Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-20 / 188. (2409.) szám
2 ggggaiMMiMMjMggjggMgMMgaglggPlPMgfe; jjjBB 1930 augusztus 20, szerda. Munkaadók ét munkátok közös iajkiiltáta volt a liptöszentmiklósi nagygyűlés Össze keli fosni az utolsó órában a liptöszentmiklósi bőripar és Szíovenszkó gazdasági érdekeinek védelmére! — A határozati javaslat a váiivetett törvényhozói munkáért Liptószennimiklés, augusztus 19. Liptó-1 szentmiklós és környéke lakosságának ezerre rugó tömege manifesztált vasárnap a j liptöszentmiklósi bőripar fenntartása mellett. A méltóságteljes lefolyású gyűlés nemcsak a vállalkozók jaj szava és zokszava volt, de kétségbeesett kiáltása azoknak is, akik a napi néháuykorouás keresetre utalva, ma nélkülözik ezt a néhány koronát s más foglalkozást nem lelnek a szegény hegyvidéken. Ennék a spontán tiltakozásnak azokat a köröket kell felriasztania, akik Liptószentmik- lóst néhány állítólagos milliomos székhelyének tekintik s köziben megfeledkeznek arról, hogy néhány jól szituált egyén mellett szegény emberek hatalmas tömegeiről van «aó, akiket súlyosan érint a liptészentmiikló- si ipar válsága s akiknek minden, mégutolsó reményét is tönkretette az ezidei rossz termés. Teljes két óra hosszat tartott a manifesz- táci'ó az esős idő ellenére s a gyűlés résztvevői egyre fokozódó érdeklődéssel kisérték a különböző politikai pártok szónokainak megnyilatkozását. Egyhangúlag haug- zottak el uijból azok a kívánságok, amelyeket a liptöszentmiklósi bőripar már régen hangoztat, azzal az újabb kívánsággal tetézve, hogy ezek a követelések végre teljesedésbe menjenek g ilymódon mentsék meg a — talán egyetlen — szlovák ipart s ezzel a szlovákok ezreinek exisztenciáját. 'A szónokok hangsúlyozták, hogy csak a gyors és alapos segély és Szíovenszkó valamennyi törvényhozójának összefogása és közös munkája hozhatja meg a kívánt eredményt. A gyűlésről alábbi liptöszentmiklósi tudósításunk számol be: A gyűlés előzményei A növekvő munkanélküliség, a rózsahegyi textilmunkások fokozatos és tömeges elboI csátása, a nemzetközi piacok elvesztése, a szilovenszkói ipar, a liptószentmiklósi bőr- j ipar csődje, a növekvő nyomor és a sivár kiilátástalanság a közeledő tél előtt, éhező ezrek nyomora kiáltotta egybe a liptószentmiklósi maniífesztációs gyűlést. Hetekkel ezelőtt jelentek meg a falakon, az üzletekben a felhívások: „Szlovákok, polgárok, jelenjetek meg az Kliimes Ferenc, Liptószentmiklós városba rája üdvözölte az egybegyűlteket és hangoztatta, hogy nem pártok politikai pro- gramagitációja lesz a gyűlés, hanem párt- különibség nélkül akarják a bajokat megbeszélni és együttes erővel mennek a harciba. Majd Stodola agrárpárti szenátor üdvözlő táviratát olvasta fel, aki sok sikert kiván a manifesztációs gyűlésnek. Ezután Nitsch Andor, a szepesi német párt képviselőjének táviratát olvasta fel, aki családi gyásza miatt nem jelenhetett meg a gyűlésen és ugyancsak sikert kiván a kezdeményezőknek. Kliimes elnök kiemelte, hogy Nitsch Andorj volt az első, aki a képviselő- házban szóvátette a szlovcnszkói bőripar ügyét és feltárta a bőrmunkások kilátástalan helyzetét, orvoslást kívánva, melynek eredményeként megtörténtek az első lépések, de elbuktak a csehországi bőr- kapitalizmus politikáján. Martin Rázus képviselő levele kerül sorra. akii kifejti ebben, hogy a bőripar válsága csak részletkérdése annak a súlyos gazdasági krízisnek és iparválságnalk, mely a szlovenszkói ipart Koroimpa sorsára hozhataugusztus 17-én tartandó nagygyűlésen!" És a plakátokról messzire kiabál