Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-13 / 183. (2404.) szám
1930 augusztus 13, szerda. T>í^<3^7N\\(AARHlRLai> 5 Egy párisi újságíró az alföldi magyar urnái Hogyan látják a franciák 1930-ban a magyar nemest, aki „nem akar eltűnni a föld színéről*? Henry de Korab szenzációs beszámolója mágyarországi utazásairól — A Maiin nap-nap után vezető helyen foglalkozik a magyar élet bemutatásával — Aki a homokot termőfölddé változtatta Megvalósult Jókai-regény a Maiin első oldatán Páris, augusztus 12. (Henry de Korab, a Matin egyi*k főszerkesztője, hetek óta Közép és Keleteurópá- ban jár s lapjának vezető helyén napról- napra beszámol „Az uj Európában*' tapasztalt dolgokról. Utazása folyamán Magyarországba is eljutott, s valóban imponáló módon igyekszik megismerni és megérteni a magyar életet. Végigjárta a városokat és legújabban a vidékre is ellátogatott. Elragadtatással ir arról a heroikus törekvésről, amellyel a magyarok tömérdek bajukból ki akarnak lábalni és az első vezető francia zsurnaliszta, aki megérti a magyar nép lelki világát és őszinte szeretettel emlékezik meg életmódjáról. Minden egyes cikkében elismeri a magyar őszinteséget és a magyar jószándékot. Barangolásai során eljutott egy kis homokos alföldi falucskába is, ahol meglátogatta a vidék földes-urát és az alább közölt feltűnést keltő riportot irj-a róla. A Matin vezető helyé:! megjelent cikknek a következő címet adja: „Látogatás egy vidéki magyar nemesnél, aki nem akar eltűnni a föld sziné- ről.“) * Pontosan a hu szöulié teáik kilométer kőnél (találkoztunk Budapest mellett. Abban a pillanatban, amikor autónk megállt a randevú helyén, kísérőm figyelmeztetett, hogy a vendéglátó gazda kocsija is megjelent a láthatáron. Messziről finom porfelleg jelezte az érkező alkalmatosságot s csakhamar elénk vágtatott a két pompás trabber s a magyar ur elegáns mozdulataival kormányozva két lépésnyire tőlünk megállótt. A földesur ügyes mozdulattal kiugrott a kocsiból és üdvözölte az autónkban lévő hölgyet. — Isten hozta, Madame, a vidéki magyar nemes szerény otthonában — mondotta mosolyogva* — A szegény nemes hatszáz hektár homok ura, a legtisztább homoké, amelyet életemben láttam! Szemmel láthatóan büszke volt arra, hogy értékes földdé változtatta a homokot, amelyet évszázadokig csak a Duna felöl jövő szél sepert és mindenki megmüvél- hétetlennek tartott. Budapesten ajánlották, hogy látogassam meg az urat, mert birtokán meggyőződhetek arról, hogy mire képes az energia, a munka és a gazdasági érzék, még a legszörnyübb krízis idejében is. írtam az említett magyar nekiesnek, aki rendkívül szívélyesen meghívott birtokára. * Az előttünk álló emberről a múlt jutott eszembe. Valamikor a 6-os magyar huszárezred ragyogó tisztje lehetett és számos szivet hódított meg Bécsben, Budapesten, Nizzában vagy Londonban. Annakidején ő rendezte az udvari bálokat a bécsi császári palotában. A felfordulás után elvesztette egyenruháját és beköltözött őseinek kis kúriájába, hogy megkezdje a küzdelmet az életért a homokkal, a széllel és a szárazsággal. — Olyan magyar urat fog látni — mondották nekem Pesten, — aki mintegy misztikus szükségszerűséggel túrja és műveli a földet s aki bámulatosan védelmezi aránylag 'keveset érő birtokát, anélkül, hogy egyetlen pengő adósságot csinálna. Most meggyőződtem róla, hogy Budapesten igazat mondottak. Házigazdám első szavai igy hangzottak: — A mi dunai országunkban az az ember, aki adósságokat csinál, különösen a mai időben, hamarosan legyöngül és gyorsan ,;knoek-out“ lesz. Soha többé magához nem tér. A célom tehát, hogy a magam erejével boldoguljak. Bocsánatot beli kémem Madame,— fordult mosolyogva a kíséretünkben lévő hölgyhöz — hogy unalmas dolgokat mutogatok, de nálunk