Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-22 / 190. (2411.) szám
TOW<^MÁg£arHTHLAE* 1930 augusztus 22, péntek. Treviranui vagy Stretemann? fi fegfáSaabb német mnszíar harcias beszédének következményei — Háborús áiiiirek — A lengyel német feszültség Berlin, augusztus 21. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Ari-sti- de Briand hosszú migiszte-rsége óla még sohasem volt olyan támadásoknak kitéve, mint most. A konciliáns hantgra rászoktatott francia sajtó megfeledkezik nehéz órákban tanúsított mérsékletéről, a lengyel kormány szokatlanul energikus nyilatkozatban foglal állást a német aspirációkkal szemben. Mi történt? A német kabinet legfiatalabb és Leg- agilása/bb tagja, Treviránus, egy választási beszédet mondott. A választási agitáció természetszerűleg magával hozza a túlzásokat, a meggondolatlanságokat, a kiélezett mondatokat és egyoldalú hangsúlyozásokat, ami önmagában talán nem is baj, az ilyen politikai kampányokhoz hozzászoktatott közvélemény a választási mámorban sarjadt, kifejezéseket le tudja szál 1 ita.iii kellő értékükre. De Trevi- rárus, minit az egyik kormányai kötő párt vezére, Hindeiiiburg és B rü no ing kancellár bizalmas híve, a kormány számottevő tagja, nem elégedett meg a belpolitikai huszárvágásokkal, hanem elérkezettnek látta az időt, egy uj külpolitikai orientáció kezdeménye zésére. És itt történt a baj. Streseniann politikája a lassú, szívós előre- ha!adással érte el céljait. Etappról-etappra hódított tért a német igények számára, Lo-! earnót Hága, a Dawes-tervezetet a Young- tervezet, a megszállás enyhítését a Rajna- vidék felszabadítása követték. A keleti határvonal igazságosságát a nemet demokrácia sem ismerte el. A lengyel korridor, mely beleékelődik Németország testébe, be nem hegedő, fájó seb maradt. De Strese- maun és utódja, Curtius jól tudták, hogy még nem érkezett el az a világtörténelmi óra, mely a versaillesi békének ezt a pontját is kiküszöbölje és aktuálissá tegye a területi revízió problémáját. A stresemanni reálpolitika mindig őrizkedett a meddő szavaktól, a következmények nélkül maradó agresszivitástól, a bajkeverő kijelentésektől, melyek a politikai és gazdasági adottságok követkéz tőben csak zavarokat és komplikációkat keltő, az európai megértést és közeledést megbontó hangulathoz verethetnek. Stresemaon sohasem érte volna el nagy eredményeit, ha nem az etappról-etappra való előnyomulást, a szavakban való aszkéti- kus mérséklet elvét követte volna. Treviránus, akiben sokan (ezek közé tartozik valószínűleg Treviránus maga is) Stre- semann utódját látják, igen rövid politikai, de hossza katonai múltjának és 40 esztendejének minden temperamentumával letért erről az útról. Mindig baj van az olyan beszédekkel, melyeket utólag magyarázni kell. És Franciaország és Lengyelország közvéleménye úgy érezte, hogy Treviránus választási szónoklata nagyon is rászorul a magyarázatokra. A keleti kérdésekkel foglalkozott a fiatal miniszter és olyan élesen formulázta meg mondanivalóit, hogy a két szomszédállam a vála sztási beharangozót kardcsörtet ásnék hallhatta. A francia és lengyel nacionalista sajtó csak erre várt, hogy teljes energiával kifejezést adhasson a legújabb német politikai eseményekkel szembeni elégedetlenségének. Treviránus beszéde az utolsó csepp volt a pohárban, az éles szavakat még élesebbek követték, a túloldalról és végül a nemzetközi sajtó tükrében a kép úgy verődött visz- sza, mintha Németország már csak a kellő pillanatra várna, hogy megindítsa a lengyel—német revánsháborut. Persze Treviránus is megdöbbent szavai hatásától és mint már említettük, jónak látta, magyarázatokkal szolgálni a