Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-10 / 181. (2402.) szám
9 1930 augusztus 10, vasárnap. <pax<^MA&^«R-HTRiiaa Krisztus és a gépfegy George Grosz német festő Krisztust gázmaszkkal rajzolta meg. Ez a rajz megbotránkozást keltett és a léstöt vád alá helyezték: az államügyész példás megbüntetését követeli. George Grosz kommunista világszemléletii és mint a bolsevizmus propagálóra, a karikaturáf eszközül használja föl, hogy hadjáratot indítson az „uralkodó osztály" ellen. Gyilkos túlzásokkal dolgozik, szertelen általánosításokkal, amelyek úgy hatnak, mint ama hírhedt logika, hogy: egy zsidó megcsalt, tehát a zsidók csalók. Az uralkodó osztály, a burzsoázia Grosz szemüvegén át szemlélve, állatokból, kinövésekből, torzókból tevődik össze és az állatok eme tömege, Írja, illetve rajzolja Grosz, Krisztusra mer hivatkozni és az ő nevében háborúkat visel. Ellentétesen akarván hatni, végleteket összefog: Krisztust és a gázmaszkot, az önföláldozó szeretetet: és a felebarát meggyilkolását, a felebarátét, akit úgy kellene szeretnünk, mint önmagunkat. Ez a pör Németországban már soká húzódik. Az aktákat pihentették, uj szakértőket rendellek be, uj szempontok szerint Ítélkezőket és most készül a befejezés, most mentik föl, vagy ítélik el George Groszot. Az ítélet több okból, a művészet és az etika szabadságának és e szabadságnak, vagy kötöttségnek az államhoz való viszonyszerinti értékelésének okából Fontos és döntő. Kérdés, milyen határig mehet el egy ilyenértelraü „bibliamagyarázatban" az egyes ember. Ha George Groszt elitélik, akkor vissza kell emlékezni egy prédikációra (amelyről kevesen szereztek tudomást, mert háború volt, a határok el voltak zárva és a prédikáció szavait ágyuszó bömbölte túl), Boíliger, svájci lelkész tartotta ezt a szónoklatot Zürichben 1915 április 4-én: „Sokak számára az a Krisztus, aki egy gépfegyvert kiszolgál, hogy tönkretegye az ellenséget, egy torpedót lő ki, hogy elsüllyesszen egy ellenséges hajót, az a Krisztus, aki igazi harcos, lehetetlen elgondolás. “Minden idők Egyházát hívom föl, legyen Krisztus tanúja, Krisztusé, aki harcos volt és akit ez az antimilitaris- ta fölfogás lealáz, szivét tépvén ki melléből és a dicsőség koszorúját tépvén le homlokáról!" így szónokolt Boíliger, ezt kiáltotta oda a hívőknek a templomban. A festő és a lelkész, a kommunista és a hazafi merev elutasítással szembenállnak egymással, de a saját meggyőződés argumentumos bizonyítása helyett autoritásra hivatkoznak, az emberiség legfelsőbb és megföííebbezhetetlen autoritására: Krisztusra. Mikor kaján mosollyal azt kérdezték tőle, hogy amennyiben ő tényleg csak Istent ismeri el és rajta kívül semmi hatalmat, meg kelt-e fizetni az adót (és ezt azért kérdezték, hogy beárulják). Krisztus halványan mosolygott ennyi érthetetlenül megrögzött ostobaságon és igy válaszolt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené!" Nem bírtak veLe, aki ha akarta volna —, ó, nem akarta, őt nem érdekelte a gépfegyver és a gázmaszk. Ö megadta és Megadatta a császárnak, ami a császáré, de a császár az ő országában nem létezett. Tisztában volt az emberekkel és az emberi berendezésekkel (akár bolsevizmus, akár nacionalizmus formájában látta azokat) és oly végtelen belátással, amelyhez viszonyítva a német művész és a svájci lelkész gondolatköre vakság és bornirtság, nem kívánt sokai és a minimumban mégis a lehetetlent, azt, hogy az ember szeresse felebarátját, mint önmagát. Nem hangoztatott altruista elveket, megmaradt, tudatosan megmaradt az egoizmus határán belül, mert tudta, ha csak ennyit is íel- iesitenek a parancsból, eleget tettek: ez az ut vezet Krisztus örök birodalmához. Az így értelmezőit egoizmus kizárja a gáz- maszkot, Grosz