Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-31 / 198. (2419.) szám

10 Hivatalosan lefújták a cseh sajtó Zeppelinellenes kampányát VACSORA A társaság, amely kétségtelenül a nyárutó megünneplésére és a baráti kapcsolat megerő­sítésére társasvacsorát talált a legalkalmasabb­nak, már este nyolc órakor találkozott egymás­sal a nyári vendéglő különszobájában. Az efajta vacsorák rendszerint két meggondolatlan isme­rős kezdeményezésére létesülnek: a két meg­gondolatlan hosszú pauza után találkozik az uc- cán és hosszas eszmecsere, valamint kölcsönös szemrehányások után rájönnek, hogy az elmu­lasztott bizalmas baráti órákat egy vig társas­vacsora keretében lehet legkedélyesebben ki­pótolni. A megbeszélés eredményeképpen egy meleg nyári este megjelenik a nyári vendéglő­ben a két fölbujtó baráti köre, szép, higgadt, kedélytelen polgári házastársak. Az asszony egy negyedórával előbb gondosan fölöltözött, kikészítette két kockacukorral a kávét a cse­lédnek, a gangról háromszor visszaszaladt meg­nézni, hogy a kiskulcsokat jól eldugta-e a di- ványpárna mögé, útközben instrukciókat ad a férjnek kissé pikirt hangon az esti viselkedésre vonatkozólag, de abban a pillanatban, ahogy belépnek a futókával dekorált vendéglőbe, ke­délyes bonhomiával integetnek az ismerősök fe­lé, tánclépésben kezet ráznak velük és a társa­ság urai egy középkori lovag gáláns gesztusai­val vezetik asztalhoz a hölgyeiket. Ilyenkor ál­talában még valami kevéske elhihető ünnepé­lyesség illatfelhője úszik a levegőben, a készülő paprikácscsirke és a kikészített kovászosuborka aromájától eltekintve, a cigányok bizakodó arc­cal stimmelnek a sarokban, az urak szellemes aperszük kíséretében böngészik az étlapot, az asszonyok fésülködnek és titkos pillantásokkal figyelik a jelenlévő toaletteket. A hangulat jó és biztató, a társaság ereje tel­jében és önuralma birtokában egy főúri násznép ildomosságával udvariaskodik egymással, félre­tolják a teríték virágcsokrát, hogy jobban lát­hassák egymást, hókot váltanak és mosolyog­nak, érdeklődnek a bébi után, egy-egy asszony tüntető gyöngédséggel igazítja meg a férje nyakkendőjét, általában oly tisztán, derűsen és jóakaratuan nyújtja önmagát egymásnak a tár­saság, mint idegen fürdővendégek, akik először találkoznak a gyógyforrásnál. Az első ingerült hangot csak nagysokára le­het hallani, amikor vitára kerül a sor, hogy még kell-e várni a hiányzó ismerősöket? Mikor a vita a vacsora megkezdése mellett dönt, ki­derül, hogy a kacsasültnek még kis időre van szüksége és egyébként is két koronával drá­gább, mint ahogy az étlapon föl volt tüntetve. Ettől az időtől kezdve enyhe és állandó huzat észlelhető a teremben, mert a vacsorarendezők egy-két lelkiismeretesebbje bizalmas nexust tart fönn a szakácsnéval, percenkint ki- és bejár, be­lenéz a lábasokba, megmondja a véleményét a gazdának és sziszegő hangon sürgeti a vacso­rát. Odabenn helyzetjelentések röpködnek a le­vegőben a vacsora föltálaíására vonatkozólag és hosszú pauza után a pincér háta mögött föl­tűnik az ajtóban két ur is, akik remegő inakkal cipelnek az asztalhoz egy-egy tálat, hogy a tár­saság ne veszítse el a kelleténél hamarább a kedvét. Annyit minden alaposabb nyomozás nélkül le­het tudni, hogy az a két ur, akik kipirulton és kislányos készséggel segédkeznek a fölszolgá- lásnál, a legenyhébb óhajra fölugranak, vizet töltenek, szadvétát emelnek, otthon, kisded csa­ládi körükben a