Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-31 / 172. (2393.) szám
1330 július 31, mmrt&L A Szent Imre jubileumára zarándokolni készülő szlovenszkóiak figyelmébe! fyed barátsági viszony gyakorlati értékének ímegtárgyalÁsá/bam. Saaierwein a Matinbam és 'A. Dausac a Volontéban Franciaországnak Németországgal való barátságát igen nagyra értékeli. A Volonté cikke többek között ezeket mondja: Poincaré és Olémenceau kormánya azt a hibáit követte el a versaillesi békeszerződések megkötése alkalmával, hogy Német- orsságot körül akarta zárná és a ielsaaba- ditoftt kis népeknek megadta követeléseik maximumát. Ezzel igen nagy terjedelmű területek és ellenséges kis államok között veszélyes határokat teremtették. Lengyel- őrs zágniak hozzá kell szoknia ahhoz a gondolathoz, hogy a francia közvéleményben változás következik majd be, ami természetesen rendkívül kínosan hathat Lengyelországra. Franeiiaországnak természetesein nincs szándékában politikai barátainak elárulása, de tudtukra kell adnia, hogy Németország keleti határa illogikus és igazságtalan és hogy a status quo fenntartása háborút idézhet elő, amelyben Lengyelországot Németország és Oroszország egyesült ereje tönkrezuzza. Nem igaz, hogy államok nem létezhetnek tengeT nélkül. Csehszlovákia nagyon jól él tengeT nélkül. Természetesen Lengyelországnak meglesz az a joga, hogy a visszaadott dan- zdgi korridorért pénzbeli kártalanítást követelj eax. Ha a lengyel sajtó az ilyen ajánlatokra azzal fenyegetőzik, hogy Lengyel- ország barátsága elfordul Franciaországtól, azt a feleletet adhatjuk neki, hogy ez a barátság csak Lengyelországra hasznos, mig Franciaországot súlyosan terheli. A versaiiUesi békeszerződés után Poinaaré a parlament hozzájárulása nélkül azt a gondolatot követte, hogy a forradalmi Oroszországot Lengyelországgal és a kisantant államaival helvert esitse a francia szövetségi rendszerben és ilyen módon tartsa továbbra is sakkban Németországot. Ennek a rendszernek előfeltétele azonban a franeia-angoi-ólasz szövetség volt. Ez a szövetség ma már tényleg nem létezik és ezért a francia-német blokk létesítése feltétlen szükségesség az európai béke szempontjából. Lengyelországnak minden érdeke ahhoz fűződik, hogy ehhez a blokkhoz még áldozatok árán is csatlakozzon/* . Aranyosmaróton is kihallgatások voltak a verebélyi „irredenta11 nóták miatt A letartóztatott keresztényszocíaiistákát szabadlábra helyezték Verebei y, jiulius 30. (Saját tudós hónktól.) Beszámolt a Prágai Magyar Hírlap arról a példátlanul álló esetről, hogy Verebélyen névtelen feljelentés alapján szuronyos csendőrök barim inc keresztén yszocialisita párttagot állítottak elő, akiket „irredenta** nóták énekléséivel vádoltak meg s közülük báróim embert le is tartóztattak. Azóta a nyitrai államügyészség Trudhly Alajos körzeti párttitkár interveniálására távirpiti uJton rendelte el a lertfxntóztatott Vojték Pál, Valkovics Imire és Juhász Vilmos szabad lábrahelyezését, ami meg is történt. Ebiben az ügyben Aranyosmaróton is voltak kihallgatások, azonban itt enyhébb külsőségek között. Egyszerűen szabályszerűen beidézték a kihallgatásra kiszemelteket. A csendőrség itt Mina- rovits Sándor dr. ügyvédet és feleségét, Zá- vodszky N. volt jegyzőt, továbbá Valach Jánost, az orsz. ker.