súlyos értelmezésekre módot adó beszédhez. A démontik és magyarázatok rendszerint nem találnak meghallgatásra. És különösen nem találnak meghallgatásra azok között, akik politikai szem- pon tokiból előnyösnek találják a félreértelmezést. És így a francia sajtó egészen a mérsékelt baloldalig, a lengyel sajtó pedig majdnem teljes egységében, nem volt hajlandó a második Treviránus-beszédért az elsőt elfelejteni, pedig ebben a másodikban az államférfivá avanzsált tengerésztiszt már teljes uyomatékkal leszögezte, hogy Németország semmitől sem áll távolabb, mint háborús készülődésektől és sem ő, sem pártja nem gondolnak másra, mint a német aspirációk békés evolúció utján való kielégítésére. Ez azonban nem változtatott azon, hogy tíz év óta először kísérlett megint, ha még oly illuzórikus formában is, egy háború lehetősége és az úgynevezett győztes államok közvéleménye szemében a német demokrácia ezerszer hangoztatott béke-akarata mögül előbukkant a német imperializmus és rn ifi tar izmus réme. A német politika közelmúltjának néhány eseménye tette lehetővé ezt a magyarázatot, vagy talán inkább még félremagyarázatot. A békés német szándék főgaránsai, a szociáldemokratáik, kimaradtak a német kormányból, helyettük bevonult*»3driele és Treviranus, akik napokkal előbb meg igen közel áll lak Hugenberg revaus-eszinéjét programnak tekintő pártjához. A szász választásoknál a legszélsőbb nacionalista párt meglepő eredményeket ért el. A demokrata párt megszűnt és helyébe a Deutsche Staatspartei lépett, melynek egyik komponense az erősen militarista allűröket felmutató jungdeutsdher Orden. Szintúgy rossz hangulatot váltott ki a francia közvéleményben a rajnai szeparatisták üldözése, mely a Rajnavidék kiürítése után szinte pro- g raimsze rüleg Lekövet ke zet t. Trencsénteplicj augusztus 21. Rettenetesen súlyos gazdasági válság nehezedik az összes európai" országokra. Az egyes országok statisztikai adatai ijesztő képet adnak az ipari és kereskedelmi élet pangásáról és az egyes kormányok nagy gondja, hogy a munkaalkalom hiányán és a munkanélküliek nagy Ínségén segítsenek. Önként értetődik, hogy ilyen súlyos gazdasági körümények között minden olyan tényező, mely a gazdasági vérkeringésbe lüktetőbb tempót hoz, különös figyelmet érdemel. Ilyen tényező az idegenforgalom, mely ma már nemcsak szívesen használt szólam, hanem egyik igen fontos része egy ország gazdasági képének. Segítséget jelent, még pedig kivülről jövő segítséget, tehát értékesebbet, mint a belföldi segélynyújtás, mely szükségszerűen más gazdasági frontról von el erőket. Ma mAr nem kell bizonyítani az idegenforgalom nagy jelentőségét, mert hiszen köztudomású, hogy az országban tartózkodó idegen az ipari termelés majdnem minden formája és a kereskedelem majdnem minden ága számára jelent fogyasztót, még pedig olyant, aki külföldi valutát ad itteni fogyasztásáért. Az országban tartózkodó minden idegen úgyszólván külön-külön egy kis exportalkalmat jelent. Az export lehetőségét nyújtja sok olyan cikk számára, amelyek a közgazdasági normák szerint nem is exportképesek. A színházi előadás, melyet egy idegen néz végig, az autótaxiért fizetett összeg, a szállodaszámla, mind olyan cikkek, melyek az ország külkereskedelmi kimutatásaiban exportcikkekként nem szerepelnek, melyeket azonban az országban tartózkodó idegen mégis exportcikké tesz. Az idegenforgalom ezidei általános csökkenése nem tipikusan csehszlovák jelenség, hanem olyan veszteség, melyet az összes, az idegenforgalom számára tekintetbe jövő országok kénytelenek elkönyvelni. Hogy milyen érzékeny tétel az idegenforgalom, annak egyik külső jelensége az is, hogy nincsen