Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-14 / 184. (2405.) szám
4 1630 augusztus 14, esti törtök. Kis, vasárnapi séta a lengyel határig Negyven lóerővel s egy Thermoszpaíachkai írta: SZOMBATHY VIKTOR Szlovonszkó, augusztus. Hajnali pára üli meg a réteíket. Finom, felhős köd száll föl az utón. hüs levegő metszi az arcunkat élesen. Motornak ilyen idő jó, engedelmesen robban a gázkeverék, nem pukkanhat azonban soha akkorákat, hogy egy-egy báméez tehenet, bárányt az útiból elhajtani tudjon. Áll a tehén bárgyún, mélán, miint egy ősi filozófus és neon tágít. Cirkuszt kell körülötte járnod. Néhány hajnalban kelő falusi ember átfcozódva ordít valamit utánad, te mélltat- lankodva, teleképpel fordulsz vissza, de a mondat végén elnyel mindkettőtöket a kanyarodó. Suhannak visszafelé az utszéli gyümölcsfák. Ünnep van, vasárnap. A vác—kassai müut helyenként gödrös, mint egy gránát-verte hadiul. Nagyokat ugnik benne a kerék. Olykor egy-egy gőshenger áll utadba, országuljavitó célzattal bár. de felette lustán ás vasárnapi gőggel. Falvak, gömöri palóc falvak, muskátlisak és porosak. Régi utazások megújuló emléke itt 'is — ott se: nini itt a gödör, amit két évvel ezelőtt keresz- tülugrottunk, emitt pedig a távirópózna, amire X- ék egész autójukkal felmásztak, amott egy ág, amit a Buick-fcoosi tört le: az országúinak megvannak a maga halk eseményei, krónikásai pedig a környéki soffőrök, akik számomtartják és felsorolják az országút eseményeit, a gázolásokat, a keritésdönté- eeket, a fanyeséseket; lassankint formális autó- romantika és moíentörténelem íródik heiyi regék és sói főnmondák születnek, minden fontosaibb kanyar, dűlő, fa magán viseli a megbélyegzettséget... hopp ... nem- szabad elmélkedni ... lám, ezt a hatalmas zöld ágat az utón biztosan az ut mentén táborozó oláhcigányok rakták ki. Már itt is vannak. Míg a nagy faágat szeded ki a kocsikerék közül, már nyakadon a purdék. mocskos kezüket tartják, hatszoknyás fekete asszony erővel a tenyeredet akarja, két szakállas oláhcigány botokra támaszkodva néz nyugalmasan. Szórakozottan veszed ki a riaszíópisztolyt, a társaság hátrahuzódlk, halkabban ordít, a kerekek szabadok, gáz, harmadik sebesség, gyerünk 1 Falvak suhannak, névtábláik, tehenek, halkult ha- rangszó, kanyarodok aipró házak között, a kanyaró- dók élén pontosan, hogy belerohanhass: telegiráf- póznák, hidak, amire mérnöki tudomány kell, ügyesen felmenni, házsarkok, amelyek mögött nem tudod mi vár rád, tyúkok az uocán és neveletlen gyerekek, akik az utolsó pillanatban szaladnak át előtted, kerékvágás és káröröm: a szlovenszkői motor-1 sport nagyobb dicsősége, java, mind. Bakii, Báükia, Bailogvölgy, Beje, Tornaija, Sajó... Házak és muskátlik por. szekerek, gyümölcsfák. Hinyildk a Sajővölgye, vasárnapi emberek a ibázak előtt, szegény, poros katonák banidukolnak, furcsa, őskori vasúti átjárók, hol itt — hol ott nyesed a sínt keresztbe, vonat pöfékel, sorompó sehol. Pelsőc előtt le kell szállanli, öles kövek az utón, kőrakások útjavítás, sok szusaogáesál, kevés haszonnal: a két éve javított utat máris újra burkolni lehet. Kiinándulótársaság igyekszik a hosszuszói uj ceeppkőbarlang felé, füstöl a burkai gyár kéménye s irdatlan hegyoldalból motoros'vasul hozza