Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-17 / 186. (2407.) szám
6 <1^OT-MaG$2XRHTHMI> A fürdővíz partfán Ma: SZOMBATHY VIKTOR A zöhhenölábu lány A fürdőhely lég csendesebb nője. Nem pletykái, uem lánnázik, senki heverőszékét el nem viszi, jön-megy halkan, különös, borongó szomorúsággal az uccán, mint a sokat, megpróbál- ta-tottak. Tiü van a buszon-harminc éveken, lány még, meghatározhatatlan koTU, szürkés- barna arcú, valahonnan a Szudétákból ceábi- totta errefelé egy prospektus. Nem divatos, de nem ódivatú. A ruhái vele születtek s vele fognak meghalni: tavasszal-őeszel újjáalakítja őket-, cérnakeztyüs kezében egy regény a Snipsz kutyáról, fején feontyot hord. A kontyos nők rendszerint gyanúsak. Néhány rendetlen hajszál kipislog a kalapja alól. Magában ez a nő azonban alig látható. Jobbkarján egy idős, öreg hölgyet- támogat, aki bottal jár és lábai remegnek. Az idős hölgy még szürkébb, még ódivatúbb és még szótalanabb. Reggel kilenckor jelennek meg a jobboldali sétányon s végigballagnak. hallgatva, bicegve a pádig, ahol a piros szaiviák bólogatnak. A járása tűnt fői a lánynak rögtön is. Hogy a hölgy, nyilván édesanyja, vagy nénje, jobbjára erősen rátámaszkodik, a hallábával kénytelen a lány kiegyensúlyozni a terhet, Ennélfogva a ballábát egészen kihajaitja s égés* talpát oldalt előre csúsztatja s így, jobMábával dacosan előrelépve mindig, a ballábát szögben elfordítva a tengelytől, maga után húzza. így tesznek meg naponta kilométereket: jobboldalon egy reszkető, eulyoe teherrel, baloldalon egy kifelé ficamitott lábbal Délfelé mindig azt kívántam, bárcsak jelenne meg e szomorú hölgy egyedül, délcegen, büszkén, pihenten. Sose jelent meg. Vasárnap este azonban csoda történt, a kávéhál tüköralatti páholyában ott ült, komolyan, szomorú arcán valami haiavány jelével a jóérzésnek, immár nem kosztümben, hanem sárgás vékony ruhá- bán, jobbján hatalmas rakomány képes újság, előtte limonádé, balján egy gavallér: szürke, h.irgasorrü, félrecsuszott nyakkendőjü, de gavallér mégis, eleven férfi s a lány olykor leplezetlen hálával nézett rá. Ültek és képes újságokat nézegettek. A timonádé fogyott, a gavallér uj sört rendel* magának. A zenekar stimmelt s rágyújtott „Where ks my roee of Hawaii.. .u csikorogta a smxofón, többen táncolni kezdtek, a lábak csoszogtak s a szürke lány letette a képes újságot. Parketten. asztalok között, tükörben: mindenütt mozgó párok. A gavallér fészkelődni kezdett, izgatottan félxetolta a sört 8 most láthatóan heves vita fejlődött ki a lány, meg a gavallérja között. Erre fölkeltek 8 a táncoWk között megkísérelték az dvegyü3é*fc, ami nehezen ment. S mos* valami furcsa következett. A párok lágyan ringtak, csoszogtak, gondtalanul lelkendeztek a levegőbe, csupán a föntemütett kisasszony lett mindegyre zavartabb. Idegesen nézett a földre, újból kihúzta magát, majd ismét bosszúsan összehullott a termete. Vállat vont és szólt valamit a táncosának. Az biztatóiig szólt vissza ugyan, de a táncból nem lett művészi egység. Mert a parketten elcsúszott a leány lába, A jobbláb mégesak ment volna valahogy, de a bal megtagadta az engedelmességet, nem táncra volt betanítva, hanem tebertámasztásra. Bal- cipője s benne ballába a leánynak kicsúszott, keresztbeállott, elvesztette a talajt, különvéleményt jelentett be, támasztani akart, mindent, amit megszokott, amit begyakorolt, csak éppen táncolni nem. ügy csoszogott, kínlódott a lány, minduntalan kifelé csukló lábbal, kicsúszó bokával, vonszolódva, keservesen. A jazz frissbe kezdett. Nem. azt a lábat, azt táncra beállítani nem lehetett többé. Kicsúszott s keresztbeállott. Tgv aztán a. lány. miután sikertelenül próbálta meg, hogy egyenesen járjon, legyintett s ment vissza az újságjai közé. A „Die Dame“ eimtit nézte, éppen egy c unó hollywoodi filmcsillagot lapozott föl s el.'