Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-26 / 168. (2389.) szám
1930 július 23. szombat iehlicska tanár tovább is állítja, hogy Strámky Masaryk elnök megbizáilbó! kereste fel JeMkska nyilatkozik Strámky cáfolatáról — A bécsi csehszlovák követség is tárgyalni akart a szlovák emigráció vezérével Betiltották a kommunisták augusztus elseji tüntetését Prága, július 25. A kommunista párt engedélyt kért a prágai r ndőrigazgatóságtól, hogy augusztus elsején délelőtt tiz órakor a műnk anélküli ok uccai felvonulását megrendezhesse, az Altstádter Ringen pedig és Prága különböző részeiben a szabad ég alatt is népgyüléseket tarthasson. A rendőrség a kommunista párt kéréseinek nem tett eleget és szigorúan megtiltotta a tüntető felvonulást és a népgyüléeek megtartását is. Egy francia szocialista lan olasz munkászavargásokról ir Paris, jitliiue 25. A szocialista Popuiaire állítólag Nizzá'ból kerülő utakon azt az értesülést szerzi, hogy Olaszorezágbam a súlyos gazdaságii viszonyok és az egyre növekvő muntoanétküliiség miatt imunlMs- ravargásokira kerüli a sor. A turini Fiat-gyárban a múlt szounibaton hatszáz munkást elbocsátottak e erre az egész munkásság az elbocsátottakkal szolidárisnak jelentette ki magát. A munkát erre az egész üzemen beszüntették 6 a munkásság a gyárban eleáncolta magát. A rendőrség teljesen tehetetlennek bizonyult és egy sikertelen támadási kísérlet után váBezavónuit. Több ©setag lovasságot és gépfegyvercaapatot mozgósítottak, amelyek a gyárat minden oldalról kö- rftlaárták. A munkásság iháromnepd fcoplaMs utón kénytelen volt a gyárat átadni. Bár a munkások kudarcot vajltot- tek, Turinban nagy iagaiom uralkodik. A fasiszta hatóságok minden erővel azon vannak, hogy az elbocsátott munkásokat más ti zeniekben helyezzék eb Incidensek fordultak elő Borsalino és Alessandra gyáraiban is, ahol a munkásokat csupán heti két munkanapon foglalkoztatják s a szükség éhségtüntetésekre kényszeritette őket. A katonai osztagokkal megerősdtetó rendőrségnek itt is csak nagy erőfeszítéssel sikerült a lázadást megakadályozná. —, A francia szocialista lap híradósát természetesen a legnagyobb fenntartással kell fogadni, mert tudvalevő, hogy7 a francia szocialista körök az olasz szocialista emigrációval a legélénkebb kapcsolatban állanak és a fasiszta-ellenes propaganda középpontija Pánis. — Titkos rádió-leadóállomásokat lepleztek le Franciaországban. Póriéból távirágozzák: A párisi rendőrség négy hónapi vizsgálat után titkos rá- dióleadóAloonáook egész hálózatát leplezte le, amelyek a postaigazgat ás kárára magán távíró- szolgálatot létesítettek. Parisban, Halilüinban és Metaben találtak ilyen állomásokat., s azokat természetesen nyomban le is foglalták. A küldők Közép aír Lkával, Szíriával és Amerikával állottak kapcsolatban. A közelebbi részleteket a rendőrség egyelőre titokba® tartja, de a sajtó bizonyos nteÜMlbél arca lobét következtetni, hogy a ‘ tMko* aaerveaot ffihumeflenee propaganda szolgálatában állott és hogy ogyeoeeen hazaárnló kémkedést fejtett kt Prága, julius 25. A Jehlicska-Stráusky ta- ltükte^s a sajtót még mindég élénken foglalkoztatja s az egész ügyben Stránsky mosa- kpdó nyiatkozata, valamint ama hivatalos cáfolat ellenére, hogy Masaryk elnök megbízásából senki sem tárgyalt Jehlicskával, Jehlicska fönntartja állításait. A Slovák legújabb számában ugyanis a következőket olvassuk: Stránsky Jarosláv dr.