Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-10 / 154. (2375.) szám
Mai tsámunk 12 oldal Előfizetési ár; évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké; külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szára ára 1.20 Ké, vasárnap 2.— Ké. Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ké. A szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok FÖaertesxlői politikai napilapja sxecfe&tő; ÖZURÁNW LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség; Prága II, Panská ulice 12. IU emelet. — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL. Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRRHfl. E m kis Jóakarat (§) Seaton Watson, a londoni egyetemen a középeurópai kérdések tanszékének profesz- szora, akit több évtizedre terjedő publicisztikai működéséből Scotus Viator néven nagyon jól ismer a magyar közönség is, a publiciszta érdeklődésével s a tudósnak a részletekbe iható módszerével vizsgálja az uj Európa politikai, társadalmi, nemzetiségi és gazdasági viszonyait, ami az ő esetében magától értetődő természetesség, mert hiszen tudományos és publicisztikai működésének nagy része volt benne, hogy a világháború befejeződésével Európa képe úgy alakult ki, hogy az semmiben sem emlékeztet a régi Európára. A be nem avatottak nem is tudják elképzelni, mi- tlyen óriási hatása volt a nyugati publicisztikának a középeurópai kérdés kialakulására, nem tudják kellőképen felfogni azt a közvéleményt befolyásoló és a felelős-államférfiak cselekedeteinek is direktíváikat szabó befolyást, amit egy Soréi, egy Stead, egy Scotus Viator működése jelentett. Ezek a publicisták már a balkáni háború befejezésével hangoztatták, hogy a török kérdés elintézése után Európa másik beteg emberének, az osztrák-magyar monarchiának ügyét kell véglegesen rendezni, hogy Középeurépában véglegesen stahi- íüzálni lehessen az állapot okát. A Balkánon fel kellett szabadítani a kis nemzeteket az ázsia- tizmust jelentő török iga alól, hasonlóképpen a Duna középső folyása mellett is meg kell adni — mondták — a monarchia keretében egyesitett sok kis nemzetnek az önálló állami életet, hogy nemzeti egyéniségüket teljesen kiélhessék. A nemzetiségeknek akaratuk ellenére történő elnyomása rejti magukban a nagy konfliktusok magvát, meg kell tehát szüntetni az okot, hogy az okozat be ne következzék. A publicisztika szuggerálta ebben az irányban a nyugati közvéleményt és a népek sorsát intéző államférfiak éppen ezért kénytelenek voltak átvállalni a publicisztika népszerű irányelveit. Ez a háború a kis nemzetek szabadságáért folyik, jelentette be Asquith az angol alsóház emlékezetes ülésén, amely megszavazta a háborút. A kis nemzetek szabadságának jegyében, éppen a nyugati publicisztika hathatós támogatásával végezte Masaryk és Be- nes propaganda munkáját és Wilson is ezzel az ideológiai köpönyeggel burkolta be Amerikának a háború sorsát ledöntő beavatkozását, ennek a jegyében fogalmazta meg tizennégy pontját. Vájjon az uj Európa berendezése megfelel-e ennek az ideálnak, ez a kérdés bizonyára felmerül a kis nemzetek felszabadításának háború előtti eszmei harcosaiban is. A tökéletes ideáit, a tiszta nemzeti államot, sehol Középeuró- pában megvalósiani nem tudták. Negyvennégy millió ember került kisebbségi sorsra Európában. A gazdasági élet követelményeit és stratégiai szükségességeket emlegettek indokolásul és a legyőzött államok néptömegeinek elszakitását a nemzetek testéről azzal a morális tétellel takargatták, hogy néha szükséges a kisebb igazságtalanságokat elkövetni, hogy a nagyobbak répa ráitassanak. Hogy pedig a nemzetiségi kérdés