Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-23 / 165. (2386.) szám

6 1930 július 23, szerda. A komáromi r. kát. autonóm egyházközség a Szent András templomban áiiitia fel a hőssl emlékművét Berecz Gyula szobrászművészt bízta meg s fcadiesnlék kivitelével az egy­*ázK8z$ég közgsfűSése Komárom, július 22. (Saijál tudósítónktól.) A Skio- mánomi r. kait. autonóm egyházközség a napokban élénken látogatott közgyűlést tartott. Majer Imre dr. apátpíébános elnöki megnyitójában rámutatott azokra az egyház életében felmerült mozzanatokra, amelyek annak fejlődését mindennél szebben iga­zolják. Ezek egyike a diitákmenaa, néhai Palkovieh Viktor nagyszerű alapállása, mely otthonát az egyház nevére Íratta, a második a katolikus ánlbernátus és a vele kapcsolatos magyar kásszemináráuim megnyi­tása, melynek épülete szintién az egyház nevére ke­rült a teiiekkönyvben. Majd megemlékezett az egyházközség hatottairól: Galiba Károly volt egyházközségi elnökről, Faktor György néhai egyházi gondnokról és Pnhr János bankigazgató elhuny tárói, akiknek emlékét a köz­gyűlés feláll ássál tiszteibe meg és j egy zőkön yvébe irta emlékűiket. Végül megemlékezik az egyház­iközség kiét kiváló tanítóinak: Palíhó Flórisnak és Lóimer Józsefnek nyug "omibavonulásáról. A tartalmas elnöki megnyitó után az elmúlt év eseményeiről számolt be jelentésében Alapy Gyula dr. vulági elnök, mely felölelte az egyházközség ünnepeinek, belső éleiének, az alkotásoknak, az egyház! ánsadalmi élet megnyilvánulásainak, az is- ikoiák munkájának és az év halottainak elparentá- lásált, akiknek sorában lelkes szavakkal emlékezett meg Szlovenszkó száműzött nagy magyarjának, Pal­kó vioh Viktornak, a komáromi egyházkerület ne­gyedszázadon át munkás esperesnek, a nagy em­berbarátnak elhunytéról. A helyesléssel fogadott jelentés után Makky La­jos egyházközségi pénztáros terjesztette elő a műit évi zárószámad'ást és a folyó évi költségvetést, me­lyet beható vita után a pénzügyi bizottság és az egyházközségi képviselet javaslataival kiegészítve fogadott el a közgyűlés, 20-ban állapítva meg az egyházközségi adónak kulcsét. Majd a teimetőszámadás következett, amelyet 12.000 koronát meghaladó maradványával tudomásul vett a közgyűlés és Alapy világi elnök indítványá­ra köszönetiet mondott Boroczky István gondnoknak fáradhatlán munkájáért. Ezek után áttért a közgyűlés a hősök emlékének tárgyalására, melynek tervét és költségvetését Ma­jer Imre dr. mutatta be és ismertette. A terv sze­rint az emlék a templomiba kerül Szent István ol­tárához, amelynek stílusához alkalmazkodik. Az Múl konzo'szerűen kiképzett díszes talapzaton áll a ®ét korintusi csztopfőben végződő kerettel elhatá- á&ít fekete svéd gránitlap. melyre közel ötszáz hősi 'hatott neve kerül. Az emlékmű homlokzatára kerül a há'borus hősök megdiosőülésénék emblémája, a haldokló és angyali kezekben megpihent magyar katona és a bezáró oromfal fellett a katolikus val­lás jelképe, a kereszt Az emlékmű kivitele harmincezer koronába kerül és ezt a közgyűlés elfogadva, a kivitellel Berecz Gyulát, a kiváló komáromi szobrászművészt bízta meg. A tervet jóváhagyás céljából felküldi az egy­ház az apostoli adiminisztraturáihoz és azt még ez év november lúg elkészítheti. Az emlékmű elhelyezése körül nagy vita fejlő­dött ki. ebben Zerhmeister Sándor, Gödör K. János bencés igazgató, Dosztál Jakab tetmptomgonduok, Brenner Ferenc, Alapy Gyula világi elnök és má­sok vettek részt. A két indítványt végül az elnök szavazás alá bocsátván, kiderült, hogy Dosztál Ja­kab indítványát az egyházközség két szavazat ki­vételével elfogadta és ezek szerint az emlékmű a Szent Isíván-oiMrhoz kerül. Ezzel a hősök emlék­műve