-nak, a Lidové No- viny tulajdonosának az emigráns Jehlicska Ferenc dr.-nál való látogatása óriási visszhangot keltett nemcsak a hazai sajtóban, hanem, ami természetes, Magyarországon is. A Slováknak Jehlicska „Samostatnost“-já- ból átvett hírét, valamint az ekörül kialakult polémiát, élénken kommentálják a budapesti sajtóban, s a magyarok, már amilyenek, ezt az incidenst is saját javukra magyarázzák és úgy látják, hogy ebben is saját malmukra hajtják a vizet. A magyar soviniszta-nacionalista Magyarság cimü napilap bécsi szerkesztőjét, Irinyi Jenőt felkérte, hogy az keresse fel Jehlicskát és kérdezze meg tőle, hogyan is áll Stránsky docens ominózus látogatásának ügye. Irinyi buta dedukcióit uem akarjuk hiábavalóan reprodukálni és csak annak az idézésére szorítkozunk, amit ebben az ügyben Jehlicska dr. szószerint mondott, — Tett-e Masary valamilyen konkrét lépést a szlovák emigráció likvidálásának érdekében? állítom, hogy igen, és állítom, hogy ebben az irányban két kísérletet is tett, és pedig: I. 1928. október 4-én felkeresett engem Sanda cseh prelátus, prágai egyetemi tanár, aki Masaryk megbízásából tárgyalt velem s a következő ajánlatot tette nekem: egyetemi katedrát adnak Prágában, mandátumot biztosítanak számomra a prágai parlamentben és pénzbeli rekompenzáeiót is nyújtanak, ha — beszüntetem külföldi akciómat és visszatérek Csehországba. II. Stránsky Jarosláv, dr. a brünni Lidové Noviny főszerkesztője, felkeresett Bécsiben s a következőket közölte velem: Masaryk tisztában van a külföldi akciók jelentőségével, éppen ezért nagy súlyt fektet azok megszüntetésére. Az a kívánsága, hogy „illegális akciómat változtassam át legálissá s azt otthon folytassan 8 egyben közöljem feltételeimet^. Erre kijelentettem Stránsky dr. előtt, hogy eszem ágában sincs akciómat likvidálni, egyéni előnyöket nem kérek és nem fogadok el, ellenben ha Prága becsületesen eleget tesz régebbi kötelezettségeinek és Ígéreteinek s a szlovákoknak a pittsburghi egyezmény értelmében megadja az autonómiát, akikor szó lehet az emigráció likvidálásáról s a mi hazatérésünkről. — Én ezekről a tárgyalásokról egy teljes esztendőn keresztül hallgattam s csak most hoztam a. tényállást nyilvánosságra, amidőn a csehek ezt a lépésemet egyenesen kipro- voká'lták. — Ami az első kísérletet illeti, rá kell mutatnom arra, hogy Sanda prelátus, jóllehet már hónapok előtt a nyilvánosság elé kerültek akciójának részletei, azt soha meg nem cáfolta. A második, Stránsky-féle esetben. Stránsky dr. saját lapjában, a brünni Lidové Noviny julius 15. és 16. számában közreadott nyilatkozataiban a következő tényeket ismeri el: igenis járt nálam; szándékában volt a velem folytatott tanácskozásról Benes cseh külügyminiszternek jelentést tenni; én egyéni előnyöket nem akartam elfogadni; a politikai engedményeket, amelyeket a szlovák nép számára követeltem, ő lehetetlenségnek deklarálta. Miután az ő törekvése arra irányul, hogy Masaryk elnököt védje, igy kijelenti, hogy velem nem Masaryk megbízásából tárgyalt. Ezzel szemben határozottam állítom, hogy Stránsky sasai jelentkezett nálam, begy öt Masaryk küldte, tehát az ő megbízásából tárgyal velem. Egyébként hangsúlyozni kívánom azt, hogy én soha cseh politikust