Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-10 / 181. (2402.) szám
2 U$0 angwiratö* 10, rasfenap. hogy Szent Imrének soha köze sem yo]t a politikához. Ha Szent István érdeme, hogy politikailag megszervezte Magyarországot, úgy Szent Imre tisztaságának és szelídségének tisztelete okozta azt, hogy a harcias magyar nép leszel idillt, hívővé vált. és beilleszkedett a keresztény élet kereteibe. Egyesek most a magyar leszelidülés emlékünnepét a kitalált magyar „rombolási vágy“ szimbólumává kívánnák hamisítani! * * Felháborodva tiltakozni kell e vádak ellen. Bármit gondol valaki a Szent Tmre-ünepségek- röl, annyit el kell ismernie, hogy a magyarság az 'európaivá-tevést, az ázsiai vadság leküzdé-. sét és a békét ünnepli a szentben, a katolikus világ pedig azt az ifjút, aki nemes példájának szuggeszciójávaJ egy-két század alatt megváltoztatta egy harcias nemzet mentalitását s ezzel a szelíd győzelemmel Európát rettenetes zavarokéi kiméi te meg. Valamennyi európai hatalom méltányolja és tiszteli a magyarok piétását s a csehszlovák kormány sem tesz kivételt, mert — valószínűleg hosszú és gondos vizsgálat után — belátta pesti ünnepek „veszélytelenségét" s megengedte a csehszlovák állampolgárok pesti zarándoklatait. Az ünnepségek vezetői — mint lapunk hasábjain Huszár Károly is — a legnagyobb tisztelet és a legteljesebb konciliánsság hangján beszéltek a szomszédos államokról, pontosan vázolták a programot s örömüknek adtak kifejezést, hogy cseh, román és horvát katolikus körök is érdeklődnek. Annál furcsább egy-két itteni lap hadjárata Szent Imre és az ünnepségek rendezői ellen. Szent Imrének nem árthatnak, az ünnepségeknek sem, amelyekre máris tőbbezer idegen érkezett Budapestre, (a Prágában akkreditált külföldi újságírók közül is többen teruccannak ez alkalommal Magyarországba.) Hajlandók vagyunk azt hinni, hogy mérges- tollú laptársainkat a tehetetlen irigység és félelem füti. Nem szívesen látják az idegenek Pestre özönűését. Félnek, hogy a sok közép- európai utazás föltárja az esetleg el vakított nyugati szemeket, Félnek a Szent Imre napok közvetett és természetes hatásától, amit szeretnének közvetlen és mesterséges propagandának föltüntetni. Kár az erőlködésért- Kár ismét akcióba hozni a gyűlölet lángvetőit. A tanulság ai ostoba kampányból mindössze az, hogy vannak Prágában és Snloveoszkón bizonyos életnek, melyek minden alkalmat megragadnak a magyar- csehszlovák közeledési tervek diszkreditáláeá- ra. Pedig a magyarság sohasem közeledhet 'őszinte szívvel azokhoz, akik —- mint az említett lapok teszik — a legtisztább magyar szándékokban rosszaságot,, legszeretettebb magyar tradíciókban gúny tárgyát, a legártatlanabb ünnepekben imperiaflzmrast látnak s — last bot nőt teást — vadságot, kalandozásokat szolid tisztaságával legyőző Szent Imrében a magyar „vadság, „hódítási vé^y", ^erőszakosság" ünnepelt szimbólumát látják- I az ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREU Fordította: ItOSftRVNÉ RÉZ LOLR (50) — Búrt! — emelte ri szemét vésztjósló® a bandavezér. — Talán bizony azt mered mondani, hogy ígérgetek? — Nem kapitány, azt egy fél szóval se mondtam. Hanem aiz a félvérü Beasley jár az eszemben. Most aztán, hogy elhoztuk a leányt, fizessen végre! ' — Fin, ugv látszik, ezzel is baj bari. Nem azt a. leányt fogtuk el, akit kellett, volna. Ez a mi hosszuihaju cimboránk itt, hogy az ég szakadna rá, ezt a kölyköt pányvázta meg a nénjé he- helyett, akit Beasley kívánt. Búrt nagyon horkantott rossz kedvében. ShadyJones pedig csak morgott, míg odament a, tűzhöz és kövekkel fojtotta el a lángot. Valamennyien elcsöndesedtek. Riggs kissé távolabb ült tőlük, hol az egyik, hol a másik vetett rá ferde pillantást. Egyszerre felijeitek a lovak. Hallották már, hogy közeledik valaki, bár emberi fül számára még nem árulta el nesz. Valamennyien