a murányi utasokat. Kinyílik egy pillanatra a Ceetnekvöl- gye, aztán rohanunk két fensük, a szülőéi s a pe’eőoi között tovább, topolyasorok között a hüs reggeli levegőben. A nap most ágaskodik a völgy felé. s rózsás pírban égnek az égigórő sziklák. Kőtörő zug a hegyoldalon, uj emlék: két évvel előtte majdnem miniket is ott robbantottak föl a hegy oldalában, dinamittal, roppant kellemetlen volt, — gyerünk. Roizsnyóbánya a hegyoldalba ragasztva: apró já- tókházikők, sárgák, nevetősek, errefelé kitűnő rákokat ád a Sajó, egy ottfelejteti rácsa husáng beszúrva a parton. A nap szétdobálja a felhőket, Bet- lér, Andráséy-kastély. ósdi ágyúval a kapunál, Nagyveszverés. itt az utunk jobbra visz, föl, föl, már apró patak váltja föl a Sajót, a gép egyre jobban dohog-piheg, kanyarodók és emelkedők ígérkeznek az iménti sima rohanás helyett... Szulova- hegység, régi főúri vadászatok emléke. Audrássyek tartották itt európai hírű vadászataikat, széles Gö- mör beszélt a nagy medve vadászatokr ól. a Vasárnapi Újság fényképekben hozta és Mankó Miklós bátyánk tárcacikket irt róla: ma már mindez a múlté s a jelen itt dübörög negyven lóerővel, felforrott vízzel a hűtőjében, éhes utasokkal az ülésein, akik szalámiké jak at dobálnak az útra. hátha jön az utolsó medve, a Szu’ova utolsó mohikánja, aki megtalálja és eltűnődik az idők múlásán ... A medve nem jön, csak pisztráng-halászok ülnek a patak partján s a gép egyre jobban forrva-dohog- va nyeli a magasságot, kanyairodók s emelkedők, bükkfák s feljebb hüs fenyők, sűrű erdő, madár- dail, utezéli korlátok s egy-egy vadáezház. Am ki sem élvezed a kulmiínációt, már újra rohan lefelé az autó, irdatlan mély völgybe le, vélnéd, zuhanni fogsz, de mire föleszmélsz, eldugott, mély völgyi faluban tülköl a motor, hogy újra kezdje útját még magasabbra, még kanyargósabbra. Forog,, kanyarog, zihál a kocsi, uj fordulók, uj emelkedők egyre följebb! Káprázatos panorámája a vasárnapi Szepesi égnek, egyre följebb kúszol, a fehér korlátok ' mentén, mind szélesebb horizontot öllel a szemed, lent apró falucska, eldugva Isten háta mögé, rnesz- sze távoliból méltóságosan a Tátra, apró szepesi falvak, Magúra, Branyáezkó. Ér.hegység, Poprád, Hemádvölgye... Elszabadulni érzed, a lelkedet s vére, miáidén öröme és emléke a faluihoz kötötte őt. És ezért, bár foglalkozása — mérnök, vagy építész lehetett — a városban tartotta fogva, az otthonát, azt ami legsaiátosabban az övé volt és belőle teremtődött, azt kint, a városon kívül, az erdő közepén építette meg. Akkoriban az még majdnem lakatlan vidék volt, már házaktól, villanyostól jó félórai távolságra. A férfi úgy érezhette, amikor hazajött, hogy nemcsak a ház s a kert, de az egész őt körülvevő mindenség: fák, bokrok, őserdő — az övé. — Erőis, kissé erőszakos ember lehetett, jókedvű, hirtelenharagu, hamar megbékélő. Sem önmagán, sem másokon sokat nem töprenkedő. Félelmet nem ismert, de nem is értett meg. A háznak az az oldala, melyet ő épített, legalábbis igy tükrözte visz- sza gazdáját. Nyugodtan, biztosan, vidáman, kissé csufondárosan és lenézőleg nézett farkasszemet a világgal. A férfi tágra építette a házat, falusi, előne- nyuló verandával. Hadd legyen az asszonynak hol ülnie, mialatt a gyerekeket őrzi. Mertaisz- szonynak