Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-19 / 187. (2408.) szám

4 1930 augusztus 19, kedd. „A MAYERLINGI TITOK" Irta: MARAI SÁNDOR Budapest, augusztus 18. Él és szerepel már egy generáció, mely­nek számára Ferenc József és kora legenda. Ez a legenda azokkal a szavakkal végződik, hogy „Mindent megfontoltam és meggondol­tam", s utána jön a nagy semmi. Ez a gene­ráció nem érdeklődik Ferenc József iránt. Ez a generáció Jókait se olvassa, azt a Jó­kaiit, aki Ferenc József korának legnagyobb krónikása volt, aki, mint a költő nagy élet­rajzírója megjegyezte, le tudta írni a ma­gyar tájat, mikor a „császár nevében" hadi sátrak fehér lenek rajta és nehéz ágyuk dü­börögnek, s egy pillanat múlva ugyanez a táj a „király nevében" már napsütésben mosolyog, s ami nehéz ágyuk dübörgésének hallatszott a császár uralma alatt, azok „da­loló szekeresek, akik gabonát szállítanak, és ami hadi sátoroknak tűnt fel a mezőkön, ott fehér bárányok legelésznek" ... Ez a gene­ráció éppen érettségizett, mikor Ferenc Jó­zsef, az aggastyán, Sckönbrunnban behuny­ta a szemét, s ha sietett, még éppen odaért végszóra ahhoz a cselekményhez, mely a „Mindent megfontoltam és meggondoltam"- szavakkal a „király neveiben" kezdődött ugyan, de az ágyuk dübörgését ennek dacá­ra sem leheteti daloló szekeresekkel össze­téveszteni. Száz éve, hogy Ferenc József született, tizennégy esztendeje, hogy meg­halt, — s emléke csak az „apák" számára él még. -18, 67, Deák, húsvéti cikk kiegyezés, micsoda rettenetes távolságból dereng ez a történelmi félmult! Sok ember él még, aki szolga Ma, személyét és politikáját, vidéki házakban szunnyadnak még ellenségeskedé­sek, kurucságok és labancságok. darabon t- ságok és századvégi ellenzékieskedések, sé­tál Budapest uocáin néhány hatvanéves új­ságíró és politikus, akik életükben ültek né­hány hőnapocskát sajtóvétségért „felségsér­tés" miatt, — de a ma élő és szereplő gene­ráció számára Ferenc József alakja és kora feledésbe ment, szinte kritikát se ingerel többé, oly tökéletesen elmúlt, jó és rossz emlékeivel, hibáival és erényeivel, legenda- szerüen. Bakanóták „ferenojóskás"-reflexei­ben él !a nép között, retrospektív hajlamú írók tárcahasábjain dereng fél néha alakja, néhány anekdóta kerül elő, bágyadtak és színtelenek. Egy II. József, egy Mária Teré­zia élőbb alakjai e generáció történelmi ér­deklődésének, mint Ferenc József, s közel hetvenéves uralkodásának még nyomokban, tünetekben, maradékokban lépten-nyómen fellelhető, k. u. k. emlékei. A „szigorú, de lovaglás király", s „Európa nagy gavallér­ja", aki ruganyos léptekkel, magyar huszár- tábornoki egyenruhában, cércle-t tart az ud­vari bálon és megszólítással tüntet ki, kiál­lítást nyit meg, kórházat avat, hidat ad át rendeltetésének, törvényt szentesit, kezet fog vagy nem fog kezet, akit család: tragé­diák sorozata sújt, aki egy hadihajót nem indi.t Májűmüian megmentésére, s „Úgy halt meg, mint egy szabólegény“-t kiált fia halá­lakor, mindenütt egy aktív katonatiszt gar- nízon- és kaszárnyaéietét éli, a Rurgban és SehÖnbrunnban csakúgy, mint a Várban vagy Gödöllőn vagy a Hradsehinban, autó­ba nem ül, liftbe nem száll, fürdőszobát lak­osztályában nem tűr meg, telefonálni neim szeret, gáláns pletykák nem szállanak felő­le, élete egyetlen tartós szenvedélye is nyu­galmas, szinte kispolgáriam, s akinek szájá­ba a történelem a végzetes „Mindent meg­fontoltam és meggondoltam“-frázist, mely­nek