Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-19 / 187. (2408.) szám
2 teiwarMAGkaftFnRiian _________________________ Na gyarorszagnalt teljes föloszfásáyal fenyegetőzik a Veíer, az agrárpárt cseh nyelvű lapja Prága, augusztus 18. A? agrárpárt egyik osefenyelvil sajtóorgánuma, a Vecser. mai számóiban „Mikor kerül a legnagyobb szlovák város, Békéscsaba, Szlovén szítéhoz" címen föltűnő hangú cikket közöl. A cseh agrárlap Pethő Sándornak a budapesti Magyarság hasábjain közölt cikkére vá'la szol s többek között ezeket Írja: — Petlhő a magyarok történeti hivatásáról értekezik és azt mondja, hogy a magyarokat területük centrális fekvése a szomszédaik irányában mindig nagyobb aspirációkra fogja késztetni. A magyar lélek állítólag több zsenit adott a világnak, mint az összes környező nemzetek együttvéve. Épp az ellenkezője az igaz — érvel a Vecser. — A magyarok egyáltalában nem adtak a világnak semmiféle zsenit, s azok a zsenik, akiket magyarok gyanánt tüntetnek föl, Ittlétei nélküli szláv, német vagy román eredey^ V- Az egykori Magyarországon szlovák t német eredetű emberek uralkodtak (!) . s számbelileg is túlsúlyban voltak a szin- magyarsóggal szemben. S ugyanez áll a mai Magyarországra is. Épp azért annál nevetségesebb Pethő konklúziója, hogy a történelem sub spécié aeternitatis adott hatalmat a magyaroknak a többi nemzet fölött. — Ez nem más. mint a magyar béka mevetséges fölüuvalkoidása, s ha meggondoljuk, a győzelmes antant súlyosan vét kezelt saját elesett katonáinak milliói ellen. amikor Magyarországot és Ausztriát nem osztotta föl teljesen, ügy látszik, a magyarok semmit sem tanultak a világháborúból és saját történelműikből. A kis magyar nemzet a világháború előtt föl —1:» ^assazmsuuaBsr Egy francia Isufedó magyar kitüntetése Budapest, augusztus 18. Budapesti szerkesztőségünk telefonon jeleníti: Horthy Miklós kormányzó dean Sahiúe-nek. a: párisi Máltám vezérigazgatójának « másodosztályú magyar érdemiké resztet a csillaggal 'adományozta. Az ondót a párisi magyar királyi követség egyik tanácsosa a napokban fogja átadni a ka tüntetett, magyarbarát francia lapveáérngazgaitó- nak. akarta falni a környező neonzetek milliós magyarországi törzseit s ezért a nagy magyar béka, a régi magyar állam szétpukkadt. S ha a magyarok tovább is pöffcsz- kedniek és fenyegetik a szomszéd nemzeteket, a kis magyar béka is szét fog pukkadni, azaz Magyarországot szét fogják l Prága, augusztus 1<. A „Pritomnost” cimü társadalmi folyóirat egyik közelmúlt száma a szlovemszkói állami földhivatali erdőgazdálkodásról a következő szigorú, azonban teljesen helytálló kritikát írja: „Néhány kiváló erdészeti szakértőnek köszönhető, hogy Morvaországban az erdő kitermelés kérdését alapos szaktanácskozások tárgyává. tették, azonban az a tragikus, hogy éppen azok, akik az államfordulat után az egész állam területének .erdőrendezési ügyeiben döntenek, szívóssággal elzárkóznak a tapasztalt fölszólalá&ok elől s ez a szivóssásg a szerzett tapasztalatok négyzetének fordított arányában emelkedik. Aki a dolgokat naivan szemléli, az azt várná, hogy éppen a. köztársaság ama. keleti részein. amelyeken a talajszáritó tevékenység a múlt századokban a legcsekélyebb volt s amely területet a köztársaság úgyszólván őseredeti állapotban kapta, hogy — úgy mondjam — uj életet kezdünk. A történelmi országokban elkövetett hibákból tanulva s a németek példáján okulva, hallgatnunk kellene szakembereink véleményére, s arra is gondolnunk kellene, hogy ott a jövő nemzedékek talán többszázéves gazdálkodásának az alapjait rakjuk le s ezért arra fogunk törekedni, hogy a keleti részeknek ölünkbe hullott gazdagsága nagyszabású, sok évre kidolgozott terv alapjává váljék s olyképpen fogunk gazdálkodni, hogy az erdők hasznát kivegyük ugyan, de hogy azok majd