ilyesfélék jelentik az életet. átmenet nélkül a hármas sorokban álló akácfákra mutatott, amelyek beláthatatlan sorban kisérték az országutat. — Apám kezdte ültetni ezeket a fákat és én folytattam. Az akácfák védenek meg a Duna homokjától. Nélkülük erőfeszítésem meddő maradna s a vidék a legtisztább Szahara. A házba érkeztünk, ahol gazdánk hirtelen hátrafordult s durvának látszó hangon szigorú parancsot kiáltott a kocsisnak. — Istenem, gondoltam magamban — nem nagy élvezet lehet az aneien régimé gavallérjának szolgája lenni. Hiába a leghaladóbb ez az ember a mezőgazdasági kérdésekben, a szolgáival úgy bánik, mintha még mindig a középkorban élne. * Hamarosan revideálni kellett idő előtti Ítéletemet, mert gondolkozóba,esbem, amikor nemes házigazdánk az öreg park egyik ösvényén virágiak közé süppedt sírokhoz vezetett s a kds tisztáson megállva, levetít kalappal megmutatta apáinak sírban tjait ■—. És itt öröskörül — mondotta halkam, miközben a tisztás szélén, az ugyancsak virágok közé süppedő sírokra mutatott — kedves szolgáink és szolgálóleányaink pihennek. Ez itt köröskörül mind-mind a családom, — fejezte be egyszerűen, miközben tárt karokkal végig mutatott a virágerdőben pompázó teme- tőtisztáS'on. Mielőtt a házba léptünk volna, végig mentünk a falun, ahol mindenki tiszteletteljesen üdvözölte a föfdesurat, aki sorra szóba állt a parasztokkal, tréfálkozott velük s láttuk, hogy a nép szereti őt. A kocsis szerette a fecskéket, mesélte útközben a házigazda, kis fészkeket szereltünk fel az eresz alá, hogy ne nélkülözze egy évben sem kedvenc vendégeit. A szakácsnő imádja a virágokat: kis szobája teli vám, szebbnél szebb mezei virágokkal. Annyit vághat a kertben, vagy a mezőn, amennyit akar. Viszont a kertész él és hal a muzsikáért: csinos házába a gazda rádiót szereltetett fel. — És a gyermekek? — FutbaMpályát létesítettem számukra, most ez a divat. Természetesen iskolát is építtettem. Azonnal láthatják. Magyar kísérőm boldogan a fülembe súgta: —Hallotta? Valamennyien ilyenek animálunk. Parancsoló büszke urak, de belsejükben kiváló demokraták. — íme, a modern gazda szoíbája — mondotta kísérőnk, amikor sétáink után beléptünk a háziúr dolgozószobájába. Az ágy mellett hét telefonkészülék állott. Mellette barométer s az időjelentések, amelyeket rádión kap meg minden reggel a vidéki földbirtokos. — Ezzel a felkészültséggel állandóan összeköttetésben állok munkásaimmal. Minden reggel 5 órakor kelek és végiglovagalok a mezőkön. Este 11-kor fekszem, de vacsora után kizárólag már csak a könyveléssel foglalkozom. Bizony dolgozni kell, ha az ember manapság e nehéz időkben meg akar élni. Igaz, — szakította félbe beszédét váratlanul — megfeledkeztem a cigarettáikról és a vörös borról. Tényleg megfeledkezett róla? Nem vöt-e a ház egyik bölcs alapelve, hogy a vendégek nem kapnak mást, csak azt, amit a birtok termel ? Csakhamar meggyőződtünk ennek az alapelvnek pontos betartásáról, mert a Kassa, augusztus 12. (Kassai szerkesztőségünk teletonjelentése.) Szinte egyedülálló ügyben indított rendtörvényes eljárást a kassai rendőrség Zahler Adolf dr. ügyvéd ellen. Az ügyvéd gépirókisasszonya ugyanis még a régi rezsim idejéből származó borítékot talált az irodában, amelyen a* ügyvéd neve után a következő cím is állott: „Abaujtornavármegye ügyésze, a Felsőmagyarországi Hitelbank ügyésze**. A kisasz- szony az ügyvéd tudta nélkül felhasznált egy ilyen borítékot és annak ellenére, hogy a régi cimjelzést felülbélyegezte az iroda jelenlegi bélyegzőjével, a poéta áikwoettepompás reggeli, amit kaptunk, a kenyértől kezdve a tésztáig, csupa házi termék volt. Talán egyedül a sót vásárolták a falu boltjában. Evés köziben a házigazda beszámolt termelési rendszeréről. — Állandóan