végre a hosszas tervezések után révbe érke­zett. Majer Imre dr. apáíplébámns végül jelentést tett a temetőben elkészült ravatalozóról, amelyet a te­metőéizotteág villamos világitássail káván ellátni, ezenkívül környékét parkozni. Ezekre és a felme­rült pótmunkákra 50.000 korona kölcsön felvételét hozta javas’-atba, melyet a közgyűlés vita nélkül el­fogadott. A mindvégig nívós közgyűlés déli egy óraikor ért véget. — Literenként adják a vizet Baján. Bajáról je­lentik: A Duna mellet fekvő városkában katasztro­fális vízhiány van. A vízhiány oly nagymérvű, hogy az artézi kutakból a vizet csak literenként adják. A Ferenc József csatorna vize aggasztóan apad. A szerbek a magyarokat vádolják, hogy neon gondoskodnak a duzzasztók rendbentartásá- ról. A csatorna-társaság ezzel szemben a vádakat teljesen alaptalanoknak mondja. Az apadás az erős szárazság és a talajvíz hiánya miatt ál­lott be. — Színi előadás a szegedi tanyákon. Szegedről jelentik: A szegedi színház tagjai vasárnap kivo­nultak a közeli banyákra, ahol a Nótáé kapitányt adták elő. Neon mindennapi látvány volt az aszta­lokból álló színpad és a hevenyészett rivalda. Az előadásnak nagy sikere volt és a tanyabeli le­gények és leányok sorra kitapsolták a szereplő­ket. — Az amerikai prohibiciós rendőrség sike­rült fogása. Newyorkból táviratozzák: A rend­őrség egy nagy alkoholosompészést fedezett fül és 2500 artály alkoholt lefoglalt. A szállít­mány egy uszályhajón volt és petróleumnak volt jelezve. A lefoglalt alkohol értéke megha­ladja a félmillió dollárt. Az uszályon lövő tiz személyt letartóztatták. mr^<ai-A\MAAR-H IRLAP üvegfalú halókon, reflektorok lényében fogja kutatni Atlantisz etsiilyedt világát egy francia-amerikai expedíció A francia fudományos akadémia és a Carnegie-intézet közös expedíciója aíáereszkedik a Földközi-tenger vizlapja alá Párás, július 22. Atlantiszt, a legrégibb ókor I mérföldjét még nemrégiben is a fantázia szülöttjének tekintették. A legutóbbi években azonban mind több valószínűség merült fel amellett, hogy ez az eltűnt földrész valóban létezett s a legkomolyabb tudósok is kezdenek már hitelt adni az emberiség regevilágában éld hagyománynak. Az emberiség legrégibb kez­deteibe nyúl vissza a hagyomány eredete s első írásbeli említést Plátó tesz róla Kritias című munkájában, ahol is a Herkules-oszlopok, a mai Gibraltár környékére rajzolták fel az egyetlen éjszaka a tenger fenekére süllyedt világrészt. Plátó egyiptomi papok eltűnt könyveire hivatko­zik kútfőként s ezek az egyiptomi paipok állítólag azt je­gyezték fel, hogy az elsüllyedt Atlantisz ha­talmas birodalom volt, amely királyai vezér­lete alatt számos háborút viselt Egyiptommal. Platónak ez a feljegyzése, amely sok rész­letre is kiterjeszkedik, néhány év óta alapos tudományos kutatás tárgyát képezte. A né­met tudományos világ számos kitűnősége a Földközi-tenger délkeleti partvidékén végzett kutatásai folyamán arra a meggyő­ződésre jutott, hogy Atlantisz valóban léte­zett, de nem a Gibraltári-szoros táján, hanem in­kább a keleti partvidék közelében. Daqué francia tanár is arra az álláspontra helyezke­dik, hogy az Atlantiszról szóló hagyomány tényleg megtörtént eseményeken alapul, amelyek évezredekkel ezelőtt játszódtak le. A hagyomány igaz lehet, hiszen nemrégiben például egy másik őskori katasztrófa, a víz­özön is igazolást nyert a Mezopotámiában végzett ásatások során. De hiszen a mi ko­runk is számos hatalmas természeti katasztró­fát jegyzett fel, amelyek következtében — a földrengések és tűzhányók kitörése alkalmá­val — egyetlen éjszaka alatt hatalmas szigetek tűntek el a tenger mélyén s viszont újak bukkantak fel a viz színén. A francia