-szoc. párt aranyoamaróti körzeti elnökét és leányát hallgatta ki. A kihallgatások során valamennyi öktől azt kérdezték, hogy milyen „irredenta** nótázás folyt Tóth István szőlőjében julius 6-án, mikor a szőlőben Fedor Miklós képviselő tiszteletére uzsonna volt. A kihallgatottak egyöntetűen azt vallották, hogy a kérdéses alkalommal semmiféle „irredenta** éneklés nem történi lés nincs tudomásuk arról, hogy bárki is tiltott nótákat énekelt volna s igy a feljelentés nélkülöz minden komoly alapot. Érdekes a verelbélyi esettel kapcsolatban az a tény, hogy néhány nappal a kérdéses uzsonna után a csendőrség kihallgatta Kip- ke János verebélyi körzeti pártelnököt arra vonatkozólag, hogy mi történt a julius 6-iki uzsonnán, amikor is Kipke a leghatározottabban azt vallotta, hogy semmiféle törvénybe ütköző cselekmény nem fordult elő. Ennek megtörténte után mintegy két hétig nyugalom volt az „irredenta nóta** frontján 'éts csak julius 24-én egész váratlanul lépett permanenciálba a csendőrség s előállította mindazokat, akik részivéttek az uzsonnán. Az érdekes eset további fejleményei elé nagy érdeklődéssel tekint a vidék közönsége. Podebrady a kútnak órai kiállításon aranyéremmel liertt kitüntetve, a. kntnahorai kiállítás zsűrije Podebrady fürdő expozícióját elismerő oklevéllel ée arany éremmel tüntette M. A csal* agrárpárt sem akar uj választásokat Prága, julius 30. Az agrárpárt minden héten valamelyik csehországi városban kerületi pártnapot tart, amelyen a pártvezérek nyilatkoznak. Legutóbb Beran képviselő, a párt főtitkára beszélt és hangsúlyozta, hogy az agrárpárt nem kíván sem uj választásokat, 9em fölösleges harcokat, hanem az együttműködés útját keresi, hogy a súlyos gazdasági válságon segíthessenek. Állást foglal a mostani koalició megmaradása mellett és bejelentette, hogy ősszel a párt az agrárválság megoldása céljából újabb javaslatokat fog benyújtani a parlamentben; az egyik a tarifák reformjára, a másik pedig a vetés biztosítására fog vonatkozni. Szükségesnek tartja a munkáspártokkal való jóviszonyt. A leghatározottabban ellenzi a munka nélküli-segély emelését és ehelyett a munkanélküliség problémáját rentábilis beruházásokkal kell megoldani. Az agrárpárt támogatja a pénzügyminisztert súlyos helyzetében. Részletesen foglalkozott az agrárválság világjelenségével és bejelentette, hogy valamennyi állam agrárpártja a közeljövőben Prágában a nemzetközi agrárbüro keretén belül kongresszust fog tartani, amelyen azokról az eszközökről fognak tanácskozni, amelyekkel a mezőigazdasági válságot legalább is enyhíteni lehet Ma már mindenki látja, hogy a mezőgazdaság problémája nem a termelésben rejlik, hanem abban, hogy a terményeket normálisan értékesíthessék. Az egész világon gábonafölösleg van. Nálunk attól tartottak, hogy a földreform következtében kisebb lesz a termelés, ma azonban meg kell állapi tanunk, hogy a kisgazda ifőleg szarvasmarháiból többet ad el, mint amennyit régebben eladott a nagy- birtokos. nzERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRNE GREY Fordította: ItOSARYNÉ RÉZ LOLA (50) — Még nem mondtam semmit — felelte neki Las Vegas. — Várj kicsit, csak most fogok hozzá! — De hát mit akarsz tőlem? — Megbántottad a menyasszonyomat! — Mi az ördög? Ki a te menyasszonyod? — kérdezte Riggs és kezdett gyorsan körülnézegetni. Las Vegas csak állt ott, félig fölemelte mind a két karját, mintha ugrani akarna, de meg