Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-12 / 182. (2403.) szám

rPlWGM-iVVAfi^ARmKLaPr BMSEUiiíewtoaeaa 1930 augusztus 12, kedd. A monimartreí táncosnő titka és egy halott marokkói a kis kávéházban A szép Renéeí meggyilkolták s ugyanakkor csábítóiéval is végzett egy rejtélyes támadó — Sifrirozott levelek a halott zsebében — Hajsza egy titokzatos szevillai idegen után — Castanez y Baora, a spanyol táncos tagad Paris, augusztus 11. Ismét homályos és rejtélyes gyilkossági bűnügy szálait pró­bálja kibogozni a párisi rendőrség. A nyo­mozást Lefévre, a bűnügyi rendőrség egyik legügyesebb detektdvje irányítja, de mindez­idáig nem tudott fényt deríteni arra a különös kettős halálesetre, amely csaknem egy időben Pár is két különböző pontján történt. Egyelőre csak a különös események időbeli sorrendjét tudta megállapítani a nyomozás, de mindeddig tájékozatlanul áll a rejtélyes összefüggések szövevényével szemben. A két véres eset színhelye: a rue de Pétrograd és a rue Taibout. A rue de Pétrogradban már eldörrent négy revolverlövés, amikor még senki som tudta, hogy ki fekszik véresen, összeszurkálva és vastag zsinórral a nyakán a rue Tait'bout egyik kis szállodájában. A két erőszakos halát között lévő összefüg­gést egy különös, sifrirozott kézírás fogja talán megmagyarázni, de egyelőre a rend­őrség nem tudta megfejteni ezt az írást. Több szakértő fáradozik és töri a fejét, hogy értelmet adjon az egymás mellé irt betűk­nek, amelyek talán megmagyarázzák, hogy miköze van a rue Taiyboout-beli szép fiatal ha­lottnak, azokhoz a revolverlövésekhez, ame­lyek a csendes rue de Pétrograd nyugalmát verték fel este kilenc óra után. Négy revolverlövés Négy nappal ezelőtt történt, hogy a rue de Pétrograd 8. számú házban lévő kis kávé­ház terraszán négy tagú társaság üldögélt. Az ucca csöndes és néptelen volt és a társasá­gon kívül senki sem tartózkodott a tornászon. Benn a kis kávéház compto ttjánál egy szom­szédbeli szabó itta feketekávéját és a pin­cér álmosan törülgette a poharakat. Hirtelen gyors egymásutánban négy revolverlövés hallatszott, majd kétségbeesett orditás s aztán -íAöbb férfihang kiáltotta:-o — Fogják meg a gyilkost! A szabómester és a pincér kirohant a ter- raszra és látta, hogy véresen, mozdulatlanul fekszik az egyik kis asztal mellett egy jólöltözött férfi. A vele lévő három társa eltűnt. Vad kiálto­zás hallatszott a rue d'Amsterdam felől s a pincér látta, hogy a három férfi arrafelé szalad. A lövések zajára a szomszédházak- ból kijöttek a lakók, s az uceai járókelők is a rue d'Amsterdam felé szaladtak. A kis uccá- ban rohanó emberek lépései alatt dongott a kövezet s mindenki ezt kiabálta: — Gyilkos! Gyilkos! Néhány perc telhetett el, amikor a rue d‘Amsterdam egyik házának házmes­ternője revolverrel a kezében egyik arra­felé siető rendőrhöz rohant. Átadta neki a revolvert s rámutatott egy fér­fira, aki nyugodt lépésekkel fordult be a rue Jules-Levefre-n. — Ez az ember épp most szemem láttára eldobta ezt a revolvert a kapu előtt! — ma­gyarázta izgatottan a házmesterné. — Bizto­san ő a gyilkos, akit keresnek. A rendőr a nyugodtan haladó férfi után sza­ladt, a következő pillanatban megragadta a vállát és fölszólította, hogy kövesse a rendőr- szobába. A férfi méltatlankodott s kijelentette, semmi köze nincs az egész ügyhöz, nem érti, miért akarják belekeverni. Sifrirozott levelek A rendőrségen nyomban megkezdték a fér­fi kihallgatását és szembesítették a házmester­űével, aki határozottan állitota, hogy ez a fér­fi dobta el a kapu előtt a revolvert. Közben a rue de Pétrograd kis kávéházának terra- szán meggyillkolt férfi holttestét átkutatták. Egy pénztárcát találtak a zsebében. A pénz­tárcái 'n különböző írások voltak, amelyek