tudományos akadémia most az amerikai Carnegie-imtézettel egyetemiben el­határozta, hogy a modem tudomány minden vívmányával felszerelve megkísérli Atlantisz nyomainak a felkutatását a Földközi-tenger vizlapja alatt. Az expedíció erősen hiszi, hogy a tenger szí­ne alatt biztosan felleli Atlantisz városainak maradványait. Az expedíció különleges hajókat építtet, j amelyeknek falai üvegből lesznek s azonkívül hatalmas reflektorokkal lesznek felszerelve. Minden hajón azonkívül egy speciális lift-épitmény lesz, amelynek falai ugyancsak üvegből ké­szülnek. A liften az expedíció emberei le fognak ereszkedni a tenger mélyébe, hogy a reflektorok segítségével erősen átvilágí­tott vizekben az elsüllyedt világ nyomai után kutassanak. A technika mai állása teljesen elhárítja az expedíció búvárjaitól azt a veszedelmet, amellyel a nagymennyiségű víztömegek ir­tózatos nyomása fenyeget. M'ég nem állapították meg a különös expe­díció elindulásának időpontját, de már ma megállapítható, hogy az egész világ feszült érdeklődéssel fogja kisérni utján. B-listára került Törökországban összeszámlálják a kihalásra itéll háremeket és háremhölgy-mohihánokat Angora, julius. Törökországban Kemál basa tudvalévőén tör­vénnyel szüntette meg a többnejüséget. Ennek a törvénynek azonban nem volt visszaható ha­tálya, mert úgy rendelkezett, hogy azokat a fér­jeket, akiknek a törvény életbelépése idejében há­remük volt, feltéve, hogy legalább félesztendővel előbb kötötték házasságaikat, meghagyták háre­mük birtokában. Szóval úgynevezett Aussterbe-etatra tették a többne­jű eket. Alig két esztendeje, hogy ezt a törvényt meghoz­ták és most az ankarai kormány elrendelte, hogy a még meglévő többnejüek, illetve a még életben maradt háremek összeszámoltassanak. Ennek a számlálásnak a célja megállapítani, hogy mily mértékben csökkent uj Törökországban a több- nejüség és kiszámítani, hogy körülbelül mikorra várható ennek a tradicionális szokásnak a teljes kihalása, elmúlása. Egészen bizonyos, hogy Törökország nyugati felében, amely az európai kultúrához sokkal kö­zelebb esik és amelynek lakossága inkább hiú­ságból, mint meggyőződésből mindenáron és minél gyorsabban európaiabb akar lenni az európainál és modernebb a legmodernebbnél, rügyön kevés háremet fog tudni összeírni a török számiásóbiztos. Törökország nyugati felének a férfia nyilván in­kább röstelné, hogy többnejüségben találtassák, semhogy büszkélkedjék azzal, amire ősei még gő­gösen büszkék voltak. A konstantinápolyi török ma már bizonnyal többre tartja a barátját a nyugati kultúra e jellegzetes virágát, a hárem hű­séges rabszolganőinél, akiknek szerény igényei nem csillogásra, hódolatra és hódításra vágytak, hanem akiket boldoggá tett uruk és parancsoló- juk egyetlen kegyes gesztusa. Ám egészen másként áll a dolog az ország keleti felében. Ott, ahol a tűzzel és vassal oktro­jált és egyelőre csak formalizmust jelentő nyu­gateurópai szokások és társadalmi berendezkedé­sek egyelőre kevésbé tudnak meggyökerezni, ahol még ragaszkodnak a tradíciókhoz és az em­bereket régi mértékkel mérik. Az elmúlt Törökországban ugyanis a tekintély­nek, vagyonnak, előkelőségnek fokmérője volt, ha valaki minél nagyobb háremmel, minél több feleséggel dicsekedhetett el. Törökország keleti felében még ma is akad egy­néhány nagybirtokos mozlim, akik megengedhe­tik maguknak azt a luxust, hogy háremet tartsar nak fenn. Ám ezeknek a számát is megfogyatkoz- tatta a török kormány gazdasági politikája, megfogyatkoztatta a régi Törökországban, a szul- tánátus idején ismeretlen adók egyre növekvő terhes sorozata. Az a török nagybirtokos, akinek az atyja még tizedet szedett, akinek jobbágyai voltak, .akinek