kellett lennie a házban, azt az előtte elterülő szép, rendes, kissé nyárspolgári Ízlésű kertecske is' mutatta. Azonkívül a ház családi háznak épült, az meglátszott rajta. Valószinüleg kis, kerekarcu, szőke, rózsaszín, félénk asszony volt a felesége; az ilyen hetyke, erős féketebajuszu férfiak az ilyenbe szoktak leggyakrabban belebolondulni. Pestről hozta át; a Kecskeméti-uccuból vagy a Gizel'la-térről a Budakeszi útig tartott a nász- utazásuk. Mindem valószínűség szerint ilyen messzire még sohasem jutott el otthonától azelőtt az asszonyfka. Ami az eredményt illeti különben, ugyanevvel a fáradsággal akár Kamcsatkáiba is vihette volna, mert ott sem érezhette volna magát árvábbnál?; és minden eddigi köteléktől elszakadtabbnak, mint uj otthonában. Városi leány volt. Derék, szorgalmas, polgári erényeikben, bővelkedő, kiskereskedő- vagy iparoscsaládból származott. Ott éh, nevelkedett valamelyik bérkaszárnya barátságosan zsibongó atmoszférájában. Ha az ajtón kilépett: emberek. Itt kint pedig senki, csak fák, fák, fák. Reggeltől-estig, amig a férje haza nem jött, mindig egyedüli volt. Mindig. És | egybeolvadsz ez erdők kékségével. Újra lefelé suhan a kocsi. Nesztelenül a hüs fenyők közölt, időtlen időkig... Egy-egy erdészhez, paraszti tanya, rombadőlt kunyhó mellet suhanni, suhanni, fenyőillatot magadba szívni, túriért áknaík integetni, nyaraló vendógöknek kurjongatni, örökig ezt tenni volna kedved. Igliófüred yilliái bújnak ki a fenyők mögül s Igló magas tornya integet máris. Hermád: Vasárnap délelőtt. Az üzletek még nyitva, pazar gyümölcevásár (hív, vár, egy árva ömtözőautó sétál és fröcsköl az ucoán 6 szudótanénTeit diákok ámuinaik körüli egy rokokó-házat. .Jglói diiáikok“ — jut eszembe még hirtelen a régi emlék, ahogy a nagy iskolaépületre nézel, halkan meglrigyied még a buzgó forgalmat, a mómetes rendet és tisztaságot s máris Lőcse bástyái előtt szálad a gép. Mint elátkozott középkori város, Lőcse, üdén s mégis ódon-patiínósan áll és várja a nyári kailandoifok ~z. zait... Kiemniséiről tódulnak a hívők a Szent Jakab templomhőil, leányok járhatják meg uj ruhájukat a korzón, régi megyei urak ráznak, kezet barátságosan és kérik kézcsők- juk tolmácsolását a nagyságos asszonynak ... Kopott régiségek, vakol&tjahullo'ft városi tanácsház, újonnan födött templomi, méllfcóságcs' Thui’zó-ház, 'építkezés, por és taxiautók. bástya és görgői-ut, Ká'lvánia méltőeágos miagasan. katonák az uccasar- kon, cipszerek és szlovákok békésen, régi faházak. árnyas udvarok és egy nehezen hozzáférhető, fára festett ócska kép, amire csak Jókai fantáziája tudta rálehelmii a mni'thoszt Árnyas utakon ézailiadnnk. Csütörlökhelyeu a Saa- polyaánkáipolna mosolyog, integet, a Hermád-áttöré- ee felé mennek poros turisták. Autóbusz lóg az utón, keskeny ós magas 6 egy völgyi, árva templom felé a szélrózsa minden irányából, földeken, mezőkön, düllőutakom, egyesévet, párosával! gyülekezik a nép. Szökőkút vize szőkéit egy úri kastély előtt. Mén- hárd, Farkasfalva, Leibic... Már itt Késmárk, borza imas ma esküköved vet, falain, mint most az egész Szepességen, a KIui.lözl-iy-cinkusz plakátjaival, melyek Iiglóra csáhiitják a szenzációra éhes oipszereket. A Thöküty-vár pirosán világit, régi-házat