nem hívtam magamhoz, sőt többizben, amidőn nálam jelentkeztek, elutasítottam őket. így például a bécsi cseh követség tavaly egy bécsi cseh tanár utján aziránt érdeklődőit nálam, hogy hajlandó volnék-e tárgyalás céljából a cseh követségen megjelenni. A válaszom az volt, hogy — nem. — Ha most Stránsky azt állítja, hogy Masaryk tudta nélkül jött el hozzám, kérdem, miért akart akkor ő engem félrevezetni? Vagy nem tudott Masaryk a Sanda-féle kísérletről sem? Hiszen Sanda cseh prelátus elhozta hozzám Masa- ryknak azt az ajánlatát, hogy 1928 karácsonyáig kineveztet egyetemi tanárrá! Stránsky most nem akar emlékezni Sanda akciójára. A valóság azonban az, hogy Stránsky a Sanda-féle kísérletnek még a kulissza titkait is ismerte s azokat fel is tárta előttem és Hodzsa Milán, az akkori kultuszminiszter, szintén sürgette a hazahívás ómat, mert arról értesült, hogy támadást készítek ellene s ezt szierette volna még idejében leszerelni. — Nem értem, miért idegeskedik most Stránsky dr., hiszen Masarykra nézve nem lehet kompromittáló az, hogy ő a szlovák emigrációt likvidálni akarta, igy Stránskyra nézve nem lehet kompromittáló a közvetítőd szerep. Mert ő csak közvetítő volt, mindössze egy pontban árult el miciativát, akkor, amikor előttem úgy nyilatkozott, hogy végzetes hibát követtek el ők, csehek, amikor a cseh politika kezdettől fogva a luteránus szlovák kisebbségre támaszkodott a szlovák katolikus többséggel szemben s ezt negligálta, félretolta ... Kiváncsiak vagyunk, mőyem lesz Stránsky Jarosláv további kommentárja ebhez a nyilatkozathoz. Vájjon továbbra is tagadni fog?** A Skrvák cikkét szószerint és minden kommentár nélkül közöljük. HZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irtó: ZRNE GREY Fordította: HOSArVNÉ RÉZ LOLR (47) Helen majdnem ölnevette magát, mikor Bo mérges arcára nézett. — Igen tisztelt Carmichael ut! — szólalt meg végTe Bo hidegen és gőggel: — Remélem, nem gondolja, hogy ön szabhatja meg, merre lovagoljak? — Halija, kislány! — mondta Carmichael lágy hangján, vontatottan, nagyon kedvesen, de cseppet sem tréfálva — ha valami bolondságot talál csinálni, leveszem arról a lóról és megkötözöm. ha másképpen nem megy a dolog! — Halija, La* Vegas! — felelte Bo, utánozva a cowboy modorát — ba maga----- még egyez er ... hozzám ... mer... nyúlni !... A fin elvörösödött és gyors, ideges, szégyenkező mozdulatot tett a kezével. — Maga meg én sohasem tndunk békességben meglenni, úgy látszik. — mondta. — Láttam ezt már egy hónapja, amikor egyszerre megváltozott irántam. De akármit mond, az mindegy nekem. Én Nell kisasszony érdekében beszélek, őt sajnálom ... Tudja, kislány? Nem akartam vele nyugtalanítani, de most mégis megmondom, hogy kétezer láttam mostanában Riggs urat errefelé settenkedni. Gondolhatják, hogy nem jár valami jóban. Bo csak a száját biggyesztette el, semmiféle hatással nem volt reá ez a Mr. De Hóién megijedt. — Rigge! Oh, Bo, csakugyan én is láttam! A mezőkön lovagolt. Vigyáznod kell! Minden kitelik tőle! — Ha még egyszer a szemem elé kerül — mon/jta Carmichael és összeszoritotta a száját — utána megyek és megkérdezem tőle, mit akar itt nálunk. Bo biggyedt szájjal nézett fel az égre. Ca/r- michae! elhallgatott, rátekintett a leányra, aztán elfordult, léhorga,sztotta a fejét és lassan megindult