adóztak és aki kiskirály volt a ma­ga kisded birodalmában, ma már nem is fogcsi­korgatva, hanem rettegve hajol meg a központi államhatalmat jelképező adószedő előtt. Azelőtt neki adóztak, ma ő adózik. Ám a tradícióhoz, amennyire csak teheti, mégis ragaszkodik. Elsősorban a háremhez, ahol régi uraságának az emlékei és a látszata a legtovább és a legelhihetőbb módon élnek. Per­sze, a megcsökkent jövedelem ezeket a nagyura­kat is rákényszeríti, hogy háremeiket szerényebb keretek közé szorítsák. Csak az a kérdés, hogy mi lesz az ily létszámcsökkentés folytán B-lis­tára került vagy kerülő hárembeli fatmékkel? Mert a még meglehetős bizonytalanul botorkáló uj török gazdasági élet nem igen nyújt elhelyez­kedési lehetőséget, legkevésbé azoknak a törők aszonyoknak, akik ugylehet irni-olvasni is alig tudnak és akiknek egyetlen élethivatása az volt, hogy szeressék őket és hogy szeressenek. Ám ennek a szép mesevilágnak, mint sok min­den egyébnek' végét vetette az egész világot fel­kavart világháború. Talán fölösleges is volt törvényt hozni arról, hogy megszüntetik a háremeket. Megszüntette ezeket automatikusan az egyre nö­vekvő drágaság és a török férfinépségnek ezzel egyenes arányban növekvő elszegényedése. A na­gyobb városokban bizony már alig akad gaval­lér, aki megengedhetné magának azt a luxust, hogy több feleséget tartson. Csak az a néhány fanatikus mohamedán, aki minden egyébről le tud mondani, csak nem a hitéhez való ragaszko­dásról, csak ez igyekszik a háremét is valaho­gyan, ha lecsökkentett létszámmal is fenntartani. Lassan közelednek Törökországban is ahhoz az állapothoz, amely a nyugati kulturállamokban jóformán a gazdasági kényszerűség által inaugu- rált divattá vált s amely állapot éppen a fordí­tottja a régi török háremrendszernek. Nehéz vol­na eldönteni, hogy ebben az európaizálódásban kik járnak roszabbul és kik szerencsétlenebbek: a török gavallérok-e, vagy pedig a török dámák A törökországi háremszámlálásnak egyébként van egy kényes részletkérdése. Ugyanis az összeirt háremlakók életkorát is fel kell tüntetni. Nem ismerjük ugyan a török hölgyek gondolko­dását, de azt hisszük, hogy az összeírásnak ezek az adatai lesznek a legkevésbé megbízhatók. Pe­dig a török államhatalom ilyenirányú kívánságá­nak fölötte prózai oka van, és pedig az, hogy így akarják megállapítani, mikor fogy ki az utolsó török háremházasság, mikor hunyja le fáradt szemét az utolsó mohikán, az utolsó háremhölgy. — Egy néger rémtette a Zambézi-vlzesésnél. Londonból táviratozzák: A Zambézi folyó Viktó­ria vízeséseinél két európai nő le akarta fényké­pezni a vízesést, amikor egy néger hirtelen reá­juk támadt. Az egyik asszony segélyért sikoltva elrohant, a másik nőt azonban a néger megra­gadta és a vízesés mélyébe taszította. Amikor az üldözésére induló rendőrök utolérték, a vízesés irányába indult vissza és maga is beleugrott a heftven méteres mélységibe. Ha kutya van a kertben... Nemzetközi jegyzékváltás az ezredesné álmát zavaró kutya- vonitás miatt — Hatvan hon­talan agár és az angol követ hálátlansága Prága, julius IJ. A csehszlovákiai állatvédők egyesülete minden évben hallat magáróL Egyezer a főváros uccáirn vezet föl százszámra beteg és egész­séges kutyát, macskát, máskor nagy ünnepségeket rendez a Baumgartenben a ..némaarcu lények" tisz­teletére. Ez a hatezer tagot számláló csehszlovák- német vegyes egyesület újabban azonban máT a diplomáciába is beavatkozik, miint azt az alábbi eset igazolja: Az állatvédő egyesület prágai központja a minta- vásár igazgatóságától a mintavásári palota tőszom­szédságában egy építkezési telket bérelt s azon a | Csizi fód-bróm gyógyfürdő. I A legerősebb íód-brómos