renoválnak, látom, uj kávéház is nyitott azóta s egy poros ten- niszpályán jobb sorsra érdemes hölgyek püfföMk a labdát. A Goldé’bergen vájjon hogy van most Gyula bácsi, egykori cserkcszíábőrünk pártfogó atyja s van-e most is sok szamóca a fenyők között? Csak eltűnő fái mosolyognak a Goldsbergnek, már Nagy- őrön vagyunk s a Mednyánszky-Czöbél kastély komolyan könyököl a folyópart fölött, vélnéd, Skóciában vagy, oly impozáns, patinás és történelmet lehetők e falak, milyen jó volt egykor hüs szobádban egy bölcs, filozófus ur elbeszélését hallgatni... SzepesbéOa... A benzinkút előtt, hogy megállunk, rendőr rohan elé s németül kérdi, mivel ezoilgálhat, aztán máris intézkedik, mutogat, ajánl s udvarias- kodiilk, szinte alig hószünk fülünknek, lám, Bélára kellett jönni, hegy ily rendőrudvariasságot halljunk, ami ritka Szlovenezkón s éppen azért olyan jóleső. Mért nincsenek mindenfelé ilyen kollégái a szlo- vensdkóá útkereszteződések: hivatott őreinek? Podollin. régi piarista rendház, barakok és ut Lubló felé. Még szövőszéke előtt ül egy takács a híres régi takács-oóbbSL, de a podoflúmi dam-aazt ritő félt egyedül. Borzasztóan félt. Hiszen azelőtt sohasem volt emberek nélkül. Még éjszaka is a szobájában, áthallatszott a falon a szomszéd lakásból a kis baba sírása, vagy a házasfelek mérges pöiröiése. Legjobban azonban a fáktól félt, ahogy olyan csenedesem, feketén, némán állottak ott körülötte, mint a börtönőrök a rab kürül és még jobban, hogyha éjszakánként megelevenedtek néha és sírva, jajgatva nyöszörögtek versenyt a szélei. De szólani azért nem mert. Mert a férjétől, attól még jobban félt. Pedig nem bántotta soha, még egy szóval sem. De hiszen a félelem miegokodatol_ hatatlan valami, akárcsak a szerelem. Nem tudjuk miért van, csak azt érezzük, hogy van, Valószinüleg legerősebben szenvedett ettől a megokolatlan rettegéstől, mielőtt kis fia megszületett. Talán azért itatta át ez az érzés annyira a gyerek egész lényét, hogy külsőjében is kifejezésre jutott. Lehet azonban, hogy csak egyáltalán hasonlított az anyjára, úgy testben, mint lélekben is; Az apja természetéből semmit sem örökölt. Kinézéséből is keveset, azt is szőkére, színtelenre átidomitva. Vékonycsontm, nyurga, hirtelenszőke, ijedt- szemű gyerek lehetett, kissé nyitott szájjal, melyen mintha állandóan elfojtott sikoltás lebegne. Talán annak a sok, elnyomott rettegésnek a nyoma, melyet a fiú nap-n ap után végigszenvedett, mialatt az iskolából hazajött. Mert az messze volt, egészen bent a városban, villamoson jó húsz perc, a villamosig az ut pedig fél óra járás az erdőn keresztül. Hat esztendiős kora óta naponta kétszer tette meg ezt az utat egyedül. Mert első naptól kezdve, sohasem kisérte Benki. És még hagyján tavasszal, amikor az átlátszó világos zöld levelek körülölelték a vén fák fekete törzsét, akárcsak ifjú szólaló]eányai a megvénült Salamon királyt. De télen, amikor sötétben indult és ötkor már szintén sötétben érkezett és akikor, amikor vihar tombolt és ősszel a szél organakónt zúgott végig a fák között és nyáron, amikor a felhők oly mélyen lógtak alá, hogy mint egy fülledt, takaró nehezedett az ég az erdőre ... a gyerek úgy érezte, hogy most, most mindjárt agyonnyomja az egész világot . . . akkor is egyediül ment, egyedül . . . egészen egyedül. Mindig.