a gyűlés programjának 10 pontja, melyet a P. M. H. olvasói lapunk vasárnapi vezércikkében olvastak. Esős, hideg reggelen, a felázott, pooso- lyás főtéren, a Szabadság-téren, a régi megyeháza előtt gyűllek egybe azok, akiket a rossz idő dacára is odakergetett elkeseredésük. ja. A végső segítség pillanata elérkezett, itt az utolsó perc és most össze kell fogniok .Szíovenszkó törvényhozóinak és vezetőinek, félre kell dobni a politikai programot és a pártgondolkodást. Együtt rohanjunk az illetékesek kapujához, hogy vészkiáltásunkat be dörömböljük. Droppa mérnök, a Dropp a-bőrgyár tulajdonosa kifejtette beszédében, hogy a vasúti tarlifakülönbözet, a súlyos adók, a piachiány olyan nehézségek, amelyek miatt versenyképességünk csődöt mond. Amikor 12 évvel ezelőtt ugyané helyen beszéltek, tele voltak ígéreteikkel, melyek azonban csak Ígéretek maradtak. A bürokráciában megtful minden törekvésük. Felterjesztéseik, sérelmeik elintézetlenül hevernek a hivatalok, mmisztériumok íróasztalain. Liska János iparospárti képviselő vette át a szót. A szónak a bürokráciát támadta, melyen elbuknak akarásaik. Elérkezett a tizenkettedik éra, és ha most nem kapunk segítséget, elvész Szlovénekké ipara. Major kommunista képviselő beszéde után Bis iparkamarai titkár a nemzeti szocialista párt névéiben szólt. Vaiehár, a szociáldemokrata párt szónoka, a bőrmunkások szakszervezetének titkára szerint a ununk anélküli, ség egyik főoka a munkabér csökkenésének. A csehországi bőriparosok áttértek a luxusbőrök gyártására, ha előbbi produktumaikat nem tudták elhelyezni. Mért nem térnek erre a liptószentmiklósi gyárosok is át? Kormán, a Rohotnické Noviny szerkesztője beszélt ezután földijeihez. Szomorúan állapítja meg, hogy a szakmunkások, tímárok uocát sepernek. De hol vannak azok, akik még napszámba sem mehetnek, mit esznek azok? Kormán után Kellő János kommunista szenátor kezdett teljesen átlátszó pártagitá- oióba, melynek azonban nem volt hatása. Klitmes elnök ügyesen simította el a politikai ellentéteket és igy nem került összeütközésre sor. Majd felolvasták a határozati javaslatot, amely követeléseiket tolmácsolja. A határozati javaslat, amelyet egyhangúlag elfogadtak s megikMdenek minden illetékes tényezőnek, felsorolja a szónokok által is hangoztatott kívánságokat, ami a tarifa-rendezést, as állami szállítások paritását, a® olcsó hitel nyújtását, a® adóbeszedés türelmes végrehajtását s a város és a járás egyéb erifkséges kívánságait illeti. A határozati Javaslat továbbá hangsúlyozza, hogy a szlovák parlamenti képviselőknek önálló alakulatba kell lépniük Szíovenszkó gazdasági érdekeinek védeMiére. Martin ilius: 1 hanyatló bőripar csak partikuláris része a szlovenszkói ipar válságának, Szíovenszkó vezéreinek politikai meggyőződésre való tekintet nélkül együtt kell haladniok jogaikért. HZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNU Irta: ZRME GREÜ Fordította: KOS&RVNÉ RÉZ LOIR (66) Valamiképpen minden másnak tetszett ezen az éjszakán, mint nappal. Ezek a rablók soha nem féltek semmitől és senkitől. Most pedig megrezzentek a legkisebb zajra, levélzörgésre. Gonosztetteik emléke ébredt föl a lelkiismeretűkben, gonosztetteik emléke zörgött a gályák között, sóhajtott a szélben, leselkedett a sötétség mélyén. Féltek ... Így ültek ott a pislogó tábortűz körül a vadon közepén, a sötét éjszakában; komor volt az arcuk, mert elhagyta őket a reménység, hallgatóztak és a csend ezer borzalmas választ adott kérdéseikre, nyögött a szél, siketen kongott a mélység, ahová borzongató zokogással