sem mozdult. \ — Nagyon jól tudod, ördögfajzat, hogy kicsoda! Megijesztetted őt is, meg a testvérét is! Ezt nem viszed el szárazon. Vedd elő a revol-. veredet. Megverekszünk! Mindenki olyan meredt lett, mintha fából faragták volna. Riggs arca zöld lett, mint az éretlen szilva. Szinte megsajnáltam. Úgy citerá- zott a térde, hogy bizonyosan elejtette volna a revolverét, ha lett volna is nála. — E ... e ... ez valami té... tévedés ... Én nem is láttam... lányt... én — Fogd be a szádat és kezdjük! — rikoltotta Las Vegas. De láthatta minden ember, hogy Riggs úgy sem tudna kezdem semmihez. Félt. Mindig azt hangoztatta, hogy ő micsoda szörnyűséges dolgokat követett el már és miket fog még elkövetni, hogy mindenki remeg, ha csak látja. Most aztán meglátszott, hogy minden szava szememszedett hazugság. Vannak a nyugaton rossz emberek meg jó emberek, de ilyen haszontalan kenyérpuisztitóra, mint ez a Riggs, sehol sincs szükség. Egyszerre mindenki nevetni kezdett az ivóban. Kiröhögték. Las Vegas meg csak elblgyesztette a száját és leeresztette a két karját. Láttam már, hogy nem lesz itt semmiféle komoly vdaskodás. Hanem most Las Vegas egyszerre elvörösödött, lépett egyet, pofoncsapta Riggset, először jobbról, aztán balról, aztán szidni kezdte szörnyű szavakkal. Sohasem hittem volna, hogy ez a gavalléros beszédű 'fin ilyen borzasztóan tudjon káromkodni meg áthúzódni. Néha kihallottam olyasmit, hogy nyomorult coyoto meg piszkos szkunksz, meg alávaló, gyalázatos akasztófavirág, de a legtöbbet nem is mondhatom el, mert hogy vallásos ember vagyok. És Las Vegas addig kiabált, mig csak el nem feketedett az arca és habzani nem kezdett a szája. Akkor aztán nyakonfogta Riggset, kilökte az ivóból, kirúgta az udvarra, ott meg tovább gurította, lökte, mig az uooára nem értek, azután pedig az egész bandával a háta mögött, akik ott nevettek, kikergette a faluból! Bo két napig feküdt az ágyban. Nagyon fájtak a sebei é,s láza is volt. FéLrebeszélt. Helen aggódott érte, de mosolyogni is kellett, ha arra gondolt, hogy, ha Tóm Carmichaei, hallaná a hetedik mennyországban érezné magát. XVIII. FEJEZET Harmadnap jobban lett és a világ mindén kincséért sem lehetett volna ágyban tartani, át- sántiikált a nappaliba és azzal töltötte az idejét, hogy kinézett az ablakon és egyre kínozta Helent mindenféle kérdésekkel, amelyek nagyon ie közömbös természetűek voltak. De Helen átlátott a szitán és nevetett magában. Szívből kívánta, bár lenne most Carmichaei kissé tartózkodóbb s tanulná meg végre Bo, hogy meg kell őt becsülnie. Helen szinte kísértést érzett, hogy figyelmeztesse erre a fiút. De Carmichaei sem ezen a napon, sem a következőn nem jelentkezett, bár Helen kétszer is látta munka közben. Buzgón dolgozott, mint rendesen és úgy köszönt neki, mintha semmi sem történt volna. Roy kétszer jött el, egyszer délután, másodszor este. Azzal a hirrel képpesztette el Bét, hogy valami leányról beszélt neki, akit Carmi- cbael táncolni hívott a faluba. Bo arcán tisztán meglátszott, hogy a hiúsága nagyon nehezen bírja rá, hogy eilhigyje ezt a hirt, de eddigi tapasztalatai a fiatal legények körül rendkívül valószínűvé teszik mégis ... Mikor elment és Helen csöndesen nézett az ablakon át a feihérfényü csillagok felé, Bo egyezerre csak megszólalt: — Nell! Láttad, amióta feküdtem? — Kit? — Kit? Mintha nem