osztani a szomszéd államok között. Ha ez a kis magyar béka szétpukkad, akkor a legnagyobb szlovák város. Békéscsaba is Szlovenszikóboz fog kerülni! — fejezi be cikkét az agrárpárt csehoyelvü lapja. I Azt hisszük, nincs szükség komimén tárra! : értéko az uj, nemesebb ültetvényekkel emelkedjék is. Azonban semmi ilyen dolog nem történik. Éppen a legutóbbi években kezdődött meg a szlovenszkói erdők Olyan devasztálása. amilyentől a velenceiek is elriadtak volna. Ma nincs oly erdőszakértö, aki tarvágást javasolna, még kevésbé indítványozza azt nagy föiiiletekre. Nincs őly szakértő, aki a tiszta erdei fenyő kultúrát javasolná, különösen meszes talajon. Szlovenszkón azonban csak tarvágás van s az irtás óriási területekén folyik. Emellett állandóan túllépik a törvényben megállapított mértéket s a véderdőkre vonatkozó előírásokat nem tartják be. Olyan esztelenül irtanak, hogy a kivágott fát eladni sem képesek, igy aztán sok ezer köbméter fa a helyszínen rothad. Mindez az erdőtadaj, a gránit;, vagy mészkőalap figyelembevétele nélkül történik, senki sem gondol arra, hogy a földet az eső lemossa. Uj ültetés elenyészően \r'f és van, az is a régi módon történik. Az u j srdőkuttu- rát egyenesen lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy a hatalmas irtásokat senki sem tisztítja, azok elgazosodnak, s málnabokrok, minden fiatal erdő legnagyobb ellenségei, ütik föl tanyájukat. Még viccnek is rosszul hangzik, amidőn azt kell olvasnunk, hogy az álami erdődgazgatóság a máinaszedési jogot bérbeadja Gogol „Hóit leikeinek” Huskinjára emlékeztet ez az eljárás. S a® erdők amaz írtói, akik még nagyobb pusztításokat végeznek, intet a velenceiek anA szktvenszkái állami erdőgazdálkodás egy polgári cseh lap tükrében 1930 augusztus 19, kedd. nakidején Morvát-. Szlavón ország és Dalmácia mai karsztvidékein, nem voltak idegenek s ma sem azok. Még csak nem is magánosok. Állami hivatalaink azok, amelyek ilyen gazdálkodást űznek, elsősorban az állami erdőigazgatóságok és az állami földhivatal. /Ez a'két intézmény óriási lefoglalt mfőkpmp- lexúhiokka! kizárólag s- úgy látszik, ellenőrzés nélkül gazdálkodik. A pénzügyminisztérium elől „'fiskális ok Ok b 01“ mindig bujkálnak, s a saját hivatalnokaik és munkásaik számára azt a jelszót adták ki. hogy irtsátok, vágjátok, hogy legalább a saját fizetésiekre teljék.” A cikk a továbbiakban részletesen ismerteti a dobsinai jégbarlangot övező sa Garamvöígyét szegélyező erdők és a. volt Kóburg-crdők tarvágására, tehát teljes kiirtására vonatkozó terveket. „A Kóburgok — irja a cikk — hosszú időn keresztül egy fát sem vágtak ki s most a csehszlovák hivatalok tarvágást rendelnek el. A földhivatal senkitől sem kérdezte, hogy szabad-e, vagy nem. a földhivatal nem ijedt meg a meztelen sziklák jövő perspektívájától, nem törődött a véderdők, a természeti szépségek s más hasonló -1 apái iák fogalmával, hanem kiadta a tarvágást Liclitenstein és Wiiezek cégnek., s végül nagyszerényen évi. 15 köbméter fa átvételére is kötelezte magát ötven éven át. . Az ily eljárás következménye nyilvánvaló: a szlovenszkói paradicsomból tiz éven belül puszta karszt lesz. Ha ez a köztársaságnak százmilliókat jövedelmezne, akor sem volna szabad ehhez az eszközhöz nyúlni. A valóság azonban az, hogy a földhivatal évi 300.000 K-t, összesen tehát 3 millió koronát kötött ki a maga javára. És mert az érd o kit erm élést bérlő cég már most panaszkodik a rossz konjunktúrára, nincs kizárva, hogy a földhivatal a bérleti ' összeget leszállítja s akkor az állam 30 négyzetkilométer őserdőért kap majd vagy másfélmilliót.” ■ RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNV » irta: ZVkNE GREV Fordította: ttOSRRyNÉ RÉZ LOIR (65) — Utolérnek! Mi jut az eszedbe, Jim! — kérdezte hirtelen Anson s úgy emelte fel a fejét. mint a marásra