.v: :ült bennük. ÍVér*? a papírral A néni szintén fi'"de en cg. Egy különálló ki* villát béreltek ki, otthon főznek, nem jól s nem rosszabbul, mint. Breslauban szoktak 8 a nénit, a nagymamát, -küldik bevásárolni. Reggel nyolckor a nagymama elmegy a kis kopárral, tíz óra felé hazajön. Már ismer mindenkit-, beszélgetni mog-megáll. esernyője hegyével beletúr a homokba a ha nagyon gondolkozik, ábrákat- rajzol. Ugorka,, sál: ;a, vaj, tojás kandikál ki a kosarából, de vitt. már csirkét is. Hatszor kérdi meg mindennek árát és tolmács utján alkuszik. — ffcbreckláeh tenor, — mondja, jó meg- nvujtva a szót: tójer, így mondja, —■■ aber bei nos ist es noeh ... — s igy indul meg szavainak v v gel áth a táti a n árja. Amint, magára marad s a kis fenyves utjain ballag hazafelé, esernyőjét, mint egy csápot, leereszti a földre 8 kutatni kezd. Elhullatott káposztalevelet, almát, krumplit szed föl « tesz a kosarába. A fejét is megcsóválja a pazarlás fölött. Tegnap nem talált semmit. Hiába eresztette le a csápját, az esernyő hegyét, hiába túrta a homokot, az emberek aznap igen gondosat) vigyázhattak holmijukra, mert az esernyő lilába zörgött a homokon, ÍM‘ mégis. Újság!ap feküdt az utón. Cibáltat a szél. A nagymama szórakozottan lép egyik wé- lére, másik szélét az esernyője végével kifeszi tve tartja. Egy képet néz alkalmasint. Lejebb is hajol S aztán, hogy arra megyünk, hirtelen a (levegőbe néz, dúdolni próbál, nem i« figyel az ujságlapra, mintha csak véletlenül, akaratlanul sodorta volna lábai elé a széli, ügyet sem vet rá. Mikor befordulunk az utón, hirtelen lehajlik, izgatottan fölveszi, kis kosarába gyűri, körülnéz a mint aki rosszat cselekedett, elszalad. Legalább ezt spórolta meg ma, vitte haza gyújtásnak. A szakállas bácsi A strand homokjából kinyúlik két kéz, aztán fölcsillan egy pápaszem, végül utánaugrik e látnivalóknak az egész ember. Sebesen gurul a partra, fölmászik a trambulin alá, aztán szép lassan a vízbe engedi magát. Hörög, harsog, csapkod, prüszköl, « végre ieá-Tl. A viz a nyakáig ér, a vízben szép, hosszn, rőt szakállárai1 játszadoznak a hullámok, fején apró, kerek, szoros fekete sapka. Amolyan barett. Csak a pápaszem, a barett s a. szakáll látszik a vízben. ügy M, oiyaa a formája, mát egy fogennán vízi istennek, vagy, mondjuk, mintha Wotan megszomjazott volna s leszállt vokwa a patak- partjára lubickolni b most nem akar kijönni belőle, mert a Walhallán még nem kész az ebéd, csak a mennydörgésjelet várja. Wotan ur mindenkit ismer. Wotan ur a gyermekek fürdőhelyére bocsátkozott le s most vezényel. Németül, franciául, csehül egyszerre. Harsogása betölti a roppant medencét, három apró gyermeket kézenfog s szó nélkül pattra rakja őket, aztán fölnyujtja fejét a vadaim képzelt ablak felé kiáltva, okát is adja valaki láthatatlannak, hogy ezt azért tette, mert fáznak a gyerekek. Az első két három-hat-nyolc gyereknél még azt hisszük, ö a boldog apa, a tizenkettediknél ez a remény megszűnik, akkor arra tippelsz, hogy Wotan ur alighanem valami nevelő itt, de mikor két felnőtt ifjút is rendreuta^- sit Wotan ur. gyanakodsz, hogy tán 6 a rendalkalmazott, ámde ez a föltételezés is megszűnik, mikor Wotan ur bizalmas kézcsókot üvölt föl egy társaságnak, amely tenniszezni indul * csöpögő uszóruhával utánuk szalad a parton. Wotan urat gyerekek kisérik harciasam, kiáltásokkal, Wotan ur rendelkezik, int, figyelmeztet, javasol, majd váratlan ül ruháiba bújik s tulajdonába veszi szak áliával, hangjával az erdőt, két. soffőrnek helyes utat mutat, egy pincérnek futva rendelést ad föl s a bazárba bekiált, hogy estére tombola legyen! MáT azt hiszed. 