- j ka is, drága is mai napsáig s a várkastélyokból kivesztek a feudális uraik ... Vasúti végállomás, fenyőé erdők, fásult nyugalom, ősrégi templom és kopott vakolat... A Poprád egyhangúan csobog és ezurtos gyerekek játszanak a parton A Tátra felihőpámákba burkolta magái. Nem látszanak a csúcséi? és eltűntek a fürdöteilepek. A bé- laá havasok sápadtan hunyorgatnak s a javorinaii ut felé teherautó viszi az utasokat. Két lengyel turista baktat az utón, már özükül és rosszabbodik az ut, pediig a forgalom egyre növekszik: Rúzsba eh felé haladunk. Hatalmas tábla mulatja egyik faluiban az utat, a házak közölt templomiból jövő népség tér ki a,z autónak, alig érdekli őiket. ez időn rengeteg van belőlük, már nem ujüág. csak port és veszedelmet csinál. Kegyetlen, rossz ut, Za.moyski gróf többször csuklik, mert emlegetjük, ezt a pár kilométeres szakaszt nem ártana rendbehozmi, hullámvasút. S már be is futottunk. Büszkén emelkedik egy csodákast'ély, hinnéd, a grófi lakás, pedig esek étterem s a fenyőerdők között ott ring-reng a strand vize. Bourbon-zászlót lenget a szél, színek, színek, zsivaj, élet, víg ficáinkolás, pesti ismerős — (nini. Kállay Miklós itt is könyvvel a hóna alatt jár. mint Pesten, az Otthon-körben) — Zakopanéi, lengyel asszonyok, kolozsvári leányok, nyelvbábei, sziliek, színeik, zöld viz, zászlók, fehérerkélyes szálló, vizá- 6zánkó, a Ramona-tangó gramofonon, friss szag ós újdonság-illat, szakállas bácsi rendelkezik a vízben és két kövér néni helyezkedik el a strandkosár árnyékában. megbeszélni Piri és Sanyi dolgát, akik újból flörtölni kezdtek. A nap a fenyők tetejére ágaskodik és aranypor- nail zuluintja végig a zöld vizet, a szines trikókat, a szakállas bácsáit s a kávéház tetejét. Ellentengernagyoknak öltözött, komoly és tekintélyes fürdőalkalmiazottak hirde'tilk hárem nyelven, hogy a tobogán-verseny megke-dődö'M s egy tekintélyes család halk izgalommal vonul az éttermek felé. háromnegyed tizenkettő van, de a Pubi már éhes... irjn’.-P'Hfj .tKM.ru .......———fc MI EGYMÁS Önmagad után, ha jó hírnevet hagynál ezen a világön: tovább éhz magadnálBölcstől a szerencse: )neg mtsém tagadh-at; minhogy a szerencse: bölcsnek mit sem adhat. Hiú lejtő párok, arra nem gondoltok, hogy tán ősapátok pár coki tánc oltok? Mint a bolygó szellő, olyan a szerencse; nincsen maradása: sehol, kint se, bent se. Ki a nyelves asszonyt csütitni akarja, mintha szélviharral: birkózni akarna. Aranyossy J. 0. minidig jgyedül. Mert apja eszét meg sem járta, hogy az ő fia félelmet érezhessen. Az anyja pedig ... az anyja rég leszokott arról, hogy bármiben egyéni akarata lehessen, ő csak ült otthon és remegve leste, hogy mikor beülik be a gyerek az ajtón félholtan a kiállóit rémülettől. És aztán összeölelkeztek, szorosan, egészen szorosan összebújtak, mialatt kint a ház körüli a fák jajgatva énekelték örökös, érthetetlen dalukat. És amikor a fin később, sokkal később, megépítette a ház másik felét, — mert meghúzás adott, szép, erős, fekete lányt vett el feleségül, olyat, akit az apja keresett ki számára, hogy megjavítsa a fajt, minden valószínűség szerint, aki éppoly kevéssé ismerte a félelmet, mint akár maga az öreg és sok, erős, bátor, idegektől