legvérengzőbb zsarnokok, an­nak a piócafajtának leszármazottai, akik otthon fehérnemüváltásnál egy gombot nem tennének egyedül az ingükbe és ha déli hazaérkezéskor véletlenül nincs még a leves az asztalon, a leg- könnyesebb viharokat szokták előidézni. Itt könnyed és önföláldozó grandseigneurök, apás- kodó jóbarátok, kis gondosak, akik a legeny­hébb szemránduíásodra odaküldik a pincért, ha hűvös van, váriadra teszik a kabátot és a fe­leségűk legkövérebb barátnőjét olyan tűzzel és pajkos derűvel táncoltatják, mint egy gimna­zista az első majálisán. A vacsoráról természetesen megoszlanak a vélemények. Egy-egy ur, aki vagy évekig volt hadifogoly, vagy föltűnő képességekkel bir az evést illetőleg, a legszijjasabb bécsiszeletet is valami gusztustkeltő graciozitással tünteti el és mindig akad a társaságban valaki, aki a legmá­morosabb ételben is fölfedezi, hogy nem a leg­frissebb vajjal készült, kicsit tulsült, nem elég piros, agyon van klopíolva, vagy a pác nem volt szabályszerűen elkészítve. Ilyenkor hosz- szabb előadás következik a finom pác elkészíté­séről, valamint tirádák azon feledhetetlen éte­lekről, amelyeket tiz évvel ezelőtt Bécsben evett a nászuton és tavalyelőtt Marienbadban. — Ilyenkor szokott még megtörténni, hogy a ven­dégek meggondolatlnnabbja kaviárt kér, ami szinte provokatív hatást ér cl minden alkalom­mal a társaság huncutabb tagjai között. Kis gondolkodás után ugyan elámitó, hogy a hu­szadik század igényesebb időszakában, amikor cukrászsüteménytől automobilig sok minden el­vesztette egykori dicsfényét sok egyébbel együtt, még a kisgyerekek előtt is, a kaviár még ma is alkalmas objektum néhány huncut polgári tréfacsináló számára. A kedélyes ur, aki fenékig meriti ilyenkor a kaviár tréfalehetősé­geit, hamiskásan megfenyegeti az írtjával a ka­viárevőt és ha a szerencsétlen ember története­sen szalmaözvegy is véletlenül, egész este mint Üldözött vad szerepel a társasvacsora reper- frirján. Fvi egész este így kergeti egyik vicc. a mási­kat. A zenekar éktelen lármánál forszírozza a Prága, augusztus 30. A Zeppelin prágai lá­togatásának tudvalévőén kellemetlen epiló­gusa volt. Miután a hatalmas léghajó már svájci útjáról is visszatért, a cseh sajtó azt ál­lította, hegy a léghajó kapitánya azért vette útját Pil- sennek és azért repült olyan alacsonyan, hogy fényképfelvételeket készítsen a Sko- da-müvek pilseni gyártelepeiről. Egyes laipok ezzel kapcsolatban holmi „tilos zónákat" emlegettek, ezek közé tartozna Pil- sen is, amelyet semmiféle repülőgépnek sem szabad átrepülnie. Mások viszont úgy tudták, hogy a Skoda-müvek elhárító intézkedéseket tettek és a léghajó Pilsen feletti megjelené­sekor füstfelhőbe burkolóztak, hogy madár­távlatból se lehessen megfigyeléseket eszkö­zölni. A cseh sajtó emez uszító hadjáratának a félhivatalos Prager Presse mai számában Bécs, augusztus 30. Az osztrák őszi hadgya­korlatokat a közeli napokban nagy bécsi csa- patszemiével fejezik be. A bécsi csapatszem­lét a főváros kereskedői sem nagyon helye­selték, mert pontosan összeesik a bécsi őszi mintavásár megtartásával. A kormányt még­sem térítették el szándékától s a szociáldemokrata többségű Bécs a közel­jövőben kénytelen lesz végignézni, sőt istá­polói a nagy katonai színjátékot, a parádié- kat, a tábori miséket és a felvonulásokat. A hadgyakorlatok ünnepélyes befejezését Va- gouin keresztényszocialista alkancellár és hadügyminiszter kívánta. Bécs