5 a tulajdonos. mert ebédnél visszaküldi a rostélyost. | i 'T valódi csomózással a hideg tányért, a meleg sört# maga megy ki a konyhába, szétnézni, de mégsem ő a tulajdonos, mert utóbb hangosan szidja a tiaenöfckoromA* bécsi szeletet. Szakálla leng, üvegjei csUognak, ad-vesz, rendel, ismer, ismertei, magyaráz: övé szinte a fürdő, a strand, a mefleg-baaén, a fenyő, a hegy koszorú s a benzánMomás. Mini a vdám, futkos, mindenki ismeri, mindenkit ismer: minden fürdőhelynek megvan az 3yen vendége, minden szezonban, aki kisajátítja magának a levegőt, mezőt, fenyőt, a gyermekeiket » a zenekart. ő rendel és rend elkérik, benne elveszett Mussolini és Napóleon, tanácsot ári jövőre % a lányokat táncolni viszi. Ez az élete. Ez tatája frissen. Wotan ser télen át eldugva Ól egy városkában, becsülete* kereskedő, tanár, vagy jegyző valahol. S a nyarai várja, arofkor meg virrad neki. AkkoT övé az élet, a strand s a hatalom. A BENNSZÜLÖTT Irta: MÁRA! SÁNDOR Budapest, augusztus közepe. Éjjel tizenegy után a kis hajó megfordult a Sziget fölött, s a motorokat leállítva pia- nóra, lassan leúszott Pest ée Buda között, szinte méltóságteljesen, iha ezt egy propellerre mondani lehet. De egy propellernek is lehetnek a maga nyugalmazott életében ünnepi pillanatai — s volt az a pillant, mikor annyi „Előre!“ és „Hátra!" és hivatalos, szakmányba lerobotolt Pállffy-tóri és Eötvös- téri kikötés után végre egyezer kedvére csavaroghatott a Dunán, önkényesem., ahogy eszébe jutott, az őt híd között, mert utasai nem sokat törődtek az útiránnyal. Eső utáni tiszta éjszaka volt s az utasok a nyitott fedélzeten ültek, a dunaptarti fények átverődé félhomályában, § a gordonka nagy magyar művészét, Kerpely Jenőt hallgatták, aki a dunai nyiroktól nedves 'húrokon tapogatózva, játszott itt Pest és Buda között a vizen, egy propeller fedélzetén, néhány barátjának és magának, kik összeverődtünk a viharvert hajócskán az este. Mondom, a motor is piano dolgozott, s Kerpely Jenő is, a Lánchíd •? az Erzséibethid között már inkább csak magának játszott, s a zártkörű társaság tagjai némán ültek, s engedték hatni magukra a Halászibástyát, a Koronázó templomot, a hidak csodálatos iveit, Kerpely Jenőt és fülükbe huzatták Budapestet, s azt, hogy itt élnek, Ezek azok a pillanatok, mikor az ember el jegyzi magát egy várossal, vagy, ha már sokáig élt itt, mérleget csinál és nem bánja, hogy itt élt. A zártkörű társaság tagjai hallgattak, ami részükről úgy Kerpely Jenőnek, mint Budapest éjszakai szépségének kijáró legmagasabb elégtételadást jelentette, egyrészt, mert valamennyien nagy szóbőséggel s a kifejezés tehetségével megáldott emberek voltak, másrészt, mert olyan emberek voltak, kikel mesterség, élet megtanítottak reá, hogy ünnepi pillanatokat ne engedjenek szótlanul és szkepszis nélkül magukra hatni. De hallgattak, s ez nagy szó volt. A nagy felvonulást, a Dunát és kél csillogó partját, mindannyian egy-egy hosszabb vagy rővide’ob életen át látták már, s mind úgy nézték most, mintha először látnák. Csönd volt s Kerpely gordonkája csak kisérte ezt a nagy tételt, a csöndet, — kétoldalt húzott Pest nagy körképe. A propeller fedélzetén olyan emberek révedeztek, akik hivatalból tudták, hogy a kivilágított kulisszák mögött mi történik, — s ez a tudat most nem