Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-02 / 174. (2395.) szám
2 nagymennyiségű kommunista plakátot, propa- gandafüzeitet és röpiratot találtak. Házkutatás köziben Krausz egyik zsebéből egy négyoldalas levél esett ki. Krausz zsebre akarta tenni a levelet, nehogy a detektívek észrevegyék- Ebben azonban megakadályozták és ekkor Krausz verekedni, dulakodni kezdett a detek- tivekkel. A detektívek ártalmatlanná tették Krauszt, felvették & levelet és észrevették, hogy annak mind a négy oldala teljesen üres. Azonnal bevitték a győri kapitányságra, ahol felmelegités9el próbálták 'előhívni a levél szövegét, ez részben sikerült is. A detektívek azonban nem akarták, hogy a levél esetleg fontos szövegét a kezdetleges eiőhivási módszerrel elmossák és ezért még a délelőtt folyamán felküldték a budapesti főkapitányságnak. A győri rendőrség házkutatást tartott a csónakgyárban is, ahol Krausz Rezső helyiségében szintén fontos iratokat, bécsi és moszkvai leveleket, újságokat foglaltak le. Letartóztatták Krausz Rezsőn kívül még öt társát is. A rendőrségnek az a föltevése, hogy ez a nagyarányú kommunista társaság irányította nemcsak a győri és környékbeli kommunista szervezeteket, hanem az egész vidéki szervezetvezetői a győri kommunisták voltak. Kun Bélával levelezett a letartóztatott Krausz Rezső Győr, augusztus 1. A letarőztatott Krausz Rezsőről megállapítást nyert, hogy ő volt a magyarországi kommunista sej trendszer ki- épitője. A házkutatás során a levelek között lefoglaltak egy Kun Béla által irt levelet, azon kívül a Kun Béla által aláirt röpiratok és plakátok egész tömegét. Megállapítást nyert, hogy az egész magyar- országi kommunista szervezkedést Győrből irányították és Krausz Rezső volt az összekötőkapocs Győr, Budapest, Becs és Moszkva közt. Krausz Rezsőnek bátyja. Krausz József dr. vegyészmérnök segített a sejtrendszer kiépítésében, akit szintén Ietaráz- tattak. A nyomozás erélyesen folyik tovább. Budapest, augusztus 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Úgy hírlik, hogy a rendőrség elfogott két kommunista futárt, akiknél névjegyzéket találtak fiatalemberekről, akik vállalkoztak arra, hogy húsz pengős napidijért ablakokat fognak beverni és egyéb renitenskedést is véghez visznek.^A névjegyzékek alapján a detektívek előállítják a fiatalembereket. A rendőrség a legmesz- szebbmenő intézkedéseket tette meg a rend biztosítására. A mai napon a karhatalmak egész napon át fokozott permanenciában vannak. Az elmúlt éjszaka nagyszabású razzia folyt le a főváros területén és minden gyanús egyént összefogtak. —■IHIIIW—Ilii Wlllll—I lllli Ilim IMII I Ilii IIIÉ'I IBI M Hlllll II iHMIIII ‘JWWÜAIV v tAOYAR-HIKLAP 1 wniimTawir i93ü augusztus 2, szomr>at. Közép- és Keletszíovenszkébéi ötször annyi embeMrándoroi ki, mint CsehA süGwmszkéiak fekete statisztikája — Tízezer lakosból évente 45 vándorol ki Prága, augusztus 1. A Prager Presse egy idő óta statisztikai adatokkal operálva igen gyakran teljesen ferde beállításban tünteti fő’ a köztársaság gazdasági és nemzetiségi vi szonyadt. A német nyelvű félhivatalos lap tegnapi számában a kivándorlási statisztikából következte test von le a gazdasági helyzetre s egyúttal arra is, hogy a kisebbségek körében a kivándorlás kisebb mint a csehszlovák lakosság köré be n. Többek k özöt t