kint lakom. A városba csak akkor megyek, ha adót kell fizetni. Midenképpeu variálni kell a termést s nem szabad a régi rendszert követni. Magyarországon, mint a szomszédos államokban, valamikor rendkívül egyszerű művészet volt a mezőgazdaság. A gazda gabonát termelt és kukoricát s évtizedekein keresztül nem változott a rend. Ilyen körülmények között a tízéves gyerek is tökéletes gazda lehetett. Manapság másképpen van. Húsz táblán most tízféle dolog termelésével foglalkozom. Van gabonám és kukoricám, de tönkremennék, ha csak ez volna, szerencsére más is terem, sőt állattenyésztéssel is foglalkozom. Szép a tejgazdaságom és vajat adok el. Dinnyét termelek, dohányt, alkoholt gyártok és méhészetem virágzik. Tavaly kitűnő szélmalmot szereltem fel, virágaimat értékesítem, a tojásokat és sok egyebet.. # Természetesen a munka igy nehezebb és sok mindent kell ellenőrizni. Rettenetesen sok gondom van, de lassan, lassan jobbra fordult a sorsom. Harcolni kell és nem szabad gyáván elhagyni azt a földet, ahol születtem. A földesur gondolkozik, majd mosolyogva folytatja: — Legújabban más jövedelmi forrást is találtam s tudom, hogy meglepetés lesz az önök számára. Később meglátják. Meglátogattuk a malmot, a majort, az istállókat, az iskolát, a szeszfinomitót, majd felültünk a kis kocsira s a Duna felé tartottunk. A hatalmas folyam itt olyan, mint egy óriási tó. A kocsis vadonatúj csárda edőtt áBt meg. Ritkán láttam ilyen kedves vendéglőt s felejthetetlen emlék marad a sok szép tiszta asztal, a csárda előtt, a szotmorafüzek alatt. — Megengedik, hogy bemutassam a lokál igazgatóját? — Tessék. — Én vagyok — mondotta kecsesen meghajolva a házigazda. — Igen, kocsmá- ros vagyok, még pedig háromszorosan, mert néhány kilométerrel feljebb egy második csárdát rendeztem be, beljebb pedig, az egyik utkeresztezésnél a harmadikat. A bort nem lehet eladni nagyban, kicsiben adom el. Igen, kocsim áros lettem. Miiért ne? Alkalmazkodni kell a korhoz, mert különben az ember eltűnik a föld színéről! Miközben hazafelé tartottunk, arra gondoltam, hogy ez a magyar nemes nem fog eltűnni a föld színéről. Henry de Korab. nee cselekménynek minősítette a dolgot és jelentést tett erről a rendőrségnek. A rendőrségen kihallgatták Zahler ügyvédet és a régi boríték használata miatt rendtörvényes eljárást indítottak ellene. *— I. Ferenc József centerül ária ma Magyar- országon. Budapestről jelentik: Néhai I. Ferenc József király születésének 100. évfordulóját nemcsak Budapesten fogják augusztus 18-án hivatalosan megünnepelni, hanem Magyarország valamennyi templomában, amit a püspöki kar minden tagja kötelezően rendelt el a maga egyházmegyéjében, Egy régi boríték használata miatt rendtörvényes eljárás indult egy kassai ügyvéd ellen Ma estei I pont S érakor 3 1 egük bt & h Pragaban az Invalidustéren 11 |szenzáció!j ——r—Hl—IMmm| mi I Ilin, I E!H«i^ásoles ma szerdán és holnap csütörtökön 8 órakor este pénteken és szombaton a csehszlovák vöröskereszt javára és vasárnap d. u. 3 órakor, este 8 órakor. D. u. gyerekek részére félárak. Garantált, teljes programmal. legyelbvétel s naponta d. e. 9 órától egész napon át 10 cirkuszpénztárnál. (Telefon 25973), valamint Truhláfnál, Palais Koruna, Váci. nám. (Telefon 27467, 38520), na Kosiku Smecky, (Tel. 24023), na Wal- deku, Anglická 28. (Tel. 52125). Mliafterfs csütörtökön déli egy órától, péntektől kezdve naponta d. e. 9től este 6 óráig. ingyenes koncertek: a cirkusznál csütörtökön 2—3 ig, 7—8 ig pénteken, szombaton és vasárnap 10—12-ig, 2—3-ig, 7—-8-ig. (Siemensféle hangszóróval és két cirkuszi zenekarral. OlllCfl áriás «isl£*83sa« A világ legnagyobb cirkuszaNégy árbócalkotmány kombinált verseny és kilidötérreL Csak rövid ideig J látható Prágában1 j 1