városi tanácsa, ámbár nem rokonszenvezik túlzottan a had­sereggel, mégis elhatározta, hogy a Bécsben Ipolyság, augusztus 30. A sarlósok vándorcsoporbjának naplóját forgatom. Izgatóan érdekes olvasmány. Ti­zennégy ipoly völgyi magyar falu életének minden bánata, nyomorúsága fölvonul e fe­hér lapokon. Gondosan összeválogatott sta­tisztikai adatok, tervszerűen folytatott megtfi- gyelések, pillanatnyi élmények, benyomá­sok alkotják e napló változatos tartalmát. Az első oldalon ezt olvassuk: „A Sarló 1930-iki szociográfiai vándorul ja. Ipolyvöl- gyi csoport. A csoport tagjai: Diósi Kornél (Ipolyság), Dobossy László (Érsekújvár), Jablánczy Miklós (Ipolyság), Nemesszeghy Jenő (Pozsony) és Pál Ferenc (Tesmag). A vándorlás idje: 1930 augusztus 6-ától 17-éig. Útirány: Ipolyság— Pereszlény—Visk—Szete —Lón tó—Bél—Pásztó—K i skeszi—Páld—Bény —Csata—Oroszka—Gyerk." Az ipolyvölgyi csoport naplója két vaskos kötetből áll. Az egyik az etnográfiai, a másik a szociográfiai föl jegyzéseket tartalmazza. Az etnográfiai napló Nemesszeghy Jenő több mint száz pompás rajzát s Diósi Kornél ének­és mesegyűjteményét tartalmazza. Az etno­gráfiai napló földolgozása külön szaktanul­mányt igényelne. Teljes gazdasági nyomor Kezdjük a végén. A szociográfiai napló utolsó oldalai a látott és hallott benyomások összefoglaló képét adja. A ipolyvölgyi magyar Falvak gazdasági helyzetét Így jellemzi: hangulatot, páran táncolnak, egy-egy kedélyes vendég dalversenyt rendez, de közben már raj­takapni néhány férjet, aki az óráját nézi, ki- és besétál és ragyogó arccal üdvözöl egy üzlet felet, akivel kint találkozik a másik teremben. Az asszonyok valami éles polgári ösztönnel ! már az éjféli órákban rájönnek a hazamenés | gondolatára. Kérlelhetetlen pontossággal tudja j mindegyik, hogy másnap tárgyalás van, opera- i ció, vagy nagyobb üzletkötés, paradicsombefő- [ zés, vagy nagymosás, a cech különben is már j elég nagy, az a féliiler kadarka, ami még elen- , gedheletíen, ha itt maradnak, egészen Fölösle- J megjelent cikk vet véget, mely Roubik mér­nök, közműn kaiigyi minisztériumi osztályfő­nök nyilatkozatát tartalmazza: Roubik osztályfőnök nyilatkozata szerint a Zeppelin semmiféle tiltott dolgot nem müveit .Csehszlovákiában, hanem teljesen korrektül jlárt el a csehszlovák köztársaság fölötti repülöutja alkalmával. A „Gráf Zeppelin" kapitánya előzetesen be­jelentette, hogy Reichenberg, Prága és Pilsen útvonalon szándékszik keresztülrepülni. E bejelentést, melynek megtételére a léghajó parancsnoka a nemzetközi szerződések értel­mében nem is volt köteles, a közmunkaügyi minisztérium hivatalosan tudomásul vette. Roubik mérnök megcáfolja a cseh lapoknak azt az állítását, hogy Csehszlovákiában olyan tilos zónák vannak, melyek fölött nem szabad repülni. Ugyancsak nem tiltja semmiféle ren­delkezés azt sem, hogy Pilsen és a Skoda- müvek fölött ne repüljön egy légi jármű. időző katonákat megvendégeli, ingyen uta­zást biztosit számukra a villamoson és min­denképpen kellemessé teszi bécsi tartózkodá­sukat. Mindegyik katona Bécsről szóló köny­vet kap, amelyen a polgármester felsorolja a város nevezetességeit. Ezenkívül a katonákat turnusokban ünnepi ebédre hívják meg a vá­rosházára. A kereskedők hiába tiltakoznak az ellen, hogy a nagy katonai parádé megzavarja az őszi mintavásárt, a hadügyminiszter hajthatatlan maradt és a vár Heldenplatzán tábori misét mondat, amelynek ideje alatt az őszi kiállításhoz