nap, hogy egyik vagy másik újság cikket ue hozna róla. Érdekes ezeket a cikkeket elolvasni és érdekes figyelemmel kisérni, hogy milyen gondolatok vetődnek fel, milyen tanácsok születnek, melyek mind részint az idegenforgalom idei csökkenésének okait kutatják, részint pedig azzal foglalkoznak, hogy milyen módokkal lehetne az idegenforgalom emelését elérni. Sajnálatos a dologban csak az, hogy mindezeken a kérdéseken olyan emberek törik a fejüket, akik a becsületes, jó szándékon felül többet a nagy probléma érdekében nem tehetnek. Azok a tényezők, akik az idegenforgalom fellendülésén gyakorlati módon is segíthetnének, hallgatnak. Itt vannak például gyógyfürdőink, amelyek különösen fontos szerepet játszanak az ország idegenforgalmának növelésében. — Ezek a vállalkozások magukra vannak hagyatva és saját gazdasági erejükre kell tá- maszkodniok, nemcsak külső propagandájuk nagyarányú kifejtésében, hanem belső üzemeik európai színvonalon való tartásában is. Különösen mostoha elbánásban részesülnek a magántulajdonban levő szlo- venszkói fürdők, melyek minden hathatósabb állami támogatás nélkül csupán saját erejükre támaszkodva, igazán hatalmas munkát végeztek, hegy a külfölden ismertekké legyenek és hegy belső berendezéseikkel az elkényeztetett külföldi vendéget ki ne ábrándítsák. Hatalmas összeget emészt fel ezeknek a fürdőknek évi külföldi propagandája és még nagyobbakat igényel az az invesztíció, melyet a belső berendezések karbantartására, moÍSgyre nagyobb nyomatékkai adják vissza azokat a híreket, melyek Hindenburg erős politikai aktivitásáról szólnak és eigy jobboldali blokk megalakítására vonatkoznak. Ezt a feltevést látszik megerősiten: Hindenburg nagy feltűnést keltő levele, amellyel visszavonta rágalmazás.]' perét az őt súlyosan megsértő Göbbels nacionálszocialista vezér ellen. A német jobboldali sajtóban pedig egyre erősebben propagálják az olasznémet szövetség tervét, ami lehetővé tenné, hogy egy esetleges lengyel-német háború esetén a két tűz közé szorított Franciaország tehetetlenségre kényszerüljön. Persze mindezek a hírek és következtetések mindkét oldalon csak az izgatott fantázia termékei. A józan német közvélemény teljes egészében messze áll minden háborús szándéktól. Remélhető, hogy az izgatott választási hangulat elülte vei a Briand-Strese- imann-i békepolitikát kétféleképpen magyarázható események és szavak nem fogják többé megzavarni. Ráskay László. dernizálására, újak építésére évenként fordítanak. Nagyon szomorú, hogy az állam minden megértés nélkül, teljes közönnyel áll ezekkel az erőfeszítésekkel szemben és uem talál módot arra, hogy az egyes fürdővállalatok kapacitásának és fejlcdökópességének figyelembevételével segítségére siessen ezeknek a vállalatoknak nagyobb és olcsó hitelek folyósításával. Az idegenforgalom említésére minden hivatalos arc fontoskodó komollyá merevedik, minden hivatalos hely elismeri az idegenforgalom rendkívül fontos voltát, de menten begombol ódzik, amint arról van szó, hogy komolyan segítsen annak fellendítésén. Az állami hitelek annyi formáját ismerjük és any- nyi pénz áll a legkülönbözőbb célok számára rendelkezésre, hogy szinte érthetetlen, miért éppen erre az országos érdekű célra nem találnak megfelelő összegeket. Értsük meg, nem állami támogatásról van szó, hanem kamatozó és biztosított hitelekről, melyek kizárólagosan beruházási célokra volnának fordítandók. Ezekkel a hitelekkel nemcsak oly módon keletkeznének munkaalkalmak, hogy az azokból fedezendő építkezések egy igen széles gazdasági réteget foglalkoztatnának, hanem velük gyógyfürdőink nívóját, berendezéseinek tökéletességét növelnék, ami nagyban járulna