rám utat arra, hogy az 1924—1928 éveh’ben tízezer csehszlovák nemzetiségű lakosból évente átlag húsz vándorolt ki, akik nagyrészt szlovákok voltak. A magyar nemzetiségüeknél tízezer lakosra 13 kivándorló jutott, a németeknél pedig 11. Ruszinszkóban ugyancsak tízezer lakosra huszonkét kivándorló esett egy-egy évben. Maga a félhivatalos is megái lapít ja, hogy „rendikivüli jelentős-éggel bir az a körülmény, hogy a legnagyobb kivándorlási számot a legritkább népességű ország: Szlovenszkó és Ru- szinszkó állítja föl, nem pedig azok az országrészek, ahol legsü-j rüíbb a népesség. Ruszinszkóban az eddigi sta-[ tisztika szerint egy négyzetkilométerre csupán J 48 lakos jut, Szlovenszkóban 61, Morvaország-1 bán 119 és Sziléziában 152.“ A lap megállapítja ebből, hogy a szudétanémetlakta terület a legsűrűbben lakott vidék, viszont a kivándorlás onnét a legcsekélyebb és hogy a gazdasági létföUételek a német kisebbség által lakott területeken összehasonlíthatatlanul jobbak, mint elsősorban Közép- és Kelet szí ovenszk ón, ahonnan a kivándorlás 1922-—27-ben tízezer lakosból évente 41 személyt vitt el, 1928-ban 45-öt, azaz 3.3-szer, illetve 5 és félszer többel, mint az állam nyugati felén. Ezután megismétli azt a megállapítást is a fél- hivatalos lap, hogy a kivándorlás főmotivuma a Magyarországtól átvett területeken a gazdasági ínség. Szerinte a nemzeti kisebbségi panaszok nem felelnek meg a tényeknek, mert aránylag több a kivándorló a többségi nemzet, mint a kisebbségi nemzetek köréből. A félhivatalos Prager Presse következtetése talán szudétanémet szempontból helytálló, de Szlovenszkót illetőleg alaposan megerősíti Szlovenszkó őslakosságának eddigi panaszait. Az ínség a legnagyobb Közép- és Keletszlo- venszkón. ezt a szomorú tényt azonban nem lehet azzal a megáll api tás sál elintézni, hogy épp a Magyarországtól elcsatolt területeken a legnagyobb a kviándoriási szám. A régi Magyarország ugyanis a háború előtti évtizedekben éppen Közép- és Keletszlovenszkón az ipar hathatós támogatásával eredményesen la tudta csökkenteni a kivándorlást. Az államfordulat után azonban ez a fiatal iparterület a dezindusztriálás jelszavát valló gazdaságpolitika következményeként a rohamos elszegényedés és a fantasztikus méreteket öltő munkanélküliség végzetes lejtőjére jutott. Elég, ha bizonyításul gazdasági veszteségstatisztikánknak csak néhány jellemzőbb adatát soroljuk fel itt: Korompát. a liptói bőripar hanyatlását, a rózsahegyi fonóipar leépítését, stb., stb. A német félhivatalos tehát idézett cikkével fölötte rossz propagandát csinált a kormánypolitikának, amikor rávilágított arra a föltűnő tényre, hogy a kivándorlók szomorú hadseregének zöme a szlovákok és a szlovenszkóiak s a ruszinszkóiak köréből rek- rutáJódik. Ez a, minden hangos propagandánál sokatmondóbb körülmény, súlyos kritikája az eddigi kormánytöbbségek szloven- szkói gazdasági politikájának és egyik legsúlyosabb érve,a mi programnmnknak, az őslakos, autonomista szlovenszkói blokk programjának. Budapest, augusztus 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A mai napon a magyar fővárosban mindenütt teljes a rend és a nyugalom. Budapest munkássága nem ült fel a kommunista uszitóknak. A déli órákig semmiféle rendzavarás nem történt. A rendőrségnek a Friss Újság két apróhirdetése tűnt