páthosza oly kevéssé illik: hozzá, hogy csak egy együgyű kabinetirodai stiliszta fo­galmazhatta, 4 igazságtalanul adja utolsó tirá­dának, — milyen halványan él mindez, anekdota-töredékekben, szintelenül! Nem maradtak nagy rokonszeovek s nem marad­tak nagy gyűlöletek utána, ő volt az utolsó jelenés, a vég. Ami utána jött, az maradék­talan szakítás egy hetven esztendős uralom­mal, annak tartalmával és jelképeivel — s akinek minden lépéséhez történelem fűző­dött, már feltűnő, e tizennégy esztendő felle- déíkenységének fátylán át keresve alakját, hogy ő maga, a figura, mennyire elsikkad a történelmi érdeklődés homlokteréből. Ami a tömegben él, kaján kíváncsisággal, az a rém regény. Csodálatos fonáksága a sorsnak, hogy e legzárkózottabb, háza és családija belső életére oly féltékenyen disz­krét és ti.toktartó, minden személyes meg­nyilatkozástól irtózó, cézárt a n gőgös és elvo­nult, magát valóban Isten kegyelméből uralkodónak, apostoli felségnek érező Fe­renc József az utókortól elsősorban nem tör­ténelmi kritikát, memesak^jiideg kegyeletet én hangya# napárendretŐrést kapott, mely emlékezési formák mindjét szívesebben el­tűrte volna, hanem az érdeklődés számára leguitáltabb, általa legüldözöttebb formáját: a rémregény nyilvánosságát. A Lajosokról pusztulásuk után száz év alatt nem írtak össze annyi cselédlépcső-krónikát, füzetes- regény-romantikat, folytatásos förmedvényt, mint arról az uralkodóról és családjáról, aki élete feladatának tartotta arcrezzenés, szem­pillantás nélkül viselni el testvér, feleség, fiú tragikus halálát., akit sírni, megdöbben­ni, öissizeroskadni legszűkebb környezetén kívül nem látott soha senki. Niincs hónap, nincs hét,, hogy Európa és Amerika valame- lyik újságjában ne bukkanjon fel „Erzsébet élete", vagy a „M.ayerlimgi titoik",. — tiz esz­tendeje delek tálja magát a világ újságolva­só publikuma Bratfiisohnsel és Vacsorával és Rudolffal és pezsgőspalackkal és agyon- lövéssel, vadászkastéllyal, és Orth Jánossal, s mindazzal, amit az, aki e rém regények háttéré bér. állt, az egész monarchia minden diplomáciájával, közigazgatási aparátusával, kéréssel, paranccsal, cenzorral iparkodott eltussolni, elfelejtetni, kiirtani az emléke­zetben. Ferenc József, aki a „botrány" miatt személyesen valószín üleg inkább szenve­dett, mint fia halála miatt,, aki élete utolsó pillanatáig meg tudta akadályozni, hogy a Rudolf-1 rágód i a minden részleté vél nyilvá­nosságra kerüljön, — ez a Ferenc József kí­sért tiz esztendeje a világlapokban, mint csámcsogó irócskák rém regényeinek h őse, osemcsegő publikum számára, — micsoda horneuT, milyen fonák tragédia ez! Aki szinte megdöbben fő ceremóniával tudott pa­lástolni' a világ élőit egy házastársi tragé­diát, aki szobrainál merevebb méltósággal és dermesztőbb közönnyel, elérhetetlenül s meg közeliibe tétlenül még a részvét számára is, állt ki minden alkalommal, ha a „Csa­lád" kísérteties figuráit valamilyen rém- dráma alkalmából fedezni kellett, aki szinte kispolgáriasan kimos aggodalommal őrkö­dött azon, hogy a „Család" tagjai, valami­lyen kispolgárjáé érzésnek, tévedésnek, em­beri rezzenéenek áldozatiul ne essenek, — ez, éppen ez a Ferenc József a keresett rém regén yfigurá, a kelendő papíráru, a fü­zetes hős! ő a „Burg rejt elmei "-nék, ..Ma­yérling tiíká"-nak, „Egy szerencséiden csá­szárnő szenvedései “-nek hőse, a főalak, nem is rokonszenvesen, a zsarnok apa és hideg férj, akiről