi tévedéseknek. Éppen úgy mindnyájan tudjuk, hogy igazságtalanságok vannak és a gazdasági életben a gyengébb osztályok támogatásra szorulnak. Mindezek ellenére az emberiség túlnyomó része nem fordult a kapitalista gazdasági rend ellen olyan eréllyel, mint azt várni lehetett, hanem csak reformok szükségessége mellett szállt síkra. Több oka van annak, hogy a kapitalista gazdasági rendet az emberiség mint káros és alkalmatlan szervezési módot nem dobja félre. Felesleges volna most a kapitalista gazdasági megkerülve a gépeket, bő torkán szabadságdalt búgva, nyugodtan ballag a legelő felé. A biciklista int, a kiskutya előre indul, a gépész fordít a volánon, a gyerekhadból újra kizeng a lelkesedés. A komondorok Iáivá, hogy hiábavaló az intrikájuk, visszavonulnak odúikba. A traktor fel kúszik terhével a dombra, megállapodik a szérüskertben. A hévér helyére zökkenti a nehézkes cséplőt, a kiskutya védőén lapul a falnak támasztott bicikli mellé. A hosszú jegenyefasorban mintha ragyogó huzal feszülne, mely meleg üdvözleteket közvetít a megkönnyebbülten legelésző nyáj és a kötelességteljesítő traktor, az állat és a gépvllág szive között. rend előnyeiről beszélni. Az emberiség józan és óvatos magatartását tökéletesen meg tudjuk érteni, ha arra gondolunk, hogy a marxi eszmék milyen eredményeket érleltek meg. Szovjetoroszország a marxi ideológia gyakorlati hazája, abol annak megfelelően próbálják a gazdasági életet uj szervezeti formába önteni, szolgáltatja a magyarázatot az emberiség óvatos eljárása. Ismerni kell a szovjet- gazdálkodás nehézségeit a valóságnak megfelelően és akkor egészen bizonyos, hogy mindenki óvatosan beszél a kapitalista gazdasági rend egyszerű megszüntetéséről. A kapitalista gazdasági rend az ellene felhozott egyik legsúlyosabb kifogás szerint tervszerűtlen. A Szovjetoroszország urai által által teremtett gazdasági rend (helyesebben rendetlenség) ellen nem lehetne felhozni, hogy az tervszerűtlen. A szovjet pontos gazdasági terveket készit. Jelenleg egy öt évre szóló gazdasági program figyelembevételével dolgoznak. Ennek a fél évtizedre megállapított gazdasági programnak első éve 1929 szeptemberében ért véget, úgy hogy ma már a gazdasági program megvalósításának ideje közeledik a második év végéhez. Bár még két év sem telt el az öt évre szóló gazdasági terv életbeléptetése óta, mégis meg lehet már állapítani, nein sikerül. Hiába készítettek nagyszerűen kidolgozott tervet, a gazdasági élet nem alakult annak megfelelően. Az öt évre szőlő gazdasági terv Oroszország tőkeimportra szorul, azonban természetes, hogy a külföldi tőke az elszigetelten élő Oroszország rendelkezésére nem áll. Ennek következtében Oroszország csak annyit importálhat legfeljebb, mint amennyit exportál. Az orosz kivitel a szovjet uralkodása alatt még mindig messze van a világháború előtt kivitt mennyiségtől és igy Oroszország kénytelen jobban és jobban az önellátásra berendezkedni. Az öt évre szóló gazdasági program ezért a mezőgazdasági termelés fokozásán kívül elsősorban az iparfejlesztést tűzte ki célul. Gondoskodni kellett arról, hogy az elhasználódó termelési jószágokat ki tudják cserélni, a szükséges újításokat megtehessék és uj gyárakat alapíthassanak. Ezenkívül Oroszország saját erejére volt utalva, hogy útépítésről, közlekedési eszközök fejlesztéséről gondoskodjék. Mindezekhez tőkére van szükség és mivel Oroszország külföldi tőkére nem számíthatott, kénytelen volt saját belső gazdasági erejéhez fordulni. Hogy milyen mértékben, azt elképzelhetjük, ha azt mondjuk, hogy körülbelül az orosz nemzeti jövedelem felét: a gazdasági program igénybe veszi. Az ötéves terv szerint 85.699 millió rubelt használnak fel, amelyből termelési célra 59.047 millió rubelt fordítanak. Ezzel szemben Oroszország nemzeti jövedelmét 1926— 27-ben 22.9 milliárd rubelre, 1927—28-ban 25.3 milliárd rubelre, 1928—29-ben (az ötéves j gazdasági terv alkalmazásának első évében) j 30 milliárd rubelre, 1929—30-ban 33.9 mii-, Mrd rubelre becsülték a szovjet gazdaságii statisztikusai. Az első évben a nemzeti jövedelem 42.3 százalékát, a most folyó második évben pedig 57.2 százalékát veszik igénybe. A gazdasági program keresztülvitelére szükséges hatalmas összeget legnagyobb arányban megadóztatás utján szerzik meg. A szovjet államháztartása a tervezet szerint 52.3 százalékát szolgáltatja a felhasználásra kerülő óriási összeg. A nacionalizált ipar ennek 22.1 százalékát adja, mig hitel utján körülbelül 7.9 százalékát