fel, amelyben munka- nélkülieket papirzaeskóragasztásra keresnek. A detektívek megállapították, hogy az illető helyeken semmiféle ilyen műhely nincs és nyilván munkanélküli tüntetésre való toborzás volt a célja az apróhirdetéseknek. Csehországban Is teljes a Ua&ats Prága, augusztus 1. Moszkva parancsára a csehszlovákiai kommunista párt vezetősége is hetek óta előkészületeket tett a mai „vörös asm nap“-ra. Sajtójában felszólította a párttagokat, főleg a munknélkülieket, hogy mindenütt nagy uecai tüntetéseket rendezzenek. Úgynevezett forradalmi tüntetést akartak Prágában is rendezni. A terv szerint a Wilson-pá- lyaudvar előtti parkban kellett volna gyülekezniük és onnét a Venoel-térre vonulni. A parkiban azonban kommunisták helyett rendőrök voltak. Jellemző, hogy még a politbüro vezetőit sem lehetett látni. A Venoel-téren normális forgalom volt és még csak jelét sem lehetett látni az előre beharangozott „vörös nap“-nak. Egyetlen egy rendőri beavatkozás történt a munkaközvetítő hivatal előtt. Egy nő képviselőnőnek adta ki magát és szónokolni kezdett a munkára váró munkanélküliekhez. Egy rendőr •letartóztatta 4a nőt és a rendőrségen valóiban Hrdina kommunista képviselőnőnek igazolta magát. Azonnal szabadlábra helyezték. A f készenlétben levő csendőrségnek sehol munkája nem akadt. A vidéki városokból ugyancsak fiaskójelentések érkeztek, sehol komloyabb tüntetésre sor nem került, egy szóval megismétlődött a minden évi „vörös napi“ játék kudarcával együtt. Rend volt Szlovenszkón is Kassa, augusztus 1. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az augusztus elsejei kommunista vörös nap minden különösebb esemény nélkül telt el Kassán. A kommunisták ugyan több gyűlésre és felvonulásra kértek engedélyt, azonban a hatóságok minden gyűlést és felvonulást betiltottak. Tegnap este óta a rendőrség készenlétben van, azonban a kommunisták sehol sem kísérelték meg a betiltó rendelet megszegését. Rendzavarásra sehol sem került sor. Keletszloven- szkó más részeiről sem érkeztek hirek rendzavarásokról. nzERDŐ SZERELMESE REGÉN* Irta: ZRNE GREtí Fordította: KOSÉIRyNÉ RÉZ LOLR (52) — Igaza van, Nell kisasszony ... bolond vagyok én ... Csak szidjon meg, ha rászolgáltam ... De mit csináljak, mikor az égvilágon nincs más kiút ebből a csávából? — Majd megsegit az Isten — mondta komolyan Heten. — Mikor beszélhetnék Roy-jal? — Talán holnap. Szeretném, ha kiszedné belőle, hogy ki lőtt reá. Hozza el magával Bót is, hogy ne maradjon itthon egyedül. És mit szólna hozzá, ha Hal meg én itt aludnánk mától fogva a házban? — Sokkal biztosabbnak tudnám magamat — ▼állottá meg Heten. — Van 6zoba elég, még ma rendbe hozatom. Kérem, jöjjenek. — Ez hát rendben volna. Megyek, megkeresem Halt. Sajnálom, hogy úgy meg keltett ijesztenem megint, Nell kisasszony. Egészen elsápadt az a szép piros arca. Másnap délelőtt tiz óra tájban Carmichael maga vitte te kocsin Nellt és Bót a faluba és Cass néni háza előtt állította meg a lovakat. A baracJkfák tele voltak rózsaszínű virággal a kertben, szorgalmas méhek zümmögése töltötte be a langyos levegőt, sötötzöld gyom verte fel a hepe-hupás udvart. A kéményből vidáman szállt a kék füst felfelé és mindenfelé madarak énekeltek. Helen alig bírta elképzelni, hogy ebben a gyönyörű tavaszi világban kegyetlen és véres drámák