rohant le a hegyi patak vize, várták, hogy el- álmosodjanak, hogy múljon az idő, hogy jöjjön, aminek jönnie kell... És akkor Anson egyszerre felemelte a fejét. XXIII. FEJEZET — Figyeljetek! Anson suttogó hangja rekedt volt. Meg sem mozdult, csak a szeme forgott ijesztően. A szél nyögésébe, a víz zokogásába valami különös hang vegyült. — Vadállat jár a közelben — suttogta Anson. — Még messze van — felelte Jim. Síhady és Mose hallgatóztak. Mindnyájan fel- lélekzettek, mikor a bizonytalan nyöszörgés elhallgatott. Áthatolhatatlan sötétség vette körül őket, mint valami fal, éppen csak a tűz látszott s a tűz körül négy sötétarcu, vad, tor- zoniborz férfi. A három ló ott állt a közelben, de nem lehetett őket látni, alig mozdultak ... De éppen ebből a mozdulatlanságból látszott, hogy figyelnek és izgatottak, akár az emberek. Aztán egyszerre halk nyöszörgés hangzott fel megint, erősödött, síró panasz lett belőle ... — Az a bolond teremtés jajgat — mondta Anson. — Az bizony lehel hagyta rá Wilson kis szünet után. Jó kis éjszakánk lesz, ha ez folyton, bőgni. — Még a fogam is vacog tőle — jelentette ki Mose. Wilson felállt és ide-oda kezdett járkálni a tűz közelében, hátratett kézzel, lehorgasztott fejjel. Anson nem tudta nézni. — Jim, ülj le! — mondta idegesen. — Nem bírom hallgatni a csizmád nyikorgását. Wilson komoran szólt: — Kígyó, fogadok veled a puskámba, vagy amibe akarsz, hogy mindjárt én is úgy megvadulok, mint az előbb a lovak! A Kígyónak leesett az álla. A másik két rabló is csak rábámészkodott Jimre, mintha részeg lenne. , — Jim Wilson, elveszett az egyik kereked? — Nem tudom ... Lehet... Hallod-e, Kigyó, hallottál már valakit utolsót hörögni? — Úgy érted, hogy elpusztulni? — Meghalni, igen. — Hát bizony hallottam már vagy egy tucatot — mondta Anson sötét vigyorgással. — Hanem, azt még nem láttad, hogyan halhat meg valaki ijedtében, vagy bánatában? — Nem, azt soha. — Én láttam. És ezért fogok mindjárt megvadulni — mondta Wilson és folytatta a jár- kálást. Anson meg a másik kettő meghöikkenve összenóztek. — Ah-huh! Ki vele, mi jár az eszedben? — kérdezte a Kigyó végre. — A leány haldoklik — bökte ki Jim Wilson komoran. A három rabló meg sem moccant, csak hitetlenül egymásra meredt, de kényelmetlen érzés borzongatta végig őket a sötétben, ezen a járatlan, istenverte helyen. Wilson elért a világosság széléig, egy pillanatra megállt, mormogott valamit magáiban és visszajött. Újra odaért, eltűnt a sötétben, de azonnal előbukkant megint, harmadszor is végigment a tisztáson s most már nem jött mindjárt vissza... Néhány pillanat múlva látták meg, amint meg-megbotolva, lihegve, fújva közeledik. — Mindjárt vége — suttogta rekedten. — Nem .szivesén tettem, de mégis odaértem az ujjammal az arcához ... Csak néha-néha szuszog egyet, mintha az utolsó pillanatát élné ... — Ha már a fűbe kell harapnia — vélte Ácson komoran — akkor jobb, ha mielőbb vége lesz... Nem szeretném, ha három ilyen éjszakánk lenne,..,., yjh, ha(egy korty .whiskyt flbeÉnSdw*#'*"' — Snake, ne is mondj ilyeneket — morogta Síhady Jones bánatosan. A nyöszörgés megint felhangzott. Mindenki észrevehette volna, hogy nem a leány sátrából jön, hanem hol erről, hol arról az oldalról, de a rablók a lelkiismeretűkkel hallgatták ée öseze- borzongtak. Aztán, olyan hirtelen, ahogyan felhangzott, újra elhalt. Wilson újra eltűnt a világosságból, most még tovább maradt, mint az előbb és még jobban sietett vissza. — Vége! — mondta rekedten. — Az a szegény ártatlan kölyök! Az a szép kislány, akiben csak gyönyörűsége