rontotta el kedvüket a hallgatáshoz, a deklamálő Halászbástyát nézték, a fehéren izzó citadellát, s az egész sémát engedjék el nekem, mert önök is látták már, s az ilyesmi hasonlít a szerelemre: csak akkor jó, ha csinálja az ember, elmesélve utálatos. Arra kellett gondolnom, hogy otthon vagyok, — emberek között, akikkel sors, közös munka, egyesekkel rokon szén v sodort össze, a Duna közepén, Pest és Buda történelmi kulisszái között, a Kerpely barátomat hallgatom, s a viharvert vízi omnibusz korához nem illő andalgáissal ődöng a Dunán, — mindez a bennszülött élménye volt. Ahhoz, hogy ez a nagy panoráma valakinek ilyen nagyon ismerősen és rokonszenvesen prezentálja magát, beun szül öli nők kell lenni valahol, —, a bennszülött előjogaival, mért az idegen, akárhogy körülcipeíik Pes ten és Budán, nem lehet részese az ilyesminek, nem ismerheti ezt a váratlan összhangját egy patétikus pillanatok iránt csak kevéssé fogékony társaságnak, nem élvezi heti ily öntudatosan ezt a látnivalót, se Ker- I>ely zenéjének számunkra különösen gyöngéd varázsát, ezt a szkepszissel elhabart pátit oszd, mikor az ember szégyelli bevallani, hogy tétszik neki, ami az övé. Bennszülöttek voltunk, odahaza, - s ai ilyen pillanat bizonyosan, felér nagy utazások és idegenben! csavargások attrakcióival. De mielőtt végképpen elé rsékem yülők s eléaek- lem a csakegykislányt, engedjék meg, hogy err~. a ben nsmlőtbkamplexum rók mely mindannyiunk nyavalyája, akik itt élűnk, feljegyezzek valamit. Amig ott ültem, irigységgel gondoltam magamra, aki ilyen bennszülött-módra élvezek szépségeket és otthoniasságot és előjogokat, — szerény előjogokat, egy propeller erejéig, de mégis papucsba® nézhetem a Dunát és a Halászbástyát, melyért a bérivé idegennek utaznia kell szárazon és vízen. Eszembe jutott & Nílus, rangra éppen olyan ős-Jolyőja a földnek, ősi országutja népeknek, kultúráknak, mint. a Duna, — a Nílus Kairóban, ahol talán szélesebb, mint a Duna Pesten, s ahol tavaszi éjszakákon hasonlóan propellerek cikáznak, fehérerayős luxu.sya.ch tok, s nevetés és zene és fényesen világított partok. S bizonyára ott is vízre ereszkedik meleg estéken egy-egy zártkörű társaság, megünnepelni valamilyen magán-rügyet, s nekik is van, az ő szemük s fülük számára, Halászbástyájuk és Koronázó templomuk és LáncMduk, sőt Margitszigetük is és valószínűleg Kerpely-jük is, akit mi talán udvarias csodálkozással hallgatnánk, amint valamilyen exotikus hangszeren régi kopt népdalokat játszik, ahogy ők hallgatnák Kerpelyt a gordonkájával, és szól a kakasával, — szóval, bámulva ezt az esti Nílust, úszkáló propellereivel és énekelő, vacsorázó, kiránduló bennszülötteivel, az afrikai éjszaka szagos és meleg csendjében, egy kevés, nem nagyon előkelő irigységet éreztem, amért idegen vagyok, s nem lehet részeim egy ilyen nílusi éjszakában, mert ahhoz társaság kellene és Kerpely kellene és mindenféle előjogok s összetanultságok kellenének — előjogok legalább egy rozzant propeller erejéig — s mindezen felül, ha ez meg is lenne, akkor is ott kellene elébb élni harminc, vagy hatvan esztendeig, hogy- azt kapjam és úgy, amit ők, a bennszülöttek a Nílusom. Olt is vadevezősök úsztak, ott is volt PáUtíy-tiér, csak én nem tudhattam mind erről semmit, — legfeljebb azt, amit Cook egy fontért „Nílusi éjszaka" címmel bemutatna nekem, s arra meg nem voltam kiváncsi. S igy néztem, egy kis honvággyal és nem nagyon előkelő irigységgel a bennszülött kairóiak vizj idilljét az éjszakai Níluson, ahogy néztem a Themsén, a Rajnán, vagy a Szajnán, sőt még a. Spreen is, ha e szerény kanálisom