lakáj, orvos, diplomata, családtagok tele szájjal ontják fürgekezü tollnokoknak a diszkrét, a hátborzongató, pikáns és vadonatúj adatokat. Ferenc József, a rémregények hőse, — ennek a különös életnek tragédiájához tar­tozik, hogy amire legféltékenyebben vigyá­zott, családja titkaira, halála után az is pia­ci préda lett. Mielőtt a történelembe vonul­na, a „Családinak meg kellett érnie, hogy az Elérhetetlen bevonult a füzetes iroda­lomba. Mielőtt történetírót kapoti volna, megkapta a riporter érdeklődését, — ő. aki talán ehosszu éleiében közvetlenül újságíró­val nem beszélt. Anni egy élet hétpecsétes titka volt, az, a sors játéka hozta igv, ke­véssel halála után már regényeim lehetett. Mindenben ő volt a szerencsés Utolsó — az­zal a tudattal halt meg hogy utódja marad, akinek lesz hatalma megőrizni mind a tit­kot, melyeket ő magával vitt a sírba. S a „mayerlingi titok", melyet egy monarchia minden csendőre, cenzora, dír'cmája irtott és őrzött. hu.sz fillérért kapható. Ez is tragé­dia. * 2 Pozsony, augusztus 18. A prágai iskolapolitika utjai kacskaringó- sak. Iránya változó a politikai szükségszerű­ségek és a változó miniszterek szerint. — Utóbbiak pedig elég gyakran cserélik fel egymást. Tegnap agrárius, ma szociáldemok­rata ül a bársonyszékben, amelyből kiindul a reformok vonata az iskolapolitika vágá­nyaira. Egyben azonban mindig következe­tes ez a politika: változatlan mélységű az el­lenszenve a felekezeti és ezek közül termé­szetesen elsősorban a katolikus iskoláik iránt. Mint vörös fonál — a vörös jelenleg különö­sen aktuális —- húzódik végig ez az irány az iskolapolitika minden megnyilatkozásán. A módszer most már — idők múltával — sima, nyugatiasán „humánus", „magasabb" pedagógiai érdekeket szem előtt tartó. Hi­szen csak atyai gondoskodásra vall, ha a tanügyi hatóság kifogásolja valamely iskolai helyiség nem megfelelő voltát a diákok, a higiénia, a pedagógia érdekében. Előírja az­után, hogy a felekezeti iskola pótolja ezeket a hiányokat. Idáig tehát minden rendben van. Arról azonban már nem gondoskodik senki, hogy az illető egyházközség, illetve iskolafenntartó elő is tudja teremteni a szük­séges összegeket, ami sok esetben természe­tesen nem sikerül, mert az egyházközségek és iskolafenntartók javarésze szegény. Előáll tehát az a helyzet, hogy pénz hiányá­ban a javítást nem tudják elvégezni, vagy az uj iskolát nem tudják felépíteni. És ekkor ismét megjelenik az atyailag gondoskodó tanügyi fórum. Ha nem tudjátok rendbehozni iskolátokat, — mondja — pótlom azt én ál­lami iskolával. Még ez is rendjén volna. Az ilyen állami iskola azonban rendsze­rint már nem magyar, mint volt a feleke­zeti. Magyar gyermekek elesnek tehát magyar is­kolájuktól, magyar tanítók kenyerüktől. És ilyenkor „érdekes" esetek fordulnak elő. Egy helyen például a felekezeti iskola kifogásolt helyiségeibe, ennek az iskolának megszűnte után, állami iskola telepedett be, egy helyen pedig felekezetnélküli tanítónő tanítja a katolikus hittant. Most azonban egy másik felekezeti iskola hányattatásáról kívánunk bővebben beszélni. Iskolapélda lehet ez, amelyből tanulni kell! Alsógyörödről van szó. Az ottani kát. hitközségi iskola tanítási nyelvét a gyermekek többsége anyanyelvé­nek megfelelően, az 1907. XXVII. t. c. alap- jján az iskolaszék évekkel ezelőtt magyar­nak határozta meg. 1928 végéig zavartalanul magyarul tanítottak is. Akkor tanitőváitozás állt be és a felsőbb hatóság