ve­zető ajtókat elzárják a közönség elől. „A legszomorubb jelenség a mezőgazdasági kérdés megoldatlansága. Minden község határában van egy-egy át­lag 100—1200 holdas gazdaság, úgynevezett mintabirtok, amely a maga modern és cél­szerű berendezésével nemcsak, hogy letöri a falusi kisgazdák terményeinek értékét, de az idegen nemzetiségű vándormunkások alkalmazásával a munkanélküliségbe s ami falun ennek közvetlen következménye: a legnagyobb nyomorba dönti a magyar föld­munkásokat és zselléreket. A nagybirtokok részbeni fölparcellázása csak emelte a bajt. Egy-két holdas bérletek a leg­rosszabb minőségű földből nem képesek el­tartani a különben nincstelen zsellért. Visk községben például 180 család él munkanél- kül november 1-től március 1-ig. A bérviszo­nyok siralmasak. Évi átlagnapszám: 8 koro­na. Télen jégtörésnél 5—6 korona. Tavasszal- ősszel 8—10 korona. Nyáron aratáskor acsép- lésnél (ha nem részre aratnak) 15 korona." Pusztít az egyke! A fokozódó gazdasági leromlás ellen kél eszközt használ a falusi lakosság. A gazda­gabbaknál: az egyke, a nincsteleneknél: a ki­vándorlás. Mindkettőre vonatkozólag megdöb­bentő adatokat tartalmaz a napló. Peresz- lényről szóló beszámolóban ezt olvassuk: .. az egyke még nem tudatosodott, még nem rendszer. De a születések száma roha­mosan csökken. A születések száma 1900 ges és elvégre nem kell az élvezeteket tulságba vinni. Egy félórával később a társaság fázósan, ál­mosan, egy kis gyomorrontás enyhe utálatával, szívélyesen bucsuzkodik egymástól és a meg­szabadult ember felelőtlenségével könnyed han­gon proponálja, hogy az összejövetelt minél hamarább meg kell ismételni. Az ajánlatot lelkes helyeslés követi, de a feledéshez idő kell és a társasvacsora csak a következő nyáron valósul meg Ismét, mikor a két meggondolatlan ismerős Frissült illúziókkal összetalálkozik. Sz. Nagy Mici. 1930 augusztus 81, vasárnap. bon 29, 1928-ban 14, 1929-ben 6 (!)“ Ugyancsak megdöbbentő számok Szetéről: 1900-ban született: 18, 1920-ban 23 (a jó gaz­dasági konjunktúra hatása), 1929-ben 12. Rendkívül tanulságos Gyerk község születési táblázata, mely 1833-tól 1930-ig mutatja a születések számát. Ebből megtudjuk, hogy Gyerken a múlt század 30-as éveiben a szü­letési arányszám 55—60 volt, az 1900-as évek­ben 30—35, 1910-ben már csak 25—27, 1929- ben pedig csak 21 volt a születések száma. Fölösleges tovább folytatni: minden község statisztikája a születések számának állandó csökkenését mutatja. Szomorú számok, me­lyekhez nem kell kimentés! El Franciaországba... A falu szegényei más utón próbálnak me­nekülni a nyomor elől. Az utolsó reménysu­gár mindenütt Franciaország. Visk községről szóló beszámolóban ezt olvassuk: „Urbanizálódá? nincs; a nincstelenek, aki­ket a falu eltartani nem tud, idegenbe ván­dorolnak. 10—15-en vannak Amerikában; a faluba érkezésünk napján jelentkezett 60 zsellér Franciaországba. A faluban sok az időközi műn ka nélküli; november 1-től március 1-ig 180 család van munkanélkül." Lontó községben egy zsellércsalád gazda­sági helyzetét tanulmányozták hosszabb ideig a vándorok. Ezt írja a napló: .. kis, cseppfödeles házikó. H. I. lakik benne feleségével és két fiával. Két helyiség: pitvar és szoba. Magasság 1.80. Ablakok 20X 30. Vert agyagos talaj. Asszony, ember mun­kába jómnak, ha van napszám. Házadó: 14.40 korona. A másfél hold után 18 korona jöve­delemadót fizetnek, amivel két éve hátralék­ban vannak. Araiás