valamit idillnek szabad nevezni. Az idegenség honvágya jutott eszembe, mely külföldön, rossz napokban jobban kínoz, mint az a másik honvágy, az „odahaza" után — az a tehetetlenség, hogy oi.nos utunk egymáshoz, nem cserélhetjük spleenjeinket, óriási dobozokban élünk itt egymás, mellett, s járunk át egymás tájain, gátkor ral, mint előkelő idegenek. No, gondoltam, amig Kerpely a nyirkos hurokkal bajlódott, most fordult a dolog — most fe vagy a bennszülött, s a Lánchídról egy irigy amgoü bámul téged, aki részese vagy itt egy banális, de nagyon kellemes apró élménynek, aminek 6 neon lehet soha részese. S ki ffeszi tét teán a meílemet. Ez a sok szépség és ez az intimitás a* én előjogom, egy kissé magántulajdonom, — a furcsa csak az, hogy ilyen végtelenül ritkán. Mert hamarjában visszagondolva pest- budái emlékeimre, az öt ujjamon fel tudtam volna sorolni, hogy hány alkalommal volt részem, nekem, a bennszülöttnek, ebben az élvezetben, — társaimnak és nekem, akik itt éffitnk, akik autóbusszal és riöamoasat naponta járunk át a Dunáit, minden este látjuk a panorámát, a kőiben arra gondolunk, hogy holnap mivel küldjük él a részletest, ha megint beállít, vagy hogy lehetne egy bonból előleget, egy előlegből konvertált és kiegészített bont csinálni, vagy arra, hogy már megint valamilyen irodalompolitikai disznóság mártírjai vagy kegyemcei vagyunk, vagy arra, hogy vacsora után megcsináljuk-e art a kié munkát, mélyről már két hónap előtt elmeséltük, hogy készen van, csak épp gépelik még, vagy akármire, — csak persze erre nem, hogy itt szépségek között járunk, hogy a 3-as autóbusz oly látképen gurul át, amelyért, idegenek napokat utaznak, csak te éppen nem látod soha, mert épp nem érsz rá, vagy ha ráérsz, csak nem fogod ilyesmire elpazarolni az időt. 9 hamarjában nem tudtam, ki választotta a jobbik részt, — az angol, aki fenn könyököl a Lánchídon, s irigykedve bámul engem, aki intimen és otthonosan, baráti körben, Kerpely Jenőt hallgatva, őgyelgek e nagy kulisszák között a Dunán, vagy én, aki mindezt tegnap egy pillanatra láttam és elfogadtam és hálásan és büvőlten tudomásul vettem, hogy árián tíz vagy húsz vagy harminc évig megint ne lássam, eszembe se jusson, s ha véletlenül megint egyszer propellerre ülök, dühöngjek, amiért lassan jár vagy nem úgy jár, ahogy szeretném, vagy drága, vagy nem ott köt ki, s szitkozódjak, hogy ez is csak itt lehetséges, ebben az országban, s ha Kerpely az eszembe jut, szitkozódjak, hogy nálunk nem becsülik meg eléggé az ilyen nagy tehetségeket, s ha a Halászbástya eszembe jut, szidjam a tökéletlen magyar idegenforgalmi propagandáit, s ha a Koronázó templom eszembe jut, akkor ne az jusson eszembe, hogy ebiben az országban már Szent István óta nem szeretnek a bennszülöttek könyvet vásárolni, — s nem nagyon tudtam, kit irigyeljek, az angolt, aki móri engem irigyel, vagy magamat, a bennszülöttet. S csakugyan, egy nap távolságiból már csak homályosan emlékszem reá, a Danára, Kerpely féÜhangos muzsikájára, a ki világitett Citadellára és Halászbástyára, — * a 3-as autóbusz mindjárt előáll, s átvisz a hídon, de nem hiszem, hogy a Vár felié fordítom az ablakból a fejem, vagy lenézek a Danára, mert valószínűleg egy eatílapot olvasok majd, dühöngve egy kéthasábo* cém fö- lőtt, melyet csak ón értele, a bennsnQNJtt, f megállapítom, hogy ez is osak itt lehetséges, ebben az országban, s az autóbusz, Mh 1 önben is felháborítóan drága. Szeretnék egyszer a Lánchíd ről lenézve egy kivilágított propeller fedétoetéo taigpcA> ni magamat. 1986 ttogMrtm 17, visftnif mmmmmmmmmmmmmmrnmmmmmm