antimilitarista fegyverét és kizárja a gépfegyvert, Boíliger militarista szimbólumát. A császárnak (aki Krisztus szájában részt jelent az egész helyett és ez az egész a földi élet) meg kell adni, ami őt illeti. Ezen nem segít sem a gázmaszkos gúny, amely egy, az „uralkodó" osztály ellen irányul és nem segít gépfegyver, amely atavisztikusan az „ellenség" ellen irányul. Grosz szemében az ellenség fogalma az uralkodó osztály bornirt kapzsiságának szüleménye, de nem veszi észre, hogy az ellene folytatott küzdelemben ugyanabba a hibába esik, mert számára az uralkodó osztály — ellenség. Vakság mindkét fölfogás: a festőt, a lelkészt elvakitja az osztályharc és a tradíció. A szenzációs port mindenki elvesztette: az ügyész és a védő, a művész és a lelkes/.. Krisztus a középpontja ennek a pörnek is, de perifériás messzeségben keringenek körötte a reáhi- vatkozók. Könnyű rá hivatkozni, de nehéz a bizonyítás. Az egész úgy fest, mint az híres skolasztikus istenmeghatározás, amely szerint Isten egy kör, amelynek központja mindenütt ott van, de amelynek a perifériája sehol sem lelhető föl. A bizonyítás ugv a gázmaszkás, mint a gépfegyveres antimiíitansta-niilitansta gondolkozás síkján nem sikerülhet. Hiába voMüoésztelep felállításának gondolatát Betette fel Szüle Péter, akioáló magyar festő 3ernyén, Szinnyei-Merse Pál pátriájában Siralmas állapotban Szinnyei-Merse Pál műterme és sírja Emléktáblát a nagy magyar festőnek Kassa, augusztus 9. (Kassai szerkesztőségünktől.) Szüle- Péter neve előkelő helyen áll a magyar festészetben. A ceglédi származású .festőművész már külső megjelenésében is típusa az őserős, egészséges magyar fajtának, amelyen örömmel pihen el az ember szeme. Képei is azt a sajátosan izes magyar levegőt lehelik, melyre az ember oly ritkán bukkan rá ebben a minden, csak nem magyar mai kultúránkban. Fessen Szüle Péter bármit, a képen rajta a sajátos bélyeg, amely magyar festő ecsetjéről tanúskodik. És itt kell keresni Szüle Péter jelentős sikereinek nyitját. Huszonöt esztendő óta állandó kiállítója a budapesti Műcsarnoknak, több képét vásárolta meg az állam, többek között elnyerte a kis és a nagy állami aranyérmet, mely ma a legnagyobb magyar művészi kitüntetés. A külföldi metropoliszok közül Becs, Róma, Barcelona, Varsó jutalmazták meg különböző kitüntetésekkel. A legutóbb a római Capitolium-muzeum vásárolta meg több képét, a barcelonai kiállítás anyagával pedig Newyortoban arat ezidőszeriní figyelemre méltó sikereiket. Télen Berlinben és Münchenben készül nagyo'bbszabásu kiállításra egy előkelő műkereskedő meghívására. Mi kell még egyéb? Mondjunk még többet Szüle Péterről, akinek a képei a nemzetközi sikerek mellett megfelelő anyagi ellenszolgáltatást is koznak? Ezeket is abból az alkalomból mondottuk eí. róla, hogy a kiváló művész, aki jelenleg Bártfán nyaral, feleségével, egy nagyszerű gondolatot vetett fel. Ez a nagyszerű gondolat nem egyéb, mint egy müvésztelep felállítására irányuló kezdeményezés, melyet Szüle Péter szőkébb pátriánkban szereim© megvalósítani. Baitíai nyaralását ugyanis felhasználta arra, hogy közelebbről is megismerkedjék Sárosország festői vidékeivel s többek között ellátogasson Gernyére is, amely tudvalévőén Szinnyei-Merse Pál örökszép alkotásainak a szülőifaluja. Itt vetődött fel benne a gondolat, hogy a nagy Mester emlékét egy miivésztelep létesítésével lehetne a legméltóbban megörökíteni. Természetesen Gernye leune a legalkalmasabb erre a célra, ha azonban ez akadályokba ütköznék, akkor Sárosmegye bármely vidékén, elsősorban Bártifa-fürdőn lehetne felállítani e müvésztelépet. Ezzel kapcsolatban alkalmunk volt beszélgetést folytatni e kiváló festőművésszel, .aki az alábbiakban részletezte az életrevaló