készülő kígyó. — Láttál ' talán valakit? — Nem láttam, de érzem, hogy igy lesz. Egész éjszaka úgy hallottam, mintha jönne valaki ... egyre közelebb jönne ... —• Jöjjön! — tört- ki. Anson. — Amint meglátok valakit, vagy gyanús neszt hallunk, leütöm a leányt, aztán elpárol gunk innen. Wilsqn felemelt ököllel lépett előre. A Kígyó elcsodálkozva meredt rá. — Akkor először Jim Wilsont kell leütnöd; Anson! — JLm! Csak nem támadsz ellenem? — kérdezte a kapitány. — Nem támadok ellened, ha nem bántod azt a szegény bolond teremtést. De ha kezet emelsz rá. mondom neked, hogy előbb velem gyűlik meg a bajod! — Csak tréfáltam, Jim — mondta Anson. — Mindnyájan elvesztettük a fejünket, fáradtak vagyunk, rosszkedvűek... Hej, ha egy kis wiskynk volna... Wilson azonban nem derült fel erre a beszédre sem. Sötét arccal, komor fejrázogatáesal ment tovább. Moee és Shady összesúgtak s rosszaié tekintetet vetettek a kapitányra, aztán leültek kártyázni kettesben. Anson még mindig mozdulatlanul hevert a fit vön s csak nézte "mereven a fcnyőgalyból tákolt sátor bejáratát, ahonnan hol'siránkozás, hol különös, hátborzongató erőltetett kacagás hallatszott ki. Wilson főzött s úgy tett,- mintha neon hallana, nem látna semmit. Mikor készen lett. komoran hívta enni- a többieket. Kígyó -— mondta, mikor letelepedtek — vihetek valami kis lwapnivalót annak a szegény leánynak? — Mit kérded tőlem? — förmedt rá a kapi- — Sokasam mondtam, hogy, éhen haljon. Etesd meg, még ha. erővel, keli is beletömni az ennivalót. — Nem valami nagyon szeretem az ilyen munkát — morgott Wilson. —• Jobb lenne, ha lcözületek menne oda valaki. Nekem rosszul esik, ilyesmit látnom. De ha ti féltek tőle. mégis megteszem. Nagy elhatározással bögrét meg tányért fogott és odament a sátorhoz. Letérdelt a bejárathoz. Bedugta a fejét. — Jim! —- suttogta Bo. — Jól csináltam? —Kisasszony, mondhatom, életemben nem láttam még ilyen komédiát. Hanem most maradjon inkább idebenn estig, mert sok a jóból is megárt. Azt fogom mondanj, hogy beteg. Aztán, ha besötébedik, majd elválik, mit csinálunk. — Oh. Wilson! — sóhajtotta Bo. — Soha, soha nem felejtem el, amit tett értem. Soha, amíg élek! Wilson nagyon meg volt zavarodva. — Hát... kisasszony ... Megteszem, ami tőlem telik ... De sokat bajos ... Csak legyen türelemmel még egy kicsinyt... Aztán ne féljen. majd csak rendbe jön a dolog v . Visszahúzta a fejét és odament a tűzhöz, ahol Anson kíváncsian várta.. — Otthagytam az ennivalót, de nem akart hozzányúlni. Nem tudom, mintha beteg lenne az a leány. Cs>ak fekszik, egy szót se szól. — De hiszen úgy hallottam, mintha beszéltél volna vele! — Beszéltem hát! Megpróbál tam rávenni, hogy egyék vagy egy falatot. Nem akar. Le- csöndeeedett már, de1 olyan gyenge, mint a* újszülött bárány. Anson megcsóválta a fejét, — Mindig csak nagyobb a baj... És hol lehet, Búrt;? Nemsokára dél lesz, pedig korán reggel volt, mikor'elment. Még majd eltéved! . — Vagy valami baj történt — mondta elgon- golkozva Wilson.' Anson az öklét emelgette a levegőbé és elfojtott hangon szitkozódott. Elhagyta az önbizalom, elhagyta a reménység, a bátorság. Levetette magát egy fenyő alá és lassandassan mintha elaludt volna, Morse és Shady folytatták a kártyázást, Wilson hol járkált, hol leült, aztán odaszólt nekik, hogy megnézi a lovakat. Lassan telteik a délután hosszú órái. Napnyiig; ta idején, mikor a világosság lassan fátyotozód- ni kezdett, föl ébredt a rabióvezér. Nyújtózkodott, ásított, körülnézett. Aztán elsötétült az arca. — Még mindig nem jött vissza Bort? Wilson csodálkozva nézett reá, — Te még mindig várod? — Akasztanának föl! Persze, hogy várom. Miért ne? Máskor már elmentünk volna, hogy megkeressük, nem? — Most nem mehetünk el... és hiába is mennénk. Búrt nem jön többet vissza. — Ah-huh! Megint valami