méregfogát elvilleg kihúzzák, megalkották a kisebbségvédelem procedúráját, amelyet a népszövetség ellenőrzése és védelme alá helyeztek. Az első tízéves lusztrum már eltelt az uj Európa életében és a tudományos kutatásnak máris módjában áll, hogy a tények alapján bírálatot mondjon és értékítéletet alkosson. Ha a nyugati publicisztika éppen az európai emberiség szempontjából a jövőt akarta megmenteni a háború előtti Európáiban, amikor a nemzetiségi kérdést állandóan szőnyegen tartotta és annak a megoldását sürgette, most is Magyarország és Aasztria a tegisOzelebbi iidbeis barátsági és dbntöbirésági szerződést kőt Schober osztrák kancellár budapesti látogatásának eredményei Budapest, julius 9. (Budaipesti szerkesztőségünk telofonjelentése.) Schober osztrák kancellár tegnap este 11 órakor Junker osztrák követ kíséretében visszautazott Becsbe. A pályaudvaron búcsúztatására megjelent Waliko külügyminiszter, Bárczy István államtitkár, Bezeg-Huszágh főkapitány és több osztrák és magyar diplomata. A Schober kancellár által folytatott megbeszélések eredményéről félhivatalosan közlik, hogy az államférfiak részletesen megbeszélték a két országot közösen érdeklő kérdéseket és megállapították, hogy a két ország között fennálló őszinte baráti viszony állandóan erősbödik. A megbeszélés tárgya volt az Ausztria és Magyarország között 1923 áprilisában létrejött választottbirósági szerződés kiegészítése. Elhatározták, hogy a két állam legközelebb barátsági és döntőbírósági pótszerződést köt. Behatóan vitatták meg a két országot közösen érdeklő gazdasági kérdésedet is és megegyeztek abban, hogy mindkét részről tanulmányi bizottságot küldenek ki azzal a feladattal, hogy tanulmányozzák és megvitassák, miként lehetséges a két ország gazdasági termelését egymással racionálisan összhangba hozni és a kölcsönös forgalmat kellő mederbe terelni olyképpen, hogy mindkét ország helyzetében gazdasági javulás jöhessen létre. I rajnai szeparatista-eflenes tüntetések súlyos konfliktust okoztak Németország és Franciaország között A párisi lapok riadója — Gyilkos karikatúrák — Zavargások Trierben Trier, jiulius 9. A porosz belügyminisztérium tegnap utasította a trieri rendőrigazgatóságot, hogy a szeparatisták elleni tüntetéseknek minden rendelkezésre álló eszközzel vessen véget. A rendőrigazgatóság erre a rendőröket karabélyokkal fegyverezte fel és állandó készültségbe helyezte őket. A rendőrség épületének udvarán több teherautomobi 1 áll könnybombákkal megrakva, hogy szükség esetén kivonuljon és a tömeget visszavonulásra kényszerítse. A rendőrség a keddről szerdára virradó éjszaka csak nagy üggyel-bajjal tudta a rendet fönntartani a városban. A tüntetők ki akarták rabolni az egyik nagy élelmi- szeTkereskedést, amelynek tulajdonosa szeparatista hírében állott. Markusberg- ben a tüntetők szétrombolták az egyik villát s csak utólag bizonyosodott be, hogy a villa tulajdonosa sohasem volt szeparatista. Viszont azt mondták róla, hogy a háborúban mint őrmester halálra kínozta az újoncokat. Több olyan házban, ahol szeparatisták laknak, betörték az ablakokat s a rendőrség csak éjjel két órakor tudta a tömeget megfékezni. A tüntetők vezéreit letartóztatták. A lakosság izgalma óráról-órára nőtt, mert a nemzeti szocialista lapok felelőtlen módon tovább uszítanak. Sok ismertnevü szeparatista tegnap éjjel menekülő sszerii- en elhagyta Triert. A Rajna vidék nyugtalansága időközben nemzetközi komplikációkhoz vezetett. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a francia kormány demarsot intézett a német kormányhoz ebben az ügyben s ma a francia lapok valóságos riadót fújnak „a szerződésszegő** németek ellen. A rajnai kiürítésnek nem volt meg az a hatása, amit Európában vártak, nem hozta közelebb a két nemzetet, ellenkezőleg a helyzetet elmérgesitette. A francia lapok sorra leközlik a német nemzeti orgánumok uszító cikkeit, sőt azokat a gunyképeket is, amelyekkel a németek a franciák rajna,vidéki kitakarodását illusztrálják. Az Éeho de Paris ma első oldalán teljes nagyságban hozza az egyik berlini humoros hetilap rajzát, amely azt ábrázolja, ahogy a német sas elkergeti a Rajnavidékröl a rongyos, piszkos és gyilkos francia katonákat. A párisi lapok természetesen hasonló hangnemben felelnek a németek uszításaira és az atmoszféra máris meg- "mérgezettnek tekinthető. Hosszabb időre lesz szükség, amíg az egyensúlyi helyzet ismét helyreáll és a két nemzet néhány lépéssel tovább haladhat a kibékülés megkezdett utján. fokozottan hárul rá a kötelesség, hogy hasonló intenzitással figyelje a jövő eshetőségeit, akkor, amidőn Európa tagadhatatlanul sokkal súlyosabb s sokkal nagyobb konfliktusok veszélyét rejtő légkörben él, mint amilyen 1910 Európájára nehezedett. Ma már kevés aktiv publicista és tudós él abból a gárdából, amely két évtizeddel ezelőtt szenvedélyesen követelte a monarchia sorsának beteljesedését. Közöttük azonban még ma is a legjelentősebb Scotus Viator, aki éppen azzal a szenvedélyes buzgalommal tanulmányozza Középeurópa viszonyait, mint amellyel a háború előtti Európa viszonyait taglalta. Éppen ezért különös érdeklődésre tarthat számot minden megnyilatkozás, amely az ő részéről elhangzik. Hogyan Ítéli meg a ma Középeurópájának helyzetét, hogyan látja a jövő perspektíváit, ezek egészen izgató és n agyiontosságu kérdések, amelyek a köz véle mén y teljes figyelmére érdemesek. Legujabbi nagy nyilatkozatában, amelyet Bethlen gróf magyar miniszterelnök londoni utjával kapcsolatban tett, több olyan értékes megállapítás van, amelyeket le kell rögzítenünk, maradandó értéküekké kell tennünk. Igen nagy fontosságú az a megállapítása, hogy a kisebbségi kérdés még mindig megoldatlan probléma, égő kérdés, amely Európa (nyugalmát veszélyezteti. A felelősségét érző ipubliciszta és tudós Ítélete ez, amely különben kongruál Masaryk elnök legutóbbi megái- Hapitásával is és 1 eálcázza a quieta non müveire bűnös és kényelmes bajnokait, kik érthető önzésből egyrészt, másrészt a nehézségektől és a problémák megoldásától való ösztön- szerü irtózásból azt hiszik, hogy az írásiban befektetett kisebbségvédelemmel s a genfi rózsavízzel mindent megtettek a nagy kérdés .rendezésére, a többit egyszerűen az időre bízzák. Ez a kényelmes megoldás nyilatkozik meg a csehszlovák államférfiak minden egyes olyan megszólalásában, amely a kisebbségi kérdésre, speciálisan a magyar problémára vonatkozik. Itt szinte hivatalossá vált az a sztereotip frázis, hogy a magyar kisebbség minden jogot megkapott, amit a papiros biztosit a számára, sőt annál jóval többet is kapott. Ez a frázis az alaptónusa Benes híres csorbatói nyilatkozatának is, amely nem állít kevesebbet, mint hogy a magyar kisebbségnek több iskolája van, mint Budapest lakosságának. Már odáig ment a rendszer, hogy házszámokkal operál és ez a legveszedelmesebb, mert ahol ez a mentalitás jut érvényre, ott a javulásnak még a reménye is ki van zárva. Éppen ezért a magyar kisebbség szempontjából óriási fontosságú a Scotus Viator megnyilatkozása, mert ő koronatanú; még pedig egészen illetékes tanú és bíró is egyszemélyben. Az uj nemzetiségi államokkal szemben való jóindulatát senki sem vonhatja kétségbe, szakértelmét és tájékozottságát még kevésbé. Két iziben is járt közöttünk, tárgyalt hí-