gondolat meg valósítását: — Bárffai nyaralásom alatt végigbarangoltam a sárosi vidékek legnagyobb részéi, melyek egyenesen bámulatba ejtettek szépségükkel, Már ekkor felvetődött bennem a gondolat, hogy ezek a helyek nagyon alkalmasaik lennének egy müvésztelep létesítésére. A gondolat azonban akkor érlelődött meg bennem végérvényesen, amikor Ger- nyén meglátogattam Szinnyei-Merse Pál sírját. Főként az az elhanyagolI: állapot adta meg nekem az impulzust erre, amelyben a nagy Mester sírját s általában egész pátriáját találtam. A sírt felveri a gyem, a SzLanyei-kastély- ból kaszárnyát csináltak, a régi miit erem pedig, ahol a Mester örökszép alkotásai születtek, egyenesein siratni való állapotban van. Leszámítva azt, hogy a Szinnyei-Merse Társaságiban, melynek tagja vagyok, indítványozni fogom a gernyei sir rendbehozását és egy megfelelő emléktábla felállítását, rögtön felvetődött bennem az is, hogy egy .müvésztelep felállításával lehetne a leg.mélf el oldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel* lemes üdítő ital. uulnak föl a szakértők, a kompetencia Krisztus kezeiben nyugszik. Kinek van igaza? „Add meg a császárnak, ami a császáré és istennek, ami Istené!" Nem lehet öt sem gázmaszkkal, sem gépfegyverre! ábrázolni. Ilyen kategóriák bor Neki semmi köze. Ö azt akarja, hogy Grosz és Boíliger úgy szeressé felebarátját, mint önmagát. Neubaucr Pál. tóbban hódolni a halott Mester emlékének, A telepet a szolnoki vagy nagybányai minitára gondolnám s helyéül termeazeteseű Gernyét választanám elsősorban. Ha ez akadályokba ütköznék, akkor Sárosmegye bármely más vidékén is fel lehetne állítani a telepet, annyira alkalmas erre a legtöbb sárosi vidék. Bártfafürdő vagy annak legközelebbi vidéke jöhetne számításba elsősorban, már csak azért is, mivel a fürdő jelenlegi, bérlői őszinte készségüket fejezték ki előttem arra, hogy segítségemre lennének S müvésztelep felállításában. A telepet a csehszlovák festőkkel közösen szeretném megvalósítani, ami siker esetén nagyban előmozdítaná a két nemzet kulturközeledését. A feláll Marj dó müvésztelep természetesen programjába venné a két ország fővárosaiban való kölcsönös kiállilások rendezését i)s, hogy ezzel is közelebb hozzuk egymáshoz a két ország festőtársadalmát. Szóval: terv, program van bőven, s a meg valósi lás csak az illeni körök jóakaratán múlik. Végül megemli'letíe még Szüle Péter azá is, hogy ősszel Kassán szeretne kiállítást rendezni, melyen a berlini és a müncheni kiállítása ír a szánt képeit mulatná be *r- 1 itteni közönségnek. Nagy izgalmai keltett Rimaszécs gazdaiársadalmakörében egy forradalmi birtokbéri etperében hozott ítélet A bírósági döntés több mint negyedmillió koronás terhet ró a község Í68 gazdájára — Az elmarasztaltak a legfelső bíróságnál keresik igazukat Rimaszécs, augusztus 9. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) E napokban ismeretessé vált bírósági ítélet nagy izgalmat keltett Rimaszécs gazdatársadalma körében, amelynek úgyszólván m&djnem minden tagja anyagilag volt érdekelve a per kimenetelében. Az ítélet kedvezőtlen volt a gazdákra nézve, s a tiz éve húzódó per következménye gyanánt az érdekelt 168 gazda nyakába súlyos anyagi teher zudult. A kedélyek az ítélet publikálása utáni napokban rendkívül indulatosak voltak A falu lakossága a heccelődések és uszítások eredményeként pártokra szakadt és a pártok között komoly súrlódások veszélye fenyeget. A per előzményei az 1918-as forradalom idejébe nyúlnak vissza. Ebben a lázas korban Szlovenszkó földművelői közül is sokan beleestek a forradalmi pszichózisba és elhitték, hogy minden föld a népé, amely szép szóval, vagy ha kell, erőszakkal is erősítheti a földhöz való jogát. Rimaszécs 168 