felfigyeltek, csak Wileon ült még mindig magába merulben. Aztán ha.lk lódobogás hangzott a távolból, mindegyre erősödött, végre megjelent a fák árnyékában. — Halló, Beasley! — állt, fél helyéről a Kígyó. — Halló, Kígyó, vén cimbora! — felelte Beasley e nehézkesen ugrott le a lováról. — Láttam a füstjeiét és rögtön indultam... Hanem először északnak mentem s csak a.zután lértem le errefelé, hogy meg ne találják a nyomot... Ti csíptétek el a leányt, vagy Riggs?... Na mi az? Miért vágtok olyan savanyu pofát? Csak nincs valami baj? Hiába hívtatok ide? Arison odaintett Bénáik. — Jöjjön ide. Hadd lássa meg magát. Bo kilépett a cédrusok árnyékából. Beasley rámeredt.. Leesett az álla. — Hiszen ez nem az a leány, akit én akartam! Csak a. buga! — Mi is most tudtuk meg — morgott rosszkedvűen Anson. — Riggs hotfba el és egy wöt A bajok egyre növekszenek — a miniszterek nyugodtan nyaralnak Hodzsa emlékiratain dolgozik — Hlinkáék csöndesek, s a kormányba- lépés sült galambfát várják? - Dolce far niente a belpolitika berkeiben Prága, augusztus 9. Egyes csah lapoknak azon vitáját, hogy a köztársaság politikai és gazdasági helyzete rózsás-e, vagy pedig két- ségbeejtő-e, a Národni Osvobozeni cikkírója találóan nevezte el az Őrmesterek vaktöl- téses harcának. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Prager Tagblatt mai száma, amely „Céltalan vitatkozás" cím alatt a következőket írja: — A sinajai agrárkonferencia fölszabadította mindazokat a veszekedő szellemeket a nyári letargiájukból, amelyek eddig ugy- ahogy meg voltak fékezve. E szellemek egyik csoportja azt harsogja, hogy Csehszlovákiának a déleurőpai agrárblokkhoz kell csatlakoznia. A másik csoport azt kiáltja, hogy előbb az ipar számára uj piacokat kell találni, mert a vámokkal védett mezőgazdaságunk már eléggé védve van, ezzel szemben az ipar még mindig válsággal küzd. Ilyen módon a cseh sajtóban a jövő szomorú képeit újabb napfényes, derűs képek váltják föl, azonban a miniszterek és a törvényhozók legnagyobb része nyári szabadságon üdül, itt maradt nekünk a meztelen, puszta tény; Ai üzemi korlátozásoknak nem szakad vége. A szénszáUitás csökkent. A szénbányám űrt kasok száma ötezerrel esett. A* élelmiszer-árindex a munkáscsaládnál májastól júliusig 106.2-ről 107.6-ra emelkedett. A hivataluokcsoládnál ez az index 102.4-röl 103.5-re emelkedett. Az élelmiszerek nagykereskedelmi árindexe 6.2 százalékos emelkedést mutat. Az idegenforgalmi idény ezidén nagyon rossz és az elért forgalom a múlt év forgalmával szemben nagyon visszaesett. A csődök és kényszer- egyezségek száma nem akar apadni és végül annak ellenére, hogy az őszi idény küszöbén állunk, az iparban semmi mozgolódás sem észlelhető. — Ha ezeket a tényeket nézzük, úgy minden olyan vita, hogy van-e még pénz és kinél van a pénz, nagyon erőle te tettnek ésv céltalannak tűnik fői Az a megállapítás, hogy a* ipar nagy tőketartalékokkal rendelkezik és hogy a nagybirtokos takarékpénztárba hordja a pénzét, semmit sem változtat azon a tényen, hogy a gyárak igenis korlátozzák az üzemüket, sőt be is szűntetik azt és hogy a kisgazdák százezrei az eladósodás terhét nyögik. Mert nincsen olyan iparos, aki csak azért termelne, hogy raktára legyen és nincsen olyan földmives, aki négyszer szánthatná föl a földét csak azért, hogy egy-két mun- kaneiuülinek kenyeret adjon. És a tartaléktőkék sem jelzik soha sem az ipar prosperitását. Az Egyesült Államokban és Angolországban óriási tőkék vannak fölhalmozva, emellett ezek az államok sem tudják, mit kezdjenek a munkanélküliek milliós hadseregével. Németország a mamuttrösztje- ivel napról napra mélyebb válságba megy, mely válság a gazdasági életnek alapjait rendíti meg. Á gazdasági válságon semmiféle vita sein segít. Ha a belföldön elég tőke van, úgy legalább a szükségmunkálatokat kellene nagyobb mértékben