hozzá az idegenforgalom emeléséhez. Az idegenforgalom fogalma maga jelenti, hogy külföldieket akarunk az országba való utazásra csábítani. A sok ankét, a sok fontoskodás, a sok újságcikk után logikus volna, hogy azzal az idegennel, aki a határunkat átlépte, aztán igazán csínján bánjanak el. Mit látunk ehelyett? Okvetlenkedést az elvámolásnál, tökéletlenséget a külfölddel való beutazási és kiutazási lehetőségek kiépítésénél, udvariatlanságot az alantas hivataloknál, stb. stb. A magas hivatali pozíciókban levők idgenfor- galom után kiáltanak, az alantas hivatalok azonban nem hallják ezt a kiáltást, mert különben nem fordulhatnának elő esetek, hogy a külföldivel olyan nyelven tárgyalnak, melyet az meg nem ért. Mi idehaza vagyunk ebben az országban és minden üzleti okosságon felül a vendéggel, az idegennel szemben tanúsítandó elemi udvariasság parancsolná, hogy minden lehetőt elkövessünk, hogy külföldi vendégeink itt jól érezzék magukat és kellemes benyomásokkal távozzanak innen. Higyzék el nekem az illetékesek, hogy a megelégedett vendég a legjobb propagandaeszköz. Másutt könnyebben lehet egy patikajogot, vagy közjegyzői stall uniót szerezni, mint minálunk engedélyt színházi előadások idegen nyelven való megtartására. Nem tudom mikor fog elérkezni annak az ideje, hogy az alantasabb hivatalok is belássák, hogy az idegen nem tanulhatja meg hazai nyelvünket, mielőtt idejön, és ha szórakoztatni akarjuk, az ő nyelvén kell ezt tennünk. Miért akarunk éppen vele szemben nacionalista politikát űzni, aki itt csak néhány hétig él, azután úgyis visszamegy idegen hazájába. Nem elszomorító, hogy erről cikkezni kell? Hogy vannak emberek, akik ezt nem találják természetesnek? A fürdővállalatok is üzleti vállalkozások és mint ilyenek ezek is megérezték az idei különösen nehéz gazdasági viszonyokat. Már a fürdőévad elején napvilágot láttak cikkek, melyek a csehszlovák fürdők látogatottságának idei visszaeséséről adtak számot. A néhány kivétel közül TrenceéntepMc fürdő volt' az egyedüli, amely teljesen megtelt, no.ha szobaállománya 400 szobával bővült. Volt néhány hét, mely alatt a megteltség olyan arányokat vett fel, hogy az újonnan érkező fürdővendégek kénytelenek voltak átmenetileg a szomszédos Trencsén- ben szállást venni. Megérdemeli eredménye ez annak a hatalmas munkának, melyet ez a fürdővállalat az utóbbi években belső berendezésének kiépitésé- sével és külföldi propagandájának megszervezése körül végzett. Troncsénteplic fürdő- vendégeinek száma már a múlt évben közel 20 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés idén kb. 16 százalékát teszi ki a tavalyi látogatottságnak. Figyelemre méltó eredmény ez különösen akkor, amikor az egész belföldi és külföldi sajtó általános fürdődekonjnkturárói panaszkodik. Mint egy kis állam építette ki Trencsén- teplic külföldi képviseleteit, melyek élén csupa buzgó és az ügyért lelkesedő ember áll. Nem kis mértékben járult ezeknek a külföldön dolgozó embereknek a munkája ahhoz a nagyszerű eredményhez, melyet Trencsén- teplic fürdő az idei pangás ellenére elért. A fürdőhely külföldi munkatársai szócsövek, melyek mindig hangosabban és hangosabban hirdetik külföldön Trenesénteplic Istentől megáldott kénes forrásainak gyógyhatásúi, kémiai hatóanyagokban való gazdagságát és ritka fizikai tulajdonságait. Ez a gyógyfürdő évtizedekre való munkát végzett el néhány éven belül fürdőberendezéseinek, szállodáinak világfürdői magaslatra való emelése körül. Noha az isteni gondviselés Trencséntep- Iíq fürdőt természeti szépségekkel pazar módon áldotta meg. mégis ámulatba ejtő, hogy emberi kezek művészi munkája milyen széppé varázsolta ezt a