Ca- simir Micheletti nevére szóltak. Az írások szerint Mioheletti a marokkói Bonéban szü­letett és 37 éves. Táláltak azonkívül pénztár­cájában 12.000 frank készpénzt és három le­velet. Ezek közül egyet Sevillában adtak fel, kettőt pedig Párisban. Mind a három levél kézírása megegyezik, de egyetlen szót sem lehel belőlük elolvasni, mert sifrirozott írások. A.z első órákban a rendőrség nem is tulaj­donított nagyobb jelentőséget ennek a há­rom sifrirozott levélnek. Az egész éjszaka az állítólagos gyilkos ki­hallgatásával telt el. Igazoltatásánál megállapították, hogy Casta­nez y Baora a neve. Negyvenhárom éves, Palmaban született, spanyol állampolgár, a francia halóságok szabályszerű tartózkodási engedélyt állítottak ki számára. Castenez y Baora foglalkozására nézőé mondain táncos, aki a Faubourg-Montmart- re egyik mulatóhelyén van alkalmazásban s azonkívül táncleckéket ad egy görlképző iskolában. A kihallgatást végző rendőrtiszt első sza­va az volt, ismeri-e Castanez y Baora a meg­gyilkolt Casimir Mioheíettit. Castanez y Bao­ra a legnagyobb nyugalommal így válaszolt: — Igen jól ismerem. Nagyon haragudtam is rá, mert el akarta hódítani tőlem Renéet. Az asszony A további vallatásra a spanyol táncos el­mondta, hogy estefelé lakásán kereste Casimir Michelettit. Barátnője ugyanis, a szép Renée Gourjoux, akivel együttlakott, a rue Taitbout egyik szállodájában, elkeseredve panaszko­dott neki hetek óta, hogy MicheleMi állandóan rejtélyes módon fe­nyegeti. Legutóbb azt mondotta neki, hogy néhány nap múlva Sevillából meg fog érkezni egy barátja, aki megöli Benéei, ha nem szakit vele, a spanyol táncossal. Renée arról is panaszkodott barátjának, hogy a marokkói Mioheletti egy fnyegető levelet mutatott neki. Ezt a levelet az a titokzatos sevillai irta. — Fogalmam sincs róla, — mondotta a rendőrtisztnek Castanez y Baora — milyen sö­tét titkok kapcsolhatják össze Renéet Miohe- lettivel és ezzel az ismeretlen sevillaival. Re­née csak elkeseredetten sirdogált, de hiába faggattam, nem volt hajlandó megmondani, hogy mi az a titokzatos hatalom, amellyel Micheletti hatni tudott barátnőmre. Bevallom, rendkívül féltékeny voltam és ezért kerestem délután Michelettit, hogy egyszersmindenkor- ra eltiltsam Renéetől. Ezután azzal folytatta fantasztikus vallomá­sát Costanez y Baora, hogy Mioheletti szállodai lakásán értesült arról, hogy a marokkói a rue de Pétrograd kis kávéházának terraszára ment barátaival. — Elmentem a -kávéházba, de nem talál­tam ott. Vártam egy óráig s aztán elsiettem a Faubonrg-Montmairtrera, ahol dolgom volt. Kilenc óra tájban tértem vissza a rue de Pét- rogradra és ekkor a kávéház terraszán talál­tam három idegen férfival Casimir Miche­lettit. Esküszöm, soha életemben nem láttam a vele lévő három férfit. Amikor Casimir Micheletti megpillantott, felkelt és átült velem egy másik asztalhoz, itt rövidesen figyelmez­tettem, hogy többé ne merjen Renéehez közeledni. Ő dühösen kifakadt a rendreutasitás ellen, felugrott és ott akart hagyni. Ebben a pilla- natabn közvetlen mellettem valaki négyszer elsütötte a revolvert és zavarom­ban csak azt láttam, hogy Micheletti össze­rógy ott. A következő pillanatban vad ordítást hal­lottam és mindenki szaladt a rue d'Amster­dam felé és egy férfit üldözött. Én is szalad­tam, majd hirtelen éreztem,, hogy valaki meglök és a zsebembe dug egy revolvert. A zűrzavarban nem tudtam utólérni ezt a sza­ladó férfit. Most már húszán is kiabáltak kö­rülöttem. Én félreálltam és minden feltűnés nélkül az egyik kapu előtt eldobtam a revolvert, mert nem akartam, hogy kellemetlenségem legyen. Ennél többet nem volt hajlandó mondani Castanez y Baora. Allhataosan megmaradt amellett, hogy nem ö a gyilkos és az a