végezni, azonban a munkáiba, tervszerűséget kell bevinni. Ha egy tűzvésznél két tüzoltócs&p&t jelenik meg, s arról kezd veszekedni, hogy melyiknek van jobb fölszerelése, könnyen megtörténhetik, hogy a tűzvész az egész házat elpusztítja, mielőtt a két csapat a vitáját befejezné. Nagyon találó a Prager Tagblatt azon megjegyzése, hogy a politikusok és a szabadságon levő miniszterek most vajmi keveset törődnek az egész gazdasági válsággal. — Ugyanezt állapítja meg a Národnie Noviny, amely a következőket Írja: — Ezidén — az újságírók nagy. szerencsétlenségére — nem akadt oly rendkívüli politikus, aki valami ármányt szőtt volna, mint az a múlt években rendesen megtörtént. Tavasszal ugyan azt várták, hogy Hodzsa egy alkalmas pillanatban aktivitásba lép és hogy a koalícióban valami zavart kelt, de ezek a jelzések tárgytalanoknak mutatkoztak. Hodzsa tovább élvezi fölépülési szabadságát, Tátralomnicon húzódott meg és a politikai horizont zavarása helyett nagyon csendes mnnkát végez: állítólag emlék iratain dolgozik. Tehát azt csinálja, amit két óv előtt Srobár csinált. Ebből látható, hogy lassanként bizo» ■■■BBBRaaHBmBnaaaaBaoBaBHBM nyos csendes konszolidált óvek felé haladunk, ha csak fiatal emberek nem jönnek friss rugalmassággal és ambíciókkal. — A. másik ellentétes táborban, HHnkámál jelenleg még nagyobb a csend, mint az agráriusoknál. Ott is nagyon észrevehető már, hogy valami átcaoporioeitási folyamat készül • ezen azt kell értenünk, hogy a régi generáció a vezetést a fiatalokra, azonban nem a Legfiatalabbakra, bízza, akik már a köztársaság gyermekei. A Tuka-ügy fölszámolása a szlovák néppártban nagyon határozott nyomokat hagyott s ezek Hlinkáék napi politikáján is meglátszanak. A Tuka elitélését követő bizonyos tanácstalanság hónapjai után a szlovák néppártban nyilvánvalóan hidegebbvérü elemek jutottak szóhoz. S cseknem azt mondhatnánk, hogy a Hlinka-párí ma már teljesen elkészült arra, hogy a kormányhoalieiót Prágában kiegészítse és hogy ezzel a lehetőséggel állandóan számol, csak az alkalmas pillanat nem akar megérkezni. Ugyanis a koalíciónak valamelyes palotaforradalma és nagyobb hatalmi átcsoportosítások nélkül ez nehezen történhet meg. A szlovák néppárt maga jól látja, hogy pillanatnyilag erről az oldalról hiába vár a jő alkalomra, hogy a passzív rezisztenciából lekerüljön, ezért időnkint még szívesen demonstrál valamicskét, mint ez a Tuka-ügy- gyel kapcsolatban a legutóbb megtörtént. Azt gondoljuk, hogy ezt a kis félhivatalos tüntetést a néppárt vezérei maguk sem veszik komolyan és a Slovákra bízzák, hogy ez rendezze a Tukához való viszonyt úgy, ahogy az éppen neki tetszik, ügy látszik, hogy most az agrárpárt, éppen úgy mint * néppárt, bizonyos mértékben teljesen átadta magát a dolce far niente helyzetnek. A pártvezérek tétlenül nézik, hogy helyettük az idő dolgozzék, mert okosabbat úgy sem tehetnek. Az újságírók pedig egyéb szenzáció hijján Dvorák alezredes esetével foglalkoztak, majd Stránskynak Jehlicskánál tett látogatásait fújták fel és legújabb szenzációként Vészinek Pester Lloyd-beli leleplezése jött, s ez az egyetlen olyan eset, amely fölött nagyon nehéz napi rendre térni. sem szólt, hogy ... — Riggs! — fordult Beasley a puskáshoz. — Már másodszor téved ilyen furcsán. Hallja... Riggs fölhúzta a vállát és ravaszul mondta: — Mikor észrevettem, hogy nem az, akjt kerestünk, úgy gondoltam, hogy jó lesz ez is ... és ... szeretnék valamit négyszemközt mondani. Beasley nem is hallotta talán, mit mond. Rá- orditott. — Maga hülye! Maga állati Azt hiszi, hogy ezt a lányrablást akárhányszor meg lehet csinálni? Elrontotta a tervemet! Mi történt magával? Ivott, vagy megbolondult? — Dehogy! — hallatszott egyszerre Bo csengő hangja. — Rá. akarta, szedni magát, Beasley! A félvérü rámeredt a leányra, aztán Ansonra tekintett, majd Wilsonra és végül Riggsre. Vér futotta el a szemét és arcát. Szinte elkékült. Egyetlen ökölcsapássaJ le'ütötte Riggs-szét, aztán odaállt eléje, remegő ujját a puska, ravaszára szorítva.