elmúlt, munkanélkül vau­nak. Tavasszal elindulnak ők is Franciaor­szág felé. „Semmit nem veszíthetnek, — mondják — ennél rosszabb már nem lehet." Ahol a kommunisták templomba járnak A rossz gazdasági helyzet determinálja a falusi társadalmi osztályok kialakulását és egymáshoz való viszonyát is. Mindenütt nagy az osztályellentét a kommunista pártba szer­vezett földmunkások és részben a csehszlo­vák agrárpártba tartozó jobbmódu gazdák között. A kisbirtokosok között a magyar nem­zeti pártnak van számos hive. Viskről írják: „A falusi dolgozók elkeseredése és tehetet­lensége a legszélsőségesebb osztálygyülölet- ben és osztáíyhareban nyilvánul meg. Érdekes jelenség, hogy a falusi kommunisták egyálta­lán nem vallásellenesek, még csak nem is egy­házellenesek és a pappal folytatott küzdelmük inkább az urnák szól, semmint a vallás vagy az egy-' ház elvei ellen irányul. Rendszeresen jár­nak templomba s a kommunista biró szo­bafalának díszítése két szentképből s egy falba vágott Mária-szó borból áll." Építik a szlovák iskolákat tiszta magyar vidékeken... A faluk kulturális élete a legszomorubb képet mutatja. A művelődés egyetlen és ki­zárólagos szerve az iskola. Az iskolák siral­mas állapotban vannak. De csak a magyar is­kolák! Egy idézet a naplóból: ,.Lontó községben két isii óla van: egy két- tauerős magyar iskola (134 tanuló!) és egy állami szlovák iskola 24 tanulóval. A ma­gyar iskola elvesz a falu házai között, míg a „Jubilejná skola" magasan emelkedik a község fölé! Szép, emeletes épület: alul az iskola, felül a tanítói lakás." Ami a legszomorubb: a szlovák iskola meg­erősödését maguk a magyarok is elősegítik. Ezt mondja a napló: „A szlovák iskolába ma­gyar családok is küldik a gyerekeiket. Egy dzsentricsaládból például (80 holdas kúria tulajdonosai) odakiildték a lánykákat, mert annakidején „nem voltak jóba* a magyar ta­nítókkal." A népdal halála A sarlósok iparkodtak mindenütt közvet­len kapcsolatot teremteni maguk és a falu népe között. Ezt írják Bélből: „Este a béli főuccán összekarolva 12—14 béli legény egyik ucca végtől a másikig da­loltuk az uccát. Hatalmas este volt. Tempós, lassú, kényelmes ütemben énekeltünk. Kér­tük őket, tanítsanak meg néhány népdalra. Nem sikerült. Mit daloltak hát a béli legé­nyek a város és falu fiatalságának ezen a ta­lálkozóján? Slágereket, népivé vált müdalo- kat, amit mi, polgári műveltség fiuk is job­bára ismertünk. Vagy ismernünk kellett vol­na. mert a mi osztályunk kultúrájának meg­nyilatkozásai voltak ..." * Hasábokat lehetne megtölteni érdekesebb­nél-érdekesebb föl jegyzésekkel, megfigyelé­sekkel. Pedig ez csak az egyik csoport nap­lója. Annak is csak nagyon vázlatos ismerte­tése. Az öt vándorcsoport naplója felbecsül­hetetlen értékű forrásmunka lesz mindenki számára, akit a kisebbségi magyarság társa­dalmi és gazdasági élete őszintén érdekelnek. A naplók értéke: a teljes objektivitás. Csak regisztrálnak. Csak dokumentálni akarnak. S a felszínre hozott tények kell, hogy minde­nütt cselekvésre ösztönözzenek, bárhogyan képzeljék is el a fölvetett problémák megol­dásának módját. (d. i.) ünnepélyes hadseregfelvonulás Bécsben az őszi mintavásár alatt A hadvezetőség és a kereskedők konfliktusa A katonák mint előkelő idegenek Az Ipoly-vötgyi magyar falvak elrettentő gazdasági és kulturális lyedését dokumentálják a főiskolás vándorok naplói Kétheti vándoruton az Ipoly völgyében

Next

/
Thumbnails
Contents