történhessenek, alig tudta elhinni, hogy néhány lépsnyire tőle talán haldokolva fekszik valaki... Carmichael ma még komorabb volt, mint tegnap este és nagyon aggódott Roy életéért. Az öreg Cass néni jött eléjük hajlott váliával, ráncos, de kedvesen mosolygó töpörödött arcával. — Oh, bárcsak boldogabb időkben jöttek volna hozzám, Helen kisasszony — sopánkodott. — Úgy tudnék örülni maguknák ... Látom, elhozta ezt a kis báTánykát, még neon is láttam, csak messziről, lovon... Milyen szép! — Jó reggelt, Cass néni! — mondta sápadtan Heten, amint leszállt. — Jobban van Roy? — Ugyan ne legyen annyira megijedve! Ha megengedném neki, Roy ebben a minntumban felkapna a lovára és menne haza. Tudja már, hogyan tudott megborotválkozni, mikor lyuk van a bordái között, azt nem tudom. Ezeket a mormonokat még nehezebb megölni, mint a macskát! Bevezette őket a kis szobába, ahol az ablak előtt álló ágyon feküdt Roy. Mosolygott, de látszott az arcán, hogj nagyon rosszul van. Fehér takaróval voltdeteritve. Szürke inge nyitva volt a mellén, kilátszott alóla a kötés. — Jóreggelt, lányok — húzta a szót jókedvűen. — Szép, hogy lejöttek hozzám. Heten lehajolt föléje. Bo nagy szemekkel, sápadtan állt ott. Carmichael két széket hozott oda nekik. — Hát te miért vágsz savanyú képet ma reggel, mikor olyan szép az idő? — kérdezte Roy Carmichaelt. — Csuda vigyen! Talán bizony azt várod, hogy vigyorogni fogok, minit a vőlegény, mikor esküvőre készül? — Úgy látom, még mindig nem vagy rendben Bóval — mosolygott Roy. Bo arca egyszerre elpiirO'Sodott és a fiú elfordult kissé. — Tudhatnád — morogta — hogy nem illik ilyet mondani. Semmi közöd hozzá, hogy ő... hogy ő... nincs rendben velem. — Las Vegas — ingerkedett Roy — elhiszem, hogy lóval, meg revolverrel tudsz bánni, de ha arra kerül a sor, hogy egy kisasszonynak csavard el a fejét, akkor azt sem tudod, melyik lábadra állj előtte. Szegyeid magad, cimbora! — Nem vagyok én mormon, hogy halomszámra sízedjem össze a leányokat! Jöjjön, Cass néni, gyerünk ki innen, hadd beszélgessenek. — Azt mondom, emberek — emelte föl vékony, száraz ujját figyelmeztetően az öregasz- szony — hogy Roynak megint nagyobb kezd lenni a láza, nem lesz jó, ha sokat beszél. Megigazította még a párnát, aztán Carmi-r ehaellel együt kiment a konyhába. Roy feltekintett éles szemével Heten arcába. — Itt volt a bátyám, John. Éppen az előbb ment el. Hazament megmondani az enyéimnek, hogy ne aggódjanak, nincs komoly bajom, visszafelé aztán kis vargabetűvel a hegyekbe indul. Hel ennek csak a szemében volt a kérdés, szóval nem birta kimondani. Roy mosolyogva felelt reá: — Igen. Dalehez küldtem. Azt üzenem neki, hogy jöjjön, mert mindnyájan nagyon szeretnénk már látni. Nem úgy van, Bo? — Úgy van — mondta Bo meggyőződéssel. — De el tudja ... John... hozni... Dalét... Mikor még.... nem olvadt el a hó? — El. Két lovat vitt magával a hó határáig. Ott aztán, ha kell, felhúzza a hótailpat. De fogadni merek, hogy Dalé lóháton jön el, akármekkora is még a hó. Különben is erősen olvad, azt hiszem, már csak az északi lejtőkön tartja magát a jég. — Akkor hát... mikorra várhatom ... mikorra várhatjuk... Dalét? — Azt hiszem, három-négy nap. múlva itt lesznek. Bár itt tenne már ma... Nell kisasz- szony, nehéz napok jönnek! — Tudom. Elkészültem reá. Megmondta Las Vegas, hogy