rendeletére a pályázatot szlovák nyelvre képesített tanító­ra kellett kiírni. A tanítás azóta szlovákul folyik, bár a gyer­mekek többsége rnagyae. De az iskola mégis megmaradt katolikus­nak. Az iskola tatarozására a község segélykép­pen mindenkor megszavazta a szükséges ösz- szeget. így 1930-ra is 12.000 koronát, amit olyan javításokra fordítottak, amelyeket az iskolaügyi referátus irt elő. Ezt az összeget felvette az iskolaszék költségvetésébe, meg­szavazta a községi képviselőtestület és jóvá­hagyta minden felettes hatóság. Senki sem gondolhatta tehát, hogy a ki­utalás körül bármi nehézség támadhat Ámde ember tervez... A. vakációban, .mint erre legalkalmasabb időben, megtörténtek a javítások, amelyek fedezésére előzőén egy kisebb összeget még kifizethetett a község pénztárosa, a 8000 ko­rona folyósítását azonban megtiltották neki, holott a községi képviselőtestület már ide­jében megszavazta az egész összeget. Meg­kezdődtek tehát az utánajárások. Az ered­mény igen sovány: az egész még szükséges összeget — mondja a járási hivatal — nem szabad kifizetni, hanem a képviselőtestület­nek minden egyes szükségletet külön kell megszavaznia, mert tulajdonkép „a község az iskolafenntartó és igy van ez előírva". Az egyik hatóság elrendel tehát javításokat, a másik pedig megakasztja az azokra szük­séges összeg kiutalását. Nem lehet mondani, hogy a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal. Nagyon jól tudja... Nem is olyan nehéz elképzelni a modus procedendít. Az egyes szükségletek megsza­vazására vonatkozó határozatok jogerejét csak késleltetni kell, ami igen könnyű. A javítá­sokat tehát majd nem lehet elvégezni. A hiányok fenn fognak állani, tehát alapos ok lesz kimondani az iskola bezárását. Hogy nem légből kapjuk ezt a pesszimiz­musunkat, igazoljuk a következőkkel: A Slovenska Liga. Alsőgyőrödön két év előtt két tantermes iskolát építtetett. Az első évben ebbe nem iratkozott be senki, tehát nem is volt ott tanitás.. Az idén már vagy buszán jelentkeztek, de Alsógyörödről csak öt gyermek, a többi vidéki (csendőrök, állami hivatalnokok stb. gyermekei). A katolikus iskolának még mindig közel 50 tanulója van a Slovenska Liga iskolája ellenére, ügy lát­szik, ezért kell szenvednie a katolikus isko­lának. Végzetül egy kérdést kell feltennünk. Az uj iskolába beiratkoztak azok, akik csak csehszlovákul akarnak tanulni, igy a régiben a magyarok maradtak vissza. Csupa magyar gyerek. Nem volna tehát az a helyes, ha ebben a katolikus iskolában moet visszaállítanák a magyar oktatást? A logikus gondolkodás egyszerűen és gyor­san megadná erre a kérdésre a választ. De vájjon ki törődik ma a logikával, különösen akkor, amikor „magasabb" raisonok jutnak szóhoz* 4. L. Ír. ÁlLatorvostauhallgatók figyelmébe! A szlovéné zkói választmány 1920 december 21-én megtartott ülé­sén eöihatározta, hogy7 az 1930—31. iskolai évre 5 Ösztöndíjai és tanulmányi •segélyt ir ki a brOnoí ál­latorvosi főiskola szlovénnak ói, hallgatói részére. A rendesen felszerelt kérvényeket az erezőgcs elnök­ség XIX. ügyosztályához címezve keli beadnri 1930 augusztus 31-ig. A kérvényhez csatolni kél! áitenv- poLgánsági bizonyítványt, vagyontai Lanság! bizonyít­ványt. melyhez a mániát a pozsonyi államnyomda fiókjánál lehet beszerezni és láttamoztatni a közsé­gi elöljárósággal, a telekkönyvi hivatal!'il. ^ járás- bírósággá! és az adóhivatallal. A fcrünni diákjóléti •központtal igazolni