telhetett volna akárkinek! Mégis szégyen, gyalázat, hogy igy kellett elpusztulnia! Anson, ha itt lesz az ideje, te felefez érte! — Én? — kérdezte a kapitány. — Nincsen kezeimen a vére! — De igen, ott van — jelentette ki Wilson vádlón. — És meg is fog6z bűnhődni érte, azt én mondom. — Ugyan! Bizonyosan csak alszik — mondta Anson és felállt. — Adjatok valami világosságot. — Kapitány! Csak nem akarsz odamenni a bolond leányhoz, aki ebben a szempillantásban adta ki a lelkét? — kérdezte megborzadva Sbady Jones. — Oh, kacagott fel Anson. — Aki gyáva, ne jöjjön velem! Felkapott egy ágat, amelynek az egyik vége égni kezdett s gyorsan megindult a leány sátra felé. Sötét alakját kísértetiesen világította be a lángoló fenyőgaly. Amint odaért, letérdelt és beha.jolt a nyíláson. Aztán egyszerre felugrott onnan, mintha kígyó marta volna meg. — Eltűnt! — üvöltötte. Ebben a pillanatban elaludt kezében a fenyőgaly. csak a vége izzott még mindig vörösen. Anson megforgatta, de a szikra nem lobbant lángra. A többiek nem látták sem őt, sem a gályát, csak a keringő vörös fényt. Aztán azt is elnyelte a vak sötétség. Újra hallatszott a szél nyögése, a. viz zokogása, a mélység síiket, szinte csufolódó, visszhangos zaja... De egyszerre mintha elsuhant volna mellettük valami... Árnyék, vagy a szél, vagy ... A fenyőgalyak halkan, halkan összeverődtek, mintha megTe- megtek volna az irtózattól... Anson vad futással jött vissza a tűzhöz. Sápadt volt, a haja felborzolódott, a szeme kidülledt. A putkáMtomtetm.? ....v — Hallottatok... valamit? ... — kérdezte lihegve. Hátranézett, aztán körülfigyelt. — Én semmit — felelte Wöeoo. — Kapitány, nem volt itt senki, semmi! —* szólalt meg Mose is. /— Nem vagyok benne olyan bizonyos —* vélte Síhady. — Valami zörgést hallottam. — A leány nincs a sátorban! — mondta rekedten Anson. — Amint benéztem, a tüzem kialudt ... Abban a pillanatban éreztem, hogy valaki elfut mellettem... De olyan gyorsan, mint a szél! Fekete sötétben voltam, de ha nem láttam magam méllett nagy szürke árnyékot, akikor bolondabb vagyok, mint a leány voit! — Nincs a leány a sátorban? — kérdezte WUson. — Fink, akkor tálán mégsem halt meg és elment?... De hiszen én éreztem, hogy meghalt! A tulajdon kezemmel tapogattam meg a hideg arcát! — Én azt mondom, hogy gyerünk innen most rögtön! — szélt Sbady Jones. Mose meggyőződéssel bólogatott bozontos fekete fejével. — De Jim... — suttogta Anson. — Ha meghalt ... ée mégis elment.. akkor... Hogy lehet ez, Jim? — Én nem tudom — suttogta vissza Wilson. — Ott... ott! — üvöltötte Anson most és puskájával a kezében előre ugrott. Valami nagy szürke árnyék jelent meg a vaksötétben s a nyomában erős légáram söpörte valameny- nyiűket — Semmi az, Kigyó, semmi — mondta. Wilson megnyugtató hangon, de csak még jobban felizgatta a szerencsétlen rablókapitányt. — Dehogy semmi! Én is hallottam! — suttogta Shady. — Szél fújta, a füstöt — próbált megnyugodni Mose fogvacogva. — Én a lelkembe merek fogadni, hogy valami elsuhant, melettem! — mondta reszkető hangon a Kigyó és a sötétbe meredt. A rablók úgy álltak ott, mint egy-egy szobor. Figyeltek és vártak. Csönd volt. Csak a szél nyögése, a viz zokogása— Néha-néha valamelyik ló horkantott, vagy dobogott... A magánoseág hideg keze szorította össze valamennyiük torkát... Halk sóhajtás ... Mintha az éjszaka ásított volna. És hirtelen valami rettenetes, riasztó, vérfagyasztó sikoltás ... ' Arison hatalmas lova horkolva felágaskodott, aztán nagy dobbanással esett vissza. A másik, ,i6í»roa6^éeyNaé9a^ ÉéfiMs