visszafelé, a. kerítés mentén. Helen figyelte Bo arcát, amint a cowboy után nézett, de nem tudott leolvasná róla semmit. — Hm — mondta Bo. — Egy hónapja, hát, hogy megváltoztam... Vájjon mit akar ezzel mondani? Nell! Igazán megváltoztam azóta? — Igen, Bo, megváltoztál. A javadra változtál meg, de ő ezt nem látja meg. Milyen büszke és érzékeny e«z a fiú! A tartózkodásod még jobban sérti, mint a kacérkodásod azelőtt. Azt hiszi, ez közömbösség nálad. — Csak higyje, ha jól esik neki, nem árt — mondta Bo fölvetett fejjel. — Azt ugyan hiába várja, hogy a nyakába ugorjak! — Szeretném megkérdezni, Bo, észrevetted-e te is, mennyibe megváltozott ő? — kérdezte komolyan Helen. — Mintha esztendőkkel lenne idősebb. Le is soványodott. Nem tndom, miattad van-e ennyire elkeseredve, vagy aggódik? Talán mind a két dolog bántja. Hogyan néz reád mindig ... mintha egyre védeni akarna. És minden lépésedre vigyáz ... Tudod-e, Bo, hegy engem nagyon aggaszt ez a RiggB? — Ha a közelembe mer kerülni, majd meggyűlik a baja velem! — mondta Bo. — Elbánok én véle magam is, holmi cowboyok segítsége nélkül! Bárcsak igazán forgatna a fejében valami gazemberséget! Szeretném látni! Akkor aztán kisülne, mit csinál hát ez a Mres-neveze- tes Las Vegas ur. Ezzel Bo rácsapott az ágaskodó musztáng fejére és edvágtatott. — Ne aggódjál miattam, Nell! — kiáltott még vissza. — Tudok én magamra vigyázni! Heten sokáig nézett utána s igyekezett meggyőzni magát, hogy Bómak igaza van. Végre megfordult s visszament a munkájához. Mindennap uj és uj feladatokkal találta magát szemben, de mert jegyzeteket készített arról, amit már megtanult és mert egyre nagyobb érdeklődéssel dolgozott, lassan mándinkábbh áttekintette az egészet. Igyekezett, hogy minél kevésbé szoruljon szegőd tetett munkásainak a tanácsára, akármilyen megbízhatóknak ismerte is őket. Roy Beernan és két, bátyja ezen a délelőttöu érkeztek meg s Nell egyenesen a karámok felé ment, hogy beszéljen velük. Útközben tudta meg, hogy Jeff Mulvey és hat társa előző este minden szó nélkül átmentek Beasleyhez. még csak a bérüket sem kérték el. Carmichael előre megjósolta ezt is. Helen nem akarta hinni. Mégis örült, hogy igy történt, ez a bizonyosság is jobb volt a folytonos kétségnél ét- nyugtalanságnál. A nagy karám gerendáikból ácsolt hatalmas kapujában állt Roy Beernan, lasezójával a kezében. Mikor Helen meglátta a szálas, keselyü- arcn, sánta férfit, izgalom borzongatta meg testét, az a felejthetetlen lovaglás jutott az eszébe, éjszaka, esőiben, a vadonon keresztül... Royt a ménesek felügyeletével akarta megbízni Helen. Többszáz lóról volt szó, nem számítva a külső legelőkön maradt állatokat és a csikókat, amelyeket még nem jelöltek meg. Roy levette a eombreróját és mélyen meghajolt Helen előtt. — Hallom, hogy minden úgy esett, ahogyan Las Vegas előre mondta — szólt. — Mulvey meg a cimborái tovább álltak. Sajnálom, hogy annyi baja van, Helen kisasszony és azt jobban sajnálom, hogy azt híresztelik, hogy miattam nem maradtak tovább a szolgálatban. — Nem keli sajnálni semmit, Roy, mert én sem sajnálom őket. Örülök, hogy igy történt. Szeretem tudni, hogy kiben bízhatom és kiben nem. — Las Vegas azt mondja — folytatta Roy, kalapját forgatva kezében — hogy most már egészen bizonyos, hogy Beasley nem hagyja ennyiben a dolgot. Igaz, hogy Las