kell. hogy milyen kedvezmé­nyekben részesül a folyamodó, ilyen nem létében azt, hogy nem élvez semmi kedvezményt, az utolsó tanulmányokat igazoló bizonyítványt (középiskolai hallgatókn«#t, káik csak most iratkoznak be. az érett­ségi bizonyítványt, mely csak jeles vagy jóliéreáit le­het), a kérvényezőnek írásbeli kötelező Ígéretét, hogy az öklévé! megszerzése után hat évig Szlovén­iákon fog működni és ebben a működésében a po- Mitikai hatóságoknak is rendelkezésére fog állani minit állatorvos. (Kiskorúaknál a szülőik vagy7 a gyám állatija ezt ki,) Az ösztöndíj kifizetése csak az egyes szemeszterek végével fog megtörténni jó eredmény esetében. Az eled félév végén igazolni kel!, hogy hetenként. 10 órát hallgatott és jó ered­ménnyé! két tárgyiból kollokvált. A második félév végén igazolni kell a kollokviumot az anatómiából vagy kémiából és egy 5 órás tárgyból, a gazdasági enciklopédiáiból és a fisaik ad államvizsgáiét jő leté­telét. A harmadik félév végén jó eredménnyel kel letenni és ezt igazolni az állattaniból és a növény­tanból az államvizsgát. A negyedik félév végén a® államvizsgát az ebetéstaniból. Az ötödik félév végén az első államvizsga sikeres letételét kell igazodni Ismétlés nélkül. A hatodik és hetedik félév végén 2 kWniikali tárgyból kőid kollokválni. Az egyes félév végén meg nem felelő eredmény esetéiben az ösztön­díj elvész. — Bővebb Mvilágositáet a magyar nem­zeti párt pozsonyi titkársága ad (Pozsony, Köztársa- ság-téT 14., IV.). 4* Erdészeti és gazdasági főiskolai hallgatók ügyeimébe! A szlovén szkói országos választ­mány julis hó 2-án megtartott ülésén elhatá­rozta, hogy erdészeti és gazdasági főiskolai hallgatók részére az 1930-31. évre 1000, 2000 és 3000 koronás ösztöndijra pályázatot ir ki. Az ösztöndíjat szlovenszkói vagyonta­lan főiskolai hallgatók kaphatják meg, akik valamelyik itteni főiskolán folytatják tanul­mányaikat és beigazolják, hogy tanulmá­nyaikban jó előmenetelt tanúsítanak. Azok a most érettségizett diákok, akik valamelyik fenti főiskolára akarnak beiratkozni, csak az esetben kaphatják meg az ösztöndíjat, ha az érettségit jelesen vagy egyhangúlag tet­ték le. A kérvényeket 1930 szept. 15-ig kel! benyújtani az országos elnökségen. A kér­vényhez csatolandó: állampolgársági bizo­nyítvány, vagyon tál ansági bízó nvitvány, mely nem lehet egy évnél öregebb (minta az államnyomda fiókjánál Pozsonyban kap­ható), a tanulmányi előmenetelt igazoló bi- zonyitvány (főiskolai hallgatóknál kollok­viumi, szemináriumi stb. bizonyítvány, kö­zépiskolai tanulóknál érettségi é* osztály- bizonyítvány), végül ax esetleges különleges indokokat igazoló bizonyítvány. Hiányosan felszerelt kérvények nem jönnek az elbírá­lásnál tekintetbe. A kérvényben megadan­dó a pontos cím, úgyszintén a szülőknek vagy gyámnak a címe. Azok a főiskolai hall­gatók, akik valamely internál:’, mm vannak, az internálás igazgatósága utján adják be kérvényüket, akik magánhelyen laknak, azok az illetékes diákszociális intézmények utján adják be kérvényüket és ugyanez utón kapják meg az eredményről az értesítést. Minden erre vonatkozó felvilágosítással készséggel szolgál a hozzáfordulókhoz a ma­gyar nemzeti párt pozsonyi titkársága (ro­zson j, Köztársaság-tér 14, IV4, Méi mindig mm$ mm fS e* sas? tat# ira s? n r» *»!*• n ai aisogyorfcdi ifti©liiis isiils kálváriájának Mi repeta történik és történhet esi? szlovénekéi felefteseti iskolával!

Next

/
Thumbnails
Contents