rosszat érzel, mi? Olyan vagy. mint a huhogó vénasezonyok, Jim! Nem ismereík reád! — Nemcsak én érzek rosszat. Anson. Érzed azt te is, csak nem akarod kimondani. — Ördögöt érzem! — kiáltotta a Kigyó dühösen. De éppen a haragján érzett, hogy hazudik. , > '-•■■■- v Wilson fát tett a tűzre s egy darab kétszer- sültet rágott, Senki sem mondta neki, hogy főzzön. Senki nem vette elő a fazekakat. Aki éhes volt, levágott egy darab szárított húst és evett. Aztán ültek tovább és vártak tovább... Nem tudták, mire várnak és mitől félnek. A sürü, nedves medence mélyén különös, kísérteties félhomályt vetett az alkonyat. Szürke, bizonytalan árnyékok jelentek meg a fák között. Az emberek önkéntelenül elcsendesedtek és nyugtalanul nézegettek ide-oda. Egyszerre a lovak riadt horkolása és dobogása, ijesztette fel őket. — Valamitől megijedtek a lovak —• mondta, Anson. Megindult a fák homályában. Mose vele ment A dobogás, horkolás megújult. Káromkodás (hangzott... Végre visszajött á két rabló, három lovat vezettek ki a tisztásra. A tűz bevilágította Anson sötét, gondterhelt arcát. , •— Jim — mondta — ezek a lovak olyan félénkek, mint az őz. — Elfogtam az enyémet nagy nehezen és Mose ezt a, kettőt hc^a le, de a többi elfutott. Valami vad riasztotta meg őket. Jó lesz, ha mielőbb igyekszünk elmenni innen. Wilson fölállt és. megcsóválta a fejét. Ebben a pillanatban hirtelen átható, borzalmas sikoltás hangzott fel az egyre sűrűsödő homályban, a mélységes csendben. Majd egy réfhüít ló vad nyerítése ... Patkódobogás ... ~~ Szöknek a lovaink! — ordította Anson és teljes erejéből igyekezett, hogy legalább a saját lovát féken bírja tartani. Hatalmas, nagy- esoutu tüzes ló volt és vadul táncolt a két há- tnlsó lábán. Anson alig bírta lehúzni a kötőféknél fogva. Mikor végre minden zaj elhalt a sötét bozótban, a ló is lenyugodott és Anson fához kötötte a szijjat. — Nincs több lovunk, csak ez a három! —* mondta kétségbeesetten. — Elfutottak! Hajtottátok? Wilson bólintott. — A szakadék felé rohantak. Most már ott feküsznek a köveken, összetörve. — Kapitány — mondta Mose azokat nem kapjuk vissza száz év múlva sem. — Most aztán szépen vagyunk, Kigyó! — ká- rómkodta el magát Shady Jones. — Nincs csak három lovnnk! Kezet csókolhatunk érte neked! .., Meg sem voltak kötve. Most aztán majd lásd, hogyan kerülünk ki a bajból. A ráblókapitány leült a tűzhöz, lehorgasztot- ta a fejét és hallgatott. Elhallgattak a többiek is. Mélységes csönd feküdt a tisztásra megint s egyre sűrűbb lett körülöttük a sötétség. Lassan leszállt az éj. Sötét volt a völgy, mint éjjel a pince. Sehol egyetlen csillag. A szól balkan nyögött. Kísértetiesen csobogott a patak a sziklák közt s valami csodálatos zugáé, zsongás hallatszott a Szakadék mélye felől. A sziklafalat nem lehetett látni, de mintha ezer gonosz kísértet arca meredt volna rájuk a sötétségből. Az óríási fenyők elmosódtak, mint az árnyék, alattuk pedig mintha fekete alakok mozogtak, suhantak, leskelődtek volna. A tábortűz pislogó, föbfölcsapó fénye megvilágította, a rőt fatöraseket, vad árnyakat vetett a komor és hallgatag emberekre köröskörüh Még a tűz sem olyan volt, mint máskor. Nem égett jól, mert nedves volt a fa. Hol egyik, hol másik rabló állt fel. hogy megigazítsa, de hiába volt minden, a láng nem lobogott, fel melegen és vidáman .a fa siralmasan nyöszörgött, amint yógigkuszott rajta a tűz és keserű füst csapott fői! belőle. Ha néha föl is lobbant egy-égy száraz galy, azonnal el is hunyt megint, Egyik rabló sem szólt. Egyik sem mozdult. ‘Már nem is dohányoztak." Némán, elborult, szemmel meredlek a tűzbe. Valamennyi a maga gondjával küzdött, valamennyi a maga sorsát féltette. (Folytatjuk.) ~ «« ■ «s a .'JS vjj P '© P $ SS ' i ~ Ű 0 rf ■a £ a ^ =3 « í 32 c ■*» g-a no 1 1s *. S T±Í ^ *1 ll * .3 Í s iffl