gyarmja, hogy a Casimir Micheletti társaságában ülő három férfi közül valamelyik követte el a gyilkosságot, mégpedig olymódon, hogy nem vette elő a re­volvert, hanem kaibálzsebén át észrevétlenül tüzelt a marokkóira. A láncosnő lakásán A homályos vallomás után a nyomozást ve­zető Lefévre rendőrbiztos azt tartotta he- szőke táncosnőt. Két detektiv azonnal a rue Taitboutban lévő szállodába ment, Costanez y Baora lakására, ahol vallomása szerint vele együtt lakik barátnője. Az éjszakai portás közötte a detektivekkel, hogy ebben az időben Renée Gourjour nem tartózkodik otthon, mert hajnali 3 óráig a Fcmbourg-Montmartre mu­latóban táncol. A kulcs azonban nem volt a portásfülke falán a szögre felakasztva. A portás viszont közöl­te: gyakran megtörténik, amikor a spanyol táncos és barátnője együtt távoznak, hogy ma­gukkal viszik a kulcsot is. Ez semmit nem je­lent. A detektívek mégis felmentek a harma­dik emeleten lévő szobába. Kopogtak, de sen­ki sem felelt. Vártak hajnali három óráig, de a táncosnő nem jött haza. Ekkor betelefonáltak a Faubourg-Montmarte- on lévő mulatóhelyre, ahonnan azt a választ kapták, hogy Renée Gourjeux aznap be sem ment a mulatóhelyre. Most már rendkívül gya­nús volt a dolog. A detektívek betörték a szo­ba ajtaját. Felgyújtották a villanyt és megdöb­benve látták, hogy a szép szőke táncosnő félig meztelenül, vé­resen fekszik az ágyban. Léva, augusztus 11. (A P. M. H. munka­társától.) Léván az Uri-ucca már a harma­dik keresztelőn esett át. A hajdani ősléveai Uri-uocából a magyar nemzeti felbuzdulás idején Széchenyi-ucca lett, utána jóval ké­sőbb egy ujaibb keresztelőn a Masaryk ne­vet kapta. Léva legpoétikusabb uocája. Csendes, áj- tatos hangulat ömlik rajta keresztül. A vá­ros templomai és iskolái itt sorakoznak egymás mellett. Máskor diákzsiivajtól han­gos, most a nyári vakáció alatt méla csend borul reá. Hársfaillatában hajdan Reviczky Gyula, a hangulatok halkszavu költője, s ké­sőbb Juhász Gyula, a boldogtalanság poétá­ja, fürösztötte érzékeny lelkét, mikor az uc­ca végén levő lévai öreg főgimnáziumban tanárkodott. A kedves szépségű ucca a vár kapujába torkollik bele, amelyen hajdan az egri bős Dobó István várkapitány vágtatott ki csodá­latos fényességű leventék élén, hogy felmen­jen Bécs várába köszönetét mondani a „bé­csi királynak", amiért egri vitézsége jutal­mául neki ajándékozta Léva várát. Hogy illendőképpen járuljon Dohó István a bécsi király elé, eladta birtokát, hogy az árán dí­szes öltönyökbe öltöztesse vitézeit. Ebben a történelmi miijében áll a piaris- i ták rendháza. A máskor csendes boltíves falak alatt most eleven zaj hangzik. A haj­dani refektóriumiban a szlovenszkói magyar tanítók dalárdája készülődik arra, hogy be­mutatkozzék Szlovenszkó közönségének. A terem nyitott ablakain öreg harsak lombjai kandikálnak kíváncsian. Ezeket a fákat még a kalapos király által kiűzött ferencrendiek ültették ide. Az öreg hársa- kon kívül, mint idegen, csak én kíváncsisko­dom, hogy mi történik a titokzatos ódon te­remben, a többiek, akik benn vannak, mind céhbeliek: tanítók, és mivel torkuk, szivük egyaránt erre predesztinálta őket. hát dalo­sok. Képviselve van itt Szlovenszkó minden magyarlakta tája: a messzi Bodrogköz épp úgy, mint a Csallóköz, a Sajó völgye s ter­mészetesen a Garam völgye, a pátria, mely­nek fókuszából indulnak majd körútra a dalosajku magyar tanítók. Bizony kissé izgatottak. Nagy fába vágták azt a bizonyos, jelentős vállalkozások idején sokat emlegetett fejszét! Vájjon hogy fogad­ja bemutatkozásukat Szlovenszkó magyar közönsége? Lobogó lelkesedés, a magyar dal iránti Az ágyon teljesen átszivárgóit a kicsorgó vér, úgyhogy az ágy alatt a parkett is csupa vér volt. Rögtön látták, hogy