tudnád! őt! Tomot! Na! — Tomot? ... Ki az a Tóm? Oh, már tudom. Las Vegast gondolod? Igen, láttam. — És kérdezősködött... kérdezősködött r ólaim? — Úgy emlékszem, kérdezte, hogy hogy jobban vagy-e már. Valami ilyesfélét. — Hm. Nem tudom, higyjek-e nekedElhallgatott, kicsit olvasott még, aztán álmodozott, a ttizbe bámult, majd föltápaszkodott, odasántikált Helenhez, megcsókolta és lefeküdt aludni. Másnap feltűnően csendes é,s szótlan volt. Egész nap hol a saját szobájában üldögélt, hol a nappaliban. De nem jött senki. Végre estefelé, éppen mikor a lámpákat meggyujtották. ismerős léptek kopogtak odakint a folyosón. Helen nyitotta ki az ajtót. Carmichaei jött, frissen borotválkozva, ünneplőruhában, mint a városi gavallérok és virág díszlett a gomblyukában. — Jóestét, Helen kisasszony — mondta, amint bejött. — Jó estét Bo kisasszony! Hogy vannak ma este? Helen mosolyogva bólintott oda neki, Bo pedig angyali szelídséggel mondta: — Isten hozta... Tóm! Ez volt az első eset, hogy nevén szólította a fiút. És csodálatosan szép és csábitó volt ebben a pillanatban. De ha azt hitte, hogy most aztán Carmichaei azonnal behódol ennek a félig ígérgető, félig tréfás kezdetnek, nagyon csalódott. A fin úgy tett, mintha mindennap legalább százszor hallotta volna már Bo ajkáról ezt a nevet, vagy mintha meg se hallotta volna. Helen megállapította magában, hogy tervszerű játékot üz, nagyon ügyesen csinálja. A hatás váratlan elmaradása láthatóan meglepte Bo kisasszonyt. Carmichaei nyugodtan leült és ezt kérdezte: — Hogy van kérem, Bo kisasszony! — Köszönöm, ma jobban vagyok — felelte Bo lesütött szemmel — csak sántítok még egy kicsit. — Nagyot eshetett. Helen kis asszony tód hallom, hogy jókora vágás van a térdén, ez pedig kényes hely az olyan embernek, aki szeret lovagolni. — Oh, majd meggyógyul. Hogy van a lovam? Remélem, nem történt baja? — A lova olyan jókedvű és egészséges, mintha egész utón csak táncolt volna. — Tóm ... én... én szeretném megköszönni magának, amiért... amiért Riggs ... megkapta, amit megérdemelt Bo most komolyan beszélt, árnyéka sem vflt a hangjában annak a gúnyolódó évődésnek, ami annyiszor elkeserítette a szerencsétlen fiatalembert. De Tomot még ez sem hatotta meg. Egykedvűen legyintett: r— Hallott róla?. Nem nagy dolog.., Attól A pozsonyi Központi K&tih. Iroda, mint a ftalo- vcnszkói püspöki kar megbízottja, a Szent Imre- jubileumra vonatkozólag a következőket közli: Szlovenszkóról két csoport indul Budapestre a Szent Imre ünnepségekre, mégpedig: a) Kassáról Toet Barna prelátue. kassai plébános vezetésével és b) Pozsonyból Franciscy Lajos dr. nyitrai kanonok vezetésével. Az indulás ideje augusztus 18 án a kassai állomásról 14.00 órakor, & pozsonyi főállomásról 4.22 órakor. Á zarándokok Budapesten 4 teljes napig tartózkodnak, azaz augusztus 10. 20, 21. és 22-én. 23-án reggel indulnak visszafelé, mégpedig Pozsony felé 8.05 órakor. Kassa felé pedig 6.50 órakor. A jelentkezők saját útlevelükkel indulnak; a vizűm díjmentes. Akik programra, legitimációra, kedvezményes jegyre, lakásra és ellátásra reflektálnak, azok a „Öedoik“ utazási irodához (Kassa. Pozsony) forduljanak. Akik a legitimációt a. ..