szerzik meg, A szovjetjegybank ezenkívül még állandóan bocsát hitelt a nacionalizált gazdasági vállalatoknak rendelkezésére, úgy hogy a szovjet még nagyobb arányban fordul a jegybankhoz. Ennek következtében a pénzforgalom Oroszországban állandóan emelkedik, ami a szovjet pénz vásárló erejének fokozatos csökkenését eredményezte. A fiaskó A szovjet urai az ötéves gazdasági programmal a nemzeti jövedelmet 62 százalékkal akarják emelni. Az öt éves program végén 1932— 33-ban a nemzeti jövedelmet 40 milliárd rubelre tervezik fokozni, amelyből 16 milliárd a mezőgazdasági termelés eredménye volna. Az eddigi eredményekből megállapítható azonban, hogy a szovjet urai ezt a célt nem fogják elérni. A legnagyobb biba a mezőgazdaság körül van. Az ötéves gazdasági program megvalósításának kezdete óta a szovjet urai minden erővel igyekeztek a mezőgazdasági termelés kollektivizálását előmozditani. A kollektív mezőgazdasági termelésnek kétféle szervezeti formája van: a sowhos és a kolkos. A sowhos állami birtok, míg a kolkos a termelők kollektív birtoka. A szovjet urai nagy erővel mozdították elő a kolkos elterjedését, amelyet legjobban mutat az a tény, hogy 1928 októberében még csak 500 ezer parasztgazdaság tartozott a kollektív termelési szervezetbe, addig 1930 március végén már 14 millió 300 ezer. A parasztok nem önszántukból csatlakoztak a szovjet kollektív termelési módjához, hanem annak következtében, hogy minden tehetősebb parasztot üldöztek. A parasztok az üldözések következtében elsősorban az állataiktól igyekeztek megszabadulni és azokat részben íeöldösték, részben pedig elherdálták. Ennek az eredménye mutatkozott aztán abban, hogy az orosz állatállomány annak ellenére, hogy a tervezet emelkedésre számit, csökkent. Az állatállomány különösen azon a vidéken csökkent, ahol a kolkos tért hódított. Nemcsak az állatállomány fejlődése nem felelt meg az ötévi gazdasági programnak, hanem a gabonanemüek termelése sem. A mezőgazdasági termelés 8.6 százalékkal maradt alatta a gazdasági programban előre megállapított mezőgazdasági termékmennyiségeknek. A mezőgazdasági termelésen kivul a szovjet gazdasági programja fiaskót szenvedett az ipari termelésnél is. Bár az ipari termelés általában 23.1 százalékkal növekedett a szovjetkimutatás szerint, mégis fiaskóról kell beszélni, mivel több alapfontosságu iparágban, mint a szénbányászatnál, az olaj, a textil, az öntőiparnál a termelés csökkent. A legnagyobb fiaskót azonban a szovjet gazdasági programja ott szenvedte el, hogy az ipari termelés mennyiségének gyarapodásával a minőség jelentékeny rosszabbodása jár együtt. A szovjet-vasipar például olyan síneket készített, amely egy éven belül már használhatatlanná vált, annak ellenére, hogy a sínek tartósságát tiz évre garantálják. A minőség romlására igen jellemző a sárcipő gyártás. Az 1913. évben 28 millió pár sárcipőt gyártottak, mig 1928—29-ben 41.5 millió párat. A háború előtti sárcipő azonban 8—9 hónapig tartott el, mig a most készített sárcipő csak 4—5 hónapig. Ha a tartósságot a figyelembe vesszük, akkor tulajdonképpen a sárcipőgyártás 2.6 százalékkal csökkent és nem emelkedett. A termeié? emelkedése tehát legtöbbször csak látszólagos, amennyiben azt a minőség rovására érik el. Szovjetoroszország a gazdasági programot már csak azért sem tudja valóra váltani, mivel ahhoz 60.000 uj mérnök és mezőgazda volna szüksége? s ez a szám négyszer annyi, mint amennyi mérnök és mezőgazda a szx)v- jeíiskolákban négy év alatt kitanulhatna. Mivel külföldi mérnökökre nem számíthat, természetes, hogy megfelelő emberekben való hiány miatt is a gazdasági programot megvalósítani nem lehet, hiszen megfelelő szakképzett munkások hiányán is régóta panaszkodnak. Szovjetoroszország gazdasági fiaskója mindenkit meggyőzhet arról, hogy a marxi ideológiák csak a tömegek izgatására szolgáló elméletekben állják meg helyüket. Mindazok a kifogások, amelyeket a kapitalista gazdasági rend tervszerüflensége ellen felhoznak, tulajdonképpen nem olyan alaposak, mint amilyennek azok a kifogások látszanak, mert hiszen a tervszerűség nem a központi irányításban és statisztikailag előre megállapított termelési célkitűzésekben van. A kapitalista gazdasági rend tervszerűsége a gazdasági élet automatikus alapállásában nyugszik, amely az emberek életszükségleteiről mindig tudott gondoskodni. A szovjet gazdasági tervszerűsége melleti pedig az emberek éheznek, ami a szovjet Oroszországban kitört lázadásoknak is^z oka, T. J. dr.