fürdőhelyet. Láthatjuk ebből a példából, hogy minden állami támogatás nélkül, saját munkájukra, saját erejükre utalva a biztos fejlődés utján haladnak szlovenszkói fürdőink. Ez a fejlődés persze meredeken Ívelő lehetne, ha az állam nem hagyná magukra ezeket a fürdőket és kellő megértéssel az ügy országos fontossága iránt a már említett módon segítségükre sietne. Mert a természeti szépségben való gazdagság, a gyógyforrások nagyfokú gyógyhatása magukban még nem elégségesek ahhoz, hogy egy fürdőhelyet arra a polcra emeljék, amelyet minden tekintetben megérdemel. Monte- cuccoli gróf mondotta, hogy a háborúihoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. A századok során ez a mondás igaznak bizonyult és egy fürdőhelyre applikálva oly módon egészíthető ki, hogy annak fellendítéséhez öt dolog kell: magas hatású gyógy tényezők, természeti szépségben bővelkedő fekvés és pénz, pénz, pénz. Ddpél. A női divat párisi szezónnyitása Páris, augusztus 21. A viliág divatdnkMtorai. Worth, Patou, Paqudn, Lucáén Lelong, MoJimeur, Jenny, atkáik eddig néhány általánosítástól eltekintve mindig külön utakon jártaik, — az idén különös csodaképpen az egészen kicsi nuansaokou kiviül — úgy formában, mint színben és elgondolásban majdnem egészen megegyező dolgokat hoztak. Összes ruháik — természetesen az estiek — legalább is földig érők. Ezek a földig érő ruhák mind nagyon bővek, lengék, mély dekoltázsnak, derekbe kötöttek, s mind nagyon jó fűzőit, nagyon jó alakot igénylők. Anyaijuk kimondottan georgette. Jóslások szerint soha egyetlen szezóniban sem használtak el annyi georgettet mint a közeledő ősziben, amelyben nemcsak a ruhák készülnek georgetteből, hanem az alattuk viseli fehémemüek, a köpenyek vagy a köpenyek bélései is. Paitounak van egy szenzációszámba menő ruhája, erősen, mélyein égkék georgetíébób ugyanolyan színű nruezttnsiiffon belépővel, amelynek dúsan, napsugánszerüen húzott bélése a ruha anyagából készült. A belépő rövid, csípőben megfeszüli, bő ujjakkal, nagy fehérrőka gallérral és kézelővel. Énnek a ruhának méltó pendant-ja egy hófehér Lelang-kreáció, amelynek szoknyája betett, kézi berakásu uszályos részeikkel készült, dupla anyagú hosszú köpennyel, dús fekete róka dísszel. A fehéren, kéken kivitt az ősz legdivatosabb színe cseresnyevöröe lesz. Patou ezt azzal magyarázza, hogy a szőke haj divatja újra előtérbe lép, s hogy a szőkék egyik legelőnyösebb színe a cseresznyevörös. Dísz, semmi sincs az uj őszi esti ruhákon. Még egy virág sincs. Disz maga az anyag, amelyből 'rengeteget használnak fel egy-egy ruhához, disz a szabás, amely soha nem álmodott rafinériával hangsúlyozza ki az alak szépségeit, s dísz az egyszerűség, amely nem tűr idegen hatást. Az idei ősz és tél esti divatja meglepően dekoratív lesz. Minden alak magosabbnak, nyúlánkabbnak. graciózusabbnak hat benne s szükségszerű füzőviseleténél fogva erősen befőtt ásol ja a testtartást is. Járni is csak abszolút szépen, nyugodtan, kiszámítottam lehet az uj esti ruhában. Á bő gloknik. fodrok, elsimuló vonalak ugyanis csak a nyugodt járásnál érvényesülnek, mert a ruha összefogása tilos lesz. még a lépcsőn le- és fel járásban is. Ezekkel a kötelező földigérŐ esti ruhákkal akarják átűfóíag a párisi szalonok a hosszú ruhr. általánosítását, bevezetni. Az a tervük, hogy ezeken a bűbájos, elsimuló ruhákon keresztül megszeretteti a nőkkel a hosszú ruha határozottan szépíAfl hatását Milyen eszközökkel fellelne a szlovenszkói fürdők idegenforgalmát emelni? Trenesénteplic túlszárnyalta tavalyi látogatottságát az idei fürdedekoniunktura dacára — Hol maradnak az állam beruházási hitelei a szlovenszkói fürdők számára? 4