ment, bamaszemü és hajuj merész vágásai arcai gyermekekkel ajándékozta meg a házat, akik mind ott éltek, nőttek, zsibongtak benne, a szűkké vált eredeti házban, — akkor valahogy öntudatlanul, 6> a gyenge, felénk, riadt szőke Herbert, bele- épitette a saját lányét az uj házrészbe, ahogy apja annakidején beleöntötte saját erős, kémén ykötésü, magvas egyéniségét a régibe; ahogy miodahányan beleteremtjük magunkat mindenbe, amit alkotunk. Soha senkinek el nem árulta gyermekkori rettegéseit, sem azt, hogy hiába nőtt fel itt az erdőben, idegen neki ez mind, a fák, a hegy, az apja, igen, még a saját felesége és gyermekei is — más világból más hús- és vérből valók, mint ő és ő dermesztő rémülettel szivében érzi, hogy egyedül van most is, éppúgy, mint régen. Nem, ezerszerte egyedülebb, amióta az anyja, az egy, aki szó nélkül megértette mindig, az egy. akivel összetartozott — a föld alatt pihen. De nem szól, végzi kötelességét, akár régen az iskolát. Jár reggel be és este ki a városból, nap-nap után, az erdőn keresztül a néma, vagy jajgató fák között, amig meg nem pillantja a háznak az ut felé eső uj részét,, amint kissé nyitva maradi szájával, ajakén a fé'lbenmaradt sikollyal nyisz- lett bajusza fölött, tágra nyílt, rémült szemével belebámulva a világba, fél, fél, fél i . . T?R&<íAI-iv\A<i¥AR.-HIRLAP A kétarcú ház írta: Bethlen Margit A Hars-hegy oldalán járva pillantottam meg. A János-hegy oldalán épült, félig falusi, félig városi ház, egészen beleépítették a körülötte elterülő sürü erdőbe és mégis szinte meglepően kiemelkedik belőle. Majdnem úgy hatott, mint hogyha c=ak épp nekitámaszkod- na az erdőnek, furcsa, hányaveti modorban, fekete, ’övid bajusza alatt (valami fedett ter- rasz fede c lehetett), harapni tudó, nagy, nevető fogakkal, kedélyesen kissé félrecsapott kalappal fején. Azaz, hogy csak a ház egyik, a nagyobb’k fele keltette fői bennem ezt az impressziót. A másik, a baloldali i;,eci, majdnem rémült kifejezéssel nézett bele a világba, nyitott szájjal, mélyen látszott, Hogy segítségért szeretne kiáltani, bár nem mer, kis, nyiszlett szőke bajusszal ajaka felett amely a másiknak, a jobboldali feketének hala vány, vértelen mása volt. Különös. Háznak rendesen csak egy .arca van, akár az embernek. De hogy kettő legyen és a kettő kinézésben, jellemvonásban ennyire eltérjen egymástól ... itt csak az történhetett, hogy a ház két felét nem egyszerre s nem egy s ugyanazon ember építette. Búr azért volt a kettőben némi egyöntetü- s ' mint hogyha a másik, a baloldali kétség- beesetten igyekeznék utánozni, az elsőt, az erősvonalu és színű, határozott, keményköté- sü, eredeti házrészt, amely oly nyugodt biztonsággal támaszkodik neki az erdőnek. Mintha apa és fin volnámak... Bismarck és Herbert — gondolom és elmosolyodom. Szegény kis Herbert-ház, milyen nehéz lehel neki az apai tradíciót fenntartani, soha egy pillanatig sem felejteni, hogy neki erősnek, bátornak, öntudatosnak kell lennie, sohasem belesüp- pedhetni a jó, kényelmes, könnyű jelentéktelenségbe. Nem csoda, ha olyan kétségbeesett rémülettel néz maga eléÉr? ahogy tovább sétálok, kialakul bennem a ház lakóinak története. Faluról jött és falun nevelkedett. Vagyis városban járta az iskolát, de a szive, lelke,