gyógyforrások. | Kérgen prospektust a fiirdöigazgatóságtó! Csízfürdőn. | . t/űitj&w&axmrMmMummmBSMmmummmmBattsnm i wuNnirwmrmwwrm irarawKa^ hajléktalan és beteg kutyák és macskák részére otthont és kórházat rendezett be. A kutya-azilum szomszédságában lakik az angol követségen alkal­mazott Husseriscbritt nyugalmazott ezredes a ne­jével. Az erzedes felesége nem tudta elviselni a* a*i- lumban ugató és vonitó kutyák lármáját, ezért pa­nasszal fordult a városi hatóságokhoz s a kutya­azilum kilakoltatását kérte. A város uraii azotnban teljés megértéssel viseltet­tek az állatok fájdalmaival szemben s az ezredesné intervenciójának semmi eredménye sem volt. Husseriscbritt ezredes ekkor főnökéhez, az an­gol követhez fordult panaszával s ez interveniált a városi hivataloknál. A főváros tanácsa a magas helyről jövő beavatko­zás alapján közbenjárt a mintavásári igazgató­ságnál, hogy ez mondja föl az állatvédő egyesület bérletét. Az egyesület vezetősége azonban ettől sem Ijedt meg, hanem azonnal interveniált az angol követ­ségnél e midőn ez nem segített, egyenesen az angol királyhoz s Angolország vala­mennyi állatvédő egyesületéhez intézett föliratot, amelyben tiltakozik a prágai angol követség em­bertelen eljárása ellen. Azonban a prágai állatvédő egyesület ezt sean tar­totta elegendőnek s az állatvédő egyesületek Géni­ben székelő nemzetközi szövetségét is fölkereste panaszával. Az angol állatvédő egyesületekhez intézett átirat érdekessége az, hogy ebben hivatkozás történik 'hatvan angol agárra. Ezeket az agaraikat a múlt évben szállitották Angotorszáriból Marienbadba, ahol agarászversenyeket tartottak. A versenyek megtar­tása után a kutyák angol tulajdonosai gondozás és ellátás nélkül hagyták agaraikat, nyilván amiatt való bosszúságukban, hogy nem értek el megfelelő helyezést. Ezt a hatvan angol, illetőleg Csehszlová­kiában hontalanná és hajléktalanná vált agarat a csehszlovákiai állatvédő egyesület vette hathatós pártfogásába s annakidején a prágai angol követség az egyesület eme nemes cselekedetéért forró köszönetét tol­mácsolta. S ezt a jóságot most azzal hálálja meg, hogy a ku­tyakor házat és otthont ki akarja telepíteni. Az állatvédő egyesület jegyzékei átnyujtiásániak következményeit érdeklődéssel várják. FELHÍVÁS Az összes magyar sporlegyesütetek figyelmébe I A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség ezennel felhívja mindazon tagegyesületeket, illetve sportegyesüLóseket, melyeknek sporttevékenységük a tornára is kiterjed, avagy ezt arra kiterjeszteni szándékoznak, hogy ezt a CsMTSz tomaszakbiaott- ságának az országos magyar torna fejlesztése érde­kében. záros határidőn belül tudomására hozzák. Mivel ezen a téren a CsMTSz-nek még semmi­nemű adatai nincsenek, felkérjük a sporlegyesüle- teket, hogy ezen felhívásunkat ne hagyják figyel­men kívül, hanem legyenek segítségünkre azáltal, hegy felhívásunkra az alant megadott pontok sze­rint, miinél előbb válaszolnak: 1. Mióta űzik a tornát? 2. Ki a művezető (hivatásos-e vagy nem, lehető­leg név szerint). 3. Mennyi tagja van a tornaszakosztálynak (mennyi nő és férfi). 4. Ismeretes-e előtte oly magyar sportegyesület, amelyik tornával Í6 foglalkozik (ha igen úgy annak cime). * A CsMTSz tornaszakbizottsága minden magyar sport egyesületnek. amely tornával foglalkozik, avagy foglalkozni szándékozik, válaszbólyeg be­küldése ellenében szaktanácsokkal, felvilágosítá­sokká! mindenkor a legnagyobb készséggel szolgái. Mindennemű közlemény, amely a tornasaak- bizotitságot illeti, Licskó Miklós tomaelőödó dinié­re, Brabislava-Petrzalka, Smetana-icca 2. küldendő. A Csehsilovikiai Magyar Testnevelő Szövetség.

Next

/
Thumbnails
Contents