Vegas olyan rosszkedvű mostanában, mintha vackorba harapott volna s mindennek a legrosszabb oldalát látja, hanem azért én is azt hiszem, hogy nehéz napok jönnek. Láttam már ilyesmit. Négy vagy öt esztendeje történt, hogy Beasley kitúrt a földjéről néhány kis telepest és még ma sem tudja senki, hogy csakugyan tartoztak-e neki valamivel, vagy csak kifogás volt az egész. — Beasleynek semmi igénye sincs az én birtokomra — mondta Helen. — A nagybátyám megesküdött reá a halálos ágyán, hogy egy fHJérrel gém tartozik neki és megesketett engem, hogy nem engedem ki kezemből a vagyonát. Beasley soha nem is volt a társa, amint emlegeti. Hanem A1 bácsi könyörül étből fogadta meg, amikor, mint hazátlan, kiéhezett su- hamc, csavargása közben hozzá került. — Ezt mondja az öreg apám is — bólintott Roy. — Csak az a baj, hogy errefelé nem az győz, akinek igaza, van, hanem akinek erősebb az ökle. — Roy, maga okos ember — mondta Helen hirtelen. — Mondja meg nekem, mi történnék, ha Beasley csakugyan idejönne egy szép napon azzal, hogy igénye van a birtokra és elveszi tői em ? Roy feltekintett és mélyen belenézett Helen szemébe. Hetein sokáig emlékezeti eooek a különös tekintetnek nyugodt tisztaságára. — Hát... Ha Daáe meg a bátyám, Jóim, időjén ideérnek, nem hiszem, hogy De tudnának a körmére ütni ennek a bandának. — Úgy gondolja, hogy az emberek, akik vetem maradnak, siem beszálltának Beasley-el? Talán harcra is kerülhetne a sor? — Bizony, azt hiszem — felelte Roy. — De hátha nem les* itt egyetlen megbízható ember sem? Beasley bizonyosan alkalmas időt fog majd választani... Mi lenne? — Akkor pedig csakis arról lehet szó, mikor kerül ez a betyár a Dalé, vagy Carmichael.., vagy az én körmeim közé. — Roy! Ettől féltem. Ezért kérdeztem. E® a gondolat üldöz. Carmichael ama kért, engedjem meg, hogy valami Űrüggyel beleköthessen Be- asleyibe. Úgy kérte, mintha a munkájáról lenne szó! Megijedtem. És most azt mondja nekem, hogy maga is ... és Dalé ... Helen hangja elfojtódott az izgalomtól. — Helen kisasszony, mit akar? Ezen nem lehet változtatni. Las Vegas szereti Bót... és Dalé szereti magát... Nem tarthatja vissza egyiket sem, mint ahogyan nem állíthatja meg a szelet, hogy te ne döntse a fenyőt, ha. az ideje elérkezik ... Velem, persze, másképpen áll a dolog. Én mormon vagyok és házas ember. De hosszú esztendők óta jóban-roeszban összetartottunk Mii ttel. Meg aztán igaz becsűiébe! vagyok maguk kánt, kisasszony. így hát, őszintén kimondhatom, hogy, ha valamiképpen ossze- akadhatok Beasleyvel... Helen felelni akart valamit, tiltakozni, kiáltani ... de nem bírt. Az egészből c-sak annyi maradt meg az agyában, hogy Dalé szereti őt... Minden egyéb vad kavarodásban forgott körülötte. Nem bírt Royra tekinteni. — Ne aggódjék, Helen kisasszony — mondta jólelküen a mormon. Maga semminek sem az oka. Ha nem is jött volna ide a Nyugatra. Be- asiley akkor sem kerülte volna el a sorsát. Az én apám már nagyon öreg s ha beszól, az olyan, mintha nyomtatott könyv lenne. Messzire vissza tud emlékezni mindenre, ami történt és ismeri a természet rendjét. Hát a természet rendje az, hogy az olyan emberek, mint Beasley. ne tudjanak megöregedni... Egy szikrányit se érezze magát kényelmetlenül emiatt, Helen kisasszony. És ne felejtse el, hogy vannak igaz barátai. — Folytatjuk. — 2