gyilkosság történt. A szép táncosnőt több tör szúrással bestiáli­sam meggyilkolták, nyakán vastag zsinór fonódott. A tőrszurásokkal nem elégedett meg a gyil­kos, hanem meg is fojtotta áldozatát. A detektívek nyomban lezárták a szobát és lelkendezve rohantak Lefévre rendőrbiztos­hoz, akinek jelentést tettek az újabb rejtélyes fordulatról. Amikor Renée Goujoux halálát közölték a spanyol táncossal, Costanez y Baora felzokogott;és szinte magánkívül kiabálta: — Vagy Micheletti a gyilkos, vagy pedig az az ismeretlen sevillai! Mi es gyilkos? A páris rendőrség négy nap óta eredmény­telenül hajszolja a három titokzatos férfit, aki­vel Casimir Micheletti együtt ült a rue de Pét­rograd kis kávéházának terraszán. Sorra ki­hallgatják Micheletti minden ismerősét és így próbálják megoldani a rejtélyt, így akarják megállapítani, ki lehet a rejtélyes sevillai, aki minden valószínűség szerint azonos a sif­rirozott levelek Írójával. Kőzben szakértők a sifre-kulcsot próbálják megtalálni s ezzel is közelebb akarják vinni a véres ügyet a megoldáshoz. Kihallgatják Renée Gourjoux barátnőit is, akik közül többen azt vallották már, hogy a szép szőke éjszakai táncosnő több ízben panaszkodott nekik egy rejtélyes sevillairól, akinek az érkezésétől rettegett. A rue de Pétrogradban és a rue Taifboutben lejátszódott kettős dráma most még mélysé­ges titok, de talán néhány nap múlva tiszán látja az összefüggést a rendőrség a Írét gyil­kosság között. Castanez y Baora egyelőre a rendőrség őrizetében marad. végtelen szeretet hozta össze ezeket az em­bereket messze földekről, a nyári, megér­demelt pihenőjüket feláldozva a jó ügy oltá­rára. A fogadtatás tehát csali olyan tüzes lő­tt ogásu lehet, mint az őket fűtő lelkesedés. Hecikmann István, a magyar tanítók da­lárdájának országos karnagya, aki ugyaneb­ből a teremből vezette diadalra a lévai Da­lárdát a közelmúltban lezajlott losonci ma­gyar dalosünnepen, a nagy hőségben ingujj­ra vetkőzve ül a barmóniumnál s az ő ismert szigorú szeretetével dirigál, oktat, dicsér, simít, szépít a Szlovenszkó minden égtájáról magyar kulturszolgálatra „berukkolt" „taní­tó daltestvérek" csapatában, hogy a hadgya­korlat után az ütközet dicsőségesen fejeződ­hessék be. A próbákból látom, hogy ez nem is ma­radhat el és a magyar dalos tanítók már az első csatát meg fogják nyerni! A készülődésre a nagy távolságokból ér­kezők miatt (ez a rendkívüli technikai ne­hézség hiúsította meg a múlt évben a hang­versenyt) bizony kevés idő áll rendelkezés­re, amit percre ki kell használni, azért kora reggeltől késő estig folyik a munka. Csodálatos akaraterő buzog a gárdában, s ha kissé elfáradnak, felhangzik a lélek­tüzelő melódia, amely friss ütemeivel az ar­cokon kigyujtja a lobogó szivek piros tüzót: Szálljon a dal. a magyar dal A csillagos égig. Hallja meg azt, aki boldog, Vagy a szive vérzik. Isten előtt, ember előtt Hirdesse fe műszóval: Nem hal meg a magyar dal, mig Magyar tanitó van! Nem lehet megindulás nélkül hallgatni a tüzes akkordokat! Ennyi lelkesedés előtt igazán tisztelettel kell meghajolni! El akarok búcsúzni a dalosoktól, de nem engednek még el. Meg akarják hálálni a sajtó érdeklődését és a magyar sajtó tiszte­letére fellendül egy szivet simogató, forró köszöntő dal. Mintha ugyan ők tartoznának köszönettel a nagy magyar nyilvánosságnak azért a fáradozásért, amelyet a magyar dal propagálása érdekében fáradságos kőrútjuk­kal indítottak. Szlovenszkó magyar társadalmának ezt meleg érdeklődéssel kell meghálálni! Koperniczky Kornél. Nem hal meg a magyar dal, mig magyar tanító van Szerdán lesz a szlovenszkói magyar (amiók dalárdájának első hangversenye Léván — Utána Ipolyság, Érsekújvár és Komárom kerül sorra % 6

Next

/
Thumbnails
Contents