gazdája ugyanebben a forrongó időszakban is megtartotta higgadtságát és földéhségét nem akarta erőszakosan kielégíteni. A község határában fekszik a Köburg-uradalom egyik tagja, egy 900 katasztrális- hold terjedelmű birtok, melyet Blau Mór, egy jelenleg Magyarország területén élő gazdálkodó bérelt. A forradalmi hangulatban Kaloday Sándor, a község akkori jegyzője felszólította a bérlőt, hogy kezdjen tárgyalásokat a föídigénylő köaségbeliekkel és egy- két-három holdas parcellákban adja át nekik bérletképpen a 900 holdas birtokát. A tárgyalások hivatalos mederben folytak minden erőszak és fenyegetés mellőzésével és részt vett azokon a Koburg-uradalom képviseletében Dér.er volt jószágkormányzó, Mészáros János községi biró, valamint a 168 gazdát képviselő tiz községbeii gazdálkodó is. A tárgyalásokat követő napon kidoboltatták, hogy aki a földekből bérletre tart igényt, helyezze letétbe a bérösszeget egy évre. A község jegyzőjének kezeihez be is folyt az igénylők által befizetett bérösszeg, szám szerint 24.500 korona, ilyen előzményeik után 168 gazda a formális bérleti megállapodás alapján 1919. márciusában átvette a parcellákat. Még ugyanaz óv májusában a csehszlovák csapatok megszállták Rimaszécset és környékét és a békeszerződés rendelkezései alapján ez a vidék csehszlovák impérium alá került. Blau Mór, a volt bérlő a forradalmi harcók idején Magyarországra ment. úgyhogy a bérösszeget nem tudták átadni neki és az adóhivatalban deponálták különböző pénznemekben (régi osztrák-magyar borona, lebélyegzett bankjegyek stb.) A forradalmi mozgalmak elülteve.1 Blau visszatért Rimaszécsre, de a pénzt neon akarta átvenni, sőt a községházán kötött megállapodásokat sem ismerte el kötelezőnek és visszakövetelte a bérlőktől a birtokot. A gazdák jóhiszeműséggel védték vélt jogaikat, mert csak a jegyző és a biró tudta, hogy a bérleti megállapodás inég nem nyert: végérvényes elintézést és az előzetes szerződés nem te- hinthető jogérvényesnek. Arról sem tudtak a gazdák, hogy a harcok közben az írásbeli megállapodások eltűntek, megsemmisültek. Ilyen körülmények mellett indította meg a pert Blau bérlő a 168 rimaszé esi gazda ellen és keresetében a birtok erőszakos elvételéről beszélt, bérösszeget, kártérítést, két év termésének ellenértékét követelte, mintegy 102.000 korona összegben. Tiz év óta folyt ez a per, megjárva az első és másodfokú bíróságok fórumait és végül is a 168 gazda elmarasztalásával fejeződött be. A legutóbbi tárgyalás a legfelső bitóság utasításához képest a rimaszombati törvényszéken folyt le s az ítélet a felperesnek adott igazat elmarasztalva a 168 alperest. Az ítélet rendkívül érzékenyen sújtotta a gazdákat, akiket a 102.000 koronás kártérítés és bérleti ősz- szeg megfizetésén kívül négy vágón termény természetbeni kiszolgáltatásárt. és 86.000 korona ügyvédi költség megfizetésére kötelezett, amihez még hozzájárult az alperesek ügyvédjének 70.000 koronás expenz-nótája is, Az ítélet nagy elkeseredést váltott ki, n az érdekelteiknek egyetlen vigaszuk, hogy a fellebbezés útja még nyitva áll előttük és jogi képviselőik, Csák Géza dr. feledi ügyvéd utján a legfelső bíróság elé viszik ügyüket. — A pozsonyi magyar királyi konzulátus közli, hogy augusztus 15-én, pénteken (Nagy- Boldogasszony napján) és augusztus 20-án, szerdán (Szent István napján) hivatalos óráikat nem tart és feleket nem fogad. — Egyetemi hallgatók és diákok figyelmébe, Az országos keresztényszocialista párt központja közli: Fölhívjuk az egyetemi hallgatókat és diákokat, akik Pozsonyban lakást és ellátást keresnek, hogy forduljanak az oroszágos ke- resztényszociálisfca párt központjához (Dunakő- part 12.), amely megfelelő helyekre utasítja őket. IA I SALVATOR | FORRÁS