Öedok“ utján már megszerezték, azok jelentsék be név üké: vezetőjüknek is, Tost Barna (Kosice-Kassa), [''előleg Franoicsy Lajos dr. (Nyitra) uraknak. A zarándoklat, mely a budapesti keleti pályaudvarra Kassáról augusztus 18-án 19.35 órakor és Pozsonyból augusztus 18-án 9.00 órakor érkezik, a budapesti rendező főbizottság megbízottai fogják fogadni. A jelentkezési határidó augusztus 11. Az illeték beküldésére a „Oedok“ utazási iroda kívánatra csekket küld. Tájékozásul egyelőre még a következőket közöljük: A vasúti költség Kassáról Budapestre és vissza a legitimációval együtt: 109 korona. Szállókban való elszállásolás, a napi étkezéssel kb. 60—70 cskorona. Közös elszállásolás napi ára kb. &--12 csK. — Olcsó és közös étkezésről gondoskodás történik. Bővebb információval a jéelútkexés ab karmával és a további közleményekben szolgálunk. — Megváltoztatják Ausztria állami cimerét. Bécsi lapok értesülése szerint az osztrák köztársaság állami cimerét még ebben az évben megváltoztatják. Ausztria mostani címere egy- fejti sast ábrázol, amely kalapácsot ’és sarlót tart karmaiban. Ezt a címert közvetlen az ösz- szeomlás után készítették, amikor Ausztriában bizonyos rokonszenv volt észrevehető az orosz- országi kommunista uralom iránt és amikor magasabb helyeken Moszkvával kacérkodtak. Állítólag éppen »z a körülmény a főoka a címer megváltoztatásának, hogy abban kommu- nistaizü jelvények vannak. féltem, hogy Roy komolyabban fogja venni, vagy valaki a többiek közül s minek folyjon vér hiába. Kötelességem most erre is gondolni, ha már Helen kisasszony főfelügyelővé tett. Jeff Mulvey helyére. Helen madjnem elkacagta magát. Bo csak ült ott és hallgatott. Nem tudott mit. felelni elképedésében. Le volt fegyverezve, talán először életében. Tóm diplomatához méltó ügyességgel tért ki Bo elismerése elől. Ez különös, váratlan és megalázó volt neki. Kimos csend következett. Helen várta, mi lesz, sejtette, hogy Bo hamarosan feltalálja magát s valami váratlan oidalvá- gással más irányt ad a küzdelemnek. — De hiszen maga azt mondta Riggenek, hogy én a menyasszonya vagyok! — kiáltotta diadalmasan és ezzel kiszolgáltatta a fegyvereit. Helen nem merte hinni, hogy Carmichaei még most is érzéketlen marad majd s nem térdel le ennek a ragyogószemü. meghatóan szelíddé lett tündérnek a lábai elé. De nem ismerte a fiút ée nem ismerte Bo sem. — Igaz, azt mondtam. Valamivel meg kellett okolnom, hogy belekötök. De most elismerem, hogy csak kifogás volt és bocsánatot kérek érte. Bo rámeredt, hebegett valamit és újra elhallgatott. Carmichaei pedig felállt. — Hát én megyek. Éppen csak benéztem, hogy megkérdezzem, hogy vannak a kisasszonyok ... Sietek, mert hogy táncolni megyünk és Flo meglehetősen kívül lakik a falun ... Jó egészséget, Bo kisasszony, remélem, mentői előbb megint megülheti a. lovát... Jó éjszakát, Helen kisasszony. Bo felemelte a fejét és közömbösen, röviden búcsúzott. Carmichaei kilépkedett, Helen utána intett és betette az ajtót. Abban a pillanatban, mikor eltűnt, Bo arca elváltozott. Ijedtség, bálnát ,fájdalom volt rajta. — Flo! Csak nem azt a Stubbs-leányt érti?... Hiszen az rut, kanosai, görbelábu, undorító teremtési — Bo! — szólt Helen. — Nem mondom, hogy a szóban forgó fiatal hölgy a falu legszebb leánya, de azért nem rut és nem is görbelábu. Nekem tetszik. — Nell, azt mondom neked, hogy egyik férfi olyan mint a másik! Mind semmirevalók ... megbízhatatlanok.. utálatosak... és a cowboy ok különösen azok, ahány csak van a világon! (Folytatjuk.) I