-— Átkozott hamiskártyás! — üvöltötte. — Legszívesebben keresztüllyukgatnálak ... Figyelmeztettek engem, hogy mindig csak a magad kezére játszol, de most már látom is, hogy igaz! Riggs óvatosan táp aszik od ott fel és porolgat- ta a ruháját — T ... igaz — nyöszörögte — de higvje el, Beasley ur, nem akartam magát rászedni... Azt akarta, hogy a leányt elvigyük... És igy megkaphassa a birtokot. — De a leány nekem is kell... — Akkor bát mi az ördögnek hozta el a húgát? — üvöltötte reá Beasley előrenyujtott állal. • — Mert az a tervem, hogy ... — A pokol mélységes feneke nyelje el magát a tervével együtt! Minek rontotta el az én tervemet! Pusztuljon előlem, nekem már elég! BeásOéy zihálva lélekzett. Többször is görcsösen megfogta a puskáját, aztán megint elengedte. —• Beasley! — szólalt meg most Bo. ■— Mondja meg nekik, hogy vezessék elő a lovamat. Haza. akarok, menni! Beasley lassan a leány felé fordult. Ez uj kérdés volt a számára. — Mi történjék most a leánnyal?... Végre rosszkedvűen mondta: — Semmi dolgom magával. Nem én hozattam ide, nem én küldöm vissza. Törődjék vele más. A leány arca sápadt lett megint s a szeme fölvillant.-— Igen? így vagyunk? Akkor hát, Beadey, maga éppen olyan alávaló hazug, mint Riggs! Gyáva tolvaj, aki védtelen leányokat rabolhat mással, mert maga még ezt sem meri megtenni! Föl kellene akasztani magát, félvérü gyilkos! — Kivágom a nyelvét! — szisszent reá Beasley nagyot dobbantva—- Elhiszem, hogy megtenné, ha. egyedül lenne velem! De ezek a rablók, ezek a kiátkoA betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! levegő Napfény Fürdő Diéta lemándi Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drögueriában és jobb íüszerüzletben. zott juh tolvajok, ezek a szegény csavargók többet érnek, mint maga meg Riggs és nem fogják engedni, hogy bajom essék! Tudja, mit tesz majd magával Carmiohael, az én vőlegényem? Riggs már megkapta a magáét... — Mit tehetne? — kérdezte elvörösödve dühében Beasley. — Mit tehetne, na? Közönséges cowboy ... — De Texasból való! — mondta Bo büszkén, —- Texasból! — Hát aztán? — kérdezte Beasley durván. — Azt hiszi, Texasból nem jött senki más? Nagy dolog! Akármelyik tarka kutya ,is texasi! Itt van Jim Wilson. Tessék, ő is Texasban született. Azért, mégsem harapja le senkinek a fejét. Wilsonra mutatott, aki kéuyelmet!énül összehúzta magát. Bo sugaras pillantása követte Beasley ujját. — Igazán Texasból jött maga — kérdezte tőle. — Igaz ,ami igaz, kisasszony, onnan jöttem, bár nem nagyon vagyok érdemes reá. — Oh, •— mondta Bo. — Azt hittem, hogy, ha Texasból való, még az utolsó gyilkos is megvédi a védtelen asszonyokat. Jim Wilson lehorgasztotta a fejét. Szemében megvillant valami. A Kígyó komoran megszólalt: — Vigyázzon Beasley. Az életével játszik. — Igaz! — kiáltotta szenvedélyesen Bo. «— Egy darabig megtehet mindent... Odadobhat eugpm a rablók elé.... Kikergetheti a testvéremet a házából... De aztán egyszerre megjön az utolsó órája ée Carmiohaei meg fogja ölei! Beasley a lovára kapaszkodott. Remegett dühében. Nagyot nyelve fordult oda » bandave- rérihez: — Hallod-e, Kígyó, nem az én hibám, hogy az egész dolog rosszai sült el. Én akkorra ígértem a. pénzt, ha. megcsináljátok, amit akartam. Most aztán fizesse meg a sátán ezt a hiábavaló munkát, de nekem elég volt az egészből. Én megyek. — Beasley — felelte Anson sötéten — szent igaz, hogy nem követelhetek semmit. Hanem ezért ez mégsem tiszta dolog. Hosszú időn keresztül itt töltöttük a® időt hiába. Az embereim úriad fáradtaik és éhesek. Nincs semmink. Azelőtt sohasem történt meg, hogy ne tudtunk’ volna kiegyezni, de könnyen lehet,, hogy tno*t megtörténik. (Folytatjuk.)