Beasley tegnap nálam volt? — Nem. Helen részletesen elmondta a beszélgetést. Egyszerre abba hagyta, mert hallotta, hogy Roy átkozódik magában s látta, hogy vörös lesz az arca. — Még hogy a felesége legyen >.. Szent Jeruzsálem! ... Ezt már nem hittem volna. Ez több a soknál. Oh, az átkozott, alávaló coyote! A sakál, a hiéna! Láttam tegnap éjszaka, mikor szembekerültünk egymással, hogy eszi a méreg, de nem tudtam, miért. Most már tudom. Perezer, persze, rossz időt választottam ... — Mihez választott rossz időt? — Azt határoztam el magamban, hogy szólok egyikét igaz szót Beasleynek amint találkozom vele. Hát tegnap éjszaka találkoztunk. Éppen jókor. Ott voltunk Turnéméi, a korcsmában. A lámpa alig pislogott. Beasley meg Riggs meg Mulvey meg a többiek ott ültek egy sarokban, ittak, kártyáztak meg üvöltöztek. Én egyenesen odamentem és megmondtam neki a magamét. — Roy! Oh, hogyan keresik maguk a veszedelmet! — Az Isten áldja meg, Helen kisasszony, ez az egyedüli ut. Ha az ember fél, még több körülötte a veszedelem! Beasley eleinte még tisztessé gesen viselkedett. Nem emlékszem már mindenre, amit mondtam neki. De előszáanlál- tam mind, amit tudok róla, mit tud az öregem. Beasley pedig éppen olyan jól tudta, mint én magam, hogy minden szavam igaz. Azt is tudja, hogy az apámat még soha senki nem hallotta hazudni s amit mond, azt úgy hiszik, mint a Kinyilatkoztatást... Szóval azt akartam, hogy, lássa be, hogy ha sokat arcátlankodik, ő húzza a rövidebhet. Beasley olyan ostoba, mint a botom kampója s azt hiszi, más is olyan, ráad ár snl csökönyös, mint a szamár. Dühbe gurult. Még azt is hiába mondtam neki, hogy elég gazdag már, minek neki még több gond. Lassan- lassan egészen köréin álltak, úgy, hogy beszorultam a sarokba. Na, gondoltam, ennek nem lesz jó vége. De ha már benne vagyok, nem hagyom magamat! Beszéltem tovább. A végén azt kérdezték tőlem, előveszem-e a revolveremet és kiállok-e ellenük, ha harcra kerül a sor? „De ki ám!“ —mondtam. — Csak jöjjön az á revolver minél hamarább ... Hát jött is, de hamar. — Hát Beasley lőtte le? — kiáltotta Helen. — Mondja meg, az Isten szerelmére! — Csak akkor mondhatom meg, ha megfogadja, hogy titokban tartja. Ez a cowboy ne- kimenne az ördögnek is. Hátha ő is úgy jár, mint én, akkor aztán mit csinálnak maguk? — Roy, ígérem magának, hogy soha nem árulom el Las Vegasnak, ki lőtte le — mondta el a fogadalmat Helen. — Jó, akkor megmondom. Riggs volt. Roy még sápadtabb tett, amint szinte suttogva kimondta ezt a nevet. Szégyenkezés és gyűlölet volt az arcán. — Az a gyáva hiéna! Beasley háta mögül puskázott reám! Nem is láthattam, mert oldalt volt felém. Csak mikor már feküdtem a földön és mindenki igyekezett kifelé, láttam, hogy füstölög kezében a revolver. Olyan arcot vágott, mintha világra szóló cselekedetet vitt volna véghez. De Beasley szidni kezdte és szidta, folyton, amint kimentek. — Oh, a gyáva! — sírt Heten. — Nem csodálom, hogy Tóm végezni akar vele — mondta Bo különös mély hangon. — Fogadni mernék, hogy gyanakszik reá.. — Lehet, de bizonyosat sohasem fog tudni. — Roy maga is tudja, hogy Riggs nem maradhat büntetlenül. — De már csak mai adjon, amíg én újra lábaimra nem tndok állni! — Itt van, tessék." — suttogta Heten megborzongva. — Mind ilyenek! Vérszomjas, könyörtelen emberek! (Folytatjuk.)
